SÖRGYÁRTÁS
32
A komló kétlaki növény, sörfôzéshez, pontosabban az alsóerjedésû sörök fôzéséhez csak a meg nem termékenyített nôivarú egyedek virágát használják, ugyanis a megtermékenyített virág magjai gátolják az alsóerjedésû sörök tisztulását. Éppen ezért a hímivarú egyedeket Európában csaknem teljesen kiirtották. Nem így történt ez Angliában, ahol a hagyományos felsôerjesztésû ale-ek készítésénél ez egyáltalán nem volt zavaró. Az angolok persze rögtön ideológiát is gyártottak a dologhoz, mondván, mit lehet várni egy olyan sörtôl, amelyet „szomorú, egyedülálló és magányos” komlóval készítettek. Napjaink nagyipari sörgyártása a komlót általában már nem természetes formájában, hanem bizonyos „elôfeldolgozott” állapotban használja. Ilyen elôfeldolgozás a komló pelletezése, amikor a komlót apró, kemény golyócskákká sajtolják össze. Ezáltal a térfogatát csökkentik, így szûkítve a szállítási és tárolási költségeket. Másik általánosan ismert és használt formája a feldolgozott komlónak a komlókivonat, amely egy zöldesfekete színû, sûrû massza, s amely tartalmazza a növény keserûanyagait és mindazokat az alkotóelemeket, amelyek a komlót a sörfôzés nélkülözhetetlen alapanyagává teszik. A víz A víz a sörgyártás harmadik, talán legfontosabb eleme. A sörgyártásra alkalmas, jó víznek abszolút tisztának, szagmentesnek és lehetôleg minél lágyabbnak kell lennie. Emiatt a legalkalmasabbak a források és mélyfúrású kutak vizei. Természetesen ma már különféle eljárásokkal olyan vizet lehet csinálni, amilyet csak akarunk, mindez csak költség kérdése. Jó néhány sörgyár azonban kifejezetten büszke természetes forrásból származó vizére – és ezt természetesen meg is fizetteti a fogyasztóval. Az egyik finn sörgyár például egyenesen húszezer éves „abszolút szennyezésmentes” vízbôl fôzi sörét, ugyanis a sarkvidék jegét olvasztja fel.