JERUZSÁLEM RÓMÁBAN

OH, MENORAH, BENNED a bibliás hitnek ezredévek ellenére tavaszi virágpompája és jó illata tárulkozik oda évszaktól, évektől, helytől függetlenül Istenhez, Istenünkhöz, belőled, te különös alkotás. Miként minden hívő emberből, legyen az zsidó vagy keresztyén. A hála primaverája, örök tavasza ez a Menorah. A megváltottak mandulavirága.

"Róma az egyetlen város Európában, ahonnan soha nem űzték el a zsidókat"

Mandulavirág-Menorah, Jézus tekintetű Bárány, 18 áldás

2023 elején a napfényben fürdőző örök városban sétáltunk családunk tagjaival. Azzal a szilárd elhatározással, hogy a Tevere partján emelkedő központi zsinagógát (Tempio Maggiore di Roma) és múzeumot az évkezdeti nyugalomban látogatjuk végig a Piazza Gerusalemmeen. A 19 római zsinagóga közül a legnagyobbat, amint fenséges hallgatásával őrzi a közel 2 200 éves zsidó jelenlét felemelő és drámai emlékeit. Egy bizonyos: zsidók és keresztyének, rómaiak és izraeliek egyet értenek abban, hogy “Róma az egyetlen város Európában, ahonnan soha nem űzték el a zsidókat” (idézet a római Zsidó Múzeumban található falitábla bejegyzéséből, címe: Judaism through the Ages). Ez a múzeumi séta, szemlélődés, múltidézés, téridői fizikai és fizikán túli utazás még mélyebben megmarad bennünk, mint a vatikáni ünnepi impressziók. A cikk végén olvasható az a hálaima, amiben a két, közös gyökerű világvallás, a zsidóság és a keresztyénség különös együttléte érezhető. Így már nem is szójáték ez: Jeruzsálem Rómában - Róma Jeruzsálemben.

Írja Dr. Békefy Lajos/Róma

TÖRTÉNELMI EGYÜTTÉLÉSEZREDÉVEI

Az első kapcsolat Róma és a zsidóság között jócskán visszanyúlik a Krisztus előtti 160-as évekre. Akkor a

Makkabeusok könyve hagyománya szerint Eupolemus, JánosfiaésJason, EleázárfiamegjelentaRómaiSzenátus előtt. Őket Júdás Makkabeus (190-160 Kr.e.) küldte, aki katonai vezetője volt a görög uralom elleni nemzeti lázadásnakIzraelföldjén.Ahagyományszerintakétkövet a Rómában élő zsidók, kereskedők és szabad szolgák vendégevolt. A zsidóság római jelenléte tovább erősödött akkor, amikor PompeiusJúdaellenihadjárataéskampánya(Kr.e.63-61) során a foglyul ejtett katonák jó részét a városba hurcolták. Tovább növekedett a számuk akkor, amikor Vespasianus és Titus Kr. u. 70-ben győzelmet aratott és a zsidóság maradék függetlenségét elorozta, vallási életük szívét pedig, a jeruzsálemi templomot lerombolta. A történész Josephus Flavius és a Titus diadalív domborművei bizonyítják, hogy a rómaiak rabszolgákat és a lerombolt templom kincseit, közöttük az arany Menoraht, gyertyatartót elhozták a Judea Captaból, a meghódított Júdeából. Vespasianus kivetette a fiscus judaicus-t, a fél sekeles adót, amit minden zsidónak be kellett fizetnie a kincstárnak, a lerombolt templom javára többémárnemfizetendőtizedhelyett. A római birodalmi időkben a zsidó közösség megszaporodott Rómában. Egyre nagyobb befolyásra tettek szert a hivatalnokok, tanárok és rabbik között. Számos mesterember és kereskedő volt közöttük, de a kultúra emberei is, mint péládul Mattia ben Cherest, a híres yeshiva, tanház, s a rabbiképző akadémia feje, a 2. században. Azokban az időkben Rómában már 12 zsinagógaműködött,ma19.

CSÁSZÁROK, ÍRÓK,RABBIKAKAPCSOLATRÓL

Ovidius, Tibullus, Tacitus, Juvenal ókori iróként, költőként írtak már a sajátos zsidó szokásokról, például a Sabbathról, bár igazi jelentőségével nem voltak tisztában. Sventonius felhívta a zsidók figyelmét arra, hogy vegyenek részt Julius Caesar temetésén, aki védelmezte őket. Más vallások csoportjaihoz hasonlóan, a zsidókat is teljesen elfogadták a Római Birodalomban, ha nem támasztanak zűrzavart vagy más problémát. Viszont Kr. u. 49-ben, amikor a zsidókat még nem lehetett élesen

megkülönböztetni a korai keresztyénektől, Claudius császár elrendelte néhányuk kiutasítását Rómából annak következtében, hogy zavargások törtek ki a birodalom központjában, amelyeket impulsore Chresto, azaz keresztyének idéztek elő. 132-ben Hadrian császár visszaszorította a zsidó ellenállási kísérleteket Izrael földjén és megtiltotta a zsidóknak, hogy végezhessék a körülmetélést és tanulmányozhassák a szent írásokat. Későbbeszakrálisjogokatvisszaállították.

A Talmud igazolja, hogy számos zsidó bölcs meglátogatta Rómát, például Gamaliel rabbi, Shimon bar Yochai, Eliezer ben Yose. Igen sajátosan írtak a városról, egyszerre gyanakvással és csodálkozással: “Tíz értékmérője van a világnak a földön, ebből kilenc Rómában található, s csak egy a világ maradék részén” (Ester Rabba). Yeoshua ben Levi rabbiaztismegfigyelte,hogyRómábanazoszlopokat

kárpitokkal védik a hideg és a hőség ellen, de a szegényeknek csak szalmatégla jut. Rómában ez volt a rend és ilyen volt az igazságosság. Ám a rabbik azt is megállapították, hogy az alapvető szolidaritás a szerencsétlenekkelazsidóságbanténylegesenműködötta bibliai tzedakah, igazságosság mértéke szerint. A megrendítő az, hogy amikor a zsidók még erőteljesen voltakotthonIzraelföldjén, Rabbi Dimi eztírta:“Arómaiak 32 csatát vívtak a görök ellen eredménytelenül, míglen belátták,hogyszövetségetkellkötniükazsidókkal”.

Az Imperium Romanum-ban, a Római Birodalomban a 4. századtól lett államvallássá a keresztyénség. Jézus meggyilkolásának vádjával és keresztyénellenes összeesküvések vádjával az egész körépkoron át Európa szerte folytatódott az üldözés. De a 2. századtól kezdve a mai napig Róma maradt az egyetlen toleráns város, ahonnan soha zsidó embert, családot nem üldöztek el vallása, hite miatt. Miközben 1492-ben Spanyolországban országos méretűvé vált elűzésük. Velencében és Itáliában 1516-tól, egy évvel a reformáció kirobbanása előtt, kijelölték az első gettókat, zsidó negyedeket, ahol élhettek. A római gettót 1555-ben létesítették. A Róma közeli tengerparti kikötővárosban, Ostiában pedigmárazókorbanvoltszépzsinagógájuk.

ZSIDÓKULTÚRA RÓMÁBAN

Az az érték, arany, ezüst, drágakő alkotás, nemesfém szálas brokát Tóra-takaró, ami különböző előkelő zsidó családok felajánlásaiból maradt fenn kultikus életük gazdagságának tárgyi bizonyítékaként, itt a múzeumban is megjelenik. Menórák, olvasók, képek és a kultuszi

alkalmak különböző időpontjaihoz kapcsolódó szakrális tárgyak, festmények bibliai témákkal, a legkülönfélébb Tóra-tartók pompás áradata tölti be a termeket. A geometriai formákban pazarul variálódó Dávid-csillagok, betűképek színes világa napokra elég látnivalót kínál. Rómában a zsidó kultúra a legkülönfélébb Biblia kiadásokkal, kiváló rabbikkal is jelen volt. 1165-ben Tudelai Benjamin úgy írta le a város zsidóságát, mint akik a szellemi élet fejlődéséhez erős azonosságtudatukkal is hozzájárultak. Magas kulturális szintet képviseltek a filozófiában, a bibliakutatásban, a csillagászatban, az orvoslásban és a matematikában. Római Immanuel Dante kortársa volt, és az Isteni színjáték stílusában héberül írt egy nagy költeményt, a Mahbarot-ot. Nagy valószínűséggel a világon először Rómában jelent meg az első hébernyelvű nyomtatott könyv. A Kabbalahnak is nagy hagyományai voltak, a héber betűk és szavak jelentéstartalmának a kutatásával, elképesztő asszociációkkal.

HÁLÁT VIRÁGRÓMENORAH,JÉZUS-BÁRÁNY ÉS18 ÁLDÁS

Két tárgy kiváltképpen leköti a figyelmet. Az egyik egy Menorah, gyertyatartó, amit stilizált virágzó mandulafa ágacskákból alkotott meg a művész ezüst, arany, gyémánt, rubin, és más anyagokkal. Párizsban arra a kiállításra készült, amit 2017-ben egyidejűleg rendeztek a Római Zsidó Múzeumban és a Vatikáni Múzeumban. Témája: a Menorah története, kultuszi szerepe és mítosza. Úgy láttam, azt éreztem, hogy a bibliás hit ezredévek

ellenére tavaszi virágpompája és jó illata tárulkozik oda évszaktól, évektől, helytől függetlenül Istenhez ebből a különös alkotásból. Miként minden hívő emberből, legyen az zsidó vagy keresztyén. A hála primaverája, örök tavasza ez a Menorah. A megváltottak mandulavirága.

A másik alkotás az a festmény, amelyen egy áldozati bárány néz szembe velünk. Azokon a szemeken át mintha maga a Keresztrefeszített tekintete szegeződne a lelkünkbe.MenorahésBárány,aPiazzaGerusalemmeésa nagy-zsinagóga ott Rómában mélyen a lelkembe vésték 2023-ra és talán életem végéig a falitáblára kitett Amidah, 18 áldás sorait: “Az Úr, Aki megvédte atyáinkat, oltalmazzon minket is./Ajándékozzon az Úr életet nekünk, és segítsen mindnyájunkat./Szent az Úr./Ajándékozzon nekünk az Úr tudást és ismeretet./Térítsen vissza minket az Ő Törvényének megtartásához./Bocsássa meg bűneinket./Segítsen rajtunk./Építsen fel mindenféle gyengeségből./Ő áldja meg munkánkat és tegye azt gyümölcsözővé./Ő tegye teljessé szabadságunkat./Állítsa helyre felettünk uralmát és ítéleteit./Ő fossza meg minden reménytől a gonosztevőket./ Ő legyen támasztéka az igazaknak./Jöjjön el nemsokára Jeruzsálembe./Az Úr küldje el Messiását, az üdvösség hordozóját./Hallgassa meg I...n kiáltásunkat és vegye fülébe imáinkat./Ő hozza vissza az istenszolgálatot Szent Házába./Legyen áldott I...n minden csodáért, melyek által értünk fáradozik./Hozza el népe számára az Ő békességét, most és mindörökké”.

Jézus követőjeként is csak ennyit tudtam ott és akkor, itt ésmostkimondaniezután: Ámen.