Egy egyszerű lehetőség a mezőgazdasági eredetű környezetszennyezés megelőzésére A tiszta környezetben, fenntartható mezőgazdasági technológiával előállított, kiváló minőségű élelmiszerek hazánk felzárkózási esélyt növelő lehetőségei közé tartoznak. A természeti erőforrásaink állapotának megőrzése a környezetvédelmi szempontok mellett egyidejűleg a mezőgazdasági termelési alapok hosszú távú rendelkezésre állásának biztosítása érdekében is rendkívül fontos feladat. Jelenleg a mezőgazdasági termelési környezetben méd fellelhetők olyan, különböző léptékű potenciális környezetszennyező források, amelyek a tiszta környezet tartós fennmaradását veszélyeztetik. Ezek lehetnek ipari eredetű – hulladéklerakók, hulladéktárolók, de lehetnek a mezőgazdasági termelés melléktermékei és hulladékai is. A nagyüzemi állattenyésztésben a nagymennyiségű hígtrágya befogadására alkalmas tározó tavak jelentenek ilyen jellegű potenciális pontszerű környezeti szennyező forrást. Annak ellenére, hogy a mai információs társadalomban a hígtrágya tavakból származó környezetszennyezés megelőzésének műszaki informatikai háttéreszköze már rendelkezésre áll, a hazai mezőgazdasági gyakorlat nem használja ki az abban rejlő lehetőségeket. A világ egyre növekvő népességének élelmiszer szükséglete napjainkban még tisztán természetközeli, fenntartható mezőgazdasági és élelmiszeripari technológiák segítségével nem állítható elő. A tudomány és a technika jelenlegi fejlettségi szintjén még olyan technológiákat is kénytelenek vagyunk alkalmazni, amelyek következtében nem gazdálkodunk fenntarthatóan a rendelkezésre álló természeti erőforrásainkkal és ezáltal az emberiség a jelenbeli tevékenységével saját jövője szempontjából maga jelent kockázati tényezőt. A mező- és az élelmiszergazdaság nemcsak élelmiszert és takarmányt állít elő, hanem a termelés folyamán szükségszerűen keletkezik olyan mennyiségben mezőgazdasági eredetű melléktermék és hulladék, amely koncentrált megjelenése potenciális környezeti veszélyforrás is. A nagyüzemi állattartó telepeken ilyen veszélyforrás a nagy mennyiségben keletkező trágyaféleség. A természetközeli tartástechnológiáknál ez a veszélyforrás nem áll fenn. A gazdasági hatékonyság növelését preferáló nagyüzemi állattenyésztési technológiák alkalmazásakor nagy mennyiségben ke-
24
letkező szerves trágyát – a vonatkozó szigorú előírások miatt is – a kijuttatás előtt még a biogáz üzemekben kierjedt trágyaféleségek esetén is fél évig biztonságosan tárolni kell. A trágyatárolásra és -kijuttatásra vonatkozó környezetvédelmi előírások megfelelő garanciát és biztonságot jelentenek a környezet állapotának megóvására. A veszélyes anyagok nagy mennyiségű, koncentrált tárolása azonban a jogszabályi elvi garancia ellenére is a gyakorlatban mindenkor kiemelt környezeti kockázatot jelent és akár természeti katasztrófához is vezethet (pl. ciánszennyezés, vörösiszap szennyezés, stb.). A nagy mennyiségű trágya előírásoktól eltérő tárolása, a környezetbe való kikerülése, ill. kijuttatása a természeti erőforrások – a termőtalaj, a felszíni és felszín alatti vizek és a szennyezett területen lévő élővilág – állapotának romlásához vezethet. A trágya tároló tavakból esetlegesen kiszivárgó tárolt anyag bekerülhet a természetes édesvíz bázisba is. A közeljövőben az egész világnak, beleértve Európát is, a klímaváltozáshoz hasonlítható jelentőségű problémával, a tiszta ivóvíz hiányával is szembe kell néznie. A Földön már ma is sok közösség kényszerül olyan ivóvizet használni vízforrásként, amely jelentős részben tartalmaz antropogén hatásra vis�szavezethető szennyeződést. A különböző világgazdasági trendkutatások szerint megállapítható, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló vízforrások és azok minősége nagyon fontos gazdasági tényezővé válnak. Hazánk jelenleg sem elhanyagolható geopolitikai fontossága édesvízbázisa alapján a jövőben valószínűleg felértékelődik. A fentiek alapján az agrárgazdasági gyakorlatban is mindent meg kell tennünk édesvízbázisunk minőségének megőrzése érdekében. A jelenlegi hígtrágyakezelésre és tárolásra vonatkozó előírások a kötelezően rendszeresített figyelő kutakból származó vízminták időszakos ellenőrzését teszik kötelezővé. Az éves, vagy féléves gyakoriságú ellenőrzés nem biztosít garanciát a két vizsgálat között esetlegesen bekövetkező környezetszennyezés megelőzéséhez, ill. megfelelően gyors beavatkozási lehetőséget a környezetszennyezés megakadályozására. A megelőzéshez a szennyező anyagok esetleges kikerülésé-
nek folyamatos figyelése, regisztrálása és szükség esetén a nagymértékű környezetszennyezést megelőző beavatkozás szükséges. A nagyarányú környezetszennyezés megakadályozása érdekében célszerű a környezetet, termelési alapokat veszélyeztető, pontszerű potenciális szennyező források közelében egy olyan jelzőrendszert kiépíteni, amely riasztási jelzést ad, amikor a potenciális szennyező forrás környezetében a talajvízben egy adott indikátor szen�nyezőanyag koncentrációjának nemkívánatos mértékű megváltozása érzékelhető. A trágyatároló tavakból a környezetbe jutó lehetséges szennyezőanyagok közül normál esetben – a talaj és a víz vonatkozásában is – a nitrát terhelés a legveszélyesebb. A tározó tér sérüléséből, vagy az egyre gyakoribbá váló szélsőséges klimatikus tényezők (szél, esőzés) miatt esetlegesen bekövetkező túlterheléséből a környezetbe kerülhet a bennük tárolt anyag. Ebben az esetben a tárolóterek közelében létesített figyelőkutakban is megnövekszik a szennyezőanyag koncentrációja. Jellemzően folyadékszint emelkedés és nitrátkoncentráció emelkedés léphet fel, amely indikátorként jelezheti a megnövekedett környezeti terhelést. Az intenzív állattenyésztési technológiák következtében esetlegesen fellépő vízbázis szennyezés megelőzésére lehetőséget nyújthat egy folyamatos érzékelésre alapozott távfelügyeleti rendszer kialakítása. Ilyen rendszer kialakítása ma már a hazai mezőgazdasági gyakorlatban sem utópia. A hígtrágyára alapozott biogáz üzemek irányítása – a maximális biogáz mennyiséget eredményező technológiai paraméterek beállítása – is gyakorlatilag távfelügyeleti szabályozó rendszer segítségével történik. A biogáz üzemekben működő távfelügyeleti rendszerek tehát a technológiai folyamatok optimalizálására irányulnak annak ellenére, hogy azok a környezeti biztonság növelésére is lehetőséget nyújtanak. A már működő biogáz üzemek esetén a szabályozó rendszerbe újabb szenzorok beépítésével jelentősen csökkenthető lenne a létesítmény üzemeltetésének környezetbiztonsági kockázata. A trágyatároló tavakból induló környezetszennyezés jelzésére több indikátor is