A bőrkabátos ember 2015. JANUÁR 11. 16:57 Hetven éve, ’45 januárjában vagy 150 áldozatukat hajtották a Dunának nyilas gyilkosok, amikor rendőrautó fékezett előttük. Bőrkabátos tiszt ugrott ki belőle, és határozott parancsára a csürhe visszaengedte a halálra szántakat a védett svéd házba. Megmentőjük hivatalosan a nyilasok embere, valójában Wallenberg segítője volt – hogy azután Rákosiék pár évre rá a svéd embermentő meggyilkolásával vádolják...
A bőrkabátos, szőke fiatalember, a 28 éves Szabó Károly valójában nem tiszt, hanem leszerelt honvéd volt, egyébként a svéd követség írógépműszerésze. Zsebében igazolványok, nyílt parancsok Hindy Ivántól, a főváros magyar, és PfefferWildenbruchtól, Budapest német parancsnokától, valamint a nyilasoktól – e papírok láttán még Szálasiék pártszolgálatosai is kussoltak. A hamis iratokat gyermekkori barátjától, Szalai Páltól kapta, aki eredetileg valóban kemény nyilas volt. A könyvárus fiatalon csatlakozott Szálasihoz, és 1937 után főnökével ült a szegedi Csillag börtönben. Utóbb kiábrándulva szakított a hungaristákkal, s csak azok puccsa, 1944 októbere után vállalt újra szerepet a „Nemzetvezető” kérésére, aki a párt fővárosi rendőrségi összekötőjévé nevezte ki. E minőségében találkozott ismét össze egykori legjobb barátjával, Szabóval. Sajátos helyzetben: hajdani cserkésztársa történetesen annak a külképviseletnek is dolgozott, amelynek – Raoul Wallenberg vezetésével – kulcsszerepe volt a budapesti zsidók
mentésében. A követség egyik védence Bécsből menekült pszichiáter, a Freud-tanítvány Fleischmann Ottó volt, aki a keleti fronton szerzett traumájából gyógyította szívességből a műszerészt. S amikor megtudta, milyen barátja van, ő beszélte rá: ha már Szalai nem „igazi” nyilas, vegye rá, segítsen az üldözötteknek... A történet valószínűtlen, akárcsak a folytatása, de igaz: Szabó gyorsan szót értett Szalaival, megkapta igazolványait, hozzá pisztolyt, autót, bőrkabátot – majd elképesztő bátorsággal akcióba lépett. Wallenberg ismeretesen egész sor védett házat tartott fenn a fővárosban, azokból az adott környék nyilasai rendre hajtották a Dunának kirabolt áldozataikat. Amikor ennek hírét vették, nemcsak Wallenberg, hanem a „bőrkabátos” is a helyszínre sietett menteni az embereket vagy intézkedni érdekükben. Többnyire sikerrel. Amint az említett esetben is, amikor január 8-án az Üllői út 4. sz. alatti védett ház lakóit hajtották el. Szabó telefonjára rendőrkocsik érkeztek, elzavarták a nyilasokat, az üldözöttek visszatérhettek menedékükbe. Wallenberg Szalai közvetítésével érte el, hogy Gerhard Schmidhuber német tábornok (önként vagy felsőbb engedéllyel – ez máig vitatott) a harcok végnapjaiban megakadályozta a gettó lakóinak legyilkolását. Szalait ugyan ez a tette sem mentette meg ’45 tavaszán a letartóztatástól, ám néhány hónap után szabadult: a Népbíróság a megmentettjei – köztük Rózsahegyi Kálmán – tanúvallomása alapján fehér lappal szabadon bocsátotta. 1953 áprilisában aztán lefogták azokat, akik utoljára találkoztak Wallenberggel, mielőtt „eltűnt”, azaz lefogta az NKVD. Bevitték Stöckler Lajost, az 1944-es budapesti Zsidó Tanács elnökét, s Domonkos Miksát, a főtitkárát. (Mindkettőjüknek fontos szerepe volt abban, hogy a pesti gettó lakóinak nagy többsége megmenekült.) S elvitték Szabót és Szalait, akikről szintén köztudomású volt, hogy kapcsolatban álltak Wallenberggel. Stöckleréknek be kellett vallaniuk, hogy Szabó és Szalai a követség pincéjében a pénzéért gyilkolták meg Wallenberget – másrészt a svédnek azért is meg kellett halnia, mert nem tett eleget a zsidókért... A „vallomások” kicsikarása érdekében az akkor szokásos módszereket alkalmazták. Nem csak brutális verést, áramütéseket is. Olyannyira, hogy Domonkos (egyébként magasan kitüntetett
százados, annak idején „Horthy-védettként” nem volt köteles sárga csillagot hordani) hamarosan belehalt a kínzásokba. Stöckler (aki utóbb visszavonta kicsikart vallomását) beleőrült, 1960-ban hunyt el Ausztráliában. Hogy életüket a lefogottak nem hamarább végezték, Sztálin halálának köszönhető: Moszkvában leálltak az orvosperekkel, így visszavonulót fújt Rákosi is, a testileg-lelkileg megkínzott embereket 1953 novemberében kiengedték. A kort ismerve aligha meglepő, hogy Szabó hallgatott – annál is inkább, mert megfenyegették, és aláíratták vele: ha a történtekről bárkinek, akár a családjának is beszél, újra beviszik. A „bőrkabátos ember” ezért visszahúzódva élt, 1964-ben halt meg, csak 48 év adatott neki. Szalai ’56-ban az Egyesült Államokba került, Paul Sterling néven élt 1994-ben bekövetkezett haláláig, Kaliforniában. Az, hogy mindez egyáltalán napvilágra került, kiváló néhai pályatársunk, Ember Mária érdeme. Ő volt Wallenberg tevékenységének jeles kutatója, és ő tárta fel negyed százada „a bőrkabátos ember” történetét is – amelynek aztán még sajátos fordulói voltak. Szabó fia, Tamás 1969-ben „disszidált”. Akkor, felnőttként sem ismerte még édesapja történetét – amíg nem olvasta Ember Mária írását 1990-ben, a Magyar Nemzetben. A fiú, miután megtudta, hogy a háborút követően a holland sajtóban is méltatták Szabó Károly tevékenységét, a jeruzsálemi Jad Vasem Intézethez fordult, kérve: ismerjék el édesapját Világ Igazának. Elképedésére a várt köszönő válasz helyett bürokratikus felszólítást kapott: szíveskedjék előbb megküldeni apja tevékenységének bizonyítékait, majd azután foglalkoznak az üggyel. Elkeseredve felhagyott próbálkozásával, ám a Történeti Intézet levéltárában bőséggel talált bizonyítékot, és jelentkezett nem egy megmentett is. Végül több mint két évtized erőfeszítéseit követően Szabó Károly, majd fél századdal halála után, 2012 novemberében hivatalosan is bekerülhetett az igazak közé. Heltai András újságíró https://hu.wikipedia.org/wiki/Heltai_András
Heltai András Heltai András életének javát az MTI-ben dolgozta le. Volt fullajtárriporter, jóval később bécsi, genfi, washingtoni tudósító. TV-műsorban először az ORF-ben szerepelt, majd az MTV-ben fontoskodott a Híradó kommentátoraként, külföldi tudósítóként, riportfilmek készítőjeként. A rendszerváltás után a Pester Lloyd német nyelvű hetilapot szerkesztette, az utóbbi években a 168 óra szerzője, szerkesztője a www.germania-hu-nak, a lap német portáljának. A "Hetet-havat" címet viselő, Gróf Miklóssal közös zenés locsogása a Pacsirta rádióban született, s a hölgyekre szabott tartalmával tán tetszeni fog új rádiónk hallgatóinak is.