Sziget

mentem egyre távolabb a nyilakat követve, mikor rábukkantam egy vízesésre és azt vettem észre, hogy már annyit gyalogoltam felfelé, hogy teljesen más helyre kerültem, még pedig egy szakadék szélén álltam. Persze nem voltam annyira magasan. Azon gondolkoztam, hogy szerintem az egész sziget körbe lehet építve ilyen kőfallal.

Mindegy. A rajzok szerint a vízesés mögé kéne mennem. Mivel más ötletem nem volt, hogy merre mehetnék, így folytattam az utam.

Egyre közelebb kerültem a zuhataghoz, aztán végül odaértem.

Láttam, hogy ez a kis szakadék pont mögé vezet így még vizes se leszek. Remek. Ahogy ott termettem, megtaláltam a befelé vezető utat. Átvergődtem magam nagy nehezen a sok inda és növény közt, aztán megdöbbentem. Egy óriási dzsungel volt előttem. Én még mindig szakadékon álltam, de most beláttam mindent.

Hirtelen annyira megijedtem, hogy szinte felugrottam. Egy apró, bokámig érő furcsa lény állt mellettem. Fogalmam sincs milyen fajba tartozhat, vagy hogy egyáltalán micsoda. A kinézete, mint egy manó, csak óriási szemekkel, hegyes fülekkel és két pici szarvval rendelkezett. Egyébként egész aranyosan nézett ki és nem gondoltam, hogy ártalmas lehet, így megszólítottam: − Szia, beszéled a nyelvem? − Nyu-nyi-nyu-nyu-i − Ezek szerint nem − törődtem bele, mert bizony azért jó lett volna most valakivel beszélni. − Nyi-gugu-nyu-nyu Elkezdett ugrálni, a kezét rátette a lábamra és hirtelen elindult egy lefele vezető úton. Gondoltam, azt akarja, hogy kövessem, ezért utána rohantam. Hamar leértünk és betértünk a dzsungelba.