ELEMZÉSI SZEMPONTOK A FESTÉSZETBEN • • • • • • • • •
Ha már ismert stílusú festményről, grafikáról van szó, egy általános bevezetővel is kezdődhet az elemzés: a korszakot és az adott stílust jellemezhetjük pár mondatban. Itt is az adatokkal kezdhetjük a sort: megadjuk az alkotó pontos nevét és a mű címét. Itt kell említést tenni arról, hogy mikor született az alkotás; a stílus és a készítés technikája függ ettől. Megállapítást nyerhet a műfaj is: portré, csoportos portré, tájkép, csendélet, zsánerkép (életkép), enteriőr (szobabelső), történelmi, vallási, illusztráció. A leírás folytatható a kép, festmény, grafika, falfestmény témájának megadásával, megjelenésének más jellemzőivel. Megvizsgálhatjuk a kompozíciót, az alakok elrendezését, méreteit, a tárgyak méreteit a képen, a színek és azok kontrasztját, a perspektivikus irányvonalakat, ismétléseket, szerkezeteket.. A színek és a színvilág mindig sarkalatos kérdés. Az alkotó stílusa, kifejezőeszközei, ecsetkezelése, Végezetül összehasonlíthatjuk a képet más azonos témájú, de más stílusú festménnyel, illetve a művész egyik másik művével is. Elemzési szempontok: – – – – – –
műfaja)
1. A kép adatai (alkotó, cím, dátum, alapanyaga, technikája, 2. A kép témája 3. Kompozíció (elrendezése, méretek, színkontrasztok, stílus) 4. A kép színei (színhangulat, színhatások, kontrasztok) 5. Az alkotó stílusa (technika, ecsetkezelés, kompozíció, faktúra) 6. Állapot