Schild Tamas - EXHIBITION CATALOGUE by Tamas Schild

Schild Tamás

Szépcigánynak lenni

To Be Beautiful Gypsy 2014. Szeged

„Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még nyugtalanabb lesz és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könynyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.” (Weöres Sándor)

Vajon milyen lehet? Schild Tamás kiállítása elé

Wonder what it can be like On Tamás Schild’s exhibition

Karl Gustav Jung

álmainkban előbb-utóbb megjelenik egy lény, akivel nem megpróbáljuk valami módon elijeszteni, sokszor megütjük, legalábbis kiabálunk vele. Ezt a velünk azonos nemű figurát, sötét hasonmásunkat, pszichénk negatív oldalát árnyéknak nevezte el Jung. Ő az, akire saját elfogadhatatlan énrészeinket vetítjük ki. Ember alakjában az amerikai fehéreknek általában négerként jelenik meg, az afrikai feketéknek arabként, fehérként. Nálunk – sok esetben – cigány… Lelki fejlődésünk, önmagunk megismerése érdekében valahogy szembe kell néznünk ezzel az erővel, fel kell tárnunk közös titkainkat. Schild Tamás képeit nézve, azt gondolom, ő is a

mégiscsak élő csendes többségről. A fotókon pedig, a szemeken, arcokon, mozdulatokon túl felsejlenek a vágyak, örömök, bánatok, méltatlan sorsok. Nemcsak a cigányoké, mindnyájunké. Olyan szépnek, egyszerűnek tűnik mindez! A képek könnyedségét látván, eredményhez! Ahhoz, hogy megérezzük, a fotográfus és modelljei hogyan szóltak egy-

hanem a valódit. Szinte hallom, ahogy a régi Osibisa slágert, a Woyayát dúdolja induláskor: „megyünk, csak az vagyunk…” és Somogyba, haza – sváb ember létére – cigányok közé. S ha már szembenézésről van szó, elsőként azt az embert kereste fel, aki bizonyíthatóan meglopta őt… -

szokásaink, aztán ezeket olyan mondatokká fűzték, melyek képesek elfoszlatni tévhiteinket, megváltoztatni igazságainkat, féligazságainkat.

figure which is of the same gender as we are, our dark alter ego, the negative side of our psyche – Jung named it as shadow, the one onto which we project the uneccept able parts of our self. In the shape of a man it appears mainly as black for American whites, and as arab or white the interest of our own psychological development, for

is. Afféle Ábelként elment az országba, hogy megtalálja testvérét, Káint, minden rossz okozóját. És amilyen

the interpretation of dreams of Karl Gustav Jung or even have gone through therapy will be aware that in our dreams sooner or later a being shows up, whom we are reluctant to face. We fear and hate it, we try to chase it away one way or

Ha most az lenne a feladatom, hogy bemutassam Önöknek Schild Tamást, azt mondanám el róla, hogy harmadsorban tolmács, másodsorban férj és apa, elsősorban briliáns fotográfus. De nem ez a dolgom. Az a dolgom, hogy elmondjam, Schild Tamás a barátom, és az egyik legfontosabb művész, akivel valaha találkoztam. Hogy miért? Azért, mert

milyen szép embernek lenni. Mert gyógyítanak a képei. Katkó Tamás kurátor, a Kolta Galéria művészeti vezetője, Balogh Rudolf díjas fotóművész

face this force somehow and need to explore our shared secrets. Looking at the photographs by Tamás Schild I think he, too, started off on his journey for the sake of such an encounter, even if without conscious awareness. Like an Abel, he went to the country to find his brother Kain, the root cause of all bad things. And to our fortune he did not choose the internal journey but a real one. I can hear him humming the old Osibisa hit, Woyaya when starting off. „We are going, Heaven knows where we are going. We know we’re there....” And he did arrive. Home, to South-Western Hungary, to Baranya and Somogy counties, Despite being of different discent, to among gypsies. And talking about the act of facing, he first went to visit the man who had spent time for stealing from his family. And for many of us, too, he fulfilled the task set by Sándor Csoóri decades ago. He sat down, facing a man and together they found the most important words: betrayal, sin, patience, interdependence, integrity, vulnerability, your ways and our ways, and than together

„Most people, when accidentally catching sight of one of the monsters of their own depth will push it back to the abyss, thus making the monster ever more agitated who in turn will slowly but surely crack the walls. When you see one or another monster of yours do not fear or hold it in abomination and do not lie to yourself either, instead, be pleased to have recognised it, take care of it, for it can be tamed with ease and will become decently domesticated.” (Sándor Weöres)

they made sentences out of those, sentences able to dissolve our delusions, reshape our truths and semi-truths. And then he did even more: He turned those sentences into photography and showed it to the world. He brought everything from the gypsy huts without empoverishing those living there. In fact he keeps supporting them through his work. His models opened up their entire being to him, stated their past and present in order to send signals of a quiet majority, living whichever way they do. And via the photographs, the eyes and faces and gestures desires, joys and sorrows, undeserving fates come through. Not only those of gypsies but those of any of ours. And all that looks so beautiful and simple! Looking at the ease of the photographs one does not even consider what depths of of the soul had to be reached for this result. And so that we can feel it, too, how did the photog rapher and his models speak to each other at the first, second, third and nth encounter, how did they shape each other’s view and knowledge of the other? How did they disentangle together from the net weaved around us by this blessed and cursed Central-European existence, and how did they get to trust and loving? And also in order that what we get shall not be rough and ready socio-photography, stolen or doctored moments as seen through from the other side of the fence. If I were here to introduce Tamás Schild to you, I would say that thirdly he is an interpreter, second he is a husband and father, and first of all he is a brilliant photographer. But that is not why I am here for. I am here to tell you Tamás Schild is my friend and one of the most impor tant artists I have ever met. Why? Because he has changed my vision, because with a single gesture he has expelled my decade old fears and suspicions. Because he has shown how beautiful it is to be gypsy, how beautiful it is to be human. Because his pictures heal. Tamás Katkó, Curator, Gallerist, Photographer Recipient of Hungary’s Balogh Rudolf award for lifetime achievement in photography

Schild Tamás