Portugáliában lassabban csordogál az idő Inspiráció >

PORTUGÁLIÁBAN LASSABBAN CSORDOGÁL AZ IDŐ

Modtissimo 60, Porto. Idén hatvanadik alkalommal rendezték meg Portóban a Modtissimo szakvásárt. A portugál nagyváros a nemzetközi textilmustrára vendégül látta a Teletextilt is.

Ha az ember tulajdonosa és egyben főszerkesztője is egy szakmai lapnak, néha olyan helyekre is eljut, ahová másként nem. Így kerültem szeptember elején Portóba, a Modtissimo vásárra; a szakkiállítás elsősorban a ruházati textilekre fókuszál, és bár az általam kiadott lap hangsúlyozottan a lakástextil piacon mozog, a látottak mindenképpen (vagy fogalmazzunk pontosabban: még így is) hasznosíthatók; a dizájn ma már egyetemes, a divat is mindent fölülír, legyen szó fast fashionről, autóról, tapétáról, vagy éppen lakástextilről. A trendek viharos gyorsasággal cikáznak körbe a glóbuszon, és mire párszor megkerülik a Földet, a színek, motívumok, melyek a bemenetnél még csak pólókon, kiskosztümökön tűntek fel, az outputot figyelve már zavarba ejtő változatosságot mutatnak: karórák, lábbelik, de a nemes italok csomagolása is már az „egy kaptafa” logikája szerint működik. Egyediségre, különlegességre vágyó világunk így lesz az unalmas egyentermékek zsákutcája; kitűnni a sokaságból képtelenség, mára mi magunk is szürke tömegtermékek lettünk.

Egy pár napos nemzetközi vásár igazán csak néhány futó benyomás összegyűjtésére alkalmas, a mélyebb elemzés műfaji követelményei itt nem nagyon érvényesíthetők.

A reptére kocsi jön, a sofőr bírja az angol nyelvet, tudja, hogy Magyarország és Portugália területe és népességszáma közel azonos (talán meg is egyezik), hogy a két ország gazdasági fejlettsége hasonló, hogy a gáz ára meghétszereződött és az infláció is az egekben; könnyű lenne mindebből azt a következtetést levonni, hogy az átlagportugál széleskörű tájékozottsággal bír a világ dolgait illetően, olvassa a nemzetközi sajtót, tárgyalóképes a legkurrensebb témákban is, de vajon tényleg így van-e.

Még csak pár perce ülök az autóban.

A szállodából a vásárba különbusz szállít, a világ legkülönfélébb pontjairól Portóba hívott szakmabeliek együtt ünneplik a 60. Modtissimo-t, az apropó is valójában ez; én a szaksajtó képviseletében az utat figyelem, hajt az állandó összehasonlítgatás gépies kényszere, az autópálya betonmellvédje itt kopottasabb, mint odahaza, de ez sem jelent semmit, az óceán sós levegője mindenbe belemar, ilyet látni mindenhol szerte a mediterráneum országaiban is.

A vásár épületeit szemmel léthatóan nem az elmúlt években húzták föl, nyoma sincs annak a fajta lázas sürgölődésnek, ami évről évre tapasztalható a frankfurti vásárvárosban (Frankfurt Messe), itt nem nőnek ki a földből az újabb és újabb kiállítási csarnokok egyik évről a másikra, Portugáliában lassabban csordogál az idő, az országlakók nem kapkodnak, az is éppen olyan jól működik, amit évekkel ezelőtt alkottak meg, mint ami a múlt hónapban született.

A város közszolgáltatásaira, infrastruktúrájára, tömegközlekedésére is valamiképp az előbb elmondottak érvényesek: egyszerű, sallangmentes, a hivalkodást kifejezetten kerülő megoldások, a metróállomások a legtöbb portói házfalat be-

Fotó: depositphotos.com

borító azulejókkal (festett csempékkel) fedettek, persze az egyszerűbb, egyszínű verzióval, a feladatnak ez éppen megfelel, mosható, tisztán tartható egyszerűen, éppúgy, mint 1980-ban, vagy lehet, hogy az ötvenes, hatvanas, hetvenes években, amikor megépültek.

Az óváros turistakavalkádja, ez a nemzetközi populáris karnevál minden nagyvárosban ugyanazt kínálja: menekülj a helyi Váci utcából, kerüld el a népszerű helyeket, vagy legalább tégy úgy, mintha te is helyi városlakó lennél. Ez utóbbi kívánalmat nem is nehéz teljesíteni, középeurópaiként könnyen belesimulok az itteni népességbe, muito obrigado, mondom ízes portugál nyelven, miután felhajtottam a ház borát az apró családi vendéglő (helyi trattoria) pultjánál, ahová aztán (hiába csak pár napos az ottlétem) másnap is visszatérek, mint egy jólnevelt kosztos diák.

A város turisták felé forduló arca persze elragadóan bájos, mindenhol a gyarmati stílusban épült keskeny házak azulejóval borított falai; a sima, kék-zöld színben játszó míves csempékről ezerszeresen verődnek vissza a megfáradt város fényei, itt nem tévedsz el, girbegurba utcák és dimbes-dombos városmag fogják a kezedet és irányítanak alig ismert városi tájak felé, a barokktól az art deco-ig itt mindent megtalálsz, és ha mégis elpillednél, dobj be egy portóit, csak pár euró, és már várnak is az újabb felfedezések; végy példát Tengerész Henrikről.

Persze a kötelező látnivalók hajtóereje minden érdekesebb helyszínre elvisz, kihagyni semmit sem fogunk: a kétszintes I. Lajos-hidat, aminek a tervezéséről éppen csak egy paraszthajszállal csúszott le a párizsi Eiffel iroda, a Majestic Cafét, amit talán a budapesti New York Kávéház ikertestvéreként aposztrofálhatnánk (és, ha kellő képzelőerővel bírunk, asztalaihoz most is odaképzelhetjük a nagy portugál bárd, Fernando Pessoa hórihorgas, szemüveges alakját, vagy éppen az egyetlen Nobel-díjas írójukat José Saramagot), a S. Bento vasútállomást, ami talán leginkább egy hatalmas kávésbögrére emlékeztet (már, ha a várócsarnok teljes belső falát borító azulejo díszítést tekintjük), és ott van még persze a pénz helyi szentélye, a Tőzsdepalota (Paláció de Boldsa), ahol a részvénypakettek a granadai Alhambra mintájára készült fényűző Arab terem parkettjén cseréltek gazdát.

A közelmúlt építészete is sokat elárul Portugáliáról, és talán rólunk is. Salazar jobboldali diktatúrája 42 éven keresztül gyötörte a portugál népet, eredményei a mai napig kérdésesek, pár középület azért máig hirdeti a korszak igencsak kétséges nagyságát, a stíl nemzetközi, az olasz fasiszta novecento hatása megkérdőjelezhetetlen; a nagyotmondó és üresen kongó terek a hatalom igézetében épültek, itt csak leborulni lehet a képzelt nagyság előtt, a helyi caudillo minden bizonnyal elégedett lehetett, amikor végigtekintett a portói igazságügyi palota freskóin (és mi is meglepődhetünk azon, hogy ezek a falfestmények mennyire hasonlítanak Aba-Novák Vilmos műveihez).

Négy nap semmire sem elég, arra semmiképpen sem, hogy egy országról valós képet alkossunk. Beszámolóm elnagyolt ecsetvonásokkal készült útinapló, csupán felszínes benyomások egyvelege; tessék vele vigyázni. (Az írás első megjelenése: privatbankar.hu)

Fotók: Szarvas György

1. TERMÉKFOTÓK

Szintetika Kft.

2

Elkészültek a minőségi termékfotók az új kollekcióról – webes értékesítést támogatva távoli és közeli fotókkal, hangulati képekkel és ismét elérhetők a tervezőprogramok számára is használható flatshotok.

www.szintetika.hu

2. ŐSZI KIÁLLÍTÁS SZOMBATHELYEN

Laguna Lakástextil Kft.

Hat nemzet képviselőinek tevékeny hozzájárulásával zárult a Laguna 63. többnapos kiállítása Szombathelyen. A lakástextillel foglalkozó kiskereskedők ezúttal is bebizonyították, hogy a szakmabeliek félszavakból is megértik egymást. Egyáltalán: aki függönyben gondolkodik, az a békességre, barátságos otthonra, meghittségre hajt. Csoda-e, ha ezúttal is emlékezetes volt a közös munka és az esti szórakozás. Mellesleg idén 30 éves a Laguna és ez tekert egy kicsit a hangerőn.

www.lagunatextil.com

3

3. KÖZÖNSÉGDÍJ

JAB Anstoetz

Az idén 12. alkalommal megrendezett Business Excellence díjátadón a Legjobb Business Hotel – vidék kategóriában kapta meg a közönségdíjat Esztergom négycsillagos superior szállodája a Grand Hotel Esztergom. A hotel lobbijában található különféle bútorszövetek, az éttermi rész szennytaszító funkcióval ellátott kárpitjai, valamint a vendégszobák bársony blackout-jai, fényáteresztői, párnái és LVT padlóburkolata egytől egyik a JAB kínálatából kerültek kiválasztásra. A konferenciatermek és tárgyalók kényelmét és szépségét szintén a JAB által szállított blackout rolók és függönyök biztosítják.

www.jab.de