Troth és Deszpel - 4. fejezet - Internetes társkereső, sárkányoknak

TROTH ÉS DESZPEL

I

Internetes társkereső, sárkányoknak

Könnyes arccal ért haza, szíve majd kiugrott a helyéről

az átélt izgalmak hatására. Még mindig nem volt meggyőződve arról, hogy mindez valóban megtörtént vele.

Apja aggódva várta.

– Hol voltál ilyen későig, fiam?!

– Semmi gond, apa, csak leheveredtem a forrás mellé, azán elaludtam és már alkonyodott, amikor hazaindultam. Nagyon éhes vagyok... – terelte el a szót.

– Van hideg sült a hűtőben – enyhült meg apja hangja.

– Lezuhanyozok és jövök is – rohant fel Péter a szobájába.

Vacsora után lefeküdt, majd miután már behallatszott apja nyugodt horkolása, felkapcsolta az éjjelilámpát és elővette a laptopját.

- Vajon hol élhetnek sárkányok? Deszpel szerint olyan helyen, ahol nem él sok ember, van elegendő vízforrás, nehezen hozzáférhető barlangok és vadban is bővelkedik a hely... Nehéz dió – vakarta meg vállán a sárkányköpést. – Mi lesz ha három nap alatt nem találok ilyen helyet? Végem van! Nemcsak én halok meg, hanem

• 17

TROTH ÉS DESZPEL az egész családom velem együtt, Deszpel nem fog teketóriázni. Ha pedig előállok itthon azzal, hogy sárkány él a szomszédos barlangban, biztos, hogy bolondnak néznek. Kell találnom még egy nyavalyás sárkányt, mégha a föld fenekéből is!

Egész éjjel az internetet bújta. Reggel lekoppant a szeme a fáradtságtól. Arra ébredt, hogy anyja keltegeti.

– Szervusz, kicsikém, ébresztő! – hallotta vidám hangját.

Lentről felsejlett a frissen főzott kávé illata. Szülei a korai készülődés közepette nagyokat kacagtak valamin, csörömpöltek a tányérok, készült a reggeli. Nemcsak apját, de anyját is sürgette ilyenkor az idő, mivel munkája a városhoz kötötte: a filharmónia kórusban énekelt. Sokak szerint gyönyörű alt hangja volt.

Péter álmosan kászálódott ki az ágyból, gyorsan zuhanyozott, mintha megpróbálná lemosni az elmúlt nap fáradtságát és a szívét jeges kézzel szorongató félelmet.

– Szia, anyu! – lépett ki a konyhába tettetett vidámsággal, majd puszit nyomott anyja hajára.

Anyja döbbenten nézte.

– Mi van veled? Nagyon sápadt vagy! – tette homlokára a kezét. Csak nem vagy beteg?

– Dehogy, anya! – válaszolta Péter, aztán észbe kapott. - Vagy talán mégis, egy kicsit mintha fájna a torkom. Szívesen ágyban maradnék.

– Rendben! Mi apáddal átmegyünk egy kicsit a szomszédba Ágota nénihez, hoztam neki valamit a városból – mondta anyja.

• 18

TROTH ÉS DESZPEL Rövid idő múlva már egyedül volt Péter a házban. „Sárkány legendák” – írta be a keresőbe. Bár ne tette volna. Csak úgy áradtak a rémesebbnél rémesebb történetek. A sárkány elrabolta, megette, megkínozta, megégette... Olvasott hatalmas tengeri sárkányokról, melyek a mélységekből váratlanul feltörve hajókat borítottak föl, roppantottak össze, tűzsárkányok falvakat, egész erdőket égettek porrá.

– Másképp kell keresnem – gondolta, és beindította a Google Earth–t. Végigpásztázta a hegyeket, sivatagokat.

– A sivatag nem jó. Nincs vízforrása – jutottak eszébe Deszpel szavai.

– Hűha, ez a szörnyeteg magával akar cipelni!

Közelebb kell keresnem, ha nem akarok a végtelenségig vele utazni! De hol?! Hiszen ő maga állította, hogy ha lenne a közelben másik sárkány, annak megérezné a gondolatait! És mégis, hogyan fog magával cipelni? Mit mondok majd itthon, hova megyek? Veszélyben vannak a szüleim...

Keresett, és csak keresett. Beírta Wales környékét, a Faröer szigeteket, Izlandot, majd aztán a görög szigeteket is végigpásztázta. Figyelt a helyi legendákra, a kereskedelmi– és turista útvonalakra. Mindeközben jegyzeteket készített.

A szülei késő este érkeztek haza, Péter akkor már mélyen aludt.

Másnap reggel azzal az elhatározással ébredt, hogy megbeszéli a lehetséges célpontokat Deszpellel. Nagyon félt a találkozástól. De attól, hogy Deszpel nem talál társat három napon belül, még jobban félt, úgyhogy

• 19

TROTH ÉS DESZPEL jobbnak látta ellenőriztetni a sárkánnyal az összegyűjtött adatokat. Megvakargatta a sárkányköpés halványodó foltját, és lement a konyhába reggelizni. A szülei még aludtak. Gyorsan összepakolta a jegyzeteit, némi ételt, a kulacsát, majd a megszokott módon üzenetet hagyott az asztalon: „Kirándulni mentem, este jövök, P.”, és gyorsan elindult.

Korán volt még, de már melegen sütött a nap.

Elhagyta a forrást, rátért az ösvényre. Már délelőtt a sárkány barlangja elé ért.

– Már meg is jöttél? – hallotta maga mögött Deszpel reszelős hangját.

– Igen. Mihamarabb túl szeretnék ezen lenni.

Vannak olyan helyek, amelyek szóba jöhetnek...

– Figyelj rám, nekem olyan hely kell, ahol él más sárkány, nem amelyik szóba jön, érted?! Ha feleslegesen indulunk útnak, megígérem, hogy soha többé nem fogod látni az otthonod!

– Minden tisztelettel – mondta Péter –, a lehetetlent várod tőlem! Hiszen hogyan állíthatom biztosan bármelyik helyről is, hogy ott sárkányok élnek? Te magad mondtad, hogy arról ember nem tudhat! Annyit tudok ígérni neked, hogy a legjobb tudásom szerint ilyen helyet próbálok találni neked, és elmegyek veled megnézni, mi van ott. Aztán ha nincs semmi, és megölsz, mint a többi gyereket, akkor legyen úgy....

– Lássam, fiatalember, milyen javaslataid vannak...

– Péternek hívnak, legalább megjegyezhetnéd a nevem arra a néhány napra, ami még hátravan

• 20

TROTH ÉS DESZPEL számomra! – nézett a sárkányra dühösen Péter. – A Faröer szigetek!

– Nem, az biztosan nem... De valaha valóban éltek ott sárkányok. Mielőtt ideköltöztem volna, ellenőriztem azokat a szigeteket...

– Svalbard! A Hidra sziget, Norvégiában! Már a neve is mutatja, hogy...

– Nem. Hidd el, tudom, mit beszélek!

– A görög szigetek! Wales! A walesi nemzeti lobogón sárkányok vannak!

– A görög szigeteket felejtsd el, rég nem élnek ott sárkányok! Wales... hát ez szomorú történet... – sóhajtott nagyot Deszpel. Véreres szemeit lehunyta, és csendesen ringatózott, bánata majdnem tapintható volt...

– Ez minden?

– Még van egy! A templomos lovagok titkos bázisa, Bornholm, az Ertholmene szigetcsoport!

Deszpel meglepődve nézett felé.

– Mesélj csak egy kicsit erről, te gyer..., Péter!

– Három sziget van ott. A legenda szerint a templomos lovagok várakat építettek ott, és kincseket, meg még valami fontosat rejtettek el..., meg hogy valahonnan menekültek, úgy kerültek oda. A legkisebb sziget, Graesholm, madárrezervátumnak van nyilvánítva, teljesen lakatlan, és nem is látogatható. Van forrása is, és elég elhagyatott. A szomszédos templomos várakat nemrég feltárták, és furcsa aranypénzszerű lemezeket találtak. A várak pedig nagyon fura alakzatban épültek, és...

• 21

TROTH ÉS DESZPEL – Ez az! – üvöltött fel Deszpel. – Valóban nem

engednek embert arra a szigetre?

– Nem. – Akkor indulunk!

– Kérlek, engedd meg, hogy hazamenjek, és elbúcsúzzam a szüleimtől, ki tudja, látom–e még őket valaha! Valamint be kell csomagolnom, mert hosszú útra megyek, és ha nem ölsz meg, akkor szeretnék hazaérni, nem pedig éhenhalni.

– Rendben. Van egy heted erre. Én addig edzem a szárnyaimat, hadd kapják vissza régi erejüket! – Deszpel teljes nagyságában kihúzta magát, és kiterjesztette szárnyait. Félelmetes látványt nyújtott, szemei ragyogtak, rezgett a levegő körülötte.

– Hogyan képzeled az utat?

– Repülünk, természetesen!

– Elkapnak a radarok, és lelőnek veled együtt! – tiltakozott Péter, és röviden elmagyarázta a radar működését, aztéán a repülőgépekét, már amennyire értett hozzá. Abban maradtak, hogy a repülés éjszaka lehetséges csak, egész alacsonyan szállva a föld felett, és kiszámították, hogy körülbelül mennyi időbe telik ily módon az út.

– Figyelj, kidolgozom az útvonalat! – mondta Péter.

– Holnapután itt vagyok az útitervvel, és átbeszéljük alaposan, mielőtt elindulnánk!

– Rendben, de feltétlenül itt legyél! – érződött Deszpel hangján az ujjongó izgalom.

– Itt leszek!

• 22

TROTH ÉS DESZPEL – Menj már, és gyere vissza mihamarább! – lökdöste

az ösvény felé Pétert a sárkány.

Másnap Péter egész nap az internetet bújta, noteszbe jegyzetelt, térképeket böngészett. Apja GPS–ét is kölcsönvette, és leellenőrizte az útvonalat.

Előkereste a hátizsákját, és bepakolt. Iránytű, vízhatlan kabát, kovakő gyújtós, sátorponyva, hálózsák, konzervek, sapka, erős bőrkesztyű... A padláson hányódott egy régi nyereg, szíjak, ezt is előkészítette.

Előkotorta megtakarított pénzét, az útlevelével, a notesszel és a térképekkel együtt vízhatlan tokba dugta.

A GPS–t is a zsákba tette. Ragtapasz, fásli, konzervek, konzervnyitó... Az összes csoki....

Másnap kora hajnalban elosont a nyereggel és a szíjakkal a barlanghoz. ***

– Ezt minek? Nem vagyok én ló! – sértődött meg Deszpel.

– Szerinted hogyan fogok én utazni?! Lesodorna az első szél!

– Igazad van, megtalálom a módját, hogyan alakítsuk sárkánynyereggé – enyhült meg Deszpel. – Holnapra meglesz! És holnap este indulunk, ez az utolsó szavam!

Péter remegő lábakkal ballagott haza. Azon töprengett, hogyan mondja meg otthon, hogy ő most

• 23

TROTH ÉS DESZPEL eltűnik egy–két hétre, de semmi esetre se keressék...

Nehéz dió, még sosem hazudott a szüleinek, és éppen ezért, teljesen megbíztak a szavában.

– De mégsem mondhatom, hogy sárkánylovaglásra készülök, ugye, két okból sem: egy: hülyének néznének, kettő: amennyiben mégsem, akkor veszélyben forog mindannyiunk élete, Deszpel nem teketóriázna!

Szerencséje volt. Az asztalon cédula várta. „Drága kicsikém! Sürgősen el kellett utaznunk, György bácsikád súlyos beteg, mellette szeretnénk lenni a kórházban. A hűtőben van étel, bármilyen gond van, Ágota nénihez fordulj, rábíztunk. Lehet, hogy egy hétig is távol leszünk. Csókol anya és apa.”

Péter mindig is rühellte, ha drága kicsikémnek szólították, erről úgy látszik, soha sem tudja leszoktatni az ősöket. De mégse örült soha ennek a megszólításnak ennyire, mint most.

Azonnal bekopogott Ágota nénihez. Ágota néni, amióta a férje meghalt, egyedül lakott egy kis házban. Saját gyermeke, nagy bánatára, nem született, de nagyon szerette a gyerekeket, és azok is szerették őt, mert kedves, melegszívű teremtés volt.

Sosem haragudott, ha véletlenül egy labda az ablakán keresztül landolt a nappalijában, unokahúga, Hanna pedig házának gyakori vendége volt. Olyan volt az otthona, mint egy mesebeli házikó: oldalán vadrózsa és a lonc futott fel, pici kertje teli volt virággal, a végében pedig még néhány tő paradicsom is elfért. A ház mögött állt egy nyárikonyhája, melyet festőműhelynek rendezett be, ott festegetett, rajzolgatott szabadidejében.

• 24

TROTH ÉS DESZPEL A család barátjának számított, elfogadták kissé különc, bohém természetét. A falu könyvtárában dolgozott, és ő helyettesítette a postást is, amikor az szabadságot vett ki.

– Kezicsókolom, Ágota néni! Szeretnék elköszönni!

– Kedves tőled, de nem értem, hiszen csak most érkeztél! Tudod, ugye, hogy a szüleid rám bíztak, míg György bácsikádnál vannak? – nézett Péterre a szemüvege fölött, és felállt. - Kérsz egy kis sütit?

– Nem kérek, köszönöm. Azért jöttem, hogy tényleg elbúcsúzzak. Sajnos a szüleim olyan hirtelen távoztak, hogy nem volt alkalmam értesíteni őket az osztálykirándulásról. Mindenem van, ami az útra szükséges, egyik osztálytársam szülei értem jönnek autóval és elvisznek a gyülekezőhelyre. Pénz is van nálam – hadarta. – A telefonomat viszont sajnos a nagy sietségben elejtettem, és elromlott.

– Tudod, hogy nem szoktalak ilyesmiért megszidni!

– mosolygott Ágota néni, és csodálkozva nézte Péter izgalomtól kipirult arcát.

– Azért említettem csak, Ágota néni, mert emiatt sajnos nem lehet nekem telefonálni. De én megadom a tanár úrnak az Ágota néni telefonszámát, és ha bármi gond van, akkor szólunk!

A néni megsimogatta Péter arcát. Tudta, hogy mennyire szeret kirándulni.

– Na jó, kellemes időtöltést nektek! Biztos nincs szükséged semmire? Szívesen segítek összecsomagolni!

• 25

TROTH ÉS DESZPEL – Erre semmi szükség, köszönöm szépen, a tanár úr

részletes listát küldött mindarról, amit vinnünk kell, nem marad ki semmi, ne tessék fáradni!

– Na jó – sóhajtott nem kis megkönnyebbüléssel Ágota néni, mert neki viszont fogalma sem volt, hogy mit kellene pakolni. – Azért várj egy percet, míg dobozba rakom ezt a kis sütit, jól fog jönni az úton!

Péter fogta a dobozt, megölelte a nénit, és már ott sem volt.

– Hú, ez eddig simán ment! Szegény néni, nem akartam belekavarni őt is! Tudom mit tegyek, hogy ne kerüljön az én hibámból bajba!

Leült, írt egy levelet, megcímezte saját maga nevére, és feladta postán. Arra gondolt, hogy ha nem érkezik haza, akkor majd felbontják előbb–utóbb, és abban mindent megmagyaráz. Ha pedig hamarabb hazakerül, mint a szülei, akkor majd eltünteti a levelet.

Másnap reggel egyebet sem tett Péter, mint kipakolt és bepakolt a hátizsákba. Az igazság az, hogy rettentően izgatott volt, ugyanakkor nagyon magányosnak érezte magát. Titkát nem oszthatta meg senkivel, tanácsot sem kérhetett. Búcsúzkodott mindentől, amit ismert és szeretett. Úgy készült, mint aki a halálba indul.

Csomagjába rakta a szülei fényképét. Sóhajtva nézegette kedvenc könyveit, játékait. Leheveredett egy kicsit – talán utoljára – az ágyára, és megölelte a párnáját.

– Szeretlek, anya. Szeretlek, apa. – mondta csendesen. – Bocsássatok meg nekem, ha meghalok. Ti legalább megmenekültök.

• 26

TROTH ÉS DESZPEL Délután elindult a barlang felé. Nagyon nehéz volt a szíve.

• 27