suliban

Mindig is érdekelt a katonaság, a fegyverek, a háborúk. Szerettem volna belekóstolni a honvéd-kadét ágazatba, és többet megtudni mindenről, ami ezzel a hivatással kapcsolatos. Továbbá szerettem volna feszegetni a határaimat, fejleszteni ilyen irányú képességeimet. Őszintén, az iskolára azért esett a választásom, mert ez volt a lakóhelyemhez a legközelebbi, ahol ezt az ágazatot oktatják. Elég jól kezdődött az év, gyorsan összekovácsolódtunk. Persze belső vitáink nekünk is voltak, vannak és lesznek is az osztályban. Sajnos a vírushelyzetnek köszönhetően nem lehettünk még annyit együtt, hogy igazán megismertük volna egymást. Ami a tanulást illeti, nehéz a követelményeket teljesíteni, de nem is vártam mást a középiskolától. Az online oktatásról megoszlanak a vélemények a csoportban, van, aki könnyebbnek találja, van, aki nem. Én, személy szerint a kettő között foglalok állást. Az idei évet összességében egy 10-es skálán 8-asnak mondanám, ugyanis a távoktatás sok mindenben a hátrányunkra van. De, mint mondtam, bele szerettem volna kóstolni ebbe a „szakmába”. Eddig ízlik, és szeretnék még repetát belőle…

Mindig is bennem volt, hogy kereskedő szeretnék lenni. A családunknak van egy kiskereskedése, ahol már kisgyermekként felkeltette az érdeklődésemet ez a szakma. Szeretem a nyüzsgést, szeretek emberek között lenni. Nem rajongok a tétlenségért, a kereskedelem terén viszont folyamatosan tevékenykedni kell, mindig van mit csinálni. Mikor közeledett a pályaválasztás, sok ismerősömtől megkérdeztem, hogy melyik iskolát ajánlanák. A Keriről mindenki mosolyogva, boldogan mesélt. Azt mondták, hogy nagyon barátságos hely, a tanárok kedvesek, és figyelembe veszik a gyerekek igényeit és képességeit. Ezt én is így tapasztalom. A beilleszkedés sem okozott problémát. Habár a COVID miatt nem sokat jártunk iskolába, úgy gondolom, hogy egy nagyon jó osztályközösség kezdett el kialakulni. Bár az első év nem úgy alakult ahogy vártam, hiszen nagy része online folyt, de ugyanolyan pozitívan és lelkesen készülök a 10. osztályra, mint amikor a Kerit választottam.

Ha nagy leszek, fodrász lesz belőlem. Sokan bizonytalanok vagyunk abban, hogy valóban a helyes úton haladunk-e az életünk során és a mindennapokban. Úgy gondolom, az általános iskola utáni évek a legemlékezetesebb és mindenek elött a legfontosabb éveink a továbbtanulás szempontjából is. Dönteni kell. Valaki könynyebben dönt, valaki nehezebben. Én az utóbbihoz tartoztam. Nem voltam benne biztos, hogy valóban ezt akarom-e. Féltem az első naptól. Felmerültek bennem is a kérdések: vajon milyen lesz az osztályom? Befogadnak-e? Elfogadnak-e olyannak, amilyen vagyok? Biztos, hogy jó szakot választottam? Milyen tanáraim lesznek? Vajon segítenek-e, ha valamit nem tudok, esetleg, ha problémáim akadnak felkereshetem őket? Szerencsére ezek a kérdések mára már mit sem számítanak, mert tudom, helyesen döntöttem. Szeretem a szakmát, amelyet tanulok. Most már tudom, hogy fodrász szeretnék lenni. Szeretem az osztályom, mert új barátokat szereztem. Szeretem a tanáraim, mert segítenek és megtanítják azt, amire szükségem lesz az életem során.

Azért választottam ezt az iskolát, mert érdekel a gasztronómia, és szerintem ez a szakma áll a legközelebb hozzám. Másik ok pedig, hogy szeretnék érettségizni és szakmát is szerezni. Általános iskolában is volt már lehetőségem belekóstolni a főzés és sütés világába, ez is sokat segített a döntésemben. Az első 2-3 napban még nem nagyon mentem oda senkihez barátkozni, de a tanórákon megismertem az osztálytársaimat, és így már könnyebb volt beszélgetni velük. A tanulás nem nagyon okozott gondot év elején. Amikor újra online oktatást vezettek be, akkor kicsit csalódott voltam, mert már egész jó barátságok alakultak ki az osztályban. Ugyanakkor feljebb tudtam húzni a jegyeimet, és könnyebb volt odafigyelnem a tanárokra. Azért már nagyon hiányzik az osztályközösség, és a gyakorlati óráknál is sokkal könnyebb volt az iskolában megtanulni az alapokat. Összességében szerintem egész jó volt ez az év. Sok jó barátság alakult ki, és a tanulás sem okozott nagy problémát. Remélem, május 10-től újra mehetünk iskolába, és 10. osztályban már az egész évet a suliban tölthetjük majd.

Tavaly egy másik középiskolában már kipróbáltam magam, de sajnos félbehagytam a tanulmányaimat – így kerültem Biritóra. Miért is választottam ezt az iskolát? Úgy gondolom, hogy sosem késő újratervezni, és belevágni valamibe, amit az ember el szeretne érni. A szakmák közül a szobafestő szakma az, amely a leginkább megfogott, ez áll legközelebb hozzám, ezért az építőipar ágazatra jelentkeztem. Szerencsére azt mondhatom, hogy jól kommunikáló, tisztelettudó ember vagyok, szeretek társaságban lenni, könnyen megértetem magam az emberekkel és teremtek kapcsolatot, ezért nem okozott problémát a beilleszkedés. Úgy érzem, a tanulás is teljesen zökkenőmentesen ment, az oktatók sokat segítettek, megismertük egymást az osztálytársakkal, barátságok születtek, a gyakorlati órákon is mindenki kivette a részét a feladatokból. Januártól részt vettem az OSZKTV iskolai és regionális fordulóiban a humán tantárgycsoportban – szóval, nem volt eseménytelen ez a tanév! Úgy érzem, jól választottam, amikor beiratkoztam ebbe .

Az általános iskola utolsó évében sokat gondolkodtam azon, hogy milyen iskolát és szakot válasszak. Az iskolák által tartott bemutatkozások, nyílt napok során ismertem meg jobban a bonyhádi technikumot. A Perczelben szervezett nyíltnap nagyban felkeltette az érdeklődésemet, valamint segítette választásomat. Hozzájárult ehhez az a tény is, hogy a nővérem ennek az iskolának végzős diákja. Így lettem a suli gazdálkodás-menedzsment ágazatos tanulója. A beilleszkedést segítette az iskolakezdés előtti Gólyatábor, ahol megismerkedtem a leendő osztálytársaimmal és néhány felsőbbévessel is. A vírushelyzet miatt ugyan rövidebb volt a szokásosnál, de a szervezők így is nagyon jó programokat találtak ki számunkra. Az iskolában töltött hónapok nagyon jól teltek. A tanulás november óta online folyik, de számomra ez nem okozott nehézséget. Összességében a tanév szerintem elég jól sikerült, örülök a választásomnak. Szeretem a szakmai tárgyakat is, valószínűleg ilyen irányban szeretnék majd továbbtanulni. Csak ajánlani tudom a leendő pályaválasztóknak ezt az iskolát.

Az iskoláról, különösképp az informatika szakról rengeteg jót hallottam az elmúlt években is. Sok minden érdekel, de a szakok közül az informatika állt és áll legközelebb a szívemhez. Általános iskolában határozottan úgy gondoltam, hogy az érettségi után villamosmérnöki diplomát szeretnék – e vágy még inkább az informatika felé húzott, s innentől már gondolkodnom sem kellett a végleges döntésemen. A villamosmérnöki ambícióm azóta nem olyan heves, de továbbra is a szemem előtt tartom. Ez a jövőkép és az év eleje óta tanult új dolgok pedig napról napra, egyre jobban biztosítanak abban, nagyon jól döntöttem, hogy ezt az iskolát és szakot választottam. A beilleszkedéssel semmi problémám sem volt. Az osztályközösség szép lassan összekovácsolódott, nem rekesztettünk ki senkit, mindenki beszélgetett mindenkivel. Persze, megmaradtak és kialakultak legjobb barátságok is. Az iskola osztálypalettájában is helyet kaptunk, így sem külső, sem belső viszálytól nem kellett tartanunk. Szerintem az első év sosem zajlik zökkenőmentesen. Több kavarodás is volt, főleg a vírushelyzet miatt, de minden gubancot orvosoltunk. Szeptember óta rengeteg dolgot tanultam. Minden tanítási napon volt egy-egy kisebb rész, ami miatt úgy éreztem, nagyon is érdemes ide járnom.

Nagyon szép helyen van az iskola, és nagyon jó a közösség. A tanárok mindenben támogatnak, bármiről legyen szó. Szeretek iskolába járni, itt mindig van valami, ami jókedvre derít. Az osztályom is remek! Bár az alapvető elképzelésem az volt, hogy informatikát fogok tanulni, de nem bántam meg, hogy a szakács szakmát választottam. Jó érzés, ha finom ételt készítek. A beilleszkedés remekül ment. Mikor beléptem az osztályba, meg sem mertem mukkanni, gondoltam, majd ha valaki meg akar ismerni, odajön. Aztán végül 3-4 nap alatt jóban lettem a „hátsó két padsorral”. Nagyon jó a közösség, szeretek velük lenni. Az osztályfőnök nagyon aranyos, bármit kértem, segített, a zenélésben is támogat, amit innen is köszönök. A tanulás is sokkal jobban megy, mint az általános iskolában. Bár a vírus miatt eddig sajnos nem sokat voltunk a suliban, ha ettől eltekintek, remekül éreztem magam, sokkal magabiztosabb lettem, itt önmagam adhatom. Rengeteg jó dolgot elsajátítottam, és rengeteget tanultam a rosszakból. Ezek mellett van egy gyönyörű barátnőm, akit ebben az iskolában ismertem meg. Ebből a szempontból is nagyon jó volt az évem. Remélem, hogy a többi is ennyi sikerrel fog véget érni, mint ez. Persze, ne legyen vírus!

A suliban először egy nyílt napon jártam, ami nagyon tetszett. Hogy mi ragadott meg a legjobban? A tanműhelyben folyó munka. Későbbi tanáraim, Miki bácsi és Misi bácsi kedvesek voltak, és a felsőbb éves fiúk is segítőkészek voltak velünk. A másik varázst a tankonyhán sürgölődő pékek és cukrászok jelentették. Itt finomabbnál finomabb ételeket készítettek nekünk és ott is kedvesek voltak a diákok. Akkor azonnal eldöntöttem, hogy ide fogok jönni, csak még nem tudtam milyen szakra. Végül az épület-és szerkezetlakatos szakmára esett a választásom. A 9. osztály előtt kicsit tartottam az új diáktársaktól, de szerencsére jött velem két barátom, és úgy kevésbé volt para. Hamar megismertem az osztálytársaimat is, jófejek, barátságosak. Több barátom lett itt, mint általánosban. Sok játékos társra leltem, akikkel beszélgetni tudok a „gamer dolgokról”. A “tanulás, az jobban megy”, mint általánosban, mert itt tényleg jól elmagyarázzák a tananyagot, amit sokszor így értek is. A szakma pedig jobb, mint eleinte képzeltem. Igaz már buszsofőr szeretnék lenni, de a most tanult területen is kiváló szakemberré akarok válni. Miki bácsi pedig megtanít mindenre, amit elvárnak. Ez az iskola sokkal jobb, mint az általános (de az is hiányzik egyértelműen). Kedves és segítőkész tanárokkal és barátságos diákokkal találkoztam itt, akikkel könnyen megtaláltam a közös hangot.