2020_EduArt_Educație, artă, experiențe

9 789730 328653

Oktatás, művészet, tapasztalatok

EduArt

Educație, artă, experiențe ISBN 978-973-0-32865-3

EduArt Educație, artă, experiențe Oktatás, művészet, tapasztalatok Editat de – Szerkesztette Harbula Hajnalka & Magyari Noémi

EduArt Educație, artă, experiențe Oktatás, művészet, tapasztalatok

1

EduArt Educație, artă, experiențe Oktatás, művészet, tapasztalatok

Editat de – Szerkesztette Harbula Hajnalka & Magyari Noémi

Cluj – Kolozsvár 2020

2

3

Volumul EduArt. Educație, artă, experiențe a fost publicat în cadrul proiectului Tranzit Intercultural Art Camp for Children co-finanțat de Administrația Fondului Cultural Național.

Az EduArt. Oktatás, művészet, tapasztalat című kötet az Tranzit Intercultural Art Camp for Children elnevezésű, a Nemzeti Kulturális Alap (AFCN) által támogatott projekt keretében készült.

Könczei Csilla | 7

Multikultiból interkulti

De la multicultural la intercultural

| 9

Realități interculturale. Interkulturális valóságok

| 11

Fosztó László Editat de – Szerkesztette Harbula Hajnalka & Magyari Noémi

Értékek és a kultúrák közti kommunikáció Valorile și comunicarea dintre culturi

ISBN 978-973-0-32865-3 © Fundația TRANZIT Alapítvány

| 13

| 17

Interviuri transcrise și traduse de – Az interjúkat átírta és fordította Seprődi Attila

Harbula Hajnalka

Tehnoredactare – Tördelés Sütő Ferenc

Posibilitățile adhocrației sau unde se situează Tabăra Interculti

Fotografiile folosite fac parte din arhiva Fundației Tranzit.

A kötet fényképei a Tranzit Alapítvány archívumából származnak.

Az adhokrácia lehetőségei, avagy hol is van az Interkulti Tábor helye

Bak Márta

Tipar – Nyomda GPO Graphics Mulțumim Asociației „Vereinigte Aktion für Rumaenien e. V.” din Germania pentru sprijinul constant acordat programului educațional intercultural.

Köszönjük a németországi Vereinigte Aktion für Rumaenien e. V. Egyesületnek az interkulturális oktatási program állandó támogatását.

A projekt létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap (Administrația Fondului Cultural Național – AFCN) támogatta. A projekt nem feltétlenül tükrözi a Nemzeti Kulturális Alap álláspontját. Az AFCN nem felelős a projekt tartalmáért, vagy azért a módért, ahogyan a projekt eredményeit felhasználták. Ez teljes mértékben a támogatás kedvezményezettjének felelőssége.

Proiectul Tranzit Intercultural Art Camp for Children este co-finanțat de Administația Fondului Cultural Național (AFCN). Proiectul nu reprezintă în mod necesar poziţia Administrației Fondului Cultural Național. AFCN nu este responsabilă de conținutul proiectului sau de modul în care rezultatele proiectului pot fi folosite. Acestea sunt în întregime responsabilitea beneficiarului finanțării.

4

| 29

Testimoniale. Ajánlások | 31

| 33

Bolovan Andreea

| 34

Bradu-Pintea Alina | 35

Jobb Boróka Leoca Ana

| 42

Molnár Anna

| 43

Plájás Ildikó Zonga Tala Ioan Florin

| 47 | 52

5

| 25

| 21

Interculturalitate aplicată. Alkalmazott interkulturalitás

KÖNCZEI Csilla

| 61

Reflexii. Reflexiók Prezență. Jelenlét

| 61 | 80

Alteritate. Sokszínűség

| 96

Experiențe. Tapasztalatok

| 119

Personal. Személyes Generációk. Generații

Multikultiból interkulti

| 73

Începuturi. Kezdetek

| 129

Veteranii. A veteránok

| 129

A tapasztaltak. Cei cu experiențe A kezdők. Începătorii

| 162

| 182

Ateliere. Műhelyek | 213

Atelier de modelaj. Kézműves műhely Atelier de jonglerii. Zsonglőrműhely

| 223 | 235

Atelier de arte vizuale. Vizuális műhely Atelier de dans contact. Táncműhely Expoziții. Kiállítás

| 55

| 247

| 259

Zile de sărbătoare. Ünnepnapok

| 275

| 285

Zile cotidiene. Hétköznapok

6

Történelmi pillanatban indítottuk el a gyerektábort. Éppen azokban a napokban, amikor az ikertornyokat ledöntötték. Kilenc éves gyermekeink ezt tematizálták az általuk készített videóban.

Egyikőjük volt George Bush, a másik Osama Bin Laden, a harmadik az operatőr. Papírmaséból voltak a tornyok, és Bush azonnal elfogta Bin Ladent. Igazságot akartak szolgáltatni. Később kiderült, hogy a Tranzit Ház szembe ment a történelemmel. Igazából nem csak 2001-től, hanem már korábban, felavatásától kezdve ellenkező irányba indult: míg a világ a nagy trendek szintjén újból elkezdett szétcincálódni, ellentétes táborokra bomlani, és megágyazni a bizalmatlanságnak meg az idegengyűlöletnek, mi azt keresgéltük, hogyan lehetne lebontani a falakat a mesterségesen extrapolált különbözőségek között, hogyan lehetne összekapcsolni az elszigeteltségben élő közösségeket.

A gondolat már 1997-ben megszületett és meg is fogalmazódott a nyitó fesztivál egyik alapeszméjeként: „A MI ÉS ŐK a volt zsinagóga első rendezvényeként szimbolikus térfoglalás volt: azt a szellemiséget fogalmazza meg, amelynek jegyében a ház működni szeretne. Olyan alkotásokat mutat be, amelyek felfüggesztik, illetve újraértelmezik azokat a hagyományos keleteurópai sémákat, amelyek segítségével a magunk és mások egymástól élesen elkülönülő, néha ellentétes képét szoktuk felépíteni.” Természetadta lépés volt, hogy ennek a szellemiségnek a jegyében azokat is tevőlegesen bevonjuk, akik az első években legalább annyira az elszenvedői voltak a Tranzit Ház projektjének, mint a haszonélvezői: a saját gyermekeinket.

Hiszen a szervezkedés, tervezés és építkezés miatt kevesebb idő jutott rájuk, nem egyszer érte őket az álom a betonpadlóra lerakott fűrészporos zsákokon. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy azt akarjuk, az ő nemzedékük nyitottabb, toleránsabb környezetben nőjön fel, mint mi, és ezért tennünk kell valamit.

7

Előbb azonban meg kellett teremteni a körülményeket. 2000-ben sikerült a Tranzit Ház épületét olyan állapotba hozni, hogy alkalmas legyen a folyamatos működtetésre, és arra, hogy bárkit hosszabb időre befogadjon, beleértve a gyerekeket is: a TRANZ-art in SITU projektünk keretében sikerült bevezetni a vizet, a kanalizálást, a villanyáramot és a fűtést. Ezidő alatt azonban nemcsak házat építettünk, hanem közösséget is: azon túl, hogy a projekt résztvevők különböző nyelveket beszélő és különféle etnikus csoportokból értekező fiatalok voltak, célkitűzésünknek megfelelően sikerült az „értelmiségi” és az „egyszerű emberek” közötti sztereotipikus határokat is áthágni. A munkásfiatalok a művészetis diákokkal együtt nemcsak a fizikai munkálatokban vettek részt, hanem az együtt tervezésben, a közös beszélgetésekben és a készülő kísérleti mozgásszínházi produkciókban is, amiből létrejött a RomaNative&Co projektünk is, romák és gádzsók közös alkotásaként.

Ebben a szellemi környezetben született meg a Tranzit Alapítvány egyik legszeretettebb és leghosszabb életű projektje, az Interkulturális gyermektábor. 2010-ig multikulturálisnak neveztük, mígnem ezt a megnevezést problematikusnak kezdtük érezni, és a MULTIKULTURALIZMUS = TÚL SOK KULTÚRA? rendezvényünkön megfogalmaztuk abbéli kritikánkat, hogy ennek a fogalomnak a használata fékezheti a kisebbségi és marginalizált közösségek modernizációs törekvéseit, és visszaszoríthatja őket a különféle új-tradicionalizmusokba. Ehelyett a nyitottabb és képlékenyebb interkulturalitás fogalmának bevezetését javasoltuk, ami kevésbé kizáró jellegű, és sokkal inkább alkalmas az átjárás és a pluralizmus folyamatainak konceptualizálására.

Az INTERKULTIT még a koronavírus sem tudta elsöpörni. Bár nagyon nehéz körülmények között, de a szervezőcsapat az idén is végig vitte a tábort. Köszönet nekik és a gyerekeknek.

Fontos értékeket éltetnek: a kultúra összekötő szerepének, a nyelvek és emberek egyenértékűségének és a többnyelvűség normalitásának a tudatosítását. Jövőre 20 éves születésnapot ülünk. Ez már egy nemzedék története. Érdemes megírni.

8

KÖNCZEI Csilla

De la multicultural la intercultural Tabăra pentru copii a început într-un moment istoric, chiar în zilele în care Turnurile Gemene au fost doborâte. Copiii noștri, având nouă ani, au tematizat acest lucru într-un video. Unul dintre ei era George Bush, celălalt era Osama Bin Laden, iar al treilea era cameramanul. Turnurile erau făcute din hârtie, iar Bush l-a capturat imediat pe Bin Laden. Au vrut să ofere dreptate. Ulterior am înțeles că noi mergeam împotriva istoriei. De fapt, Casa Tranzit, nu numai în 2001, ci chiar de la inaugurare, s-a pornit în direcția opusă: în timp ce lumea a început să se dezintegreze din nou la nivelul marilor tendințe, să se grupeze în tabere opuse și să cultive neîncrederea și xenofobia, noi căutam modalitățile de a deconstrui diferențele extrapolate artificial și de a conecta comunitățile izolate.

Ideea se născuse deja în 1997 și a fost formulată ca și concept al festivalului de deschidere: „NOI ȘI EI, prima manifestare de la fosta sinagogă, este o ocupare simbolică a spațiului, formând acel spirit în care casa dorește să funcționeze. Prezintă creații ce suspendă, respectiv redefininesc schemele tradițional est-europene în virtutea cărora construim imagini ale sinelui și a alterității, uneori flagrant divergente sau chiar contradictorii.” În spiritul acestei idei a fost un pas firesc implicarea activă a celor care în primii ani au fost cel puțin la fel de mult victimele proiectului Casa Tranzit cât și beneficiarii: copiii noștri. La urma urmei, datorită preocupărilor noastre, am avut mai puțin timp pentru ei: s-a întâmplat nu odată să adoarmă pe sacii de rumeguș așezați pe podeaua de beton. De asemenea, a devenit evident faptul că, dacă dorim ca generația lor să crească într-un mediu mai deschis și mai tolerant decât al nostru, trebuie să punem la cale ceva. În primul rând, trebuiau create condițiile. În 2000, clădirea Casei Tranzit a fost adusă într-o stare funcțională, potrivită pentru găzduirea tuturor, inclusiv a copiilor: în cadrul proiectul nostru

9

10

Realități interculturale Interkulturális valóságok

TRANZ-art în SITU am reușit să introducem apa, canalizarea, electricitatea și încălzirea. În acest timp, totuși, n-am construit numai o casă, ci și o comunitate: pe lângă faptul că participanții la proiect erau tineri care vorbeau limbi diferite și proveneau din diferite grupuri etnice, am reușit să trecem granițele stereotipice dintre „intelectuali” și „oameni obișnuiți”. Împreună cu studenții de artă, tinerii muncitori au participat nu numai la munca fizică, ci și la planificarea comună, conversațiile comune și viitoarele producții experimentale de teatru de mișcare, din care a fost creat proiectul RomaNative & Co ca o colaborare a romilor și gadjeilor.

Tabăra interculturală pentru copii, unul dintre cele mai iubite și mai longevive proiecte ale Fundației Tranzit, s-a născut în acest mediu intelectual. Până în 2010 am numit-o multiculturală, până când am început să ne dăm seama că această denumire este problematică. La discuțiile de la evenimentul MULTICULTURALISM = Prea MULTĂ CULTURĂ? ne-am exprimat critica conform căreia utilizarea acestui concept ar putea reduce eforturile de modernizare ale comunităților minoritare și marginalizate și să le împingă înapoi în diverse neo-tradiționalisme. În schimb, am propus introducerea conceptului de interculturalitate, care e mai deschisă și mai maleabilă, și mult mai potrivită pentru conceptualizarea proceselor de permeabilitate și pluralism.

INTERCULTI nu a putut fi oprită nici măcar de coronavirus. Deși în condiții foarte dificile, echipa organizatoare a dus tabăra până la capăt și în acest an. Mulțumesc mult și lor, și copiilor.

Ei duc mai departe valori importante: conștientizarea rolului integrator al culturii, egalitatea limbilor și a oamenilor și a normalității plurilingvismului. Anul viitor sărbătorim aniversarea de 20 de ani. Aceasta este deja povestea a unei generații întregi. Merită să fie scrisă.

FOSZTÓ László

Értékek és a kultúrák közti kommunikáció

1

A kultúra többes száma

Az élővilágban kiemelkedő az a képesség, amely az emberi fajt jellemzi: a kulturális alkalmazkodás. Ezt a képességet nevezik extraszomatikus, azaz nem a testi változásokat előidéző alkalmazkodásnak. Ennek következtében az emberek szinte bárhol, bármilyen környezetben képesek megélni a földkerekségen az által, hogy eszközöket használnak, beburkolják a testüket, hajlékot építenek, élelmiszert termelnek és tárolnak, és mindenekelőtt egymással bonyolult interakciót folytatnak: kommunikálnak, csoportokba, és társadalmakba szerveződnek. A társadalmi és kulturális formák változatossága és átalakíthatósága biztosítja az emberi faj számára azt az evolúciós előnyt, amelynek következtében a „teremtés koronájának” tekintheti magát. Az ember kultúrát, civilizációt épít, és ez által fennmarad, és prosperál. Léteznek más fajok is, amelyek társadalomba szerveződnek, elég, ha megfigyeljük egy hangyaboly vagy egy méhkaptár munkamegosztáson alapuló társadalmát. Ha ezeket a társadalmakat az emberi társadalmakkal hasonlítjuk össze, alapvető különbségnek tűnik, hogy a bennük élő egyedek nem szokták átszervezni a társadalmi kapcsolataikat, az innováció és a változás tudatos irányítása nem jellemzi őket. Hasonlóképpen beszélhetünk állati kultúrákról is. Sok madárfaj tanítja a fiatalabb egyedeit a vitorlázó repülés fortélyaira, a delfinek vagy az emberszabású főemlősök is sok mindent átadnak, „hagyományoznak” egymás közt. Fajok közötti vegyes kultúrák lehetőségét nem lehet kizárni és a fajok közti kommunikációt nem kell alábecsülni, hiszen ha valaki egyszer is lélekben közel került egy kutyához megtapasztalhatta, hogy nagyon sok mindent meg lehet osztani em1 A fenti szöveg eredeti megjelenési helye: Harbula, H. (ed.) Educație extracurriculară și comunicare interculturală prin artă – Iskolán kívüli oktatás. Művészet és interkulturális kommunikáció, Cluj – Kolozsvár, 2012.

12

13

A kulturális értékek és az „összeférhetetlenség”

Abban nincs semmi új, hogy a különböző csoportok egymástól eltérő szokásokat alakítanak ki, különböző nyelveket beszélnek, vagy más-és-más istenekhez imádkoznak; a kulturális sokféleség egyidős ez emberiséggel. Az viszont változó, hogy ezeket a különbségeket hogyan értékelik, és hogyan kezelik a különböző társadalmak. Korunkban, ahogyan több neves antropológus is állítja, a kulturális különbségek sokkal inkább át vannak politizálva, mint korábbi időszakokban, mert ma az állam, a nemzet és a kultúra fogalmai elválaszthatatlanul összekapcsolódnak.2 Ennek az összekapcsolódásnak egyik következménye, hogy egyes kulturális jegyek vagy kulturális értékek összeférhetetlenként jelennek meg és kulcsszerepet játszanak abban, hogy miként rajzolódnak meg egyegy nemzet körvonalai és határai, amelyen túl más nemzetek terülnek el (leggyakrabban más államokba szerveződve).

A nemzet-állami keretben szervezett társadalmakban a kultúra egy szelete kiemelt szerepet kap: gondosan szelektálják, kodifikálják, és terjesztik az állami intézményrendszer segítségével.

Ezt a kulturális készletet tanítják az iskolákban, ez képviseli a legfőbb értéket, aki ezt birtokolja,

presztízsre tesz szert és elismerésben részesül. Aki nem követi ennek a kulturális változatnak a normáit, azt jó esetben műveletlennek, együgyűnek tekintik és megmosolyogják, rosszabb esetben megbélyegzik, és kizárják. Röviden szólva ez a kultúraverzió a kulcsa az érvényesülésnek és minden sikeres pályafutásnak ezekben a társadalmakban. Figyelemre méltó ezekben a társadalmakban, hogy a nemzeti vagy „magas” kultúra kialakítása nagyon hasonló folyamatokat követ mindenhol. Azt mondhatnánk, hogy ez a kulturális politika, amely nemzetállamokba szervezi az embereket, határok fölött szerveződik, szinte egyetemes igényeket fogalmaz meg, ugyanis alig tudunk elképzelni olyan személyt, aki ne tartozna valamelyik nemzethez. Ez a fejlemény egyszersmind azt is jelenti, hogy a nemzeti kultúrák kialakulása olyan elterjedt jelenség, amely nagyon sok embercsoport esetében hasonlóan megy végbe, és egyik következménye, az hogy bár szerkezetükben és logikájukban nagyon hasonló berendezkedéseket hoz létre, ezek a társadalmak mindegyike úgy tekint magára, és szomszédjaira, mint alapvetően, esszenciálisan különböző kultúrára, amelyek nagyon gyakran teljesen más értékeken alapulnak és ezért tulajdonképpen összeférhetetlenek.

De hogyan lehet ezt az egységesített megosztottságot meghaladni? Kénytelenek vagyunk elfogadni azt a tudatot, hogyha saját társadalmunk értékeit akarjuk követni, ezzel egyszersmind kirekesztjük magunkat más társadalmakból, el kell-e fogadjuk, hogy csoportokba sorolva, elzárva más emberektől, „kultúrákra” szétválogatva kell éljünk? A válasz közhely szerűen egyszerű: ahogyan az értékek és a kultúra felhasználható a határok kialakítására és fenntartására, azonmód segíthet ezeknek a határoknak az átlépésében és meghaladásában is.

Túl a határokon

2 Ebben a részben elsősorban a Benedict Anderson (Imagined Communities: Reflections on the Origin and Spread of Nationalism, London: Verso, 1983) és Ernest Gellner (Nations and nationalism, Oxford: Blackwell, 1983) munkáiból merítek.

A szocio-kulturális antropológia egyik alapelve az emberiség pszichológiai egységessége. Ez nem pusztán az emberi faj egységességének az elve, azaz hogy biológiailag egy fajhoz tartozik minden ember, hanem annak a felismerése is, hogy minden embernek, így a kutatóknak is, megvan az a képessége, hogy érzelmileg és értelmileg is felismerje, megértse, és megmagyarázza egy másik ember motivációit, kommunikatív gesztusait, és cselekvését. A különböző csoportokhoz, „kultúrákhoz” tartozó emberek közti kommunikációt is erről az alapállásról kell kezdeni. A világ kultúrákra való felosztásának lényegéhez tartozik, hogy a kultúrák és nemzetek

14

15

FOSZTÓ László Értékek és a kultúrák közti kommunikáció

ber és állat közt, akár szavak nélkül is. Mostanában mégis sokat hallunk „idegen kultúrákról” és arról, hogy milyen nehéz megérteni a különböző kultúrák képviselőinek egymást. Gyakran úgy tekintünk szomszédainkra, mintha radikálisan más világban élnének. Számos példát sorolhatunk fel: észak afrikai- vagy muzulmán bevándorlók Nyugat Európában, kelet-európai romák és más őshonos etnikai kisebbségek, egymással farkasszemet néző nemzetek, mind-mind a kulturális különbözőségek mentén artikulálódnak. Ma az „emberi kultúra” kifejezés avíttnak, régiesnek hangzik, helyette kultúrák vannak többes számban, egymástól elkülönülve, néha konfliktusban egymással. De hogyan alakult ki ez a többes szám? Miért van, hogy ma ritkán gondolunk úgy a kultúrára, mint egy egyetemes emberi vonásra, amely lehetőséget teremt arra, hogy túléljen és fennmaradjon az emberiség és egyre gyakrabban tekintünk úgy a kultúrákra, amely elválaszt, és szembefordít különböző csoportokat?

határai nem csupán „ott kinn” a környezetünkben léteznek, hanem „itt benn” mindannyiunk érzelmi és értelmi meghatározottságába is. Ha át akarjuk lépni ezeket a kulturális határokat, szükséges lesz saját belső (intraperszonális) határaink megvizsgálásával kezdeni. Ha ezt az alapelvet elfogadjuk és megvan a nyitottság, a lelki diszpozíció, a kultúra-közi kommunikációra, akkor következhet az ember-közi (interperszonális) kommunikáció, amelynek során újra és újra reflektálni kényszerülünk a saját belső határainkra, illetve felismerjük azt, hogy melyek azok a kulturális értékek, amelyek elválasztanak és saját csoportunk specifikus attitűd- és viselkedéskészletéhez kapcsolódnak. Ezért gondolom azt, hogy az interkulturális kapcsolatok sohasem a kultúrák leírásában, elemzésében és összevetésében vizsgálhatóak és magyarázhatóak, hanem eltérő kulturális tapasztalatokkal rendelkező emberek közti „vegyes” találkozások során élhetőek és érthetőek meg.

FOSZTÓ László

Valorile şi comunicarea dintre culturi

1

Pluralul termenului cultură

În lumea vie capacitatea proprie omului este proeminentă: adaptarea culturală. Această capacitate este numită adaptare extrasomatică, adică care nu provoacă modificări fizice. În consecinţă oamenii sunt capabili de a supravieţui aproape oriunde, în orice mediu de pe pământ, datorită faptului că folosesc unelte, îşi acoperă corpul, îşi construiesc casă, produc şi depozitează alimente, şi înainte de toate interacţionează în mod complex: comunică, se organizează în grupuri şi societăţi. Diversitatea şi modificabilitatea formelor sociale şi culturale asigură omului avantajul evoluţionist datorită căruia se poate considera „coroana creaţiei”. Omul construieşte cultură, civilizaţie, şi astfel supravieţuieşte şi prosperă. Există şi alte specii care trăiesc în societăţi organizate – ajunge să observăm societatea bazată pe diviziunea muncii al unui furnicar sau al unui stup.

Dacă comparăm aceste societăţi cu societăţile umane, se pare că există o diferenţă substanţială: indivizii acestor societăţi nu îşi restructurează relaţiile sociale, inovaţia şi dirijarea conştientă a schimbării nu le este caracteristic.

Similar putem vorbi şi despre culturi animale. Multe specii de păsări îşi învaţă indivizii mai tineri dibăciile planorismului, delfinii sau hominidele transmit multe cunoştinţe generaţiilor mai tinere. Nu se poate exclude posibilitatea de culturi mixte între specii, şi nu trebuie să subestimăm comunicarea dintre specii, căci oricine s-a apropiat vreodată sufleteşte de un câine, a putut observa că foarte multe lucruri pot fi împărtăşite între om şi animal, chiar şi fără cuvinte.

1 Textul a apărut în anul 2012 în volumul Educație extracurriculară și comunicare interculturală prin artă – Iskolán kívüli oktatás.

Művészet és interkulturális kommunikáció, editat de H. Harbula.

16

17

Valorile culturale şi „incompatibilitatea”

Nu este nimic nou în faptul că diverşi grupuri dezvoltă obiceiuri diferite, vorbesc limbi diferite, sau se roagă la alt şi alt zeu; diversitatea culturală s-a născut odată cu omenirea. Însă modul în care aceste diferenţe sunt evaluate şi tratate de diferitele societăţi variază. În prezent, după cum afirmă mai mulţi antropologi de renume, diferenţele culturale sunt politizate mai mult ca oricând, pentru că azi termenii de stat, naţiune şi cultură se îmbină inseparabil.2 Una din consecinţele acestei îmbinări este că unele trăsături sau valori culturale apar ca incompatibile, şi joacă un rol fundamental în felul în care se stabilesc contururile şi limitele unei naţiuni, peste care se regăsesc alte naţiuni (cel mai frecvent structurate în alte state). În societăţile organizate în cadrul statelor-naţiune, un segment al culturii primeşte rol accentuat: este selectat, codificat şi promovat cu grijă, prin sistemul instituţional de stat. Acest segment cultural este predat în şcoli, reprezintă valoarea supremă, cel care îl posedă, are parte de prestigiu, şi capătă recunoaştere.

Cel care nu respectă normele acestei variante de cultură, în caz fericit este considerat needucat, bleg, şi privit cu indulgenţă, dar se poate ajunge şi la stigmatizare şi excludere. Pe scurt, în aceste societăţi această versiune a culturii este cheia la reuşită şi la cariera de succes. Este demn de remarcat că în aceste societăţi formarea culturii naţionale sau elite respect procese similare pretutindeni. Am putea spune că această politică culturală, care structurează oamenii în state-naţiune, se instalează asupra frontierelor, are pretenţii aproape universale, deoarece e greu să imaginăm o persoană care nu aparţine vreunei naţiuni. Această cotitură înseamnă totodată, că înfiinţarea culturilor naţionale este un fenomen răspândit, care se produce similar în cazul a multor grupări umane, şi una dintre consecinţele sale este că, desi produce moduri de organizare socială foarte similare în termeni de structură şi logică, fiecare dintre aceste societăţi se consideră, respectiv îşi consideră vecinii, ca având culture esenţialist diferite, care de multe ori sunt fondate pe complet alte valori, și în consecinţă sunt incompatibile. Dar cum se poate depăşi această diviziune consistentă? Suntem nevoiţi de a accepta faptul că, dacă vrem să ne relatăm la valorile propriei noastre culturi, prin acest gest ne excludem din alte societăţi. Chiar este necesar să acceptăm că trebuie să trăim clasaţi în grupuri, izolaţi de alţi oameni, selectaţi în „culturi”? Răspunsul e simplu, chiar banal: precum valorile şi cultura pot fi folosite pentru a instala şi menţine.

Peste frontiere

2 În această parte mă bazez în primul rând pe volumul lui Benedict Anderson (Imagined Communities: Reflections on the Origin and Spread of Nationalism, London: Verso, 1983) şi al lui Ernest Gellner (Nations and nationalism, Oxford: Blackwell, 1983).

Unul dintre principiile de bază a antropologiei socio-culturale este uniformitate psihologică a umanităţii. Nu este vorba numai de unitatea speciei umane, adică de faptul că biologic toţi oamenii aparţin aceleiaşi specii, ci de recunoaşterea faptului că toţi indivizii, deci şi cercetătorii au capacitatea de a recunoaşte, înţelege şi explica atât sentimental, cât şi raţional motivaţiile, gesturile comunicative şi acţiunile unui alt individ. Comunicarea dintre oamenii aparţinând la grupuri, „culturi” distincte trebuie începută de la această poziţionare. Ţine de esenţa diviziunii lumii în culturi, că frontierele dintre culturi şi naţiuni nu există numai „acolo, în exterior”, în mediul nostru, ci şi „aici, în interior”, în determinarea afectivă şi cognitive a tuturor. Dacă vrem să trecem de aceste frontiere culturale, va fi necesar să începem cu examinarea frontierelor noastre interioare (intrapersonale).

18

19

FOSZTÓ László Valorile şi comunicarea dintre culturi

Totuşi recent se vorbeşte mult despre „culturi străine” şi despre dificultăţile de înţelegere dintre reprezentanţii diferitelor culturi. Frecvent considerăm că parcă vecinii ar trăi într-o lume radical diferită. Putem găsi nenumărate exemple: imigranţi din Africa de Nord sau musulmani în Europa de Vest, romi din Europa de Est şi alte minorităţi etnice autohtone, naţiuni asumând o atitudine în opoziție cruntă una faţă de cealaltă, toate acestea sunt articulate prin diferenţe culturale. Azi noţiunea de „cultură umană” lasă impresia unui termen perimat, învechit, căci vorbim despre culturi, în plural, care se disting, şi uneori intră în conflict una cu cealaltă. Dar cum s-a format această formă plurală? Care este motivul pentru care azi foarte rar ne gândim la cultură ca la o trăsătură universală umană, care face posibil ca specia umană să supravieţuiască, şi pentru care interpretăm culturile din ce în ce mai frecvent, ca şi ceva care despart şi întorc diferitele grupuri unul contra celuilalt?

Dacă acceptăm acest principiu, şi există deschidere, dispoziţie sufletească spre comunicarea interculturală, poate urma comunicarea interpersonală, prin care suntem nevoiţi de a reflecta în continuu asupra propriilor noastre limite interioare, respectiv prin care recunoaştem acele valori culturale, care ne despart, şi care sunt legate de setul specific de atitudini şi comportamente ale grupului nostru. De aceea cred că relaţiile interculturale niciodată nu pot fi examinate şi interpretate prin descrierea, analiza şi compararea culturilor, ci ele pot fi trăite şi înţelese prin întâlniri „mixte” dintre persoane cu experienţe culturale diferite.

HARBULA Hajnalka

Az adhokrácia lehetőségei, avagy hol is van az Interkulti Tábor helye Romániában nagy számú az olyan alulról szerveződő, alapvetően projekt alapú támogató kezdeményezés, amelyeknek a megközelítése a felülről szerveződő politikák hiátusait hangsúlyozza.

Hasonló kezdeményezés a Tranzit Alapítvány Intercultural Art Camp for Children, röviden Interkulti Tábor, elnevezésű programja, amely műhelyeit akár a jelenlegi oktatási rendszer működési hiányosságainak pótlására tervezett alternatív tevékenységcsomagként is elfogadhatnánk. A projekt pedagógiai, művészi és emberi gyakorlatának tapasztalatát bemutató jelen kötet alapjául szolgáló fókuszcsoportos beszélgetések alkalmával megfogalmazásra kerültek a jelenlegi oktatási rendszer hiányosságai, de elhangzottak alternatív korrekciós lehetőségek is. Maga a program, és egyszersmint az EduArt. Oktatás, művészet, tapasztalat kötet is jó lehetőséget arra, hogy azzal a törekvéssel tekintsük át vázlatosan a jelenlegi romániai oktatási rendszert, hogy ennek segítségével meghatározzuk a Tranzit Intercultural Art Camp for Children helyét is.

A rendszerváltást követő romániai oktatási rendszer

bemutatásakor, úgy a külföldi1, mint a belföldi értékelések 2 egy egymásnak ellentmondó, inkoherens oktatás képét mutatják mind a mai napig. Olyan fogalmakkal kerül leírás1 OECD, 2000, Analiza politicii naţionale în domeniul educaţiei: România, Bukarest, OECD, 2000, Reviews of National Policies for Education: Romania. Education and skills, 1–162. http://www.oecd-ilibrary.org/education/ equations-and-inequalities_9789264258495-en;jsessionid=5kbgall273uml.x-oecd-live-03 Letöltve 2015. július 8.

OECD, 2012, Equity and Quality in Education: Supporting Disadvantaged Students and Scools, OECD Publishing, http://dx.doi. org/10.1787/9789264130852-en 2 Ţoc, S., 2013, Diferenţe sociale în dobândirea performanţei şcolare la elevii din România. In: Perspective politice 6 (2), 97–112.

Iosifescu, C.-Ş. Raport privind polticile publice naţionale. Crearea reţelei naţionale de şcoli experimentale, pilot şi de aplicaţie. Raport privind politicile publice naționale. Crearea rețelei naționale de școli experimentale, pilot și de aplicație., letöltve 2016. május 15-én Bădescu, G. – Pop, D. 2012, Introduction: Social Inclusion throuh Education, In: Pop, D. (szerk.): Education Policy and Equal Education Opportunities, Open Society Foundations, 2012, 15–47.

20

21

ra ez a rendszer, mint a túlcentralizált, teljesítményelv, rossz minőség állandósulása, ad­hokrácia.

Az oktatási rendszer elmúlt évekbeli, az oktatás minőségének javítására hivatkozó gyakori változása, az új normatívák megjelenésének, az oktatási renszer állandó újraszervezésének nemhogy nem segíti, de egyenesen nehezíti a mindennapi oktatási-nevelési gyakorlatat, túlcentralizálja, negatívan befolyásolja az oktatásban érintettek (tanulók, pedagógusok, családok, közösségek) helyzetét.

A jelenlegi túlcentralizált romániai oktatási rendszer az európai gazdaságpolitikai kontextushoz való alkalmazkodás okán a teljesítményelvre helyezi a fő hangsúlyt, az oktatást pedig piacosítja, háttérbe szorítva a méltányos oktatáshoz, az egyenlő esélyhez való jog kérdését.

A kiemelkedő eredményekre való hivatkozás lehetősége nem az oktatás hatékonyságának, hanem szelektív jellegének köszönhetőek. Ilyenkor a teljesítmény nem a rendszer, hanem az egyén, a tanuló, a szülő, vagy esetenként néhány tanár eredménye.

Az méltányosság hiányát, a rossz minőség állandósulását a jelentések az intézményi megállapodásokban és a rossz anyagi helyzetben látja.

Az így megrajzolt oktatási rendszer jól leírható az adhokrácia fogalmával3, és egy ellentmondásos törvénykezést, az oktatási reform végrehajtására irányuló erőfeszítések rossz koordinációját, elkezdett, de be nem fejezett folyamatokat jelöl. Azt a nagyfokú központosítást jelenti, amelynek formai előírásai nehezen alkalmazhatóak. Olyan rendszert, amelyben túl sok a szabály, a renszerben részt vevő szereplők pedig gyakran egymástól függetlenül járnak el, egyénien értelmezve a néha kétértelmű törvénykezési szabályozásokat. (OECD, 2000: 28.)

Az, hogy az állam által garantált oktatási lehetőségeket nem állami szereplők bevonásával kell erősíteni több EU-s jelentésben is megfogalmazódik.4 A nem állami szereplők alatt azokat

a szülőket, a kiterjedt családokat, tanárokat, vallási közösségeket, civil szervezeteket és a helyi döntéshozókat értik, akik szükségét érzik olyan pedagógiai gyakorlatok, alternatív megközelítések kidolgozását, amelyben benne van a társadalmi változás lehetősége. Ezek között a szervezetek között vannak olyanok, amelyek a saját profiljuk kidolgozásakor egyértelműen oktatási célokat terveztek ellátni, vannak azonban olyanok is, amelyek a munkájuk során szembesülnek különböző, a helyi közösséget, azon belül pedig az oktatást is érintő kérdésekkel, ezek által pedig esetenként általánosítható alternatív oktatói-nevelői programokat dolgoznak ki. Olyan lokálisan felmerülő oktatással kapcsolatos problémákra kidolgozott pedagógiai gyakorlatokat hoznak létre, amelyek helyileg nyújt gyakorlati modellt.

3 Az adhokrácia fogalma eredetileg gazdasági fogalom volt, és olyan struktrúra leírására alkalmazták, amely összetett és dinamikus környezetben az innovációt előmozdítva működik, és nem jellemző rá a szervezeti merevség. Alvin Toffler 1970-es években kialakított fogalma itt egy negatívabb fogalomkörben kerül elő, ahol a szervezeti merevség hiánya és az innováció a struktúra nélküli szerezet és az improvizálás fogalmaival kerül rokonságba.

4 UNICEF, 2011, The Right of Roma Children to Education. Position Paper, p. 67.

UNGEI, 2010, Equity and Inclusion in Education. A guide to support education sector plan preparation, revision, and appraisal, http:// www.unicef.org/education/files/Equity_and_Inclusion_Guide.pdf

A civil társadalom

22

azok között a programok között van, ahol civil szervezetek a hétköznapi tapasztalataik alapján, a közösségekhez való kapcsolódás lokális jellegéből kiindulvan dolgoznak ki olyan oktatási-nevelési módszereket, amelyek hozzáférést biztosítanak, hangsúlyossá teszik a lehetőségeket, és hozzájárulnak egy komprhenzív jelleggel bíró program megvalósulásához. Ezen szervezetek munkájának létjogosultságát a felismert társadalmi szükségesség motiválja. A cél pdig olyan, az adott oktatási terület sajátosságaira, hiányosságaira kidolgozott oktatási-nevelési módszerek, innovatív jellegű a mindennapi oktatási gyakorlatot érintő programok kidolgozása, amelyek adott esetben akár részét is képezhetik a közoktatási gyakorlatnak.

Az Interkulti Tábor, és általa a Tranzit Alapítvány is, azok közé a civil kezdeményezések közé sorolható, amelyek tapasztalati közösségként működve a tevékenységüket, a programjaikat, a céljaikat az adott gyakorlati kérdések megoldása felé kanalizálják. Olyan programokat dolgoznak ki, amelyek megoldásokra szerveződnek. Erre használják fel a létező erőforrásaikat, jelen esetben azt a művészközösséget, amely mára már a program saját hálózati rendszeréhez tartozik.

szerepe az oktatásban elengedhetetlen. Olyan területeken fogalmaznak meg újító, modell értékű programokat, amelyeken az állami közrendelkezés nem teszi ezt meg. Hangsúlyossá tesznek, és megerősítenek olyan már meglévő rendelkezéseket, amelyek fontos szerepet játszanak

23

HARBULA Hajnalka Az adhokrácia lehetőségei, avagy hol is van az Interkulti Tábor helye

Az Interkulti Tábor helye

az oktatáshoz való jogok figyelembevételekor. A civil társadalom jelenléte az oktatás kérdéseibe egy olyan partnerviszony keretében lehetséges, amely a döntéshozás szintjén is komolyan veszi azokat az innovatív javaslatokat, amelyek érzékelve az adott terület hiányosságait sajátos stratégiákat dolgoznak ki e hiányosságok kezelésére.

HARBULA Hajnalka

Posibilitățile adhocrației sau unde se situează Tabăra Interculti În România, există un număr mare de inițiative de sprijin care funcționază pe principiul de jos în sus (bottom-up), a căror abordare evidențiază deficiențele politicilor de sus în jos (top-down). În principal, aceste inițiative sunt bazate pe proiecte. O inițiativă similară este Tranzit Intercultural Art Camp for Children organizat de Fundația Tranzit, abreviată în Tabăra Interculti, ale cărei ateliere ar putea fi acceptate ca un pachet alternativ de activități menite să umple golurile din sistemul educațional actual. Programul în sine și, în același timp, volumul EduArt. Educație, Artă și Experiențe, reprezintă o bună oportunitate de a stabili locul taberei prin schițarea realităților actuale ale sistemului educațional din România. Volumul prezintă experiențele practicilor pedagogice, artistice și umane a proiectului, experiențe care au fost accentuate și cu ocazia interviurilor de tip focus grup. Au fost formulate neajunsurile sistemului educațional actual, dar au fost exprimate și opțiuni alternative de corecție.

Sistemul educațional românesc

atât în evaluările externe1, cât și în cele interne2, este prezentat ca un sistem contradictoriu, incoerent și este descris prin termeni precum supracentralizare, bazat pe principiul performanței, cu calități slabe, care poate fi desemnat de termenul de adhocrație.

1 OECD, 2000, Analiza politicii naţionale în domeniul educaţiei: România, București OECD, 2000, Reviews of National Policies for Education: Romania. Education and skills, 1-162. http://www.oecd-ilibrary.org/education/ equations-and-inequalities_9789264258495-en;jsessionid=5kbgall273uml.x-oecd-live-03 Descărcat 08.07.2015.

OECD, 2012, Equity and Quality in Education: Supporting Disadvantaged Students and Scools, OECD Publishing, http://dx.doi.org/ 10.1787/9789264130852-en 2 Ţoc, S., 2013, Diferenţe sociale în dobândirea performanţei şcolare la elevii din România. In: Perspective politice 6 (2), 97-112.

Iosifescu, C.-Ş. Raport privind polticile publice naţionale. Crearea reţelei naţionale de şcoli experimentale, pilot şi de aplicaţie. Raport privind politicile publice naționale. Crearea rețelei naționale de școli experimentale, pilot și de aplicație., descărcat 15.05.2016.

Bădescu, G. – Pop, D. 2012, Introduction: Social Inclusion throuh Education, In: Pop, D. (szerk.): Education Policy and Equal Education Opportunities, Open Society Foundations, 2012, 15-47

24

25

parcursul muncii lor se confruntă cu diverse probleme în urma căreia dezvoltă programe alternative educaționale, care la rândul lor pot fi generalizate. Practicile pedagogice concepute pentru probleme educaționale emergente la nivel local oferă modele locale.

Locul Taberei Interculti

este între acele programe în care ONG-urile bazate pe experiențe proprii dezvoltă metode educaționale în context local, accentuând oportunitățile, oferând acces și contribuind la implementarea unor programe cu un caracter comprehensiv. Munca acestor organizații este motivată de nevoile sociale recunoscute. Scopul lor este dezvoltarea unor proiecte inovative bazate pe recunoașterea deficiențelor din sistem, programe de practică educațională de zi cu zi care la rândul lor pot fi o parte integrantă a unor practici educaționale publice.

Tabăra Interculti și, prin aceasta, și Fundația Tranzit, pot fi clasificate drept una dintre acele inițiative civice care, acționând ca o comunitate de experiență, își canalizează activitățile, programele și obiectivele către soluționarea problemelor practice date. Elaborează programe bazate pe soluții. Pentru a face acest lucru, ei se folosesc de resursele existente, în acest caz comunitatea de artiști.

Rolul societății civile

în educație este esențială. Creează programe inovative în acele domenii în care administrația publică nu poate. Conștientizează și accentuează dispozițiile existente cu privire la dreptul la educație. Prezența societății civile în problemele educaționale este posibilă în cadrul unui parteneriat care la nivel decizional ia în serios acele propuneri inovatoare care, recunoscând deficiențele unui anumit domeniu, dezvoltă strategii specifice pentru remedierea acestora.

3 Conceptul de adhocrație a fost inițial un concept economic, fiind folosit pentru a descrie o structură care prin promovarea inovației funcționează într-un mediu complex și dinamic și nu poate fi caracterizat de rigiditate organizațională. Conceptul dezvoltat de Alvin Toffler în anii 1970 aici apare într-un context mai negativ, în care lipsa rigidității organizaționale și inovația sunt strâns legate de o instituție nestructurată și de improvizație.

4 UNICEF, 2011, The Right of Roma Children to Education. Position Paper, p. 67.

UNGEI, 2010, Equity and Inclusion in Education. A guide to support education sector plan preparation, revision, and appraisal, http:// www.unicef.org/education/files/Equity_and_Inclusion_Guide.pdf

26

27

HARBULA Hajnalka Posibilitățile adhocrației sau unde se situează Tabăra Interculti

Schimbările frecvente ale sistemului de învățământ din ultimii ani referitoare la îmbunătățirea calității educației, apariția noilor norme și reorganizarea constantă nu numai că nu ajută, dar complică direct practica de predare de zi cu zi. Supracentralizează și afectează viața celor implicați în procesul educațional (elevii, profesori, familii, comunități).

Actualul sistem, datorită adaptării sale la contextele politicilor economice europene, pune accentul pe principiul performanței și a adaptării educației la cerințele pieței, punând pe plan secundar dreptul la o educație echitabilă și egalitatea de șanse.

Posibilitatea de a face referire la rezultate remarcabile nu se datorează eficacității educației, ci naturii sale selective. În astfel de cazuri, performanța nu este un rezultat al sistemului, ci al individului, al elevului, al părintelui, iar în unele cazuri, al unor profesori. În rapoartele menționate, lipsa corectitudinii și perpetuarea unei calități slabe sunt văzute în raport cu reglementări instituționale și în situații financiare slabe.

Sistemul educațional prezentat poate fi descris de conceptul de adhocrație3, semnificând legislație contradictorie, o coordonare neputincioasă a eforturilor de implementare a reformelor, procese începute, dar nefinalizate. Înseamnă acel grad ridicat de centralizare ale cărei cerințe formale sunt greu de implementat. Un sistem cu prea multe reguli, cu actori care interpretează în mod individual reglementările legislative, acționând adesea independent. (OECD, 2000:28) În mai multe rapoarte ale UE apare necesitatea consolidării oportunității educaționale garantate de stat prin implicarea actorilor nestatali4 înțelegând prin acești actori părinții, familiile extinse, profesorii, comunitățile religioase, ONG-urile și factorii decizionali locali, deci acelea care simt nevoia de a dezvolta practici pedagogice, de a concepe abordări alternative care includ potențialul schimbării sociale. Printre aceste putem număra acele organizații care la înființarea lor au conceput și au dezvoltat în mod clar obiective educaționale, respectiv acelea care pe

28 29

Testimoniale Ajánlások

Cunoscând situația actuală, pentru mine a fost un dar că și anul acesta a fost continuat proiectul Tranzit Intercultural Art Camp for Children.

Ca animatoare mi-a fost greu de închipuit cum vom ține sub control contaminarea, a fost o întrebare cum vor reacționa copii la restricții, care timp de șase luni nu au participat la activități instituționale. Purtarea obligatorie a măștii de protecție mi s-a părut un obstacol enorm de mare, gândindu-mă că arta ca formă de căutare și realizare a frumosului, fără libertate, nu este posibilă.

Totuși, fiind mai puțini, am reușit să am o relație mai apropiată cu participanții, aveam timp să fiu atentă la fiecare în parte. Am observat că copiii au participat la activitățile artistice cu o sete de a cunoaște, de a crea, s-au apropiat unii de alții cu mai mare răbdare, astfel învingând greutățile impuse de regulile stricte. Povestind, modelând cu lutul, jonglând, desenând, proiectând desenele animate parcă ne-am eliberat și am uitat că purtatul măștilor e inconvenabil.

Astfel puteam să fim mai veseli, să ne simțim mai liberi prin creație.

A jelenlegi helyzet fényében számomra ajándék volt az, hogy az idén is megszervezésre került az Interkulturális Művészeti Alkotótábor Gyerekeknek.

Animátorként nehezen tudtam elképzelni, hogyan fogjuk tudni féken tartani a vírus terjedését. Kérdésként merült fel az is, hogyan fognak alkalmazkodni a korlátozásokhoz azok a gyerekek, akik immár hat hónapja nem vettek részt olyan tevékenységekben, amelyek intézményes keretek között zajlottak. A művészi tevékenység mint a szépség keresésének és megvalósításának egyik formája számomra a szabadságot feltételezi. Így a védőmaszk kötelező viselése óriási akadálynak tűnt.

Mindezektől eltekintve a csökkentett létszám segített szorosabb kapcsolatot kialakítani a résztvevőkkel. Volt időm egyenként mindenkire figyelni. Észrevettem, hogy a gyerekek a meg-

30

31

Testimoniale

Bak Márta

Bolovan Andreea Sunt de meserie actor păpușar. Lucrez din 2014 la Teatrul de Păpuși Puck din Cluj-Napoca și în diverse proiecte teatrale independente sau ateliere creative pentru copii sau adulți. Am luat cunoștiință cu tabăra multiculturală de la Casa Tranzit prima dată în 2018 unde alături de colega mea Ana Leoca de la Asociația de Circ Contemporan Circus Fairies am susținut, de atunci, în fiecare an, atelierele de jonglerie. Tabăra pentru mine este un loc, care în fiecare an, reușește să creeze o „energie” activ creativă foarte benefică, atât prin interacțiunea cu participanții copii, dar și cu echipa organizatorică implicată.

Bábszínész vagyok. 2014 óta dolgozom a kolozsvári Puck Bábszíházban valamint különböző önálló színházi projektekben és gyerekeknek illetve felnőtteknek szervezett kreatív műhelyekben.

Először 2018-ban találkoztam a multikulturális alkotótáborra, ahol a Circus Fairies Kortárs Cirkuszi Egyesületben dolgozó kollégámmal, Loeca Anaval tartottunk és tartunk azóta is zsonglőrműhelyeket. Számomra a tábor olyan hely, amely mind a részvevő gyerekeken, mind a szervezőcsapaton át évente képes hasznos “energiákat” létrehozni.

32

33

Testimoniale

ismerés, az alkotás vágyával vettek részt a tevékenységeken, nagyobb türelemmel közeledtek egymáshoz, legyőzve ezáltal a szigorú szabályok előidézte nehézségeket. Beszélgetés-, agyagozás-, zsonglőrködés-, rajzolás-, rajzfilmnézés közben mintha felszabadultunk volna. Megfeledkeztünk arról, hogy milyen kényelmetlen is a maszkok viselése. És így, az alkotás révén boldogabbnak, szabadabbnak érezhettük magunkat.

Bradu-Pintea Alina

Jobb Boróka

Mă numesc Alina Bradu-Pintea, sunt artist vizual și am lucrat în cadrul Taberei Interculti ca și coordonator al atelierului vizual.

Rolul meu în tabară a fost acela de a propune împreună cu colega sau colegul meu o temă generală pe care copiii puteau să lucreze în echipe și o tehnică de animație; introducerea copiilor în universul animației prin exerciții simple și de complexitate medie iar apoi coordonarea lor în dezvoltarea unor narațiuni proprii și transpunerea acestora în animații scurte. În prezent lucrez ca și background artist și animator secund la Glitch-Studio.

Harminc 7 és 14 év közti gyerekkel foglalkozni egy héten át, akik különböző etnikumúak, másmás körülmények közül érkeztek, ráadásul nem is egy nyelvet beszélnek, nemcsak egy kezdőnek jelent kihívást, hanem egy gyakorlott pedagógusnak is. A kolozsvári Tranzit Házban minden évben, iskolakezdés előtti héten szervezik meg a Multikulturális alkotótábort gyerekeknek. A Tranzit Alapítvány munkatársaként 2008-tól, mint szervező vettem részt a táborokban, így valamilyen szinten bepillanthattam a műhelytevékenységekbe. 2012-ben és 2013-ban, másodmagammal elvállaltam a vizuális műhely vezetését is. Az évről évre ismétlődő tevékenység a gyerekek vizuális készségeit helyezi előtérbe. A tábor végére rendszerint elkészül egy animációs film, amelyet a gyerekek közös munkájából állítanak össze a műhelyek irányítói.

A táborokat megelőzően lehetőségünk volt részt venni egy képzésen, ami felkészítésként szolgált a táborban tevékenykedő, animátoroknak, mediátoroknak és művészeknek. Mivel a képzés publikus volt, jelentkeztek még pedagógusok, művészek és más érdeklődők is.

A szinte egy hetes workshopon az előadóktól nagyon hasznos prezentációkat hallgathattunk a csoporttal, gyerekekkel való foglalkozás módszereiről és a konfliktushelyzetek kezeléséről.

Az előadások interaktivitásának köszönhetően nemcsak az elméletet sajátíthattuk el, hanem a közösen végzett gyakorlatok során ki is próbálhattuk a különböző módszereket. Mivel a képzés főképp a gyerektábor előkészítéséről szólt, páran, akik a táborban is résztvevők voltunk ezeken a napokon próbáltuk véglegesíteni az elképzeléseinket a ránk váró műhelymunkáról. A közös gyakorlatok során valódi közösséggé alakult a csoport, így nagyon sok hasznos segítségre számíthattunk, „külsős” csoporttársainktól is. Az előadók alkalmat biztosítottak arra is, hogy a hallgatók tapasztalatot cserélhessenek. Több olyan feladatot kaptunk, ahol saját élményeinket kellett megosztanunk a társainkkal.

A nevem Bradu-Pintea Alina, vizuális művész vagyok. Az Interkulti Táborban a vizuális műhelyt vezettem.

A műhelyvezető munkatársammal közösen témajavaslatokat és animációs technikákat mutattunk a gyerekeknek, amikkel ők csapatban dolgozhattak. Egyszerű gyakorlatokon keresztül a közepes összetettségű lehetőségeken át vezettük be a résztvevőket az animáció világába, majd úgy irányítottuk a munkájukat, hogy saját narratívákat alakítsanak ki, és ezeket rövid animációkban jelenítsék meg.

Jelenleg háttérművészként és animátorasszisztensként dolgozom a Glitch-Stúdióban.

1 A jelen szöveg a Harbula, H. (ed.) Educație extracurriculară și comunicare interculturală prin artă – Iskolán kívüli oktatás. Művészet és interkulturális kommunikáció, Cluj – Kolozsvár, 2012 kötetben megjelent bővített változata.

34

35

Ajánlások

1

amiről sorozatfotókat készítettek a segítségünkkel (stop motion technika). Ezekből állítottuk össze végül azt a rövid videósorozatot, amely a bemutató napján levetítésre került.

A felkészítőknek köszönhetően az elsajátított módszertan adott egy bizonyos magabiztosságat a tábor alatt, ám a gyakorlatban szinte soha nem történnek tankönyv-szerűen az események. Magam részéről a képzés hasznosságát abban találtam, hogy nemcsak nyers módszertannal találkozhattunk, hanem az egymásra figyelés és a maximális jelenlét készsége is fejlődött bennünk. Képesek voltunk a felmerülő akadályokat a maguk kontextusában kezelni és az alapján megoldást keresni rájuk.

Meglátásom szerint az etnikai különbség és a társadalmi helyzetkülönbség nem okozott gondot a gyerekek körében. Ez köszönhető volt a jól kigondolt és felépített programnak is. A kisebbek csoportjában például ez fel sem merült, a nagyobb csoportokban is csak kis mértékben. A nyelvi akadályok miatt húzódoztak inkább egymástól a román és a magyar anyanyelvű gyerekek. Ezt viszont nagyon jól áthidalta a kontakttánc és a zsonglőrködés, ahol nagyon sok közös, nonverbális játékkal kapcsolódhattak egymáshoz a különböző anyanyelvű gyerekek. Egy ilyen színes társaságban nem feltétlenül a szigor bizonyul a legjobb megoldásnak a felmerülő nézeteltérések kezelésére vagy a rend fenntartására. Az ebédnél tapasztalhattuk például, hogy akkor, amikor mi határoztuk meg az ülésrendet nagyobb volt a bonyodalom, mint amikor maguktól rendeződtek s esetleg huncutkodtak az asztalnál. Jobb megoldásnak bizonyult közéjük ülni, résen lenni, és valamilyen szinten visszafogni őket. A vizuális műhelyben is, egyes gyerekekről, akik nem akartak részt venni a csoportmunkában, hanem inkább rajzolni szerettek volna, kiderült, hogy igen kiemelkedő rajztehetségük van.

Az egy hét közös munka, gyümölcsöző volt mindenki számára. A záróünnepségen kiállítottuk az általuk készített rajzokat, kézműves munkákat, bemutatták a kedvenc közös játékaikat és különböző zsonglőrmutatványokkal lepték meg szüleiket a gyerekek. Jóleső érzés volt búcsúzáskor látni a kialakult barátságokat olyan gyerekek között, akiknek egyébként nem sok esélyük lett volna találkozni. Sok élményben volt részük, ami által érzékenyebbé válhattak egymás életkörülményei iránt. Azok a gyerekek, aki eltöltenek egy, két hetet az interkulturális alkotótáborban, fogékonyabbak lesznek a másság elfogadására és kritikusabban kezelik a sok felől áradó előítéleteket. A tábor népszerűségét az is alátámasztja, hogy néhányan azok közül a gyerekek közül,

36

37

Ajánlások

Hatásos volt számunkra, hogy megismerhettük a táborba érkező egyes gyerekek életkörülményeit is. A város peremére telepített roma közösségekből hívtak meg képviselőket, akik szemléltették, hogy milyen körülmények miatt kerültek a perifériára, hogyan és milyen lehetőséget látnak a jövőre tekintve a maguk és a gyerekeik számára. Világossá vált, hogy egyes gyerekeknek ez az egyetlen lehetőség a nyári kikapcsolódásra, másoknak pedig ez az egyik. Ez viszont nem tehetett köztük különbséget a táborban.

Mivel nem vagyok pedagógus és akkor még nem dolgoztam gyerekcsoportokkal, komoly kihívásnak találtam a rám váró feladatot. A 30 gyermek két csoportra osztva, napi egy-, másfél órában vett részt a vizuális műhelyen. Igyekeztünk olyan feladatokat kitalálni számukra, amelyben nem jelent akadályt a nyelvi különbözőség vagy a nehezebb körülményből származó hátrány. Próbáltunk odafigyelni arra, hogy ne érintsünk kényesebb témákat, amelyek valamiféle különbségtételre adnának okot közöttük. Ha például Az én szobám témában kértünk volna rajzokat a gyerekektől, lehet, hogy azokat, akik 18 négyzetméteren élnek a 8 tagú családjukkal kellemetlenül érintette volna ez a feladat. Közös nagy témának tehát Az állatkertet választottuk, ahol mindenki szabadon ábrázolhatta a kedvenc állatát. (Lerajzolhatták, megformálhatták gyurmából, valamint tanítottunk nekik egy technikát, amellyel lenyomatot is készíthettek az állatokról). Ki, ki jeleskedett valamilyen módszerben, így nem okozott gondot az sem, ha valaki gyengébbnek bizonyult valamilyen technikában. Ezekről az állatokról az animátorok és a mi segítségünkkel információkat gyűjtöttek a gyerekek az internetről, így a számítógép használatával is barátkozhattak azok, akiknek nem nagyon volt eddig lehetőségük rá.

A képzésen elhangzott, hogy akkor lehet a leginkább az ember figyelmét lekötni, ha egyszerre több érzékszervét is megmozgatja az adott tevékenység. Illetve az is ajánlott volt, hogy osszuk kisebb csoportokra a gyerekeket, hogy közösen végezzenek el egy feladatot, így a felelősségérzetük is felébred egymás iránt. Először kettes csoportokra osztottuk őket és azt a feladatot kapták, hogy hozzanak létre egy párbeszédet az állataik között és ezt rajzolják le. A párokat spontán módon alakítottuk, de nem gátoltuk meg, ha valakik együtt akartak dolgozni (nyelvi megfontolásból is engedékenyebbnek kellett itt lennünk). A következő művelet az animáció készítés volt, ahol a nagyobb csoportoknak ki kellett találniuk egy történetet az állatokkal,

1 Prima variantă a textului a apărut în anul 2012 în volumul Educație extracurriculară și comunicare interculturală prin artă – Iskolán kívüli oktatás. Művészet és interkulturális kommunikáció, editat de Harbula, H.

Premergător taberei am avut posibilitatea de a participa la o formare care a servit drept pregătire animatorilor, mediatorilor şi artiştilor participanți la tabără. Cum cursul a fost public, au participat pedagogi, artişti şi alte persoane interesate. Timp de aproape o săptămână am participat la prelegeri foarte folositoare ţinute de experţi pricepuţi la metodele de a ţine activităţi de grupă pentru copii și despre tratarea conflictelor. Dată fiind interactivitatea formării, am însuşit nu numai termeni teoretici, ci în cursul exerciţiilor comune am avut posibilitatea de a ne cunoaşte reciproc. Deoarece formarea a avut ca scop principal pregătirea taberei pentru copii, cei care am fost participanţi şi la tabără, am încercat să finalizăm în cursul formării închipuirile noastre despre activităţile din tabără. Exerciţiile comune ne-au transformat într-o adevărată comunitate, astfel şi cursanţii „exteriori” au ajutat enorm la întocmirea planurilor. Profesorii au acordat mare atenţie posibilității schimbului de experienţe pentru cursanți. Am primit mai multe sarcini prin care trebuia să împărtăşim cu colegii noştri propriile experienţe. Astfel ne-am apropiat mult, dar ne-am şi confruntat cu propriile deficienţe şi eventuale limite.

A fost eficient pentru întreaga grupă că am putut cunoaşte circumstanţele copiilor participanţi la tabără. Au fost invitaţi reprezentanţi din comunităţile de romi stabiliţi la periferia oraşului, care ne-au povestit cum au ajuns în acel loc, ce posibilităţi văd despre viitorul lor şi al copiilor lor. A devenit evident pentru noi că dacă pentru unii copii această tabără este una dintre mai multele posibilităţi de recreere în timpul verii, pentru alţii ea este singura. Esenţial este ca aceasta să nu conducă la diferenţiere între ei pe parcursul taberei.

Cum nu sunt pedagog şi încă nu am lucrat cu grupe de copii, am considerat că sarcina primită reprezintă o provocare serioasă. Cei 30 de copii au participat la atelierul vizual în două grupe, timp de o oră sau o oră şi jumătate pe zi. Am încercat să găsim pentru ei exerciţii, unde faptul că au limbi materne diferite sau dezavantajul dat de condiţiile nefavorabile nu reprezintă un obstacol. Am încercat să fim atenţi să nu abordăm teme delicate, care ar putea conduce la diferenţiere printre copii. De exemplu, dacă am fi cerut desene de la copii pe tema camera mea, se prea bine poate ca cei care trăiesc în 18 m2 cu familiile lor de 8 membri ar fi fost afectaţi neplăcut de această temă. Astfel, am ales ca temă majoră comună grădina zoologică, unde fiecare putea să-şi aleagă liber animalul favorit şi putea alege dintre mai multe metode de a-l reprezenta. (Puteau desena, forma din plastilină, respectiv i-am învăţat o tehnică prin care puteau face o

38

39

2012.10.15 2020.09.15.

Jobb Boróka

1

A se ocupa timp de o săptămână de treizeci de copii cu vârsta între 7 şi 14 ani, copii care sunt de etnii diferite, sosesc din împrejurimi diferite, în plus nici nu vorbesc aceeaşi limbă, înseamnă provocare nu doar pentru un începător, dar şi pentru un pedagog experimentat.

La Casa Tranzit din Cluj, în fiecare an în săptămâna dinaintea începerii anului şcolar este organizată tabăra pentru copii intitulată Programul educaţional de comunicare multiculturală. Fiind colaboratoare a Fundaţiei Tranzit, din anul 2008 am participat la tabere ca organizator, astfel am avut ocazia să fac o oarecare cunoştinţă cu fiecare tip de activitate. În 2012 și 2013 am acceptat conducerea atelierului vizual împreună cu o colegă. Activitatea repetată în fiecare an are ca scop dezvoltarea abilităţilor vizuale ale copiilor. De obicei, conducătorii atelierelor realizează până la sfârşitul taberei o animaţie, întocmită din munca comună a copiilor.

Testimoniale

akik régebbi táborokban részt vettek, de meghaladták azóta a korhatárt, önkéntesen bekapcsolódtak a tevékenységekbe és segítették mind a csoportvezetők, mind a művészek munkáját.

Sokat tanultam ezeken az alkalmakon a gyerekektől a kollégáktól és az oktatóktól egyaránt. Azok a táborok, amelyeket felkészítő képzés is megelőzött gördülékenyebben zajlottak minden alkalommal. Szükségesnek tartom, hogy minden animátor, mediátor és művész részesüljön a felkészítőben a tábor kezdése előtt. A tanultakat későbbi munkám során is hasznosítani tudtam. Jelenleg, múzeumi dolgozóként számos tárlatvezetést, gyermek foglakozást kell tartanom. A Tranzit Házban tapasztaltak azóta is iránymutatóak számomra.

când copii şi-au ales singuri locul şi, eventual, erau mai neastâmpăraţi la masă. S-a dovedit a fi o atitudine mult mai adecvată să stăm între ei, să fim vigilenţi şi să îi calmăm într-o oarecare măsură. La fel şi la atelierul vizual, despre cei care nu vroiau să participe la activitatea pe grupe, pentru că prefereau să deseneze, am aflat că au un talent deosebit pentru desen.

Munca comună de o săptămână a fost rodnică pentru toţi. La festivitatea de închidere am expus desenele, articolele de artizanat făcute de copii, am prezentat jocurile comune preferate, iar copii şi-au surprins părinţii cu diferite scamatorii. La luarea de rămas bun a fost o mare plăcere să vedem ataşamentul lor reciproc. S-au format prietenii între copii care altfel nu prea ar fi avut posibilitatea de a se întâlni. Au avut parte de foarte multe experienţe, prin care nu numai s-au distrat, ci au şi învăţat multe. Calitatea taberei este atestată şi de faptul că unii dintre copii care au participat la ediţii anterioare, dar au depăşit deja limita de vârstă, au participat la activităţi ca voluntari şi au ajutat munca conducătorilor de grupă, precum şi a artiştilor. În ceea ce mă priveşte am învăţat mult de la aceşti copii, de la colegi și artiști implicați în proiect. Edițiile care au fost precedate de sesiuni de formare s-au derulat mult mai bine. Cele învățate le-am putut utiliza și în munca mea de zi cu zi. În prezent, prin munca mea într-un muzeu, conduc tururi ghidate, precum și mai multe activități pentru copii. Consider experiențele dobândite la Casa Tranzit drept orientative până în prezent.

Sunt foarte recunoscătoare că am avut posibilitatea de a participa şi sunt convinsă că voi putea utiliza experienţele dobândite şi în alte contexte. Sper să pot participa la tabără şi toamna următoare.

40

41

15. 10. 2012.

15. 09. 2020.

Testimoniale

imprimată cu animale). Fiecare copil era bun într-o metodă, astfel nu era problemă dacă cineva s-a dovedit mai puţin îndemânatic în vreuna dintre tehnici. Cu ajutorul nostru şi al animatorilor, copii au cules informaţii de pe internet despre animale, astfel și copii care până acum nu au avut această posibilitate, au făcut cunoştinţă cu calculatorul.

Cursanţilor li s-a spus că atenţia omului poate fi captivată cel mai eficient dacă activitatea respectivă îi solicită mai multe organe senzoriale. Ne-au mai propus să împărţim copii în grupuri mai mici care să efectueze împreună o sarcină, astfel pot simţi responsabilitate unul faţă de celălalt, căci îndeplinirea productivă a sarcinii este în interesul tuturor. La început i-am împărţit în două grupe şi le-am cerut să creeze un dialog între animalele lor şi să le deseneze. Am format perechi în mod spontan, dar am consimţit şi în cazurile în care unii copii doreau să lucreze împreună (a trebuit să fim mai indulgenţi şi din cauza diferenţelor de limbă). Următoarea activate a fost crearea de animaţii, unde grupele mai mari inventau o poveste despre animale, despre care au făcut serii de fotografii cu ajutorul nostru. În final, am întocmit din aceste fotografii filmul scurt prezentat în ziua festivităţii.

Datorită cursului am făcut deja rost de o anumită pricepere despre ce atitudine ar trebui să am faţă de copii, ce metode și când trebuie aplicate. Însă, în direct, metodele se încurcă în mintea omului. Nu-i sigur că în anumite situaţii are posibilitatea de a cugeta despre pasul potrivit. Însă trebuie să faci un pas. În ceea ce mă priveşte, consider că utilitatea cursului a fost că ne-a pregătit nu numai prin metodologie crudă pentru munca ce ne aştepta, ci încerca să dezvolte în noi abilitatea de a fi atenţi unii la alţii şi abilitatea prezenţei maxime, respectiv ne-a pregătit să tratăm problemele întâlnite şi să găsim soluţii în contextul lor.

După părerea mea, diferenţele etnice şi sociale nu prea au constituit o problemă pentru copii. Aceasta se poate datora şi programului bine gândit şi dezvoltat. De exemplu acest lucru nici nu s-a simţit în grupa mică, iar în grupa mare într-o măsură mică. Copii români şi maghiari erau mai reţinuţi unii faţă de alţii, mai ales din cauza obstacolelor de limbă. Aceste obstacole însă au fost foarte bine depăşite prin dansul contact şi jonglerie, care au oferit multe jocuri comune, nonverbale. Într-o comunitate atât de mixtă, nu neapărat severitatea este cea mai bună soluţie pentru tratarea conflictelor sau menţinerea disciplinei. De exemplu, la prânz am observat că atunci când noi am stabilit locul fiecăruia, complicaţiile erau mult mai numeroase decât atunci

Leoca Ana

Molnár Anna

Sunt pasionată de domeniul artelor circului și de 2 ani mă ocup de dezvoltarea Asociației Circus Fairies, care promovează circul contemporan ca nouă formă de artă și educație alternativă și al cărui membru fondator sunt. Am început să jonglez la 15 ani și de atunci am organizat ateliere, spectacole, evenimente și am participat în proiecte sociale. Așa se face că am întâlnit și Fundația Tranzit, cu care colaborez de mulți ani. În cadrul Taberei Interculti predau jonglerie, acrobație și echilibru pentru copii, dar și multe jocuri și activități interactive, de coordonare și atenție.

A Tranzit tábor számomra minden évben az a hely, ahol egy stresszmentes környezetben dolgozhatok, ezért jól is érzem magam benne. Immár tíz éve vezetem a tábor kézműves műhelyét.

Az elmúlt években a következő műhelyeket vezettem: nemezelés, azaz gyapjúfeldolgozás, bőr megmunkálás, batikolás, textil maradékok- és otthonról hozott ruhadarabok újra hasznosítása varrógépi- és kézi varrással. Egy másik újra hasznosítási műhely volt a hangszerkészítés, ahol nagy átmerőjű kartonhengerekből és vászonból készítettünk a gyerekekkel hangszereket. Az idei táborban szintén üreges-technikás nemezelést és papírmerítést vezettem.

Láttam, végig követhettem a szervezés minőségi változását. Elmondhatom, hogy mára már a legapróbb részletre is odafigyelnek a tábor szervezői. A tavalyelőtt és az idén például képzést tartottak a csoportvezetők és műhelyvezetők részére (és nem csak), ahol szakavatott emberektől lehetett tanulni a különféle kultúrák együtt kezelését, az interkulturális kapcsolatok zökkenőmentességét, hogy azok tényleg a szó nemes értelmében vett kapcsolatok és ne ellenszenvet szülő ellentétek legyenek.

Az idei képzés közvetlenül megelőzte a tábort. Azért is volt számomra hasznos, mert a száraz elméleti szakirodalom mellett nagyobbrészt olyan önismereti jellegű gyakorlatokat is magában foglalt, ami által egyrészt könnyebb átélni, érzékelni s főleg kezelni a másságot, másrészt egyes gyakorlatokat direkt módon alkalmazni lehet a más-más kultúrán nevelkedett gyerekcsoportoknál. A képzésen persze nem csak tábori „alkalmazottak” voltak, hanem jöhetett bárki, aki a téma iránt érdeklődik. Nagyon hasznos volt tapasztalatot cserélni egymás közt, nagyon jó ötleteik voltak azoknak is, akik nem vettek részt a táborban.

A táborban az egyik legfontosabb szem előtt tartani az etnikai megoszlást a csoportok között. Feltétlenül keveredniük kell a csoportoknak. Mert előfordulhat, hogy az első napokban nem fogadják el egymást könnyedén és teljesen a gyerekek, pontosan a másság miatt, de

Szenvedélyesen foglalkozom a cirkuszművészettel. Alapító tagként és oktatóként két éve dolgozom a kortárs cirkuszt, mint művészeti és alternatív oktatási formát népszerűsítő Circus Fairies Egyesület fejlesztésén. 15 évesen kezdtem el zsonglőrködni, azóta műhelyeket, bemutatókat, rendezvényeket szervezek, valamint részt veszek szociális programokban is. Így találkoztam és működünk együtt a Tranzit Alapítvánnyal is. Az Interkulti Táborban zsonglőrködést, akrobatikát és egyensúlyozást tanítok a gyerekeknek, de foglalkozunk interaktív, koordinációs és koncentrációs gyakorlatokkal is.

1 A fenti szöveg eredeti megjelenési helye: Harbula, H. (ed.) Educație extracurriculară și comunicare interculturală prin artă – Iskolán kívüli oktatás. Művészet és interkulturális kommunikáció, Cluj – Kolozsvár, 2012.

42

43

Ajánlások

1

Pentru mine tabăra Tranzit este locul unde în fiecare an am ocazia să lucrez într-un mediu fără stres, unde deci mă simt bine. Deja de zece ani conduc atelierul meşteşugăresc al taberei. În anii trecuţi am condus următoarele ateliere: împâslit, adică prelucrarea lânii, marochinărie, batic, refolosirea de resturi textile şi haine aduse de acasă prin cusut manual, respectiv cu maşină de cusut. Un alt atelier de reciclare a fost confecţionarea de instrumente din cilindru de carton cu diagonală mare şi din pânză. În tabăra din acest an am condus atelierele de împâslit şi de hârtie manuală. Am văzut şi am urmărit schimbările în calitatea organizării. Pot să spun că în prezent organizatorii sunt atenţi la fiecare detaliu. De exemplu acum doi ani şi anul acesta a fost ţinut un curs de formare pentru conducătorii de grup şi de ateliere (şi nu numai), unde am putut învăţa de la experţi modalităţi de tratarea simultană a diferitelor culturi, dezvoltarea relaţiilor interculturale armonioase, pentru ca aceştia să fie într-adevăr relaţii în sensul nobil al cuvântului, şi nu divergenţe producătoare de aversiuni. În acest an formarea a fost ţinută chiar înainte de tabără. Pentru mine a fost utilă şi pentru că, pe lângă literatura teoretică mai seacă, a inclus şi exerciţii cu caracter mai ales de auto-cunoaştere, prin care pe de o parte este mai uşor să trăim, să percepem şi mai ales să tratăm alteritatea, pe de altă parte unele exerciţii pot fi aplicate în mod direct la grupele de copii crescuţi în diferite culturi. Desigur, nu numai „angajaţii” taberei puteau participa la curs, ci putea veni oricine interesat de această temă. Schimbul de experienţe a fost extrem de util, şi cei care nu au participat la tabără au avut idei excelente. Unul dintre lucrurile cele mai importante în această tabără cred că este să ţinem cont de distribuirea etnică între grupe. Grupele trebuie amestecate neapărat. Căci s-ar putea ca tocmai din cauza alterităţii copii să nu se accepte uşor şi pe deplin, dar participarea activă la programele variate şi cu adevărat provocatoare de-a lungul taberei pot să le transforme pe neobservate chiar şi în prieteni. Dacă de exemplu un copil nu

2012. 10. 15.

1 Textul a apărut în anul 2012 în volumul Educație extracurriculară și comunicare interculturală prin artă – Iskolán kívüli oktatás.

Művészet és interkulturális kommunikáció, editat de Harbula, H.

44

Molnár Anna

1

45

Testimoniale

a tábor ideje alatt változatos és igazán kihívó programokon való aktív részvétel szinte észrevétlenül akár barátokká is teheti őket. Ha mondjuk egy gyerek, nem szívesen dolgozna olyan csoportban, ahová másmilyen gyerekek is tartoznak, annak ellenére, hogy elvégzi a feladatokat, a sajátjai körében beszélgetve, pontosan attól a plusztól fosztódik meg, amit a más kultúrán nevelkedett gyerekek reakciója, megoldása, hozzáállása ad hozzá a táborhoz. Természetesen mindez szakavatott vezető, oktató fennhatósága alatt, ami ebben a táborban megvan. Például egy igazán jelentéktelennek tűnő esemény hőssé varázsolt egy addig szinte észrevétlen roma lányt. A papírmerítés keserves és nem igazán látványos technikai fázisain kínlódtunk a szó szoros értelmében, mert úgy tűnt az elején, hogy valamit elrontottunk. Épp a soron következő csoport csődült be a műhelyvezető mellé (hozzám). Ha tetszett, ha nem, éppen egy kétes színű és állagú masszában kellett vájkálnia (mert ez az első lépése a papírmerítésnek) a csoportnak. Ott kell ülni, esetleg unatkozni, vagy undorodni a műhelyben. Mindenkit győzködni kellet, hogy tépje apróra a meleg vízbe áztatott régi papírt (ami a kelleténél vastagabb volt és ez volt a baj). Ez a roma lány könyökig benne volt a ,,mocskos”, meleg vízben és végig dolgozott úgy, ahogyan mondtam neki. A legtöbben csak nézték. Sehogy sem akart összeállni a nyersanyag.

Következett a merítés, ami amúgy nagyon egyszerű, látványos és élvezhető folyamat lett volna a gyerekeknek, ha finom az alapanyag. Igen ám, de ez durva volt és nehézkesen borult ki az általunk készített szűrőrámából a vászonra, hogy száradhasson. Már-már mindenki elveszítette a türelmét, amikor kiderült, hogy ennek a lánynak sikerül. Ő lelkesen segített is mindenkinek.

Ugrott ide-oda mindenkihez: Ne úgy! Még ne emeld ki! – mondta, és őszintén segítve átadta minden sikeres tapasztalatát. Beállt felnőttnek. Szép lassan az ő segítsége és kitartó lelkesedése révén mindenkinek sikerült prés alá vinni a merített-, leszűrt-, papírkotyvalékból nyert formát, ami majd a következő technikai folyamatok (szárítás, préselés) során igazi kartonlap lett. A lány pedig tekintélyt szerzett olyan társai előtt is, akik addig rá sem néztek, észre sem vették. Ezekért az eredményekért vállalom minden évben nagyon szívesen a kézműves műhely vezetését, és várom a következő év izgalmait is. Mert mindezektől eltekintve a tábor számomra a pihest jelenti.

15. 10. 2012.

46

Plájás Ildikó Zonga vizuális antropológus, kutató, tanár A táborban kezdetben szervező (2005-2007), később a vizuális műhely vezetője (2009-2010).

Magamról: Első ízben néprajz-magyar szakot végeztem a Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Antropológia szakon folytattam a tanulmányaimat Kolozsváron és Pécsett, majd a hollandiai Leideni Egyetemen szereztem diplomát vizuális antropológiából. A doktori kutatásomat az Amszterdami Egyetemen végeztem. 2019 szeptemberétől pedig a Leideni egyetem vizuális antropológia mesteri képzésének vagyok a tanára. Tanulmányaim mellett 2005–2010 között dolgoztam a Tranzit Házban, előbb mint programszervező, később mint a vizuális antropológiai műhely koordinátora. Az Tranzitban töltött évek során egyre többet vettem ki a részem a különböző kulturális projektek tartalmi részéből is, kibővítettem a vizuális antropológiai filmgyűjteményt, tanítottam az egyetemen és nemzetközi antropológiai film fesztiválokat szerveztem. A gyerektáborban is előbb mint szervező vettem részt, majd 2009-ben és 2010-ben mint a vizuális műhely vezetője Orosz Annabellával és Oana Z.-al közösen.

Emlékszem, a gyerektábor már a kezdetektől, mármint az én Tranzitos pályafutásom kezdetétől, kitüntetett eseménye volt a Tranzit Háznak. És nem csak a nagyon fontos társadalmi szerepvállalása és kreativitása miatt, hanem amiatt is, mert az akkoriban ott dolgozó munkatársaimnak, főleg Harbula Hajni projektvezetőnek, ez volt a legkedvesebb eseménye. Hajni projekt iránti lelkesedése egykönnyen ránk is átragadt. Nem is lelkesedés volt ez, hanem szinte már szenvedély. És ez az érzés mintha mindenkit átfűtött volna, aki a tábor szervezésében előbb vagy utóbbi beszállt. Gondolok itt főleg a saját munkatársaimra, akik velem együtt dolgoztak a Tranzitban a 2000-es évek második felében, Kolumbán Levire és Seprődi Attilára. És akik utánunk jöttek, Jobb Boróra és Magyari Nócira. Ez egy olyan projekt volt, ami rengeteget adott vissza mentálisan, érzelmileg és sikerélményben. A gyerekekkel való közös játék, közös alkotás örömét, de azt az örömöt is, hogy olyan gyerekek játszhattak együtt, akik a társadal-

47

Ajánlások

prea este disponibil să lucreze într-o grupă în care sunt şi altfel de copii, chiar dacă duce la sfârşit exerciţiul, discutând numai cu ai săi, se va priva chiar de acel plus, pe care-l adaugă taberei reacţia, soluţia, atitudinea copiilor educaţi în altă cultură. Desigur aceasta se poate depăşi prin îndrumarea conducătorului, educatorului expert, ceea ce în această tabără este asigurat. De exemplu un eveniment aparent nesemnificativ a transformat o fetiţă romă aproape neobservată până atunci în eroină. În sens propriu ne chinuiam cu etapele tehnice dificile şi nu prea spectaculoase ale imersiunii hârtiei, căci se părea că la început făcusem o greşeală. Tocmai s-a adunat grupa următoare în jurul conducătorului de atelier (adică lângă mine). Le plăcea sau nu, membrii grupei trebuiau să-şi bage mâna într-o masă având culoare şi substanţă dubioasă (căci acesta e primul pas în confecţionarea hârtiei manuale). Trebuie să stai şi eventual să te plictiseşti sau să te scârbeşti în atelier. Mă străduiam să-i conving pe copii să rupe în bucăţi mici hârtia muiată în apă caldă (hârtia era mai groasă decât ar fi trebuit, şi asta a fost problema). Această fată romă şi-a băgat mâinile până-n cot în apa „murdară”, caldă, şi lucra în continuu, urmărind instrucţiunile mele. Majoritatea nu făceau nimic, numai o priveau. Nu reuşeam nicicum să obţinem o materie primă consistentă. Urma imersiunea, un proces de altfel foarte simplu, spectaculos şi distractiv pentru copii, dacă materia primă e fină. Însă în acest caz materia era dură, şi se răsturna greoi din rama făcută de noi pe pânză pentru a se usca. Copii erau pe punctul de a-şi pierde răbdarea, când dintr-odată această fată a reuşit. Le-a ajutat cu entuziasm pe toţi copii. Sărea de la unul la altul: Nu aşa! N-o scoate încă! – zicea, şi ajutând sincer a transmis toată experienţa sa. S-a transformat în adult. Încet cu încet, cu ajutorul ei şi prin entuziasmul ei, toţi au reuşit să ducă sub presă forma imersată, strecurată, obţinută din amestecătura de hârtie, ceea ce a devenit prin etapele tehnice următoare (uscare, presare) carton adevărat. Iar fata a dobândit prestigiu din partea şiacelor copii, care până atunci nici nu au observat-o. Asemenea sunt rezultatele pentru care accept în fiecare an cu mult entuziasm conducerea atelierului meşteşugăresc, şi aştept emoţiile din anul următor, căci tabăra înseamnă pentru mine totodată şi relaxare.

https://youtu.be/gVw-1LIP750 https://youtu.be/SeqWlSbPjCU

48

Csak remélni tudom, hogy ezek a gyerekek, amikor felnőnek, el tudják képzelni, hogy létezhet egy olyan társadalom, ahol a másság nem megvetendő, hanem ajándék. Ahol a szegénység nem önhibából történt lecsúszás, hanem társadalmi kizsákmányolás és igazságtalanságok hozadéka, amit felszámolni mindannyiunk felelősége.

Plájás Ildikó Zonga antropolog vizual, cercetător, profesor În cadrul taberei inițial organizator (2005-2007), mai târziu coordonator atelier vizual (2009-2010).

Despre mine: Am absolvit secția de etnografie-literatură maghiară a Universității Babeș-Bolyai din Cluj, după care am studiat studiat antropologia la Cluj și Pécs, iar mai târziu am absolvit Universitatea din Leiden, Olanda, unde am obținut o diplomă în antropologie vizuală. Am urmat programul doctoral al Universității din Amsterdam, iar din 2019 predau în cadrul programului de masterat din domeniul antropologiei vizuale de la Universitatea din Leiden. În perioada 20052010, în timpul studiilor, am lucrat la Casa Tranzit, inițial în calitate de coordonator de program, iar mai târziu a devenit coordonatorul atelierului de antropologie vizuală. Pe parcursul anilor petrecuți la Tranzit, începusem să mă implic tot mai mult și în aspectele de conținut ale diferitelor proiecte culturale, am dezvoltat colecția de filme de antropologie vizuală, am predat la universitate și am participat la organizarea unor festivaluri internaționale de film antropologic. Inițial am participat ca organizator și la tabăra de copii, iar în 2009 și în 2010 am coordonat, împreună cu Annabella Orosz și Oana Z. atelierul vizual. Ţin minte că tabăra pentru copii a fost chiar de la început, adică de la începutul carierei mele la Tranzit, un eveniment de excepție în programul Casei Tranzit. Și asta nu doar din pricina responsabilității sociale extrem de importante asumate și a creativității promovate de tabăra de copii, dar și pentru că fusese activitatea preferată a colegei Hajni Harbula, coordo-

49

Testimoniale

milag jócskán szegregált Kolozsváron egyébként nem gyakran érintkeznek. Akkoriban 10–10 gyerek jött magyar, román és roma közegből. Amíg a magyar és román gyerekek gyakran a Tranzit holdudvarában lévő értelmiségi- és művészcsaládokból kerültek ki, addig a roma gyerekeket szervezetten hozták a város pereméről. Megdöbbentő volt látni az osztálybeli és gazdasági különbségeket. Volt olyan gyerek, aki ódzkodott a színes ceruzától, mert, amint egyhamar rájöttünk, soha nem volt neki. Akkor nem rajzoltunk, hanem gyurmáztunk, a kis figurákkal meg animációs filmet forgattunk. Mindezt úgy, hogy mindenki része lehessen a folyamatnak, hogy ne számítson, kinek miben volt korábban tapasztalata. Az együtt eltöltött napok, a közös ebédek, a fogócskázások és együtt alkotások lassan feloldották a kezdeti félszegséget. Emlékszem, a mozgás-foglalkozások, amit annak idején évekig Sinkó Feró és Vajna Noémi vezetett, nagy szerepet játszottak abban, hogy test-tudatosságot, de a mások teste iránti tiszteletteljes bizalmat is fejlessze. Hogy ne legyen probléma a fizikai kontaktus azokkal, akik esetleg nem jöhettek minden nap új, frissen mosott ruhában. Igen, ez határozta meg számomra a gyerektábor hangulatát: a játék öröme és alkotás öröme egy olyan közegben ahol mindenkinek helye volt. A nyelvek keveredése, a mindent magyarul-románul-cigányul mondó felügyelők figyelme. Ilonka néni, aki gyakran órákig elült az udvaron, két kezét ölébe ejtve, mosolyogva, néha cigányul utasítva az udvaron játszó gyerekeket. És Anis! Anis volt az, aki nélkül nem volt gyerektábor. Anis évről évre hozta az újabb és újabb kézimunkás-alkotós foglalkozásokat. Volt nemezelés, varrás, kötélverés, kosárfonás. Anis mindig az alacsony, négyszögletű asztalnál ült, gyerekek körülötte. Anis mellett mindenki figyelt, mindenki belefeledkezett abba, amit éppen csinált. Soha semmi nem volt kötelező, mégis minden gyerek a legnagyobb komolysággal font, vart, nemezelt. Minél többet gondolok ezekre az évről évre sorra kerülő hetekre, annál inkább elönt ismét az a jóleső, meleg érzés. Jó volt ott lenni. Szakemberként is, de főleg emberként.

Mintha egy társadalmi kísérletnek lettünk volna a részesei, mondhatni utópiának. És akár hiszitek, akár nem, működött. Bizonyításképpen álljon itt két video 2009-ből:

făceau în acel moment. Deși nimeni nu era obligat, fiecare lucra cu cea mai mare seriozitate.

Cu cât mai multe sunt amintiri evocate cu atât mai puternic resimt bucuria, căldura din săptămânile petrecute în tabără an de an. Îmi pare bine că am fost prezentă. Ca profesionist, dar mai cu seamă ca om. Ca și cum aș fi participat la un experiment social, aș putea spune chiar un experiment utopic. Ca dovadă, iată și două clipuri video din 2009:

50

51

https://youtu.be/gVw-1LIP750 https://youtu.be/SeqWlSbPjCU Nu pot decât să sper că acești copii, odată ajunși la vârsta maturității, vor putea imagina o societate în care alteritatea nu este disprețuită ci văzută ca un dar și prețuită. O societate în care, în loc să fie atribuită eșecului personal, sărăcia este privită ca rezultat al practicilor de exploatare și al nedreptății sociale. O societate în care suntem cu toții responsabili de eradicarea lor.

Testimoniale

nator de proiect la vremea aceea. Ne-am molipsit de entuziasmul lui Hajni. De fapt nici nu era doar entuziasm ci devenea un fel de pasiune. Iar sentimentul părea să-i fi pătruns pe toți cei implicați în organizare. Mă gândesc în special la colegii cu care am lucrat în a doua jumătate a anilor 2000, Levi Kolumbán și Attila Seprődi. Și cei care au venit în urma lor Boró Jobb și Nóci Magyari. A fost un proiect extrem de generos din punct de vedere mental și emoțional, ne-a oferit multe momente de succes/ sentimente de realizare. Bucuria de a ne juca, de a crea împreună cu copiii, dar și bucuria de a vedea împreună copii care nu prea aveau cum să se întâlnească prea frecvent într-un oraș în care segregarea socială este o prezență cotidiană.

Aveam 30 de participanți copii, câte 10 din comunitatea maghiară, română și romă. De regulă, copiii maghiari și români veneau din familiile de intelectuali și artiști apropiați de Fundația Tranzit iar copiii romi veneau organizat din comunitățile de la marginea orașului. Imaginea diferențelor de clasă a fost șocantă. Erau copii care nu voiau să lucreze cu creioane colorate, fiindcă nu avuseseră înainte astfel de creioane, după cum aveam să ne dăm seama. În consecință am renunțat la desen și am trecut la modelaj, am realizat un film de animație cu mici figurine modelate. Am dorit să-i implicăm pe toți în acest proces indiferent de experiența lor anterioară. Timpul petrecut împreună zi de zi, mesele și jocul în comun, colaborarea în cadrul atelierului au început să disipeze timiditatea și rușinea inițială. Îmi amintesc cum activitățile de contact/mișcare, coordonate ani la rând de Feró Sinkó și Noémi Vajna, au avut un rol important în dezvoltarea unei conștiințe mai accentuate privind propriul corp și încrederea respectuoasă față de corpul celuilalt. Au ajutat participanții să treacă de eventualele probleme pe care le-ar fi putut ridica contactul fizic cu persoane care nu putea îmbrăca în fiecare zi haine noi, proaspăt spălate. Da, bucuria jocului și a creației într-un mediu în care suntem primiți cu toții a fost pentru mine atmosfera definitorie a taberei pentru copii. Un amestec de limbi, atenția însoțitorilor, asistenților care aveau grijă să comunice în trei limbi: maghiară, română, romani. Ilonka néni, care stătea în curte cu mâinile în poală, cu zâmbetul pe buze, din când în când atenționând în limba romani copiii care care se jucau în curte. Și Anis! Nu exista tabără fără Anis. Anis venea în fiecare an cu noi și noi activități de artizanat, lucru manual. A arătat copiilor cum se face pâsla, funiile, cum se împletește un coș. Anis stătea tot timpul la o masă scundă, pătrată, cu copiii adunați în jurul ei. Copiii erau cu toții atenți, absorbiți de ceea ce

Mulţimim întregii echipe, animatorilor şi coordonatorilor care s-au implicat pentru ca această tabără să devină una realizabilă şi de neuitat.

Tala Ioan Florin Iată câteva dintre impresiile pe care eu ca şi animator şi mediator școlar, care am fost implicat de 14 ani în lucrarea cu copii, le am despre acţiunea derulată în cadrul acestui program: “A fost o experienţă de neuitat pentru noi. Atât pentru copiii de etnie română cât şi pentru cei de etnie romă, unde am învăţat unii cu alţii să interacţionăm, să lucrăm împreună, să socializăm într-un cuvânt. Pentru noi ca şi copii a fost un lucru de neuitat. Câteva momente, ore, zile petrecute în compania altor etnii şi pe meleaguri minunate pot influenţa viaţa oricărui tânăr indiferent de culoare, religie, etnie. Ni s-a dat ocazia să ne simţim extraordinar şi să comunicăm cu ceilalţi copii (chiar dacă uneori non-verbal prin sport, joc, lucru manual în echipă), dându-ne seama că prietenia, dorinţa, talentul şi visul nu cunosc graniţe. Interacţiunea, cooperarea, solidaritatea, respectul reciproc, încrederea, spiritul de grup şi egalitatea de şanse au fost la loc de cinste” (scrisoarea comună a celor 10 elevi participanţi la tabără, elevii din comunităţiile de romi Pata Rât şi Str. Cantonului care sunt elevi ai Şcolii Gimnaziale Traian Dârjan din Someşeni, Cluj–Napoca şi care au participat la Programul ”Tranzit Intercultural Art Camp for Children” cu sprijinul AFCN și Asociația “Vereinigte Aktion für Rumanien”, organizat de către Fundatia Tranzit, desfăşurat în perioada 1–5 și 7–11 septembrie 2020 la Casa Tranzit.

Rezultatele din cadrul acestei acţiuni aşa cum au fost ele preconizate sunt: Elevii implicaţi în acest proiect au învăţat să se accepte unii pe ceilalţi; au luat contact cu diferite caracteristici importante ale culturii şi tradiţiilor propriei etnii prin cele 10 zile ale taberei; au avut posibilitatea de a învața metode de comunicare şi implicarea relaţiei interpersonale ce ţin de aspecte non discriminatorii bazate pe egalitate de şanse. S-au cunoscut unii pe ceilalţi prin socializare, interacţiune, empatie etc.

Au învăţat diverse lucruri prin activităţi de educaţie non-formală, activităţi de autocunoaştere, activităţi de dezvoltarea comunicării asertive, activităţi distractive, precum jocuri de teren, activităţi de modelare, colorare si creaţii de obiecte.

52

Íme néhány benyomás arról a 14 évről amikor animátorként és iskolai mediátorként vettem részt a program tevékenységeiben: „Felejthetetlen élmény volt ez nekünk román és roma gyerekeknek. Az, hogy együtt tanulhattunk, kapcsolatba léphettünk egymással, egyszóval szocializálódhattunk. Számunkra, gyerekek számára, felejthetetlen volt. Néhány más etnikumú gyerekkel kellemesen együtt töltött pillanat, óra, nap bármely fiatal életét, bőrszíntől, vallástól, etnikumtól függetlenül megváltoztathatja. Lehetőséget kaptunk arra, hogy más gyerekekkel kommunikálhassunk, még akkor is ha a sport, a játékok, és a kézműves csapatmunka ideje alatt csak non-verbálisan, de nagyszerűen érezzük magunkat. A közös munka, az együttműködés, a szolidaritás, a kölcsönös tisztelet, a bizalom, a csapatszellem és az esélyegyenlőség mindvégig jelen volt a táborban ahol arra jöttünk rá, hogy a barátságnak, a vágynak, a tehetségnek és az álmokank nem lehet határt szabni. (A Nemzeti Kulturális Alap és Vereinigte Aktion fur Romaniein Egyesület által támogatot és a Tranzit Alapítvány által 2020 szeptember 1–5 és 7–11 között szervezett Tranzit Intercultural Art Camp for Children programban részt vevő, a Traian Dârjan Iskolába járó pataréti és Cantonului utcai tíz gyerek közös levele).

Az eredmények pedig: A projektben részt vevő gyerekek megtanulták elfogadni egymást. A tábor tíz napja alatt kapcsolatba kerültek a saját etnikai csoportjuk kultúrájának, hagyományának különféle sajátosságaival. Lehetőségük volt olyan esélyegyenlőségen alapuló kommunikációs módszereket, interperszonális kapcsolatokat megismerni, amelyek nem diszkriminálnak. Szocializáció, empátia révén ismerkedtek egymással.

53

Ajánlások

Cu drag colectivul Scolii Gimnaziale, “Traian Dârjan din Someseni, Cluj-Napoca

Interculturalitate aplicată Alkalmazott interkulturalitás

A nem formális oktatási, önismereti, és szórakoztató (szabadtéri játékok, gyurmázás, szníezés, tárgyalkotás) tevékenységek során sok mindent elsajátítottak.

Köszönjük a teljes csapatnak, az animátoroknak, és a szervezőknek azt a munkát amellyel ez a tábor létrejött és felejthetetlen élményeket biztosított. Üdvözlettel a szamosfalvi Traian Dârjan Iskola közössége.

54

55

Dinamica dialogului a avut de câștigat de pe urma relativei omogenități a grupului, participanți care aveau multe în comun. Nici una dintre discuțiile avute nu a generat un lider de opinie.

Experiențele, întâmplările împărtășite veneau în completarea, în susținerea celor exprimate de antevorbitori.

Discuția a început cu o întrebare despre când și de câte ori au participat la tabără, după care au urmat două întrebări dintre care una s-a referit la experiența personală a fiecăruia.

Astfel am dat posibilitatea fiecărui participant să se exprime cu propriile cuvinte, să-și structureze cele spuse cum dorește și să lege propria relatare la cele spuse de alții. Întrebarea de la finalul discuției a încercat să sintetizeze punctul de vedere al participanților despre cele

56

57

Interculturalitate aplicată Alkalmazott interkulturalitás

Interviurile de tip focus grup care stau la baza volumului EduArt. Educație, Artă și Experiențe au fost realizate în luna iulie a anului 2020. Am stat de vorbă cu animatorii, artiștii, organizatorii care au participat la program între 2001–2020. Dialogurile au avut loc la Casa Tranzit. În capitolul Reflecții au fost interogate acele persoane care de la începuturi programului au fost prezente ca animatori, artiști, sau organizatori în tabără. Am tematizat experiențele concrete, rolul taberei în viața lor personală și profesională, beneficiile acestei exeriențe în practica de zi cu zi.

Capitolul Generații prezintă experiența a trei generații. Am stat de vorbă cu tineri de douăzeci de ani care au fost primii participanți la tabără și care au revenit de la an la an și în calitate de artiști, animatori, și au rămas alături de noi până în prezent. Unii doar ne urmăresc cu atenția, dar tabăra continuă să fie o parte importantă a vieții lor. Ei formează categoria veteranilor.

Am dedicat un interviu de tip focus grup separat participanților experimentați, adică celor care participă de mai mulți ani la activitățile taberei sau au trecut de curând limita de vârstă definită pentru participanți. Cei care continuă să revină sunt asistenți care cu timpul pot deveni coordonatorii unor activități sau animatori. Ei sunt experimentații.

Grupul începătorilor este format din copii între opt și zece ani, copii care în momentul de față reprezintă grupul țintă al taberei. Cu ei nu avem interviuri de grup de tip focus, ci interviuri realizate de un mic grup al experimentaților în pauzele dintre activitățile taberei din anul curent, 2020.

Materialul bogat obținut din interviuri apare sub formă redactată în acest volum. Renunțăm la analiza de conținut a materialului pentru că nici intenția originală a discuțiilor nu conținea o expunere de termeni și noțiuni. Scopul era mai degrabă crearea unui cadru în care participanții să-și poată expune liber experiențele, opiniile legate de această temă și să aducă perspective comune noi stimulate de discuția de grup.

Suntem conștienți că situația creată de noi generează opinii dependente de exact situația creată, dar sperăm că acest context voit permisiv a creat cadrul propice și pentru apariția unor eventuale opinii divergente.

Az EduArt. Oktatás, művészet, tapasztalat című kötet jelen fejezetének anyagául szolgáló fó­kuszcsoportos beszélgetésekre kétezer júliusában került sor a Tranzit Házban.

A Reflexiók fejezetben azokat kérdeztük, akik animátorként, művészként, szervezőként voltak jelen a programban a 2001-es indulástól 2020-ig. Gyakorlati tapasztalatokat tematizáltunk, azt, hogy kinek mit jelent a gyerektábor, mi a hozadéka az ott szerzett tapasztalatoknak a hétköznapi élet gyakorlatában.

A Generációk fejezet három korosztály tapasztalatait mutatja be. Beszélgettünk azokkal a ma már huszonéves fiatalokkal, akik az első generációként a kezdetektől több éven keresztül résztvevőként voltak jelent a programban, majd idővel művészként, animátorként tértek vissza, és mind a mai napig jelen vannak, vagy csak követik, de mindenképpen az életük szerves része a tábor. Őket a veteránok közé soroltuk.

Külön beszélgetést szenteltünk azoknak a tapasztalatoknak, amelyeknek azok a fiatalok a birtokosai, akik már több éve visszatérő résztvevői a foglalkozásoknak, és vagy idén, vagy nem olyan rég nőtték ki a tábor kereteit. Akik közülük visszajárnak olyan segítőkként vannak jelen, akikből idővel akár foglalkozásvezető, akár animátor is lehet. Ők a tapasztaltak.

58

A kezdők azokat a nyolc és tizenkét éves gyerekeket takarja, akik jelenleg is a tábor célközönségei. Velük nem fókuszcsoportos beszélgetést szerveztünk, hanem az idei, 2020-as foglalkozások szünetében készített interjút a tapasztaltak egy kis csapata.

A beszélgetések dinamikájára jó hatással volt, hogy viszonylag homogén, életük egy adott pillanatában sok közös tapasztalatot szerzett résztvevők kerültek össze. Véleményvezér egyik beszélgetés alkalmával sem alakult ki. A felidézett tapasztalatok, történetek egymásra támaszkodtak, egymást egészítették ki.

Nyitó kérdésként arra kérdeztünk rá, hogy ki mikor és hányszor vett részt a gyerektáborban, majd ezt két olyan kérdés követte, amelyik közül az egyik a gyerektáborral kapcsolatos egyéni tapasztalatokra fókuszált, teret engedve ezzel annak a lehetőségnek, hogy a résztvevők a saját szavaikkal, a saját maguk által strukturált módon, egymás történeteihez kapcsolódva mesélhessenek. A beszélgetés végén feltett befejező kérdés zárásként kívánta összegezni a résztvevők álláspontját az elhangzottakkal kapcsolatban. A saját tapasztalatra építve kérdez rá arra, hogy ki milyen kulcsszavakat emelne ki összefoglalóként az elhangzottakból, a tábori tapasztalatok hétköznapi életben való hasznosíthatóságnak megfogalmazására buzdít.

Az így kapott gazdag anyag szerkesztve jelenik meg a jelen kötetben. A tartalmi elemzéstől eltekintünk, mivel a beszélgetések célja nem a fogalmi kérdések körüljárása volt, hanem az, hogy a csoportrésztvevők szabadon elmondhassák a témával kapcsolatos tapasztalatikat, véleményüket, egymásra hangolódva pedig közös szempontokat is felvethessenek.

Tudatában vagyunk annak, hogy az általunk kreált beszédhelyzet, a felvetett téma szituációfüggő véleményeket eredményez, de reméljük azt is, hogy a tudatosan megengedő helyzet lehetőséget teremtett arra is, hogy az esetlegesen más vélemény is megjelenjen a csoporthelyzetben.

59

Interculturalitate aplicată Alkalmazott interkulturalitás

spuse, auzite pe parcursul interviului. Pornind de la experiența personală a fiecăruia întrebarea încurajează formularea unor cuvinte cheie care să rezume cele relatate și care la rândul lor să stimuleze generarea unor idei despre utilitatea cotidiană a experiențelor acumulate în tabără.

Reflexii Prezență

Reflexii. Reflexiók

PREZENȚĂ. JELENLÉT Mulțumim pentru contribuție: Bak Márta, Brudașcă Maria, Bolovan Andreea, Bradu-Pintea Alina, Buia Iudita, Leoca Ana, Madaras Ágnes, Maxim Lorand, Szabó Á. Töhötöm, Tala Ioan Florin, Vitz Tünde.

Discuția a fost moderată de Harbula Hajnalka și Magyari Noémi.

Bak Marta, învățătoare, animator în cadrul proiectului Întotdeauna, eu cred că marele mase, sau societatea așteaptă întotdeauna porunca, și ba nu se poate, că sistemul nu știu cum e, și de aceea cred că și învățământul e atât de ciudat și încremenit, sau nu știu cum arată, că ei pun niște reguli deasupra copiilor, și eu cred că ar trebui să mături în jurul tău, și cu fiecare mătură așa va fi lumină, sau va fi curățenie. Deci asta ar trebui, să pornești totul, de aceea e foarte bine ceea ce s-a întâmplat aici la Tranzit. Deci poate altceva fac alții sau nu știu, dar numai așa se poate. Nu se poate să impui, eu nu cred în formarea societății care să vine din sus.

Bradu-Pintea Alina, artist grafic, artist vizual în cadrul proiectului Cred că vin în tabără din 2006. E posibil? Și în primul an, ca și reper, mi-am luat așa, am lucrat cu Tibor Schneider. Și că Ráki (Eckstein-Kovács Ráhel) cu Csenge (Lőnhárt Csenge) și Bence (Schneider Bence) erau foarte mici, Eszter (Könczei Eszter) nici nu știu dacă era, dar erau foarte mici. (...) Asta îmi amintesc. Și am făcut așa un videoclip cu coregrafii afară. Eu eram în facul-

60

61

Buia Iudita, învățătoare, animator și artist lucru manual în cadrul proiectului Cred că în 2010 am venit prima dată, 2009 sau 2010, așa cred. Am venit câțiva ani ca animator și anul trecut am coordonat atelierul de lucru manual cu Paul (Mănăilă Paul). E foarte faină tabăra asta așa din mai multe perspective. Și eu am legat prietenii și am cunoscut oameni super mișto aici, și cred că e la fel cumva și pentru copii. Și o experiență, pe care o parte dintre ei dacă n-ar fi tabăra de la Casa Tranzit probabil n-ar avea oportunitatea să întâlnească artiști, nu știu, oameni de cultură, așa într-un context așa amestecat fain. Și starea asta de prietenie în care poți să întrebi orice, poți să spui orice, ești acceptat, ești iubit, primit, doar așa, așa mi se pare. Și mi-ar plăcea să se întâmple și anul ăsta.

Brudașcă Maria, artist vizual, ilustrator, artist vizual în cadrul proiectului Sunt artist vizual, ilustrator, fac animații, chestii de genul asta. Am participat prima dată anul trecut, în 2019. Bine, mai auzisem de la Alina (Alina Bradu-Pintea), cu care suntem prietene, și ea veniseră în atelierul de animație în anii precedenți, și era super încântată și de copii și de context, totul cum se întâmplă. Am lucrat cu Bence Makkai, care mi s-a părut super fain, știam că mai lucrează și avea o experiență cu copiii ăștia. Eu am început să țin ateliere pentru copii în ultimii doi ani dar n-am prea avut parte din menajuri din astea sociale atât de interesante și așa intense, cumva concentrate și, evident, au fost niște situații acolo, pentru care emoțional nu simțeam neapărat că le înțeleg din prima. Au ajutat foarte mult și voluntarii, și mai ales Bence care mai lucrase, se și știa cu câțiva dintre ei, mi s-a părut foarte fain și foarte intens, și copiii ăia, mai ales copiii ăștia defavorizați din comunitatea de la Pata Rât, mi s-a părut că abia așteaptă să le pui o chestie în mână, absolut orice și abia așteaptă să se exprime. Deci nu există ce am mai întâlnit în ateliere de copii de ăștia mai de centru să zic așa, că vai de n-am chef, că nu pot, nu

62

știu, genul ăsta de mofturi, sau așa. Și am avut senzația anul trecut că între copii începuse să se construiască o relație, în sensul că întâi abia au dat unii de ceilalți, pe la mijlocul săptămânii începuseră să escaladeze tot feluri de mici conflicte, a doua zi erau cei mai buni prieteni. Și în ultima zi deja era fain, cumva dacă s-ar fi continuat încă o săptămână toată chestia poate că s-ar fi sudat un pic mai bine comunicarea dintre ei. Asta mi s-a părut dealtfel cel mai mare câștig al taberei, că sunt expuși unii la alții copii care sunt în situații diferite. Acuma bineînțeles că și învață artistic diverse lucruri, sau așa, dar într-o săptămână nu cred că ăla e neapărat câștigul principal, să-i înveți niște chestii, sau așa. Oricum, am fost foarte impresionată anul trecut.

Bolovan Andreea, actriță, actor păpușar, artist în cadrul atelierului de jonglat din cadrul proiectului La mine e mai simplu pentru că am venit în 2018 și în 2019, deci am fost doar la două tabere, ca trainer, asistent la atelierul de jonglerie. N-am legat prietenii, pentru că na, n-au fost atât de mulți ani legați, însă nu mai știu să le zic exact numele. Ba da, poate la câțiva dintre ei, pe mine m-au impresionat personal reacțiile copiilor când ne-am văzut în al doilea an și felul în care s-au deschis, și au relaționat cu noi, și să zic un soi de evoluție a lor de la un an la altul, că na, la vârstele astea se vede de la un an la altul, când trece un an îți dai seama foarte clar, personalitatea, comportamentul lor se schimbă. Și a fost foarte fain să observ chestia asta, și a fost și pentru mine o provocare, eu nu sunt profesionistă în jonglerie, la mine a fost o întâmplare foarte simpatică că făcând tot felul de ateliere de teatru și de teatru de păpuși, și așa mai departe, aveam destul de la îndemână chestia asta, treaba asta să lucrez cu copii, cu adolescenți, și când m-am cunoscut cu Ana am învățat de la ea jonglerie, și na, s-au legat activitățile noastre în direcția asta, și na, am făcut o echipă bună, zic eu. Da. Și pentru mine a fost o provocare ideea de a preda o chestie de care nu sunt neapărat profi, nu știu să jonglez cu o sută de mingi și din astea, dar, bine, zic așa, dar nu era neapărat despre asta vorba, că mai mult într-o zonă educativă, se lega foarte bine de ce știam eu să fac, și știam și că o să fac un pic de jonglerie, și cumva s-au... foarte fain.

Leoca Ana, jongler, trainer, artist în cadrul atelierului de jonglat din cadrul proiectului Cu jongleria, cu atelierul de jonglerit am fost trainer, nu știu din ce an, n-am nici o idee, dar trebuie să fie înainte de 2009, cred eu, prima dată, sau primele dăți, nu știu. Cu Alex (Mihai Alex)

63

Reflexii Prezență

tate, că după aia știu că am fost la master, și nu mai eram în Cluj, și am fost tot așa contactul, și după aia am revenit. Și am colaborat așa pe atelierul de animație ca și coordonator cu mai multe lume. Și cu Tibor (Schneider Tibor), cu Annabella Orosz, cu Claudia Chelaru cred că un an, cu... cu Boróka (Jobb Boróka), ea era... și cu Bence (Schneider Bence). Și cred că atât. Parcă și cu Ludmila (Hodiș Ludmila), da.

Madaras Ágnes, instructor yoga, artist în cadrul atelierului de mișcare din cadrul proiectului Am avut timp să calculez. În 2018 am fost prima dată, împreună cu Rácz Endre, am condus atelierul de dans contemporan/mișcare, și eu niciodată n-am lucrat cu copii înainte, a fost o mare provocare, dar mi-a plăcut foarte mult, și simt că învăț, mă simt încă foarte nouă în proiectul asta, dar aș dori să spijin cu tot ce pot acest proiect, îmi place foarte mult ideea, și să lucrăm cu copii, mai ales intercultural așa. Da. Maxim Lorand, regizor de teatru, artist în cadrul atelierului de mișcare din cadrul proiectului Prima oară când am lucrat în tabără am lucrat ca artist, am ținut un atelier de contact impro cu copiii, și traseul meu spre tabără cred că a venit dinspre Romedin1. Atunci a fost prima oară când am avut contact cu Tranzitul și concret pe un proiect în care am fost invitat ca artist să lucrez. Și contract era tot din partea Tranzitului, era Desire-ul și Romedin, care-l administrau, Desire-ul și Tranzit-ul. Și cred că v-a plăcut de mine atunci, cum lucram cu copiii, și după aia a venit invitația să facem în tabără. 2016 cred că a fost, cu Cătălin (Filip Cătălin) am fost. Mai era și atelierul de lână și Alina era pe film, cred că asta era combinația. Un an, într-un an am fost. Și după aia în ultimii doi ani… După aia ultimii ani ajut din exterior, da, ce mai trebuie. Adică din exterior, dar în sensul de interior, nu ca și artist.

Szabó Á. Töhötöm, profesor universitar, fost administrator Casa Tranzit Să începem cu mine. Numele meu este Szabó Töhötöm, știu că sună îngrozitor, eu am fost în Tranzit numai în anul 2001, dacă nu mă înșel, și practic n-am avut legături directe cu tabăra, în sensul că eu am fost angajat ca și administrator al clădirii, dar din lipsă de personal și eu am participat ca și cum să zic, un fel de mentor al copiilor în sensul că i-am dus la mâncare, i-am adus înapoi, am fost cu ei în curte, am numai amintiri foarte bune din perioada respectivă, și așa amintiri mai aparte, când au apărut copii din comunitatea de romi gabori de aici din Cluj, și acolo s-a văzut că la nivelul copiilor practic nu sunt diferențe între ei, diferențele au apărut când au apărut părinții copiilor și imediat se vedea cum grupurile se formau între ei. (2000 sau 2001) 2001 a fost, că da, și asta este o amintire foarte aparte, când se derula tabăra, și Zsozsó (Aszalós Erzsébet) încă lucra aici la Fundație, la un moment dat eram în curte, și era exact 11 septembrie 2001, Zsozsó cu fața îngrozită a ieșit în curte, că „Ați auzit ce s-a întâmplat?” Dar nu aveam de unde să auzim, că s-a făcut atentatul la turnurile din New York, ne-am dus cu toții înăuntru, și pe un televizor în stil comunist, deci nu se vedea foarte bine, nu știu ce s-a întâmplat cu televizorul respectiv. Și ne uitam cu toții îngroziți la televizor că ce s-a întâmplat, poate ții și tu minte Tünde.

1 Fundația Desire a derulat între 2014–2016 proiectul ROMEDIN – Servicii socio-educaționale pentru incluziunea romilor. Proiectul a fost centrat pe incluziune și dreptate socială și a dorit ca prin activități artistice de educație non-formală să contribuie la desegregarea zonei Pata Rât. Activitățile pentru copii și tineri de etnie romă au avut loc la Casa Tranzit.

Tala Ioan Florin, mediator școlar, animator în cadrul proiectului 2005 a fost prima oară când eu am venit, chiar în 2005 era proiectul PHARE, cum era atunci, pe sănătate (mediator sanitar), și știu, că colega mea Kati (Varga Katica), de la Școala Nicolae Iorga, ea a fost înaintea mea, și după care nu știu ce s-a întâmplat, dar eu am revenit după ea, și din 2005 an de an am participat la aceste activități interculturale să le spun așa, și artistice.

Sigur că a fost o experiență, și generații de copii, mi-e drag să mă întâlnesc cu ei, cu unii din ei, bineînțeles pe unii dintre ei nu le-am mai găsit, nu că n-aș vrea, dar nu le-am mai găsit, că mi-e dor să-i văd. Și chiar le-am întrebat, chiar am avut o discuție săptămâna trecută despre tabăra asta cu unii dintre elevi, și le-am întrebat cu ce au rămas în urma experiențelor care au fost în tabără. Pentru că m-a ajutat pe mine foarte mult la o descriere. Unii au spus că au socializat și și-au făcut prieteni, alții că le pare rău că au ajuns să crească și să devină maturi, alții că nu mai rămân copii. O chestie care mi-a dat mult de gândit mie, din cele trei perspective, în schimb am doi prieteni, care la rândul lor se implică și la ora actuală în activități. Prieteni fiind

64

65

Reflexii Prezență

și cu Diana (Verdes Diana). 2009-2010 eu n-am fost aici, deci nu cred că... probabil pe Alex.

Deci eu am fost înainte să plec, anul ăla, și după aia am venit și după ce m-am întors, și tot așa.

După aia a fost o pauză. După aia am revenit acum doi ani, deci da. (Deci era, când am asociat practic cu Joggling Cluj prima dată, și după aia cumva nu știu, acolo era o despărțeală în club.)

Acolo a fost schimb, când unii, când alții, au fost tot felul. (...) Da. Erau mai mulți așa pasionați, dar nu neapărat foarte organizați, să zic, sau na, nu știu. Da, și după aia în 2018 m-am apucat de Circus Fairies, și atunci, de atunci suntem mai prezente.

Vitz Tünde, profesoară, artist plastic, artist în cadrul proiectului Și am lucrat în perioada aia, nu țin exact minte, dar probabil din 2001, eu veneam și înainte, că Gyuszi (Kozák Gyula) lucra aici, și am plecat când eram ca și Hajni (Harbula Hajnalka), în concediu de maternitate în 2003. Am lucrat ca asistent artistic la Tranzit un an, dar am am participat nu știu la 2 sau 3 ediții ale taberei. Știu că odată am făcut un laborator foto parcă, cu Cosmin (Pop Cosmin) și cu Ivett (Martini Ivett), și modelaj am mai făcut, și parcă și textil cu Anis (Molnár Anna) împreună, știu că am făcut, nu știu în limba română cum se zice, sógyurma (aluat din sare), din aluat, așa. Sincer să spun, am venit din două motive, unu că eram interesată și de asta, doi, pentru că sunt profesoară la arte, și avem problema asta a copiilor romi, de care sunt foarte interesată. Mai ales din cauza pandemiei, și cum se pot integra și ajuta ei în această situație defavorizată, și eram curioasă ce se mai discută aici, da. Aștept ce să...

JELENLÉT. PREZENȚĂ

is annyira furcsa és megkövesedett, vagy nem is tudom, hogy néz ki, mert ők a szabályokat a gyerekek fölé helyezik. És én azt gondolom, hogy először magad körül kell rendet tenni. Minél tisztább a rendszer, úgy lesznek a dolgok átláthatóbbak, vagy úgy lesz rend. Tehát így kellene, hogy te elindítod, és ezért nagyon jó az, ami itt, a Tranzitban történik. Tehát lehet, hogy mások mást csinálnak, vagy nem tudom, de csak így lehet. Nem lehet rákényszeríteni. Én nem hiszek a társadalom felülről való alakításában.

Bradu-Pintea Alina, művész, a vizuális műhely egyik vezetője Azt hiszem, 2006 óta vagyok jelen a táborban. Lehetséges ez? És az első évben, viszonyítási pontként mondom, hogy Schneider Tiborral dolgoztam. És Ráki (Eckstein-Kovács Ráhel), Csenge (Lőnhárt Csenge) és Bence (Schneider Bence) nagyon kicsik voltak, Eszter (Könczei Eszter) nem is tudom, hogy volt-e, de nagyon kicsik voltak (...). Erre emlékszem. És videoklipet koreográfiával az udvaron. Én egyetemre jártam, utána emlékszem, hogy mesterin voltam, és elmentem Kolozsvárról, de megmaradt a kapcsolat, amíg aztán vis�szajöttem. És a vizuális műhelyben többekkel dolgoztam együtt. Tiborral, Orosz Annabellával, Claudia Chelaruval talán egy évben, Borókával (Jobb Boróka), ő volt még, és Bencével is (Schneider Bence). Azt hiszem ennyien voltak. Talán még Ludmilla (Hodiș Ludmila) is, igen.

Bak Márta, tanítónő, animátor Én azt hiszem, hogy a nagy tömegek, a társadalom mindig a parancsot várja, és azt mondja, hogy nem lehet, mert a rendszer mit tudom én milyen, és ezért, gondolom, hogy az oktatás

Buia Iudita, tanítónő, animátor és a kézműves műhely egyik vezetője Azt hiszem 2010-ben jöttem először, 2009-ben vagy 2010-ben talán. Néhány éven át animátor voltam, tavaly pedig a kézműves műhelyt vezettük Paullal (Mănăilă Paul). Vagány dolog ez a tábor. Több szempontból is. Én is összebarátkoztam itt emberekkel, megismertem nagyon vagány embereket, és azt hiszem ez a gyerekek esetében is így van. Egy olyan tapasztalat, amely egyesek számára, ha nem lenne a Tranzit Házban ez a tábor, nem lenne elérhető. Hogy művészekkel és kultúraművelő emberekkel találkozzanak egy ilyen sokszínű környezetben. És ez a barátságos helyzet, amelyben bármit lehet kérdezni, bármit lehet mondani, mert elfogadnak, szeretnek, csak úgy. Ilyennek tűnik nekem. És szeretném, ha sikerülne az idén is megszervezni.

66

67

Köszönjük: Bak Márta, Brudașcă Maria, Bolovan Andreea, Bradu-Pintea Alina, Buia Iudita, Leoca Ana, Madaras Ágnes, Maxim Lorand, Szabó Á. Töhötöm, Tala Ioan Florin, Vitz Tünde.

A beszélgetést Harbula Hajnalka és Magyari Noémi vezette.

Reflexiók Jelenlét

tot elevi. Și care sunt mândri și fericiți, că ceea ce au învățat aici fac și în alte părți. Ceea ce pe mine clar că mă încântă. Uite domnule, că se poate și în viitor ca cineva să rămâne cu ceva, să pună în aplicație, nu neapărat la Tranzit sau într-o școală, ci și în afară, la alte ONG-uri, la alte activtăți care se desfășoară în alte zone ale Clujului.

68

Bolovan Andreea, színész, bábszínész, a zsonglőrműhely egyik vezetője Nálam ez sokkal egyszerűbb, mert én 2018–2019-ben jöttem. Tehát még csak két táborban vettem részt, a zsonglőrműhelyben voltam asszisztens. Mivel nem veszek részt olyan hosszú ideje a táborban, még nem nagyon alakultak ki komolyabb kapcsolataim. Talán a gyerekekkel.

De engem nagyon lenyűgöztek a gyerekek reakciói, amikor a második évben találkoztunk, az, ahogyan végül megnyíltak, amilyen viszonyba léptek velünk, ahova fejlődtek egyik évről a másikra. Ebben a korban nagyon látszik a fejlődés egyik évről a másikra. Eltelik egy év, és világosan látszik, hogyan változik a személyiségük, a viselkedésük. Nagyon jó volt ezt megfigyelni. Miközben számomra is egy kihívás volt. Én nem vagyok profi zsonglőr, ez nálam véletlen volt, hogy miközben mindenféle színházi és bábszínházi műhelyeket vezettem, tulajdonképpen emiatt volt az egész testhezálló, mert dolgoztam korábban gyerekekkel, fiatalokkal, és amikor megismertem Anat, tőle tanultam zsonglőrködni, és összekapcsoltuk ezt a két tevékenységet.

Azt hiszem, végül jó csapatot sikerül alkotnunk. Igen. Számomra is nagy kihívás volt, hogy valami olyasmit tanítsak, amiben én sem vagyok föltétlenül nagyon profi, nem tudok száz labdával zsonglőrködni, vagy ilyenek, de végül is nem feltétlenül csak erről volt szó. Az oktatási része jobban illeszkedett ahhoz, amit én tudtam csinálni. Mindeközben pedig tudtam, hogy egy kicsit zsonglőrködni is fogunk. Így végül minden nagyon jól sikerült.

Leoca Ana, zsonglőr, tréner, a zsonglőrműhely egyik vezetője Tréner voltam a zsonglőrműhelyben. Nem tudom, mióta, fogalmam sincs, de valamikor 2009 előtt jöhettem először, úgy gondolom, de nem tudom pontosan. Alexszel (Mihai Alex) és Dianával (Verdes Diana). 2009–2010 között nem voltam a városban, úgyhogy azt hiszem, akkor Alex volt. Vagyis voltam egyszer, mielőtt elmentem volna, abban az évben, és azután mikor vis�szajöttem a városba, utána. Aztán megint volt egy szünet, ezt követően most két éve tértem vissza. (Tehát akkor voltam, amikor a Juggling Cluj-zsal együtt jöttem, de aztán, nem is tudom, a klubban különváltak az útjaink). Akkor váltakozva voltunk, hol ez, hol az, mindenki (...). Igen.

Többen voltak, akik lelkesedtek, de nem volt igazán jól megoldva a szervezés, hogy úgy mondjam, nem tudom. Igen, és aztán 2008-ban elkezdtem a Circus Fairies-t, és azóta állandóbb a jelenlétünk.

69

Reflexiók Jelenlét

Brudașcă Maria, vizuális művész, illusztrátor, a vizuális műhely egyik vezetője Vizuális művész vagyok, illusztrátor, animációkat készítek, ilyesmivel foglalkozom. 2019-ben, a tavaly vettem részt először a táborban. 30 éves vagyok, tavaly vettem részt először, bár igaz, hogy korábban is hallottam Alinától róla. Vele jó barátságban vagyunk, és mivel ő már többször volt korábban is az animációs műhelyben – nagyon szerette a gyerekeket és tetszett neki a kontextus, minden, ami történt – megkért engem is. Makkai Bencével dolgoztam együtt, fantasztikus ember. Tudtam, hogy korábban is csinált már ilyesmit, van tapasztalata ezekkel a gyerekekkel. Én csak az utóbbi két évben kezdtem el műhelyfoglalkozásokat tartani gyerekeknek, de nem voltam még ennyire érdekes és intenzív, bizonyos értelemben koncentrált szociális helyzetekben. És nyilván voltak helyzetek, amikor érzelmileg nem feltétlenül éreztem azt, hogy elsőre megértettem őket. Sokat segítettek az animátorok is, és leginkább Bence, aki már dolgozott ebben a környezetben, ismert is néhány gyerekeket. Nagyon vagánynak és intenzívnek tűnt a foglalkozás, és ezek a gyerekek, különösen a pataréti közösségből származó hátrányos helyzetű gyerekek, úgy tűnt, csak arra várnak, hogy valamit a kezükbe adj, tulajdonképpen bármit, és alig várják, hogy alkothassanak. Tehát nem létezik az, amivel általában a..., hogy úgy mondjam központibb gyerekeknek tartott műhelyekben találkoztam, hogy jaj nincs kedvem, nem lehet, nem tudom, ezek a kényeskedések. És az volt az érzésem a tavaly, hogy a gyerekek között kezdett kiépülni egy kapcsolat. Olyan értelemben mondom ezt, hogy kezdetben alig foglalkoztak egymással, a hét közepére viszont mindenféle kis konfliktusok kezdtek kibontakozni, másnap viszont már a legjobb barátok voltak. És az utolsó nap már minden rendben volt. Valahogy, ha még egy hetet tartott volna a tábor, az egész dolog, a kommunikáció köztük... talán még jobban összerázódtak volna. Ez tűnt máskülönben számomra a tábor legnagyobb eredményének, hogy olyan gyerekek kerülnek kapcsolatba egymással, akik teljesen eltérő helyzetekből jönnek. Tehát, természetesen művészeti szempontból is tanulnak bizonyos dolgokat, de egy hét alatt nem hiszem, hogy ez lenne föltétlenül a legnagyobb eredmény, hogy tanulnak dolgokat. Akárhogy is, de nagy hatást tett rám tavaly ez az egész.

Maxim Lorand, színházrendező, a mozgásműhely egyik vezetője Először meghívott művészként dolgoztam a táborban, kontaktimprovizációs műhelyt vezettem. Úgy jutottam ide, hogy előtte a Romedinben1 dolgoztam, akkor kerültem először kapcsolatba a Tranzittal. Konkrétan egy adott projektbe hívtak meg, a szerződés is a Tranzit részéről volt, a Desire pedig a Romedint koordinálta. A Desire és a Tranzit, ez a két alapítvány. És azt hiszem, tetszett nektek akkor, amit csináltam, ahogy a gyerekekkel dolgoztam, és ezek után jött a meghívás, hogy csináljuk tovább együtt a tábort. 2016-ban volt talán, Cătălinnal (Filip Cătălin) dolgoztunk. Volt még egy műhely, amelyben gyapjúval dolgoztak, Alina volt a filmes műhelyben, azt hiszem, ez volt a felállás. Egy év volt, egy évben voltam. És azután az utóbbi két évben... az utóbbi években inkább külső segítség vagyok, igen, teszem, amit kell. Vagyis külsősként, de mégis a projekten belül, nem művészként.

Szabó Á. Töhötöm, egyetemi tanár, a Tranzit Ház volt adminisztrátora Kezdjük akkor velem. A nevem Szabó Töhötöm, tudom, hogy szörnyen hangzik, de én, ha nem csalódom, csak 2001-ben voltam a Tranzitban. Gyakorlatilag olyan értelemben nem voltam közvetlen kapcsolatban a táborral, (hogy műhelyt vezessek). Én az épület adminisztrációjával voltam megbízva, de mivel kevesen voltunk, részt vettem, hogy mondjam, egyféle mentorként a gyerekek mellett. Vittem őket ebédelni, és hoztam őket. Ültem velük az udvaron. Csak 1 2014–2016 között zajlott, a Desire Alapítvány koordinálása alatt a ROMEDIN – Szociális-oktatási szolgáltatások a romák

inklúziója érdekében elnevezésű projekt, amely többek között az inklúzió és a társadalmi igazságosság alapjaként az oktatásra fókuszált. Ennek keretében kerültek megszervezésre roma kisiskolások, és fiatalok számára is kreatív műhelyfoglalkozások. Ezeknek adott helyszínt a Tranzit Ház.

70

nagyon pozitív emlékeim vannak erről az időszakról. Különleges emlékeim arról vannak, amikor megjelentek a kolozsvári gábor roma közösségből származó gyerekek, és ott egyértelműen látszott, hogy a gyerekek szintjén gyakorlatilag nincsen köztük különbség. A különbségek akkor kezdtek megjelenni, amikor megjelentek a gyerekek szülei, és rögtön látható volt, hogyan alakulnak ki köztük a kiscsoportok. (2000 vagy 2001?). 2001 volt, igen. Ez is egy különleges emlék. Zajlott a tábor, és Zsozsó (Aszalós Erzsébet) még itt dolgozott az alapítványnál, és egy adott ponton az udvaron voltunk, pontosan szeptember 11. volt 2001-ben. Zsozsó elképedt arccal jött ki az udvarra, hogy hallottátok-e mi történt? De nem volt honnan halljuk, hogy merényletet követtek el a New York-i tornyok ellen. Mind bementünk és egy televízión, pont, mint a kommunizmusban, nem lehetett rendesen látni a képet, nem tudom, mi volt azzal a televízióval. És elszörnyedve néztük mind, hogy mi történt. Talán te is emlékszel erre, Tünde.

Tala Ioan Florin, iskolai mediátor, animátor Én 2005-ben jöttem először. 2005-ben volt egy PHARE projekt, amilyen projektek akkoriban voltak, az egészségügy területén (egészségügyi mediátor)... És emlékszem, hogy Kati kolléganőm (Varga Katica), a Nicolae Iorga iskolától, ő volt előttem, és aztán nem tudom, mi történt, de én jöttem utána. 2005 óta minden évben részt veszek ezekben az interkulturális tevékenységekben, hogy úgy mondjam, és művészeti tevékenységekben. Ez természetesen nagy élmény és tapasztalat volt gyerekek generációja számára, akikkel azóta is nagy örömmel találkozom. Mármint egyesekkel közülük, mert természetesen van, akit már nem találtam meg, nem azért, mert nem szerettem volna, de nem találtam már meg őket. Hiányoznak, szeretném látni őket. Meg is kérdeztem őket, épp a múlt héten volt egy beszélgetésem néhány diákkal a táborról, és megkérdeztem őket, hogy milyen tapasztalattal maradtak? Sokat segített ez nekem a leírásban. Egyesek azt mondták, hogy barátkoztak, mások, hogy sajnálják, hogy megnőttek és felnőttek lettek, hogy nem maradtak gyerekek. Ez egy olyan dolog, amin sokat gondolkodtam. Ezen a három megközelítésen. Van viszont két barátom, akik jelenleg is részt vesznek a tevékenységekben. Ők diákok. És büszkék és boldogok, hogy mindazt, amit itt megtanultak, azt máshol is tudják alkalmazni. És ez engem természetesen örömmel tölt el. Azt látom, hogy lehet, és lehetséges lesz a jövőben is az, hogy maradjanak valamivel a tábor után.

71

Reflexiók Jelenlét

Madaras Ágnes, jógaoktató, a mozgásműhely egyik vezetője Volt időm kiszámolni. 2018-ban voltam először a táborban. Rácz Endrével együtt a kortárs táncműhelyt vezettük. Én addig soha nem dolgoztam még gyerekekkel. Nagy kihívás volt, de nagyon tetszett is. Azt éreztem, hogy tanulok tőlük. Még mindig nagyon újnak érzem magam ebben a projektben, de szeretném minden erőmmel támogatni, mert nagyon tetszik az alapgondolata, és hogy gyerekekkel dolgozunk, különösen ilyen interkulturális közegben. Igen.

ÎNCEPUTURI. KEZDETEK

Vitz Tünde, tanár, képzőművész, a kézműves műhely egyik vezetője Én abban a periódusban dolgoztam itt, nem emlékszem pontosan, de legvalószínűbb, hogy 2001-től. De már azelőtt is bejárogattam, mert Gyuszi (Kozák Gyula) itt dolgozott, és akkor mentem el, amikor, pontosan, mint Hajni (Harbula Hajnalka), én is szülési szabadságra mentem 2003-ban. Művészeti asszisztensként dolgoztam a Tranzitban egy évet, de a tábornak nem is tudom, talán két vagy három kiadásán is részt vettem. Emlékszem, hogy egyszer talán egy fotóműhelyt csináltunk Cosminnal (Pop Cosmin) és Ivettel (Martini Ivett), és kézműves műhelyt, talán textilt Anissal (Molnár Anna). Emlékszem, ezt nem tudom, hogy mondják románul, sógyurmát csináltunk. Őszintén szólva én két okból jöttem most el, először is, mert érdekel ez a dolog, másodszor pedig mert iskolában művészeti tantárgyat tanítok, és van ez a probléma a roma gyerekekkel, amely nagyon érdekel. Különösen most, a járvány miatt. Hogyan tudnak integrálódni, hogyan tudunk nekik segíteni ebben a hátrányos helyzetben, és kíváncsi voltam, miről fog szólni ez a beszélgetés. Várom, hogy...

Tala Ioan Florin Eu am fost sunat, sincer, și mi s-a propus. Cred că tu ai fost atunci (Magyari Noémi), dacă nu mă înșel. (...) Nu, nu erai tu. Dar era cineva și numele îi rețin că era maghiar. Și a trimis o invitație, și am spus: cu mare drag. Și așa a început la mine. Dar numele nici acuma, dacă mă uit eventual peste documente, dar neapărat, că eu am toate documentele de atunci. (Și erai la vremea aia mediator școlar la...) Nu, lucram pe sănătate (mediator sanitar), tot proiect PHARE și ulterior am preluat funcția de mediator școlar. Că eu am dublă specializare, și pe sănătate, și pe educație. (Și în vremea aceea lucrai ca mediator sanitar la...) La Pata Rât. La direcția de Asistență Socială și Medicală, serviciul Cabinetul Medical în subordinea Consiliului Local, Cluj-Napoca. Și ulterior am trecut la Minister, că așa a fost, legile se schimbau atunci că nu mai trebuia să fie bărbați, trebuiau să fie numai femei și... prin cât am trecut. Important e că, între timp, m-am specializat în mai multe domenii să n-am treabă, asta e important. Dar mi-e drag și acuma încă țin la acest proiect și n-o să-l uit. Nu știu viitorul ce va fi, poate voi mai fi în țară, poate nu, dar, cel puțin, cu siguranță cine va fi în locul meu, va pune același suflet ca și mine.

Harbula Hajnalka Înainte de 2005 când ai venit tu prima dată au fost mai multe schimbări, cred că anual am avut alți animatori, facilitatori. În momentul acela era important mai degreabă să fie un facilitator comunitar care poate să aducă copii. (Exact, și care să dialogheze pe limba lor.) Da, și în perioada aceea nu eram axat pe zona Pata Rât.

Tala Ioan Florin Nu, era pe toată zona de Cluj, erau din Someșeni și erau și din Pata Rât, n-o să uit lucrul ăsta și erau din Someșeni.

Harbula Hajnalka Și era și zona Iris. Și cu mediator școlar sau facilitator comunitar, ce era acolo, am lucrat mai mulți ani. Cu Kati, Varga Catița.

72

73

Reflexii Începuturi

Nem feltétlenül a Tranzitban vagy egy iskolában, hanem máshol is, más civil szervezeteknél, más Kolozsvár környéki tevékenységekben.

74

75

Bradu-Pintea Alina Eu prin Dénes (Miklósi Dénes, artist plastic) am ajuns, da, eram studentă la grafică și cred că m-a invitat aici așa direct.

Buia Iudita Lucram la Școala Horea și am aflat de la doamna director (Ținică Silvia), mi-a propus mie, că am făcut și la școală tot felul de activități și mi-a picat foarte bine, că vin și dintr-o familie mixtă, mama e unguroaică, tata e român și cumva ar fi fost fain să fie tabără din asta și când eram eu copil.

Bolovan Andreea Eu, pe mine Ana (Leoca Ana) m-a racolat, așa, auzisem de tabără pe facebook, înainte să știu de la Ana de ea și, na, mi-a picat foarte bine.

Leoca Ana Noi am venit aici că voiam o sală să jonglăm iarna și așa am ajuns să fie propunerea de aveți sală, veniți la tabără.

Magyari Noémi Chiar așa era, era o înțelegere, aveau nevoie de o sală, am zis ok, dar atunci vă dăm sala, o folosiți, dar haidați atunci să faceți un atelier pentru copii. Da.

Reflexii Începuturi

Szabó Á. Töhötöm Scuze. Dar treaba asta cu interetnicitatea, are vreo importanță? Eu zic de ce. Pentru că mie mi se pare ca să zic așa, la început am fost un pic naivi, în sensul că nu am făcut dezbateri terminologice. L-am numit cum l-am numit, important era să facem treabă faină. Acuma fiecare cum

își face acronime și cum își numește tabăra și găsește, să-și găsească un terminus technicus care i se potrivește. Mie mi se pare că s-ar putea să fi fost așa interetnicitatea de dezbătut, dar nu știu.

Harbula Hajnalka Important în sensul că la începutul anilor 2000, sfârșitul anilor ´90 conceptul era la modă.

Szabó Á. Töhötöm S-ar putea să fi fost așa, dar dacă te uiți la AFCN și acuma sau la DRI, unul dintre cuvintele cu care poți să câștigi e tot interetnicitatea. Deci dacă îți treci undeva, îl strecori prin aplicația depusă această expresie, atunci primești câteva puncte. Nu știu cum funcționează, de fapt. Deci și acum, la nivel de evaluator, s-ar putea să funcționeze un pic.

Harbula Hajnalka Dacă e în text sau nu e. Încercam să vă ghidez spre a formula niște idei legate de conceptele de bază și nu numai, de a face lucruri faine. Că, vezi, de făcut lucruri faine, tot aceleași lucruri se întâmplă, deci lucruri faine se întâmplă, câteodată e o schimbare în concepte și aici urma întrebarea: e o schimbare în metodologie, e o schimbare, v-ați gândit vreodată, ne-am gândit numai la munca faină, numai la a veni și a face ceva fain și de a fi empatici cu copiii sau ne-am gândit și la ceva concret metodologic, pedagogic, nu știu ce?

Bak Márta Mie mi-a plăcut ceva, când am avut înaintea taberei, totuși trebuie să ai ceva în cap, o teorie sau măcar, acolo, de fapt ne-am cunoscut acolo, cu cine vom lucra. Și acest lucru este foarte important. Măcar să ai 2-3 chestii pe care te concentrezi. Deci e important. Nu numai să... bine e foarte fain să vii ca voluntar sau să te bucuri să faci ceva fain, dar totuși mie mi-a plăcut asta. Sau, de exemplu, într-un an erau psihologi, psihologia copilului și măcar acest termen nu trebuie să fie foarte sofisticat, era...

Mă gândesc că tot vorbeam cum e conceptul intercultural, nu știu ce, multicultural și ceea ce înseamnă, tot vorbim despre acestea și, deși am colegi de muncă și vecini din altă cultură, din altă etnie, totuși printre copii vezi altfel, că copilul este foarte sincer și asta este, parcă copilul este un cristal, deci cristalizarea sau minimalizarea, deci totul se vede, deci confruntările care se văd în societate acolo se văd la bază. Și cred că e foarte, deci pe mine m-a ajutat

Tala Ioan Florin Doar eu știu pe zona mea, asta știu că am lucrat de pe Iris aducea atunci buni (Ilonka néni, Lăcătuș Ileana) nepoții. În rest, nu știu înainte cu Kati cum a fost.

KEZDETEK. ÎNCEPUTURI Tala Ioan Florin Őszintén szólva engem felhívtak, és felajánlották a részvételt. Azt hiszem te voltál akkor (Magyari Noémi), ha nem tévedek. (...) Nem, nem te voltál. De volt valaki, emlékszem, hogy a neve magyar volt. És küldött egy meghívót, és azt mondtam: a legnagyobb örömmel. És így kezdődött ez nálam. A nevére viszont nem emlékszem, talán ha megnézem a dokumentumokat, mert nekem megvan minden dokumentumom azokból az időkből. (És akkoriban iskolai mediátor voltál...) Nem, az egészségügy terén dolgoztam (egészségügyi mediátor), egy PHARE projektben, és ezután vettem át az iskolai mediátor szerepét. Kettős képesítésem van, egészségügyi és oktatási. (És akkoriban akkor egészségügyi mediátor voltál...) Pataréten. A Kolozsvári Helyi Tanács felügyelete alatt álló Szociális és Egészségügyi Igazgatóság Orvosi Rendelőjében. Később aztán átkerültem a Minisztérium fennhatósága alá. Így volt ez.

Megváltoztak akkor a törvények, nem lehettek többé férfiak (egészségügyi mediátorok), nők lehettek csupán, és... mennyi mindenen átmentem! A fontos az, hogy időközben több területen is szakképesítést szereztem, hogy ne legyen problémám. Ez a fontos. De kedves a számomra, még most is ragaszkodom ehhez a projekthez, nem fogom elfelejteni. Nem tudom,

76

mit hoz a jövő, lehet továbbra is az országban leszek, az is lehet, hogy nem, de biztos vagyok benne, hogy akárki is lesz helyettem, ugyanazt a lelkesedést és energiát fogja belefektetni, mint én.

Harbula Hajnalka 2005 előtt, amikor először jöttél te, több változás is volt. Azt hiszem, évente más és más animátorok voltak. Abban a periódusban főleg az volt a fontos, hogy legyen egy olyan közösségi facilitátor, aki el tudja hozni a gyerekeket. (Pontosan. És olyan valaki legyen, aki beszéli a nyelvüket.) Igen, és abban a periódusban ez nem korlátozódott Patarétre és környékére.

Tala Ioan Florin Nem, egész Kolozsvárról voltak gyerekek, Szamosfalváról, voltak Patarétről is, ha jól emlékszem, és Szamosfalváról is.

Harbula Hajnalka És az Írisz környékéről is. Iskolai mediátorral, vagy közösségi facilitátorral, aki éppen ott volt, több éven keresztül dolgoztunk. Katival, Varga Katicával.

Tala Ioan Florin Én csak azt tudom, ami az én környékemen volt. Tudom, hogy az Íriszről akkor a nagyi (Ilonka néni, Lăcătuș Ileana) unokáit. A többit nem tudom, hogy azelőtt Katival hogy volt.

Bradu-Pintea Alina Én Dénesen keresztül jöttem először (Miklósi Dénes, képzőművész), grafikus szakon tanultam, és úgy emlékszem, hogy egyszerűen csak meghívott ide Dénes.

Buia Iudita Én a Horea úti iskolában dolgoztam, és az igazgatónőtől (Ținică Silvia) hallottam először a táborról. Felajánlotta, hogy jöjjek, mert az iskolában is szerveztem mindenféle tevékenységet, és jól is jött, mert én egy vegyes családból származom, édesanyám magyar, édesapám román. Valahogy az nagyon jó lett volna, ha az én gyerekkoromban is lett volna egy ilyen tábor.

77

Reflexiók Kezdetek

enorm de mult ca să înțeleg mai multe lucruri în mase și probleme mari, că de acolo se încep. Și aici copilul este copil și om, în primul rând și reacțiile lor. Deci mi s-a părut o idee foarte faină ca prin artă să se aproprie unul de celălalt. Prima dată, de exemplu, mi-a fost un șoc, când, de exemplu, am fost cu Florin și până când m-am acomodat că traducerea nu înseamnă să traduci mot a mot, că altfel o să provoc și confruntări mai grave. Deci (râsete) de fapt chiar mediator trebuie să fii. Și până când am înțeles că limbajul acela era normal în contextul acela, în microcultura familială, dar în mare nu poți să-l traduci. Și cam această problemă devine mare și între noi, și în țară, și peste tot.

78

79

Leoca Ana Mi úgy kerültünk ide, hogy kerestünk egy termet, ahol télen zsonglőrködhetünk, és így ajánlottátok fel nekünk, hogy használhatjuk a termet, és cserébe eljövünk a táborba oktatni.

Magyari Noémi Tényleg így volt. Volt egy egyezség, szükségük volt egy teremre, azt mondtuk, rendben, adjuk a termet, használjátok, de akkor gyertek, és csináljatok egy műhelyt a gyerekeknek. Igen.

Reflexiók Kezdetek

Szabó Á. Töhötöm Bocsánat. De ez az interetnikusság-kérdés, ennek van valamilyen jelentősége? Megmondom, miért. Nekem úgy tűnik, hogy a kezdetek kezdetén egy kissé naívak voltunk, olyan értelembe, hogy nem folytattunk terminológiai vitákat. Elneveztük, ahogy elneveztük, a fontos az volt, hogy vagány dolgokat csináljunk. És most már mindenki amilyen mozaikszót használ, vagy ahogy a táborát elnevezi, keres valamilyen terminus technicust, ami talál hozzá. Nekem úgy tűnik, hogy így történhetett az interetnikusság megvitatásával is, de nem tudom.

Harbula Hajnalka Fontos olyan értelemben, hogy a 2000-es évek eljén a ´90-es évek végén divatos volt ez a fogalom.

Szabó Á. Töhötöm Lehet, hogy így volt, de ha megnézed most az AFCN-t vagy a DRI-t, az egyik fogalom, amelyre nyertes projekteket lehet építeni épp, hogy az interetnikusság. Tehát, ha beszúrod valahova, becsempészed a pályázatba ezt a kifejezést, akkor arra adnak pár pontot. Nem tudom valójában hogy működik. Tehát most is, az elbíráló szintjén lehet, hogy működik egy kicsit.

Harbula Hajnalka Ha benne van a szövegben, vagy nincs benne. Próbáltam arrafelé terelni titeket, hogy mondjatok néhány gondolatot az alapfogalmakkal kapcsolatban, és nem csupán arról, hogy vagány

dolgokat csinálunk. Mert ami a vagány dolgokat illeti, nagyjából ugyanazt csináljuk, tehát a vagány dolgok megtörténnek. Néha van egy kis változás a fogalomhasználatban, és ehhez kapcsolódott volna a kérdésem is: van-e változás a módszertanban? Gondolkodtatok-e valaha fogalmakban, vagy csak a vagány munkára gondoltatok, csak arra, hogy akkor jövünk és valami jó dolgot csinálunk, empatikusak vagyunk a gyerekekkel… Vagy gondolkoztunk-e valami konkrét módszertanon, pedagógián is?

Bak Márta Nekem tetszettek a tábort megelőző találkozások. Végülis kell legyen valami a fejedben, egy elmélet, vagy legalább valami. Tulajdonképpen ott ismertük meg egymást, láttuk, hogy kikkel fogunk dolgozni. És ez a dolog nagyon fontos. Hogy legyen legalább 2–3 dolog, amelyre ös�szpontosíthatsz. Tehát fontos. Nem csak, hogy… jó, nagyon jó önkéntesnek lenni, vagy örülni annak, hogy valami vagány dolgot csináltál, de mégis, nekem tetszettek ezek a találkozók.

Egy évben például voltak pszichológusok, gyerekpszichológiával foglalkozók, és legalább ez a fogalom, nem kell nagyon szofisztikált legyen, de…

Arra gondolok, hogy sokat beszélgettünk az interkulturalitás fogalmáról, vagy a multikulturalitásról, ami azt jelenti, hogy folyton csak beszélünk ezekről. És bár vannak munkatársaim vagy szomszédaim, akik más kulturális háttérrel rendelkeznek, más etnikumúak, a gyerekek között mégis másképp látod mindezt, mert a gyerek nagyon őszinte. És ez van. Mintha a gyerek egy kristály volna. Tehát a kikristályosodása, vagy letisztulása, tehát minden látszik rajta.

A társadalomban látható konfliktusok itt az alapoknál látszanak. És azt hiszem, hogy nagyon, tehát nekem nagyon segített, hogy jobban megértsek számos dolgot, jelenséget. Mert ezek innen indulnak. És itt a gyerek gyerek, és ember elsősorban, és a reakcióik… Nekem nagyon tetszett ez az ötlet, hogy a művészeten keresztül közeledjenek egymáshoz. Először, például sokkolt, hogy amikor, például Florinnal voltam, és amíg megszoktam, hogy a fordítás nem szó szerinti fordítást jelent, mert akkor talán csak még súlyosabb konfliktusokat generálok. Tehát, (kacagás) tulajdonképpen valóban mediátornak kell lenned. És amíg megértettem, hogy az a nyelvezet normálisnak számít abban a kontextusban, a családi mikrokultúrában, de egy magasabb szinten nem tudod lefordítani. És nagyjából ez az a probléma, ami aztán kinövi magát köztünk is, és az országban, mindenhol.

Bolovan Andreea Engem Ana (Leoca Ana) toborzott a csapatba. Először a facebook-on olvastam táborról. Ezt még mielőtt Ana mesélt volna róla, és na, nagyon jól jött a felkérés.

În contextul programului, întotdeauna a fost esențial să aducem la un loc copii din familii diferite etnic, lingvistic și social. Prin ideea de a aduce laolaltă copii vorbitori de limba maghiară, română, romani, diversitatea a fost și este conceptul de bază a taberei.

Tala Ioan Florin Ani de zile mi-am dorit lucrul ăsta să văd, am văzut undeva și mi-am dorit atât de mult, că atât de frumos a fost la Tulcea, am văzut lucrul asta, români, maghiari și toate naționalitățile, și mi-a plăcut tare mult chestia asta, deci diversitate prin multiculturalitate, că eu așa am și numit-o chestia asta la un moment dat, că așa a și fost totuși, doar atâta că nu s-a găsit copii x să vină, totuși ăștia m-au întrebat, evrei care îs? Și nu știam să le arăt care sunt. În schimb le-am arătat biserica de pe Horea, care-i diferența dintre evrei și ortodocși. Dar, în schimb, a fost o experiență foarte plăcută și cu un feedback, pentru că an de an, la începutul anului școlar profesorii întrebau: unde ai fost?

Acolo, acolo, acolo. Ce ai făcut? Asta, asta, asta. Și ce ai simțit? Și atunci elevii își expuneau ceea ce au trăit, clipele acele minunate în tabăra interculturală de creație artistică aici. Mai ales că unii dintre ei n-au văzut nici orașul până atunci, în primul rând. Pe lângă că au învățat pe aici lucruri noi și au descoperit lucruri noi. Sau să vadă un restaurant sau alte lucruri. Deci pentru ei a fost a noutate, și foarte multe lucruri interesante. (...) Da, chiar și din Someșeni, am avut cândva. Un muzeu să fi văzut, n-au văzut. Când le-am dus la muzeul de pictură, la expoziție. Sau la călărie, când le-am dus în, nu mai știu zona... și acolo. A fost o experiență foarte... Mi-aș fi dorit și anul ăsta, dar na. Din păcate guvernanții noștri trag de coadă să ne ducă până spre noiembrie.

Leoca Ana Da, și s-o legat, erau tot timpul împreună și tot timpul se jucau împreună și erau așa de drăguți și se ajutau.

Bolovan Andreea Un băiat blonduț. Cu ochii albaștri și ea mai mică bondoacă, așa, cârlionțată și făceau surorile ei, cu glume erau. Și la ore făceau ei doi echipă tot timpul. Se ajutau foarte tare. Sunt sigură că dacă ar fi avut contextul să se poată juca împreună în timpul liber...

Leoca Ana Da, așa mi s-a părut, exact ce urmărește tabăra, știi, să-i apropie.

Bolovan Andreea În rest mie mi s-a părut, nu că delicat, ca să zic așa, mi s-a părut greu în anumite situații, cel puțin în grupa mare, dacă nu mă înșel, să îi împrietenim, nu neapărat să-i împrietenim, cât să-i facem să lucreze împreună, pentru că se creau bisericuțe. Da. Ideea este că foarte greu îi făceam să lucreze împreună, adică am avut, țin minte că, na, mă și frustram câteodată că nu știu eu cum să pun problema.

Buia Iudita Adolescența.

Leoca Ana Eu știu că anul trecut a fost așa de fain, că eu am văzut, dar nu mai știu, cred că tu poți să mă ajuți cu nume, că eu am probleme cu numele, dar erau o fetiță din Pata Rât și băiețelul.

Bolovan Andreea Da, și s-a legat o poveste.

Bradu-Pintea Alina Eu cred că oricum e fain și dacă nu neapărat, așa e cu adolescenții, indiferent de ce naționalitate sunt, că nu se înțeleg trei niciodată, doi sunt contra unu, dar e fain să creezi contextul ăsta, să întâlnească copii sau copile de vârsta lor, de alte naționalități și probabil că treaba asta și în viitor ajută să se apropie mai ușor. Se sparge bariera aia. Eu țin minte când am fost copil, am fost în clasa de română la liceul de muzică, dar era și clasă cu predare în limba maghiară și tot timpul era război degeaba și nu înțelegeam de ce, mai ales că, na, eu eram fele apă fele víz și nu înțelegeam ce Dumnezeu tot au ăștia de împărțit, de ce nu... na și aici chiar se sparg barierele astea, vrând-nevrând, ori dacă le convine, ori dacă nu, oricum participă toți la ateliere și se întâmplă lucrul ăsta. Cu cei mici, într-adevăr, e mult mai ușor, că sunt mai maleabili și nu au nici frustrări, nu văd nici diferențele atât de tare, nu se simt inferiori sau superiori sau nu

80

81

Reflexii Alteritate

ALTERITATE. SOKSZÍNŰSÉG

82

83

Reflexii Alteritate

Madaras Ágnes Depindea și de zi. Că erau zile când mergea super bine și cu toții am crezut că, na, bine, putem să mergem în continuare cu grupa în ziua următoare. Dar parcă a tras ceva înapoi și iarăși veneau blocaje. Și pe nivelul fizic, cred că foarte multe emoții au venit sau traume chiar. Și cum am văzut, cum veneau pe periferie și cum să lucrăm cu astea și să fim atenți la toți și la un nivel mai adânc, simțeam nevoia. Asta a fost challenge mare. Și în 2019 a fost mult mai bine, cum am lucrat cu Endre și sperăm să lucrăm în continuare.

Bradu-Pintea Alina Acum așa feedback legat de mai mulți ani, prezența asta a alterității nu era așa uniformă, adică depindea de la grupă la grupă, de la an la an. Și de alți... într-adevăr, se formează întotdeauna niște bisericuțe și de fiecare dată am încercat să le spargem oarecum. Și pentru mine a fost așa cumva, că eu înainte să vin aici, eram și mai tânără, n-am luat niciodată contact cu copiii de la Pata. Și acolo mi se pare că sunt niște probleme care îți afectează așa absolut tot. Deci și interacțiunile cu ceilalți, și felul în care performezi sau creezi, sunt acolo niște componente care sunt prezente. Și mi se pare foarte unfair să fii așa, dar asta e situația și asta mi se pare că tabăra face bine de ambele părți, că da, ei vin și iau contact cu niște adulți care n-au o atitudine că vor să scoate ceva de la ei, pur și simplu să le creeze un mediu în care se simt în siguranță și pot să interacționeze fără competiție, colaborare. Și asta cred că, pentru ei, face ceva foarte bine. Tuturor copiilor dacă le dai așa atenție, răbdare și văd că ești acolo prezent, automat se lipesc de tine. Indiferent de unde. Țin minte că într-un an era așa o fetiță care cred că venea cu bunica, sau o amintea mereu pe bunica, și așa eram șocată că vorbește ca un om în vârstă. O ții minte?

Magyari Noémi Da, da, sunt... Și acum doi sau trei ani, sunt copii care practic cresc în condiții foarte precare și e cumva...

Buia Iudita Acolo vin de ambele părți, că odată pentru ei se simt prost că nu au condițiile pe care le au ceilalți, că n-au, de la haine, începând, și aspect, ceilalți se consideră superiori, și atunci în loc să se aproprie se crează o distanță și mai mare pe fondul frustrărilor și pe fondul autosuficienței celorlalți. Eu am lucrat și în Florești un an, și acolo tot comunitate mare de romi, și am lucrat inclusiv cu Șansa a doua, cu oameni de o dată cu noi, care n-aveau patru clase terminate, și făceam în weekend. Și și acolo exista bariera asta, că de multe ori părinții copiilor români îi sfătuiau de acasă să nu să joace cu copii romi și invers, și era o stare de război, țin minte primele două săptămâni acolo aveai impresia că nu știi unde ai ajuns. Erau doi pe doi în pauză, noi eram trei învățători într-o clădire nouă, și tot nu vă mai bateți, noi nu ne batem, așa ne jucăm noi.

Aia era starea. Și a durat luni întregi să-i aducem cumva în contact și altfel decât cu pumnul.

știu ce, până la o anumită vârstă. Și atunci îi super easy. De aia ar fi fain să vină ani la rând, de când sunt mici, că dacă se întâmplă treaba asta, generația aia cu...

Tala Ioan Florin Problema e că trebuie să dai și altora șansa să vadă, nu numai celor care...

Bradu-Pintea Alina Da, da, dar oricum generația aia cu Csenge și nu știu, acolo chiar s-au creat niște prietenii și venind în fiecare an cumva era faină regăsirea aia, nu mai erau barierele nici în adolescență, că se știau de când erau copii mici.

Tala Ioan Florin Da, dar scopul ar fi să aibă și alții șansa să vadă ce se întâmplă.

Bradu-Pintea Alina Da. Ar fi fain să se extindă proiectul ăsta și să se întâmple...

Tala Ioan Florin Nu numai tot aceleași grupe și tot același copii.

Magyari Noémi Și da, adică e interesant și e fain să vezi că ăștia mai mari, cum e Csenge, Bence, Ráki, care și ei în fiecare an încearcă să vină, Eszter deja anul trecut și acum doi ani m-a ajutat pe mine, voia să fie animator, acum că a ajuns la o vârstă. Și e fain să vezi că se descurcă bine și, cumva, și barierele acestea de care povesteam și care există, asta e cert, și eu credeam, cred că se vedea, nu știu dacă depinde de atelier și de genul de activitate sau, dar cred că în fiecare atelier a fost o chestie de genul ăsta. Nici nu vroiai să forțezi neapărat, cu forța să se lucreze...

Vitz Tünde Printre primele, adică la primele ediții, știu că a mai fost asta cu foto, știu că au construit o cameră obscură. Aparatele fotografice. Cu Schneider Tibi au făcut proiecție, desenau pe filmele acelea și le proiectau, ce mai era? Cu Anis știu că făceau din pâslă tot feluri de lucruri, cu mine făceau modelaj din aluat. Dans parcă era, jonglerie, dar nu mai știu exact, să ierarhizez, la care dintre... Știu când au participat fetele mele, când erau micuțe, deci asta prin anii 2009, 2008, făceau dans aici afară, avem poze. Era dans contemporan parcă. Dans contact sau ceva. Știu că le-a plăcut foarte mult, că era pus pe jos covorul acela și...

Magyari Noémi Da. Păi cred că cele două, atelierul vizual, fotografii, animații și atelierul de lucru manual sunt cele două ateliere care au fost constante în fiecare an, la celelalte cred că erau câteodată niște încercări... Păpușărie, pantomimă, în loc de jonglerii; sau dans popular. Și Csongor (Könczei

84

Csongor) a fost odată, dans contemporan, dans modern. Dar erau cele două care cred că au fost și în 2001 și au fost practic în fiecare an.

Szabó Á. Töhötöm În 2001 a fost Tünde.

Magyari Noémi Tünde, ai fost tu…

Vitz Tünde Da, da. Oare nu a fost Nita? Nu, Nita nu a fost, Nita Mocanu.

Szabó Á. Töhötöm Atelierul vizual făcut pe calculator, asta îmi aduc aminte, asta era clar făcut de Cosmin și Ivett.

Două săptămâni. Și eu așa îmi aduc aminte, că au fost două săptămâni. Deci din 1-3, până în...

Magyari Noémi Deci era atunci deja din primul an. Erau ani în care s-au făcut două săptămâni, care și acum, de câțiva ani, din nou ne gândim cumva să prelungim puțin, că ni se pare că aceste 5 zile, plus expoziția și ultima zi așa e scurt, e foarte scurt, sunt unele ateliere, mai ales la atelierul de animație, unde e practic nevoie de o post-producție, în fiecare an am avut problemele astea, și cu nopți albe, și cu... da, ca să poți să construiești, de exemplu, la atelierul de jonglat. Fetele acum ziceau că ar fi nevoie cumva să fie puțin mai lung, că e prea scurt.

(La început tot 30 de copii erau?)

Szabó Á. Töhötöm Nu erau așa de mulți.

Vitz Tünde Erau destul de mulți, eu țin minte, că era totuși un șir destul de lung când mergeam și era o sală plină cu copii acolo, când mergeam la Ákos să mâncăm, nu? Era o sală plină.

Szabó Á. Töhötöm Eu de aia zic că capacitatea restaurantului de Ákos în vremea respectivă nu era așa de mare și stăteam pe terasă la el.

85

Reflexii Alteritate

Vitz Tünde Mi s-a părut foarte interasant și, cum zici și tu, era foarte interesant modul în care relaționau copiii între ei, mă rog, cred că și libertatea asta pe care le primeau aici, în sensul că puteau să creeze multe lucruri, puteau să interacționeze, puteau să se joace, mă rog, au fost tot feluri de ateliere și aici pe urmă știu că ne deplasam la tenis, la Piți. La Babeș. (Nu ții minte?

Piți cu tenis.) Atunci aflasem prima dată că Piți tot zicea de fetițele, erau niște fetițe rome, nu știu dacă erau din Pata Rât. (În vremea aceea încă nu erau copii din Pata Rât.) Iancu le aducea.

Szabó Á. Töhötöm Erau gabori, deci erau așa să zic mai înstăriți copiii, deci nu erau chiar cazuri de Pata Rât atunci, dar nu țin minte. Poate Csilla (Könczei Csilla) ar trebui să știe, sau chiar Gyuszi (Kozák Gyula) dacă știe cum s-au recrutat copiii pe vremea aia.

Harbula Hajnalka Linia aceea cu gabori din Cluj sunt din Iris. Și a fost Iancu, și a fost o asociație a studenților gabori romi cu care a colaborat Casa parcă în vremea aceea și șirul acela a mers până în 2015, nu? Când a apărut Florin Tala în contextul taberei.

Brudașcă Maria Anul trecut a fost așa în sensul că, mă rog, copiii romi evident în prima zi au stat într-o bisericuță a lor, foarte-foarte greu s-au amestecat inițial cu ceilalți, cei mai mici au fost mai deschiși, dar grupa asta cu copii de 10–14 ani ei stăteau foarte așa acolo, și observau, și își făceau socotelile, cine cum îi, așa, și în grupa respectivă, de 10–14 ani a fost miercurea ziua cea critică, în care erau acolo niște băieți maghiari, super simpatici, și foarte drăguți, care nu cred că s-a luat nimeni de nimeni, că erau din ăștia așa foarte luminoși și jucăuși, dar mă rog, asta erau o grupă de fete din zona asta Pata Rât, și nu știu, a fost un mic conflict acolo. Dar e așa o pierdere de ambele părți, că tot aveam senzația vorbind un pic cu unii și cu alții, băi ce prieteni buni ați fi voi dacă ați avea chef să faceți un pic de efort de ambele părți să comunicați, și să vă prindeți așa din zbor ideile. (Da. Copiii gabori vorbeau romani?)

Szabó Á. Töhötöm Între ei da.

Brudașcă Maria Inclusiv problemele astea, mi se pare un câștig că ei și-au dat seama pe parcursul a cinci zile că vorbesc diferit și nu se pot înțelege neapărat verbal, dar le e cald în același fel, le e foame, fac aceleași lucruri, cumva; pe măsură ce începuseră să apară și produsele atelierelor, și să se vadă ideile alea desenate sau exprimate în fel de fel, s-au apropiat mult mai bine unii de ceilalți, adică a fost și un exercițiu din ăsta de empatie, de, ok, putem povesti, dar de fapt nu suntem super diferiți, sau am putea să ne înțelegem prin alte metode. Și cumva dificultățile ălea au avut un sens cumva în contextul ăsta, că au avut un fel de foc de trecut și, odată ce a trecut, a fost ok.

86

Bak Márta Păi da, că maghiarii sunt mai conservativi decât toți ceilalți, deci faptul că se leg foarte tare de limbă. Și întotdeauna în cadrul taberelor și a activităților multiculturale maghiarii au cele mai, tocmai de aceea. Și, deși înțeleg destul de bine, dar întotdeauna copiii și copiii mici, de o vârstă foarte mică, la început, acuma văd, parcă s-au mai dezlegat, dar nu prea mai au curajul să se pronunțe, să se deschidă, dacă nu au spus corect. Deci trebuiau să spună totul foarte corect. Și asta era problema și copiilor mei de exemplu. Acuma văd, acum 3-4 ani s-a mai modificat asta.

Deci copiii nu se leagă, deci asta se leagă și de educație, că au curajul.

Brudașcă Maria Și asta corect, poate că, na, eu am încercat să-i scot din chestia asta cu corect, zic da zi mie un cuvânt să pronunț în limba maghiară și când a văzut cât de greșit am pronunțat și nu știu ce, am zis, na, pe bune?! Dar chiar nu cred că suntem aici ca să ne taxăm gramatical.

SOKSZÍNŰSÉG. ALTERITATE A program kontextusában mindig kiemelten fontos volt, hogy eltérő nyelvi, társadalmi, etnikai háttérrel rendelkező gyerekek egy helyen, egy kontextusban kerüljenek közel egymáshoz. Az alapötlet, hogy magyarul, románul és romani nyelven beszélő gyerekek dolgozzanak együtt, ez a fajta sokféleség tulajdonképpen a tábor alapkoncepciója.

Tala Ioan Florin Éveken át szerettem volna látni ezt. Már láttam valahol, és nagyon szerettem volna megint látni, mert annyira szép volt... Tulcsán, ahol ezt láttam, románok, magyarok és mindenféle népek... És nekem nagyon tetszett ez a dolog, a sokféleség és a multikulturalitás, mert én így is neveztem el ezt egy adott ponton. (...) Máskülönben egy nagyon jó tapasztalat volt, érkez-

87

Reflexiók Sokszínűség

(Nu erau 10 copii romi, 10 maghiari, și 10 români?)

Magyari Noémi Păi așa e, nu știu dacă și înainte era altcumva. Câteodată erau doar două grupe de câte 15, câteodată erau trei grupe.

Vitz Tünde Parcă așa era, nu țin minte, dar parcă așa era, eu așa țin minte, că erau destul de mulți. Și nu țin minte dacă trei ateliere erau deodată, trei parcă, că erau și înăuntru, și afară.

koztassuk őket. Vagyis nem föltétlenül az, hogy összebarátkozzanak, de dolgozzanak együtt.

Mert amúgy kis klikkek alakultak ki köztük. Igen. Nehéz volt meggyőzni őket, hogy együtt dolgozzanak. Úgy emlékszem, hogy számomra zavaró is volt egy adott ponton, mert nem tudtam kezelni ezt a problémát.

Buia Iudita Tinédzserek.

Leoca Ana Tudom, hogy tavaly minden nagyon vagány volt, mert láttam, de már nem tudom... Lehet tudsz te ebben segíteni, hogy is hívták? Én mindig elfelejtem a neveket, de egy kislány volt Patarétről, és egy kisfiú.

Bolovan Andreea Igen, és szövődött köztük egy történet.

Leoca Ana Igen, szövődött. Folyton együtt voltak, folyton együtt játszottak, nagyon aranyosak voltak.

Segítettek egymásnak.

Bolovan Andreea Egy szőke kisfiú. Kék szemekkel, és a kislány kisebb volt, tömzsi, göndör hajú, folyton viccelt. És a foglalkozásokon mindig egy csapatban voltak. Nagyon sokat segítettek egymásnak. Biztos vagyok benne, hogy ha megfelelő lett volna a kontextus, ha szabad idejükben együtt játszhattak volna...

Leoca Ana Igen, úgy tűnt nekem is, pontosan az történt, ami a tábor célja is, hogy közeledjenek egymáshoz.

Bolovan Andreea Máskülönben nekem úgy tűnt, nem azt mondom, hogy kényes dolog volt, de nehéznek tűnt bizonyos helyzetekben, különösen a nagyobb csoportban, ha nem tévedek, hogy összebarát-

Bradu-Pintea Alina Én azt hiszem, hogy mindenképpen jó (az, amikor több nemzetiségű gyerek van együtt)... Ha mégsem, akkor ez ilyen a tinédzserekkel, függetlenül a nemzetiségtől, hogy hárman soha nem tudnak egyetérteni, ketten szövetkeznek a harmadik ellen. Jó, hogy megteremtődik ez a kon­ textus, amelyben találkozhatnak velük egykorú gyerekekkel, akik más nemzetiségűek, és valószínüleg ez a dolog a jövőben is segíti majd őket, hogy egymáshoz közeledjenek. Leomlik az a fal. Én emlékszem, hogy amikor gyerek voltam, a zeneiskolába jártam román osztályba, de volt magyar tannyelvű osztály is, és állandóan ment a hiábavaló viszály, és nem értettem, hogy miért, főként mert én fele apă, fele víz voltam, és nem értettem, hogy... miért nem lehet... na, és itt valóban ledőlnek ezek a falak. Akarva, akaratlan, akár tetszik nekik, akár nem, mindenki részt vesz a műhelyekben, és megtörténik ez a dolog. A kicsikkel valóban sokkal könnyebb, sokkal alakíthatóbbak, nincsenek frusztrációik, nem látszanak annyira a különbségek sem, nem érzik magukat alacsonyabb- vagy felsőbbrendűnek, vagy nem is tudom, legalábbis egy bizonyos korig. És akkor nagyon könnyű velük. Ezért lenne jó, ha évről évre jönnének, egészen kicsi koruk óta (járnának a táborba), mert ha ez a dolog megtörténik, az a generáció...

Tala Ioan Florin A probléma az, hogy másoknak is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ezt lássák, nem csak azoknak, akik...

Bradu-Pintea Alina Igen, igen, de a Csengéék generációja például... Ott tényleg kötődtek barátságok, és azáltal, hogy minden évben itt voltak, valahogy jó is volt mindig újra találkozni egymással, nem emeltek egymás közé falakat tinédzserkorukban sem, mert ismerték egymást már kicsi koruktól.

88

89

Reflexiók Sokszínűség

tek rá visszajelzések is, mert minden évben, a tanév kezdetén a tanárok megkérdezték: hol voltál? Ott, és ott, és ott. Mit csináltál? Ezt, és ezt, és ezt. És mit éreztél? És akkor a gyerekek elmondták, hogy mit éltek meg, a nagyszerű pillanatokat az interkulturális alkotótáborban.

Sokan ráadásul még a várost sem látták azelőtt. Amellett, hogy új dolgokat tanultak itt, és új dolgokat fedeztek fel. Vagy az, hogy láttak egy vendéglőt, vagy egyéb dolgot. Tehát számukra ez mind újdonság volt, rengeteg érdekes dolog. (...) Igen, és Szamosfalváról is voltak régebben gyerekek. Nem láttak azelőtt életükben múzeumot. És akkor elvittük őket a Képzőművészeti Múzeumba egy kiállításra. Vagy lovagolni. Amikor elvittük őket, már nem is tudom pontosan hova, lovagolni. Nagyon fontos tapasztalat volt. Az idén is szerettem volna, de na. Sajnos, a vezetőink mind húzzák-halasszák a dolgot, hogy kihúzzuk valahogy novemberig.

90

91

Madaras Ágnes Ez azért naponként változott. Voltak napok, amikor szuperjól ment mindenkivel, és azt hittem, hogy jó, folytathatjuk tovább azzal a csoporttal a következő nap. De mintha valami visszahúzta volna őket, újra jöttek a megtorpanások. Fizikai, testi szinten is, azt hiszem sok érzés szabadult fel, talán még traumák is. És ahogy láttam, hogy jöttek a perifériáról, és hogy dolgoztam velük, és hogy figyeljünk egymásra, egy mélyebb szinten is, éreztem ennek a szükségességét. Ez egy nagy kihívás volt. És 2019-ben minden sokkal jobb volt, amikor Endrével dolgoztam. Remélem, hogy fogunk még dolgozni együtt.

Reflexiók Sokszínűség

Bradu-Pintea Alina Most ha visszajelzést kellene adni több évről is, a másságnak ez a jelenléte nem volt mindig egyforma, vagyis csoportról csoportra, évről évre változott. Valóban klikkek mindig kialakultak, és mi folyamatosan törekedtünk arra, hogy ezeket megtörjük. Nálam valahogy így volt.

Mielőtt idejöttem volna, fiatalabb is voltam, nem voltam soha semmilyen kapcsolatban a pa-

taréti gyerekekkel. És ott, úgy tűnik nekem, olyan típusú problémák vannak, amelyek abszolút mindent befolyásolnak. Tehát a másokkal való interakciót, a módot, ahogy előadsz, vagy alkotsz, mindez megjelenik benne. És nekem ez nagyon unfair-nek tűnik, de ez a helyzet. És úgy tűnik nekem, hogy a tábor pont ezt csinálja jól mindkét fél számára. Hogy igen, jönnek, felnőttekkel kerülnek kapcsolatban, olyan felnőttekkel, akik nem föltétlenül akarnak kihozni belőlük valamit, hanem egyszerűen csak egy olyan környezetet teremtenek, amelyben biztonságban érezhetik magukat, versengés nélkül érintkezhetnek egymással, együttműködhetnek. És ez, azt hiszem, nagyon jót tesz nekik. Minden gyerek, ha megkapja ezt a figyelmet, türelmet, ha látja, hogy ott vagy, jelen vagy, automatikusan elkezd ragaszkodni hozzád. Mindegy, hogy milyen háttérrel jön. Emlékszem, volt egy évben egy kislány, aki azt hiszem a nagymamájával jött, vagy csak folyton emlegette a nagymamáját, és teljesen lesokkolt, hogy úgy beszélt, akár egy felnőtt. Emlékszel rá?

Magyari Noémi Igen, igen... Két vagy három éve. Vannak gyerekek, akik gyakorlatilag nagyon bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetben nőnek fel, és ez valahogy...

Buia Iudita Mindkét részről jönnek. Mert ők is rosszul érzik magukat. Nem rendelkeznek azokkal a körülményekkel, amelyekkel a többiek rendelkeznek, meg vannak fosztva dolgoktól, a ruháktól és kinézettől kezdve. A többiek pedig felsőbbrendűeknek gondolják magukat, és akkor ahelyett, hogy közelednének egymáshoz, egy még nagyobb távolság teremtődik egyesek frusztrációinak és mások önelégültségének az alapján. Én Fenesen is dolgoztam egy évet, és ott is van egy elég nagy roma közösség. Ott a Második Esély programban is dolgoztam hétvégenként, olyan velem egyidős felnőttekkel, akik nem végezték el a négy osztályt. És ott is létezett ez a fal. Sok esetben a román gyerekek szülei otthonról arra buzdítottak, hogy a gyerekek ne játszanak romákkal, és fordítva. Egyfajta háborús helyzet alakult ki. Emlékszem, az első két hétben az volt az érzésem, hogy azt sem tudom, hova kerültem. Kettesével voltunk beosztva szünetekben, három tanárnő voltunk egy új épületben, és folyton az ment, hogy ne verekedjetek, mi nem verekszünk, mi így játszunk. Ez az állapot volt. És hosszú hónapoknak kellett eltelnie, hogy valahogy egy másfajta kapcsolatot is megteremtsünk köztük, mint ez a verekedés.

Tala Ioan Florin Igen, de a cél az lenne, hogy más is esélyt kapjon, láthassa, hogy mi történik.

Bradu-Pintea Alina Igen. Szép lenne, ha kibővülne a projekt, ha megtörténne...

Tala Ioan Florin Nem mindig csak ugyanazok a csoportok, ugyanazok a gyerekek...

Magyari Noémi Igen, érdekes ez, és jó is látni, hogy ezek a nagyobbak, mint Csenge, Bence, Ráki, akik minden évben megpróbálnak eljönni. Eszter például a tavaly és a tavalyelőtt már nekem segített, animátor akart lenni, most, hogy elérte azt a kort. És jó látni, hogy boldogulnak, és ezek a falak, amelyekről beszéltünk, és amelyek léteznek, ez biztos, és én azt hittem, azt hiszem, ez látszott, nem tudom, hogy a műhelyen múlik-e, vagy a tevékenységen, de azt hiszem, hogy minden műhely egy kicsit ilyesmi volt. Nem is akartad föltétlenül, hogy erőltesd, hogy dolgozzanak...

Vitz Tünde Az első alkalmakkor megszervezett események között volt egy év, amikor volt fotóműhely.

Emlékszem, egy camera obscura-t készítettek a gyerekek. Fényképezőgépeket. Schneider Tiborral vetítettek, rajzoltak a filmtekercsekre és levetítették őket. Mi volt még? Anissal, emlékszem nemezeltek, mindenféle tárgyat készítettek, velem pedig gyurmáztak. Talán volt tánc is, zsonglőrködés, de már nem tudom sorrendbe rakni, hogy ki melyiken... Emlékszem, hogy amikor az én lányaim is részt vettek, kicsik voltak még, 2008–2009 környékén. Itt kint az udvaron táncoltak, vannak róla képek. Kortárs tánc volt talán. Kontakttánc, vagy valami ilyesmi.

Emlékszem, hogy nagyon tetszett nekik, hogy le volt téve az a táncszőnyeg, és...

Magyari Noémi Igen. Azt hiszem a két műhely, a vizuális, fényképezés, animáció és a kézműves műhely volt az a két műhely, amelyek minden évben megrendezésre kerültek. A többiek esetében mindenféle

92

kísérletek voltak. Bábozás, pantomim a zsonglőrködés helyett, vagy néptánc, Csongor (Könczei Csongor) is volt egyszer, meg kortárs tánc, modern tánc. De az első kettő, az azt hiszem, 2001 óta minden évben volt.

Szabó Á. Töhötöm Tünde volt 2001-ben.

Magyari Noémi Tünde, te voltál akkor?

Vitz Tünde Igen, igen. Vajon nem Nita volt még, Nita Mocanu?

Szabó Á. Töhötöm A vizuális műhelyt számítógépen csináltuk, erre emlékszem. Azt egészen biztosan Cosmin (Pop Cosmin) és Ivett (Martini Ivett) tartotta. Két héten át. Én úgy emlékszem, hogy két hétig tartott.

Magyari Noémi Tehát akkor így volt. Voltak évek, amikor két héten át tartott a tábor. Pár éve már mi is gondolkodunk azon, hogy meghosszabbítsuk egy kicsit, mert úgy tűnik, hogy ez az 5 nap, meg a kiállításnak szentelt utolsó nap rövid, nagyon rövid. Vannak olyan műhelyek, különösen az animációs műhely, ahol gyakorlatilag utómunkára van szükség, ami nem tudom, de minden évben jelentkezett ez a probléma, a fehér éjszakák problémája. És hát na, ha fel akarsz építeni valamit, mint például a zsonglőrműhelyben a lányok most is mondták, hogy szükség lenne arra, hogy egy kicsit hosszabb legyen a foglalkozás, mert így túl rövid.

Szabó Á. Töhötöm Kezdetben nem volt harminc gyerek.

Vitz Tünde Elég sokan voltak azért, én emlékszem, hogy azért elég hosszú volt a sor akkor, amikor mentünk ebédelni, és egy egész terem tele volt gyerekekkel Ákosnál (a Feast vendéglőben), ahol ebédeltünk. Egy egész terem tele volt gyerekekkel.

93

Reflexiók Sokszínűség

Vitz Tünde Nekem nagyon érdekesnek tűnt, és ahogy mondod te is, nagyon érdekes volt az a mód, ahogy a gyerekek egymáshoz viszonyultak. Azt gondolom, hogy az a szabadság is, amelyet itt megkaptak, az, hogy alkothattak, érintkezhettek egymással, játszhattak, a sokféle műhely.

Meg aztán emlékszem, hogy még teniszezni is elvittük őket Picihez, a Babeș parkba. (Nem emlékszel? Pici, a teniszoktató). Akkor tudtam meg... Pici folyton emlegette a lányokat, mert volt pár tehetséges roma lány, nem tudom, hogy a Patarétről voltak-e. (Abban az időben még nem voltak a Patarétről gyerekek a táborban). Iancu hozta őket.

Szabó Á. Töhötöm Gábor cigányok voltak, tehát hogy is mondjam, jobban szituáltak voltak a gyerekek. Nem voltak még abban az időben a Patarétről gyerekek, de erre nem emlékszem pontosan. Talán Csilla tudja (Könczei Csilla), vagy Gyuszi (Kozák Gyula) ha tudja, hogy honnan toboroztuk akkoriban a gyerekeket.

Harbula Hajnalka Az a kolozsvári gáborok vonal az Irisz negyedhez kapcsolódik. Iancu volt, és a roma diákegyesület, akikkel együttműködtünk abban az időben, és ez a kapcsolat 2015-ig működött, ugye?

Addig, amíg Tala Ioan Florin megjelent a tábor életében.

Brudașcă Maria Tavaly úgy volt, hogy a roma gyerekek az első naptól egy külön klikket alkottak, kezdetben csak nagyon-nagyon nehezen keveredtek a többiekkel. A kisebbek nyitottabbak voltak, de ez a 10–14 éves csoport, ezek a gyerekek csak ültek, figyeltek, nézegették, hogy ki milyen. És ebben a 10– 14 éves csoportban a szerda volt a kritikus nap. Volt ott néhány szimpatikus és kedves magyar srác, akik nem hiszem, hogy valaha bárkibe is belekötöttek volna, nagyon játékosak és kedvesek voltak, és volt ez a csoport lány Patarétről, és nem tudom hogyan, de keletkezett valami kis konfliktus ott. De pénteken nagyon jó volt látni ezeket a gyerekeket együtt. Volt az a lány, R., aki egy kicsit talpraesettebb volt, és B., aki egy kis drágának tűnt nekem, és utolsó nap, pénteken már ugratták egymást, megvoltak a saját kis poénjaik. Valahogy leomlott az a fal. Én ezt a tendenciát figyeltem meg a magyar gyerekek esetében is. Nyilván a saját anyanyelvükön beszélnek inkább, és akkor már jobban, könnyebben megértik egymást, és nehezen keverednek… De ez egy veszteség mindkét fél részéről, mert az volt az érzésem, amikor mindenkivel beszélgettem, hogy milyen jó barátok lehetnétek ti, ha tennétek egy kis erőfeszítést, és kommunikálnátok, megértenétek egymás gondolatait. (Igen. A gábor gyerekek romani nyelven beszéltek?)

Szabó Á. Töhötöm Egymás között igen.

94

Brudașcă Maria Ezekkel a problémákkal kapcsolatba is számomra sikernek tűnik, ha az öt nap során rájönnek arra, hogy másképp beszélnek. Nem föltétlenül csak nyelvileg értik meg egymást, de egyformán van melegük, egyformán éhesek. Nagyjából ugyanazt csinálják. Ez érzékelhető is akkor, amikor a műhelyeknek kezdenek eredményei, kézzelfogható termékei is lenni, és láthatják azokat a lerajzolt, vagy másképp kifejezett gondolatokat. Végül sokkal jobban közeledtek egymáshoz, vagyis egy empátiagyakorlat is volt ez. Hogy rendben, van mit mesélnünk, de igazából nem vagyunk annyira különbözőek, vagy megérthetjük egymást más módszerekkel. És a nehézségek valahogy értelmet nyernek ebben a kontextusban. Mintha egy máglyán kellett volna átugorniuk. És miután ezen túljutnak, minden rendbe jött.

Bak Márta Hát igen, a magyarok konzervatívabbak a többieknél, tehát jobban ragaszkodnak a nyelvhez.

A táborok és multikulturális tevékenységek során éppen ezért mindig ők váltanak nehezeben nyelvet. És bár elég jól értenek más nyelveken, de a gyerekek mindig, a kicsi gyerekek is az elején, bár most úgy látom egy kicsit talán felszabadultabbak, de általában nem nagyon van bátorságuk megszólalni, megnyílni. Tartanak tőle, hogy nem beszélnek helyesen. Mindent a lehető leghelyesebben kell mondaniuk. És ez az én gyerekeim esetében is egy probléma volt.

Most azt látom, 3-4 éve ez egy kissé változott. Az, hogy a gyerekek nem kapcsolódnak, egy nevelési kérdés is. A neveléssel is kapcsolatos az, hogy bátrabbak.

Brudașcă Maria Ez így igaz. Én megpróbáltam kimozdítani őket ebből a fogalmazzunk helyesen dologból, és megmondtam nekik, hogy most komolyan, nem azért vagyunk itt, hogy kijavítsuk egymást.

95

Reflexiók Sokszínűség

Szabó Á. Töhötöm Azért mondom, mert Ákos éttermének abban az időben nem volt olyan nagyon nagy a kapacitása, és mi általában a teraszon ültünk nála. (Nem 10 roma, 10 magyar és 10 román gyerek volt?)

Magyari Noémi Hát ez most így van, nem tudom, hogy kezdetben másképpen volt-e. Néha két 15 fős csoportra osztottuk őket, néha pedig három csoportba.

Vitz Tünde Mintha így lett volna, nem emlékszem pontosan, de mintha így lett volna. Nekem úgy rémlik, hogy elég sokan voltak. És nem tudom már, hogy három műhely zajlott-e párhuzamosan, talán három, mert bent és kint is voltak.

Maxim Lorand Eu am tot lucrat și cu copii mai mici, și cu copii mai mari, bine, contează că lucrezi cumva diferit cu ei, îmi place cu toate vârstele. Și mixte câteodată, câteodată vin frații mai mari și au grijă de ei și interacționează și cu ăilalți mai mici din jurul lor, care se uită la ei, nu-i fratele lor, dar e cineva mai mare, și cumva chestia asta intergenerațională e destul de faină, și îmi place să lucrez și cu ăștia mai mărișori, care încep să fie mai șmecheri și care e acolo altcumva circulă treabă, îmi place lucrul asta.

nevoile astea și a făcut așa un fundament. Deci niște adulți chiar se ocupă de ei, ei primesc mâncare regulat, cumva comfortul ăsta, care nu știu dacă le au acasă. Și atunci da, în experiența mea, ca și om, mi se pare că nu poți să ceri de la ceilalți să fie la fel de implicați, la fel de atenți, cum poți să fii tu în anumite circumstanțe. Că poate nu-și permite să-și plătească chiria, deci cumva faci un exercițiu să te pui în locul celuilalt și să te gândești cum îi, apropo de fetița asta de care am început să zic, ea nu mâncase carne. Eu nu puteam să concep asta, adică și dacă zici, era ceva total străin. Dar e o problemă, care acuma sunt și date, și știm, că mulți copii merg flămânzi la culcare. Nu mai poți să ceri nimic de la un copil ca asta. Nici atenție, nici să îi respecte pe ceilalți, dacă mai există și problemă de igienă, ei observă, cel care are problema se rușinează, ceilalți jignesc, asta e o problemă foarte delicată și nici un copil nu-i de vină.

Bradu-Pintea Alina Da, în felul în care, mi-am dat seama așa că și la copil, dacă vezi că copilul e agitat sau poți să te gândești îi e foame, se simte în siguranță, și aici mi se pare că tabăra a acoperit cumva

Brudașcă Maria Da, pentru mine a fost foarte emoționantă toată tabăra asta, mi s-a părut cea mai faină experiență, cumva ideea asta exact cu copii din diferite contexte, care se amestecă toți și trebuie găsit un numitor comun și cumva asta e și treaba ta acolo, să găsești un numitor comun între ei și mai ales atunci când ei nu-l găsesc foarte ușor, cum ar fi în primele zile, până apucă să se cunoască și așa. Eu nu, adică lucrasem cu copii și înainte, dar nu m-am simțit pregătită emoțional pentru asta, adică după primele două zile mi-am dat seama că wow, oamenii ăștia fac chestia asta de zece ani, adică era așa emoție, admirație, da, toate stările astea. Mi s-a părut, adică eu eram mai pregătită pentru partea tehnică. Ok, facem asta și asta, nu știu, nu mă așteptam la toate situațiile personale și poveștile ale fiecăruia și mi s-a părut, am învățat foarte multe, chiar și într-un interval atât de scurt, încât să-mi dau seama că ceea ce fac eu în alte contexte, la școli, sau așa, dacă copiii care au totuși parte de mai multă atenție sau mai mult suport și material, și din partea părinților și a profesorilor, mi s-a părut o jonglerie după experiența asta. Și inclusiv acolo m-a ajutat foarte mult să mă confrunt cu cazuri un pic mai dificile. Pentru că și acolo sunt copii care se poartă provocator sau agresiv și din două-trei nu-i chestionezi cu nimica, încerci numai să-i temperezi, după aia poate ajung să-ți facă o mărturisire într-o pauză, că să știi că ai mei tocmai divorțează. Sau o chestie de genul ăsta. Deci cumva că am văzut la copiii aceștia că întotdeauna în comportament din asta ascunde altceva, ce e foarte greu de

96

97

Vitz Tünde Eu cred că foarte fain câteodată, adică schimbarea, diversitatea și la categorii de vârstă. Cu ăia mai mici poți să fii altfel, cu cei mari poți să discuți diferit. Și asta e un lucru fain.

Buia Iudita Eu n-am mai lucrat după aia, asta a fost anterior. Și doamna Ținică de la Horea, care mi-a spus de tabără, știa de experiența mea din Florești. În Florești s-a lucrat numai cu copii, adulții și tinerii din comunitate care au abandonat școala la un moment dat. Am mers la recrutare cu consilierul romilor în comunitate, cu dosare, cu date, cu nu știu ce și chiar în fiecare sămbătă și duminică, un semestru, cât o fost rândul meu, mergeam de dimineața până seara cu ei, și în timpul săptămânii cu ăialalți mici, din clasa a patra. A fost interesant și a fost de folos ce am făcut acolo aici, în tabără, cumva. Și dacă m-aș întoarce acolo... Dar și acolo tot pe chestia asta am mers, după cei de la șasea de exemplu mergeam acasă, că altfel nu veneau la școală și așa, cumva context așa, și activități destul de interesante, dar și relaxante, să putem să-i ținem acolo în numărul de ore necesare.

Reflexii Experiențe

EXPERIENȚE. TAPASZTALATOK

Bolovan Andreea Da, eu mi-am dat seama după acești doi ani, chiar am povestit cu tine că nu că n-are sens să lucrezi și cu alți copii, că are, normal că are, dar cumva pentru mine, pentru noi, ca traineri, educatori, etc. mi se pare că are mult mai mult sens să lucrezi cu grupuri de genul ăsta sau măcar mixte, sau situații în care te întâlnești cu copii, pe care în mod normal nu i-aș întâlni. Eu am mai interacționat cu copii din comunități rome înainte, dar foarte puțin. Și am avut niște spectacole, dar n-am interacționat la modul, efectiv, de a lucra. Și mi se pare că e mult mai important pentru orice trainer, educator, în orice domeniu, să investească timp în povestea asta, și să-și ridice, că faci voluntariat, că găsești proiecte în care te poți implica, dar mi se pare că are mult mai mult sens. Și asta na, mi-am dat seama, datorită taberei, că n-aș mai avea foarte multă motivație, sincer, să lucrez cu pur și simplu niște copii care n-au probleme, adică bine, majoritatea copiilor au probleme, mai ales, în fine. Asta e o chestie, altă situație, dar care na, n-au situații de genul ăsta, cum a fost la tabără că a fost chestia asta de diversitate și na, și asta era o provocare din punctul meu de vedere. Și un lucru important, un lucru foarte important, pentru că eu vin din București, în București cumva și acolo există chestia asta de rasism și așa, dar lumea e un pic mai... sunt foarte mulți de toate felurile. Și lumea e un pic mai relaxată față de situația asta, venind de acolo aici m-am lovit foarte tare de chestia asta de diferențe, am simțit-o mult mai puternic. Sau poate n-o vedeam eu în București, era, se întâmpla în jurul

98

meu, dar n-o vedeam, și mi se pare că foarte important, mai ales să investești în copil la vârsta asta, pentru că ei o să ajungă adulți oricum și vor ajunge să aibă aceleași comportamente anti alte comunități, total aiurea, na. Și cumva e o șansă în direcția asta foarte mare, din punctul meu de vedere, și doamne ajută să crească semințele alea plantate acolo, știi?

Vitz Tünde Evenimentele finale aveau o importanță foarte mare, deci știu entuziasmul, cum se pregăteau, și chiar era ca o sărbătoare și pentru copii, și pentru părinți, și și pentru coordonatori, la primele ediții, nu știu, probabil că și acuma. (E la fel și acuma. Și era de două săptămâni?) Două săptămâni. Acuma depinde. Știu că mai era și trecerea asta de la vacanță la școală, chiar la începutul lunii septembrie, care trebuia să te trezești dimineața așa și parcă, parcă simțeai că începe școala, da.

Magyari Noémi Da, acum de câțiva ani, făceam foarte mulți ani la rând în septembrie înainte să înceapă școala, anul trecut și acum doi ani deja am pus pe iunie, după ce se termină școala, și am zis că hai să vedem dacă asta funcționează mai bine. A funcționat bine. Acuma două săptămâni s-ar putea să fie totuși puțin mult, nu știu, dar poate ar schimba puțin și atelierele într-un fel.

Vitz Tünde Eu cred că sensibilizarea asta ce zici și tu, asta mi s-a părut foarte interesant, cum rezolvă conflictele diferite culturi, deci asta știu că defapt și fiecare familie, deci reacția, cum reacționezi, nu poți să știi exact din ce mediu vine, și ea poate să agraveze sau să accentueze sau poate să aplaneze, deci fiecare are, trebuie să găsești cheia pentru fiecare. Și asta este chiar interesant, acolo să vezi ce ziceai și tu, cum aplanează sau cum rezolvă o situație de conflict cineva care are alte cunoștințe, care comunică cu alt tip de copii, din alte tipuri de medii. Asta este, cred, un lucru foarte important apropo de ce zici, la ce ne ajută. (...) Deci pe mine personal, v-am spus și la început, lucrând, acum sunt dirigintă în clasa a cincea și am în clasă trei copii din Pata Rât, deci pentru mine a fost o experiență foarte bună, dar am mai discutat și cu Laci (Fosztó László), acum în perioada online, că discutam acuma cu Márta (Bak Márta) cum poți ajuta,

99

Reflexii Experiențe

exprimat pentru ei și care nu știu neapărat să-l comunice, na, nu vreau să folosesc neapărat expresii din alea dramatice, cry for help sau așa, dar de multe ori toate chestiile astea, pe care noi, ca și adulți sau niște educatori care așteaptă ceva de la copiii ăștia, prima reacție e să-i taxezi, că strică ordinea sau orice, dar acuma fiecare caz mi se pare că trebuie luat la mână, nu știu, la periat, ce-i cu tine, ai mâncat ok, ai dormit destul, nu știu, adică dimensiunea asta umană a acestor copii și ce a rezultat din interacțiunea cu ei, asta mi s-a părut, asta am învățat cel mai mult, plus super mult de organizare. Asta iar mi s-a părut, că wow, cum ați reușit să jonglați cu toate chestiile, să fie și animatorii, să ne și înțelegem toți cu toții, să mergem și la masă, să nu plece nimeni supărat, adică toate lucrurile astea la finalul fiecărei zile era un fel de miniserbare așa în sine. Și asta mi s-a părut fain.

tare haioasă, că erau, bun, românii veneau, stăteau pe oriunde, romii se jucau în special între ei, știi, și prima dată, fix la primul atelier, la copiii mai mari deja stilul e cam același, dar la copiii mai mici ce a fost cel mai haios, au venit copiii maghiari, micuțe de toate, erau toți. Aliniați. Drept. Și aia a fost atât de... Și nevorbind maghiară, nici cofacilitatorul meu nu vorbea maghiară, dar animatorul vorbea și atunci am învățat și eu körbe, și stăm în cerc, nu aliniați. Dar prima chestie, cum te poziționezi ca un corp dar tot grupul, că, bun, unii mai independenți, alții se joacă random prin sală și cum te poziționezi ca grup, cum ocupi spațiul ca grup e tare interesant. Și asta mi s-a părut...

Bak Márta Încă îmi aduc aminte că am vorbit foarte mult cu Florin (Tala Ioan Florin), de exemplu, și mi-a fost foarte, mi-a plăcut, defapt mi-a prezentat cum e viața lor, cum sunt straturile sociale între romi de exemplu. Foarte puțin știam, deci ce știi din presă, mai sunt câteva familii cu care ții legătura și gata. Deci de fapt nu știm nimic.

Bak Márta Prima dată când am venit, și eu am tras concluzia că copiii maghiari nu se amestecau, deci se amestecau foarte greu cu ceilalți, erau cei mai respectuoși și au respectat toate regulile, dar au schimbat foarte greu limba. Deci limba, de limbă na, de asta suntem specifici, de limbă ne ținem noi. Că total altfel, deși înțelegeau. După ce am văzut că cei mai prietenoși și care nu se uitau la astfel de reguli și nu știu ce, copiii romi, bineînțeles ceilalți trebuiau să se obișnuiască cu pipăitul și cu tot felul de chestii cu care sunt în fiecare zi, și copiii români sunt mult mai toleranți, de fapt, după ce văd care-i situația. Deci cei mai conservativi erau copiii maghiari...

Vitz Tünde Scuze, dar vroiam să pomenesc și eu înainte când mergeam la Piți cu Iancu era o fetiță care se juca, se descurca foarte bine, și Piți tot zicea ar trebui să mai vii la tenis. Și zicea Iancu că nu prea vroiau să o lase, mai ales pe fetiță să învețe, să meargă mai departe. Ceea ce pentru mine atunci era foarte straniu. Adică nu-mi venea să cred. Și acuma, din experiența de la școală, numai atâta spun, am un copil în clasa a V-a, comunic bine cu părinții lui, copilul nu vroia să vină la școală și tatăl spunea eu tot vreau să meargă, pentru că eu nu am școală și aș vrea să meargă. Și că-i spun, că dacă vrea să aibă mașină, și așa, deci există, dar e foarte greu integrarea într-un mediu. Deși așa formal e o clasă ok, dar știi, nu știi între ei. Poate să vină o înțepătură, pe care tu nu-l vezi. Și care poate să dăuneze pe termen foarte lung.

Maxim Lorand Mă gândeam și la ce spuneați. O fază amuzantă, asta a fost faza amuzantă, și după aceea fazele sentimentale, na, mai ales cu copii cei mai mici, la grupa cea mai mică se vedea o chestie

(Apropo de tehnici de predare, ce credeți referitor la munca voastră în tabără, ce a contat mai mult, tehnicile, transmiterea cunoștințelor sau, nu știu, formarera abilitiăților? Care era miza la început și care e acum, ce credem noi despre asta?)

Vitz Tünde Nu știu exact să spun, dar eu cred că plăcerea asta de a cunoaște anumite lucruri, de a încerca, să-ți încerci abilitățile, să le schimbi, să le combini într-un fel, știi? Deci cred că, cu cât cunoști mai multe lucruri, cu atât poți plusa cu ceva din cunoștințele tale, știi? Că la un moment dat știu că la animație făceau figurine, deci modelau și asta le plăcea foarte tare la fete. Odată făceau din hârtiuțe desenate și așa făceau animațiile. Deci combinau, le fotografiau ei, deci toate astea. Parcă din textile cred că nu făceau păpuci, dar și din textile făceau foarte multe chestii cu Anis (Molnár Anna). Și asta era foarte fain, că în fiecare an făceau chestii utilitare:

100

101

Reflexii Experiențe

efectiv, numai formal și să zici, uite, gata, am ajutat, am dat. Deci cum? Chiar au nevoie, dar cum poți să ajuți efectiv? Pentru că câteodată nici nu știm, nici nu putem imagina de ce au ei nevoie sau cum pot să ajut. Am nevoie de cineva din interior sau de cineva care se ocupă exact de ei, să cunosc. Și la noi de exemplu, eu fiind de etnie maghiară am copii și părinți de etnie română și văd câteodată că puțin-puțin, deci tot timpul așa e, puțin avem păreri diferite sau experiențe diferite, rezolvăm anumite chestii asemănător sau diferit, știi, ceea ce mi se pare...

Ceea ce e foarte ok, dacă suntem deschiși să învățăm unul de la celălalt, că poate experiența lui mă ajută și pe mine, sau...

102

103

Reflexii Experiențe

Maxim Lorand La mine chestia asta cu tehnica și socoteala de acasă nu-i ca cea din târg, știi, adică cum, ce plănuiam să fac pe contact impro vizavi de ce, cum s-a tradus tehnica asta, mai ales cu grupa cea mai mică, evident era ceva diferit. Și atunci tehnica era un soi de reper și era cumva importantă, dar în același timp totdeauna era în același timp un soi de pretext. Și inclusiv spațiile astea, intermezzourile ăstea, ce se întâmplă în pauză, ce se întâmplă la masă, ce se întâmplă în afara atelierelor, asta e din nou, plusvaloare la proiect. Și mă tot gândeam pe parcurs, adică pentru mine în genul asta de proiecte am învățat super mult și m-a ajutat mai departe că lucram cu copiii, mă gândeam, am găsit aici o formulă destul de faină, că se făceau totuși și prezentări la sfârșit. Că dincolo e foarte important procesul și trebuie să credităm întotdeauna procesul, dar există și, cum ar veni, cerința asta de celebrating ceva, că ai lucrat foarte mult și, cumva, există acest fel în care se sărbătorește și întotdeauna părea că iese bine, adică nu era locul unu, locul doi, chiar o sărbătoare, și asta mi s-a părut că simbolic e un act foarte fain,

plus că de fiecare dată inclusiv în ateliere erau, ok, să zicem că cineva n-avea chef sau vroia să vorbească cu altcineva și erau animatorii și munca lor era super mișto acolo. Ilonka néni (Lăcătuș Ileana) era super caldă de fiecare dată, știi, ca prezență cred că știa foarte bine să distribuie energiile și să relaxeze oamenii, cred că inclusiv pe noi, pe organizatori și pe artiști, dacă aveai ceva, ce faci mamă și... erai mai bine. Și cred că era mai mișto și pentru copiii care nu o cunoșteau pe Ilonka să se întâlnească cu Ilonka și cu alți artiști și cu alți animatori și organizatori. Cumva tot ecosistemul asta mi se pare că făcea parte din experiența copilului care participa nu numai în atelierul artistic, ci și cumva și în experiența aceluia care făcea atelierul.

Vitz Tünde Ideea ta cu pretextul mi se pare foarte important asta, ai întrebat ce este mai important, abilitățile, ce să le predăm, dar mie mi se pare întotdeauna cel mai important să încerc să scot din copil, arunc ca pretext o idee, ce vrem să facem, dar mă interesează mult mai mult ce ai în tine și să scot la iveală ce e în tine, nu să spun eu ce să faci, cum să te direcționezi foarte mult. Și libertatea asta când îl dai, când îl încurajezi, când preiei ideea și numai atunci ajuți când spune că nu mai știu în ce direcție. Mai degreabă, cum să zic, cum pastorii cum direcționează. Te duce într-o direcție sau alta, dar nu-ți impune, că du-te încolo. Când te duci prea departe, te mai aduce un pic înapoi, dar să preia mai mult ideea lui, știi? Și asta, și legat de încurajare, să încurajezi că, uite, ideea asta e bună, hai să, încearcă să duci mai departe, și comunicarea asta în grup mi se pare foarte importantă, să poți să-ți, nu neapărat să-ți impui, dar să-ți prezinți punctul tău de vedere, dar să fii capabil și să preiei de la celălalt, să construiești împreună, știi? Și asta mi se pare cel mai important și să nu uităm de interetnicitatea care este important, nu? Când sunt copii romi, de nativi, mă rog, fiecare are frumusețea și culoarea proprie, nu, că fiecare de aia mi se pare că e foarte bună zona asta interetnică, fiecare aduce altceva. Și posibilitatea de a lucra, de a prelua din nebunia și din libertatea celuilalt, nu știu, foarte metodic sau foarte nu concret, dar cuminte, sau organizat și asta cred că sunt interesante să le pui împreună.

Maxim Lorand Și iară ca tehnici vreau să zic că e mișto și felul în care sunt alese, că nu e doar, bun, că se mizează pe plurilingvism, și atunci să nu fie musai-musai să folosească limba. Și, de exemplu, îs și ateliere, să zicem că produsul lor e imaterial, e un dans care atunci e acolo, dar altele care

papuci, căciuli, bijuterii făceau la un moment dat, făceau și păsări, și Palocsay Kata parcă a fost într-un an, nu? Cred că și atât de mult de ateliere putea să descopere că fiecare e bun în ceva sau știi? Că unul e mai bun în dans, sau în muzică și fiecare își dădea seama în final că are ceva de arătat sau na. Și chestia asta, mi se pare, că nu exista concurență sau așa mi se pare acuma, privind în urmă, că nu exista concurență, nu erau ierarhizări, că tu erai mai bun sau al tău, sau premiul unu, sau doi.

Da, întărirea încrederii de sine, asta e un lucru extraordinar de important la ei, știi, că ești capabil. Să încerci să ștergi un pic mental, că nu e chiar așa cum obișnuiesc poate mulți să-ți spună. Și cu cât relația dintre ei se întărește un pic sau se împrietenesc, cred că cu atât devin mai liberi, mai comunicativi și atât mai mult rezultatul devine mult mai interesant, devine ca un joc, care tot construiești, deci e altfel dacă e stânjănit, mi-e rușine de celălalt, nu își asumă, așa, și, na, eu de asta spun, pauzele acestea, sau timpul, pentru că așa trăim din păcate zilnic, și asta ne omoară creativitatea, că tot timpul ne grăbim, ne grăbim, n-avem timp să privim tavanul și pur și simplu să gândim ceva.

Brudașcă Maria Trebuie să pui accent pe colaborare. Mi s-a părut asta important, exact ce zici, că fiecare copil se plimbă pe la mai multe și, cumva, o să-și dea seama cu siguranță, nici nu e obligatoriu să-i intereseze pe toți în același măsură. Și se poate să și grupeze cu alți copii și să facă o chestie împreună, mie mi s-a părut greu, apropo de ce e mai important de transmis și apropo de categoriile diferite din care vin copiii. Un copil cu care lucrează părinții acasă și care merge la cercul de cutare și cutare și are hobby-uri și cărți de colorat și foarte ușor comunici, imediat e pus la treabă, trebuie numai să-i prezinți într-un oarecare mod și copilul acela o să-și găsească gașca lui și o să facă. Copiii ăștia care vin din familii mai fără posibilități sau așa, mi se pare că mult mai mult trebuie lucrat pe partea de motivație. Că în primele zile stai, că eu nu pot, eu nu fac, nu știu. Deci de atâtea ori am auzit chestia asta venită din din afară, cumva acolo nici măcar dacă aștepți un rezultat pui o super presiune de care nu au nevoie. Inițial mi s-a părut mult mai simplu, păi hai că facem împreună, tragi tu o linie, și trag eu o linie, și fac eu o mânuță, și faci tu o mânuță și cumva dintr-un pingpong din ăsta mi s-a părut că într-o zi, două a durat numai să-și tureze un pic motoarele și să aibă și ei. Inițial ei s-au grupat un pic mai separați de ceilalți copii, care mai ales cei care veniseră la prima ediție. Cei care au venit și anul trecut au venit direct, se salutau cu toată lumea. A ajutat foarte mult când a venit băiatul ăla Carol anul trecut și care, miercuri, când era ziua aia critică așa, atât de fain vorbea cu ei și îi liniștea și zicea că pe el l-a ajutat foarte mult când a venit, când era mai mic și a făcut o super reclamă la ceilalți copii, s-a văzut că s-au calmat și s-au îmblânzit, că a venit un personaj cool care să stea acolo printre ei și să facă cu ei. Și cumva mi s-a părut cea mai importantă parte asta de interacțiune și într-un grup fiecare are ceva de făcut, să-și găsească propria chestie. Poate unul n-are chef să modeleze, să pună mâna pe nimic, în schimb are chef să facă poze, el e cameramanul, deci cumva că se pot distribui niște roluri și cumva să-și dea seama că și el contribuie, fiecare cu ceva. Primele zile, evident, ăștia care sunt din zone din astea mai defavorizate trebuie să-i

104

scoți din cap că eu nu pot, nu vreau, nu știu, eu nu-s în stare, dar uite ce fain fac ceilalți. Nu-i adevărat, fă și tu ca tine, asta mi se pare important.

Sunt niște chestii dobândite, niște reflexe, nu cred că cred ei neapărat asta despre ei, dar parcă se așteaptă la o astfel de reacție, nu știu, asta mi s-a părut așa un pic trist la copiii ăștia. Și se vedea clar o diferență de atitudine din ziua de luni până în ziua de sâmbătă cumva, am avut așa suișuri, coborâșuri din astea emoționale și sâmbătă erau deja ok, erau prieteni cu toată lumea, erau foarte mândrii de ce au făcut, părinții lor erau foarte mândrii de ce au făcut copiii, deci de asta zic, apropo de timp, că trec mai multe zile, au o șansă mai mare nu neapărat să producă ceva mai spectaculos, dar chiar dacă nu e spectaculos, să aibă o altă relație cu chestia pe care o produc, și în procesul în care se bagă, și să aibă și, asta mi se pare foarte important, că e ok să greșești, sau e ok să te răzgândești, sau să nu-ți iasă nimica, dar deci să ai cumva timp de genul asta de chestii, că și cu eșecul cred că se confruntă mult mai, se confruntă diferit față de copii care vin din familii din astea middle class, și eșecurile le resimt mult mai tare și să nu fie că, vai, avem serbare mâine și de ce ai făcut aici așa. Bine, nimeni nu a avut atitudini din asta oricum, dar cumva se uitau și ei, că vai, trebuie să ne prezentăm în public și atunci...

Bradu-Pintea Alina Eu cred că în primul rând lucrăm la colaborare.

Tala Ioan Florin Comunicare.

Bradu-Pintea Alina La comunicare. Cel puțin la atelierul de animație la dezvoltarea abilității de a lucra în echipă, de a construi în echipă, de a avea o disciplină în muncă, pentru că animația implică o oarecare disciplină, organizare. De obicei se organizau în echipe de 3-4 și asta mi se pare cel mai important, decât de a transmite niște cunoștințe din domeniu.

Bolovan Andreea Ca la teatru. Textul e pretext se zice. Și aici abilitatea e pretext. Că dacă chiar se leagă ceva și mai jonglează sau mai desenează după aia sau mai dansează sau așa, doamne ajută. Dar ideea e ce presupune toată povestea din spatele activității.

105

Reflexii Experiențe

sunt materiale și sunt super mândrii de ceea ce fac pe nivel material. Și data trecută de abia au stat în expoziție, până să termină expoziția să-mi iau masca, să-mi iau ceea ce am sculptat, și să-l iau acasă.

csoportokkal is. Néha eljönnek a nagyobb testvérek, vigyáznak rájuk, kapcsolatba lépnek ezekkel a kisebbekkel, akik felnéznek rájuk. Nem a testvérük föltétlenül, de egy idősebb gyerek, és valahogy ez a generációk közötti dolog elég jó tud lenni. Szeretek ezekkel a nagyobbakkal is dolgozni. Akik kezdenek már dörzsöltebbek lenni. Másképpen működik náluk a dolog, és én ezt szeretem.

Vitz Tünde Én azt hiszem, néha nagyon jó tud lenni a változás, az életkori sokfélesége is. A kicsikkel másképp kell, a nagyobbakal megint másképp tudsz tárgyalni. És ez egy vagány dolog.

Buia Iudita Én azután már nem dolgoztam, ez korábban volt. És az igazgató asszony, Silvia Ținică a Horea úti iskolából mesélt nekem a táborról. Ő ismerte az én fenesi hátteremet. Fenesen csak a helyi közösség gyerekeivel és fiataljaival dolgoztunk, olyan fiatalokkal, akik egy adott ponton kimaradtak az iskolából. A helyi közösség roma képviselőjével mentünk gyerekeket toborozni, dossziékkal, dátumokkal, nem is tudom már mivel. Egy fél éven át. Minden szombaton és vasárnap is jártunk. Amíg én voltam a soron, reggeltől estig mentem velük. Hét közben meg ezekkel a kisebbekkel voltam, a negyedikesekkel. Érdekes volt, amit ott csináltunk, és a tapasztalat használható volt itt, a táborban is. És ha visszamennék oda... De ott is, elsősorban erre fektettük a hangsúlyt. A hatodikosoknál idősebbek után például haza kellett menjünk, mert másképp nem jöttek az iskolába. Valahogy így. Ez a kontextus, és ezek a tevékenységek.

Maxim Lorand Én többször is dolgoztam kisebb, nagyobb gyerekekkel is. Persze számít az, hogy kicsit másképp közeledsz hozzájuk, de én minden korosztállyal szívesen dolgozok. Néha akár vegyes

Bradu-Pintea Alina Igen, időközben rájöttem, hogy a gyereknél is, ha látod, hogy ideges, lehet hogy éhes, nem érzi magát biztonságban. Itt, azt hiszem, hogy a tábor lefedte valahogy ezeket az igényeket, szükségleteket. Teremtett valamiféle alapot. Vannak felnőttek, akik tényleg foglalkoznak velük, rendszeresen kapnak ételt, valahogy megvan ez a kényelem, amely nem biztos, hogy otthon is megvan nekik. És akkor igen, az én tapasztalatom szerint emberként nem követelheted meg a többiektől, hogy annyira elkötelezettek, annyira figyelmesek legyenek, mint amennyire

106

107

TAPASZTALATOK. EXPERIENȚE

Reflexiók Tapasztalatok

Leoca Ana Da. Și noi punem mult accent pe jocurile care aduc mai împreună.

Tala Ioan Florin Și tocmai ceea ce faceți voi aici în tabără, fac ei în comunitate copii, cu alți copii. Mai departe.

Ceea ce pe mine m-a surprins, ei nu și-au dat seama, s-au dus niște creștini, olandezi, și așa mai departe, și au ieșit pe teren, acolo peste drum. Ei nu și-au dat seama că eu sunt peste drum, și mă uit la ei, ce fac. Exact același lucru ce făceau aici, aia făceau și acolo. Copii care au fost aici. Deci au arătat la olandezi, ce să fac eu? Am rămas tâmpit. Să fii atent. Și ăialalți au arătat la ăștialalți, mai mici, olandezii. Și așa au format echipe, și au făcut. Am zis, uite mă, ce interesantă chestia. Se duc ăștia de aici, după ce au făcut o săptămână, după care urmează...

Deci asta făceau acolo peste drum, pe iarbă verde, cu copii. Și toată ziua vezi, acum mai nou bagă nisip în ciorapi de femei, și dăi și aleargă... Și m-am uitat la ei și zic voi ce faceți? Jonglăm.

Serios? Zic: vă aduc baloane. Atâta le-o trebuit. Le-am dus un set, să vezi tu cum dădeau cum dădeau cu baloane după ei.

Harbula Hajnalka Din punctul de vedere a formării abilităților despre care am discutat și importanța față de transmiterea cunoștințelor de exemplu, mesele comune, de exemplu, sau activități gen excursie, care nu sunt axate pe teme concrete au fost concepute din această cauză și metodologic, au fost concepute pentru a avea o altfel de discuție, de descriere, de tangență. La masă de exemplu, la mers pe stradă, lucruri foarte mărunte din care se compun.

Brudașcă Maria Igen, számomra nagyon megindító volt ez az egész tábor. Egy vagány tapasztalat volt. Ez a gondolat, hogy különböző kontextusokból származó gyerekek jönnek, elkeverednek és találni kell egy közös nevezőt. Valahogy éppen ez a te dolgod is benne, hogy megtaláld számukra a közös nevezőt. Különösen amikor ők nem egykönnyen találják. Az első napokban például, amíg megismerik egymást, és így tovább. Én nem, vagyis dolgoztam gyerekekkel korábban, de nem éreztem magam érzelmileg eléggé felkészültnek. Az első két nap után jöttem rá, hogy wow, ezek az emberek tíz éve csinálják ezt, tehát ez egy erős érzés. Csodáltam őket. Igen, ilyen érzelmi állapotokat éltem át.

Nekem úgy tűnt, vagyis én nem voltam felkészülve a dolog technikai oldalára. Rendben, ezt és ezt csináljuk. Nem tudom, nem számítottam arra, hogy ennyiféle egyéni helyzet van, és ennyi személyes történet, és úgy tűnt, hogy még ebben a viszonylag rövid időben is rengeteget tanulok, vagy legalábbis annyit, amennyiből megérthettem, hogy mindaz, amit én más kontextusokban teszek, iskolákban például, ha a gyerekek, akik több figyelmet kapnak, vagy több segítséget, anyagi segítséget, vagy a szülők és tanárok figyelmét, mindez zsonglórködésnek tűnt ez után a tapasztalat után. És abban is sokat segített ez az élmény, hogy hogyan küzdjek meg a kissé nehezebb esetekkel. Mert ott is vannak gyerekek, akik kihívóan vagy agresszíven viselkednek, és általában te ezt nem kérdőjelezed meg, csak megpróbálod őket megnyugtatni.

Talán bevallják aztán neked a szünetben, hogy tudd meg, hogy a szüleim éppen válnak. Vagy

108

hasonló esetek. Vagyis az, ahogy láttam ezeket a gyerekeket, hogy az ilyen típusú viselkedés mögött mindig meghúzódik valami, amit nagyon nehéz nekik kifejezni, amelyet nem is tudnak föltétlenül megfogalmazni. Nem akarok itt föltétlenül drámai kifejezéseket használni, mint a cry for help, vagy ilyenek, de sok esetben mindaz, amit mi felnőttek vagy tanárok elvárunk ezektől a gyerekektől... Az első reakció mindig az, hogy rászólsz, mert megbontja a rendet, vagy bármi. De nekem most úgy tűnik, hogy kézen kell fogni azt a gyereket, meg kell kérdezni, hogy mi van veled, ettél-e rendesen, aludtál-e eleget? Nem tudom, de ez az emberi dimenzió amit a velük való interakcióból leszűrtem, úgy tűnik számomra, hogy ezt tanultam meg a leginkább itt a táborban. És ráadásul a sok-sok szervezést. Ez utóbbi megint olyan, hogy wow, hogy sikerül nektek zsonglőrködni mindezekkel a dolgokkal? Hogy legyenek animátorok is, hogy mindannyian egyetértsünk? Hogy még ebédelni is elmenjünk? Hogy ne menjen senki haza haragosan? Vagyis ez a rengeteg dolog olyan volt, mintha minden nap végén egy kis miniünnepély lett volna. És ez nekem nagyon tetszett.

Bolovan Andreea Igen, én ez után a két év után jöttem rá, és erről éppen beszélgettünk is veled, hogy nem arról van szó, hogy fölösleges lenne más gyerekekkel is dolgozni, mert van értelme, persze, hogy van értelme, de valahogy a számomra, vagy nekünk, trénereknek, tanároknak, stb. lehet, hogy több értelme van, hogy ilyen típusú csoportokkal dolgozzunk. Vagy legalább vegyes csoportokkal és olyan helyzetekben, amelyekben olyan gyerekekkel találkozunk, amilyen gyerekekkel másképp nem találkoznánk. Nekem volt valami tapasztalatom korábban roma közösségek gyerekeivel, de nagyon kevés. Volt néhány bábszínházi előadás, de a közös munka értelmében ezek nem voltak tulajdonképpeni interakciók. És úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb a különböző területkről jövő trénereknek, tanároknak, hogy időt áldozzanak erre. Akár önkéntesként, akár különböző projektek résztvevőjeként. Azt hiszem, hogy ennek sokkal több értelme lenne. Erre itt a táborban jöttem rá. Őszintén szólva én már nem lennék eléggé motivált, hogy egyszerűen csak olyan gyerekekkel dolgozzak, akiknek nincs semmilyen problémájuk, vagyis persze, a gyerekek többségének van valamilyen problémája, de mégis. Ez egy olyan dolog, ami itt a táborban volt, ami más helyzetekben nincs. A sok-

109

Reflexiók Tapasztalatok

elkötelezett és figyelmes tudsz te lenni adott helyzetekben. Mert lehet, hogy nincs pénzük lakbérre. Valahogy elvégzel egy ilyen gyakorlatot, hogy a másik helyébe képzeled magad, és arra gondolsz, milyen az. Például ez a kislány, akiről beszéltem, ő még nem evett húst. Én nem tudtam ezt elképzelni. Vagyis ha mondod is, akkor is valami teljesen idegen dolog ez számomra. De van egy probléma, amelyhez most vannak adatok is, és tudjuk, hogy sok olyan gyerek van, aki éhesen fekszik le. És egy ilyen gyerektől nem tudsz semmit sem megkövetelni. Sem figyelmet, sem azt, hogy tisztelje a többieket. Ha van tisztálkodási probléma is, ők észreveszik.

Akinek ez a gondja, az pedig szégyelli magát. A többiek csúfolódnak. Ez egy nagyon kényes dolog. És sohasem a gyerek hibája.

Vitz Tünde Én azt hiszem, hogy ez az érzékenyítés, amelyről te is beszélsz... ez nekem nagyon érdekesnek tűnt. Az hogy különböző kultúrák hogyan oldanak meg különböző konfliktusokat. Tudom, hogy

Vitz Tünde Bocsánat, csak azt akartam mondani, hogy én is azelőtt... Amikor mentünk Iancuval Picihez, volt egy kislány, aki nagyon ügyesen játszott, és Pici mind mondta, hogy többször kellene még

110

111

Reflexiók Tapasztalatok

Vitz Tünde A tábort záró eseményeknek mindig nagy jelentősége volt. Nagy lelkesedéssel készültek rá, és valóban olyan volt a gyerekek számára is, meg a szülők és műhelyvezetők számára is, mint egy ünnepély. Ez már az első alkalmakkor is így volt, és valószínűleg most is így van. (Így van most is. Két hetes volt akkor a tábor?) Két hét volt. Na most attól függ. Nekem nem.

Emlékszem, hogy ez átmeneti periódus is volt, átvezetett a vakációból az iskolába, szeptember elején, fel kellett megint kelni reggel, olyan volt mintha kezdődött volna már az iskola.

Magyari Noémi Igen, most már néhány éve… Hosszú ideig iskolakezdés előtt, szeptemberben szerveztük. A tavaly és tavalyelőtt viszont áttettük júniusra, az iskolai vakáció első hetére. Úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk, nem-e működik így jobban. És jól működött. Namármost két hét talán azért egy kissé soknak tűnik, nem tudom, talán a műhelyeken is változtathatunk valamit.

tulajdonképpen minden család, a reakció, az, hogy hogyan reagálsz tanult. Nem tudod pontosan, hogy milyen közegből jön a másik. Ez lehet, hogy súlyosbítja, vagy kihangsúlyozza, vagy esetleg elsímitja a konfliktusokat. Mindenkihez megvan, mindenkihez meg kell találni a kulcsot. És ez valóban érdekes, amit te is mondtál, hogy hogy simít el vagy hogy old fel egy konfliktusos helyzetet valaki, akinek más típusú ismeretei vannak. Aki más típusú kontextusokból származó másféle gyerekekkel kommunikál. Ez, úgy gondolom, egy nagyon fontos dolog. (...)

Azt elmondtam az elején is, hogy számomra a munkám kapcsán, és annak kapcsán, hogy most osztályfőnök is vagyok az ötödik osztályban, és van az osztályomban három pataréti gyerek, ez egy nagyon jó tapasztalat volt. Ebben az online periódusban beszélgettem Lacival is (Fosztó László), és most Mártával (Bak Márta) beszéltük, hogy hogyan is tudsz nem csak formálisan, konkrétan és hatékonyan segíteni. Hogy elmondhasd, kész, segítettem, adtam. Tehát hogyan? Valóban szükségük van erre, de hogy tudsz hatékonyan segíteni? Mert néha nem is tudjuk elgondolni, vagy elképzelni, hogy mire van szükségük a gyerekeknek, vagy hogyan tudnánk segíteni. Szükségem van valaki belső emberre, belső nézőpontra, vagy valakire, aki velük foglalkozik, hogy ezt megtudjam. Nálunk például, mivel én magyar vagyok és vannak román gyerekek is az osztályban, román szülők, és azt látom néha, hogy kicsit-kicsit, de ez mindig így van, kicsit más a véleményünk, kicsit másak a tapasztalataink, bizonyos dolgokat hasonlóan vagy különbözően oldunk meg, ami úgy tűnik nekem... Ami nagyon rendben van, ha nyitottak vagyunk és tudunk tanulni egymástól, mert lehet az ő tapasztalata fog segíteni nekem, vagy...

Bak Márta Emlékszem, hogy sokat beszélgettem például Florinnal (Tala Ioan Florin), és ezek a beszélgetés nekem nagyon tetszettek, mert valójában megmutatták, milyen életet élnek, milyen társadalmi rétegek vannak például a romák között. Nagyon keveset tudtam erről. De honnan tudhatnád? A sajtóból, meg van néhány család, akivel kapcsolatban vagy, és ennyi. Igazából nem tudunk semmit.

féleség. Szerintem ez egy kihívás volt mindannyiunk számára. Ez egy fontos dolog, nagyon fontos dolog. Én Bukarestből származom, és valahogy Bukarestben is létezik ez a rasszizmus, de az emberek egy picit... sokan vannak és sokfélék. És az emberek egy kissé lazábban veszik ezt a dolgot. Amikor ide jöttem, nagyon megütköztem a különbségeknek ezen a problematizálásán. Úgy éreztem, hogy ez itt sokkal erőteljesebb. Vagy az is lehet, hogy bár megvolt, de én ezt nem érzékeltem Bukarestben. Megtörtént a környezetemben, de nem láttam. Most úgy tűnik, hogy ez egy nagyon fontos kérdés. Különösen fontos az, hogy már fiatal korban belefektess abba a gyerekbe. Mert így is, úgy is felnőnek majd, és akkor ugyanazt a szembenálló attitűdöt vihetik tovább más közösségekkel. És valahogy ez egy nagyon nagy esély. Elmozdulni ebből az irányból. És isten segítségével kibújhatnak majd azok a magocskák, amelyeket ez elültetett bennük.

legbarátságosabbak, és akik nem törődtek az ilyen szabályokkal, és nem tudom, vagyis a roma gyerekek… természetesen mindenkinek meg kellett szoknia, hogy megtapogattak, és mindenféle dolgok, amelyek mindennaposak a körükben, és a román gyerekek sokkal toleránsabbak tulajdonképpen, miután látják, hogy mi a helyzet. Tehát a legkonzervatívabbak a magyar gyerekek voltak.

(Ha a pedagógiai módszerekre gondolunk, mit gondoltok a táborban végzett munkátokról ? Mi számított többet, a technikák, az ismeretek átadása, vagy nem tudom, a készségfejlesztés? Mi volt a tét kezdetben, és mi a tét most? Mit gondolunk erről?)

Bak Márta Amikor először jöttem a táborba, én is azt a következtetést vontam le, hogy a magyar gyerekek nem keverednek, vagyis nagyon nehezen keverednek el a többiekkel. A legtisztességtudóbbak voltak, minden szabályt betartottak, de nagyon nehezen váltottak át beszéd közben más nyelvre. Tehát a nyelv, a nyelv az. Attól vagyunk különlegesek, hogy a nyelvünkhöz ragaszkodunk. Másképpen működtek, pedig értették, miről van szó. Miután láttam, hogy a

Vitz Tünde Nem tudom pontosan megmondani, de én azt gondolom, hogy a dolgok megismerésének az öröme, annak az öröme, hogy kipróbálhatod a képességeidet, azért hogy változtass rajtuk, hogy bizonyos módon összekapcsold őket. Tudod? Tehát azt hiszem, hogy minél több dolgot ismersz, annál többet tudsz hozzátenni a saját ismereteidhez, tudod? Mert egy adott ponton tudom, hogy az animációs műhelyben figurákat készítettek, modelleztek, és ez nagyon tetszett a lányoknak. Egyszer papírkákra rajzoltak, abból csinálták az animációkat. Tehát összekapcsolták ezt a két dolgot, ők fotózták be, tehát ők csináltak mindent. Talán a textilekből is, ha éppen nem is csináltak mindig papucsokat, de nagyon sok mindent készítettek Anissal. És ez nagyon jó volt, hogy minden évben hasznos dolgokat csináltak: papucsokat, sapkákat, ékszereket készítettek. Egy adott ponton, csináltak madarakat. Talán Palocsay Kata is vezetett műhelyt egy évben, nem? Azt hiszem, hogy annak a sok műhely során mindenki megtapasztalhatta azt is, hogy ő miben jó, tudod? Hogy az egyik jól táncol, a másik jó zenész. A végén jöttek csak rá, hogy van valamijük, amit megmutathatnak, vagy ilyesmi. És ez a dolog, azt gondolom, hogy nincs konkurencia, vagyis úgy tűnik most nekem visszatekintve, hogy nincs konkurencia, nincsenek hierarchiák, hogy te jobb vagy, vagy a tiéd jobb, hogy első díj vagy második díj.

Igen, az önbizalom megerősítése. Ez egy nagyon fontos dolog náluk, hogy képes vagy rá. Hogy megpróbáld törölni egy picit mentálisan, hogy talán nem pont úgy van, ahogy általában neked mondják. És minél inkább megerősödik a köztük levő kapcsolat, vagy amint összebarátkoznak,

112

113

Maxim Lorand Gondolkodtam azon, amit mondtatok. Egy vicces jelenet, ez egy vicces jelenet volt, és aztán voltak érzelmes jelenetek is, különösen a kisebb gyerekekkel, a legkisebb csoportban egy nagyon vicces dolog látszott, hogy voltak a románok, rendben, ültek, mászkáltak mindenhol, a romák inkább egymás között játszottak, és első alkalommal, pont az első műhelyfoglalkozáson, a nagy gyerekeknél a stílus már hasonló, de a kicsiknél ami a legviccesebb volt, hogy jöttek a magyar gyerekek, aprók, kicsik mind. És libasorba jöttek. Vigyázba álltak. És ez nagyon. És mivel nem beszéltek magyarul, a kollégám sem, akivel a műhelyt vezettük, ő sem beszélt magyarul, de az animátor beszélt, és akkor tanultam meg én is azt, hogy „körbe,” és hogy körbe állunk, nem sorba. De a legelső dolog, ahogy pozicionálod magad csoportként, ahogy elfoglalod a teret csoportként, ez nagyon érdekes. És ez nekem úgy tűnt, hogy...

Reflexiók Tapasztalatok

gyere teniszezni. És mondta Iancu, hogy nem nagyon akarták engedni, különösen azt nem akarták a szülők, hogy a kislány tanuljon, hogy továbblépjen. Ez nekem akkor nagyon különösnek tűnt. Nem jött, hogy elhiggyem. És most, az iskolai tapasztalattal a hátam mögött csak annyit mondhatok, hogy van egy gyerek az ötödik osztályban, jól kommunikálunk a szüleivel, a gyerek nem akart iskolába járni, és az apja az mondta, hogy ő azt szerette volna, ha menne, mert ő nem járt iskolába, és azt szerette volna, ha a gyereke menne. Ahogy ezt elmondta neki, ha azt akarja, hogy legyen egy autója valamikor, és ilyenek, tehát létezik, de nagyon nehéz az integrálódás egy adott közegbe. Annak ellenére, hogy formálisan ez egy rendben lévő osztály, de nem lehet tudni igazából, mi történik köztük. Jöhet egy odaszúrás, amelyet nem látsz előre. És amely sokat árthat hosszútávon.

114

115

Reflexiók Tapasztalatok

Maxim Lorand Nálam ez a dolog a technikákkal, és hogy ember tervez, isten végez, tehát amit terveztem a kontakttánccal, mihez képest jött létre. Hogyan fordítódott le ez a technika az adott helyzetben. Különösen a kicsiknél nyilván minden egészen más lett. És így a technika valamiféle viszonyítási pont maradt, fontos volt valamennyire, de ugyanakkor mindig csak valamiféle ürügy, kiindulási pont volt. És beleértve ebbe a tereket, a megszakításokat, mi történik a szünetben, mi történik az ebéd alatt, mi történik a műhelyeken kívül. És ezt megintcsak a projekt hozzáadott értékeként könyvelhetjük el. És folyton gondolkodtam menet közben. Tehát én az ilyen típusú projektekből rengeteget tanultam, és sokat segített aztán, hogy gyerekekkel dolgoztam. Arra gondoltam, hogy találtam itt egy elég jó formulát, mert itt bemutató is volt a munka végén. Mert máskor a folyamat az, ami nagyon fontos, és mindig a folyamatot emeljük ki. De létezik valahogy ez az elvárás is, hogy ünnepeljünk meg valamit. Sokat dolgoztál, és ezt most így, és így megünnepeljük. És minden esetben úgy tűnt, hogy ez jól működik, tehát nem volt első hely, második hely, hanem egy valódi ünnep, és ez nekem szimbolikusan is jelentőségteljesnek tűnt. Ráadásul a műhely során minden egyes alkalommal előfordult az is, hogy mondjuk valakinek nincs kedve, vagy valaki mással akar beszélni, és ott voltak az animátorok, és ők nagyon jó munkát végeztek ott. Ilonka néni nagyon kedves. Meleg jelenség volt mindig, a jelenléte. Azt hiszem nagyon jól tudta elosztani, terjeszteni az energiákat, ellazítani az embereket, azt hiszem beleértve mindket is, szervezőket, művészeket. Ha volt valami bajod, mi van anyám, és rögtön jobb lett. És azt hiszem azoknak a gyerekeknek is jót tett ez, akik nem ismerték Ilonka nénit. Jó volt találkozni vele és a többi művésszel, animátorral, szervezővel.

Valahogy ez az egész ökoszisztéma azt hiszem részévé vált a gyerek tapasztalatának, mert így nem csak a művészeti műhelyben vett részt, hanem a műhelyvezető tapasztalatában is.

Vitz Tünde Nagyon fontosnak tartom ezt a gondolatod az ürügyekkel, kiindulópontokkal. Azt kérdezted, hogy mi a fontosabb a készségek, az, amit tanítunk. De nekem úgy tűnik, hogy a legfontosabb mindig az, hogy megpróbáljam kimozdítani a gyereket. Ürügyként feldobok egy gondolatot, mit akarunk csinálni, de sokkal jobban érdekel az, ami benned van, hogy felszínre hozzam azt, ami benned van, hogy ne én mondjam meg, mit csinálj, milyen irányba indulj el. És ez a szabadság, ha megadod neki, ha bátorítod, ha átveszed a gondolatot, és csak akkor segítesz, ha azt mondja, már nem tudja, milyen irányba menjen tovább. Akkor már inkább, hogy is mondjam, a juhász, ahogy terelget. Eltérít egy irányba, vagy egy másikba, de nem szabja meg neked, hogy pont oda menj. Ha túl messzire mész, kicsit visszahoz, de inkább az ő gondolatát veszi át. Tudod? És ez érvényes a bátorítással kapcsolatban is. Hogy bátorítod?

Hogy nézd csak, ez a gondolat egy jó gondolat, gyere, próbáld meg ezt tovább vinni, és ez a csoportos kommunikáció szerintem nagyon fontos, hogy tudd, nem föltétlenül az, hogy előírd, de hogy megmutasd a te nézőpontodat, de képes legyél arra is, hogy átvegyél a másiktól, hogy együtt építkezzél, tudod? És ez tűnik számomra a legfontosabbnak. És ne felejtsük el az interetnikusságot, ami ugye, fontos. Amikor vannak roma gyerekek is, akik itt születtek. Mit mondjak, mindegyik a maga szépségével és színárnyalatával, mert mindegyik, és azért tűnik a számomra olyan jónak ez az interetnikus zóna, mert mindegyik másvalamit hoz magával. És annak a lehetősége, hogy együtt dolgozzunk, hogy átvegyünk valamit a másik őrültségéből és szabadságából, nem tudom, nagyon módszeresen és nem nagyon konkrétan, de jólnevelten, vagy szervezetten. Ezeket, azt hiszem, érdekes összekapcsolni.

Maxim Lorand Megint a módszerekkel kapcsolatban. Azt akarom mondani, hogy vagány az is, ahogy ki vannak választva a műhelyek. Mert nem csak, jó, hogy a többnyelvűség egy szempont, és akkor ne legyen mégsem kötelező, hogy használják a nyelvet. Például vannak olyan műhelyek, mondjuk azt, hogy az eredményük nem anyagi jellegű, hanem egy tánc, ami akkor ott van, de más műhelyek eredménye nagyonis materiális, és nagyon büszkék arra, amit ezen a szinten csinálnak. És a múltkor alig maradt valami a kiállításon, mert mire lejárt volna a kiállítás, mindenki elvette a maszkját, vagy amit szobrászkodott, és vitte magával haza.

azt hiszem annál szabadabbakká is válnak. Kommunikatívabbakká. Az eredmény annál érdekesebb lesz. Olyan lesz, mint egy játék, amelyet folyamatosan építesz. Tehát más, hogyha feszélyez, ha szégyenkezem a másik miatt, nem vállal fel, és na, én azért mondom, ezek a szünetek, vagy az idő, mert sajnos így élünk naponta, ez megöli a kreativitásunkat. Mert folyton sietünk, nincs időnk bámulni a mennyezetet, és egészen egyszerűen csak gondolkozunk valamin.

vagyok képes, de nézd, mennyire jól csinálják a többiek. Nem igaz, csináld meg te is, ez tűnik a számomra fontosnak. Ezek tanult dolgok. Reflexek. Nem hiszem, hogy ők feltétlenül ezt hiszik magukról. De mintha egy ilyen reakciót várnának, nem tudom, ez tűnt nekem egy kicsit szomorúnak ezeknél a gyerekeknél. És világosan látható volt a hozzáállásbeli különbség. Hétfőtől szombatig voltak érzelmi emelkedők és ereszkedők. De szombaton már mindenki rendben volt.

Mindenki összebarátkozott mindenkivel. Nagyon büszkék voltak arra, amit csináltak. A szülők meg büszkék voltak arra, amit a gyerekeik csináltak. Tehát ezért mondom, apropó idő, hogy eltelik pár nap, és már nagyobb az esélye, nem föltétlenül annak, hogy valami nagyon látványosat csináljanak, még ha nem is nagyon látványos, hanem hogy egy másfajta viszonyuk alakuljon ki azzal, amit csinálnak. A folyamattal, amelyben benne vannak. És kialakul. Nekem ez tűnik fontosnak… Mert rendben van, hogy hibázol, vagy meggondolod magad, vagy nem sikerül, de legyen időd ezekre a kérdésekre, mert azt hiszem, hogy a kudarchoz is másképp viszonyulnak, mint a középosztálybeli gyerekek. Jobban átélik a kudarcot. Hogy ne legyen az, amikor holnap van az ünnepség, és hogy miért csináltad így meg úgy. Jó, senkinek nem volt éppen ilyen hozzáállása, de azért meggondolták ők is, hogy valamit be kell mutatni nyilvánosan is, és akkor...

116

117

Bradu-Pintea Alina Én azt hiszem, hogy elsősorban az együttműködésen dolgozunk.

Tala Ioan Florin A kommunikáción.

Bradu-Pintea Alina A kommunikáción. Legalábbis az animációs műhelyen a készségfejlesztésen, a csapatmunkán, a csapat kialakításán, a munkafegyelmen. Mert az animáció azért megköveteli a fegyelmet, a szervezettséget. Általában 3-4 fős csoportokba szerveződtek, és ez számomra sokkal fontosabb, mint a szakismeretek átadása.

Bolovan Andreea Mint a színázban. A szöveg csak ürügy, mint mondják. És itt a készség csak ürügy. Mert ha ki is alakul valami, és zsonglőrködnek, vagy rajzolgatnak utána, vagy táncolnak, vagy bármi, annál jobb. De a lényeg a tevékenység mögött meghúzódó történeten van.

Reflexiók Tapasztalatok

Brudașcă Maria Az együttműködésre kell a hangsúlyt fektetni. Nekem ez tűnt fontosnak. Pont amit mondasz, hogy minden gyerek többféle dolgot csinál, és valahogy biztosan rájönnek majd, nem is kötelező, hogy minden egyforma mértékben érdekelje őket. És csoportosulhatnak más gyerekekkel, csinálhatnak együtt valamit. Nekem ami nehéznek tűnt az pontosan az a kérdés, hogy mit fontosabb átadni. És az, hogy milyen eltérő kategóriákból jönnek a gyerekek. Egy olyan gyerek, akivel foglalkoznak otthon a szülők, amelyik ilyen meg olyan szakkörökre jár, van hobbija, kifestőskönyve, az ilyen gyerekkel nagyon könnyű kommunikálni. Rögtön teszi is a dolgát, csak meg kell mondanod nagyjából, hogy mit csináljon, és az ilyen gyerek hamar megtalálja a maga bandáját is, és megcsinál mindent. Azoknak a gyerekeknek az esetében, akiknek a családjában nincsenek meg ezek a lehetőségek, azt gondolom, hogy a motiváción kell a legtöbbet dolgozni.

Az első napokban az megy, hogy nem lehet, nem csinálom, nem tudom. Tehát én rengetegszer hallottam ezt. És valahogy még ráadásul, ha egy konkrét eredményt is vársz, olyan nyomást helyezel rájuk, amelyre nincs szükségük. Kezdetben ez sokkal egyszerűbbnek tűnt, gyere, csináljuk együtt, húzol te egy vonalat, és húzok én egy vonalat, rajzolok én egy kezecskét, rajzolsz te egy kezecskét, és valahogy ebből a pingpongból úgy tűnt, hogy egy-két nap kellett csak ahhoz, hogy bedurranjon a motor, és elkezdjenek dolgozni. Kezdetben egy kissé elkülönültebb csoportot alkottak, különösen azok, akik először jöttek a táborba. Akik voltak a tavaly is, azok egyből jöttek, köszöntek mindenkinek. Sokat segített, amikor eljött Carol a tavaly (Herțeg Carol) és akkor szerdán, amely a legkritikusabb nap volt, olyan jól elbeszélgetett velük. Megnyugtatta őket, és elmondta, hogy mennyire sokat segített neki, hogy kicsi korában eljöhetett ide. És szuper reklámot csinált, és a többiek látták, és megnyugodtak. Megszelídültek, mert látták, hogy itt jön egy vagány srác, aki ott ül velük, és csinálja velük a dolgokat. Nekem valahogy ez a típusú interakció tűnt a legfontosabbnak, és hogy egy csoportban mindenkinek legyen valamilyen dolga, hogy megtalálja a saját dolgát. Lehet, hogy az egyiknek nincs kedve gyúrmázni, rátenni a kezét valamire, de van kedve fényképezni, és akkor ő a fényképész. Azt hiszem, le lehet osztani köztük bizonyos szerepeket, és akkor valahogy megérti, hogy ő is hozzájárult valamivel.

Mindenki hozzájárul valamivel a közöshöz. Az első napokban nyilván a hátrányosabb helyzetből jövő gyerekeket ki kell húzni abból a gödörből, hogy nem lehet, nem akarom, nem tudom, nem

PERSONAL. SZEMÉLYES

Reflexii Personal

Leoca Ana Igen. Mi is olyan játékokat hozunk, amelyek összekapcsolják őket.

Tala Ioan Florin És pontosan az, amit itt a táborba csináltok, azt csinálják a gyerekek a közösségben más gyerekekkel. Megy tovább. Engem az lepett meg. Ők nem jöttek rá, de jöttek egyszercsak valami keresztények, hollandok, és így tovább, és kijöttek a telepre, az úton túl. Nem vették észre, hogy én a másik oldalon vagyok, és nézem, hogy mit csinálnak. Azok a gyerekek, akik itt voltak, ugyanazt csinálták, amit itt. Megmutatták a hollandoknak. Mit csináljak? Csak néztem. És figyelj csak! Azok megmutatták amazoknak, a kisebbeknek, a hollandoknak. És csapatokat alkottak, és csinálták. Mondom magamnak, milyen érdekes ez a dolog. Hazamennek innen egy hét után, és azután... Tehát ezt csinálták ott, az úton túl, a fűben, a gyerekekkel. És minden nap látod. Most újabban homokot tesznek a női harisnyába és futás... És néztem őket, s rákérdek, mit csináltok? Zsonglőrködünk. Komolyan? Mondom: hozok nektek labdákat. Na, csak ennyi hiányzott. Hoztam egy pár labdát, s aztán nézd csak meg, hogy dobigálóztak!

Harbula Hajnalka A készségfejlesztés szempontjából, és az ismeretátadás szempontjából a közös ebédek például, vagy a kirándulások, amelyek nincsenek egy adott témához kötve, éppen ezért, módszertani elgondolást is tükröznek, úgy voltak elgondolva, hogy elindíthassanak egy másfajta beszélgetést, érzékenyítést. Az ebédek során például, az utcai sétán. Nagyon kis dolgokból áll össze valami.

Magyari Noémi Eu sper să ajungem așa ca Remus și Bobi să-și aducă copiii.

Tala Ioan Florin Am trăit cu Anis o experiență foarte plăcută și foarte benefică pentru copii. Îmi amintesc câțiva ani, când făceam cu lână, cu piele, cu împletit, ceva extraordinar.

Tala Ioan Florin Cel mai amuzant pentru mine a fost când Carol a plâns. Aia a fost cel mai amuzant pentru mine. (Carol a plâns că ce?) Că trebuia să-l duc acasă, că el nu mai merge acasă. Îți amintești?

Magyari Noémi Da. Carol nu vroia să plece. Era emoționant, Carol nu vroia să plece. Și acuma e, Carol e un băiat foarte emotiv și așa, și ține foarte așa, și drăgăstos, și-i place să...

Tala Ioan Florin Și Andrei.

Magyari Noémi Sunt, na, mai sunt băieți, Andrei, da, sigur. Acuma mai recent e Manu și Marian, frații care veneau puțin mai repede dimineața mă ajutau, dau cu mătura, doamna Noémi, zic da nu-mi zice doamna, că nu... Nu pot să nu vă zic, e doamna Noémi, asta e, eu vreau să dau cu mătura. E o chestiune care n-am reușit timp de 15 ani n-am reușit să spăl de pe mine, chiar dacă acum 15 ani aveam 20, acum așa, dar doamna, doamna. (Așa sunt și eu, doamna. Ne mai zic, cred că s-a întâmplat de câteva ori, Andreea, pardon, doamna Andreea. A ba nu, Andreea, doamna, nuuu!)

Bradu-Pintea Alina Da, asta e, nici eu nu cred că o să-mi amintesc o întâmplare haioasă, dar cel mai pozitiv aspect mi se pare felul în care se atașează copii ăștia de tine. Și acuma când îi vezi așa mari, cumva fac parte

118

119

120

121

Reflexii Personal

Bolovan Andreea Și foarte emoționante, asta vroiam să zic, scuze că te întrerup, pe mine mă emoționează și ziua aia, a șasea, sâmbăta, când vezi că vin, cu tricoul și cămașa cea mai bună, și sunt atenți, în gașcă, că mai vine și un părinte, sau un frate și o soră, etc. Și momentul în care își arată, etalează...

(E momentul în care chiar toți ascultă.) În care toți ascultă, și își dau seama că dacă nu ascultă ce zici tu... Și emoțiile alea înainte de a face, cel puțin la noi. Măi da, e fain, e atmosferă asta de...

Leoca Ana Da, cum sunt ei în centrul atenției acolo...

Bolovan Andreea Cu inima în gât.

Bradu-Pintea Alina Dar și, de câteva ori am fost, și-mi amintesc că veneau cu părinții, și era interesant să vezi și asta.

Bolovan Andreea Da, familiile, fratele, sora, care mai vin și ei să se bage în seamă, să mai întrebe una-alta, vreau și eu o minge, sau nu știu ce, un desen.

Magyari Noémi Într-un an știu că Samu a făcut un stadion de fotbal la animații și a făcut animații pe fotbal, că era campionatul mondial, nu mai știu care era, și au făcut stadionul cu 12 jucători din plastilină, și a trebuit să ducem acasă cu mașina. Și am sunat-o pe mama lui, ești sigură că vrei chestia

asta în apartament? Dacă trebuie, trebuie, și am dus acasă, nu, stadionul, și cu toate, cu Messi și cu Ronaldinho, și cu toată lumea. Și aici am păstrat foarte-foarte multe chestiuni așa până n-au venit șoriceii, moliile, și chestiile, am încercat să le păstrăm și noi toate chestiile astea. Am melci, și chestii făcute din plastilină acum 6 ani. Le-am păstrat și eu, era o cană, nu știu, na...

Bradu-Pintea Alina Și eu am un șoricel și o brățară.

Leoca Ana Trebuie făcută o expoziție. Uite când lansați cartea ce fain ar fi să faceți și o expoziție cu toată lucrările, toate cumva așa fain făcut.

Bradu-Pintea Alina Și eu așa cadourile astea pe care le primești de la copii îs emoționante, de la alte ateliere, adică așa că încă se gândesc la tine, chiar dacă... Îs foarte drăguțe. Și am văzut așa, și la atelierul meu făceau, desene sau ceva pentru voi. E emoționant să vezi că într-un timp așa de scurt se poate întâmpla ceva.

Maxim Lorand Dacă pot să fac o paranteză cu Romedin-ul, că la Romedin făceam un exercițiu, că stăteam pe scaun și stăteau doi sau trei pe scaun, și fiecare repeta un verb pe care luau, sau o propoziție, și alegeau niște stări. Și gașca hotărea cam ce stări. De la super trist la super fericit. Sau de la neutru la mega trist. Sau de la nu știu ce la isteric, sau de crize de râs. Și unul dintre copii a fost dus odată la poliție de la școală, de la Traian Dârjan cred, și a venit înapoi și a povestit că l-au dus acolo, și a făcut exercițiul ăsta, a zis nu știu nimic, nu știu nimic, și după aia a zis așa râzând: nu știu nimic, nu știu nimic, până l-au lăsat ăștia în pace. Și m-am gândit uite pe unde dai și unde crapă, cum folosește genul ăsta, și ce ingenios l-a folosit. Și multe. Și Carol, care s-a dus tot așa la teatru după asta, și Narcisa, și... Mai vroiam să zic trei chestii apropo de întrebarea ta, și poate după aia... Uite că acuma l-am pomenit pe Carol.

Chestia asta că e, cum să zic eu, că e pe lungime, adică că e anul ăsta, e la anul, sunt aceeași copii, care vin, sunt aceeași copii care vin în alte proiecte, sunt copii noi, care iau legătura cu copiii mai vechi, și așa mai departe, asta e o chestie super specifică și tare faină în proiectul asta, că se pune de la an la an, acuma imediat copila lui Bobi, poate o să vină și ea în tabără,

din tine cumva, adică așa se leagă ceva care nu știu, eu n-am mai întâlnit în altă parte. Acuma și pentru că nu am copii, poate e natural, că dacă crește un copil lângă tine, te atașezi, mai ales dacă există un schimb din ăsta, faceți ceva împreună, nu neapărat să-l înveți, dar faceți ceva împreună. Și asta, ce mi se pare emoționant că în povestioarele lor, sau în creațiile lor se regăsesc așa, se regăsește universul lor. Asta mi se pare... Uneori e, pentru mine e așa ca o surpriză. Și mi se pare important să existe spațiul asta pentru ei, să dea de la ei. Și poate așa pe termen mai lung aici se mai poate sta și se mai poate investi. Și nu știu dacă terapeutic, dar cred că așa prin artă, prin faptul că stai acolo, creezi o poveste sau un personaj, căreia i se întâmplă lucruri, poți să le influențezi, e o experiență interesantă pentru ei.

Magyari Noémi Da, și noi am întrebat ieri tinerii, Ráki, Csenge, Bence de exemplu, dacă ce simt că le-a ajutat în ateliere când au fost ei ca și participanți, și de exemplu Csenge, care a devenit na, nu încă actriță, a mers la teatru, e licențiată în teatru, și zicea că de exemplu atelierul de dans contact a ajutat-o foarte mult, că și la facultate erau, se făceau practic cursuri de dans contact. Zicea că Feró (Sinkó Ferenc) practic ce a făcut aici, a făcut și la teatru. Bence zicea că de exemplu el a învățat super mult cum se taie un film la atelierul de animație. S-a prins, și i-a fost super de folos. Ráki cred că la fel avea, că a învățat super multe, și care o ajută și în continuare, că e ceva cu care au rămas, și care au dus-o mai departe, și care le-a ajutat foarte-foarte mult.

122

SZEMÉLYES. PERSONAL Magyari Noémi Én azt remélem, hogy megérjük azt, amikor Remus és Bobi is elhozza majd a gyerekét.

Tala Ioan Florin Nagyon szép élményt éltem át Anissal. Szépet. És a gyerekek számára hasznosat. Emlékszem, néhány évben gyapjúval, bőrrel dolgoztunk, fontunk, nagyon különleges volt.

Tala Ioan Florin Számomra a legviccesebb történet az volt, amikor Carol elsírta magát. Ez volt a legviccesebb.

(Carol sírt? Miért?) Hát mert haza kellett vigyem, és hogy ő nem akart haza menni. Emlékszel?

Magyari Noémi Igen. Carol nem akart hazamenni. Megható volt, nem akart elmenni. Carol most is egy nagyon érzékeny fiú, de tartja magát. És szeretetreméltó, szereti...

Tala Ioan Florin És Andrei.

Magyari Noémi Vannak még, vannak fiúk, Andrei is, persze, igen. Most újabban Manu és Marian. Testvérek, mindig korábban jöttek reggel, hogy segítsenek, sepregetnek, Noémi asszonyom... Mondom, de ne asszonyozzál te. Nem tudom nem úgy mondani, Noémi asszony, ez van, én sepregetni akarok.

Ezt a dolgot 15 éve nem tudom lemosni magamról. Bár 15 éve még csak 20 éves voltam, de asszonyom, asszonyom. (Így vagyok én is. Asszonyom. Mondják még azt is, párszor mondták, hogy Andreea, de rögtön bocsánat, Andreea asszony. De ne na, Andreea, asszonyom, ne).

Bradu-Pintea Alina Igen, ez van, én sem hiszem, hogy emlékezni fogok vicces esetekre, de a legpozitívabb dolog számomra az, ahogyan ezek a gyerekek ragaszkodni kezdenek hozzád. És most, ahogy látod őket

123

Reflexiók Személyes

Da. Și asta cu Carol, când l-am revăzut după nu știu câți ani, după ce urma să termine liceul de teatru și jucase la TIFF, la Zece pentru Tiff, băi, mi s-a părut superfain, adică de unde și înspre încotro s-a dus, și cum l-a ajutat să se echilibreze la un moment dat. Spunea că ok, colegii lui sunt un fel, sau altul, dar el a încercat să-și vadă de treabă, și să-și țină cât de cât. Și asta că e pe lungime, mi se pare tare fain, și de fiecare dată e superemoționată când se termină o tabără, și... Altă chestie asta mai mult am învățat din tabără, de exemplu când există conflicte printre copii, eu nu prea pot să am pretenția că pot să fiu master-ul care rezolvă conflictele.

Conflictele astea sunt naturale, și poți să le vezi cam încotro merg, și pur și simplu să fii atent, există un fel de circuit prin care se rezolvă, și întâlnirile acestea, cum ai zis, între două alterități, întotdeaună prezintă riscul ăsta. Adică cumva am învățat să nu fie control freak, să fiu eu ăla care îl pun cu forța să-și dea mâna. Că există anumite, alte țevi de eșapament, pe care la un moment dat, și încălzire emoțională, și pe care la un moment dat ajung să se împace, ajung să facă... Și poate prin ateliere, și faptul că fac artă, găsesc mai ușor o pistă din asta, dar cumva întotdeauna mi s-a părut că există prezent acest risc al întâlnirii, și că îi super ok, și nu putem controla, decât cumva să fim aware de el. Și ce m-a emoționat. La un moment dat chestia asta de căpătat încredere, adică când căpătam încredere de la copii, și devenea o chestie foarte, cum să spun eu, needy, așa din punct de vedere corporal. Veneau și îmi făceau masaj, și mă ruga, hai fă-mi și mie un pic masaj, și era chestia aia.

124

125

Reflexiók Személyes

Bolovan Andreea És nagyon megható, ezt akartam mondani, ne haragudj, hogy félbeszakítalak, de engem az az utolsó, a szombati nap is meghat. Amikor látod, hogy jönnek, a legjobb ingjeikben és felsőikben, és figyelnek. Még eljön egy szülő, vagy egy testvér, stb. És a pillanat, amikor megmutatják, kiállítják... (Ez az a pillanat, amikor mind figyelnek, hallgatnak rád.) Amikor mind hallgatnak rád, és rájönnek, hogy ha nem hallgatják meg, amit mondasz... És az izgalom előtte, legalábbis nálunk, a zsonglőrködésnél. Jó nagyon az a hangulat, az az atmoszféra...

Leoca Ana Igen, akkor figyelem középpontjában vannak...

Bolovan Andreea Torkukban dobogó szívvel.

Bradu-Pintea Alina Igen, én voltam pár alkalommal, és emlékszem arra, hogy jöttek a szülők, és érdekes volt ezt is látni.

Bolovan Andreea Igen, a családok, a testvérek, eljönnek és megnézik. Kérdeznek ezt-azt, én is szeretnék egy labdát, vagy nem tudom, egy rajzot.

Magyari Noémi Egy évben emlékszem Samu csinált egy futballstadiont az animáción, és hozzá futballanimációt, mert akkor éppen a világbajnokság volt. Már nem tudom melyik volt. És csináltak egy stadiont, 12 futballistát gyurmából, és a kész munkát a kiállítás után autóval kellett hazavigyük.

Felhívtam az anyját, te, biztos vagy hogy akarod ezt a dolgot a lakásban? Hát, ha kell, akkor kell. És hazavittük neki a stadiont, és mindent, Messivel és Ronaldinhoval, mindenkivel. És itt is őriztünk sok-sok mindent, vagány dolgokat. Míg meg nem jelentek az egérkék, a molyok.

De igyekeztünk megőrizni mi is ezeket az alkotásokat. Most is vannak csigáim, és gyurmából készített dolgaim, amelyeket 6 éve csináltak a gyerekek. Megőriztem én is, volt egy csésze is...

Bradu-Pintea Alina Nekem is van egy egérkém és egy karkötőm.

Leoca Ana Egy kiállítást kellene csinálni akkor, amikor bemutatjátok a kötetet. Milyen vagány lenne egy kiállítást is csinálni az összes munkával, valahogy szépen megcsinálni.

Bradu-Pintea Alina És ezek a műhelyekben gyártott ajándékok, amiket a gyerekektől kapsz, ezek is nagyon meghatóak. Már az is, hogy egyáltalán gondolnak rád. Nagyon kedvesek. Láttam ezt az én műhelyemben is, hogy rajzoltak nektek. Megható nézni, hogy ilyen rövid idő alatt valami megtörténhet.

Maxim Lorand Ha tehetek itt egy zárójelt a Romedin-ről, mert a Romedin-ben csináltunk egy gyakorlatot. Ültünk a széken és ketten-hárman ültek egy széken, és mindegyik egy igét ismételt, vagy egy mondatot, és kiválasztottak egy-egy állapotot. A csapat döntötte el azt, hogy nagyjából milyen állapotot. A nagyon szomorútól a nagyon vidámig. Vagy a semlegestől a nagyon szomorúig.

Vagy egy nem tudom milyen hisztérikustól egy röhögőgörcsig. És az egyik gyereket elvitték egyszer a rendőrök az iskolából, azt hiszem a Traian Dârjan-ból, és miután elengedték, elmesélte, hogy elvitték oda (a rendőrségre), és ott megcsinálta ezt a gyakorlatot. Azt mondta, hogy nem tudok semmit, nem tudok semmit. És utána azt mondogatta kacagva, nem tudok semmit, nem tudok semmit, amíg békén nem hagyták. És én arra gondoltam, hogy lám, mik

így, felnőttként, mintha egy kicsit a részeddé váltak volna. Vagyis szövődik valami, nem tudom mi, de valami, amit én máshol nem tapasztaltam. Namost talán azért is lehet, mert nincs gyerekem, talán ez egészen természetes, hogy ahogy nődögél egy gyerek melletted, ragaszkodni kezdesz hozzá. Különösen ha ez kölcsönös. Csináltok valamit együtt, nem föltétlenül arról van szó, hogy megtanítsd valamire, de csináltok valamit közösen. És ez, ami számomra nagyon megható a történeteikben, vagy alkotásaikban, hogy megmutatkozik ezekben egy világ, az ő világuk. És ez számomra... Néha olyan ez nekem, mint egy meglepetés. És fontosnak tartom, hogy létezzen ez a tér a számukra, hogy önmagukból adjanak valamit. És lehet, hogy hosszabb távon ez megmarad, és be lehet ebbe még fektetni. És nem tudom, hogy ez terapeutikus-e de azt hiszem, hogy a művészeten keresztül, azon keresztül, hogy ott ülsz... alkotsz valamit. Egy történet, vagy egy szereplő, akivel történnek dolgok. Hatni tudsz rájuk. Ez egy érdekes tapasztalat a számukra.

történnek, hogyan használható fel egy tapasztalat, és hogy ebben a helyzetben milyen kifinomultan került felhasználásra. És van még sok minden. Carol is ezek után a tapasztalatok után ment színésznek. És Narcisa, és…

Még három dolgot akartam mondani a kérdésedre válaszolva, de talán utána. Most emlegettük ugye Carolt. Ez a dolog, hogy mondjam, ez hosszútávú. Tehát van ebben az évben, jövőre ugyanazok a gyerekek jönnek, ugyanazok a gyerekek jönnek más projektekben, az új gyerekek kapcsolatba kerülnek a régiekkel, és így tovább. Ez egy nagyon sajátos dolog, és nagyon jó dolog ebben a projektben, hogy évente megrendezésre kerül. Most már mindjárt Bobi gyereke is jöhetne a táborba.

Igen. És Carollal ez, hogy amikor nem tudom hány év múlva újra találkoztunk, miután elvégezte a középiskolát és játszott a TIFF-en, a Zece pentru Tiff-ben, hát nekem ez nagyon vagánynak tűnt. Hogy honnan indult és milyen irányba indult el, és hogyan segített ez neki abban, hogy megtalálja egy adott ponton az egyensúlyt. Elmondta, hogy a kollégái így meg úgy, de ő megpróbált a saját dolgával foglalkozni, és tartani magát. És ez, hogy hosszú távon gondolkodik, nekem nagyon tetszik. Minden egyes alkalommal nagyon megható, amikor lejár a tábor.

Egy másik dolog, amit még régebben tanultam a táborból, hogy például amikor konfliktusok vannak a gyerekek között, nem nagyon avatkozhatok bele olyan szinten, hogy én legyek a főnök, aki megoldja a konfliktusokat. Ezek a konfliktusok természetesek. Nagyjából látható milyen irányba tartanak, és egyszerűen csak figyelni kell. Van egyfajta körforgás, amelyben megoldódnak. És ezek a találkozók, ahogy mondtad is, két másság között, mindig magukban hordozzák ezt a veszélyt. Vagyis valahogy megtanultam, hogy ne legyek kontrollmániás, és ne legyek én az, aki kényszeríti őket, hogy kezet fogjanak. Mert létezik a levezetésnek egy más formája is, amelyeken keresztül egy adott pillanatban és adott érzelmi állapotban oda jutnak, hogy kibékülnek. És a műhelyeken keresztül, a művészeten keresztül, amit csinálnak, könnyebben találnak egy ilyen levezetőcsatornát. De valahogy mindig úgy tűnt nekem, hogy létezik a találkozásnak ez a kockázata, és ez nagyon rendben van, és nem tudjuk ellenőrzés alatt tartani, csak valahogy tudatában lenni annak, hogy létezik. És ami meghatott. Egy adott

ponton ez a dolog a bizalom elnyerésével, vagyis amikor elnyered végül a gyerekek bizalmát.

Egy nagyon, hogy is mondjam, needy dologgá vált. Egészen testi értelemben. Jöttek és mas�szíroztak, megkértek, hogy te is gyere, és masszírozz meg, és ez így működött.

126

127

Reflexiók Személyes

Magyari Noémi Igen, mi is megkérdeztük a tegnap a fiatalokat, Rákit, Csengét, Bencét, hogy mit gondolnak, miben segítettek nekik ezek a műhelyek. És például Csenge, aki végül, hát még nem színésznő, de színésznek tanul, elmondta, hogy például a kontakttánc műhely nagyon sokban segítette, mert az egyetemen is gyakorlatilag kontakttánc kurzusai voltak. Elmondta, hogy gyakorlatilag amit Feróval itt csinált (Sinkó Ferenc), azt csinálta a színházban is. Bence meg elmondta, hogy itt tanult meg nagyon sok mindent a filmvágásról, az animációs műhelyben.

Ráragadt, és sokat segített neki később. Ráki ugyancsak azt mondta, hogy rengeteg mindent tanult itt, olyasmit, aminek most is hasznát látja, maradt valamivel, s azt továbbvitte. Sokat, nagyon sokat segített neki.

Generații Veteranii

Generációk. Generații

VETERANII. A VETERÁNOK Mulțumiri: Adam Andrei, Eckstein-Kovács Ráhel, Lőnhárt Csenge, Schneider Bence.

Discuția a fost moderată de Harbula Hajnalka și Magyari Noémi.

Adam Andrei Sunt Andrei Adam, am 17 ani, cred că am fost de vreo patru ori la Casa Tranzit, aveam vreo 12 ani. Așa. Ce să zic. Prima dată am fost la cei mici, țin minte, după aceea am ajuns la cei mari.

Am desenat foarte mult atunci când eram la cei mici, și când am ajuns la cei mari, am făcut mai multe jocuri, am făcut, am uitat ce am făcut.

Eckstein-Kovács Ráhel Sunt Eckstein-Kovács Ráhel, am 23 de ani, am fost prezent de la prima ediție, și am venit până când s-a putut. Nu știu asta câți ani înseamnă, dar multe. (Eckstein-Kovács Ráhel a fost de la prima ediție a tabărei la Casa Tranzit, de când avea 5 ani. Și tabăra e până la 14 ani, și EcksteinKovács Ráhel a fost practic la toate taberele până în 14 ani.)

Lőnhárt Csenge Eu sunt Csenge, Lőnhárt Csenge, am 22 de ani, și eu nu țin minte când am fost prima dată la tabără, că nu știu. A doua ediție, sau a treia. Și tot așa cu Ráki am fost până când s-a putut. Pe atunci Vince (Schneider Vince), frățiorul meu cel mic era prea mic să vină, și atunci am venit

128

129

Schneider Bence Eu sunt cel mai în vârstă. Deci eu sunt Schneider Bence, am 24 de ani, și cred că am fost și în prima tabără, numai că nu ca și participant activ. Am fost cu taică-meu care a condus atelierul vizual, dar na, am făcut și eu ceva, am desenat puțin. Și după aceea am fost în foarte mulți ani, nu-mi mai aduc aminte în câte. Dar în penultimele și ultima am ajutat deja la atelierul vizual, la Boróka ( Jobb Boróka), și nu mai știu cine l-a condus. (Bradu-Pintea Alina) Alina. Da. Păi atunci aveam 7 ani, sau așa ceva.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, eu am trei amintiri de acest gen. Prima este că după terminarea taberei a plâns, cred că Carol, și asta a fost foarte emoționant, și m-a cam afectat ceea ce a spus, și nu voia să dea drumul oamenilor, se ținea de ei, îi îmbrățișa și plângea că se termină și cât de mult îi plăcea aici, și de ce a durat doar atât, și că toate acestea, că da, lucrurile pot fi și bune, dar altfel nu sunt.

Schneider Bence Și este bine pentru o săptămână Eckstein-Kovács Ráhel Și că este bine timp de o săptămână, e una. Cealaltă amintire e despre cum îți dai seama copil fiind că de fapt ceilalți au situații diferite. Când unul dintre copii nu a venit o zi pentru că cineva fusese înjunghiat, și ei spuneau că nu, nu ei, unchiul a fost ceva .., și era ceva așa, ok. O altă amintire, că mai târziu, de exemplu anul trecut, am văzut, ce viață am eu acum, așa, și atunci am văzut pe altcineva în ce stadiu al vieții se aflat, stătea pe o mașină care strânge gunoiul, și a fost așa, puțin, evident, nu spun că munca nu e importantă, doar că direcția e diferită...

Harbula Hajnalka Dar a fost un moment în viață în care împreună...

130

Eckstein-Kovács Ráhel Da, am făcut lucruri împreună, dar nu știu dacă acum am face ceva împreună. Dau așa e normal, na... (DA.) Lőnhárt Csenge Cred că în copilărie nu am avut nici un fel de... sau nu eram atât de conștientă sau nu mă confruntasem cu asemenea lucruri, dar anul trecut mi-a fost foarte, foarte greu când mi-am dat seama că într-adevăr, cred că am reușit să vin pentru o zi sau două, dar atunci ne-am înțeles așa de bine cu o fetiță Isa, ne-am găsit cumva, sau nu știu, a fost ciudat. Și am vorbit despre multe, și eu m-am simțit bine, pentru că de exemplu, eu nu știu bine românește, dar ea nu era deranjată, sau nici nu știu. Mă corecta tot timpul, dar nu râdea de mine, și ne țineam de mână tot timpul, ea avea de arsuri pe mână, adică arsurile erau vindecare dar avea urme vizibile și când am întrebat-o ce s-a întâmplase mi-a spus că a avut un accident cu ulei fierbinte, ceva de genul. Și fata asta m-a iubit atât de mult în cele două zile, și eu pe ea, și a fost atât de intens că în ultima zi, când a fost și prezentarea mi-a prezentat familia ei, toți frații, pe toți. Și ea era deja când am sosit eu și am văzut că sărăcuța se gândea chiar și în ultimul moment, dacă voi fi acolo și ziua următoare. Și mă ducea la fiecare ținându-mă de mână spunând că aici e doamna despre care v-am povestit. Și au fost tot felul, au fost mulți, și primise și ea cărți și tot felul de alte chestii, și eu îi spuneam tot timpul că știe să citească. Era deja la școală, dar nu prea știa să citească și i-am spus să învețe să citească și am încercat să-i spun cât de important este să învețe. Sigur că nu o pot convinge într-o zi, dar încercasem din răsputeri să-i spun și ei și fraților ei că... Și m-am întristat foarte tare când s-a terminat, îmi aduc aminte că stăteam aici și am avut o discuție de final și așa random, și voi și toți, atunci am simțit cât de trist este că totul se sfârșește așa. Și fiecare se gândea la ce ar fi făcut ca să fie, nici nu știu, mai bine. Și atunci am simțit foarte tare că mi se rupe inima.

Adam Andrei S-a întâmplat de mai multe ori (să nu înțelegem ce spun copii maghiari) și când era cu jocul, cu vulpița. Stăteau și se uitau așa (râsete). Ziceau, era și jocul acela, era mingea în mijloc, și erau două echipe în margine. Și nu prea înțelegeau care vorbeau maghiară.

131

Generații Veteranii

noi cu el, ca să-l ajutăm să participe și el. Și cred că noi atunci am fost mai mari, cam 14–15 ani am avut, dar tot am fost cu cei mici, am ajutat acolo, cu Vince și cu Samu (Könczei Samu). Și după aceea am mai fost și anul trecut câteva zile, când am putut să vin, să mai ajut pe aici.

sau care nu vorbeau maghiara se înțelegeau bine pentru că și Anis era deschisă, și o iubeau mult, și reușeau să comunice. Da, și întrebau încontinuu, na zi, tradu! Și spune-i doamnei Ani.

132

133

Adam Andrei Nu știu, Câteodată, nu eu, nu mai țin minte, că vorbeau maghiarii așa, și poate alții se dau mare, învățau și în limba noastră. Dar mai vorbeam așa câteodată și între noi. Poate să nu audă alții.

Da, așa câteodată. Dacă era unul supărat, noi cum ne cunoaștem, e limpede care-i supărat și care nu. Știm așa. Și așa vorbim între noi.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, eu țin minte asta. Și la prânz, cum se zice, și blablabla. Și copiii maghiari mai mici tot mergeau la ceilalți, să întrebe, cum se zice în română.

Lőnhárt Csenge Mie mi-a fost foarte interesant, că am primit diploma, și era pe trei limbi, și maghiara și româna cunoșteam, dar pe romani nu știam cum e, și țin minte, că am citit de foarte multe ori acasă, după tabără deja, am încercat cumva să memorez cum se spune, nu știu ce scria, felicitări pentru tabără.

Lőnhárt Csenge Da, cred că am mai spus asta cândva, anul trecut parcă a fost o discuție asemănătoare, acolo am spus că pe mine m-a ajutat atelierul de mișcare, pentru că atunci eram nevoiți să ne ținem de mâini, să ne prindem de picioare, să ne ridicăm unii pe alții, să lucrăm în grupuri mici, deci cred că a fost foarte important să avem contact fizic, pentru că până atunci doar ne uitam unii la alții, și contactul fizic era max un pumn, sau ce știu eu (râsete). Și de fapt aici vorbirea nu era atât de importantă. Feró spunea totul în două limbi, și erau și jocurile de încredere foarte emoționante când trebuia să te lași pe spate de pe un scaun, să te lași prinși de ceilalți. Și aici chiar că e indiferent de cine ești, român, maghiar sau rom, ceilalți trebuie să te prindă, na. Asta e, nici nu știu, m-a marcat.

Eckstein-Kovács Ráhel Și pe mine, dar țin minte că la primele era altfel. Erau trei tipuri de ateliere pentru fiecare domeniu.

La mișcare era dans contact, dans modern și dans popular. Și la vizual era dia, desen. Da, sau am

Generații Veteranii

Eckstein-Kovács Ráhel Eu da, cred, la un moment dat am reușit să depășesc barierele lingvistice.

Lőnhárt Csenge Păi pe mine nu m-a ajutat lingvistic, dar, cum să spun, nu mi se părea o problemă să stăm împreună așa, cum să zic, ca naționalități diferite, că nu ne înțelegem, nu era o problemă și n-am ajuns să învăț să comunic ca lumea. Dar teama a dispărut, pentru că de multe ori îmi era teamă, în anii în care eram încă mică iar Ráki și ceilalți erau mai mari, și atunci era destul de greu pentru că am fost un pic ruptă de ei, iar după vreo două zile am trecut în altă grupă pentru că, mi-era frică pur și simplu că nu pot vorbi cu nimeni că sunt singură, nu mai știu. Pe urmă mi-a trecut la următoarele tabere. Și mai ales când a fost excursia... și când au fost alte evenimente, și parcă tabăra a fost atât de lungă, din cauza excursiei sau nici nu știu, că nu era doar programul de zi.

Schneider Bence Da, și eu cred la fel. Că nu am învățat româna în tabără, dar nu prea mă deranja, sau nu-mi era teamă că n-o să mă înțeleagă alții, pentru că până la urmă ne făceam înțeleși într-un fel sau altul.

Adam Andrei Nu chiar așa, că dacă era să, dacă tot mă uitam cum vorbesc, întrebam pe careva.

Eckstein-Kovács Ráhel Ne-a ajutat mult întotdeauna, pentru că erau câțiva copii care era jumătate români, jumătate maghiari, sau romi maghiari, și care știau mai multe limbi și ei erau atât de... era Márton, care de fapt mânca iarbă, păștea, ceea ce e haios, păștea pe deal, (râsete), și mai erau și alții care ne ajutau mult, pentru că erau cu românii dar vorbeau despre noi, și ne adunau pe toți laolaltă. Și ne ajutau și animatorii care participau la activități exact cum făceau și copiii.

Lőnhárt Csenge De exemplu Iudita (Buia Iudita), cred că a fost bine că știa .. (da, Iudita.) Vorbea ambele limbi.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, absolut. Și când am devenit noi mai mari, am văzut că au fost mai mulți copii români și romi care au încercat să comunice și cu Anis, și tot îi explicau până se înțelegeau. Anis și copii români

Eckstein-Kovács Ráhel La început am făcut și filme, și asta mi-a plăcut supermult. Am filmat, am avut camera, și așa tot, regie, actori. Dar asta numai la început. Și după aia s-a oprit, și s-a făcut mai mult animații.

Da, dar mi-a plăcut și asta, dar mi-a plăcut și filmul, în general. Dar mi-a plăcut tot, sincer. Când am înțeles. Când nu, atunci mai puțin.

Lőnhárt Csenge Mie mi-a plăcut dansul, cum am zis, și la Anis (Molnár Anna), dar la Anis nu mi-a plăcut a nemezelés.

Schneider Bence Az nekem se.

Lőnhárt Csenge Dar când am făcut de exemplu táskák.

Schneider Bence Și când am făcut instrumente, mi-a plăcut foarte mult Lőnhárt Csenge Și am mai făcut, nu știu cum se spune, am colorat haine, am făcut batic. Și am făcut hârtie, din hârtie iginică.

Schneider Bence Păi atelierul vizual, definitiv. Că întotdeauna me-a plăcut să editez videouri și să fac fotografii, și de chestia asta, și mi-a plăcut să lucrez cu Alina (Bradu-Pintea Alina) și cu Annabella (Orosz

134

Annabella), mai ales. Dar și cu Anis, când am făcut instrumentul ăla mare din țeavă, shaker-ul ăla imens, care am atârnat din tavan cu o sfoară.

Lőnhárt Csenge Și când a fost anul că am făcut genți, am făcut un fashion show.

Eckstein-Kovács Ráhel Da. Și am făcut și brățări cu Anis.

Schneider Bence Și mi-a plăcut că am avut voie să folosesc mașina de cusut Harbula Hajnalka Da, asta țin și eu minte, că erai mic-mic, și stăteai acolo la mașina de cusut a lui Anis, și asta era cel mai important lucru (râsete). (Schneider Bence, croitorul.)

Lőnhárt Csenge Era singurul, care a lucrat la mașina de cusut.

Adam Andrei Îmi plăcea că dimineața, când veneam aici, și ne puneam tot timpul să ne relaxăm. Și mi-a mai plăcut că am venit aici sus, și făceam din plastilină, și apoi filmam, și tot. Și mai era și chestia aia, că era foaia aceea lungă, și desenam un obiect și am făcut să se miște. Și era în roata aceea. Da, și era cârpă în jur. Și era și chestia aia rotunda. (Da, asta la jonglerii, diabolo.) A fost foarte fain, că au fost chestii pe care le-am știut prima dată atunci. De atunci nu m-am mai jucat cu ele. Și cu jongleriile, când făceam bilele alea cu orez, tot mă enervam că nu-mi ieșea cu orezul (râsete), după aceea ne băteam cu orezul, și după aceea tot noi trebuia să curățăm orezul.

Lőnhárt Csenge Da, sigur, păi eu după aia, datorită frumuseții lui Alex, (râsete) am mers împreună cu Ráki la jonglerii. Timp de un an în parcul central în fiecare marți și joi (râsete). Și a fost bine, acum pare haios, dar mi-a folosit mult la facultate această deprindere în plus, pentru că pot arăta acolo oricând cât de îndemânatică sunt. Deci, chiar am folosit aptitudinea asta la examen, și peste tot, deci...

135

Generații Veteranii

făcut un aparat de fotografiat din cutii, și aveam și calculatoare. Ne jucam Myscene. Da, și toți vedeau asta. Dar se vedea și la dans că dansul contact era cel mai popular, pentru că la români le plăcea mai ales dansul modern pentru că coordonatorul atelierului nu vorbea maghiara și atunci...

Lőnhárt Csenge Noi i-am prins pe toți la contact. Pe Feró (Sinkó Ferenc), Noémi (Vajna Noémi), și pe Szabi (Balla Szabolcs) cu Noémi.

Eckstein-Kovács Ráhel Dar mai era ceva înainte. Îmi amintesc oarecum, era mai îndepărtat, cine a coordonat dansul, dar și acolo a fost ceva.

Lőnhárt Csenge Mie da. (râsete) Schneider Bence E un joc violent.

Lőnhárt Csenge Ţin minte că era caraghios cum stăteam eu cu Bobi, și venea în fugă Roli (râsete). Noi ne trăgeam mâna mai degrabă decât să ... (râsete) Magyari Noémi Și da, da, înainte să înceapă atelierele, și dimineața eram în curte și jucam. (Măcar știți cum se spune la jocul acela în românește.) Asta știu, și Rațele și vânătorii.

Magyari Noémi Rațele și vânătorii, Țară, țară vrem ostaș, și dimineața jucam toate grupele împreună, și când am revenit de la masă tot așa stăteam în curte cu mingi, cu chestii, în care erau toate cele trei grupe împreună.

136

137

Eckstein-Kovács Ráhel Și la prânz, asta mi-a plăcut, că îmi place să fiu cu copii mai mici, și care au venit la noi și lalala, și da, că ne-am jucat, și mi-a plăcut foarte mult la prânz.

Magyari Noémi Da, mesele de prânz au fost faine. Cu piper, sare, și cine mănâncă mai repede, după aia cu durere de burtă, că ați mâncat prea mult, sau era prea sărat, da, mi-amintesc și eu din ăstea.

Sau luați corcoduș de pe deal și tot urlam după toată lumea să nu mâncați corcoduși, că o să faci diaree, o să vă doară burta Adam Andrei Mai țin minte, tot cu el era (Herțeg Carol), când am mers la ceva muzeu, unde trebuia să desenăm, și el a făcut doi îngeri, a trebuit să punem orez, sau ceva, să... Și a venit o doamnă de acolo, și l-a enervat desenul, și l-a stricat. A pus o grămadă de, nu știu, era o grămadă de lucruri.

Generații Veteranii

Schneider Bence Eu am mai învățat de exemplu, nu știu dacă vă mai amintiți, dar am făcut poze așa distorsionate. (Cu photoshop.) Cu photoshop, și atunci am învățat multe chestii în photoshop pe care le știu de acolo.

Eckstein-Kovács Ráhel Pentru mine a rămas dansul contact. După aceea am mers regulat la workshopuri de dans în Cluj, până am împlinit 18 ani. Îmi amintesc că am îndrăgit foarte mult dansul contact, și am mers o perioadă îndelungată la asemenea evenimente. Și animația, tot aici am învățat-o și chiar am continuat s-o practic.

Lőnhárt Csenge Păi la actorie în primul an facem ceea ce am făcut aici cu Feró (Sinkó Ferenc) timp de zece zile.

Dar la modul concret, la fel. Nu exagerez. Facem exact aceleași lucruri.

Eckstein-Kovács Ráhel Vă amintiți că într-unul din acești ani am făcut ceva destul de complex, în diferiți ani au fost diferite nivele de dans contact, dar am ajuns să ridicăm, să ne luăm pe alții pe umăr, chiar în picioare, sau așa, cel mai mic lua în spate unul mai mare, și ne aruncam așa, într-unul din ani a fost chiar...

Lőnhárt Csenge Cred că era posibil pentru că participasem doi ani la rând cam aceleași persoane, sau nu știu, nu?

Eckstein-Kovács Ráhel Nu știu, dar cred că de fapt noi care am fost de mai multe ori am reușit să avansăm. Dacă ai fost de n ori în astfel de tabere deja știi anumite mișcări pe care le poți dezvolta. Și chiar au fost momente în care am făcut lucruri chiar serioase.

Lőnhárt Csenge Și mi-a plăcut mult că erau din astea, nici nu știu, poate dimineața înainte să înceapă atelierele, au fost momente în care ne jucam cu toții împreună, toate cele trei grupe, nu erau grupa celor mici, a mai marilor, etc. (da, era și dimineața și după masa de prânz) Lőnhárt Csenge Și erau două chestii din astea, și atunci ne jucam Tară, țară, vrem ostaș.

Schneider Bence Vai, mie nu mi-a plăcut (râsete)

Eckstein-Kovács Ráhel Și a fost un an, sau poate chiar mai mulți ani, când au venit și copii lui F. N., iar băiatul cred că avea ceva deficienţă sau nici nu știu, dar îmi amintesc că toți ne-am raportat la el, ce să zic, și... cred că...

Lőnhárt Csenge Și eu îmi amintesc, atunci am făcut un rap și lui îi plăcea foarte mult că noi cântam și ne prosteam și îmi amintesc că a venit tata să ne ajute.

Eckstein-Kovács Ráhel Și a rămas lângă el tot timpul.

Lőnhárt Csenge Da, el stătea cu tata și el pornea casetofonul. Și îi plăcea la nebunie. Și de altfel...

Schneider Bence Chiar, cred că se și vede la începutul clipului.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, și asta, dar totul, așa în general.

Lőnhárt Csenge De mult, foarte de mult, sau nu știu, parcă aș fi venit aici de când eram foarte mică, și a fost atât de naturală toleranța, cum se spune.

138

139

Generații Veteranii

Eckstein-Kovács Ráhel Că ne tot spunea să facem Scufița Roșie și noi nu, că vom face Matrix.

Schneider Bence Dar nu i-am spus, ne-am prefăcut că pregătim Scufița Roșie…

Eckstein-Kovács Ráhel Ne pregăteam acasă.

Schneider Bence Pregăteam acasă Matrix. Iar la final am prezentat Matrix-ul.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, am dormit la voi în fiecare zi în perioada aia.

Schneider Bence Eu îmi amintesc că masa de prânz era la Feast iar au întârziat cu supa că se formase un fel de pojghiță deasupra, iar verișorul a găsit soluția să arunce pojghița din supă la vecin (râsete).

Adam Andrei La mesele ne întreceam care mănâncă mai repede, și care termina mai repede mâncarea.

Lőnhárt Csenge Eu îmi amintesc că eram cam mică de statură și nu ajungeam la masă, stăteam în genunchi la restaurant și venea domnul Florin și mă certa că nu-i voie să stai așa la masă, trebuie să stai ca lumea. Și atunci stăteam așa să fie acoperită de ceilalți, să nu se vadă că eu stau în genunchi pe scaun. Mai țin minte că era o fată Betti, oare era prietena lui Levente?

Eckstein-Kovács Ráhel Nu, a lui Nigász. ( Jean-Ribert Nigarura, membru al staffului Tranzit) Lőnhárt Csenge Da? Bun, nu contează, era prietena cuiva, și atunci... Noi ne împrietenisem și spuneam la toată lumea că suntem surori. Nu mai știu dacă noi două, sau noi trei, sau toți cei de la masă, dar spuneam tuturor că noi suntem surori, și mulți chiar credeau...

Eckstein-Kovács Ráhel Da, îmi amintesc și eu că în primu an, când nu știam să vorbim românește, am spus copiilor români multe prostii în timpul mesei. Că noi suntem frați, și da (râsete). Dar erau și situații diferite. Îmi amintesc că într-un an erau foarte puțin copii maghiari și foarte mulți copii români.

Când a venit Belloni și Rareș, cu pantomimul.

Lőnhárt Csenge Ne-am supărat și ne-am retras.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, și ne-am separat cumva, dar nu neapărat, înainte și după ne-am amestecat destul de mult.

Evident, Csenge și cu mine suntem cele mai bune prietene și am rămas împreună întotdeauna, au fost ani în care ne simțeam izolate, și... Rareș, a fost când am prezentat Matrixul.

Lőnhárt Csenge Fain.

140

141

Generații Veteranii

Adam Andrei De aici prieteni care am făcut? Nu, nu țin minte. Nu. Știu, că jucam așa cu toți. Dar să țin așa aminte, era și domnul Lolo cred. Mi-a plăcut foarte mult și domnul Lolo. Știu că era chel, noi îi ziceam Lolo crețu (râsete). Și mai era, mi-a plăcut o doamnă, era una așa mai plinuță cred că avea doi copii tot aici în tabără. (Poate Márta?) Da, de ea mi-a plăcut. Și mai era un, erau împreună, dar nu țin minte. Era jos la dans. Nu știu, ne-au pus să facem și piramida (Cred că era Noémi.)

Lőnhárt Csenge Și mie mi-a plăcut cred că Feró foarte mult. Eu am crezut că Feró este, na, cum se numește cântărețul acela din Ungaria. (Nagy Feró?) (râsete) Eu până la un moment dat am crezut, că eu

îl cunosc pe Feró, na. Ca și... Și mai țin minte, că am și întrebat de la tata, dacă Feró e cântărețul.

(Din Ungaria?) Da. (râsete). Am crezut că na, Feró, nu am mai auzit numele asta. Și cu Iudita am mai avut o relație mai bună, cu ea am vorbit mai mult și după tabără. Știu că am trimis mailuri, și am ținut cumva relația cu ea.

Schneider Bence Păi cu Anis, și fetele de la atelierul vizual. Și na, de multe ori am stat și după ce s-a terminat activitatea, că așteptam să vină după noi, au stat după noi, și atunci am ajutat și am mai rămas așa, în extra.

Eckstein-Kovács Ráhel Majoritatea. Poate Alina și Annabella, și Iudita, dar cu Iudita țin minte că toată lumea... Da, și chiar, cu toți copii, fiindcă vorbea pe toate limbile mai ok, decât… Și Anis, și Feró. Da, și doamna Varga Katica mi-a plăcut. Și poate Ivett a făcut atelier vizual la prima? (Da.) Și de ea mi-a plăcut foarte mult. Și și na, când am făcut chestii cu calculatorul, mi-a plăcut, și nu mai știu cine, și Betti, dar cred că la animatoare. (Dar și Melinda, Oláh-Badi Melinda.) Da. Dar mi-a plăcut foarte mult, când au fost animatori sau animatoare care au putut să vorbească pe toată limbile. Că atunci a fost cel mai așa, conectat Lőnhárt Csenge Și cine era mai așa, közvetlen, care au fost așa mai prieteni cu noi. Nu am simțit că este deasupra mea. Nu știu, au fost curioși, și Schneider Bence Și mie mi-a plăcut, că dacă am avut noi o idee, care n-a fost gândit de voi, sau de animatori prima dată să facem ceva, și ne-au ajutat unii să facem, și mai bine s-a discutat. Deci puteam să facem și altceva decât ce au gândit ei inițial. Și asta era foarte bine, că de exemplu eu nici la școală, am avut o profesoară la care am primit note rele dacă n-am pictat cu culorile care a zis ea de exemplu. Și era mare diferență aici, că adică poți să ai idei noi. Și poate asta n-a potrivit nici la R., când trebuia să facem fix Scufița Roșie. Că n-am vrut, na (râsete).

Lőnhárt Csenge Nu eram forțați să facem nimic. Adică bine, era intenția ca grupa să fie împreună, dar na. Când am venit și anul trecut și fetița asta nu prea a vrut să participa de fiecare dată, nu l-a forțat

Schneider Bence Atutudinea tolerantă.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, și ai vrea să vină și alții care... Pentru că după un timp, datorită educației primite aș fi devenit oricum tolerantă, dar cred că mulți copii din mediul meu nu. Și atunci, știu că eu am încercat sămi conving colegii de clasă, care, cum să spun, erau rasiști, și tot tacâmul, și eu încercam să le explic. Și o dată au venit și câțiva din clasă și atunci s-a văzut oarecum efectul asupra lor, dar...

Lőnhárt Csenge Da, aici nu a fost, sau eu nu am simțit că nu ne plăcea de cineva din cauza originii, dacă nu ne plăcea cineva erau alte cauze, dar nici nu-mi trecuse prin cap multă vreme, până nu am auzit de la colegii mei și de la alte persoane vorbe de acest gen, da mie mi se păreau ciudate astea. Și îmi amintesc și eu, concret legat de această tabără, că am știut să mă apăr, sau să le spun ceva că nu era chiar așa, că eu doar le spuneam ceva, și ei spunea ceva, dar că eu oricum știam.

Nu, pentru că știu să spun concret, fii atent, eu am fost, cunosc câțiva oameni de acest gen, și am o anumită experiență cu ei.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, evident în copilărie și astea sunt ciudate, pentru că oamenii nici n-ar trebui să vorbească despre așa ceva, cum că eu cunosc pe cineva. Dar sigur, ești mic sau...

Lőnhárt Csenge Pentru mine experiența e cea mai importantă, și chestia asta interculturală, adică na, nu am avut eu gânduri rasiste, și asta e cel mai valoros pentru mine, ce am învățat. Sau nici nu pot să zic că am învățat, că nu era ceva ce am învățat. Era ceva natural, cumva am fost în mediul acesta, și m-am obișnuit, așa că noi suntem împreună, și nu este nici o diferență. Adică sunt foarte multe diferențe, dar nu, nem nézek le senkit emiatt. Ilyesmi.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, și de altfel cred că de multe ori copii mai mici nici nu observau asta. Îmi amintesc că pe mine m-au întrebat de mai multe ori fetițe mai mici dacă și eu sunt romă, și le-am spus că eu chiar nu sunt, și au spus, au crezut că da. Sau că nu era clar pentru ei, că bun, aceștia sunt români, maghiari sau romi.

Lőnhárt Csenge Poate nu ține de întrebarea asta dar aș vrea să spun pentru că-mi stă pe limbă, cum că dacă venim din alt mediu, și cum vine asta... Și faptul că nu pot să vă spun întâmplări hazlii, pentru că mi-am dat seama, de fapt acum îmi dau seamă cât de privilegiați am fost, cât de îngâmfați și răsfățați eram. Toate lucrurile hazlii pe care le putem povești, atunci au fost comice pentru

142

noi, cum am aruncat chestia aia din supă la vecin, însă acum nu mi se pare hazliu, și un pic mi-e rușine de aceste amintiri comice, sau cred cel puțin că ne-am purtat prostește, chiar. Iar dacă voi avea copii, mi-ar plăcea să nu aibă comportamentul meu de atunci. Nu știu, dacă lucrurile au evoluat de la o tabără la alta sub acest aspect, adică după un timp nu mai eram chiar așa, dar na, am fost de multe ori separați, am profitat defaptul că eram protejați și am făcut ce am vrut. Nu prea am vorbit cu nimeni, deschiderea a venit, cum să spun, mult mai târziu, când am participat mai deschis la toate astea.

Eckstein-Kovács Ráhel Da, dar cred că limba este importantă și aici. Să nu vorbești cu ceilalți, sau eu îmi amintesc că am încercat.

Lőnhárt Csenge Eu nu-mi amintesc să fi încercat în mod concret să mă împrietenesc cu cineva. Adică mă simțeam în siguranță cu cei pe care-i cunoșteam, și...

Adam Andrei Erau foarte mulți care vroiau la cei mari (râsete). Aia mici ziceau că la cei mari e mai fain că toată ziua se joacă cică. Dar era același. Se plângeau că nu erau la ăia mari. Aia mici puneau numai să coloreze, că cei mari mai mult stăteau jos. Asta era în dimineață, că erau trei sau patru grupuri, tot făceam schimbul, și aia mici fugeau la ăia mari jos. Erau mai mulți, că erau mai mari, erau grupe că erau mai mari și că erau doi grupe, cam așa. Și vreau și eu la ăia mari.

143

Generații Veteranii

nimeni. Dacă nu vrea, nu vrea. Când vrea, poate să... csatlakozzon/ se alăture. Și și așa, mai țin minte, că era de mai multe ori, că cineva era tristă, sau a plâns, nu știu de ce, dar mai era câteodată un copil a prins, dar și atunci s-a gestionat foarte bine dacă cineva plângea. Au fost cazuri în care cu toții întrebau care-i problema și ceilalți ne spunea să nu ne îmbulzim toți acolo, să lăsăm, sau ceva de genul...

Eckstein-Kovács Ráhel Da, era prietenoasă, amicală.

Lőnhárt Csenge Da, nu spunea că tu plângi pentru că, și asta nu se poate, du-te repede la loc, sau nu știu ce.

Adulții au lăsat lucrurile astea să se rezolve... organic.

Eckstein-Kovács Ráhel Și asta a fost diferit, că puteai să îmbrățișezi adulții, nu a fost niciodată, știi tu, că e profesor...

Schneider Bence Eu cred că dacă ar fi fost numai o singură dată o săptămână, n-ar fi rămas atât de puternic experiența. Poate dacă dura mai mult, sau nu știu. Dar o singură săptămână în viața ta...

Lőnhárt Csenge Și copiii vor să vină înapoi.

Eckstein-Kovács Ráhel Da. Și acum dacă mă gândesc poate e important ca acești copii să aibă altă condiție, nici nu știu cum să spun, nu doar, poate atunci ar avea mai mult rost (Așa deci). Și cei care au venit separat, nepoții lui Ilonka néni se simțeau ca acasă când a venit Ilonka néni. Și noi ne-am simțit foarte acasă, că noi venim oricum, dar și, cred că de exemplu și Alexandra și Claudiu, și...

Adam Andrei Păi dacă eram tot noi între noi, după aceea era foarte nașpa, tot noi, tot noi. (râsete) Zic, tot pe oamenii ăștia să-i văd? Te plictisești. Așa e foarte fain să vină și alții, nu știu, oameni, cu limbi diferite. Măcar dacă să zic așa, eu m-am obișnuit deja și la fotbal, și unde mergeam, tot așa, m-am obișnuit foarte repede cu alți oameni de lângă mine. Dacă erau tot același oameni... Cu oamenii, cu limbi străine m-a ajutat foarte mult. Să și înțeleg, că dacă nu știu limba, măcar prin semne să vorbesc cu ei. A fost foarte fain. Să întâlnești și alți oameni.

144

A VETERÁNOK. VETERANII Köszönjük: Adam Andrei, Eckstein-Kovács Ráhel, Lőnhárt Csenge, Schneider Bence.

A beszélgetést Harbula Hajnalka és Magyari Noémi vezette.

Adam Andrei Andrei Adam vagyok, 17 éves. Azt hiszem négy alkalommal voltam a Tranzit Házban, talán 12 éves lehettem akkoriban. Mit mondjak még? Először, úgy emlékszem, a kicsik csoportjában voltam, aztán átkerültem a nagyokhoz. Míg a kicsiknél voltam sokat rajzoltam, miután át­kerültem a nagyokhoz többféle játékot játszottunk. Már nem emlékszem, hogy pontosan mit csináltunk.

Eckstein-Kovács Ráhel Eckstein-Kovács Ráhel vagyok, 23 éves, és az elsőtől elkezdve, ameddig, nem tudom, még lehetett jönni, addig voltam. Nem tudom, hogy ez hány lehetett, de sok. (Eckstein-Kovács Ráhel a Tranzit Ház Gyerektáborának első kiadása óta, 5 éves kora óta résztvevője. A tábor legtöbb 14 éves gyerekeket fogad be, Eckstein-Kovács Ráhel minden táborban reszt vett 14 éves koráig).

Lőnhárt Csenge Csenge vagyok, Lőnhárt Csenge, 22 éves, nem emlékszem, hogy mikor voltam először a táborban, az második kiadás lehetett, vagy a harmadik. És ugyanúgy, mint Ráki, minden évben jöttem, amíg lehetett. Akkoriban Vince (Schneider Vince), a kisebb testvérem még túl kicsi volt ahhoz, hogy jöjjön, és akkor mi is jöttünk vele, hogy segítsünk neki beilleszkedni. És azt hiszem akkor már nagyobbacska voltam, 14-15 évesek, de még mindig a kicsikkel voltam, ott segítettem, Vincével és Samuval (Könczei Samu). És azután a tavaly is volt pár nap, amikor el tudta jönni, segíteni.

145

Generációk A veteránok

Eckstein-Kovács Ráhel Da, și de obicei copii mici vor să fie cu cei mari, că e mai șmecher (râsete) să fii prieten cu copii mai mari. Altfel, eu mi-aș trimite copii în tabără, dar s-ar putea ca alții să aibă mai multă nevoie, adică să fie mai bine, cum să spun...

146

147

Generációk A veteránok

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, nekem van, azt hiszem három ilyen emlék, vagy valami. Az egyik az, hogy a tábor után hogy sírt pont Carol. Azt hiszem, hogy ő, és az, így ez nagyon emocionális volt, s eléggé megviselt, hogy olyanokat mondott… Nem akarta elengedni az embereket, úgy ölelte és sírt, hogy ennek most vége, s ő mennyire szerette itt, és hogy ez most miért csak ennyi, és ez, hogy ez tényleg egy kicsit ilyen, hogy, na. Igen, jók is lehetnek a dolgok, de amúgy nem.

Schneider Bence S egy hétig jó.

Eckstein-Kovács Ráhel S hogy ez egy hétig jó, igen, az egyik. A másik, amikor így, amikor azért így rájössz, mint gyerek, hogy azért különböző helyzetben vannak a többiek. Mikor volt olyan, hogy az egyik gyerek nem jött az egyik nap, mert valakit lekéseltek, és akkor ezt így mondták, hogy nem, nem ők, mert, hogy a nagybátyja, volt valami ilyen, és egy kicsit ilyen volt, hogy... oké.

S a másik az, hogy később, például a tavaly, vagy valami. Hogy akkor látom, hogy nekem most milyen az életem ugye. S akkor láttam a többieket, nem tudom, azt hiszem valakit most, és hogy ő hol tartott, éppen egy szemeteskocsin ült hátul. És ez is egy kicsit olyan, persze nem azt mondom, hogy az a munka nem fontos, vagy valami, de hogy na, más irányba...

Harbula Hajnalka Csak, hogy volt az életeteknek egy pillanata, amikor együtt...

Eckstein-Kovács Ráhel Mi együtt csináltunk dolgokat, és hogy most nem tudom, hogy mennyire csinálnánk együtt.

Vagy így természetesen, hogy na. (Igen.)

Lőnhárt Csenge Gyerekkoromban szerintem nekem egyáltalán nem volt semmilyen, vagy nem voltam annyira tudatos, vagy egyszerűen nem szembesültem semmi ilyesmivel. De most a tavaly volt nagyon, nagyon nehéz, mikor jöttem, tényleg, azt hiszem csak egy vagy két napra tudtam jönni, de akkor ezzel a kislánnyal, Isa-val annyira egymásra találtunk, vagy nem tudom, olyan furcsa volt tényleg. És akkor annyi mindenről beszélgettem vele. Meg nekem is olyan jó érzés volt, hogy például nem tudok jól románul, de hogy vele beszélgetve őt nem zavarta, vagy nem tudom.

Mindig úgy kijavított, meg nem tudom, de nem kacagott ki, meg semmi, s akkor végig így kézen fogva mentünk. Mert neki le volt égve az egyik keze, égési sebek voltak rajta, vagyis már meggyógyult, csak látszott úgy a bőrén, és akkor mondta, vagyis kérdeztem, hogy mi történt vele, s mondta, hogy forró olajjal valami baleset történt, nem tudom. És akkor két napig tényleg ez a kislány annyira szeretett, meg én is őt, hogy annyira ilyen intenzív lett ez az egész, hogy amikor volt az utolsó nap, a bemutató, akkor én jöttem, és bemutatta nekem az egész családját, de az összes testvérét, meg mindenkit. És úgy, hogy ő már itt volt, mikor jöttem, és akkor láttam, hogy ő szegény még egy pillanatig gondolkozott, hogy vajon én tényleg fogok jönni ma is? És akkor mindenkihez vitt oda, s mondta, hogy aici e doamna despre care am povestit. S akkor voltak ilyen mindenféle, sokan voltak. S akkor emlékszem, hogy kapott ő is ilyen könyveket, meg mindenfélét, és én mindig mondtam neki, hogy tud olvasni, vagy, hogy olvasni. Amúgy már iskolás volt, de nem nagyon tudott olvasni. S mondtam neki, hogy tanuljon meg. Nagyon így próbáltam mondani neki, hogy milyen fontos, hogy tanuljon. Most nem tudom, nyilván nem tudom én erről meggyőzni egy nap alatt, de nagyon próbáltam ezt mondani neki is, meg a testvéreinek is, hogy... És akkor, amikor vége lett, akkor tényleg an�nyira szomorú voltam, még emlékszem, itt ültünk, és volt egy ilyen feldolgozó beszélgetés így random, ti is, meg így mindenki, akkor éreztem, hogy most milyen rossz, hogy így vége van. És hogy mindenki úgy gondolkozott, hogy mit lehet tenni, hogy még, nem tudom, jobb legyen. És akkor nekem is így nagyon szakadt meg a szívem.

Schneider Bence Én vagyok most itt a legidősebb. Schneider Bence vagyok, 24 éves, és azt hiszem már az első táborban is voltam, de nem résztvevőként. Apámmal voltam, aki a vizuális műhelyt vezette, de hát, na, én is csináltam ezt-azt, rajzoltam egy kicsit. És utána nagyon sok éven át jöttem, nem is emlékszem már, hogy hányszor. Utoljára, és az utolsó előtti alkalommal már segítettem a vizuális műhelyben Borókának ( Jobb Boróka), és nem tudom, még ki vezette a műhelyt. Alina (Bradu-Pintea Alina). Igen. 7 éven keresztül jöhettem, valami ilyesmi.

a dombon (kacagás). Meg az is segített, amikor az animátorok, tényleg úgy részt vettek mindenben, mint a gyerekek.

Lőnhárt Csenge Például Iudita (Buia Iudita), ő jó volt szerintem, hogy tudott... (Igen, Iudita.) Tudott mind a két nyelven.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, abszolút. És amúgy, aztán amikor mi lettünk nagyobbak, és jöttünk, akkor azt is láttam, hogy voltak például olyanok a nem magyar gyerekek közül, akik úgy nagyon próbálkoztak, s addig addig, például Anissal is, vele is úgy kommunikáltak, hogy addig mind mondták, ameddig sikerült megértetniük magukat. És ez is olyan. Anis és a románok, meg a nem magyarul beszélők, bárki között ment a kommunikáció, mert Anis is annyira nyitott volt, hogy nagyon szerették, s sikerült nekik. Hát igen, és annyit kérdezték, s a másikat is, na, mondjad, fordítsad!

“Mondd meg doamna Aninak”.

148

149

Adam Andrei Nem tudom. Néha, nem én, már nem is emlékszem pontosan, hogy így beszéltek a magyarok, és lehet mások felvágtak vele, tanultak a mi nyelvünkön is. De beszéltünk mi is néha csak úgy magunk között. Talán, hogy ne hallják a többiek. Igen, valahogy így. Ha valamelyik megharagudott, mi már ismertük egymást, láttuk, hogy melyik haragszik és melyik nem. Tudtuk ezt. És akkor így, beszéltük magunk között.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, én emlékszem erre. Ebéd közben is, hogy mondják ennek, és blablabla. És a kisebb magyar gyerekek mind odamentek a többiekhez, és kérdezték, “hogy mondják ennek románul”?

Lőnhárt Csenge Nekem az volt nagyon érdekes, hogy megkaptam a diplomám, és háromnyelvű volt a diploma, a magyart és a románt felismertem, de a romanit nem. És emlékszem, hogy sokszor elolvastam otthon, már a tábor után, megpróbáltam valahogy megtanulni, hogy hogy mondják. Nem tudom mit írt, gratulálunk a táborozáshoz, talán.

Generációk A veteránok

Adam Andrei Megtörtént többször, (hogy nem értettük, mit mondanak a magyar gyerekek), és amikor az a játék volt, a rókával, ott ültek és csak néztek (kacagás). Volt még az a másik játék is, a labdával középen, és két csapat a két szélén. És nem nagyon értették azok, akik magyarul beszéltek.

Eckstein-Kovács Ráhel Nekem azt hiszem egy adott ponton sikerült átlépni a nyelvi korlátokon.

Lőnhárt Csenge Hát nekem így nyelvileg nem segített, de úgy, hogy mondjam, hogy így nemzetiségileg, hogy együtt vagyunk. Nem éreztem azt problémának, hogy nem értjük egymást, de nem jutottam el odáig, hogy tudjak rendesen kommunikálni. De utána már nem volt az a félelem. Mert, én volt, hogy féltem, mert volt olyan év, hogy én még kicsinek számítottam, és Rákiék már nagynak, és akkor elég rossz volt, mert így el voltam szakítva kicsit tőlük. Szerintem az lett a vége, hogy két nap után át is kerültettem magam valahogy, mert annyira... féltem rendesen, hogy nem tudok senkivel beszélni, és egyedül vagyok, és nem tudom. De utána persze ez így elmúlt, a táborok alatt. S főleg akkor, amikor volt ez a kirándulás, akkor... Meg amikor voltak olyan események, tényleg olyan, például ettől a kirándulástól úgy tűnt, hogy ez a tábor olyan hosszú volt, vagy nem tudom, hogy nem csak egy ilyen nappali program volt.

Schneider Bence Szerintem is. Hogy nem tanultam meg románul a táborban, de hogy tehát, hogy nem zavart, vagy nem féltem én sem annyira, hogy nem értenek meg, mert előbb-utóbb úgyis valahogy megértetted magad.

Adam Andrei Nem pont így. Mert ha úgy volt, ha azt néztem, hogy hogy beszélnek, megkérdeztem valamelyiket.

Eckstein-Kovács Ráhel Az segített mindig nagyon. Mert volt néha egy-egy gyerek, aki félig román, félig magyar volt, vagy roma magyar, aki tudott több nyelven, és ők annyira tudtak segíteni a kommunikációban... volt M., aki ette a füvet amúgy, szószerint legelt. Az egy „haios” dolog volt, hogy legelt

Eckstein-Kovács Ráhel Az elején filmeket is csináltunk, és én azt nagyon szerettem. Filmeztem, volt egy kamerám és minden. Rendezés, színészek. De ez csak az elején volt. Azután leállt, és inkább animációkat

150

csináltunk. Igen, én ezt is szerettem, de a filmet is nagyon szerettem, úgy általában. Őszintén szólva szerettem mindent. Amikor megértettem. Ha nem értettem, akkor kevésbé.

Lőnhárt Csenge Nekem a tánc tetszett, mint már mondtam is, és Anis (Molnár Anna), de Anisnál nem szerettem a nemezelést.

Schneider Bence Az nekem se.

Lőnhárt Csenge De amikor készítettünk például táskákat.

Schneider Bence És amikor hangszereket készítettünk, az is nagyon tetszett.

Lőnhárt Csenge És még csináltunk, nem tudom, hogy mondják, festettünk ruhát, batikoltunk (nu știu cum se spune, am colorat haine, am făcut batic). És csináltunk papírt vécépapírból.

Schneider Bence A vizuális műhely, egyértelműen. Mert mindig is szerettem videókat vágni, fényképezni, és ezért különösen szerettem Alinaval (Bradu-Pintea Alina) és Annabellával (Orosz Annabella) dolgozni. De Anissal is jó volt, amikor készítettük azt a nagy hangszert csövekből, azt az óriási shaker-t, amelyet egy kötélen engedtünk le a plafonról.

Lőnhárt Csenge És abban az évben, amikor táskákat csináltunk, csináltunk egy divatbemutatót is.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, és karkötőket is csináltunk Anissal.

Schneider Bence És jó volt az is, hogy használhattam a varrógépet.

Harbula Hajnalka Igen, erre én is emlékszem, hogy még kicsi-kicsi voltál, és ültél ott Anis varrógépe mellett, és az volt a legfontosabb dolog (kacagás). (Schneider Bence, a szabó.)

151

Generációk A veteránok

Lőnhárt Csenge Meg nekem, ezt már mondtam egyszer, nem tudom, tavaly vagy nem tudom mikor volt még egy ilyen beszélgetés, hogy a mozgásműhely az segített nagyon sokat ilyen szempontból. Mert akkor ott tényleg konkrétan kellett megfogjuk egymás kezét, megfogjuk egymás lábát, felemeljük egymást, együtt dolgozni kicsi csoportban, szóval szerintem az is tényleg fontos volt, hogy volt egy testi kontaktus is, mert addig volt, hogy csak úgy néztük egymást, s hogy mondjam, a testi kontaktus az max. egy pumn lehetett, vagy nem tudom (kacagás). Meg az, hogy ott tényleg a beszéd is nem volt annyira fontos, Feró elmondta mind a két nyelven. Meg akkor tényleg ott voltak ilyen bizalomjátékok, amik olyan nagyon izgalmasak voltak, hogy egy székről te dőljél hátra, s akkor a többiek kifognak, na. S ez tényleg olyan, hogy most román vagy magyar vagy roma vagy, mindegy, ki kell fogjon a többi, na. S olyan nem tudom, nekem ez nagyon megmaradt.

Eckstein-Kovács Ráhel Nekem is, de emlékszem, hogy az elsőkön másképp volt, ott minden műhelyből volt vagy három fajta. Szóval mozgásból volt kontakttánc, modern tánc és néptánc. Akkor a kézműves műhelyből volt, báb, nemez, és nem tudom mi. És vizuálisból is volt dia, kellett rajzolni. (Diára rajzolni.)

Igen, volt, hogy fotókamerát csináltunk dobozból, és volt számítógépezés. “Myscene”-t játszottunk. Igen, és látta mindenki. De akkor például a mozgásműhelyeken is látszott azért, hogy a kontakttánc volt az általában az, ami elég sikeres volt mindenki körében, mert a modern táncot általában csak a román gyerekek szerették, azért, mert a műhelyvezető nem tudott magyarul...

Lőnhárt Csenge Mi mindenkit kifogtunk a kontaktnál. Hát Ferót (Sinkó Ferenc), Noémit (Vajna Noémi), aztán ezt a Szabit (Balla Szabolcs) Noémivel.

Eckstein-Kovács Ráhel De előtte még volt valami, amikor más volt. Emlékszem, akkor ilyen távolabbi volt, azt nem tudom, ki csinálta az elsőt, de ott is volt valami.

Lőnhárt Csenge Persze, hát én utána, most ez leginkább Alex gyönyörű ábrázatának tudható be, de (kacagás) én utána Rákival jártam még egy évig zsonglőrködni a Sétatérre minden kedden és csütörtökön (kacagás). És amúgy jó, most ez így vicces, de amúgy nekem nagyon hasznos, hogy tudok zsonglőrködni, mert az egyetemen ez nekem egy ilyen extra képesség, amit ott mindig be tudok mutatni, hogy milyen ügyes vagyok. Szóval hát nem, de konkrétan, vizsgán használtam már fel ezt, meg mindenhol, úgyhogy...

Schneider Bence Én megtanultam, nem tudom, ha emlékeztek rá, de készítettünk ilyen eltorzított képeket (Photo­ shoppal.)

Eckstein-Kovács Ráhel Nekem a kontakttánc volt a kedvencem. Utána jártam, ameddig Kolozsváron voltam, vagyis 18 éves koromig, folyamatosan jártam tánc workshopok-ra. Azt is innen tanultam. Meg emlékszem, utána ezt tényleg nagyon, nagyon-nagyon megszerettem, és sokat jártam ilyesmire. És hát az animáció, azt is itt tanultam, s utána folytattam.

152

Lőnhárt Csenge Hát színin első éven mozgásórán azt csináljuk, amit itt csináltunk tíz napig Feróval. De konkrétan, ugyanazt. Tehát nem túlzok, hanem ugyanazokat csináljuk, pont.

Eckstein-Kovács Ráhel De emlékeztek, hogy egyik évben azért eléggé ilyen komplex dolgokat csináltunk. Voltak ilyen különböző szintek, különböző években a kontakttánccal, de volt, amikor tényleg így feldobtuk egymást a másik vállára, állva, meg megtudtuk csinálni, hogy a kicsi emelte a nehezet a vállára, meg így dobigáltuk az embereket...

Lőnhárt Csenge Szerintem azért is lehetett, mert akkor lehet, hogy volt, hogy kétszer egymás után jöttünk kb. hasonló társaság, vagy nem tudom, nem?

Eckstein-Kovács Ráhel De az is lehet igazából, hogy akik sokat voltunk, azért mi tudtunk haladni. Ha mész, nem tudom hány évet ilyen kis táborba, akkor már elsajátítod a bizonyos mozgásokat, és akkor azt fel tudod fejleszteni. De tényleg volt, amikor eléggé komoly dolgokat csináltunk.

Lőnhárt Csenge Meg azt is nagyon szerettem, amikor így voltak az ilyen, nem tudom, reggel volt talán, mielőtt kezdődött a műhely, de hogy voltak olyanok is, amikor együtt játszott mindenki, mind a három grupa. Nem voltunk kicsik, nagyok, nem tudom mik. (Igen, volt reggel is, és ebéd után is.)

Lőnhárt Csenge Igen, volt két ilyen izé, és akkor játszottuk a Țară, țară, vrem ostaș-t.

Schneider Bence Jaj, én azt nem szerettem. (kacagás) Lőnhárt Csenge Én igen. (kacagás) Schneider Bence Egy olyan erőszakos játék.

153

Generációk A veteránok

Lőnhárt Csenge Ő volt az egyedüli, aki a varrógéppel dolgozott.

Adam Andrei Nekem az tetszett, hogy reggelente, amikor idejöttem, és először mindig odatettek, hogy lazítsunk. És tetszett, hogy feljöttünk ide, és plasztilinnel dolgoztunk, és aztán filmeztünk, és minden. És volt még az a dolog, volt az a hosszú papír, és rajzoltunk egy tárgyat, és aztán megmozgattuk. És abban a kerékben volt. És volt egy rongy is körben, és ott volt az a kerek dolog.

(Igen, a zsonglőrműhelyben, a diabolo.). Nagyon vagány volt, mert voltak dolgok, amelyeket először láttam akkor. Azóta sem játszottam velük. És a zsonglőrködés alatt, mikor csináltuk azokat a labdákat rizzsel, folyton idegeskedtem, hogy nem sikerült megtölteni rendesen rizzsel (kacagás), azután meg verekedtünk a rizzsel, és aztán csak nekünk kellett feltakarítani a sok rizset.

Eckstein-Kovács Ráhel És az ebéd. Az nekem nagyon tetszett, mert szeretek a kisebb gyerekekkel együtt lenni, akik folyton odajöttek hozzánk és lalala, és igen, játszottunk, és szerettem az ebédeket.

Magyari Noémi Igen, az ebédek mindig nagyon vagányak voltak. Sóval, borssal, ki eszik gyorsabban, azután gyomorfájással, mert túl sokat ettetek, vagy túl sósat, igen, én is emlékszem ilyenekre. Vagy szilvát ettetek a dombon, és mindekire kiabálnom kellett, hogy ne egye a szilvát, mert hasmenése lesz, fájni fog a hasa.

Adam Andrei Még arra emlékszem, ez csak vele volt (Herțeg Carol), amikor elmentünk valamilyen múzeumba, ahol rajzolnunk kellett, és ő rajzolt két angyalt, rizset kellett tegyünk, vagy valamit… És akkor jött egy nő onnan, és zavarta őt a rajz, és elrontotta. Rátett egy rakás nem is tudom mit, egy rakás dolgot.

Schneider Bence Én az ebédről arra emlékszem, hogy a Feast-be volt, hogy egy kicsit később hozták ki a levest, és a tetejére lett egy ilyen hártya, amit kedves unokatestvérünk megoldotta úgy, hogy átdobta a szomszédhoz, a hártyát a levesből (kacagás).

Adam Andrei Ebédnél versenyeztünk, hogy ki eszik gyorsabban, ki fejezi be hamarabb az ebédjét.

Lőnhárt Csenge Én emlékszem, hogy én nagyon kicsi voltam így méretre, s akkor nem értem fel az asztalt, s mindig térdeltem a széken a vendéglőben, s akkor ez mindig egy ilyen, mindig jött domnul

154

Florin és szidott össze, hogy nem szabad térdelni a széken, mert rendesen kell ülni. S akkor mindig úgy ültünk, hogy valahogy a többiek takarjanak el, hogy ne látszódjon, hogy én térdelek a széken. Meg emlékszem, hogy volt Betti, Leventének volt a barátnője vajon?

Eckstein-Kovács Ráhel Nem, Nigásznak. Nigásznak. ( Jean-Robert Nigarura, a Tranzit munkatársa) Lőnhárt Csenge Ja? Na mindegy, valakinek a barátnője, és akkor... S akkor vele nagyon jóban lettünk, és hogy akkor mind azt mondtuk mindenkinek, hogy mi testvérek vagyunk. Nem tudom azt már, hogy én és ő, vagy mi hárman, vagy mindenki az asztalnál, de ezt mind mondtuk mindekinek, hogy mi igazából testvérek vagyunk, és ezt sokan elhitték, és akkor ez...

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, arra én is emlékszem, amikor az első év volt, amikor mi tudtunk románul kommunikálni, és akkor annyi hülyeséget mondtunk. Így a román gyerekeknek ebédnél, csaptuk be őket.

Hogy, igen, mi testvérek vagyunk, és igen (kacagás). Hát igen, de azért volt fordítva is azért.

Volt olyan is, hogy volt egy év, amikor nagyon kevesen voltunk magyar gyerekek, ez egy év volt, és nagyon sok román gyerek volt, mikor jött Belloni, meg Rareș a pantomimos...

Lőnhárt Csenge Duzzogtunk s elvonultunk.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, és elkülönültünk, azelőtt, meg azután volt keveredés bőven. Persze, amikor na, Csengével a legjobb barátok vagytok, akkor összeragadtunk. De volt az az év, amikor eléggé ilyen izolálva éreztük magunkat, és… ez a Rareș pedig, akkor volt amikor a Mátrixot is előadtuk.

Lőnhárt Csenge Ez jó.

Eckstein-Kovács Ráhel Mert mind mondta, hogy a Scufița Roșie-t csináljuk, s mi mondtuk, hogy nem, mi a Mátrixot fogjuk.

155

Generációk A veteránok

Lőnhárt Csenge Én emlékszem, hogy mindig olyan vicces volt, hogy akkor jó, persze, mi is röhögtünk, mert ott én álltam Bobikával s akkor rohant izé, Roli (kacagás). Mi inkább elengedtük egymás kezét, hogy... (kacagás)

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, és volt olyan év is, amikor, azt hiszem többször is, hogy jöttek F. N. gyerekei is, és az egyik kisfiú, aki fogyatékkal élő, az is egy fontos emlékként maradt meg, hogy mindenki hogy viszonyult hozzá...

Lőnhárt Csenge Arra én is nagyon emlékszem, akkor csináltuk a Bánya rap-et, és akkor ő nagyon élvezte azt, hogy mi itten énekeltünk, meg hülyéskedtünk, és akkor emlékszem, hogy apa jött akkor, hogy segítsen.

Eckstein-Kovács Ráhel És mindig ott volt mellette.

Lőnhárt Csenge Igen, apával mindig ültek ott, és akkor mindig ő indította el a kazettafont. És ezt nagyon élvezte. Meg amúgy is...

Schneider Bence De tényleg, azt hiszem látszik is az elején.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen. Az is. De amúgy általában az egész.

Lőnhárt Csenge Hát sokkal, sokkal. Vagy nem tudom, mintha olyan kicsi, én olyan kicsi koromtól jártam ide, hogy annyira természetes volt az a toleráns nem tudom, hogy mondják.

156

Schneider Bence Hozzáállás.

Eckstein-Kovács Ráhel Hát igen, csak akkor azt szeretnéd, hogy mások is jöjjenek, akik... Mert egy idő után, például szerintem, ahogy én voltam nevelve, amúgy is lehet, hogy toleránssá váltam volna. De sok más gyerek a környezetemben viszont nem, és akkor tudom, hogy én aztán győzködtem az osztálytársaimat, akik, hogy mondjam, rasszisták voltak, meg minden, és hogy magyaráztam…

S aztán volt, amikor jöttek ők is páran az osztályból, s akkor látszott, hogy rájuk is hatással volt mindez, de...

Lőnhárt Csenge Igen, valahogy nem, meg hogy valahogy itt nem volt, vagy hogy én nem érzem, hogy valakit azért nem szeretnénk, hogy ő milyen származású. Ha nem szerettünk valakit, akkor nem azért volt, hogy nem szerettük, hanem más okokból kifolyólag. Dehogy ez így meg se fordult az én fejemben legalábbis sokáig, amíg nekem is így más emberek meg osztálytársak nem hallottam ilyen hasonló dumákat. De nekem mindig valahogy olyan furcsa volt. És én is emlékszem, hogy konkrétan ezzel a táborral így mindig tudtam megvédeni magam, vagy hogy mondani nekik valamit, hogy nem úgy volt, hogy én csak úgy mondom, s akkor ők mondják, hogy hát de én úgyis tudom. Nem, mert el tudom mondani konkrétan, hogy figyelj ide, én voltam, ismerek ilyen embereket és volt egy saját tapasztalatom.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, mondjuk, hogy persze gyerekkorban ez is olyan furcsán mennek, mert ugye úgy igazából nem is úgy, nem kéne az emberek ilyesmiről beszéljenek, hogy nem, de én ismerek egy nem tudom kit. De persze, amikor kicsi vagy, ez a...

Adam Andrei Olyanok, akikkel itt barátkoztam össze? Nem, nem emlékszem. Nem voltak. Emlékszem, hogy mind játszottunk. De hogy így észbe tartsam, Lolo úr is ott volt, azt hiszem. Szerettem nagyon Lolo urat. Emlékszem, hogy kopasz volt, és kopasz Lolonak hívtuk. És még volt egy nő, akit szerettem, egy ilyen kicsit testesebb nő, azt hiszem volt neki két gyereke itt a táborban (talán

157

Generációk A veteránok

Schneider Bence De nem mondtuk meg, hanem így tettük magunkat, hogy készülük a Scufița Roșie-val, s…

Eckstein-Kovács Ráhel Otthon gyakoroltunk.

Schneider Bence Otthon gyakoroltuk a Mátrixot. És akkor a bemutatón végül a Mátrixot adtuk elő.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, akkor minden nap nálatok aludtam.

mert például én az iskolában sem, volt egy tanárnőm, akitől mindig rossz jegyeket kaptam, ha például nem azokkal a színekkel festettem, amelyekkel ő mondta. És itt nagy különbség volt ebben, tehát lehettek új ötleteid. És talán épp ez nem tetszett Rareș-nek, amikor pont a Piroska és a Farkast kellett volna csináljuk. Mert nem akartuk, na (kacagás).

Lőnhárt Csenge Nem kényszerítettek semmit csinálni. Tehát jó, megvolt ez a szándék, hogy a csoport együtt maradjon, de na. A tavaly is, amikor jöttem ez a kislány nem nagyon akart részt venni semmiben, és senki nem erőltette. Ha nem akar, hát nem akar. Amikor akar, majd csatlakozik. És emlékszem, többször volt még olyan, hogy valaki szomorú volt, vagy sírt, nem tudom miért, de volt néha egy-egy gyerek, aki sírt, de akkor is nagyon jól volt kezelve az, amikor valaki sírt. Volt, hogy akkor mindenki kérdezte, hogy akkor mi a baj, de akkor mondták a többiek, hogy most ne másszunk mind rá, hagyjuk, vagy nem tudom, mindig olyan...

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, barátságos, kedves volt.

Lőnhárt Csenge Igen, nem volt az, hogy jaj, te azért sírsz, azt nem szabad, menjél gyorsan vissza, vagy nem tudom. A felnőttek ezeket tényleg mindig olyan… Hagyták, hogy úgy organikusan megoldódjanak ezek a helyzetek.

Eckstein-Kovács Ráhel És a másik, ami olyan más volt, hogy a felnőtteket lehetett tényleg fogni, ölelni, hogy nem ez volt, tudod, hogy na most a tanár, akit…

158

159

Lőnhárt Csenge Számomra a tapasztalat a legfontosabb, és ez az interkulturális dolog, vagyis na, nem voltak rasszista gondolataim, és ez számomra a legértékesebb, abból, amit tanultam. Vagyis még azt se mondhatom, hogy tanultam, mert ez nem valami olyasmi volt, amit megtanultam. Ez teljesen természetes volt ebben a közegben, és én hozzászoktam, hogy mind együtt vagyunk, és nincs köztünk különbség. Vagyis rengeteg különbség van, de nem nézek le senkit emiatt.

Ilyesmi.

Generációk A veteránok

Márta)? Igen, őt szerettem. És volt még egy, együtt voltak, de már nem emlékszem. Lent volt, a táncműhelyen. Nem emlékszem pontosan, de piramist is kellett csináljunk (Azt hiszem Noémi volt).

Lőnhárt Csenge Nekem is nagyon tetszett, ahogy Feróval dolgoztunk. Én azt hittem, hogy Feró, na mi a neve, a magyarországi énekes (Nagy Feró) (kacagás). Én az utolsó pillanatig azt hittem, hogy én ismerem Ferót. Mint… És még arra is emlékszem, hogy meg is kérdeztem apámtól, hogy Feró az énekes-e (Magyarországról)? Igen (kacagás). Azt hittem, hogy na, Feró az, nem találkoztam még a nevével. Iuditával is nagyon jó kapcsolatom volt, vele a tábor után is sokat beszélgettem. Emlékszem, hogy írtam neki leveleket, és tartottam vele a kapcsolatot.

Schneider Bence Tehát Anissal és a vizuális műhelyt vezető lányokkal. És na, sokszor ott maradtunk miután lejárt a tevékenység, vártuk, hogy utánunk jöjjenek, és ők maradtak velünk, és akkor segítettem nekik és ott maradtam, extraként.

Eckstein-Kovács Ráhel A többségük. Talán Alina és Annabella, és Iudita, de Iuditával emlékszem, hogy mindenki jóban volt… Igen és az összes gyerekkel, mert minden nyelven beszélt. És Anis és Feró. Igen, és Varga Katicát is szerettem. És talán Ivett csinálta a vizuális műhelyt az első kiadáson? (Igen.) Őt is nagyon szerettem. És azt is, amikor a számítógéppel csináltunk dolgokat, meg nem is tudom még kit, Bettit is, aki azt hiszem animátor volt. (És Melinda, Oláh-Badi Melinda). Igen.

Az tetszett a legjobban, amikor olyan animátorok voltak, akik minden nyelven tudtak beszélni.

Mert akkor voltak a leginkább összekötve a táborozók.

Lőnhárt Csenge És ő nagyon közvetlen is volt, barátságosabb volt velünk. Nem éreztem, hogy felettünk állna.

Nem tudom, kíváncsiak voltak.

Schneider Bence Nekem is tetszett, hogy ha egy új ötletem támadt, olyasmi, amit nem ti vagy az animátorok találtak ki, hogy mit csináljunk, és egyesek segítettek azt megcsinálni, és inkább megbeszéltük. Tehát csinálhattunk mást is, nem csak azt, amit ők előre kitaláltak. És ez nagyon jó volt,

160

161

Generációk A veteránok

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, de ebben szerintem a nyelvi rész az elég nagy szerepet játszik. Hogy nem tudunk beszélni mással, vagy na, én emlékszem azért, hogy próbáltunk.

Lőnhárt Csenge Én nem emlékszem arra, hogy én konkrétan nagyon próbálnék valakivel barátkozni. Vagyis annyira biztonságban voltam, ismertem akiket, igen, s...

Adam Andrei Sokan voltak, akik a nagyokkal akartak lenni (kacagás). A kicsik folyton azt mondták, hogy a nagyoknál sokkal jobb, mert ők egész nap csak játszanak. De tulajdonképpen ugyanazt csinálták

mind. Panaszkodtak, hogy nincsenek együtt a nagyokkal. A kicsik csak színeznek, a nagyobbak többet voltak lent. Ez volt reggelenként, volt három vagy négy csoport, folyton cseréltük egymást, és a kicsik szaladtak le azokhoz kicsikhez folyton. Többen voltak, nagyobbak voltak, két csoport volt nagyobb gyerekekből, valahogy így. És hogy én is a nagyokkal akartak lenni.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, és általában a kisebb gyerekek a nagyokkal akartak lenni, mert a nagyok dörzsöltebbek voltak (kacagás), és a nagyobb gyerekekkel akartak barátkozni. Amúgy én küldeném a gyerekemet a táborba, de lehet, hogy másnak a gyerekének nagyobb szüksége lenne erre, vagy hogy jobb, hogy mondjam...

Schneider Bence Én azt hiszem, ha csak egyszer lett volna egy hét, nem lett volna ennyire erős az élmény. Talán ha többet tartott volna, nem tudom. De egyetlen hét az életedből...

Lőnhárt Csenge És a gyerekek mind visszajönnének.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen. És amúgy most, ha visszagondolok, lehet, hogy az is fontos, hogy a gyerekeknek más legyen a hátterük, nem, hogy hogy mondjam, nem csak, lehet, hogy akkor, nem tudom, hogy mondjam, hogy legyen értelme. (Hát így.) És amúgy akik még így külön jöttek, Ilonka néninek az unokái is azért olyan otthonosak voltak mindig, amikor jött Ilonka néni. És mi is otthon éreztük magunkat, mert úgyis mindig jöttünk, de azt hiszem például Alexandra és Claudiu is...

Adam Andrei Hát, ha csak magunk között lettünk volna aztán nagyon rossz lett volna, hogy csak mi, csak mi (kacagás). Mindig ugyanazokat az embereket lássam? Megunod egy idő után. Az úgy jó, ha jönnek mások is, nem tudom, más emberek, akik más nyelven beszélnek. Mert ha én mondjuk megszoktam már például a futballozás közben is, és így tovább, hamar megszoktam, hogy más emberekkel vagyok együtt. Ha ugyanazok az emberek lettek volna… Ez az emberekkel, és az idegen nyelvekkel sokat segített nekem. Segített, hogy megértsem, hogy ha nem is beszélem a nyelvet, legalább gesztusokkal beszéljek velük. Ez nagyon jó volt. Jó dolog, hogy más emberekkel is találkozhatsz.

Eckstein-Kovács Ráhel Igen, és amúgy szerintem, sokszor a kisebb gyerekek főleg, nem is vették észre. Emlékszem, engem többször is kérdeztek kisebb kislányok, hogy én is roma vagyok-e amúgy. És mondtam, hogy én pont nem, de ők például azt hitték. Vagy, hogy na, nem volt az ő fejükben annyira, hogy ok, na most ezek a románok, magyarok, romák.

Lőnhárt Csenge És az, hogy, most ez lehet, hogy nem pont ehhez a kérdéshez, csak el akarnám ezt így mondani, mert így benne van a fejemben, hogy így kérdeztél. Valami ilyen, hogy milyenek, hogy máshonnan jövünk, más környezetből, hogy ennek milyen... És az, hogy most azért is nem tudok olyan vicces emlékeket mesélni, mert rájöttem, vagyis most jövök rá, hogy akkor mi mennyire privilegizált emberek voltunk. És mennyire beképzeltek, és elkényeztetetten viselkedtünk. Tehát minden, amit tudnánk mesélni, ilyen vicces dolog, ez is nekünk vicces volt, hogy a levesből átdobjuk a szomszédba az izét. De igazából most így nem annyira vicces, és egy kicsit így, ezeket a vicces emlékeket így szégyellem, vagy azt érzem, hogy nagyon hülyén viselkedtünk, tényleg. És ha lesz gyerekem, akkor szeretném, ha nem viselkedne úgy, mint én akkor. Nem tudom, hogyha így a táborok alatt aztán biztos ebben is volt egy fejlődés, hogy már egy idő után nem voltunk éppen ennyire izék, de azért mi na, sokszor külön vonultunk, kihasználtuk a protekciónkat. Azt csináltunk, amit akartunk, nem beszéltünk senkivel, eléggé hogy mondjam, későre jött el az, amikor már nyitottabban vettünk részt ebben a dologban.

Köszönjük: Könczei Eszter, Könczei Samu, Schneider Vince.

A beszélgetést Harbula Hajnalka és Magyari Noémi vezette.

Könczei Eszter Könczei Eszter vagyok, 17 éves vagyok és nem emlékszem, hogy mikor voltam először, de tényleg. Sokszor voltam, szerintem még 14 évesen is itt voltam. De tényleg nem emlékszem, hogy hányszor. Sokszor.

Nekem is van olyan animációm, hogy nem emlékszem rá, s valami nagyon babakép van mellette rólam, úgyhogy... S valami gyurmafoltok ott mászkálnak, s ennyi.

Schneider Vince Én Schneider Vince vagyok, 14 éves, és hát én nem is emlékszem az első táboromra, valószínűleg a testvéreimmel jöhettem, és hát kb. azóta voltam mindegyikben. Hát én nem is emlékeztem például, hogy voltam a táborban, mármint a régiben, és akkor láttam az archívumban az animációmat.

s könnyen ment. Meg Nócival (Magyari Noémi) is, meg Borókával ( Jobb Boróka) is, meg Bak Mártával. Meg a zsonglőr csajokkal is mindig teljesen rendben volt, szerettem.

Nem múlt el, de egy idő után egyre inkább próbáltam, márminthogy muszáj volt, olyan helyzetben voltunk, hogy muszáj volt beszélni néha, meg kommunikálni. Úgyhogy egy idő után ha akartam, ha nem. S megértettem magam végül is. (Sikerélmény volt?) Hát erre nem emlékszem, de... (kacagás). Meg sokszor az elején emlékszem, hogy mind beszéltek hozzám, és én nem értettem, csak bólogattam és mosolyogtam. De ez rég volt.

Schneider Vince Nekem az az első emlékem talán, ahogy most visszaemlékezek, hogy itt kint Anissal nemezelünk. Hogy mit, azt már nem tudom, csak hogy nemezelünk. Hát nekem a zsonglőr lányokkal és Gicával (Madaras Ágnes) volt a legkönnyebb, mert régebb nem nagyon szerettem beszélni.

De akit ismertem, például Nócit (Magyari Noémi) vagy Borókát ( Jobb Boróka) így a Tranzitból, velük beszéltem. Ja és Mátéval. (Isztojka Máté).

Hát ugyanez, én is mindig ezt csinálom, bárhol. Ha beszáll egy bácsi a liftbe mellém, akkor mindig ez a halk röhögés, hogy lássa, de lehessen eldönteni, hogy most értem, vagy nem.

Könczei Samu Könczei Samu vagyok, 13 éves, és nem emlékszem az első táboromra, de olyan 5–6 táborba jöhettem.

Könczei Samu Én Ilonka (Lakatos Ilonka) nénire emlékszem, hogy mindig bent ült a nagyteremben, és az egész napot végigülte. Hát nekem Gicával volt könnyű beszélni, mert ő magyar volt, és az animátorok közül Könczei Eszterrel (kacagás), meg Bak Mártával, őt ismertem a suliból.

Hát, hogyha hozzám szóltak, akkor válaszoltam. Az animátorokkal, azokkal többé-kevésbé már lehetett beszélgetni, ha románok voltak, gyerekekkel nem annyira.

Könczei Eszter Én amire vissza tudok emlékezni az az, hogy féltem beszélni románul, merthogy nem tudtam románul, s ezért nem mertem soha megszólítani senkit. Nem tudom, szerintem ezzel nem volt baj, hogy felnőttekkel kommunikálunk. Mármint, hogy még Alinaval (Bradu–Pintea Alina) is az elején, vele is féltem beszélni, merthogy nem tudtam jól románul, de utána vele is nagyon jól

Könczei Eszter A kedvenc foglalkozásom egy darabig csak a zsonglőrködés, amikor kicsik voltunk, akkor wow.

Aztán szépen lassan mindegyik. A mozgást azt nem szerettem annyira, nem nekem való volt.

De az animációt is nagyon szerettem, a nemezelést is. De igen, talán a zsonglőrködés az, amit a leginkább…

162

163

Generációk A tapasztaltak

A TAPASZTALTAK. CEI CU EXPERIENȚE

Könczei Samu Hát én néha nem szerettem a zsonglőrködést, mert nem tudtam. Most már szeretem, mert tudok. És az animációt is nagyon szerettem. Én sokat zsonglőrködtem otthon is, meg máshol is.

Magyari Noémi Még Boróka készített ilyen csoportképes képeslapot.

Könczei Eszter Nekem olyan volt, de azok régiek. (Azok régebbiek, igen.)

Könczei Samu Én úgy emlékszem, hogy Ráki, a díjkiosztón...

Könczei Eszter Igen, mindenkiről volt külön fénykép.

Könczei Eszter Egy ideig megőriztünk dolgokat azok közül, amiket itt készítettünk. De egy darabig, én emlékszem, ilyen nemezdolgokat is, meg emlékszem egy évben csináltunk papucsot, még az is megvolt egy darabig, meg animációs dolgok, meg amiket rajzoltunk, meg minden, aztán most már nincs meg semmi. Meg a sok gyurmafigura, amit csináltunk, meg mindenféle.

Könczei Samu Hát a labdákat, az mindegyik kiszakadt.

Schneider Vince Emlékszem sokáig tartottunk egy stadiont, amit csináltunk a focis animációhoz.

Könczei Samu Az jól nézett ki.

Könczei Eszter Ezek még meg kell legyenek valahol szerintem.

Könczei Samu Itt voltak a Tranzitban sokáig. Nem tudom, hogy aztán mi lett vele. (Hát aztán hazavittétek valahova.)

Könczei Eszter Általában összeszedtük kiállítás után a saját cuccainkat s hazavittük azért. (És a képeslap a táborról?) Amiből lettek a képeslapok, az tavalyi vagy tavalyelőtti tábor.

Schneider Vince Nekem megvan mind a kettő felragasztva az ajtóra.

Könczei Eszter Dehát biztos a mozgás, meg zsonglőrködés egy labdával, a koordinációban biztos segített.

Schneider Vince Hát próbáltunk Samuval együtt zsonglőrködni, úgy, hogy én vagyok a bal kéz, és Samu a jobb.

Hát néha sikerült.

Könczei Eszter Meg azért a kontakttánc is. Én mondjuk sose szerettem, mert soha nem tudtam csinálni semmit, se bukfencezni, se semmit, a lábamat a nyakamba tenni, vagy ilyenek. De azért az is segített. És mindent végigcsináltunk… Az vagány volt, azért azt szerettem, amikor kellett gurulni egymáson. De olyan is volt, szintén kontakttáncon, amikor ilyen vegyük fel egymást, és emeljük fel egymást hátára, akkor én szépen félreálltam egy oszlop mögé, és megvártam, ameddig befejezik.

Könczei Samu Én ilyenre nem emlékszem, hogy lett volna.

Schneider Vince Én sem.

164

165

Könczei Samu Én vicces sztorira nem nagyon emlékszem, biztos volt, de nem emlékszem.

Generációk A tapasztaltak

Schneider Vince Hát nekem is a zsonglőrködés volt a kedvencem, és az animáció készítés. De tavaly inkább a zsonglőrködés, mert akkor tanultunk már kicsit nehezebb dolgokat. Nem is tudom. Én is próbáltam otthon zsonglőrködni, csak folyton kiszakadtak a labdáim. De igen, próbáltam.

Magyari Noémi Fárasztó volt?

Könczei Samu Hát akkor akadtunk ki, két éve, amikor az animáción nem lettünk együtt.

Schneider Vince Igen, nem lehettünk egy csoportban.

Magyari Noémi Szóval akkor volt ilyen.

Könczei Samu Nem volt semmi, mert végül elvállaltuk így is, nem csináltunk semmit, de nem tudom, az úgy fura volt, mert eddig mindig mi választottuk a csoportot. De most a tavaly voltam én, volt egy hosszú hajú kisfiú. Paulnak hívták? Azt hiszem. Ő nagyon kedves volt. Rá emlékszem, a többi emberre nem nagyon.

Könczei Eszter Nem, Tudor.

Schneider Vince Tudor. (Igen, igen.)

Könczei Eszter Hát emlékeznék, ha csak egyszer lettem volna, de valószínűleg nem lenne ilyen, márminthogy nem maradt volna ennyire meg. Hát valahol az is jó, hogy mindig ugyanazok s azok már ismerik egymást, és összeszoknak egy idő után. Én is az utolsó utáni pillanatig jártam. Én mindig szívesen jöttem.

Schneider Vince Hát én nagyon szerettem a foglalkozásokat, meg úgy, hát úgy tábor, a vakációban egy ilyen jó kis foglalkozás.

Könczei Samu Én is szerettem. Nem tudom, miért, de szerettem.

Schneider Vince Hát én egyszer elfelejtettem eljönni az első nap, de azért, mert elfelejtettem, hogy van.

Könczei Eszter Egyik kedvenc munkám a macskás, a grillmacskás animáció.

Könczei Samu Nekem a focis animáció. Abban sok munka volt. Élveztük.

Könczei Eszter Az ugyanabban az évben volt. Meg volt, valamelyik évben csináltunk, azt lehet, hogy nem Anissal, hanem Mátyás Noémivel talán, ilyen nemezvirágokat, s abból hajcsatot, s minden, én azt nagyon szerettem. Igen, igen, még megvannak.

Schneider Vince Még emlékszem, hogy a focis animációhoz még itt maradtunk utána délután s folytattuk. Amúgy nekem a kiállítások tetszettek, amikor az összes rajzot, meg voltak ezek a papíros

166

167

Generációk A tapasztaltak

Könczei Eszter Nem tudom. Azt hiszem az volt az utolsó, mármint úgy az utolsó, hogy akkor voltam, mint gyerek itt utoljára, amikor már olyan jó nagy voltam, jóval nagyobb voltam, mint a többiek. És akkor már lenyomattam már bármit, amit akartam a kisebbeken, hogy akkor animációt készítettünk az ufókról és a grillmacskáról, és megcsinálták, én csak mondtam, és megcsinálták. És az nekem egy sikerélmény volt, hogy a grillmacskát sikerült bevinni a...

Könczei Eszter Meg amikor Vince megtanította a népnek, Nem tudom, mi az...

Schneider Vince Igen, a Nem szabad a tehent.

Könczei Eszter A Nem szabad a tehent, igen. S itt ültünk, és énekeltük az udvaron. Meg azt még arrafelé is, amikor mentünk ebédelni, meg visszafelé.

Schneider Vince Mindenhol. (Hogy sikerült neked ezt így megtanítani?) Hát nem tudom. Énekeltük Samuval, aztán már mindenki énekelte egy idő után.

Könczei Eszter Az nagyon rég volt.

Schneider Vince Hát négy éve.

Könczei Eszter Több szerintem.

Schneider Vince Lehet. Telik az idő (kacagás).

Könczei Samu Én szívesen visszajönnék, hogyha nem is animátornak, mert azt nem tudom, de szívesen csinálnék mindenfélét.

Schneider Vince Én is. Egy kicsit zsonglőrködni. Meg Alexszel. (Az rég volt, ugye?)

Könczei Eszter Hát az iskolai környezethez képest sokkal szabadabb, meg sokkal több mindent megenged.

Könczei Samu Attól függ, hogy ki. Animátortól is függ.

Könczei Eszter Hát de gondolom, hogy ő iskolai környezetben is ugyanezt csinálja.

Könczei Samu Nem, Bak Márta az iskolában szigorúbb. Sokkal szigorúbb. Hát nem tudom, lehet, hogy én láttam úgy, mert Florinnal sohasem volt úgy… Ő egy kicsit szigorúbbnak tűnik, nem biztos, hogy az, csak úgy néz ki.

Könczei Eszter De biztos ők is úgy állnak hozzá, hogy ez nem iskola, és akkor másképp, kicsit jobban engedik, vagy nem tudom. Florin kézimunkázott, mintha gyerek lenne.

Magyari Noémi Igen, igen, ő szeretett mindig becsatlakozni a mindenféle játékhoz is, meg a szünetekben, amikor az udvaron játszottak. (Adj király katonát.)

Könczei Eszter Jaj, én mindig féltem, soha nem álltam be, mert féltem, hogy ott... (Volt az, amikor úgy kellett megcsapni a másik hátát.) Jaj, nem, azt aztán végképp nem. Én szerintem soha nem álltam be, mindig féltem, hogy aztán ott valaki fellök, vagy nem tudom.

168

169

Generációk A tapasztaltak

animációk, ilyen két mozdulattal azt hiszem, ilyen áthúzós, azok tetszettek, ki voltak rakva egymás mellé.

Könczei Eszter Meg én azt szerettem még nagyon, amikor a kiállítás előtti este rendeztük a kiállítást. Értitek?

Azt nagyon szerettem. Aztán másnap, meg na, hát ez... az olyan fura volt.

Könczei Samu Nekem tavaly kicsit fura volt, hogy az előadáson, nem tudom, kicsit az emberek, inkább a szülők, vagy nem tudom kik voltak.

Schneider Vince Mi volt a tavaly, mert én már nem voltam itt.

Könczei Samu Hát mindenki beszélt, zaj volt a teremben.

Könczei Eszter Hát de ez ilyen.

Könczei Eszter De hosszú volt, az volt a baj, hogy nagyon hosszú volt.

Könczei Eszter De amúgy szokott ez jó is lenni, nem? És mindig megnézzük egymás munkáit. Én mindig nagyon kíváncsi vagyok.

Könczei Samu Én körbe megyek és megnézek mindent.

Schneider Vince Én is.

(S olyan, hogy ti tanítottatok valamit a saját anyanyelveteken?)

Schneider Vince Hát a Nem szabad a tehent. (kacagás) Könczei Eszter Az komoly volt. Fel is van véve, van róla hangfelvétel. És rá van vágva az egyik animációra.

Könczei Samu A tehenesre.

Könczei Eszter Az ufós animációra. Igen, igen, azt meg kell majd keresni.

Könczei Samu Tizennégy.

Schneider Vince Hatba, ötbe.

Könczei Eszter Nem, tizenöt, -hat. Nekem az volt az utolsó gyerektáborom.

170

Könczei Eszter Közben nem érzed, hogy fáradt vagy, mert úgy pörög, és egyik műhelyből a másikba és mindig kell valamit csinálni, de este azért én mindig éreztem, hogy lefáraszt. De azért volt olyan, hogy ha valamihez nem volt kedve, például egyik műhelyhez, egyszer csak lelépett s megjelent egy másik csoportnál. Mert ott volt valaki, akivel inkább jóban van, vagy inkább azt akarta csinálni.

De olyan konkrétan, hogy nem akarok itt lenni, nem tudom ha volt. Én régebb, amikor Anissal nemezeltünk, mondjuk én mindig el voltam maradva még a többiekhez képest is, de amúgy emlékszem, hogy amikor például ilyeneket csináltunk, hogy papucs, meg egyszer csináltunk valami táskákat, és én mindig ott ültem, és még dolgoztam rá, mert mindig le voltam maradva, úgyhogy arra is rá kellett még dolgozni egy kicsit. (…)

Hát már csak az, hogy egy hétig kell kommunikálj a többi gyerekkel, márminthogy románul. És ameddig kicsi voltam annyira nem tűnt fel, de mióta most már két éve animátorkodom, most már rendesen érzem, egy hét után, hogy jobban beszélek románul. És igen aztán elfelejtem, ez a lényeg.

Könczei Samu Ha lett volna idő, akkor dolgoztunk volna többet, de így... fejeztük be, a kézimunkával volt ez a, agyaggal dolgoztunk, hogy nem fejeztük be, s akkor nem tudtuk folytatni. Hogy akkor folytattuk volna következő nap. Más dolgot kellett volna csinálnunk. (…)

Ha ajánlani kellene a tábort, felsorolnám, azt mondanám, olyan foglalkozást mondanák neki, ami tudom, hogy őt érdekli.

Könczei Eszter Meg hogy olyasmiket csinálnak, amiket amúgy hétköznap nem. Nem nemezelnek otthon, meg nem csinálnak animációkat otthon.

Schneider Vince Hát nem is tudom. Hogyha ajánlani kéne, akkor így én leginkább a zsonglőrködést ajánlanám, nem tudom, hogy mennyire lehet így máshol tanulni, hogy vannak-e ilyen foglalkozások?

Könczei Eszter S aztán itt van olyan, például Rákiék és Csengéék emlékszem, hogy zsonglőrködtek, s aztán tovább jártak zsonglőrködni. Úgyhogy van ilyen.

171

Generációk A tapasztaltak

Magyari Noémi Szóval akkor nem olyan, mint a suliban?

Könczei Eszter Hát messze nem.

Könczei Samu Nem is olyan kell legyen. (…) Hát voltak ijesztő játékok is, úgy ijesztő, hogy elég vadnak nézett ki, tehát egymás hátát kellett megcsapják, meg ilyenek. Meg volt olyan, hogy kő-papír-ollóztunk, és vajba fogadtunk.

Schneider Vince Meg amit játszottunk Bazsival és Tamival, hogy fogadtunk a vajakra? Ilyen kicsi vajakba a reggelihez, meg a lekvárokba, s akkor aztán aki nyert a kő-papír-ollóban, az megkapta. (S mit csináltatok annyi vajjal?) Megettük.

172

173

Schneider Vince Nekem ezek a beszélgetések fognak hiányozni, mondjuk kézimunka közben vagy ilyesmi. Hát általában arról, hogy Mátéval hülyéskedtünk. Meg Tami, meg Bazsi.

CEI CU EXPERIENȚE. A TAPASZTALTAK Mulțumiri: Könczei Eszter, Könczei Samu, Schneider Vince.

Discuția a fost moderată de Harbula Hajnalka și Magyari Noémi

Könczei Eszter Sunt Könczei Eszter, am 17 ani și nu-mi mai amintesc când am fost prima dată. Am fost de mai multe ori, cred că și la 14 ani am participat. Dar nu-mi amintesc de câte ori am fost. De multe ori. Și eu am animații de care nu-mi amintesc și e o imagine de copil despre mine lângă, așa că... Și ceva pete de plastilină se târesc acolo și atât.

Schneider Vince Eu sunt Schneider Vince, am 14 ani și eu nici nu-mi amintesc de prima mea tabără, cel mai probabil am venit cu frații mei și de atunci am cam fost la toate. Eu, de exemplu, nu mi-am amintit că am fost într-un an în tabără, în una de demult, dar apoi am văzut animațiile mele în archivă.

Generații Cei cu experiențe

Könczei Samu Sunt Könczei Samu, am 13 ani și nu-mi amintesc de prima mea tabără, dar am fost în vreo 5-6 tabere.

Könczei Eszter Ceea ce îmi amintesc e că mi-a fost frică să vorbesc românește, deoarece n-am știut românește și din această cauză n-am avut curajul să vorbesc cu nimeni. Nu știu, după părerea mea asta nu era o problemă, să comunicăm cu adulții. Vreau să zic chiar și cu Alina (Bradu Pintea Alina), la început și cu ea mi-a fost frică să vorbesc, pentru că n-am știut foarte bine românește, dar după aceea și cu ea a mers foarte bine și ușor. Și cu Nóci (Magyari Noémi), și cu Boróka ( Jobb Boróka), și cu Bak Márta. Și cu fetele de la jonglerie a fost întotdeauna foarte ok, mi-a plăcut. Frica asta nu a trecut, dar după un timp am tot încercat să trec peste ea, vreau să zic că era necesar, eram într-o situație în care era musai să vorbim din când în când, să comunicăm, așa că după o vreme am făcut, chiar dacă nu am vrut. Și, într-un final, m-am făcut de înțeles. (Era o senzație de succes?) Păi asta nu-mi amintesc, dar... (râsete). La început îmi amintesc că tot vorbeau cu mine, iar eu nu înțelegeam nimic, am dat numai din cap și am zâmbit. Dar asta a fost mai demult.

Schneider Vince Prima mea amintire, cum îmi amintesc acum, e că lucram cu Anis afară cu lâna. Ce lucram nu-mi mai amintesc, numai că era cu lâna. Pentru mine cel mai ușor a fost cu fetele de la jonglat și Ghița (Madaras Ágnes), că mai demult nu prea am vrut să vorbesc. Dar cu cei pe care îi știam mai înainte de la Tranzit, de exemplu cu Nóci (Magyari Noémi), sau Boróka ( Jobb Boróka), cu ei am vorbit. Da, și cu Máté (Isztojka Máté). E la fel, și eu fac asta întotdeauna, peste oriunde.

Dacă intră un nene lângă mine în lift, e întotdeauna acest râset încet, să vadă, dar să și poată să decidă dacă înțeleg sau nu.

Könczei Samu Eu îmi amintesc de Ilonka néni (Lăcătuș Ileana), întotdeauna stătea pe un scaun în sala mare și a stat toată ziua cu noi. Pentru mine cel mai ușor a fost să vorbesc cu Ghița, pentru că ea era unguroaică și printre animatori cu Könczei Eszter (râsete), și cu Bak Márta, pe ea o știam de la școală. Dacă cineva mă adresa, am răspuns. Cu animatorii, mai mult sau mai puțin, dar se putea să discuta dacă erau români, cu copii nu prea.

Könczei Eszter Activitatea mea preferată pentru un timp era numai jongleria, asta era wow, când eram mici. Și apoi, încetul cu încetul, toate au început să-mi placă. Mișcarea nu mi-a plăcut atât de mult, n-a

Schneider Vince Mi is aztán vettünk ilyen diabolo-t. Nekem volt sajátom is, és kaptam tőletek is.

Schneider Vince Și preferata mea era jongleria, jongleria și animațiile, dar anul trecut totuși mai mult jongleria, deoarece am învățat atunci lucruri puțin mai dificile. Nici nu știu. Am încercat și acasă să jonglez, dar tot timpul mi s-au rupt mingile. Dar da, am încercat.

Könczei Samu Păi mie câteodată nu mi-a plăcut jonglatul, că nu m-am descurcat. Acum îmi place, că acum mă descurc. Și animațiile mi-au plăcut foarte mult. Și am jonglat mult și acasă, și în alte locuri.

Könczei Eszter Un timp am tot păstrat lucrurile pe care le-am făcut. Le-am păstrat un timp, îmi amintesc, și lucruri din lână și îmi amintesc că era un an când am făcut papuci, și papucii i-am păstrat un timp, și obiectele de la animații sau ce am desenat și pe toate, dar acum nu mai avem nimic. Și figurinele de plastilină pe care le-am făcut, și mai multe chestii.

Könczei Samu Și mingile, dar alea s-au tot rupt.

Schneider Vince Îmi amintesc că am păstrat mai mult timp un stadion pe care l-am făcut pentru o animație de fotbal.

Könczei Samu Arăta super tare.

Könczei Eszter Astea trebuie să le avem încă pe undeva.

Könczei Samu Au fost aici la Tranzit mult timp. Nu știu apoi ce s-au întâmplat cu ele. (Păi după aia l-ați adus acasă undeva).

174

Könczei Eszter De obicei am strâns lucrurile noastre după expoziție și le-am dus acasă. (Și cărțile poștale despre tabără?) Era anul trecut sau acum doi ani, erau cărți poștale în tabără.

Schneider Vince Eu le am pe ambele lipite pe ușă.

Magyari Noémi Boróka a făcut carte poștală dintr-o poză de grup.

Könczei Eszter Eu am avut din acela, dar acelea sunt mai vechi. (Sunt mai vechi, da).

Könczei Samu Și au îmi amintesc că Ráki, la festivitatea de închidere…

Könczei Eszter Da, am avut fotografii cu fiecare participant.

Könczei Eszter Sunt sigură că mișcarea, jonglatul cu o minge, a ajutat în coordonare.

Schneider Vince Păi am încercat cu Samu să jonglăm împreună, așa ca eu să fiu mâna stângă și Samu era mâna dreaptă. Câteodată am și reușit.

Könczei Eszter Dar și dansul contact. Mie de exemplu nu mi-a plăcut, că niciodată n-am putut să fac nimic, nici datul peste cap, nici nimic, să-mi pun picioarele după cap sau așa ceva. Dar totuși a ajutat și aia. Și am făcut până la capăt toate... Era fain, mi-a plăcut totuși când ne-am rostogolit unul peste altul. Dar era și altceva, tot la dans contact, când trebuia să ne luăm unul pe altul, să ne luăm pe spate, atunci eu frumos m-am dat la o parte lângă un stâlp și am așteptat până ce se termină.

Könczei Samu Eu nu-mi amintesc să fi fost așa ceva.

Schneider Vince Nici eu.

175

Generații Cei cu experiențe

fost potrivită pentru mine. Dar animația mi-a plăcut, cât și lucrul cu lâna, dar na, poate totuși jongleria a fost preferata mea.

Magyari Noémi A fost obositor?

Könczei Samu Păi noi atunci ne-am ieșit din pepeni, acum doi ani, când la animații nu am fost împreună.

Schneider Vince Da, nu am fost în același grupă.

Magyari Noémi Deci au fost și din astea.

Könczei Samu N-a fost mare bai, am acceptat și așa, n-am făcut nimic, doar că a fost ciudat că până atunci întotdeauna noi ne-am ales grupele. Anul trecut am fost eu și un copil cu părul lung. Îl chema Paul? Cred că da. A fost foarte drăguț. De el îmi amintesc, de ceilalți nu prea.

Könczei Eszter Nu, Tudor.

Schneider Vince Tudor. (Da, da.)

Könczei Eszter Păi mi-aș aminti dacă aș fi fost numai o singură dată, dar cel mai probabil nu ar fi așa, nu mi-ar fi rămas atât în minte. Cumva e bine că tot timpul sunt aceleași copii, și se cunosc între ei, și se obișnuiesc unul cu celălalt. Și eu am participat până în ultimul moment. Eu întotdeauna am venit cu plăcere.

Schneider Vince Mie mi-au plăcut foarte mult activitățile și așa, în general, tabăra, în vacanță era o activitate faină.

Könczei Samu Și mie mi-a plăcut. Nu știu de ce, dar mi-a plăcut.

Schneider Vince Eu odată am uitat să vin în prima zi, dar de aia că am uitat că este.

Könczei Eszter Una dintre lucrările mele preferate este cu pisica, animația cu pisica grill.

Könczei Samu Mie mi-a plăcut animația cu fotbalul. Am lucrat mult la ea. Ne-a plăcut.

Könczei Eszter A fost în același an. Într-un an am făcut, poate nu cu Anis, ci cu Mátyás Noémi, niște floricele din lână și din alea, agrafe de păr, asta mi-a plăcut foarte mult. Da, da, încă le mai am.

Schneider Vince Îmi amintesc că la animația cu fotbalul am rămas și după masă și am continuat să lucrăm la ea. Mie mi-au plăcut expozițiile, când toate desenele erau expuse, și mai erau animațiile alea din hârtie, care se animau din două mișcări, alea mi-au plăcut, erau expuse una lângă celălaltă.

176

177

Generații Cei cu experiențe

Könczei Samu Eu de povești haioase nu prea îmi amintesc, sigur au fost, dar nu-mi amintesc.

Könczei Eszter Nu știu. Cred că acela era ultima tabără, vreau să zic ultima tabără la care am participat ca și copilă, eram deja mai în vârstă, eram mai în vârstă decât ceilalți copii, și atunci deja am reușit să-i conving pe cei mici de orice vroiam și atunci am făcut animații despre OZN-uri și pisici grill și au făcut tot ce i-am spus, au făcut tot. Și asta pentru mine a fost un succes, că am reușit să introduc pisicile grill...

Könczei Eszter Și când Vince i-a învățat pe toată lumea piesa aia.

Schneider Vince Da, piesa Nem szabad a tehent.

Könczei Eszter Da, Nem szabad a tehent, da. Și am stat aici pe jos și am cântat în curte. Și asta am făcut și când ne-am dus la prânz, și când ne-am întors.

Schneider Vince Oriunde. (Cum ai reușit să-i înveți așa?) Păi, nu știu. Am cântat cu Samu, iar după o vreme fiecare a început să-l cânte.

Könczei Samu Eu aș reveni cu drag, chiar dacă nu ca animator, pentru că aia nu aș putea să fac, dar aș face tot felul de lucruri.

Schneider Vince Și eu aș reveni. Să jonglez un pic. Și cu Alex. (Asta a fost demult, nu?)

Könczei Eszter Foarte de demult.

Schneider Vince Păi acum patru ani.

Könczei Eszter Eu cred că mai mult.

178

Schneider Vince Poate. Trece timpul (râsete).

Könczei Eszter Față de ce e în școală, asta e mult mai liber, permite mult mai multe lucruri.

Könczei Samu Depinde și de animator.

Könczei Eszter Presupun că ea așa face și la școală.

Könczei Samu Nu. Bak Márta în școală e mai severă. Mult mai severă. Nu știu, poate doar eu am văzut-o așa, cu Florin niciodată nu a fost așa… el pare puțin mai sever, nu-i sigur că e așa, dar așa arată.

Könczei Eszter Dar probabil și atitudinea lor e așa, că aici nu-i ca în școală, iar atunci e un pic altfel, sunt mai permisivi sau nu știu. Florin a participat la atelierul de modelaj de parcă ar fi un copil.

Magyari Noémi Da, da lui întotdeauna i-a plăcut să participe la ateliere și în pauze, când era joacă în curte. (Țară, țară, vrem ostaș) Könczei Eszter Eu niciodată nu m-am jucat, că mi-a fost frică, că acolo… (Era jocul acela când trebuia să-l atingi spatele celuilalt). Nu, aia nu, în nici un caz. Eu niciodată nu m-am băgat, mi-a fost frică că cineva mă trântește sau nu știu.

Magyari Noémi Deci nu e ca la școală?

Könczei Eszter Pe departe nu.

Könczei Samu Nici nu trebuie să fie așa. (…) Erau și jocuri mai înfricoșătoare, păreau să fie mai sălbatice, trebuia să pleznești spatele celuilalt și așa. Și mai era când ne jucam piatră-hârtie-foarfece și am pariat pe unt.

179

Generații Cei cu experiențe

Könczei Eszter Mie mi-a mai plăcut că, cu o zi înainte de festivitate, am rămas seara să lucrăm la montarea expoziției. Înțelegeți? Asta mi-a plăcut tare mult. Și a doua zi a fost așa, puțin mai ciudat.

Könczei Samu Pentru mine a fost puțin ciudat anul trecut la festivitate, nici nu știu, puțin oamenii care au fost, mai mulți părinți sau nu știu cine au fost.

Schneider Vince Ce a fost anul trecut, pentru că eu n-am mai participat.

Könczei Samu Păi toată lumea vorbea, a fost gălăgie în sală.

Könczei Eszter Păi asta așa e. Dar a fost lung, asta a fost problema, că a fost foarte lung. Dar, de altfel, asta de obicei e fain, nu? Și de fiecare dată vedem lucrările celuilalt. Eu întotdeauna sunt foarte curioasă.

Könczei Samu Eu mă uit la toate.

Schneider Vince Și eu.

(Și s-a întâmplat să învațați ceilalți copii ceva pe limba voastră maternă?)

Schneider Vince Păi cântecul Nem szabad a tehent. (râsete) Könczei Eszter Aia a fost treabă serioasă. E și înregistrat, există materialul audio. Și este montat pe una dintre animații.

Könczei Samu Pe ăla cu vaca.

Könczei Eszter Pe animația cu OZN-ul. Da, da, va trebui s-o căutăm.

Könczei Samu În 2014.

Schneider Vince 2015, sau 16.

Könczei Eszter Nu în 2015, ci în 2016, atunci a fost ultima mea tabără Könczei Eszter În timpul zilei nu simți că ești obosit, pentru că se întâmplă multe, de la un atelier la altul întotdeauna ai ceva de făcut, dar seara totuși eu întotdeauna simt că am obosit. Dar s-a mai întâmplat, când (un copil) nu a avut chef, de exemplu la un atelier, să plece și să apară la un alt atelier. Pentru că acolo era cineva cu care s-a înțeles bine sau, mai degreabă, vroia să facă altceva. Dar așa să nu vrea să fie aici deloc, nu prea. Mai demult, când am lucrat cu lâna cu Anis, eu întotdeauna am rămas în urmă și față de ceilalți, dar îmi amintesc, când am făcut papuci, sau odată genți, că eu am mai trebuit să lucrez la ele, pentru că eram rămasă în urmă, așa că a trebuit să lucrez mai mult (…).

180

Faptul că trebuie să comunici cu ceilalți copii o săptămâna întreagă, mai ales în română. Și când eram mai mică nu am realizat, dar de acum doi ani, când vin în tabără ca și animator, acum deja după o săptămână simt că vorbesc mai bine românește. Și da, după aia uit, dar asta e.

Könczei Samu Dacă am fi avut mai mult timp am fi lucrat mai mult, dar așa… nu am terminat, asta a fost la lucrul manual, am lucrat cu lut și nu am terminat, și atunci nu am putut să continuăm. Am fi continuat a doua zi. Ar fi trebuit să facem altceva (…).

Dacă ar fi să recomand tabăra, aș înșira, le-aș zice activitățile care știu că le-ar plăcea.

Könczei Eszter Și că fac chestii pe care, de altfel, nu le fac zi de zi. Nu lucrează cu lâna acasă și nu fac animații acasă.

Schneider Vince Păi nici nu știu. Dacă ar fi să recomand, eu aș recomanda mai degreabă jongleria, nu știu dacă asta se poate învăța și altundeva, dacă mai sunt astfel de activități.

Könczei Eszter Și mai sunt cazuri, de exemplu, îmi amintesc că Ráki și Csenge au jonglat, apoi au continuat să meargă la jonglat. Așa că exista și asta.

Schneider Vince Și noi după aceea am cumpărat diabolo. Eu am avut una și am mai primit și de la voi.

Schneider Vince Mie o să-mi lipsească discuțiile astea din timpul lucrului manual sau așa ceva. De obicei ne prosteam cu Máté. Și cu Tami și cu Bazsi.

181

Generații Cei cu experiențe

Schneider Vince Și ce am jucat cu Bazsi și cu Tami, că am pariat pe unt? Pe untul ăla micuț ce am primit la micul dejun și pe dulceață, iar atunci cine câștiga la piatră-hârtie-foarfece, le-a primit. (Și ce ați făcut cu atâta unt?) Le-am mâncat.

Köszönjük: Adam Emanuel, Adam Marian, Apró Péter, Jakab Norbert, Jakab Sándor, PetricFlorián Ákos, Petric-Florian Máté, Makkai-Deme Rozi, Makkai-Deme Soma, Vădan Luca, Vădan Filip.

A kérdéseket Könczei Samu és Schneider Vince tette fel.

Jakab Norbert Az egész ízlett.

Könczei Samu Nehéz volt maszkban dolgozni?

Jakab Norbert Nem. Könczei Samu Hányszor voltatok már korábban a táborban?

Vădan Filip Negyedik alkalommal vagyunk itt.

Könczei Samu Nehéz volt maszkban dolgozni?

Vădan Filip Nem. Könczei Samu És mit csináltatok a táborban?

Vădan Filip Különféle dolgokat agyagból, festettünk, ma pedig animációt is csinálunk.

Schneider Vince Milyen volt az ebéd? Melyiket szerettétek?

Vădan Filip Nekem ízlett minden ebéd, jobb, ha erről a testvéremet kérdezitek meg. Ő válogatósabb. (Luca, jó volt-e az ebéd) Vădan Luca Egyáltalán nem. Egyik sem, egyáltalán nem volt jó. Minden tetszett.

Vădan Filip Nem ízlett neki egyáltalán az étel.

Könczei Samu Ez volt az első táborotok?

Jakab Norbert Igen.

Könczei Samu És hogy tetszett?

Jakab Norbert Jó volt.

Könczei Samu És miket csináltatok?

Jakab Norbert Lutoztunk. Mit csináltunk? Nem tudom.

Jakab Sándor Ettünk.

Schneider Vince És milyenek voltak az ebédek?

Jakab Norbert Jó volt, finomak voltak.

Schneider Vince Melyik ízlett a legjobban és mi nem ízlett?

182

183

Generációk A kezdők

A KEZDŐK. ÎNCEPĂTORII

Könczei Samu Ez hányadik táborotok?

Makkai-Deme Rozi Másfeledik. Vagy, várjál… A második, és még voltunk egy fél táborban.

184

Könczei Samu Miket csináltatok, a munkáitokat?

Makkai-Deme Rozi Mondjad Soma. Tehát például agyagoztunk, csináltunk papírmaszkokat, animációkat, ilyesmiket igazából.

Könczei Samu Nehéz volt maszkban dolgozni?

Makkai-Deme Soma Nem nagyon. Könnyen hozzá lehetett szokni. (A maszkhoz?) Igen.

Makkai-Deme Rozi Zsonglőrködésen például amikor mozogtunk, akkor nem volt kellemes, de azon kívül meg lehetett oldani, s jó volt.

Könczei Samu S a zsonglőrködésen mit csináltatok? Csak zsonglőrködés, vagy még voltak valami eszközök?

Makkai-Deme Soma Volt más eszköz, mint például az a kis kupolaszerű izé.

Makkai-Deme Rozi Volt diablo, volt tányérpörgetés, volt kétkerekű pedál, ami igazából románul pedalete, de...

Könczei Samu Melyik tetszett a legjobban?

Makkai-Deme Soma Nekem a pedálos.

Makkai-Deme Rozi Nekem az összes tetszett, de igazából a kétkerekű pedál tetszett a legjobban.

Könczei Samu Ez a tábor jobb volt, mint a tavalyi? Jobban tetszett?

Makkai-Deme Rozi Nekem a tavalyi jobban tetszett igazából. Több mindent csinálhattunk, többen voltunk.

185

Generációk A kezdők

Schneider Vince És mit csináltatok a műhelyekben?

Vădan Luca Hát csuprokat, és… Egyensúlyoztunk a tányérokkal.

Schneider Vince És a zsonglőrműhelyen mit csináltatok?

Vădan Filip Egyensúlyoztunk a tányérokkal, diabolóztunk, zsonglőrködtünk, dolgoztunk a diabolóval, és nagyjából ennyi. Egyensúlyoztunk.

Schneider Vince És tanultatok valamit itt a táborban?

Vădan Filip Igen.

Könczei Samu Jobb volt az idei tábor, mint a tavalyi?

Vădan Filip Nekem ugyanolyan érdekesnek tűnt.

Vădan Luca Nekem nem tűnt érdekesebbnek.

Vădan Filip Igen. Én is jobban szerettem egy kicsit a tavaly, mert bent voltunk, és nem kellett maszkot viselni.

Schneider Vince, Könczei Samu Köszönjük.

Schneider Vince S aztán mit csináltatok az avatárral?

Makkai-Deme Soma Fotózkodtunk. Mi voltunk elsőnek kész.

Makkai-Deme Rozi Animációt csináltunk belőlük.

Makkai-Deme Soma Igen.

Schneider Vince És van olyan, olyan foglalkozás, amit folytatnátok a tábor után is? Például zsonglőrködés, vagy animációk készítése akár?

Makkai-Deme Soma Szerintem animáció, én nagyon szeretem az animációkat.

Schneider Vince Otthon szoktál csinálni?

Makkai-Deme Soma Igen. Volt olyan, hogy a suli, az elektromos suliidőben kellett animációkat csináljunk a telefonnal, és voltak ott aplikációk, s én azokat nem, egyáltalán nem törlöm le.

Schneider Vince És mire számítottatok a tábor elején, hogy ilyen lesz, vagy másra, hogy gondoltátok?

Makkai-Deme Soma Én eleve éreztem, hogy kábé ilyen lesz, hogy sok ismerős is fog jönni.

Makkai-Deme Rozi Én több magyar gyerekre számítottam. Persze tudtam, hogy lesznek román nyelvű gyerekek is, csak több emberre számítottam, és arra számítottam, hogy bent leszünk a nagyte­remben.

Makkai-Deme Soma Igen.

186

187

Generációk A kezdők

Makkai-Deme Soma Nekem is jobban tetszett a tavalyi. Nem kellett maszkot viselni.

Schneider Vince Milyenek voltak az ebédek? Melyik ízlett, melyik nem?

Makkai-Deme Soma Nekem volt olyan, hogy a második nem ízlett, és volt olyan, hogy a leves nem ízlett.

Schneider Vince S akkor mi volt a második, arra nem emlékszel? Hogy pontosan az étel, mi nem ízlett? Hogy ezt majd javítsák a szervezők.

Makkai-Deme Soma Volt valami cukros laska, nem tudom, nekem az nem nagyon ízlett.

Makkai-Deme Rozi Mazsolás cukros laska volt.

Makkai-Deme Soma Igen.

Schneider Vince Vargabéles?

Makkai-Deme Rozi Az. Nem jutott eszembe a neve. Nekem talán az első volt a legjobb, amikor húsleves volt és hús.

Makkai-Deme Soma Ja igen, az nagyon jó volt.

Schneider Vince És itt a foglalkozások közül melyik tetszett a legjobban? A kézművesség volt, animáció, s zsonglőrködés.

Makkai-Deme Soma Nekem az animációs, amikor az avatárt kellett csinálni.

Makkai-Deme Rozi Nekem a zsonglőrködés tetszett a legjobban.

Könczei Samu Az első kérdésünk az, hogy ez a hányadik táborotok?

188

Petric-Florian Ákos Második Könczei Samu Milyen dolgokat csináltatok, a munkáitok, miket csináltatok?

Petric-Florian Ákos Agyagoztunk.

Petric-Florian Máté Agyagoztunk, csináltunk még...

Petric-Florian Ákos Ilyen nagy bábokat.

Petric-Florian Máté Karaktereket, és igen, nagyjából.

Petric-Florian Ákos Csináltunk egy animációt a karakterrel.

Könczei Samu Nehéz volt maszkban dolgozni? Megszoktátok így a tábor végére?

Petric-Florian Máté Nagyjából. Azért mégis jobb maszk nélkül.

Petric-Florian Ákos Hát egy kicsit megszoktam. Az elején egy kicsit nehéz volt.

Könczei Samu A tavalyi táborban voltatok. S az jobb volt, mint az idéni?

Petric-Florian Ákos Aham.

Petric-Florian Máté Jobb volt.

Schneider Vince Milyenek voltak az ebédek, melyik ízlett, melyik nem?

189

Generációk A kezdők

Schneider Vince És hogy tűnt nektek ez a tábor, hogy tanulni vagy inkább szórakozni volt? Inkább tanultatok vagy inkább szórakoztatok?

Makkai-Deme Soma Én inkább tanultam, hogy hogyan kell megcsinálni az avatárt, s akkor az nagyon jó, mert fel lehet akármikor használni, Halloween-kor, karácsonykor, meg akármikor. Igen, amúgy mind a kettő.

Makkai-Deme Rozi Hát én úgy éreztem, hogy mind a kettő. Nagyon jól szórakoztam az egészben. Csak jó volt, mert egyre inkább hozzászoktam a román nyelvhez.

Könczei Samu Még azt akartam kérdezni, hogy nehezen tudtatok kommunikálni?

Makkai-Deme Soma Néha igen, néha nem.

Makkai-Deme Rozi Az elején lassan ment, de például a tegnap eléggé jól belejöttem, és nagyon lazán sikerült használnom a szavakat.

Schneider Vince És lettek új barátaitok innen a táborból?

Makkai-Deme Soma Nekem igen nagyjából, vagy nem is tudom.

Makkai-Deme Rozi Igazából azok voltak, akik a tavaly voltak, vagy igazából mindenkit ismerek már innen, még az új gyerekeket is. Hát igen. Manu és Marian, meg Denisa is.

Schneider Vince Köszönjük szépen

Schneider Vince És úgy érzitek, hogy tanultatok ebből a táborból? Inkább tanulás, vagy inkább szórakozás volt?

Petric-Florian Ákos Szórakozás.

Petric-Florian Máté Igen, szórakozás.

Schneider Vince S lett-e új barátotok, vagy esetleg ellenségetek?

Petric-Florian Máté Egy csomót ismertünk. Talán a román fiúk nagyjából újak voltak. De volt pár ismerős.

Petric-Florian Ákos Aham.

Könczei Samu És lenne valami ezek közül a foglalkozások közül, amit jövőre, vagyis táboron kívül folytatnátok?

Petric-Florian Máté Táboron kívül?

Petric-Florian Ákos Nekem az animáció.

Petric-Florian Ákos Igen.

Schneider Vince Akkor is, ha maszkban kéne ülni?

Petric-Florian Máté De, akkor is jönnénk.

Schneider Vince Köszönjük.

190

191

Könczei Samu Ez volt az első táborod, nem?

Generációk A kezdők

Petric-Florian Ákos Nekem mindegyik. Arra emlékszem, az tényleg jó volt.

Petric-Florian Máté A második ebéd ízlett eddig a legjobban. Valami hús meg kuszkusz, és leves.

Schneider Vince Melyik a kedvenc foglalkozásotok a három közül? Azt hiszem három van, nem?

Petric-Florian Máté Három, igen.

Petric-Florian Ákos A kedvenc az a karakterkészítés volt.

Petric-Florian Máté Nekem is az volt.

Schneider Vince Az az animáció, vagy melyikhez tartozik?

Petric-Florian Máté Az a karakterkészítéshez.

Petric-Florian Ákos Az animációhoz.

Petric-Florian Máté A karakterkészítéshez. A végén csináltunk egy ilyen kisebb animációt. Szerintem mindegyik csapat.

Schneider Vince És mit vártatok a tábortól az elején, mire számítottatok, hogy ilyesmi lesz, vagy...?

Petric-Florian Máté Úgy nagyjából egész végig azt gondoltam, hogy egy csomó ideig maszkban fogunk ülni, hát úgy nagyjából az egész táborban. Hát a foglalkozásokra nagyon nem gondoltam, hogy mik lesznek.

Petric-Florian Ákos Én az animációt gondoltam csak, mivel az minden évben van, vagyis a múltkor is volt. És akkor gondoltam, hogy most is lesz.

192

Apró Péter Nem. Schneider Vince És tanultál a táborban? Tanultál valami újat?

Apró Péter Igen. Például amikor agyagozunk, hogy így mindig meg kell fordítani.

Schneider Vince És inkább tanulni, vagy inkább szórakozni tudtál ebben a táborban?

Apró Péter Hát mindkettő, de nagyjából...

Schneider Vince Értem. És lettek új barátaid a táborban? Vagy ellenségeid? Vagy valamilyen kapcsolatod?

Apró Péter Hát a románokkal úgy nem nagyon barátkoztam, de úgy jóban vagyunk.

Könczei Samu És ha lenne valamilyen foglalkozás, amit a táboron kívül folytatnál?

Apró Péter Agyagozni lehet.

Könczei Samu Jövőre szívesen jönnél?

Apró Péter Igen.

Könczei Samu Vince, még valami kérdés?

Schneider Vince Nincsen. Elfogyott.

Könczei Samu Köszönjük.

193

Generációk A kezdők

Apró Péter Aham.

Könczei Samu És így összességében mit vártál, amikor jöttél? Vagy nem tudtad, hogy mi lesz, vagy tudtad, hogy miket fogtok csinálni.

Apró Péter Hát az anyukám mondta, hogy zsonglőrködünk, és játszunk, meg kézműveskedünk, hát így nagyjából erre gondoltam.

Könczei Samu S miket csináltatok, milyen munkáitok vannak?

Apró Péter Hát agyagoztunk, készítettünk egy ilyen avatárt, egy karaktert, ilyen maszkokat is készítettünk, amik ilyen szörnyek voltak.

Könczei Samu S nehéz volt maszkban dolgozni?

Apró Péter Hát megszoktad. Aztán, nem volt nagyon nehéz.

Schneider Vince Melyik volt a kedvenc ebéded? Melyik ízlett, melyik nem?

Apró Péter Hát úgy nagyjából mindegyik ízlett, csak nem nagyon tudtam megenni. (Sok volt?) Hát nem volt túl sok, csak én nem tudok sokat enni. Hát másodikból lehet volna kevesebb.

Schneider Vince Kevesebb második, értjük. És melyik volt a kedvenc foglalkozásod a három közül?

Apró Péter Az avatár készítés.

Schneider Vince S volt olyan, ami nem tetszett, vagy kevésbé?

194

Adam Emanuel Melyik volt? A második fogás.

Schneider Vince És mi volt az? Mi volt a második fogás?

Adam Emanuel Rántott hús.

Adam Marian És kuszkusz.

Adam Emanuel Kuszkusszal, és paradicsom is volt.

Schneider Vince És melyik volt a tevékeny...

Adam Emanuel Tevékenység?

Schneider Vince Igen, a kedvenc tevékenységetek?

Adam Marian A zsonglőrködés.

Adam Emanuel Nem, az agyagozás.

Schneider Vince És neked a zsonglőrködés?

Adam Marian Igen, a zsonglőrködés.

Schneider Vince És mit csináltatok a zsonglőr műhelyben? Csak zsonglőrködtetek, vagy mást is?

Adam Marian Mindenfélét. Labdákkal, tányérokkal.

195

Generációk A kezdők

Könczei Samu Hányadik alkalommal vagytok a táborban?

Adam Emanuel Ötödik alkalommal.

Adam Marian Igen, ötödször.

Könczei Samu Mit csináltatok a tábor alatt?

Adam Marian Agyagból csináltunk dolgokat.

Adam Emanuel Igen, szörnyeket kartonpapírból.

Adam Marian Idén kartonból csináltunk dolgokat.

Könczei Samu Nehéz volt maszkban dolgozni?

Adam Emanuel Nem. Adam Marian Nem. Könczei Samu Jobb volt az idén a tábor, mint a tavalyi?

Adam Marian Nem. Adam Emanuel Nem. Schneider Vince Milyenek voltak az ebédek? Melyik volt a kedvencetek?

196

Schneider Vince És mit?

Adam Emanuel A zsonglőrködést. A tányérokkal és a labdákkal.

Schneider Vince És van valami, amit folytatni szeretnétek a tábor után is, valami tevékenység? És melyik?

Adam Emanuel Az agyagozást.

Adam Marian Az agyagozást, igen.

Schneider Vince Köszönjük.

ÎNCEPĂTORII. A KEZDŐK Mulțumim: Adam Emanuel, Adam Marian, Apró Péter, Jakab Norbert, Jakab Sándor, PetrikFlórián Ákos, Petric-Florian Máté, Makkai-Deme Rozi, Makkai-Deme Soma, Vădan Luca, Vădan Filip.

Interviurile au fost realizate de Könczei Samu și Schneider Vince.

Könczei Samu Acesta a fost prima voastră tabără?

Jakab Norbert Da. Könczei Samu Și cum a fost?

197

Generații Începătorii

Adam Emanuel És a pedálok.

Schneider Vince És mire számítottál a tábor elején?

Adam Emanuel A tábor elején...

Schneider Vince Olyan volt, mint amire számítottál az elején, vagy több volt, vagy kevesebb?

Adam Marian Kevesebb.

Adam Emanuel Kevesebb.

Schneider Vince Hány órát vagytok itt naponta?

Adam Emanuel 12-től 4-ig.

Schneider Vince És lettek új barátaitok a táborban?

Adam Emanuel Igen.

Adam Marian Igen.

Schneider Vince És tanultatok valamit a táborban?

Adam Emanuel Igen.

Adam Marian Igen.

Könczei Samu A câtea oară sunteți în tabără?

Vădan Filip Suntem a patra oară în tabără.

Könczei Samu Și a fost greu să lucrați în mască?

Vădan Filip Nu.

198

199

Generații Începătorii

Könczei Samu Ce ați făcut în tabără?

Vădan Filip Diverse lucruri din lut, am pictat, o să facem astăzi și animație.

Schneider Vince Cum a fost mâncarea? Care a fost preferatul vostru?

Vădan Filip Mie mi-a plăcut toată mâncarea, mai bine întrebați-l pe fratele meu. El e mai pretențios. (Luca cum ți-a plăcut mâncarea?)

Vădan Luca Deloc. Toată și deloc. Toată mi-a plăcut.

Vădan Filip Nu i-a plăcut deloc mâncarea.

Schneider Vince Și ce ați făcut în ateliere?

Vădan Luca Păi căni, și... Ținut farfuriile în echilibru.

Schneider Vince Și ce ați făcut la jonglerie?

Vădan Filip Am ținut farfuriile în echilibru, am făcut cu diabolo, am jonglat, am lucrat cu diabolo, și cam atât. Și am ținut în echilibru.

Schneider Vince Și ați învățat aici în tabără?

Vădan Filip Da. Könczei Samu A fost mai faină tabăra asta decât cel din anul trecut?

Jakab Norbert A fost bine.

Könczei Samu Ce ați făcut?

Jakab Norbert Am lucrat cu lut. Ce am făcut? Nu știu.

Jakab Sándor Am mâncat.

Schneider Vince Cum au fost prânzurile?

Jakab Norbert Au fost bune, gustoase.

Schneider Vince Care v-a plăcut, și care nu v-a plăcut?

Jakab Norbert Mi-a plăcut tot.

Könczei Samu A fost greu să lucrezi în mască?

Jakab Norbert Nu.

Könczei Samu A câtea oară sunteți în tabără?

Makkai-Deme Rozi Unu jumate. Sau stai… A doua, și am mai fost la o jumătate de tabără.

Könczei Samu Ce ați făcut, ce ați lucrat?

Makkai-Deme Rozi Spune Soma. Deci de exemplu am lucrat cu lut, am făcut măști din hârtie, animații, așa ceva.

Könczei Samu A fost greu să lucrați cu mască?

Makkai-Deme Soma Nu foarte greu. Ne-am obișnuit ușor. (Cu masca?) Da. Makkai-Deme Rozi De exemplu la jonglerie, când ne-am mișcat nu a fost foarte plăcut, dar s-a putut rezolva, și a fost bine.

Könczei Samu Și la jonglerie ce ați făcut? Numai jonglat sau au mai fost instrumente?

Makkai-Deme Soma Au fost și alte instrumente, de exemplu chestia aia mică ca o cupolă.

200

Makkai-Deme Rozi A fost diabolo, a fost învârtirea farfuriilor, pedală cu două roți, care, de fapt, în română se numește pedaletă...

Könczei Samu Care v-a plăcut cel mai mult?

Makkai-Deme Soma Mie pedaletele.

Makkai-Deme Rozi Mie mi-au plăcut toate, dar cel mai mult și mie pedaletele mi-au plăcut.

Könczei Samu Tabără asta a fost mai faină decât cel din anul trecut?

Makkai-Deme Rozi Mie anul trecut mi-a plăcut mai mult. Am făcut mai multe activități, am fost mai mulți copii.

Makkai-Deme Soma Și mie mi-a plăcut mai mult anul trecut. Nu trebuia să purtăm măști.

Schneider Vince Cum au fost prânzurile? Care v-a plăcut și care nu?

Makkai-Deme Soma La mine au fost cazuri când nu mi-a plăcut felul doi și era când nu mi-a plăcut supa.

Schneider Vince Și ce era atunci pentru felul doi, nu-ți amintești? Care a fost mâncarea care nu ți-a plăcut? Ca organizatorii să corecteze asta în viitor.

Makkai-Deme Soma A fost ceva paste cu zahăr, nu știu, dar mi nu prea mi-a plăcut.

Makkai-Deme Rozi Paste cu zahăr și stafide au fost.

Makkai-Deme Soma Da.

201

Generații Începătorii

Vădan Filip Mie mi s-a părut la fel de interesantă.

Vădan Luca Mie nu mi s-a părut mai interesantă.

Vădan Filip Da. Și mie mi-a plăcut un pic mai mult anul trecut pentru că a fost înăuntru și n-a trebuit să purtăm mască.

Schneider Vince, Könczei Samu Mulțumim.

Makkai-Deme Soma Da. În timpul școlii electronice trebuia să facem animații cu telefonul și erau tot feluri de aplicații, iar eu pe acestea nu le șterg niciodată.

Schneider Vince Și la ce v-ați așteptat la începutul taberei, cum v-ați gândit că va fi, sau v-ați gândit că va fi altfel?

Makkai-Deme Soma Eu m-am gândit că va fi cam așa, că vor veni mulți cunoscuți.

Makkai-Deme Rozi Eu m-am așteptat la mai mulți copii maghiari. Evident, am știut că vor fi și copii români, dar m-am așteptat să fie mai mulți copii și m-am așteptat să lucrăm înăuntru, în sala mare.

Makkai-Deme Soma Da. Schneider Vince Și cum vi s-a părut tabăra asta, a fost mai mult despre învățat sau despre distracție? Ați învățat sau mai mult v-ați distrat?

Makkai-Deme Soma Eu mai mult m-am distrat când am făcut avatarul, iar asta a fost foarte bine, pentru că putem să-l folosim oricând, de Halloween, de Crăciun, oricând. Da, de fapt ambele, și învățat, și distracție.

Makkai-Deme Rozi Eu am simțit că e ambele. În general, eu m-am distrat foarte bine. Și a fost bine, că am început să mă obișnuiesc cu limba română.

Könczei Samu Am mai vrut să vă întreb cât de greu a fost să comunicați?

Makkai-Deme Soma Câteodată greu, câteodată nu.

Makkai-Deme Rozi La început a mers mai încet, dar, de exemplu, ieri deja m-am prins destul de bine și am reușit foarte lejer să folosesc cuvintele.

202

203

Generații Începătorii

Schneider Vince Vargabeleș?

Makkai-Deme Rozi Da. Nu mi-am amintit numele. Mie poate primul prânz mi-a plăcut cel mai mult, era supă de pui și carne.

Makkai-Deme Soma Da, acela era foarte bun.

Schneider Vince Și aici la activități care v-a plăcut mai mult? Era lucru manual, animații și jonglerie.

Makkai-Deme Soma Mie mi-a plăcut animațiile, când am făcut avatarele.

Makkai-Deme Rozi Mie mi-a plăcut cel mai mult jongleria.

Schneider Vince Și după aia ce ați făcut cu avatarele?

Makkai-Deme Soma Am făcut poze. Noi am terminat primii.

Makkai-Deme Rozi Am făcut animații din ele.

Makkai-Deme Soma Da. Schneider Vince Și a fost vreo activitate pe care ați continua-o și după tabără? De exemplu jongleria sau animațiile?

Makkai-Deme Soma Cred că animațiile, mie îmi plac foarte mult animațiile.

Schneider Vince Faci și acasă de obicei?

Könczei Samu Prima noastră întrebare ar fi: a câta oară ați venit în tabără?

Petric-Florian Ákos A doua oară.

Könczei Samu Ce ați făcut, ce ați lucrat?

Petric-Florian Ákos Am lucrat cu lut.

Petric-Florian Máté Am lucrat cu lut și am mai făcut...

Petric-Florian Ákos Păpuși din astea mari.

Petric-Florian Máté Caractere, da, în mare parte.

Petric-Florian Ákos Am făcut o animație cu caractere.

Könczei Samu A fost greu să lucrați în mască? V-ați obișnuit până la sfârșitul taberei?

204

Petric-Florian Máté În mare, da. Dar, totuși, e mai bine fără mască.

Petric-Florian Ákos Eu m-am obișnuit un pic. La început a fost un pic greu.

Könczei Samu Ați fost și în tabăra de anul trecut. A fost mai fain decât anul ăsta?

Petric-Florian Ákos Da. Petric-Florian Máté A fost mai bine.

Schneider Vince Cum au fost prânzurile, care v-a plăcut și care nu?

Petric-Florian Ákos Mie mi-au plăcut toate. Îmi amintesc una, care era într-adevăr bună.

Petric-Florian Máté Al doilea prânz mi-a plăcut cel mai mult. Era ceva carne, și cuscus, și supă.

Schneider Vince Care e activitatea voastră preferată dintre cele trei? Cred că sunt trei, nu?

Petric-Florian Máté Da, sunt trei.

Petric-Florian Ákos Preferatul meu a fost când am făcut caracterele.

Petric-Florian Máté Și mie asta mi-a plăcut.

Schneider Vince Astea erau animațiile sau la care atelier a fost?

Petric-Florian Máté Era crearea unor caractere.

205

Generații Începătorii

Schneider Vince Și ați legat prietenii noi din tabără?

Makkai-Deme Soma Eu da, în mare parte sau nici nu știu.

Makkai-Deme Rozi De fapt, au fost mai mulți care au fost și anul trecut și, de fapt, cunosc deja pe toată lumea de aici, chiar și pe copii noi. Păi da. Manu și Marian și Denisa.

Schneider Vince Mulțumim mult.

206

Petric-Florian Ákos În cazul meu, animațiile.

Petric-Florian Ákos Da. Schneider Vince Chiar și dacă va trebui să stați în mască?

Petric-Florian Máté Da, aș veni și atunci.

Schneider Vince Mulțumim.

Generații Începătorii

Petric-Florian Ákos La atelierul de animații.

Petric-Florian Máté La crearea de caractere. La sfârșit am făcut o animație mai scurtă. Cred că fiecare echipă a făcut.

Schneider Vince Și ce ați așteptat de la tabără la început, v-ați gândit că va fi cam așa cum a fost, sau…?

Petric-Florian Máté Eu m-am cam gândit tot timpul că o să stăm foarte mult timp în mască, practic pe tot parcursul taberei. La activități nu m-am gândit ce o să fie.

Petric-Florian Ákos Eu m-am gândit numai la atelierul de animații, că asta e în fiecare an, a fost și anul trecut. Și atunci m-am gândit că va fi și anul acesta.

Schneider Vince Și aveți impresia că ați învățat din tabăra asta? Era mai degreabă despre a învăța sau, mai degreabă, distracție?

Petric-Florian Ákos Era distracție.

Petric-Florian Máté Da, distracție.

Schneider Vince Și ați făcut prieteni noi sau dușmani?

Petric-Florian Máté Multe lume am cunoscut deja. Poate doar băieții români au fost noi. Dar au fost fețe cunoscute.

Petric-Florian Ákos Da. Könczei Samu Și ar fi careva dintre aceste activități pe care ați continua-o și la anul sau și în afara taberei?

Petric-Florian Máté În afara taberei?

Könczei Samu Asta a fost prima ta tabără, nu-i așa?

Apró Péter Aha. Könczei Samu Și așa, în general vorbind, la ce te-ai așteptat când ai venit? Ai știut ce va fi sau ce o să faceți?

Apró Péter Păi mama mi-a spus că o să jonglăm, o să jucăm, o să avem lucru manual, în mare la asta m-am gândit.

Könczei Samu Și ce ați făcut, ce ați lucrat?

Apró Péter Am lucrat cu lut, am făcut așa un avatar, un caracter, am făcut și măști, erau măști de monștri.

Könczei Samu Și a fost greu să lucrați în mască?

Apró Péter Păi te-ai obișnuit. După aia n-a fost foarte greu.

207

208

Könczei Samu La anul ai vrea să vii?

Apró Péter Da. Könczei Samu Vince, mai ai întrebări?

Schneider Vince Nu mai am, s-au gătat.

Könczei Samu Mulțumim.

Generații Începătorii

Schneider Vince Care a fost prânzul tău preferat? Care ți-a plăcut, care nu?

Apró Péter În general fiecare mi-a plăcut, numai că nu prea am putut să-l mănânc. (A fost prea mult?) Nu a fost prea mult, numai eu nu pot să mănânc prea mult. Din felul doi putea să fie mai puțin.

Schneider Vince Mai puțin din felul doi, am înțeles. Și care a fost activitatea ta preferată dintre cele trei?

Apró Péter Când am făcut avatarele.

Schneider Vince Și a fost careva care nu ți-a plăcut sau ți-a plăcut mai puțin?

Apró Péter Nu a fost.

Schneider Vince Și ai învățat în tabără? Ai învățat ceva nou?

Apró Péter Da. De exemplu, când am lucrat cu lut, am învățat că întotdeaune trebuie să-l întorci pe cealaltă parte.

Schneider Vince Și mai degreabă ai învățat sau mai mult te-ai distrat în tabără?

Apró Péter Păi ambele, în general...

Schneider Vince Am înțeles. Și ți-ai făcut prieteni în tabără? Sau dușmani? Ceva relație?

Apró Péter Păi cu românii nu prea ne-am împrietenit, dar în general suntem ok.

Könczei Samu Și care ar fi activitatea pe care ai continua-o și după tabără?

Apró Péter Poate lucrul cu lut.

Könczei Samu A câta oară sunteți în tabără?

Adam Emanuel A cincea oară.

Adam Marian Da, a cincea.

Könczei Samu Ce ați făcut în timpul taberei?

Adam Marian Am făcut din lut.

Adam Emanuel Da, monștri. Din carton.

Adam Marian Am făcut lucruri din carton anul acesta.

Könczei Samu A fost greu să lucrați în mască?

Adam Emanuel Nu.

209

210

Adam Emanuel Nu, lutul. Din lut.

Schneider Vince Și al tău jonglatul?

Adam Marian Da, jonglatul.

Schneider Vince Și ce ați făcut la jonglat. Numai jonglat, sau altceva?

Adam Marian Tot așa. Cu mingi, cu farfurii.

Adam Emanuel Și pedalete.

Schneider Vince Și la ce v-ați așteptat la începutul taberei?

Adam Emanuel La începutul taberei...

Schneider Vince A fost așa cum v-ați așteptat la început sau a fost ceva mai mult, sau mai puțin.

Adam Marian Mai puțin.

Adam Emanuel Mai puțin.

Schneider Vince Câte ore stați aici într-o zi?

Adam Emanuel De la 12 până la 4.

Schneider Vince Și v-ați făcut prieteni în tabără?

211

Generații Începătorii

Adam Marian Nu. Könczei Samu A fost mai faină tabăra asta decât cel de anul trecut?

Adam Marian Nu. Adam Emanuel Nu. Schneider Vince Cum au fost prânzurile? Care a fost preferatul vostru?

Adam Emanuel Care a fost? Felul doi.

Schneider Vince Și ce a fost? Nu știți ce a fost la felul doi?

Adam Emanuel A fost șnițel de pui cu...

Adam Marian Cuscus Adam Emanuel Cu cuscus, și niște roșii au fost.

Schneider Vince Și care a fost activ…

Adam Emanuel Activitatea Schneider Vince Da, activitatea preferată?

Adam Marian Jonglatul.

Adam Emanuel Da. Adam Marian Da. Schneider Vince Și ați învățat în tabără?

Adam Emanuel Da. Adam Marian Da. Schneider Vince Și ce?

Adam Emanuel Jonglatul. Cu farfuriile, cu mingile.

Schneider Vince Și este ceva ce vreți să continuați în afară de taberei, ceva activitate, și care?

Adam Emanuel Cu lutul, cu toți.

Adam Marian Cu lutul, da.

Schneider Vince Mulțumim.

212

Atelier de modelaj Kézműves műhely

Atelier de jonglerii Zsonglőrműhely

Atelier de arte vizuale Vizuális műhely

Atelier dans contact Táncműhely

Expoziție Kiállítás

Zile de sărbătoare Ünnepnapok

INTERKULTI T����� ������ ����� 2019 G���������� 2019

M�������: �������������, �������� ������, �������� ������, ��������������� ������ A�������: ���������, ����� ������, ���� �������, ���� �� �������

C��� T������ H�� C��� / K��������, ���. B������ / M���� �. 16.

PROGRAM: 24 – 28 ����� / ������, 9.30-17.30, ������ / ������� E�������� �� ������� �� ��������� / K�������� �� ������������: 29 ����� / ������, ��� 13 ���

�����������: ��������:

���������: ���������:

�������������: ������������:

���������� ��: ���������:

P�������� �� ���������� �� ��� ������� ������� A������������� F������� C������� N�������. AFCN �� ���� ������������ �� ���������� ����������� ��� �� ����� �� ���� ����������� ����������� ��� �� ��������.

A������ ���� �� ��������� ��������������� �������������� ���������.

Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság

��������� �����: ��������������:

TRANZIT

INTE R C U L TURAL Art Camp for Children 1-5 & 7-11 of September 2020

Casa Tranzit Ház Cluj / Kolozsvár, str. Barițiu / Malom u. 16.

Műhelyek: zsonglőrködés, vizuális műhely, kézműves műhely Ateliere: jonglerii, arte vizuale, modelaj

ORGANIZATOR: SZERVEZŐ:

COORGANIZATOR: TÁRSSZERVEZŐ:

COFINANȚAT DE: TÁMOGATÓK:

,

PROIECTUL NU REPREZINTĂ ÎN MOD NECESAR POZIŢIA

ADMINISTRAȚIEI FONDULUI CULTURAL NAȚIONAL. AFCN NU ESTE RESPONSABILĂ DE CONȚINUTUL PROIECTULUI SAU DE MODUL ÎN CARE REZULTATELE PROIECTULUI POT FI FOLOSITE.

ACESTEA SUNT ÎN

ÎNTREGIME RESPONSABILITEA BENEFICIARULUI FINAȚĂRII.

PARTENERI:

PARTNEREK:

PARTENERI MEDIA:

MÉDIAPARTNEREK: A NAPOS OLDAL

TABĂRA INTERKULTI GYEREKTÁBOR 2018 június 25‒30 iunie Casa Tranzit Ház

Proiect cultural co-finanţat de Administraţia Fondului Cultural Naţional și Asociația “Vereinigte Aktion für Rumänien” (Germania). Proiectul nu reprezintă în mod necesar poziţia Administrației Fondului Cultural Național. AFCN nu este responsabilă de conținutul proiectului sau de modul în care rezultatele proiectului pot fi folosite. Acestea sunt în întregime responsabilitea beneficiarului finanțării.

TRANZIT

INTERCULTURAL Art Camp for Children - 2020

Proiect cultural co-finanțat de Administrația Fondului Cultural Național și Asociația „Vereinigte Aktion für Rumänien” (Germania).

Proiectul nu reprezintă în mod necesar poziția Administrației Fondului Cultural Național. AFCN nu este responsabilă de conținutul proiectului sau de modul în care rezultatele proiectului pot fi folosite. Acestea sunt în întregime responsabilitatea beneficiarului finanării.

Zile cotidiene Hétköznapok