Tasnádi Kubacska – Kákay Szabó – Breznay
Ásványok Búvár zsebkönyvek Móra Ferenc Könyvkiadó
Írta: Tasnádi Kubacska András és Kákay Szabó Orsolya Rajzolta: Breznay Lívia A borítót Urai Erika tervezte Második, javított kiadás © Tasnádi Kubacska András jogutódja, 1985 © Kákay Szabó Orsolya, 1985 © Breznay Lívia, 1974
A Föld külső, több kilométer vastag szilárd kérgét kőzetek alkotják. Ezek a kőzetek ásványokból állnak. Az ásvány a földkéregnek egynemű, állandó vegyi összetételű természetes anyaga. Az ásványokról szól ez a könyv: ércekről és drágakövekről, kristályokról, vagy egyszerű, vaskos ásványhalmazokról. Nemesfémekről, például aranyról, ezüstről, amelyek termésállapotban előforduló elemi fémek. Látunk majd igen bonyolult vegyi összetételű ásványokat is, amelyek az emberi kultúra és civilizáció legfontosabb természetadta anyagai közé tartoznak. Szól ez a könyv szép színű nemes kövekről, amelyeket a legkülönbözőbb népek fiai ékítő kőnek kerestek hegyek szikláiban, folyók hordalékában, távoli tengerek hullámverésben összegörgetett kavicstorlataiban, sivatagok homokjában vagy tűzhányóhegyek üregeiben. Igazi ásványgyűjtemény elképzelhetetlen a lelőhely feltüntetése nélkül! Erre figyelmeztetünk könyvecskénkben azzal is, hogy zárójelben közöljük a lerajzolt példány lelőhelyét. Az ásványfajok neve jelölheti kémiai összetételüket, valamilyen tulajdonságukat (például színüket) görög vagy latin szóval, de idézheti egy-egy nagy tudós emlékét vagy az ásvány eredeti lelőhelyét is. Amikor nekifogunk az ásványok meghatározásának, ismerni kell a kristályok szerkezetét is. A kristálynak mindig szabályos belső szerkezete van, és ha a keletkezésekor elegendő hely áll rendelkezésére, e belső szerkezet kívülről is megmutatkozik. Ilyenkor síklapok határolják, amelyek elrendeződése mindig bizonyos szimmetria szerint történik. Ezt példázza, hogy sok kristályt a középpontján áthaladó síkkal két olyan félre oszthatunk, amelyek egymás tükörképei, vagyis szimmetrikusak egymáshoz. A kristályokat szimmetriájuk alapján 7 kristályrendszerbe (l. 64. o.) és ezeken belül 32 kristályosztályba soroljuk.
3
Az első táblán bemutatunk egy nagyon látványos ásványt, a szabályos rendszerben kristályosodó fluoritot. Kristályai egyenként 6 lappal határolt kockák, úgynevezett hexaéderek. A kisebb-nagyobb fluoritkristályok halmaza alatt 3 kockába berajzoltunk szimmetriasíkokat, a szabályos kristályrendszer szimmetriaelemeinek példájaként. A többi kristályrendszerben egyre csökken a szimmetriaelemek száma. Az ásványoknál azonban nemcsak a kristályszerkezet, hanem a kémiai összetétel is fontos, meghatározó tényező. Kémiai összetételük alapján is rendszerezzük, 9 osztályba soroljuk őket (l. 64. o.). Könyvünkben is eszerint vesszük sorra az egyes ásványokat. Ásványok ma is keletkeznek, csakúgy, mint a Föld több milliárd éves története során. Ha eredetüket kutatjuk, közvetve vagy közvetlenül mindig a magmához jutunk. A magma a Föld szilárd kérge alatt vagy abban elhelyezkedő, izzó állapotban levő kőzetanyag, a szakemberek nyelvén szólva: olvadék oldat. A magma görögül tésztát jelent, a tudományos szó tehát az izzó olvadék anyag nyúlós, képlékeny voltára utal. A magma idők folyamán lehűl és megszilárdul a Föld felszíne felé törekvő útján, miközben a mélyből forróvizes oldatok is törnek fel, s jutnak be a kőzetek repedéseibe (telérképződés). Ezek az oldatok szállítják fel a mélyből az ásványok – különösen számos érc – anyagát (hidrotermális eredetű ásványok). De keletkezhet ásvány más módon is, például tengervízből vagy édesvízből, vagy a korábban már létrejött kőzetek ásványainak átalakulásából is. A bemutatott ásványok jelentős része a Magyar Állami Földtani Intézet gyűjteményében van. A régi gyűjtés céduláján sokszor csak egyetlen helynevet vagy tájmegjelölést találunk. Ezt – ahol tudtuk – a mai névvel és közelebbi megjelöléssel egészítettük ki. 1. Fluorit (Cornwall, Anglia) Lásd még a XXVIII. táblát és az 58. oldalt. 2. A szabályos rendszerű kocka néhány szimmetriasíkja. 4
I. tábla →
I. tรกbla
1. Arany (Verespatak – Roșia Montană –, Erdély, Románia). Elemi természetes fém (Au). Lágy, igen jól nyújtható. Egy gramm aranyat 2000 m hosszú huzallá lehet kinyújtani. Aranyfüstnek nevezik a finom aranyhártyát, amelynek vastagsága mindössze a milliméter tízezred része. Az arany elsődlegesen a mélyből feltörő oldatokból teléraranyként válik ki. Legszebb a kvarctelérek üregeiben és hasadékaiban szabadon álló, moha, huzal vagy lemez alakú, fennőt termésarany (ilyet mutat képünk is). A szabályos kristályrendszerben kristályosodik, ritka kristályai hexaéderek vagy oktaéderek. A kőzetek málladékát a víz a hegyekből tovaszállítja a völgyekbe, és így az arany a folyóhordalékba kerül, ahonnét kimossák. Ez a mosóarany. A Duna (Szigetköz) és a Dráva homokjából évekkel ezelőtt még mostak aranyat. A Kárpátok vonalának régi ismert aranytermő bányái közül megemlítjük Selmecbányát (Banská Štiavnica) Szlovákiában, Verespatakot (Roșia Montană) és Brádot (Brad) Erdélyben. 2. Termésezüst (Kongsberg, Norvégia). Hidrotermás eredetű elemi ezüst (Ag), gyakran arannyal együtt fordul elő a telérekben. Nem ritka ásvány, de nagy mennyiségben ma már alig található. Szabályos rendszerű, oktaéder és hexaéder alakban kristályosodik. Gyakori a toll, moha, huzal alak is. Színe rendszerint sötétszürke vagy fekete, mert felületét vékony ezüst-szulfid réteg vonja be. Szulfidos ércásványokból oxidációs elbomlás útján is keletkezik, ezért színesércbányákból gyakran nyernek komoly mennyiségben ezüstöt. 3. Termésréz (Lake Superior, Michigan, USA). Szabályos rendszerű elemi réz (Cu). Színe rézvörös, de hamarosan zöld malachit (l. XXVIII. tábla) vonja be. Termésréz fordul elő Rudabányán ágasbogas huzal alakban, s ezen olykor apró hexaéderek vagy oktaéderek találhatók. A termésréz itt másodlagosan keletkezett rézásványokból. Észak- és Dél-Amerika, valamint Afrika hatalmas rézérctelepeiben gyakran megjelenik. 6
II. tábla →
II. tรกbla
1. Kén (Girgenti, mai nevén Agrigento, Olaszország). Elemi kén (S). Egyhajlású és rombos változata is ismert. Kénsárga színű. Nem hasad, könnyen törik, és csekély a keménysége. Olvadáspontja alacsony. Gyakran fordul elő vaskos, tömött, földes vagy cseppköves alakban is. A terméskén a földkéreg legfelső részében és a földfelszínen jelenik meg. Vulkáni kitöréskor vagy a vulkáni utóműködés során a felszínre törő gázokból és gőzökből rakódik le. Az igazi nagy kéntelepek azonban nem vulkanikus úton, hanem tengeri üledékes kőzetek átalakulásával keletkeztek. Így jött létre a világhírű kéntelep Szicíliában, Girgentiben, ahol már a görögök és a rómaiak idején is bányászták. Óriási kéntelepek vannak Texas és Louisiana államokban (USA), valamint a Szovjetunió területén. Hazánkban ritka ásványként fordul elő. 2. Cinnabarit és higany (Almadén, Spanyolország). A cinnabarit háromszöges rendszerben kristályosodó higany-szulfid (HgS). Színe cinóbervörös, a legrégibb időktől használják vörös festékként minden ősi kultúrában; mérgező hatása is ismeretes volt. Kristályai gyémántfényűek, kitűnően hasadnak. Vaskos, szemcsés vagy földes kifejlődésben is jelentősebb tömegben fordul elő. Ilyen példányt ábrázol képünk. A cinnabarit hidrotermás eredetű, 100 °C körüli hőmérsékleten válik ki. Ilyen módon hatalmas cinnabarit-, vagyis higanyérctelepek keletkeztek. Elemi higany (Hg) is előfordulhat bennük, amely másodlagos úton a cinnabaritból jött létre. Az elemi higany közönséges hőmérsékleten cseppfolyós, csak –38,9 °C-on kristályosodik. Ónfehér, fémfényű. Kevés ezüstöt is tartalmazhat. A képen két higanycsepp látható a földes cinnabariton. Hatalmas higanyérctelepek vannak a spanyolországi Almadénben, ahol már a karthágóiak és a rómaiak is bányászták. Itt, a bányászat közben feltáruló kőzetrepedésekből olykor mázsaszámra ömlik ki az idők folyamán összegyűlt fémhigany. Csak érdekességként említjük a hidrokvarcitban talált cinnabaritot az Eperjes-Tokaji-hegységben Botkőn, Sárospatak közelében. 8
III. tábla →
III. tรกbla
1. Gyémánt (Kimberley, Dél-Afrika). Elemi karbónium, azaz szén, így a gyémánt vegyi jele is C. A legnagyobb szimmetriájú kristályrendszerben, a szabályos rendszerben, annak is legmagasabb szimmetriájú kristály osztályában kristályosodik. Leggyakoribb alakja az oktaéder. A Mohs-skálában keménysége 10, tehát valamennyi ásványnál keményebb, kitűnően vágja az üveget. (Mohs – ejtsd: mósz – bécsi tanár osztályozta először keménységük szerint az ásványokat 1–10-ig terjedő számozással.) Majdnem mindenütt a Földön folyóhordalékban találják, s mossák, mint az aranyat. Ritkán anyakőzetéből, a magmás eredetű, sok zöld színű olivint (lásd XXI. tábla) tartalmazó kimberlitből is bányásszák. Ilyen bányák működnek ma Dél-Afrikában Kimberleyben és a Szovjetunióban Jakutföldön. A gyémántot ugyanúgy, mint a többi drágakövet, karáttal mérik. Egy metrikus karát 0,2 gramm. Az eddig ismert egyik legnagyobb gyémánt a Dél-Afrikában talált, 3106 karátos Cullinan. Ezt több darabra hasítva köszörülték. A gyémánt igazi tüzét azáltal kapja, hogy a kristálylapok helyett mesterséges lapokat köszörülnek a felületére. A lapokon áthatoló fénysugarak többszörösen megtörnek, és a gyémánt csodálatos szivárványszínű színszórását idézik elő. A 2. ábrán az oktaéder forma, a 3. ábrán a 68 lapos briliáns, a legtökéletesebb köszörülési formák egyike látható. A gyémántcsiszolás feltalálása óta igen divatos ékkő lett. 4. Grafit (Anina, Bánság, Románia). Ugyancsak elemi szén (C), de a gyémánttól különböző (hatszöges) kristályrácsa van. Merőben más természetű ásvány, mint a gyémánt: olyan lágy, hogy a papíron nyomot hagy. Az eltérés a másféle keletkezési körülményből ered. Amíg a gyémánt kristályrácsában az atomok összetartása minden irányban rendkívül nagy, addig a grafit rácsában a rétegsíkokon belül az atomok erősen kötődnek, a rétegsíkok között azonban gyengén. Ezért nyomásra e síkok mentén a grafitrészecskék elcsúsznak. Színe sötétszürke. Leveles, pikkelyes halmazokban fordul elő. Iszapolt agyaggal összegyúrva készül belőle a ceruza. 10
IV. tábla →
IV. tรกbla
1. Galenit (Beuthen – ma Bytom –, Lengyelország). Ólom-szulfid (PbS), az ólomnak kénnel alkotott szabályos kristályrendszerű vegyülete. 86,6% ólmot és 13,4% ként tartalmaz. A világosszürkétől az egész sötétszürkéig változó színű. Kristályai leggyakrabban hexaéderek (mint az ábrán) vagy oktaéderek. Fémfényű, de oxidálódva felülete mattá válik. Ilyenkor csak hasadási lapjai csillognak fényesen. A galenit szemcsés vagy egészen apró kristályos tömegben is előfordul. Igen nagy sűrűségű ásvány, sűrűsége 7,4. Az egyik legnehezebb érc. Késsel könnyen karcolható, keménysége tehát csekély (2). Olvadáspontja 1115 °C. Faszénen hevítve SO2 eltávozása közben ólomgömbbé olvad, és ólom-oxid verődék keletkezik. Hidrotermális úton, vagyis a föld mélyéből feltörő forróvizes oldatokból jön létre. Hazánkban az egyik legközönségesebb hidrotermális ásvány. Előfordul a Velencei- és a Mátra hegységben. Az utóbbi helyen a gyöngyösoroszi ércbánya legjelentősebb ásványi nyersanyaga. Galenitet Rudabányán is találtak, olykor fejtésre érdemes mennyiségben. Nagy tömegben bányászták Róma spanyolországi gyarmatán, azaz Hispániában, ahonnan rendszeresen szállították az anyaországba. Ma többek közt a Szovjetunióban Nyercsinszknél és Észak-Amerikában Colorado és Idaho területén bányásszák. Vannak ezüsttartalmú galenitek, amelyek kohósítása annyi ezüstöt eredményez „melléktermékként” a világtermelésben, amennyit az összes ezüstérc együttvéve nem ad. Híresek a Kárpátok övezetének ezüsttartalmú galenit-előfordulásai is. 2. Greenockit (ejtsd: grinokit; Nagylápafő, Mátra hegység). Hatszöges rendszerű kadmium-szulfid (CdS). Földes, lisztszerű bevonatként jelenik meg általában, önálló alakú kristályai nagyon ritkák. Színe élénksárga. Leginkább a cinkérctelepek oxidációs övében bukkannak rá, ahol a szfalerit (l. VI. tábla) mállásának terméke, a nyomelemként jelenlevő kadmiumból keletkezik. Nagylápafőn – amint képünk is mutatja – a kalcitkristályok bevonataként jelentkezik. 12
V. tábla →
V. tรกbla
1. Kalkopirit (Felsőbánya – Baia Sprie –, Máramaros, Románia). Négyzetes rendszerben kristályosodó réz-vas-szulfid (CuFeS 2). Iparilag fontos rézásvány, réztartalma 34,5%. Színe sárga vagy aranysárga, zöldes árnyalattal. Vaskos, tömeges kifejlődésben gyakori. A képen látható, jól fejlett kristályai ritkábbak. A Földön több, egymástól eltérő úton keletkeztek a kalkopirites rézérctelepek. A Kárpátok koszorújában régóta ismert előfordulásait legtöbbször a mélyből feltörő forróvizes (hidrotermás) oldatok hozták létre. Magyarország jelentős ásványkincse, az elmúlt években a mátrai Recsk környékén nagy mélységben talált érctelep is főleg kalkopiritből áll. 2. Szfalerit (Óradna – Rodna –, Erdély, Románia). Cink-szulfid (ZnS), vagyis a cinknek kénnel alkotott vegyülete. Szabályos rendszerű. A fennőtt szabad kristályoknál gyakoribb a vaskos, szemcsés alak. Kristályai legtöbbször vasat is tartalmaznak, és színük is ettől függ. A vastartalom növekedésével a világos gyantaszíntől a sötét, majdnem fekete példányokig mindenfajta átmenetet megtalálunk. A kristályok legtöbbször gyémántfényűek, olykor a sötétebbek fémes fényűek. A szfalerit a legfontosabb cinkásvány. Neve a görög szfalerosz (csaló) szóból ered: csalfa érc, mert hosszú ideig nem tudták kinyerni belőle a fémcinket. Tág hőmérsékleti határok között keletkezhet, majdnem mindig jelen van a szulfidos ásványok képződésekor. Szép példányait gyűjthetjük a Mátrában. 3. Tetraedrit vagy antimon-fakóérc (Botesbánya – Boteș –, Erdély, Románia). Réz-antimon-szulfid (Cu12Sb4S13). Szabályos rendszerű. Színe acélszürke, fakó ólomszürke. Vaskos, tömött halmazokban gyakori. Jól fejlett kristályai ritkák. Ilyenkor – amint ábránk is mutatja – legjellemzőbb rá a négy szabályos háromszögből álló kristályforma, a tetraéder. Nevét is innen kapta. A Mátrában és Rudabányán is előfordul.
14
VI. tábla →
VI. tรกbla
1. Enargit (Recsk, Heves m.). Réz-arzén-szulfid (Cu 3AsS4). Rombos rendszerben kristályosodó oszlopos kristályai acélszürkék, félig fémfényűek. Réztartalma magas (48,3%), ezért ha nagyobb tömegben jelenik meg, fontos rézásvány. Hidrotermális eredetű telérekben vagy tömzsökben képződik. (A tömzs nagyjából cipó alakú érctömeg, nem összefüggő, mint a hasadékokat kitöltő érctelér.) Magyarországon is bányászták a Mátra hegységben Recsken, ma már ez a bányarész kimerült. Fontos európai lelőhelye a jugoszláviai Bor, ahol a réz legjelentősebb ásványa. Előfordul nagy tömegben Montanában (USA), Peruban, Tsumebben (Namíbia), valamint Tajvan szigetén. 2. Wurtzit (Gyöngyösoroszi, Heves m.). Cink-szulfid (ZnS). Öszszetételében azonos a szfalerittel (l. VI. tábla), csak kristályszerkezetében különbözik tőle, a hatszöges rendszerbe tartozik. Különálló kristályai ritkák, legtöbbször a sugaras-kérges, tömött oszlopos vagy szemcsés kifejlődés jellemzi. Gyémántfényű, színe barnásfekete. Hidrotermás eredetű, viszonylag ritka ásvány. Magyarországon a legszebb példányai Gyöngyösorosziban gyűjthetők. 3. Pirrhotin (Kisbánya – Chiuzbaia –, Máramaros, Románia). Vasszulfid (FeS). A hatszöges rendszerben kristályosodik. Friss törési felülete erősen fémes fényű, színe sárgás bronzbarna, de levegőn hamarosan dohánybarnára változik. A magas hőmérsékleten, a magmás folyamatok során keletkezett pirrhotin nikkelt tartalmaz, ilyenkor vaskos, tömeges formában jelenik meg. Ezt a pirrhotint nikkelércként fejtik, nagy mennyiségben Kanadában és a Szovjetunióban. A hidrotermális, forróvizes oldatokból kiváló pirrhotin hatszöges táblák rozettaszerű csoportosulásában fejlődik ki (lásd képünkön). Ez nem tartalmaz nikkelt, iparilag értéktelen. A Börzsöny hegységben is ilyen hidrotermális pirrhotin fordul elő. Újabban Recsken is megtalálták.
16
VII. tábla →
VII. tรกbla
1. Proustit (Freiberg, NDK). Ezüstérc, ezüst-arzén-szulfid (Ag 3AsS3). A háromszöges rendszerben kristályosodó cinóbervörös, hosszú, oszlopos kristályai gyémántfényűek, áttetszőek. Karcolásnál pora a mázatlan porcelán lapon téglavörös. Ezüsttartalma 64–65%. Hidrotermális folyamat terméke. A Kárpát-övezet bányahelyein a földtanilag fiatal arany-ezüst telérekben gyakori. 2. Molibdenit (Ontario, Kanada). Molibdén-szulfid (MoS2). A hatszöges rendszerben kristályosodik. Kristályrácsa jellegzetes rétegrács, ebből ered egyirányú, kitűnő hasadása is. Lapos, lemezes, réteges kifejlődésű. Lemezei hajlíthatók, alakváltozásuk maradandó. Rendkívül lágy ásvány: a papíron nyomot hagy, akár a grafit. Keménysége a Mohs-skálán 1. Könnyen vágható, zsíros tapintású. Erős fémes fénye van. Ólomszürke pikkelyei a friss törési felületen ezüstösen csillognak. A legfontosabb molibdénásvány. Hazánkban a Velencei-hegységből és a Börzsönyből ismert. Újabban bányászatra érdemes mennyiségben Recsken, a rézérc kísérőjeként is megtalálták. 3. Antimonit (Felsőbánya – Baia Sprie –, Máramaros, Románia). Antimon-szulfid (Sb2S3). Rombos rendszerben kristályosodik. Kristályai formákban gazdag oszlopok vagy tűk vagy ezek halmazai. Előfordul tömött, tömeges alakban is. A kristályok fémfényűek, ólomszürkék, felületük rövid idő alatt sötét színűre változik. Egyes lelőhelyeken a kristályok igen tetszetősek, kékes színnel futtatottak. Ilyen példányt mutat ábránk is, ahol az antimonit mellett apró fehér kvarckristályok is láthatók. 550 °C-on, tehát már a gyertya lángjában is megolvad. Keménysége a Mohs-skálán csak 2. Málláskor élénksárga antimonokker képződik rajta. Az antimonfém legfontosabb ércásványa. Hidrotermális eredetű. A mátrai ércbányák nem gyakori ásványa. Számos külföldi lelőhelyen bányásszák tekintélyes tömegekben, mint Bolíviában, Kínában, a Szovjetunióban és Thaiföldön.
18
VIII. tábla →
VIII. tรกbla
1. Bournonit vagy kerékérc (Óradna – Rodna –, Erdély, Románia). Rombos rendszerű ólom-réz-antimon-szulfid (PbCuSbS 3). Formagazdag kristályai zömök oszloposak vagy táblásak, de vaskos alakban is megtaláljuk. Gyakran ikerkristályként jelenik meg. Ilyenkor fogaskerékre hasonlít, ezért kapta a kerékérc elnevezést. (Iker akkor keletkezik, ha egy ásvány két vagy több kristálya bizonyos szabályok szerint összenő. Az ábrán látható „fogaskerekek” két-két tagból álló ikrek.) Élénken fémes, sötétszürke. Hidrotermális eredetű ólom-cink érctelepek általánosan elterjedt ásványa. A Kárpát-övezeti bányákban sok helyen fellelhető. Szép példányait az ásványgyűjtők nagy becsben tartják. 2. Markazit (Rudabánya, Borsod m.). Vas-szulfid (FeS 2). Rombos rendszerű kristályai változatosak. Sugaras, rostos kifejlődésben és gumós, cseppköves alakzatokként is gyakori. Kristályainak jellegzetes, több tagból álló összenövését (iker) a dárdához hasonló formája miatt dárdakovandnak nevezik. Ilyen kifejlődésű ikercsoportot mutat képünk is. Rosszul hasad, keménysége 6–6,5. Fémes fényű, világos szürkéssárga, zöldes árnyalattal. Alacsony hőmérsékleten, főként savanyú oldatokból válik ki. Tavi és tengeri eredetű kőzetekben is gyűjthető. Legtöbb ércbányánkban előfordul. Különösen szép darabjai találhatók Rudabányán. Kár, hogy a levegő nedvessége és a baktériumok hatására a gyűjteményekben gyakran elbomlik. 3. Pirit (Kisbánya – Chiuzbaia –, Máramaros, Románia). Vasszulfid (FeS2). Kémiai összetétele megegyezik ugyan a markazitéval, de mert szabályos rendszerben kristályosodik, tulajdonságai eltérőek. Neve görög eredetű szó, jelentése tűzkő, mert olyan kemény, hogy kovához ütve szikrát vet. A régiek tűzcsiholásra használták. Leggyakoribb kristályformája a kocka, ezt mutatja az ábra is. Erősen fémfényű, színe aranysárga. Mállás során limonit lesz belőle. Gyakori ásvány, minden kőzettípusban megjelenhet.
20
IX. tábla →
IX. tรกbla
1. Realgár (Nagyág – Săcărîmb –, Erdély, Románia). Arzén-szulfid (As2S2). Egyhajlású rendszerben kristályosodó, meggypiros kristályai zömök oszloposak, gyémántfényűek. Kissé rideg és törékeny, keménysége 1,5–2. Könnyen olvad, sőt elég. Égése közben az arzén jellegzetes fokhagymaszagát érezzük. Napfényen megsárgul, mert auripigmentté alakul át. Ezért őrzik a gyűjteményekben fekete papirosba burkolva. A Kárpát-övezetben számos bányahelyen megtalálható, például Felsőbányán (Baia Sprie), Nagybányán (Baia Mare). A Vezúvon és a Yellowstone Park (USA) hőforrásaiban ma is keletkezik. 2. Auripigment (Újmoldova – Moldova Nouă –, Bánság, Románia). Egyhajlású rendszerben kristályosodó arzén-szulfid (As 2S3). Többnyire vaskos, leveles tömegekben képződik. Néha lisztszerű bevonatként jelenik meg. Kitűnően hasad, lágy, vágható, hajlítható. Hasadási lapján gyöngyházfényű. Színe a világos citromsárgától az aranysárgáig változik. Hevítve megolvad. Hidrotermális kiválások késői terméke. Rendesen realgárral együtt képződik, de másodlagosan, realgárból és egyéb arzénásványokból is létrejöhet. Jakutföldön (Szovjetunió) és a Kárpátok övezetéből is szép példányai ismertek. Magyarországon ritka, a Mátrában, Recsken fordul elő. 3. Arzenopirit (Salzburg tartomány, Ausztria). Vas-arzén-szulfid (FeAsS). Az egyhajlású rendszerben kristályosodik. Fémes fényű, színe ezüstfehér, acélszürkébe hajló. Karca szürkésfekete. Keménysége 5,5–6. Rideg ásvány. Hevítve fokhagymaszagot áraszt, majd mágneses gömbbé olvad. Tág hőmérsékleti határok között keletkezhet, de főleg a magas hőmérsékletű hidrotermális oldatokból jön létre. Hazánkban ritka, Nagybörzsönyben a pirrhotinnal (l. VII. tábla) együtt képződött.
22
X. tábla →
X. tรกbla
1. Kassziterit vagy ónkő (Zinnwald, NDK, egy része ma Cinovec, Csehszlovákia). A négyzetes rendszerben kristályosodik. Vegyi összetétele ón-dioxid (SnO2), de egy sereg más elemet is tartalmazhat. Neve is az ón jelentésű görög szóból ered. Tág hőmérsékleti határok között keletkezik. A kristályok formája elárulja keletkezésük hőmérsékleti viszonyait. Alakja a tömzsi vagy hosszú oszlopoktól egészen a tűs-szálas halmazokig változhat, de a finom rostos gumók is gyakoriak. Jellemző rá az ikeralkotás. Ikerkristályai, amint az a képen is látszik, középkori lovagok sisakjára emlékeztetnek. Nagy sűrűségű ásvány. Keménysége is tetemes: 6,5. Gyémántfényű, törésfelületén zsírfényű. Színe a világossárgától a szurokfeketéig változhat. Nagy ellenállókészsége miatt gyakran feldúsul a folyók zátonyaiban, az úgynevezett torlatokban. Európában nevezetes lelőhelye az angliai Cornwall, a rómaiak óta művelt bányáival, valamint a Cseh-Szász Érchegység. Fontos előfordulása ma a Maláj-félsziget és több indonéz sziget is. 2. Piroluzit (Macskamező – Răzoare –, Erdély, Románia). Mangándioxid (MnO2). A négyzetes kristályrendszerbe tartozik. Rendszerint hosszan rostozott kristályhalmazokban képződik. Ilyen kifejlődését mutatja ábránk is. Ritkábban nyúlt, oszlopos megjelenésű. Keménysége 6–6,5, de rostos vagy földes formája olyan lágy, hogy a papiroson nyomot hagy. Színe acélszürke, tömeges változatáé fekete. Fénye fémes. Gazdag, bár már részben kitermelt mangánérctelepek vannak a Bakonyban Úrkúton és Eplényben. 3. Kuprit (Rudabánya, Borsod m.). Réz-oxid (Cu 2O). Szabályos rendszerű. Kristályai leggyakrabban oktaéderek. Vörös, kárminpiros, cseresznyepiros vagy vörösbarna. Fénye félig fémes gyémántfény. Másodlagos ásvány, a szulfidos rézércek oxidációs terméke. Idők folyamán szénsav hatására zöld malachitkéreg (l. XXVIII. tábla) vonja be. Remek példányai Rudabányáról ismertek.
24
XI. tábla →
XI. tรกbla
1. Korund Alumínium-oxid (Al2O3). A háromszöges rendszerben kristályosodik. Keménysége nagy, a Mohs-skálán 9, tehát csak a gyémánt keményebb nála. Neve is a kemény kőzetet jelentő hindi kurund szóból ered. Tisztátalan, tömeges fajtája a közönséges korund, amelyet nagy keménysége miatt csiszolóanyagnak alkalmaznak. Nemes változatát a drágakőipar használja föl. Gyakran színezik fém-oxidok, amelyektől szürke, sárga, rózsaszín, kék és vörös lehet. Drágakő minőségű változatai közül a vöröset rubinnak, a többi színűt, köztük hagyományosan a kéket, zafírnak nevezzük. (A drágakövek azok az ásványváltozatok, amelyek szépségükkel megragadják a szemlélőt, és ritkaságukkal különös értékre tesznek szert. Fontos, hogy fizikai tulajdonságaik – például keménységük, tisztaságuk – révén megmunkált, csiszolt alakban is sokáig ellenállóak és szépek maradjanak.) A korund egyes magmás és üledékes kőzetek érintkezésénél a forró magma hatására keletkezik. Jelentős részét másodlagos felhalmozódásából, folyók torlataiból bányásszák. Ilyen, drágakőmosóból előkerült korundkavicsokat mutatunk be. 2. Csillagzafír csiszolva. A korundnak e változata szép kék színét a benne finoman eloszló vas és titán szennyezőelemektől kapja. Előfordul, hogy növekedése során három, egymással 60°-os szöget bezáró irányban parányi csatornák képződnek benne. Egy ilyen példány domborúra csiszolt felületén világos színű, selymes fényű csillagalak látható. E különösen értékes változat a csillagzafír. Ma elsősorban Srí Lanka, Burma és Ausztrália zafírbányászata jelentős. 3. Csillagrubin csiszolva. Színét a finom eloszlású krómszennyezés okozza. Ahogy a zafírban csatornák, a rubinban a rutil (l. XIX. tábla) parányi tűi lehetnek bezárva, így itt is létrejöhet az úgynevezett csillaghatás. A legszebb színű rubint ma is Burmában, az Irrawaddy folyó medencéjében, Mogoknál bányásszák.
26
XII. tábla →
XII. tรกbla
1. Kvarckristály (Suttrop, Vesztfália, NSZK). Szilícium-dioxid (SiO2). A kvarc a szilárd földkéreg egyik legfontosabb alkotórésze. 573 °C fölött a hatszöges (1. kép), alatta a háromszöges rendszerben kristályosodik. Nem hasad, hanem törik. Rendkívül kemény ásvány. Acéllal szikrát vet. Keménységi mutatója a Mohs-skálában 7. Az üveget erősen karcolja. 2000 °C körül olvad, s ekkor formálható, akár az üveg. A savanyú szilikátkőzetek egyik elegyrésze, de gyakori a sokat emlegetett hidrotermális telérkőzetekben is. Ezek üregeiben pompás fennőtt kristálycsoportokat alkot. Igen szép kvarckristályokat találunk a Velencei-hegységben, Gyöngyösoroszi ércteléreiben és Telkibánya vidékének vulkanikus kőzeteiben. 2. Rózsakvarc (Madagaszkár). A kvarc számos változatát ékkőnek használják. Ezek közé tartozik a (napfényen kifakuló) rózsaszínű kvarc is. Nem fordul elő jól fejlett kristályokban. Vaskos, repedezett, a jellegzetes kagylós törést mutató tömegekben találják a pegmatit kőzettelérekben. Csiszolva kedvelt ékkő. Nevezetesebb előfordulása a Szovjetunióban az Urál hegység, Brazília, Madagaszkár és DélAfrika. Hazánkban nem található. 3. Zöldes színű kvarckristály-csoport (Gotthard, Svájc). A Föld mélyéből érkező kovasavas oldatokból egykor kivált kvarckristályok valóságos földtani hőmérők, alakjuk és termetük ugyanis elárulja, hogy keletkezésükkor milyen hőmérsékleti viszonyok voltak. Magas hőmérsékleten mindig a két, egyenként hatlapú piramis forma jön létre (hatszöges dipiramis). A két piramis alapjával egymáshoz illeszkedik. Valamivel alacsonyabb hőmérsékleten a kristályon függőleges lapok, az úgynevezett prizmák jelennek meg (l. az 1. képet). A hőmérséklet további csökkenését jelenti, ha a prizma megnyúlik, 573 °C alatt kifejezetten oszlopos forma jön létre, amilyen a bemutatott zöldes kristálycsoport.
28
XIII. tábla →
XIII. tรกbla
1. Füstkvarc (Svájc). Neve elárulja, hogy színe a füstbarnától minden árnyalatban változik a feketéig (morion). Az ismert egyik legnagyobb füstkvarcpéldány 133,5 kg. 1865-ben találták a svájci Alpokban, egy kvarckristályokkal bélelt üregben, úgynevezett kristálypincében. Onnan került a budapesti Nemzeti Múzeumba. A füstkvarcból tálakat, szelencéket is faragnak. 2. Citrin (Madagaszkár). A kvarc átlátszó, szép sárga változata. Színét a benne finoman szételegyedett vastól kapja. A legjelentősebb citrinlelőhelyek Spanyolországban, Brazíliában és Madagaszkár szigetén ismertek. A drágakőiparban előszeretettel hamisítják a nála gyakoribb ametisztből vagy füstkvarcból. Ezek a kvarcváltozatok ugyanis hevítéskor sárga színűre változnak. 3. Ametiszt (Mexikó). Az ibolyaszín legkülönbözőbb árnyalataiban fordul elő. Egyes fajtái napfényen elhalványodnak. Ametiszt görög eredetű szó, annyit jelent: nem részegítő. Az ókorban, de még az elmúlt században is azt tartották, hogy véd a részegség ellen, és ezért szívesen hordták gyűrűben. Itt említjük meg, hogy a színes kvarcváltozatokból igen kis mennyiségben különféle szennyezők (vas, titán, mangán stb.) mutathatók ki. E „színező ionok” a kristályokon áthaladó fehér fény bizonyos színű sugarait elnyelik. Az átbocsátott sugarak szabják meg az ásvány színét. Hasonló jelenséget okozhat az ásvány szerkezetében levő elváltozás, kristályrácshiba is. Igen szép, olykor mély színű ametiszt fordul elő Gyöngyösoroszin. Különösen szépek a Brazília hegyvidékein talált, mély színű ametisztek. 4. Kvarckristály növekedési vonalakkal (Svájc). A kristályokon gyakran láthatók növekedési vonalak. Az egyébként sima kristálylapok mélyebben vagy sekélyebben rovátkoltak, jelezve, hogy megváltozott az oldat összetétele, hőfoka, mennyisége. Máskor zárványok jelzik a növekedés szünetelését és újabb megindulását.
30
XIV. tábla →
XIV. tรกbla
1. Tigrisszem (Dél-Afrika). Szép aranybarna-sárga színű, „a tigris szemére emlékeztető” kvarcváltozat. Selymes külsejét a benne levő amfibolazbeszt (krokidolit) szálaktól kölcsönzi. A zárványok színe eredetileg kék (sólyomszem), de vastartalmuk mállottan sárga színt okoz. Mint a többi drágakőnek is, a csiszolás emeli ki fényjátékát és színét. A tigrisszem a múlt század nyolcvanas évei óta kedvelt ékkő. Dél-Afrikában átalakult palás kőzetek rétegeiből fejtik nagyobb mennyiségben. 2. Kalcedon (Kötelesmező – Trestia –, Erdély, Románia). A kalcedonfélék tömött, finom rostos kvarcváltozatok. Mindegyik rost önálló, mikroszkopikus vékonyságú kristályegyén. Törési felületük ezért kissé szálkás. Üveges vagy viaszos fényűek. A kalcedonféléknek sokféle színváltozata ismert: a piros karneol, az almazöld krizopráz, a vörös, barna, sárga, fehér, szürke szalagos achát, valamint a fehér-fekete és fehér-vörös ónix. A szűkebb értelemben vett kalcedon halványkék árnyalatú. A kalcedonfélék vulkáni kőzetek repedéseiben, üregeiben, a forróvizes oldatok kovasavanyagából képződnek, gömbös, cseppköves bevonatokban vagy mandulakövek alakjában. Ellenállóak, ezért patakok, folyók hordalékában is gyakoriak. Drágakőként csiszolják őket, vagy kisebb-nagyobb dísztárgyakat faragnak belőlük. A kékes színű kalcedon előfordul a Mátrában, az Eperjes-Tokaji-hegységben és a Kárpátok koszorújának más lelőhelyein is. 3. Heliotrop (India). Zöld színű kalcedonváltozat, amelyben mint vércseppek helyezkednek el a szép színű vörös foltok. Mélyzöld színét az anyagában finoman eloszlott vas-alumínium-szilikát zárványok okozzák, míg a vörös pöttyökben a vas oxidált állapotban található a lepidokrokit nevű ásványban (l. 42. oldal). Kedvelt ékkő. Legszebb példányait Indiából és Kínából hozták forgalomba, de Észak-Amerikából és Ausztráliából is előkerült. Hazánkban nem fordul elő. 32
XV. tábla →
XV. tรกbla
1. Ónix (Brazília). A szilícium-dioxidnak mikrokristályos, tömött, rostos szerkezetű, tehát a kalcedonfélékhez tartozó változata. Ónixnak hívják a fekete színű kalcedont, illetve az olyan megjelenést, amelyben a fekete és fehér színű rétegek 3–5 mm vastagságban egyenletesen váltják egymást. Ha vörös és fehér szín váltakozik, karneolónixról, ha kék és fehér, kalcedonónixról, ha barna és fehér, akkor szárdónixról beszélünk. A szalagos ónix az egyik leggyakoribb és legkedveltebb ékkő, illetőleg díszítőkő. (Itt említjük meg, hogy a némelyik kvarcváltozatra is gyakran használt „féldrágakő” elnevezés tartalmatlan, idejétmúlt. A szép ónix például drágakőnek számít, viszont a nem jó minőségű gyémánt nem drágakő.) Az ónixot már az ókortól kezdve művészi tökéletességgel faragták. Ezek a faragott és vésett kövek a gemmák. Kezdetben mélyített volt a vésésük (intaglió). Pecsételésre használták őket. Később, különösen a rómaiak idején, domború faragásokat, úgynevezett kámeákat készítettek az ónixból. 2. Achát (Brazília). Az ipari megmunkálásra legkeresettebb kalcedonfajta. Jellemző sajátsága a szalagos színezettség. A különböző árnyalatú vörös, barna, fehér, kék, szürke szalagok éles határokkal váltják egymást. Könnyű mesterségesen színezni vagy színeit erősíteni. A géles rétegek jobban, a kristályosak kevésbé festődnek, ami kiemeli a sávos megjelenést. A festés előtt a kövek felületét mindig gondosan csiszolják és fényezik sebesen forgó korongokon. Ékszereket és változatos dísztárgyakat készítenek belőlük. Az achát vulkáni kőzetek hólyagüregeiben található. Az üregkitöltések cipó, körte vagy mandula alakúak, méretük a borsó nagyságútól a több méteres átmérőjűig változhat. Az achát legrégebben ismert lelőhelyéről, a szicíliai Achates folyóról kapta nevét, ahol a kavicsok közt találták. A leghíresebb előfordulások Brazíliában vannak, de ismert Indiából, Észak-Amerikából és néhány európai lelőhelyről is (Idar-Oberstein, NSZK).
34
XVI. tábla →
XVI. tรกbla
1. Tűzkő (a bemutatott példány a Szahara egyik ősemberi tanyahelyéről származik). A mikrokristályos kvarcváltozatok közé tartozik. Az ősember kőeszközöket pattintott belőle, nyílhegyeket és dárdahegyeket. Más-más időszakok embere másképpen munkálta meg a tűzkőből pattintott hegyes vagy éles kőeszközeit, olyan jellegzetes technikával, hogy a régész nyomon követheti a különböző ősemberi kultúrák kialakulását, elterjedését, idejét. Tűzkő számos helyen fordul elő Magyarországon is, például a Dunántúl jurakori tengeri mészkövében. A jégkorszak ősembere nálunk is felhasználta pattintott kőeszközök készítésére. 2. Hidrokvarcit (Gyöngyösoroszi). Kvarcanyagú kőzetváltozat. Különböző hőfokú forrásvizekből rakódik le. Fehér, sárga, vörös, zöld vagy kék színű. Helyenként kövesedett növényi vagy állati maradványokat is tartalmaz. Üregeiben olykor víztiszta fennőtt kvarckristályok fordulnak elő. Egyes helyeken ipari célokra fejtik. Tokajhegyalján vagy a Mátrában szebbnél szebb darabokat gyűjthetünk. A hidrokvarcit színes változatait csiszolják. 3. Jáspis (Vojapatak – Voia –, Erdély, Románia). Jáspisnak a vörös, átlátszatlan, finom szemcsés kvarc változatokat nevezik. A vörös színt nagy mennyiségű hematitszennyezés okozza, de goethittől festett barna és sárga változata is van, ritkán szürke, sőt kék is lehet. A színezés gyakran foltos, pöttyös, sávos. A hasonló színű és mintázatú kalcedonfajtáktól az különíti el, hogy a parányi kvarcszemcsék a jáspisban nem nyúltak, hanem izometrikusak, ennek megfelelően a törésfelület sem szálkás, rostos, hanem sima, finom szemcsés. A jáspis nevezetes kő volt hosszú időn át hazánkban. Mentegombok, késnyelek, ékkövek és más tárgyak készültek belőle. Ma a Mátrában, Gyöngyössolymosnál található néha igen szép vörös jáspis. Az Urálban hatalmas mennyiségben és kitűnő minőségben fordul elő, tálakat, sőt kisebb asztallapokat is csiszolnak belőle.
36
XVII. tábla →
XVII. tรกbla
1. Nemesopál (Vörösvágás – Červenica –, Szlovákia). Az opál, akár nemesopálról, akár tejopálról, faopálról vagy májopálról van szó, egyformán megszilárdult kovasavgél, több-kevesebb víztartalommal. A vízmennyiség elég tág határok között, 1–25%-ig változhat. Legtöbbször melegvizes oldatokból válik ki a kőzetek repedéseiben, esetleg átitatja a kőzetet vagy az útjába eső növényi részeket. Törése kagylós. Keménysége 5,5–6,5. Alapszíne fehér, de lehet kék, zöld, sárga, vörös, barna, sőt fekete is. Legértékesebb változatának, a képünkön is látható nemesopálnak alapszínéből különböző színű foltok, úgynevezett lángok válnak ki, amelyek vörös, sárga, kék, ibolya- és zöld színben izzanak. Ezek a foltok gyakran éles határral, mozaikszerűen helyezkednek el, máshol pedig határ nélkül, lágyan olvadnak egymásba. A nemesopálon áthatoló fehér fényt az ásvány sajátos belső szerkezete bontja színeire. A nemesopált csiszolják, rendszerint domború felülettel. Apró szemcséit manapság Telkibányán is gyűjtik. A drágakőiparban nevezetes „magyar opált” Vörösvágáson bányászták évszázadokig. Nemesopált jelenleg elsősorban Ausztráliában, Új-Dél-Walesben termelnek. 2. Tűzopál (Mexikó). Élénk tűzpiros. Rendkívül mutatós drágakő, és nagy mennyiségben kerül a piacra. Mexikó vulkáni kőzeteiben, úgynevezett vulkáni tufákban fordul elő tetemes mennyiségben. 3. Tejopál (Vörösvágás – Červenica –, Szlovákia). Színtelen vagy fehéren áttetsző. Vannak olyan opálváltozatok, amelyek nem számítanak drágakőnek, és csak színük után kapják nevüket. Ilyen a tejopál is, amely gyakran a nemesopál kísérője, anélkül hogy különösebb értéke lenne. 4. Májopál (Mátra hegység). Szintén közönségesen előforduló opálváltozat. Hazánkban is gyakori a Mátra és az Eperjes-Tokaji-hegység területén.
38
XVIII. tábla →
XVIII. tรกbla
1. Ilmenit vagy titánvas (Iserwiese, ma Jizerská louka, Jizerské Hory, Csehszlovákia). Háromszöges rendszerben kristályosodó vastitán-oxid (FeTiO3). Lemezes, tömött, vaskos. Vasfekete, karca barnásfekete. Kissé fémes szurokfénye van. Igen vékony lemezei vörösbarnán áttetszőek. Keménysége 5–6. Elég gyakori elegyrész a dunántúli bazaltokban. A Ság-hegyen centiméteres ilmenitlemezeket találni. Fontos előfordulása van Eger közelében Szarvaskőn. 2. Magnetit vagy mágnesvaskő (Svájc). Ferro-ferri-oxid (FeFe2O4). A vas ércásványai közül legnagyobb a vastartalma (72%). Szabályos rendszerben kristályosodik. Abból, hogy milyen kristályformája jelenik meg, keletkezési körülményei leolvashatók. Képünk leggyakoribb formáját, az oktaédert mutatja. Sötétszürke vagy vasfekete. Karcoláskor pora a mázatlan porcelánon fekete. A kristálylapok zsíros fényűek. Keménysége 5–5,5. Kissé mállott állapotban erősen mágneses lehet. Többféle úton keletkezik. Nagy hőmérsékleten, már az izzó magmában kristályosodni kezd. Így alakultak ki nagy telepei többek közt a svédországi Kirunában és Kurszknál a Szovjetunióban. Hazánkban Felsőcsatár környékén (Vas-hegy) átalakult kőzetben: kristályos palában találjuk. Itt centiméteres nagyságú, remek magnetitoktaéderekre is bukkanhatunk. 3. Rutil (São Paulo, Brazília). Titánoxid (TiO2). Négyzetes rendszerű kristályait sokszor az erősen megnyúlt tűalak jellemzi. Vaskos, tömeges kifejlődésben ritka, inkább különálló kristályokban képződik. Színe vörösbarna, acélszürke, néha fekete. Nevét is színéről kapta, a rutilus szó latinul vörösest jelent. Fémesbe hajló gyémántfényű, apró kristályai áttetszőek. Keménysége 6–6,5. Gyakran fordul elő zárványként (l. 26. o.). Képünkön csiszolt hegyikristály belsejét szövi át, kusza, tűs kifejlődésben. Keletkezési körülményei többfélék. Pegmatitokban, átalakult (metamorf) kőzetekben és – ellenálló ásvány lévén – másodlagos lelőhelyen, folyók torlataiban is megtalálható. 40
XIX. tábla →
XIX. tรกbla
1. Barnavaskő vagy limonit. Vaskobak-megjelenés (Vashegy-Rákos – Železnik –, Szlovákia). Vas-oxi-hidroxid, FeO(OH). Nemrég még önálló ásványként szerepelt. Ma már tudjuk, hogy a limonit néven összefoglalt példányok két, kémiailag megegyező, de szerkezetileg jól elkülönülő ásványból, goethitből és lepidokrokitból tevődhetnek össze, olykor hematit egészítheti ki ezt az együttest. A tapasztalat szerint leggyakrabban fő, sokszor egész tömegét a goethit teszi ki. (A goethitet a nagy német költőről, Goethéről nevezték el, akinek szép ásvány gyűjteménye is bizonyítja, hogy szerette az ásványokat.) A limonit legszebb megjelenési formája a vaskobak. Eredetileg gél alakban keletkezik, de vízvesztés folytán kikristályosodik. Kemény, sima, fényes felületű, törési részén selymes fényű a tűs kristályok tömegétől. Formagazdagságáért a gyűjtők különösen kedvelik. A hematittól, amely szintén előfordul vaskobakként, karcoláskor keletkező barna színű pora alapján lehet elkülöníteni. 2. Barnavasérc (Rudabánya, Borsod m.). A limonit e földes változata a sziderit (l. XXVII. tábla) átalakulásával az oxidációs övben keletkezik. Színe az okkersárgától a sötétbarnáig, nagy mangántartalom esetén a feketéig változhat. Átlagos vastartalma kisebb a vaskobakénál, de igen jól kohósítható. Rudabányán a korábban jelentős barnavasérckészleteket mára már mind kibányászták. 3. Hematit vagy vörösvasérc (Rio Marina, Elba szigete). Vas-oxid (Fe2O3). A háromszöges rendszerben kristályosodik. Földes tömege meggypiros, vagy az alvadt vérre emlékeztet. Karcoláskor pora meggypiros. Apró kristálylemezei áteső fényben pirosak, egyébként azonban acélszürkék vagy feketék és fémfényűek. Képződési körülményeitől függő, változatos formában jelenik meg. Lehet zömök piramisos vagy lencsés termetű, táblás (mint képünkön) vagy gömbös-vesés, vaskobak kifejlődésű.
42
XX. tábla →
XX. tรกbla
1. Topáz (Brazília). Vegyi összetétele alumínium-szilikát, mely különböző arányban fluort és hidroxilt tartalmaz, Al 2[(OH,F)2SiO4]. Színezőanyagként kis mennyiségben króm- és vas-oxid is lehet benne. A rombos rendszerbe tartozik. Formagazdag oszlopos kristályai – amint ábránk is mutatja – rendszerint csak az egyik végükön fejlődnek ki, aljukkal az anyakőzethez nőnek. (Az ilyen kristályt nevezzük fennőtnek.) Keménysége 8, tehát a kvarcnál is keményebb ásvány. Üvegfényű, kiválóan hasad. Színtelen, de gyakran színeződik világossárgára, rózsaszínre, barnára vagy kékre. Piros színben különlegesen ritka. Nemes változatai értékes drágakövek. Világhírű lelőhelyei közül kiemeljük az Urál hegység régóta ismert topázbányáit, ahol remek, több deciméteres példányokat találtak, a brazíliai Minas Gerais államot és Srí Lanka szigetét. Európában a Cseh-Szász Érchegység topázszirtjei híresek. 2. Olivin (Forstberg, Eifel-hegység, NSZK). Magnézium-vas-szilikát (Mg,Fe)2SiO4. Rombos rendszerű. Egyes magmás kőzetek lényeges elegyrésze. Kifejlett kristályai zömök oszloposak. Az itt látható példányt minden oldalról kristálylapok határolják, ezért ún. bennőt kristály. Olajzöld, palackzöld, ritkábban barnás. Keménysége 6,5–7. Áttetsző tiszta változata, a krizolit drágakő. Apró szemcséi gyakran megjelennek a Balaton környéki bazaltokban. Kapolcson tisztán olivinből álló vulkáni bombákat is gyűjthetünk. 3. Almandin (Észak-Carolina állam, USA). Vas-alumínium-szilikát, Fe3Al2[Si3O12]. A szabályos rendszerben kristályosodik. Gyakori a 12 rombuszból álló kristályformája, ezért ezt granatoédernek is nevezik. A gránátok nagy csoportjának egyik legszebb és leggyakoribb tagja. Barnásvörös vagy lilásvörös, néha feketésbarna. Legszebb változata rubinvörös, amely csiszolva drágakő. (A sokféle más gránát között feketét, sőt zöldet is találunk!) Sopron környékén kristályos palákból, a Dunazug-hegységben valamint Szokolyánál a Börzsönyben andezitből gyűjthető. 44
XXI. tábla →
XXI. tรกbla
1. Turmalin (San Pietro Campo, Elba szigete). Bonyolult összetételű boroszilikát. Háromszöges rendszerű. Nyúlt, oszlopos kristályai hosszanti irányban gyakran rostozottak. Keménysége 7–7,5. Üvegfénye van. A sötétbarna, illetve fekete kristályok magnéziumot vagy vasat tartalmaznak. Nemesebb fajtái lehetnek színtelenek, enyhén zöld színűek, vörösek és kékek. Színük sokszor egy kristályon belül is zónásan változik, amint képünkön is látható. Nagyobb áttetsző példányait drágakőként csiszolják. Magmás és átalakult kőzetekben képződik. Hazánkban a Velencei-hegység turmalinpalájában található. 2. Berill (Brazília). Berillium-alumínium-szilikát. Be3Al2[Si6O18]. Keménysége 7,5–8. Kristályai a hatszöges rendszerbe tartozó oszlopok, amelyek elsősorban metamorf mészkőben és pegmatitokban fordulnak elő Indiában, Madagaszkáron, Brazíliában. Üvegfényű. Színe zöld, tengerzöld, sárgás, néha kék, sőt rózsaszínű. Keleten már évezredek óta drágakőként használták csiszolatlan darabjait és kristályait is. A berill nemes változatai csiszolva, drágakőként ma is nagyon keresettek. 3. Smaragd (Kolumbia). A berill zöld színű drágakőváltozata. A mi gyűjtőink legkönnyebben az Alpok kristályos paláinak smaragdjaihoz juthatnak hozzá (Habachtal, Salzburg tartomány.) Ezek a smaragdok bár szép zöld színűek, de át nem látszóak. (A smaragd értéke annál nagyobb, minél átlátszóbb és minél sötétebb a színe.) Nagy smaragdokat találtak a történelmi idők folyamán Kolumbiában, Peruban, Ecuadorban. Cortez feljegyzései szerint strucctojás nagyságút is láttak. 4. Akvamarin (Madagaszkár). A berill halványkék drágakőváltozata. Nevét a tenger kékeszöld színéről kapta. Brazíliából és Burmából nagyméretű példányai ismertek. Marambaya (Brazília) mellett találtak 10 kg-os példányt is. Ára 1910-ben 25 ezer dollár volt! 46
XXII. tábla →
XXII. tรกbla
1. Biotitcsillám (Macskamező – Răzoare, –, Erdély, Románia). Káliumtartalmú magnézium-vascsillám K(Mg,Fe)3 [AlSi3O10(OH)2]. Egyhajlású rendszerű, álhatszöges kristályai táblák vagy oszlopok, amelyek finom lemezekre hasíthatók. A hasadási lapok gyöngyházfényűek. Feketésbarna vagy egészen fekete. A kvarc és a földpát mellett a legfontosabb kőzetalkotó ásvány. 2. Muszkovitcsillám (Kapnikbánya – Cavnic –, Máramaros, Románia). Kálium-alumínium-szilikát. KAl2[AlSi3O10(OH,F)2]. Egyhajlású kristályai – hasonlóan a biotithoz – álhatszöges táblák, zömök oszlopok. Színtelen, szürke, barnás lemezei rugalmasak. Kitűnően hasad, hasadási felülete gyöngyházfényű. Átlátszó lemezei hőállóak, jó elektromos szigetelők. (Például a kályhák kémlelőablaka, az ún. csillám-máriaüveg is muszkovit.) Fontos kőzetalkotó ásvány, a gránit, a csillámpala, a fillit lényeges elegyrésze. Pegmatitokból asztallap nagyságú tábláit is ismerjük. Sok muszkovitot tartalmaz a folyók homokja is. 3. Augit (Žim, Csehszlovákia). Bonyolult összetételű szilikát. (Ca, Mg,Fe,Ti,Al)2[(Si,Al)2O6]. A piroxéncsoport legközönségesebb tagja. Egyhajlású kristályainak termete leginkább zömök, oszlopos. Többékevésbé jól hasad. Keménysége 6. A bazaltok fontos elegyrésze, és ezekben olykor nagyobb kristályokban is előfordul, de andezitjeink jó része is augittartalmú. Színe a vastartalomtól függően sötétzöld, barnászöld, zöldesfekete. 4. Közönséges amfibol vagy hornblende (Csehszlovákia). Bonyolult összetételű hidroxiltartalmú szilikát. NaCa2(Mg,Fe,Al)5[Si7AlO22(OH)2] Egyhajlású kristályai általában rövid prizmás alakok. Igen jól hasad. Hasadási lapja szarufényű. Innen kapta német (Hornblende) és régi magyar (szarufényle) nevét is. Színe összetételétől függően a világoszöldtől a feketésbarnáig változik. Fontos kőzetalkotó ásvány a hazai andezitekben is. 48
XXIII. tábla →
XXIII. tรกbla
1. Sztilbit (Csódi-hegy, Dunabogdány). Régen használt, ma már érvénytelen nevén dezmin. A zeolitok csoportjába tartozó bonyolult összetételű szilikát. (Ca,Na2,K2) [Al2Si7O18]•7 H2O. A zeolitok elsősorban vulkáni kőzetekben, ezek hasadékaiban és üregeiben jelennek meg. A sztilbit selymes fényű, fehér, vajsárga, néha pirosan áttetsző. Keménysége 4. Egyhajlású kristályai gyakran ikresednek. Jellemző rá a képen bemutatott tömött, sugaras, kéveszerű, karfiolra emlékeztető megjelenés. 2. Analcim (Gyöngyösoroszi). Víztartalmú nátrium-alumoszilikát, Na[AlSi2O6]•H2O. Szabályos kristályai színtelenek vagy fehérek. Zeolitásvány. Keménysége 5,5. 3. Kabazit (Csódi-hegy, Dunabogdány). Szintén zeolitásvány, víztartalmú kalcium-nátrium-alumoszilikát. (Ca,Na2)[Al2Si4O12]•6H2O. Háromszöges rendszerű kristályai a kocka alakjára emlékeztető romboéderek. Áttetsző fehér vagy élénk rózsaszínű. Keménysége 4,5. 4. Albit (Svédország). Nátronföldpát (Na[AlSi 3O8]). A földpátok az egész ásványvilág legfontosabb kőzetalkotó csoportja. A földpát gyűjtőnév. Az idetartozó kálium-, nátrium- és kalcium-alumíniumszilikátok elnevezése az összetétel szerint változik. Az albit fehér színű, a háromhajlású rendszerben kristályosodó ásvány, kitűnő hasadással. Keménysége a Mohs-skálán 6. Hazánkban magmás kőzetekből néhány mm-es kristályokban ismeretes. 5. Ortoklász (Velencei-hegység). Káliföldpát (K[AlSi3O8]). Egyhajlású kristályai szürkésfehérek, sárgák vagy húsvörösek. Kitűnően hasad, hasadási lapján gyöngyházfényű. Gyakran alkot ikerkristályt, mint a képen láthatjuk. Több kőzetnek, köztük a gránitnak is lényeges elegyrésze. A magyarországi gránitokból (Velenceihegység, Mórágyi-rög) több centiméteres kristályai ismertek.
50
XXIV. tábla →
XXIV. tรกbla
1. Gipsz (Felsőpetény, Nógrád m.). Kalcium-szulfát két molekula kristályvízzel (CaSO4•2 H2O). Az egyhajlású rendszerben kristályosodik. Tűs vagy táblás kristályai színtelenek vagy fehérek, üvegfényűek. Kiválóan hasad, hasadási lapja gyöngyházfényű. A középkorban a gipszkristályokból hasított finom, átlátszó lemezeket foglalták ónkeretbe „ablaküvegként” (gipsz-máriaüveg). Gyakoriak az alakjukról „fecskefarknak” nevezett ikerkristályok. Ilyen a képünkön ábrázolt példány is. Lágy ásvány: keménysége 2, tehát körömmel karcolható. A tömegesen lerakódott gipsznek finoman szemcsés kőzetmódosulata az alabástrom, amely az ókortól kezdve a szobrászok kedvelt anyaga. Némelykor nagy gipszkristályok keletkeznek a kőzetrétegekben szivárgó víz hatására. Ilyenek a gánti és a kiscelli agyagrétegek gipszkristályai. 2. Barit (Felsőbánya – Baia Sprie –, Máramaros, Románia). Báriumszulfát (BaSO4). Sűrűsége nagy, ezért súlypátnak is nevezik. A báriumfém ipari nyersanyaga. Rombos rendszerű kristályai a keletkezési körülményeiktől függően táblás vagy oszlopos alkatúak. Üvegfényű, fehér vagy színtelen, néha barnás, kékes vagy vöröses árnyalattal, de lehet sárga is. Egészen átlátszó is lehet. Hazánkban jellegzetes, forró vizekből kivált (hidrotermális) ásványnak számít. A budai hegyvidéken a kalcit gyakori kísérője. Ércbányáinkban is előfordul, például Gyöngyösoroszin és Rudabányán. 3. Apatit (Zillertal, Ausztria). A foszfátok kiterjedt csoportjának tagja. Az egész foszfátcsoport egyik legjellemzőbb képviselője a kalcium-fluor-foszfát, az úgynevezett fluorapatit Ca5[F(PO4)3]. A hatszöges rendszerbe tartozik. Keménysége 5. Kristálylapjai üvegfényűek. Színtelen vagy sárgára, zöldre, kékre, barnára színezett. Lehet áttetsző vagy egészen átlátszó is. A Szovjetunióban a Kolafélszigeten a földkerekség egyik legnagyobb apatit-előfordulása van. A Balaton menti bazaltok üregeinek falán olykor apró kristályokban fennőve fordul elő. 52
XXV. tábla →
XXV. tรกbla
1. Cseppkő (Esztramos-hegy, Bódva völgye). A mészkőhegységek barlangüregeiben képződő cseppkő kalcitból, azaz háromszöges rendszerű kalcium-karbonátból (CaCO3) áll. A mennyezetről aláereszkedő cseppkő a sztalaktit, az aljzaton elhelyezkedő a sztalagmit. A bemutatott cseppkő sztalaktit. A mészkőhegyek repedéseiben alászivárgó szén-dioxid-tartalmú esővíz mindig tartalmaz oldott állapotban több-kevesebb kalcium-karbonátot. Amikor a víz az üreg mennyezetén elpárolog, a kalcium-karbonát vékony hártya alakjában visszamarad. Évszázadok, évezredek alatt a visszamaradó és egymásra rakódó kalcium-karbonátból jön létre a cseppkő. Ha a barlang mennyezetén megjelenő vízcseppek aláhullanak az aljzatra, akkor képződik a sztalagmit. 2. Kalcit (Kis-Sváb-hegy – ma Martinovics-hegy –, Budapest). Kalcium-karbonát (CaCO3). Háromszöges rendszerű kristályai formában rendkívül gazdagok. Sok száz kristályformája ismert. Képünkön egy olyan ikerkristály látható, ahol az egyes ikertagok hegyes csúcsban végződő, tizenkét lapú szkalenoéder formájúak. Másik jellemző formája a romboéder, amelynek hat rombusz alakú lapja van. Ezt a rodokrozitnál mutatjuk majd be. Színtelen, átlátszó, áttetsző, de sokféle színváltozata is van. Kitűnően hasad. Keménysége 3, késsel könnyen karcolható. Híg sósavval megcsepegtetve is pezseg. A hegységek mészkőtömegei kalcitból állnak, de a vulkáni, átalakult és üledékes kőzetek repedéseiben, vízvájta föld alatti üregekben is mindenütt előfordulhat. 3. Rodokrozit vagy mangánpát (Kapnikbánya – Cavnic –, Máramaros, Románia). Háromszöges rendszerű mangán-karbonát (MnCO3). Rózsaszínű vagy málnaszínű kristályain romboéderek uralkodnak (lásd a képen). Üvegfényű, kissé gyöngyházfényű. Előfordul Gyöngyösorosziban apró, igen szép málnaszínű kristályhalmazokban. Szürke, földes, lencsés kifejlődése az Eger környéki, úrkúti és eplényi mangánérctelepekben található. 54
XXVI. tábla →
XXVI. tรกbla
1. Borsókő (Karlovy Vary, Csehszlovákia). Rendszerint forrástölcsérekben keletkezik. Amikor a hévíz felszínre érkezik, felkapja, megpörgeti a forrástorok közelébe eső ásványszemeket, és bekérgezi őket aragonittal vagy kalcittal. A bekérgezett szemek egyre súlyosabbak lesznek, a víz fenekére süllyednek, és a közéjük rakódó forrásmészkő vagy aragonit egymással összecementezi őket. 2. Aragonit (Úrvölgy – Špania Dolina –, Szlovákia). Kémiai összetétele megegyezik a kalcitéval (CaCO3), de az aragonit rombos kristályrendszerben kristályosodik. A természetben átalakulhat kalcittá, de külső alakját ilyenkor is megtartja. Ebben az esetben a kalcit aragonit utáni álalakjáról (pszeudomorfóza) beszélünk. Az aragonit lehet színtelen, hófehér, gyengén sárgás, rózsaszínű, esetleg ibolyaszínű. Kristályain gyakori az ikerképződés. Különösen szépek a magasba nyúló prizmák alkotta kristályok, amelyek hosszában olyan tökéletesen nőttek össze hármasával, hogy csupán egy keskeny vonal vagy egy beugró szöglet jelzi egybeolvadásuk helyét. Itt is ilyen ikercsoportot láthatunk. A Balaton menti bazaltok üregeiben gyakori a víztiszta aragonittűk halmaza. 3. Vasvirág (Eisenerz, Ausztria). Különleges aragonitféleség az ágasbogas, legtöbbször hófehér vasvirág, amely a vasérctelepek oxidációs zónájában fordul elő. 4. Sziderit (Vashegy-Rákos – Železnik –, Szlovákia). Vas-karbonát (FeCO3). A kalcittal egyező kristályrácsa a háromszöges rendszerbe tartozik. A vas egyik legfontosabb ércásványa. Fennőtt kristályai nyeregszerűen görbült romboéderek. Gyakori a vaskos, durva kristályos változata. Gyengén vagy erősebben sárgásbarna, olykor fehérbe hajló. Ha mangántartalmú, akkor sötétbarna vagy fekete. Ha a mélyből feltörő, vasat tartalmazó forróvizes oldat mészkő- vagy dolomitrétegeken tör keresztül, sziderit keletkezhet. így alakulhatott ki a rudabányai sziderittelep is. 56
XXVII. tábla →
XXVII. tรกbla
1. Azurit (Tsumeb, Namíbia). Bázisos rézkarbonát (Cu3[OH•CO3]2) Egyhajlású kristályai kissé nyúlt, lapos kifejlődésűek. Fürtös-vesés, kéregszerű vagy tömött, szemcsés alakban is képződik. Színe sötétkék (azúrkék). Üvegfényű, pora kék. Keménysége 3. Rézérctelepek oxidációs övének jellegzetes ásványa. Rudabányáról jól fejlett, pompás kristályait ismerjük. 2. Malachit (Gumesevszk, Urál hegység). Bázisos rézkarbonát (Cu2[(OH)2CO3]2). Az egyhajlású rendszerbe tartozik. Jól fejlett, ép kristályai ritkák. Bár Rudabányán gyönyörű kristálypéldányok kerültek elő, mégis gyakoribbak voltak a hajszálvékony, tűs kristályok ecsetszerű halmazai. Külföldön tömött malachitváltozatot bányásznak, különösen a Szovjetunió területén az Urál hegységben. E változatát mutatja be képünk. Csiszolt táblái kedvelt díszítőkövek. 3. Fluorit (Durham, Anglia). Kalcium-fluorid (CaF2). Szabályos rendszerben kristályosodik (l. I. tábla). Kristályalakja legtöbbször a hexaéder vagy az oktaéder. Megkapó a színgazdagsága. A színtelen átlátszó kristályoktól a sárgán, a vörösön, a zöld és kék színeken át a feketéig változik. A fehér fényből más-más színű sugarakat nyel el áteső és ráeső fényben. Ezt a fizikai jelenséget a fluoritról nevezték el fluoreszkálásnak. Keménysége 4. Kitűnően hasad. Hazánkban kis mennyiségben több helyen is előfordul, köztük Gyöngyösorosziban, Recsken és a Velencei-hegységben. 4. Kősó (Marosújvár – Ocna Mureșului –, Erdély, Románia). Nátrium-klorid (NaCl). Szabályos rendszerű. A rajzon kristályai hexaéderek. Könnyen hasad. Keménysége 2. Körömmel karcolható. Vízben könnyen oldódik. A száraz éghajlatú meleg területek elzáródó tengeröbleiben és a szárazföld nagy beltavaiban keletkezik, amikor a párolgás nagyobb, mint a sós víz hozzáfolyása.
58
XXVIII. tábla →
XXVIII. tรกbla
1. Whewellit (ejtsd: hjúelit; Recsk, mélyszinti ércbánya). Az egyhajlású rendszerbe tartozó kalcium-oxalát-monohidrát (Ca[C 2O4]• •H2O), nevét William Whewell múlt századi angol természettudósról kapta. A szerves ásványok kis létszámú osztályába tartozik. (Ezek az ásványok annak példái, hogy a természet nem ismer merev határokat. A „szerves” és „szervetlen” anyagok múlt századból eredő merev elkülönítése szerint ugyanis a szervetlen úton keletkező ásványok között nem lehetnének szerves kémiai kötéseket is tartalmazó fajok.) A whewellit kristályain a függőleges prizmalapok uralkodnak, melyek gyakran rostozottak is. Színtelen vagy fehér, néha sárgás árnyalattal. Keménysége 2,5. Jól hasad. Üvegfényű, hasadási lapján gyöngyházfényű is lehet. Gyakran alkot szív alakú ikerkristályokat. Ilyen példány látható képünkön is, ahol a két ikertag a függőleges középvonal mentén észrevétlenül simul egymáshoz. Általában csak milliméteres vagy egy-két centiméteres kristályokban található, ezért a Recskről 1983-ban előkerült néhány nagy kristálya világritkaság. Táblánk a legszebben fejlett példányt mutatja, csaknem eredeti méretében. A világ eddig ismert legnagyobb kristálya is Recskről származik, ahol az ásvány bitumenes környezetben, a vulkáni hasadékokban áramló forró vizes oldatokból képződött. Kőszéntelepekben is előfordul. 2. Mellit (Csordakút, Fejér m.). Szerves ásvány, a benzol-hexakarbonsav (mellitsav) víztartalmú alumíniumsója (Al 2C12O12•18 H2O). Négyzetes rendszerű kristályai zömök dipiramisok. Színe mézsárga. Nevében a görög melosz (méz) és litosz (kő) szavak első szótagjára ismerhetünk. Magyarul mézkőnek is nevezzük. Tökéletesen fejlett kristályai gyantás-üvegfényűek, áttetszőek. Lágy, vágható, keménysége 2–2,5. Szenesedett növényi maradványok és agyag érintkezési zónájában keletkezhet az áramló hideg vizek segítségével. Az elmúlt években Csordakútról sok pompás kristálya került elő, amelyek közt megtaláljuk a világ legnagyobb példányait is.
60
XXIX. tábla →
XXIX. tรกbla
NÉVMUTATÓ (A római számok a színes táblákat, az arab számok a képeket ismertető szövegoldalakat jelölik.) Achát XVI., 34 Akvamarin XXII., 46 Albit XXIV., 50 Almandin XXI., 44 Ametiszt XIV., 30 Amfibol 32; XXIII., 48 Analcim XXIV., 50 Antimon-fakóérc VI., 14 Antimonit VIII., 18 Antimonokker 18 Apatit XXV., 52 Aragonit XXVII., 56 Arany II., 6; 10 Arzenopirit X., 22 Augit XXIII., 48 Auripigment X., 22 Azurit XXVIII., 58 Barit XXV., 52 Barnavasérc XX., 42 Barnavaskő XX., 42 Berill XXII., 46 Biotit XXIII., 48 Borsókő XXVII., 56 Bournonit IX., 20 Briliáns IV., 10 Cinnabarit III., 8 Citrin XIV., 30
Cseppkő XXVI., 54 Dezmin XXIV., 50 Enargit VII., 16 Ezüst II., 6 Földpát XXIV., 50 Fluorit I., 4; XXVIII., 58 Füstkvarc XIV., 30 Galenit V., 12 Gipsz XXV., 52 Goethit 36; 42 Grafit IV., 10; 18 Gránát 44 Greenockit V., 12 Gyémánt IV., 10 Heliotrop XV., 32 Hematit 36; XX., 42 Hidrokvarcit XVII., 36 Higany III., 8 Hornblende XXIII., 48
Ilmenit XIX., 40 Jáspis XVII., 36 Kabazit XXIV., 50 Kalcedon XV., 32; 34; 36 Kalcit V., 12; 52; XXVI., 54; 56 Kalkopirit VI., 14
Karneol 32 Kassziterit XI., 24 Kerékérc IX., 20 Kén III., 8 Korund XII., 26 Kősó XXVIII., 58 Krizolit 44 Krizopráz 32 Krokidolit 32 Kuprit XI., 24 Kvarc 18; XIII., 28; XIV., 30; 32; 36; 44 Lepidokrokit 32; 42 Limonit 20; XX., 42 Magnetit XIX., 40 Malachit 6; XI., 24; XXVIII., 58 Mangánpát XXVI., 54 Markazit IX., 20 Mágnesvaskő XIX., 40 Májopál XVIII., 38 Mellit XXIX., 60 Molibdenit VIII., 18 Morion 30 Muszkovit XXIII., 48 Nemesopál XVIII., 38 Olivin 10; XXI., 44 Ónix 32; XVI., 34 Ónkő XI., 24 Opál 38 Ortoklász XXIV., 50
Pirit IX., 20 Piroluzit XI., 24 Pirrhotin VII., 16; 22 Proustit VIII., 18 Realgár X., 22 Réz II., 6 Rodokrozit XXVI., 54 Rózsakvarc XIII., 28 Rubin XII., 26 Rutil 26; XIX., 40 Smaragd XXII., 46 Sólyomszem 32 Súlypát 52 Szfalerit 12; VI., 14; 16 Sziderit 42; XXVII., 56 Sztilbit XXIV., 50 Tejopál XVIII., 38 Tetraedrit VI., 14 Tigrisszem XV., 32 Titánvas XIX., 40 Topáz XXI., 44 Turmalin XXII., 46 Tűzkő XVII., 36 Tűzopál XVIII., 38 Vaskobak XX., 42 Vasvirág XXVII., 56 Vörösvasérc XX., 42 Whewellit XXIX., 60 Wurtzit VII., 16
Zafír XII., 26
Függelék
A hét kristályrendszer: I. háromhajlású (triklin)
V. négyzetes (tetragonális)
II. egyhajlású (monoklin)
VI. hatszöges (hexagonális)
III. rombos
VII. szabályos
IV. háromszöges (trigonális)
Az ásványok kémiai osztályai: (Zárójelben az egyes osztályokba tartozó fajok táblaszáma)
1. Terméselemek (II-IV.)
6. Foszfátok (XXV.)
2. Szulfidok (III., V-X.)
7. Karbonátok (XXVI-XXVIII.)
3. Oxidok, hidroxidok (XI-XX.)
8. Halogenidek (I., XXVIII.)
4. Szilikátok (XXI-XXIV.)
9. Szerves ásványok (XXIX.)
5. Szulfátok (XXV.)
HU ISSN 0324-3168 ISBN 963 11 3889 5 Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Sziládi János igazgató Kossuth Nyomda (850067), Budapest, 1985 Felelős vezető: Bede István vezérigazgató Felelős szerkesztő: D. Nagy Éva Szakmailag ellenőrizte: Weiszburg Tamás és Papp Gábor A szöveget gondozta: Makai Judit Műszaki vezető: Szakálos Mihály Képszerkesztő: Árva Ilona Műszaki szerkesztő: Beszédes Natasa 98 600 példány Terjedelem: 2,76 (A/5) ív. IF 5404