2
|
Tartalom, Köszöntó´
Tartalom Köszöntő
Kedves olvasóink! 2
LITERATÚRA Interjú Hatala Csengével
3
Hatala Csenge: a találkozás jelenet
6
Hatala Csenge: lakoma / kötelék
7
Térfigyelő: Olvasói levél
8
Térfigyelő: Hermész Trashmegisztosz / Kísérleti haiku, öt darab
9
Varga Tibor: Közálláspont
10
Hajdú Péter: Belül támad
11
GALÉRIA „Képes vagyok megállítani az időt” — interjú Zsoldos Alexandrával
12
KRITIKA Villanásnyit a napba nézni
16
Chicken Police — Madárlátta noir kaland 18 AJÁNLÓ Az egyszerűség felszabadít és laktat: Namgyal Momo
FŐSZERKESZTŐ Tamási Leonárd OLVASÓSZERKESZTŐ Varga Tibor ÚJSÁGÍRÓK Hajdú Péter, Térfigyelő TÖRDELŐSZERKESZTŐ Bandl Gábor BORÍTÓ Tamási Leonárd ELÉRHETŐSÉGEK tintafolyoirat@gmail.com www.facebook.com/tintafolyoirat
20
Nagy örömmel közöljük, hogy folyóiratunk harmadik évét egy küllemében és struktúrájában is megújult lapszámmal nyithatjuk, melyet csapatunk új tördelőszerkesztőjével, Bandl Gáborral közösen alkottunk meg. Továbbra is a kortárs kultúrát és irodalmat, valamint a feltörekvő underground alkotókat kívánjuk népszerűsíteni. E gondolat mentén hirdettük meg immár második alkalommal szépirodalmi pályázatunkat, melyre számos kiemelkedő pályamű érkezett. IX. számunkban kiírásunk első helyezettével, Hatala Csengével készítettünk interjút, amelyet díjazott pályaműveivel együtt Literatúra rovatunkban olvashattok. Galéria rovatunkban Zsoldos Alexandra mesél az izlandi tájról, és fényképészetére tett hatásairól. Emellett elemeztünk film noir ihletettségű, magyar fejlesztésű PC-játékot, valamint végigkóstoltuk a Budapesten található házias tibeti étkezde, a Namgyal Momo kulináris sajátosságait is. Tamási Leonárd Főszerkesztő
3
|
LITERATÚRA
„Vagy szerelemmel, vagy sehogy” – interjú Hatala Csengével Regényírás, költészet, kutató-szerkesztői filmes munkák, forgatókönyvírás. Hatala Csenge a fentiek mindegyikébe ugyanazzal az elánnal és szenvedéllyel képes belevetni magát. Noha elsőre széttartónak tűnhet ennyi hivatásban elmerülni, de végül mind egy origóra fut ki, és ez az irodalom.
– Valamiért úgy érzem, hogy az írás minden szegletét ismernem kell. Ha életem végéig tanulhatnék a betűvetésről, azzal teljesen ki lennék békülve. Az, hogy ennyi szemszögből lehetőségem van ránézni valamire, az azt gondolom, csak hozzáad a végeredményhez. Egy regényem tud építkezni abból, hogy ismerem a forgatókönyvírói technikákat, és ez fordítva is igaz.
– 2015-ben jelent meg első tényregényed Hírzárlat címmel, amivel már tizennégy évesen elkezdtél foglalkozni. A történet egy ’70-es évekbeli balassagyarmati túszdráma eseményeit göngyölíti fel. Milyen élmény volt ilyen fiatalon egy ekkora horderejű kutatómunka?
4
|
LITERATÚRA – Visszatekintve, van, amit másként csinálnál? – Nincs. Amikor a Hírzárlatot írtam, még gyerek voltam, tele naivitással. Így előfordult, hogy tettem olyan dolgokat, amiket így lassan tíz év távlatából már nem ugyanúgy csinálnék, és valószínűleg az ártana is a regénynek. A Hírzárlat úgy teljes, azzal a gyermeki ártatlansággal, amivel megírtam. – Nem lehet, hogy pont ez a gyermeki naivitás kellett ahhoz, hogy az emberek is őszintén merjenek beszélni az átéltekről?
– Amikor először hallottam erről a történetről, egyből megfogott. Furcsa is volt, hogy nem találtam róla érdemi információkat, hiszen olyan régen történtek az események, valaki biztosan publikált már róla. Kiderült, hogy tévedtem. Mondtam is apukámnak, hogy na, akkor majd én! – Támogattak a szüleid? – Mindig. A Hírzárlat miatt körbe kellett járnom az országot. Sokszor apukám vitt el a helyszínekre, akár hajnali háromkor is, anyukám pedig megerősített abban, hogy képes vagyok elérni a céljaimat. A kutatómunka alatt ugyanis sokszor hallottam azt, hogy ez nekem nem fog menni, másoknak is beletört már a bicskája, de a dacnál sokkalta nagyobb volt bennem a kíváncsiság. Ez a sztori nemcsak egy túszdráma szereplőinek dokumentumregénye, hanem egy felnövés története is, az én felnövésemé, hogy hogyan váltam íróvá és oknyomozó riporterré.
– Lehet, hogy van benne valami, de egy biztos, ha ilyen titkokat keresel, szeress bele a projektbe! Legalábbis én így dolgozom, vagy szerelemmel, vagy sehogy, nálam középút nem létezik. – Mikor kezdtél el érdeklődni a versírás iránt? – Tizenhárom évesen kezdtem el verseket írni. Már abban a korban megfogalmazódott bennem, hogy valamilyen írással kapcsolatos tevékenységgel szeretnék foglalkozni, de a verseimet ekkor még nem éreztem igazán erőseknek, így inkább áttértem az epikusabb műfajokra. Csak jóval később, a második dokumentumregényem után adtam ismét versírásra a fejem, de ehhez kellett egy plátói szerelem, ami megihletett. Ez a találkozás olyan volumenű volt, hogy gyakorlatilag előidézte a lírai énemet. Az érzéseimet nem mondhattam ki, mert nem voltam olyan helyzetben. Ez lett a verseim mozgatórugója.
5 – Mikor érezted úgy, hogy a verseid már publikálásra készek? Volt, aki bátorított, akire szakmailag támaszkodhattál?
|
LITERATÚRA
derítünk fényt, ezzel egyéni élménnyé téve a verset.
– Nagyon ráéreztél. Igyekeztem szabad – Hosszú idő telt el, mire meg mertem utat engedni az olvasó kreativitásának. mutatni a verseimet hozzáértőknek. Ahhoz, hogy az érzés, amit megfogalA covid ideje alatt küldtem el őket mazok, ki tudjon teljesedni, szövetségre Babiczky Tibornak és Szegő Jánosnak. kell lépnie az olvasóval. Azzal, hogy a Ekkor még olyan fázisban voltak az befogadó rakja össze a kirakóst, egyalkotások, mint az éppen készülő szobfajta szimbiózis alakul ki közöttünk. rok, látszólag csak kőtömb volt mind, de Ahogy Krúdy fogalmazott: „Ketten kellünk ők meglátták a formálatlan tömbökben hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen a pontos alakzatokat. Kettejük bíztatása egy gondolat, egy történet, egy érzés. győzött meg arról, hogy Én csak elkezdhetem.” érdemes a verseimnek Ahhoz, hogy újabb esélyeket adni. – A szépirodalmi amaz érzés, amit bíciók mellett filme– Olyan tudást kaptál zéssel is foglalkozol. Kümegfogalmazok, tőlük, amit aztán beépítlönféle forgatókönyvírói ki tudjon teljesedni, tanfolyamokat végeztél, hettél az alkotói tevékenységedbe? jelenleg is dolgozol filmes szövetségre produkciókban. Hogyan kell lépnie – Mindenképpen. Azok jut időd mindenre? Nem az olvasóval. után, hogy megkaptam áll fenn annak a veszéa kritikákat, elkezdtem lye, hogy a rengeteg elfogtudatosabban foglalkozni a versírással. laltság között szétmorzsolódsz? Hátraléptem egyet a szövegeimtől, és megpróbáltam úgy felépíteni őket, hogy – Jelenleg dokumentumfilmeken dolgobár az egyén szenvedéseit veszem górzom szerkesztői, riporteri és kutatói cső alá, meg tudjak szólítani egyfajta pozíciókban – ezek végeredményét hakollektív érzésvilágot is. marosan láthatja is a közönség. Emellett írom a saját kisfilmemet, egy barátnőm– A verseidben csak egy-egy szóval mel pedig a sorozatötletünket fejlesztjük. vagy mondattöredékkel engedsz betekinKészül egy új regényem is, ami már nem tést egy jelenetbe, ezzel azt az érzetet dokumentarista, hanem szépirodalmi anyag keltve, mintha a vers is egy kutatólesz. Mivel ezek a munkák meghatározott munka lenne, egy kirakásra váró puzzle, időre szólnak, mindig elfér egy-egy új amiből szándékosan hiányoznak részletek. a tarsolyomban, de mindennek a kulcsa az Olyan, mintha a stroboszkóp felvillanó idő megfelelő beosztása. Ha erre figyelsz, fényei csak bizonyos elkapott pillanatokat nem morzsolódhatsz szét. mutatnának meg egy mozdulatsorból, a köztes sötétségekre pedig mi, olvasók Tamási Leonárd
„
”
6
|
LITERATÚRA
Hatala Csenge: a találkozás jelenet kilincs te az egyik oldalról te pedig a másikról egyszerre, mehet és tessék (szűk a rés) (rövid szavakkal) ne haragudj (lehelve) semmi baj (hagyja, hogy tekintetét bevésse) (remegés) köszönöm, megvagyunk – elnézést talán fordítva kellett volna hazudnunk
7
|
LITERATÚRA
Hatala Csenge: lakoma
Hatala Csenge: kötelék
egy húsos szendvics lesz elvitelre? itt fagyasztanám jégtömbbé a szívemet érted vétek felfalsz, segítek magatehetetlen húsba vágsz folyik az ajkamról kár, a szó nem leled számat fehér, bor, száraz nyílnék utánad a vízözön
törött szárnyak a tányéromon megpiszkálom, futni kellene akkor, két szék mozdul szinkronban táncolunk az ítélet napján is rendezel hagyj el, még sincs az oly’ közel, de megállsz előttem kereszt, ő meg figyel elönt a víz, amit isten egyszer azt soha az ember ne akarja, ő elfordul, látod nő vagyok, hozzám érsz feltámadok
8
|
LITERATÚRA
Térfigyeló´: Olvasói levél Kedves dr. Jung, az utóbbi időben kolbászmandalákat készítek pizzáimra. A segítségét kérem: önnél azt olvastam, a mandalakészítés a személyiség változásával, új személyiségmag kialakulásával áll összefüggésben. Mióta ezt a tendenciát felfedeztem magamon, azt figyeltem meg, hogy a változás a gyulaitól a csabai felé történik, és újabban már gombák és sonkák is részét képezik az eddig főként sajt alapú kompozícióknak. Mi történik velem? Egy magyarázattal örökre lekötelezne! Köszönettel és tisztelettel, Tér Kedves Tér! Miután nem ismerjük egymást, és az ön pszichés állapotát döntően befolyásoló tényezőkről mit sem tudok, le kell szögeznem, hogy válaszom nem egy diagnózis. Azt azonban kijelenthetem, hogy a kolbászkarikák kerülete, vastagsága és egymáshoz viszonyított pozíciója itt döntő fontosságú. Kérdezem én, vajon nem a kopár felületű gyorsfagyasztott pizzák világától indult el Ön, kedves Tér? És nem arra törekszik-e, hogy végül pizzájának teljes felületét harmonizáló ízek áradata borítsa el? A kérdés költői; minden bizonnyal igen rá a válasz. Ez esetben Ön feltehetően lustaságból nem készít saját pizzát, ám ezt fokozatosan felülmúlni látszik a kulináris élvezetekre való fogékonysága. Az ilyesmi gyötrelmes belső vívódásokhoz vezethet, melyeket nem ritkán pszichotikus epizódok kísérnek. A helyzetet árnyalná, ha Önnek valamiféle dolga lenne jelenleg, melynek halogatásaként fordul a számára korábban irreleváns részletek felé. Ez esetben kényszeres viselkedés is felléphet Önnél, amennyiben a halogatáshoz fűződő feszültség forrását nem azonosítja és oldja fel magában. Ezért javaslom, levélírás helyett – most, hogy már evett is – inkább dolgozzon! Üdvözlettel, C. Jung
9
|
LITERATÚRA
Térfigyeló´: Hermész Trashmegisztosz
Térfigyeló´: Kísérleti haiku, öt darab
némaságom üvöltés üvöltésem csend egy dologtól féltem magam az pedig a rend
Hüllőcsillag. Sóhajó. Megjátszótér. Nemlétezetkiesés. Hírtelen halál.
üvöltésed parancs parancsod a kín minden tetted hiányt leplez ismétlésed rím szervezetem meg van baszva megbaszásom szervezett hatályos a végzés és az erről szóló rendelet szerveiddel baszni jöttél terveid meg nincsenek pusztulásom nekem lesz kincs holttestem egy műremek
10
|
LITERATÚRA
Varga Tibor: Közálláspont Nem vetem meg ágyam, ha majd a hajnal hazakísér, bárhová lefeküdhetek, csak ne kelljen magam álomba ringatni. Nem vetkezem le, bőröm nem érdemel üde anyagot, puha, szorító kezet, mialatt tisztátalan lelkem szép szó iránt kiált. A báj kopott kabátként lóg hanyatló testemen, arcom úrisága, mint a nyárspolgári közöny ábrázata, csillogó tekintetem opálos, matt egyben és külön. Támogatott művészetként fog karon a magány a Nagykörút fényalléján, útitársam félüres-félteli csörgésével szólaltatja meg a melankóliát. Ebbe vetettem bele magam, tartalmatlan emberek harsogó csevejébe. Örültem, hogy van, ki a felszínt karcolva érdeklődik – ha nem is felőlem – az élet nüansznyi dolgairól – ezekben az órákban éreztem magam igazán elveszettnek. Doh tartotta falak között imbolyog körülöttem a világ: részeg az utca, a tér, a sorozat-házak, gyártott emberek, és válik örvénnyé, belefulladva valamennyien az elidegenedésbe. Bezárta kapuit nyitottságunk, ordas kanokként és szukákként járjuk a kiest érzelmi zsákmányért kutatva, majd kiköpjük, mint a csontot, mielőtt megfekszi gyomrunk. A hold sápadt arcába vonyítjuk bele lelki bajainkat, örülünk, hogy nem szól, nem ad tanácsot, hallgasson is, mielőtt segítő szándékkal belekontárkodna életünk éjjelébe. A könnyek ráfagytak az égre, tiszta égboltról látszik csak a csillogó fájdalom, mert a köd jótékony takarása bódulatként lepi el az értelmet. Valami legbelül még mindig zúg, mélyen dolgozó megjegyzések tárják fel szívtárnám, kincsek után kutatva. Érték nincs, s ami mégis, az hamiskő, karcgrafit, mely soha nem lesz csiszolatlan gyémánt. És az utolsó pirkadati órán térek haza a vetetlen ágyba, meggyűrt akarattal. Mint mondtam, nem vetkezem, hisz’ ruhában is pőre volnék. Egy lezárt lakattal ellátott nyitott könyv vagyok. Egymás mögé pakolt szavaim értelmezhetetlenek, de a sorok között minden kiolvasható. És ami nem látszik, az akkor is ott van – köztem és közted. A baj csak az, hogy a szoba homálya nem rejti el a kimondottakat. Ott fetreng velem vetetlen ágyban, és várja, hogy megerőszakoljon. Ha behunyom szemem, csak jobban fáj. Így virrasztom át ezt a szombati éjjelt is.
11
|
LITERATÚRA
Hajdú Péter: Belül támad fenséges opálszörnyek világítják meg árnyaidat míg a roskadó testre füleket ragaszt a szemekre álmot morzsol a testtudomány hallgatásuk a látásodban merül ki avagy az újonnan létrehozott elemeid részeit dobálják és azt gyűjtöd formába újra meg újra a téglák nem elhalt szöveteket feszítenek egymástól a távolba csak az a kettő részed néz akik végleg iszonyt kaptak az érinthetőségtől
12
|
GALÉRIA
„Képes vagyok megállítani az idó´t” - interjú Zsoldos Alexandrával
Zsigerből jövő önkifejezésnek indult, végül hivatás lett belőle. A családi, lifestyle és esküvőfotózások mára szerves részei a mindennapjainak, azonban a természet iránti szeretete kiragadta ebből a rutinból, és egészen Izlandig röpítette. Egy természetfotós aspektusából próbálta megörökíteni a jégföld egyedülálló jelenségeit, és egy pillanatra megállítani az időt, megörökítve az örökkévalóságnak. Azonban az út mást is tartogatott számára... Zsoldos Alexandra első fényképezőgéppel kapcsolatos emléke gyermekkori énjéhez repít minket vissza. A nagyszülei kertjében egy analóg géppel próbálta húgát lefotózni, ekkor ejtette rabul ez a megörökítési forma. Később az édesapjától kapott tükörreflexes géppel tette meg az első lépéseket fotós pályafutásához,
ami mára egy révbe érő karrier irányába csúcsosodik. – Apukámtól kapott gép használatával tudatosult, hogy többet jelent nekem a fotózás puszta időtöltésnél. Elkezdtem fotós oldalakat böngészni, majd regisztráltam is néhányra, ahol megosztottam
13
|
GALÉRIA
képeimet. A visszajelzések és az azokból kialakult barátságok sokat lendítettek elhatározásomban, ennek köszönhetően jelentkeztem a Práter utcai fotósképző iskolába. Furcsa mód, igazán sohasem maga az eszköz hozott lázba, hanem a végeredmény. Természetesen ma már hivatásos fotósként a felszerelés is fontos részét képezi a munkámnak, de az, hogy alkotás közben képes vagyok megállítani az időt, a legnagyobb szépségét jelenti számomra. A képalkotás ezen sajátságos attribútumát szerette volna a természetfotózás területén is kipróbálni. Minden vágya az volt, hogy láthassa az északi fényt, így 2016-ban párjával Izlandra utaztak. Az út számos különlegességet rejtegetett, amit párja azzal tetézett, mikor a sziget legdélebbi, bazalthomokos tengerpartján megkérte Szandra kezét. De ne szaladjunk ennyire előre! – Szeptemberben utaztunk ki, amikor már kevésbé színes a táj. Nem vagyok természetfotós, így a fotók kapcsán semmilyen elvárást nem állítottam magammal szemben. A sziget vizuálisan magasra tette a lécet. Öt napra utaztunk ki, így a szűkös időre való tekintettel konkrét, feszes útitervet tűztünk ki, emiatt sehol nem tudtunk sokáig időzni. Ráadásul Izlandon túlzás nélkül 5 percenként változhatnak az időjárási, így a fényviszonyok is. A képek elkészítését amolyan rögtönzött koncepció köré építettem fel. A monumentális hegyeket és vízeséseket, a kilométereken át elterülő mohával borított lávamezőket, birkákat, lovakat megpróbáltam egyfajta drámaisággal megörökíteni. Nem volt nehéz dolgom, mert elképesztően fotogén ez az ország.
Hazatérve elkezdtek leülepedni az élmények, és Szandra megint azt érezte, hogy a fényképezőgép keresőjén keresztül nézi a világot, így nem volt kérdés: újra vissza szeretett volna menni Izlandra. 2018-ban 11 napra utazott ki párjával, ám ezúttal a fotózás egyetlen küldetés köré összpontosult: megtalálni a megfelelő pillanatot és megörökíteni benne egy izlandi vadlovat. – A sors összeesküdött ellenem, vagy a fényviszonyok, vagy egyéb környezeti feltételek nem voltak megfelelőek. Míg végül utunk utolsó napján, a szállásunk felé tartva megpillantottam egyet. Libabőrös lettem, mikor kíváncsian felém sétált, én pedig a mindent átható csendben
14
|
GALÉRIA
15
|
GALÉRIA
lencsevégre kaptam. Azt hiszem a Napnál is világosabb, hogy Izland teljesen rabul ejtette a szívemet.
ban mégis, legszívesebben embereket kap lencsevégre, ezen belül is a családi és a páros fotózások a kedvencei.
Főállású fotósként magától értetődően a mindennapjait is a fényképészet tölti ki, ugyanakkor számára nincs két egyforma fotózás, minden alkalom valami új kihívást, helyzetet teremt. Egyik nap esküvőn örökíti meg egy pár nagy napját, másikon már forgatáson fotóz, harmadik napon egy bisztrónak készít hangulatképeket. Azon-
– Arra jöttem rá az évek alatt, hogy ellenben a művészi célú képalkotással, sokkal közelebb áll hozzám a laza, lifestyle fotózás, és ezen a vonalon mozogva mindig van a fejemben egy csomó ötlet, melyeket ahogy időm engedi, meg is valósítok. Varga Tibor
Zsoldos Alexandra fotói a közönség számára is elérhetők a következő linkeken keresztül: https://www.instagram.com/zsoldosszandra/ https://www.instagram.com/zsoldosszandra.photo/
16
|
KRITIKA
Villanásnyit a napba nézni Big Thief – Dragon New Warm Mountain I Believe in You Kiadó: 4AD, 2022 „It’s a little bit magic” – így kezdődik a Big Thief 2022-es címadó dala. Ettől mostanra annyira messze jutottunk, hogy az ilyen közhelynek hangzó állítások is nagy erejű megállapításnak tűnnek. Belehallgatva a lemezbe, az jut eszembe, hogy a mai információdömpingben csak felületesen válogatom meg, éppen mivel töltöm el azt a pár évet, ami még megadatik. Hogy jól van ez így most, vagy mennyire lehetett más régen, egy teljesen másik cikk témája lehetne. A lemez elsőre közepesen érdekfeszítő élményt nyújt. Egy éppen a népszerűsége csúcsán lévő halk, ritkábban hangos gitárzenét játszó zenekar 80 perces duplaalbuma 20 dallal, hasonló minőségekkel, apró kisérletezésekkel, kicsit hamisan. Bontsuk is ki az előbbi leírást, talán éppen visszafelé haladva. Véleményem szerint a hamisságnak helye van ezen a lemezen, pont ettől lesz valami valódi és igazi, amitől aztán megrázó tud lenni. Ennélfogva az ember közelebb érzi magát akár az előadóhoz és a dalhoz ugyanúgy, mint a vasszívű, kíméletlen profizmushoz. (Hozzátenném, nem mintha azzal baj lenne.) Ugyanakkor a Big Thief dalai gyakran gyenge pillanatokról szólnak, esendőségről és epifániáról, és ehhez a hamisság remekül passzol. Minőségekről is szólván, itt alapvetően hangulati minőségre célzok, néhány kilépéssel a torz világába. Akusztikus gitárok, minimális dob, egy-két erőteljesebben megszólaló elektromos gitárral és hűvös, túlvilági szintetizátor aláfestésével. A dalok felépítését
is a szokásos verze-kórus váltakozása jellemzi. Ami mégis különlegessé teszi ezt a teljesen átlagos keveréket, az a zenekar megközelítéséből adódik. A keverés és a hangszerelés is valahol az otthoni demó és a mesteri pontosság egyvelegét tükrözi: pont ott hangos, ahol azt a zenei dramaturgia és a szövegvilág indokolja, ahol csendnek kell lennie, ott megadja számunkra a lehetőséget a nyugalomra és a magunkba fordulásra – máskor viszont mer szétszórtnak lenni, és játszani a vélt vagy valós előképzetünkkel. Teszi ezt a legtermészetesebb módon: a figyelmünket a tiszta hangzás felé irányítja, hiszen apránként teret hagy a hangszerek különlévőségére, és az egységet is kényelmesen össze lehet vele érinteni. A szöveg pedig a koronaékszere ennek a 20 dalnak. A blues egyszerűségét kovácsolja össze a szerző, Adrianne Lenker az egészen magas költészeti képekkel, és finoman, nem művészieskedően festi le azokat az állapotokat, ami még földi életünket érinti. Szerelemről, az idő múlásáról, belső viszontagságokról, kapcsolati rendszerekről és a természet életünkben megjelenő élményeiről szól a lehető legfinomabban, manírok nélkül. Ez a kritika is elég esendő lett. Valahogy úgy érzek ezzel a lemezzel kapcsolatban, mint ahogy az egyik gyerekkori emlékemre visszagondolok. Napfogyatkozás volt, egyedül voltam otthon. Egy pillanatra belenéztem a napba, pedig tudtam, nem szabad. Nem meghatározó ez az emlék, de a pillanat feszült figyelmének érzésére még most is borzongok. Hajdú Péter
17
|
KRITIKA
Chicken Police – madárlátta noir kaland A Chicken Police — Paint it Red egy magyar fejlesztésű, buddy-cop noir stílusú kalandjáték, mely a negyvenes évek bűnügyi filmjeinek borongós hangulatát idézve egy whiskey gőztől, cigarettafüsttől és jazz-zenétől bódult detektívsztoriba invitálja a játékost. A leginkább point & click és interaktív látványregényelemeket keverő Chicken Police egy budapesti független csapat, a The Wild Gentlemen első alkotása. Ennek ellenére a fejlesztők közel sem tapasztalatlan zöldfülűek, az évek során olyan ismert játékok munkálataiban vettek részt, mint a The Witcher 3, a Call of Duty WWII, vagy a Crysis-sorozat. A fekete-fehérben elmesélt történet Clawville bűntől szennyes városában játszódik, melyet egykor a legendás Csirkekopók, Santino ”Sonny” Featherland és Marty MacChicken söpörtek tisztára. A nyugalmazásra váró zsémbes Sonny azonban már csak az olcsó bourbunben talál vigasztalásra. Az őrsről is kitiltották, mivel legutóbbi bevetésük során lobbanékony társával csúnyán összerúgták a port. Egy nap a ballonkabátos kakast egy hívatlan vendég fogadja hotelszobájában, aki egy titokzatos megbízó nevében érkezett. A megbízó különös fenyegetések célpontja, és hamarosan azt is megtudjuk, hogy az eset tekergő indái egészen a helyi alvilág mocskáig nyúlnak. Miután Sonny és Marty elkapirgálják a csatabárdot, az újra összeállt Csirkekopókkal göngyölíthetjük fel a baljóslatú ügy részleteit. Ez alatt megismerjük
Clawville önálló városállamának történetét, mely alapításakor a ragadozók és prédaállatok békés együttélését tűzte ki zászlajára, ám a harmónia helyett fajgyűlölet, prostitúció, éhezés és kannibalizmus uralja az utcákat. A helyszínek statikus jeleneteit a szóviccekkel telepakolt, lendületes dialógusok dominálják. A nyomozás során a szereplők közötti párbeszédek és kihallgatások által gyűjtünk ismereteket kulcsfigurákról, helyszínekről és az üggyel kapcsolatos nyomokról, melyeket a noteszünkben vehetünk górcső alá, míg az összeszedett bizonyítékokat az aktatáskánkban vizsgálhatjuk meg. Emellett egy egyszerű
18
|
KRITIKA
várostérkép mutatja az éppen látogatható, aktív lokációkat és másodlagos helyszíneket. A kihallgatások során mi alakíthatjuk a dialógusokat. Az alanyra való fókuszáltságunkat egy detektívméter jelzi, mely a feltett kérdéseink függvényében értékel minket, azonban sajnos a kihallgatások sikeressége, vagy a főszereplő szájába adott mondatok nem befolyásolják a történet alakulását. Gyakorlatilag a játék nem engedi, hogy letévedjünk a kiszabott útvonalról, hogy saját választásunkkal ráhatásunk legyen az eseményekre, és ez a többszöri újrajátszás során alternatív befejezésekhez vezethessen. Emellett igazán az ügyességünk sincs próbára téve, leszámítva azt a pár aprócska etapot, mikor matrózcsomót kell leoldanunk a csuklónkról, vagy épp egy autós üldözésnél kell kiiktatnunk a sarkunkban repesztő nehézfiúk járgányát.
A karakterek szinkronmunkája viszont annyira parádésra sikerült, hogy tulajdonképpen a játék egyik fő attribútumának mondhatjuk. A különféle akcentusok és dialektusok, a szlenges és állatos szóviccek, beszólások teszik igazán hitelessé és szerethetővé a figurákat. Kiemelendő főhősünk szinkronhangja, Kerry Shale, aki televíziós és filmes munkái mellett már húsz éve kölcsönzi különböző számítógépes játékok karaktereihez hangját, így itt is nagy rutinnal nyúlt a régi vágású kopó figurájához. Az új fejezeteket nyitó filmes bejátszások során öröm hallgatni ezt a morgós orgánumot, amint Clawville eső ázatta utcáin költői hangnemben monologizál. Az angol szinkronmunka mellett a magyar felirat sem okoz csalódást. A készítők felhasználva nyelvünk trágár és választékos mivoltát, a fordítással újabb humoros dimenziót adnak a jeleneteknek.
19
Gyakran nemcsak a szöveg, de a beszédes nevek is mosolyt csalnak az ember arcára. Egyik személyes kedvencem például a vén neurotikus, morfinista ex-korboncnok bagoly, Dr. Reginald B. Bubo és bronx-i beszédstílusú asszisztense, Ursula. Az abszurd antropomorf karakterek, a fotórealisztikus ábrázolásmód kimagasló szinkronmunkával és Vincze László jazznótáival társulva összességében han-
|
KRITIKA
gulatos, izgalmas és komikus játékélményt nyújtanak. Mégis egyes területek kiaknázatlanul maradnak. A készítők szinte tálcán kínálnak számunkra mindent, ami egyfelől töretlen tempóban tartja a játékot, ugyanakkor nem állít bennünket különösebb logikai, türelmi vagy ügyességi kihívások elé. Tamási Leonárd
20
|
AJÁNLÓ
Az egyszerú´ség felszabadít és laktat: Namgyal Momo
forrás: Namgyal Momo
Én sem tudom miért, de még nem hallottam arról ezidáig, hogy Budapesten lenne dedikáltan tibeti gasztronómiára kiélezett étterem, pedig keleti szakirányt végeztem. Az új Ázsia-őrületben, és az itthon is egyre növekvő keleti diaszpóra egyre-másra nyitja az újabb és újabb éttermeit, hozzátéve, hogy kis országunkban még rengeteg apróbb nemzet nem képviselteti a saját kulináris csodáit. Ugyanakkor nagyon látványos, mennyire divatossá vált ma már egy-egy kínai vagy koreai étkezés beékelése a magyar étrendbe.
Ebből az egyik választás a már évek óta (!) működő Namgyal Momo Tibeti Étkezde és Teázó. Tulajdonosa csak véletlen került Magyarországra tibeti menekültként, azonban a hosszú évek elteltével megszeretett itt nálunk, egyben meglátta a budapesti Ázsia-repertoár egyik nagy hiányosságát, és ezt az űrt be is töltötte. A tibeti konyha hozzávalói – a földrajzi tulajdonságok miatt – eléggé korlátozottak, ellenben ízei az érdekestől egészen a furáig terjednek. Alapvetően vegetáriánus fogásokról beszélhetünk; tésztában és
21 kenyérben, vajban és egyéb tejtermékekben gazdag menüsort lehet végigenni egy általános tibeti étkezéskor, sok zöldséggel és olykor jak- vagy kecskehússal kiegészítve. A Namgyal Momo a Bakáts téren található. A teázó és kis kifőzde konyháját a legháziasabb vonások jellemzik: igazi, belevaló összevisszaság, ahogyan egy rendes,otthoni konyhától várja az ember. A beltérben a tibeti élet képei, a tulaj Dalai Lámával készített közös fotója, tibeti népi hangszer, imazászlók és teljes eklektika várja a vendégeket. Ugyanakkor a folytonos ételszagról/illatról sem feled kezhetünk meg, hiszen a konyha csak
|
AJÁNLÓ
félig van leválasztva az étteremről — hallani, hogy mi történik a konyhában az ételek előkészületével. Az étterem két részből áll: az alsó rész az étkezésre szolgál, rendkívül egyszerű, bisztrós hangulat uralkodik itt. Ellenben a fenti egy jóval díszesebb, teázásra berendezett, nyugodtabb tér, így aki inkább elvonulni jön ide, azt is megteheti. A teákból én a klasszikus vajas verziót, azon belül is a sósat választottam. Egy teljesen másféle teát kaptam, mint amihez általában szoktam. Zsíros, kakaószerű állaga mellett közepesen aromás, enyhén sós ízvilág jellemezte — mindenképpen érdemes kipróbálni.
forrás: Namgyal Momo
22
|
AJÁNLÓ
forrás: Namgyal Momo
Az ételválaszték, mivel kifőzdéről beszélünk, viszonylag kis spektrumon mozog. Zöldséges tésztaételekből, a momonak hívott krumplis tésztabatyuból, és az eredetileg jakkal, a beszerzés nehézsége miatt azonban az utóbbi időben szürkemarhával készült ragukból lehet válogatni. Míg a momomat mártogattam az egészen egyedien csípős szószba, azon gondolkodtam, hogy bármennyire sok keletinek látszó kifőzde is van Budapesten, mégis
ritka az olyan hely, mint a Namgyal Momo. Az étlapot ugyan minimálisan átszabták a magyar szájízre, mégis megmaradt az a keleti jellegű kis házias bája, amiért ezekre az ebédlőhelyekre visszajár az ember. Nem itt fogod megenni életed gasztroélményét, de hétköznapi felüdülésnek egyszerű és megnyugtató, amire leginkább vágysz evés után. Hajdú Péter
23
Tudtad? Tibetben még ma is lehetséges temetkezési forma az „égi temetkezés”. Az ősi tibeti bön vallás hite szerint, egy speciális rítust követve, a földi testét elhagyó lélek újjászületik. Ám az újjászületést elősegítendő, a halál után egy különleges rituálé keretében, képzett lámák feldarabolják a testet, majd azt egy közeli hegy kőrakásai közé helyezik el. A bomlásnak induló testet napokon belül dögevő madarak tépnek és hordanak szét. Ez a módszer, a bön vallás hagyományai mellett, a drága hamvasztás és a permafroszt miatt lehetetlen elföldelés alternatívájaként jött létre, ugyanakkor napjainkban egyre ritkább ennek az ősi rituálénak a gyakorlata.
|
AJÁNLÓ