Aleksandra Domanovic: Turbo Sculpture by Crosstalk Video Art Festival

turbo sculpture

aleksandra domanoviÄ&#x2021;

Kiadta a Crosstalk Video Art Festival Budapest, 2015 Szerkesztette: Német Szilvi Fordította: Német Szilvi Design: Bertók Márton Nyomta a Hurrikán Press

After the highly publicized Bruce Lee monument was erected in 2005 in Mostar, a city in municipality of Bosnia Hercegovina, a series of similar ventures spread across the Western Balkans. The glorification of non-political celebrity figures is likely the result of an identity crisis caused by the Yugoslav wars in the 1990’s, a period when the region’s functioning multi-ethnic unity collapsed. Serbian artist Milica Tomić is concerned, she calls the statues a dangerous joke in which history, war and political meaning are being erased and replaced by Mickey Mouse.

Paolo Chiasera: Tupac Shakur 2005 (180x100 cm)

5 Johnny Depp szobra Drvengradban (Szerbia)

Emblematic of the 1990’s crisis is turbo folk, a musical genre originating in ex-Yugoslavia, emerging from pop folk. The term turbo-folk was coined in the late 1980’s by the Montenegrin singer-song writer Rambo Amadeus to describe a local collision of electronic dance beats and neo-traditional melodies. At the time, the term was nothing more than an intentionally humorous combination of two contradictory concepts: “turbo” evoking an image of modern industrial progress and technological excess, and “folk” a symbol of tradition and rural conservatism. More than this, Rambo Amadeus’s own name, a hybrid of Stallone and Mozart, proved to be an ironic precursor for the fascination of post-war Yugoslavia with Western pop-cultural personalities. During the political and economic turmoil of the early 1990’s turbo, which was initially a culture from below, entered the political and institutional mainstream. It was ultimately exploited by those same parties. Largely this was due to the precarious transition between Socialism and Capitalism, a lack of political and economic regulation and the absence of building codes and zoning laws. With all its exaggerations and ordinateness and random amalgamations of both local and global ornamentation, turbo eventually became a prefix for social and media phenomena in the war time and post-war periods. As a result, terms such as turbo politics, turbo television, turbo architecture and turbo urbanism came into currency.

7 Ivan FijoliÄ&#x2021;: Bruce Lee, 2007

After October 2000, following the change of regime in Serbia, turbo culture entered its own transitional phase. While wartime turbo culture was mostly associated with exaggerated nationalism, almost pornographic kitsch and the glorification of crime, post-war turbo culture boldly contrasts nationalist xenophobia, while retaining its stylistic entity. A recent phenomenon, monuments in former Yugoslavia dedicated to non-Yugoslav media celebrities amounts to a type of turbo sculpture. The statue of Bruce Lee in Mostar, located in the city park Zrinjski was made by Croatian sculptor Ivan Fijolić. It was the first of its kind in the world, standing 1.68 m tall and was a symbol of solidarity in the ethnically divided city. A statue of Lee in Hong Kong, marking what would have been the 65th birthday of the Chinese star was released a day later, making the Bosnian Bruce Lee sculpture this statue’s prototype. The youth group and collective Mostar Urban Movement which spearheaded the Bruce Lee-project saw the initiative as a means to question old and new iconography by mixing high grandeur with pop-culture and kung fu. The group described Bruce Lee as “far enough away from us that nobody can ask what he did during World War Two and part of our ideal of universal justice, that good guys can win.” For the dysfunctional community of Croats, Serbs and Muslims living in Mostar, the ChineseAmerican Martial art’s actor represented a bridging of cultures, an emblem of the fight against ethnic divisions. The unveiling ceremony of the statue saw the attendance of local Bruce Lee fans, representatives of the German Government, which had bankrolled the project and Chinese officials. A few hours after

the ceremony had taken place, the monument was vandalized. A group of teenagers defaced the statue, stole its nunchucks, left aside littered with wine bottles. 111 days and many further acts of vandalism later, the statue was removed. One of the poorest towns in Northern Serbia, Žitište gained the reputation of being a disaster-prone settlement. Fed up with this image, the locals decided to erect a statue similar to a monument in Philadelphia depicting Rocky Balboa, the boxer played by Silvester Stallone in the film classic, Rocky. Initiated by the citizen’s association Rocky Balboa Žitište, the sculpture was to revive the region’s reputation and economy. The 3 m high statue was revealed in August 2007, in the town center. “Nobody from the wars of the 1990’s or from the former Yugoslavia deserves a monument” – said Bojan Marceta, the project’s initiator and fundraiser, – “because all our leaders did was prevent us from progressing. My generation can’t find role models, so we have to look elsewhere. Hollywood can provide an answer.” A statue of Bob Marley was unveiled a few month after Rocky, during the music festival Rock Village in Banatski Sokolac in Northern Serbia. In a conciliatory symbolic gesture, both Croatian and Serbian musicians were on hand for the event. Croatian rock star Dado Topiç and Serbian musician Jovan Matic unveiled the statue together. Later that year, the village of Međa located on the Serbian border with Romania, announced a monument to Johnny Weissmuller, better known as Tarzan in the 1932 film. Residence said that their choice to commission a statue of Weissmuller, who was born in Međa, was inspired by

Bill Clinton-szobor, Priština, Kosovo

the announcement of the Rocky monument in Žitište. Dragan Pusara, an assistant to the mayor, told reporters that Tarzan was a fitting icon for Serbs, because he began with nothing, but managed to survive the jungle against all odds. Tarzan, he added, would transcend the ethnic divisions of Međa, home to Serbs, Hungarians and Serbs of German descent, because he belongs to everyone. After World War Two, he said, hundreds of displaced people arrived here with their families and one piece of luggage and they needed to be strong to survive just like Tarzan. So far only a 75 cm tall model of the planned sculpture and a model head of Weissmuller stand in the house where he was born. After the British singer and former pin-up model, Samantha Fox agreed to perform at the 2007 Dani Estrade Awards in the Serbian city of Čačak, plans were underway to erect a statue in her honor. But during the event, offensive remarks were made by the public, the crowd conjuring show us your tits at the bewildered Fox. She failed to show up for the dinner given in her honor and the monument project was subsequently dropped. Officials boosted that the statue would be larger than Rocky, but so far the only sign of Fox’s likeness is an empty pedestal with the word RUMORS written on it. Israeli artist Michael Bloom made this story the subject to his project The Rumor, or How Samatha Fox helped Cacak reach fame, and built the plinth for the proposed sculpture in front of the Nadezda Petrovic Galerija in the city.

In February 2008, the controversial nationalist politician and businessman, Željko Kerum, financed the construction of a statue of the filmmaker, Orson Welles in the Croatian coastal town of Split. The statue was designed by Croatian actress and sculptress Oja Kodar, Welles partner of 24 years. Welles did in fact spend considerable time in the area. As Kodar explained to the large audience present when the sculpture was unveiled, her original name was Olga Palinkas. She changed her name, because Ko-dar means “like a gift” in Croatian. Welles, she said, used to tell her that she was like a gift to him. The statue was placed in front of a cinema outside the shopping mall called Joker, also owned by Kerum. In January 2010, a life-size Johnny Depp statue was erected in the artificial mountain village, Drvengrad, in South-Western Serbia. Depp attended his own unveiling. The actor was honored with a sculpture in his image commissioned by the Bosnian film director Emir Kusturica, who built the traditional village for his film Life is a Miracle and now maintains it as a tourist destination as well as the home of an annual film festival. By the end of 2008, a building initiative for a monument to the hip-hop icon Tupac Shakur was raised by a Belgrade youth organization. Marinkova Bara, one of Belgrade’s poorest neighborhoods was the monument’s favoured location. According to monument planners, this area, which is predominantly inhabited by Roma, is poorly lit and unsafe. The monument’s placement is intended by the youth organization to highlight the inferior position of the Roma people and set a role model for socially

deprived youth. The initiative caused to mind the project by Italian artist, Paolo Chiasera, his life-size statue of Tupac is permanently positioned outside the Marta Herford Museum in Germany. As there are four Tupac statues produced by Chiasera, a new home for one of them could potentially be Marinkova Bara. The artist expressed interest and thought about the Serbian initiative. On 1 November 2009, former US president, Bill Clinton attended the unveiling of a statue of himself in Kosovo’s capital, Priština. The 3.5 m bronze statue was inaugurated at Bill Clinton Boulevard amid large cheers from thousands of ethnic Albanians. Many of them regard the former president as a hero for launching NATO’s air bombing campaign to drive Yugoslavia’s troops out of the former Serbian province in 1999. “He is our savior, he saved us from extermination. I was thrilled by the work, because I know what he did for us” — said Izeir Mustafa, the sculptor, who made the statue. Mustafa has now turned his attention to an other former Western leader, Tony Blair. “I’ll definitely do a statue of the British prime minister!” — he said. “He saved us as well!” This statue is an anomaly within the turbo category, as it honors a political figure involved in the region, yet it stylistically matches Rocky and its impromptu construction, glorious posture and pro-Western aspirations. On 10 June 2010, the villagers of Fushe Kruje, Albania, unveiled a statue of George W. Bush, in shirt-sleeves, the same outfit he wore on his visit there exactly three years before. The 3 m tall statue shows the former American president raising his left

hand and greeting. The arm that his watch was on, before it was reportedly stolen during that same visit. The statue was unveiled in the square also bearing the president’s name. Bush was not in attendance. “He left his mother in the United States, but he found a mother here” — said 72 year-old Toma Ida Kasiu, who had seen Bush in 2007 and was told Bush had found a resemblance between her and his mother. Since the conservative prime minister, Nikola Gruevski came to power in 2006 and especially since the country’s non-invitation to NATO in 2008, the Macedonian government has pursued a policy what was known as “antique-ization”. Statues of Alexander the Great and Philiph of Macedon have been built in cities across the country. Additionally, many pieces of public infrastructure, such as airports, highways and stadiums have been renamed after Alexander or Philiph. This was done as a way of putting pressure on Greece, because of an ongoing name dispute, as well as for the purposes of domestic identity building. The pinnacle of the project dubbed Skopje 2014 has been the erection of a giant equestrian statue, officially titled “Warrior on a horse”. At 24 m high, the statue towers over its surroundings bearing an uncanny resemblance to Alexander the Great, whom both Macedonians and Greeks consider their primeval ancestor. It was designed by Macedonian artist Valentina Stefanovska and produced in Italy. The giant pieces were then shipped to Skopje and assembled on site. Other statues have been erected practically overnight or are currently in preparation. All of them, along with Gothic edifices, grandiose bridges and even a triumphal arch, are part of the same project, Skopje

2014, appropriately subtitled “A Timeless Capital”. Critics have labelled it a hubristic waste of money, as well as the embodiment of retarded nationalism giving them an antic-maniac facelift with a fake patina. The government said it was an important part of the re-development of the city, which had lost 80% of its structures during a devastating earthquake in 1963. Recently, a Belgrade jury of artists and intellectuals appointed to commission a monument to the victims of the wars of the 1990’s found they could’t agree whom to honor. Mileta Prodanović, a Serbian writer and painter, who was on the jury said their failure reflected the ideological vacuum left over from the time of Milosević. These Hollywood monuments are a subversive response to the government’s of that time, he said, which they’re mocking. People realized that many of our soldiers in the wars of the 1990s were criminals, who stole, robbed and killed, so people are searching for alternative role models and this is a healthy rejection of nationalism. Artist, Milica Tomić had refused to take part in the jury, instead, together with other like-minded artists and theoreticians she formed Grupa Spomenik, which translates to Monument Group. The group’s aim is to create a space for open, critical and engaged discussion about the wars of the 1990’s. Tomić said, she feared the new heroes imported from films and popular culture were just an excuse to avoid facing up to the violent demise of the socialist federal republic of Yugoslavia. This turning to Rocky or Tarzan is unhealthy and dangerous, she said. We need to stop denying that Serbia waged an ethno-racist war and that Serbia lost this war. And find a way of representing our responsibility

and grief and despair of the victims. Until we do that, Serbia can not come to terms with the present or the future. Iovan Saric, a Belgrade sociologist claims that the hasty erection of such monuments points to the immature social conscience of the nation. In them, he sees a desire for a connection to Europe and the United States, which is supposed to rescue the Balkans from its crisis. Regardless there’s still determination to build turbo sculpture monuments, although, many attempts remain unrealized. These include a monument to Winnetou in the Plitvice Lakes National Park in Croatia, where most of the Karl May stories about the fictional apache chief were filmed in the 1960s. The Croatian coastal town, Podstrana near Split is trying to capitalize on the theory that the tomb of the legendary King Arthur is located nearby. Other recent initiatives include a Batman monument in front of the Faculty for Organizational Studies in Vozdovac, a Madonna Monument in Uzica, a Doc Hollyday monument in Khula, and a monument to Venezuelan telenovella character, Cassandra in Kutchivo.

Miután a nagy médiafigyelmet kapó Bruce Lee-emlékművet 2005-ben elhelyezték Mostarban, Bosznia-Hercegovina egyik városában1, az ehhez hasonló vállalkozások sorozatosan kezdték felütni fejüket a Nyugat-Balkánon. A politikai szférán kívül álló hírességek effajta dicsőítése régió-szerte annak az identitásválságnak tudható be, amelyet az 1990-es évek jugoszláv háborúja idézett elő, amikor is a térség több nemzetiséget tömörítő egysége felbomlott. A szerb művész, Milica Tomić2 aggódva tekint erre a jelenségre, és veszélyes tréfának tartja a szobrokat, amelyek a történelem-, a háború- és a politikai jelentés kiradírozását segítik elő, s mindezek helyébe Mickey Mouse-t ültetik. Az 1990-es évek válságának emblematikus jelensége volt a turbo folk, a volt Jugoszláviából származó zenei stílus, ami a pop folk-ból született. A turbo folk kifejezést a ’80-as évek végén Rambo Amadeus, montenegrói énekes-dalszerző használta először annak a helyi jellegzetességnek a leírására, amelyben az elektronikus tánczene taktusa és a neo-tradicionális dallamok találkoznak. Abban az időben a kifejezés nem volt több mint két egymásnak ellentmondó fogalom szándékosan humoros kombinációja: a „turbo” a modern ipari fejlődés és a technológiai túlkapás képét idézi fel, a „folk” pedig a hagyomány és a vidéki konzervativizmus szimbóluma. Rambo Amadeus neve – ami Stallone és Mozart keveréke –, már ezt az elfogódottságot jelzi ironikusan előre, amit a háború utáni Jugoszlávia a nyugati popkulturális személyiségek iránt táplált. A korai ’90-es évek politikai és gazdasági zűrzavarában a turbo – amely eredetileg egy alulról jövő kultúrát jelentett –, belépett a politikai és intézményi mainstreambe. Ez nagyrészt a szocializmusból

a kapitalizmusba történő, bizonytalan állapotokat szülő átmenetnek volt köszönhető, amelynek során a korábbi politikai és gazdasági szabályozások, építési jogszabályok vagy városrendezési törvények már érvényüket vesztették, az újak viszont még nem léptek életbe. A túlzással, mértéktelenséggel, valamint a helyi és a globális ornamentika véletlenszerű ötvözésével jellemezhető turbo végül társadalmi és médiajelenségekkel kapcsolatos kifejezések előtagjaként ivódott be a közbeszédbe a délszláv háború alatt és maradt azt követően is. Lábra keltek az olyan kifejezések, mint turbo politika, turbo televízió, turbo építészet vagy turbo urbanisztika. A szerb kormányváltást3 követően, 2000 októbere után, a turbo kultúra is belépett a maga átmeneti időszakába. Ha a háború alatt a turbo kultúrát gyakran a túlzó nacionalizmussal, a szinte pornográfiába hajló giccsel és a bűnözés felmagasztalásával azonosították, addig a háború utáni turbo kultúra élesen megkülönbözteti magát a nacionalista idegengyűlölettől, viszont megtartja a rá jellemző, már kialakult stílusjegyeket. Egy mai jelenségként terjedt el a volt Jugoszlávia területén az a gyakorlat, hogy nem jugoszláv médiaszemélyiségeknek állítanak emlékműveket, amelyek így az úgynevezett turbo szobrászat típusához tartoznak. Bruce Lee szobra Mostarban, amely a Zrinjski parkban található, Ivan Fijolić horvát szobrász alkotása. Ebben a műfajban az első volt a világon, 1.68 méterrel magasodott a szolidaritás jelképeként az etnikailag megosztott városban. Mivel Lee hongkongi szobrát, amelyet a kínai filmsztár születésének 65. évfordulója alkalmából adtak át, egy nappal később avatták fel, így a boszniai Bruce Lee annak a szobornak a prototípusa. A Mostar Városi

Mozgalom elnevezésű fiatalokból álló csoport4, akik a Bruce Lee-projekt élén álltak, az új és régi ikonográfia megkérdőjelezésének eszközét látták a kezdeményezésben, amelyben a magas művészet fenségessége találkozik a popkultúrával és a kung-fuval. A csoport úgy nyilatkozott Bruce Lee-ről, mint aki „elég távol áll tőlünk ahhoz, hogy senkinek még eszébe se jusson megkérdezni, milyen szerepet vállalt a második világháborúban. Az általa képviselt nézet pedig összecseng a mi egyetemes igazságról szóló eszménkkel, mely szerint a jófiúk is győzhetnek”. A horvátokból, szerbekből és muszlimokból álló diszfunkcionális közösség számára Mostarban a kínai-amerikai származású harcművészetekben kitűnt színész a kultúrák közötti kötésnek és a faji alapon való megkülönböztetés elleni hadviselésnek a szimbóluma. A szoborátadó ceremónián részt vettek a helyi Bruce Lee rajongók, a német kormány képviselői, akik a projektet finanszírozták, valamint kínai tisztviselők. Pár órával az ünnepség után az emlékművet megrongálták. Egy csoport tizenéves nekiment a szobornak: ellopták a hozzá tartozó nuncsakut és borosüvegeket szórtak szét mellette a parkban. 111 nappal később és több hasonló rongálási akciót követően a szobrot eltávolították. Észak-Szerbia egyik legszegényebb települése, Žitište egy katasztrófa sújtotta település. Megelégelve ezt az imidzset, a helyiek elhatározták, hogy a philadelphiai szobor mintájára emelnek egy emlékművet Rocky Balboának, annak a bokszolónak, akit Silvester Stallone alakított a Rocky című filmklas�szikusban. A Rocky Balboa Žitište5 elnevezésű civil szervezet kezdeményezésére a szobortól azt várták, hogy állítsa helyre

Rambo Amadeus, montenegr贸i 茅nekes, a turbo-folk terminus megalkot贸ja

a régió jó hírét és gazdaságát. A 3 méter magas szobrot 2007 augusztusában leplezték le a város főterén. „Az 1990-es évek háborús időszakából, de az egykori Jugoszláviából sem érdemli meg senki, hogy emléket állítsunk neki, mivel vezetőink semmi mást nem csináltak, csak akadályoztak minket a fejlődésben. Az én generációm számára itt nincs követhető példakép, így azt máshol kell keresnünk. Hollywood egy lehetséges válasz.” – nyilatkozta Bojan Marceta, a projekt kezdeményezője és adománygyűjtője. A Bob Marley-ről készült szobrot pár hónappal a Rocky-szobor átadása után leplezték le a Rock Falu zenei fesztivál keretében az észak-szerbiai Banatski Sokolacban6. Szimbolikus békítő gesztusként horvát és szerb zenészek is részt vettek az eseményen. A horvát rocksztár Dado Topiç a szerb Jovan Matic-csal közösen avatta fel a szobrot. Ugyanabban az évben Međa városa, amely Románia és Szerbia határán található, bejelentette, hogy emlékművet állít Johnny Weissmullernek, vagyis ismertebb nevén az 1932-ben készült film Tarzanjának. A lakosság elmondása szerint a Weissmullerszobor megrendelésére – aki amúgy Međa szülötte – a Žitište-i Rocky-szobor felállítása hatott ösztönzően. Dragan Pusara, a helyi polgármester egyik asszisztense úgy nyilatkozott egy riportereknek: Tarzan megfelelő példakép a szerbeknek, hiszen a semmiből kezdte és sikerült túlélnie a dzsungelben minden megpróbáltatás ellenére. Tarzan – tette hozzá – az etnikai különbségeket is képes áthidalni Međaban, ahol szerbek, magyarok és német származású szerbek is élnek, mivel Tarzan

mindenkihez ugyanúgy tartozik. „A második világháború után – mondja – többszáz otthontalan ember érkezett ide családostól egy szál bőrönddel. Erősnek kellett lenniük ahhoz, hogy túléljék, úgy mint Tarzannak.” Eddig csak egy mintegy 75 cm magas modell készült el a tervezett szoborból, valamint Weissmuller portréjának vázlata, amelyeket egyelőre szülőházában helyeztek el. Miután a brit énekes és egykori pin-up model7, Samantha Fox beleegyezett, hogy fellépjen a 2007-es Dani Estrade Díjátadón a szerb Cacak városában, megindult a tervezés egy, a tiszteletére állítandó szoborról. Az esemény alatt azonban a közönség sértő megjegyzéseket tett, többek között elkezdte skandálni, hogy Samatha Fox fedje fel a melleit. Az énekesnő ezek után nem jelent meg a tiszteletére rendezett vacsorán, az incidens következtében pedig az emlékmű-projektet is elvetették. A hivatalos adatok szerint a szobor nagyobb lett volna, mint Rockyé, viszont mindezidáig Fox képmásának egyetlen nyoma egy üres pedesztál, amire a RUMORS (pletykák) szót vésték fel. Michael Bloom izraeli művész egy projekt keretében feldolgozta a történetet, vagyis azt, Hogyan tette Samantha Fox híressé Cacakot, és egy emelvényt épített a városban a Galerija Nadezda Petrovic elé a tervezett szoborhoz. 2008 februárjában a kétes megítélésű nacionalista politikus és üzletember, Željko Kerum8 finanszírozásával felállították a filmrendező, Orson Welles szobrát Splitben, a tengerparti horvát turistavárosban. A szobrot a horvát színésznő és szobrászművész Oja Kodar tervezte, aki Welles élettársa volt 24

éven keresztül. Welles valóban sok időt töltött a környéken. Ahogy Kodar a szoboravatáson összegyűlt nagyszámú közönségnek elmondta, eredeti neve Olga Palinkas volt, amit később változtatott Kodarra, mivel „ko-dar” azt jelenti horvátul „mint egy ajándék”. Welles – mondta a színésznő – gyakran szólította így, mert olyan volt számára, mint egy ajándék. A szobrot a JOKER bevásárlóközpontban található mozi elé helyezték, ami szintén Kerum tulajdona. 2010 januárjában egy életnagyságú Johnny Depp szobrot emeltek a mesterséges hegyi falucska, Drvengrad településében, Dél-Nyugat Szerbiában. Depp jelen volt saját leleplezésén. A színész tiszteletére készült szobrot a boszniai filmrendező, Emir Kusturica rendelte meg abba a hagyományőrző faluba, amelyet az Élet egy csoda című filmjéhez építtetett. A helyet ma turista látványosságként tartja fenn, emellett a település egy évente megrendezésre kerülő filmfesztiválnak is otthont ad. 2008 végén emlékmű-állítást kezdeményezett a hip-hop ikon, Tupac Shakur részére egy belgrádi ifjúsági szervezet. Marinkova Bara, Belgrád egyik legszegényebb övezete volt kijelölve a szobor elhelyezésére. Az emlékmű tervezői szerint a városrészben rossz a közvilágítás és a közbiztonság, a lakosság legnagyobb része roma. A szobor elhelyezésével az ifjúsági szervezet a hátrányos helyzetű roma lakosságra kívánta irányítani a figyelmet, hogy példaképet állítson a társadalmi elnyomásban élő fiatalok számára. A kezdeményezést Paolo Chiasera olasz művész által készített életnagyságú Tupac-szobor indította útra, amelyből egy példány a németországi Marta Herford Múzeum előtt áll.

Johnny Weissmuller bánsági sváb származású amerikai olimpiai bajnok úszó, filmszínész. Részlet leghíresebb filmszerepéből, a Tarzanból

Mivel a szoborból négy példány készült, ebből egy Marinkova Baraba kerülhetett a művész, Chiasera támogatásával. 2009. november 1-én az egykori amerikai elnök, Bill Clinton részt vett egy róla készült szobor leleplezésén Kosovo fővárosában, Pristinában. A 3,5 méter magas bronz szobor ünnepélyes átadására a Bill Clinton Sugárúton többezer albán üdvrivalgása közepette került sor. Sokuk az egykori amerikai elnököt hősként ünnepli a NATO légicsapásban9 betöltött szerepe miatt, amelynek következtében a jugoszláv csapatok 1999-ben kivonultak az egykori szerb tartományból. „Ő a megmentőnk, aki megóvott bennünket a pusztulástól. Nagyon örültem a megbízásnak, mert tudom, mit tett értünk.” – mondta Izeir Mustafa szobrász, az emlékmű készítője. Mustafa most egy másik, egykori nyugati vezető szobrával van elfoglalva, Tony Blairével. „Mindenképpen készítek egy szobrot a brit miniszterelnöknek!” – nyilatkozta. „Ő is a megmentőink között volt.” Ez a szobor némileg ellentmondásos a turbo kategórián belül, hiszen egy olyan politikai szereplőt tűntet ki, aki aktívan részt vett regionális ügyekben, az emlékmű megoldása azonban stilisztikailag a Rocky-típusú szobrok sorába illik össze rögtönzött felállítása, megjelenítésének pátosza és nyugat-orientációja miatt. 2010. június 10-én, Fushe Kruje városában, Albániában leleplezték George W. Bush szobrát. Az emlékmű rövid ujjú ingben ábrázolja az elnököt, pontosan ugyanabban az öltözékben, amit a három évvel korábbi látogatásán viselt. A 3 méter magas szobor az egykori amerikai elnököt üdvözlésre emelt kéztartással mutatja. Azt a kezét emeli a magasba, amiről állítólag lelopták

az órát még ugyanezen látogatás alatt. A szobrot azon a téren adták át, ami szintén az elnök nevét viseli. Bush nem volt jelen az alkalmon. „Az édesanyját az Egyesült Államokban hagyta, de itt is talált magának egy anyát.” – mondta a 72 éves Toma Ida Kasiu, aki 2007-ben látta Bush-t, és aki szerint Bush hasonlóságot vélt felfedezni közte és édesanyja között. A konzervatív miniszterelnök, Nikola Gruevski 2006-os hatalomra kerülése óta és különösen azóta, hogy az országot 2008-ban nem hívták meg a NATO-ba, a macedón kormány olyan politikát indított el, ami „antikvizációként” lett ismert. Regnálása óta számosvárosban helyezett el Nagy Sándort és Philipposz makedón királyt ábrázoló emlékműveket országszerte. Emellett több közhasznú infrastruktúrát, így repülőtereket, főutakat és stadionokat is átneveztek Nagy Sándor és Philipposz után. Ennek hátterében egy régóta elhúzódó névvita10 áll: a hazai identitásépítés mellett a görögökkel szembeni nyomásgyakorlás az oka az átnevezéseknek. A Skopje 2014-nek keresztelt projekt csúcspontja annak a hatalmas lovasszobornak a felállítása volt, amely hivatalos elnevezése „Harcos a lovon”. A szobor 24 méteres magasságban tornyosul környezete fölé és hátborzongatóan emlékeztet Nagy Sándorra, akit a macedónok és a görögök is ősatyjuknak tartanak. A szobrot a macedón művész, Valentina Stefanovska tervezte, és Olaszországban gyártották le. A hatalmas darabokat hajóval szállították Skopjébe, majd a helyszínen illesztették össze. Más szobrokat gyakorlatilag egy éjszaka alatt állítottak fel, míg a többi még készülőfélben van. Valamennyi szobor a gótikus építményekkel, nagyszabású hidakkal, sőt diadalívvel együtt ugyanannak a projektnek – Skopje 2014

– részei, amelynek találó alcíme: „Az időtlen főváros”. A kritikusok felelőtlen pénzköltésnek titulálták, amelyben a nacionalizmus ölt testet, ami a városnak antik ráncfelvarrást ad hamis patinával. A kormány úgy nyilatkozott, hogy ez a városfejlesztés fontos része volt, hiszen az 1963-as pusztító földrengésben a város épületszerkezeteinek 80%-át elvesztette. Nemrég a belgrádi művészek és értelmiségiek egy csoportja kinevezett egy zsűrit, hogy adjanak megbízást egy emlékműre, mégpedig az 1990-es évek háborús áldozatainak emlékére, de nem tudtak megegyezni abban, kit tüntessenek ki ezzel. Mileta Prodanovic, szerb író és festő, aki szintén zsűritag volt, úgy nyilatkozott, hogy a konszenzus hiánya azt az ideológiai válságot tükrözi, amit a Milosevic-éra hagyott maga után. Ezek a hollywoodi emlékművek szubverzív válaszok a korszak kormányaira – mondja –, amelyekből így gúnyt űznek. Az emberek rájöttek, hogy sokan a katonáink közül a ’90-es évek háborúiban bűnözők voltak, loptak, raboltak, gyilkoltak, így az emberek máshol keresnek példaképeket, és ez egy egészséges elutasítása a nacionalizmusnak. A művész Milica Tomic azonban visszautasította a felkérést, hogy részt vegyen a zsűriben, ehelyett más hasonló gondolkodású művészekkel és teoretikusokkal létrehozta a Grupa Spomenik-et, ami magyar fordításban Emlékmű Csoportot jelent. A csoport célja, hogy teret adjon a nyitott, kritikai és elkötelezett párbeszédnek az 1990-es évek háborúiról. Tomic azt mondja, fél attól, hogy az új hősök, akiket filmekből és a popkultúra világából importálnak kifogások arra, hogy elkerüljék a valódi szembenézést a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság erőszakos felbomlásával. Állítása szerint

az, hogy az emberek Rocky és Tarzan felé fordulnak, ártalmas és veszélyes. „Nem kéne tovább eltagadnunk, hogy Szerbia etnikai-rasszista háborút folytatott és hogy Szerbia elvesztette ezt a háborút. Megfelelő módot kell találnunk arra, hogy megjelenítsük a felelősségünket, gyászunkat és az áldozatok szerencsétlenségét. Amíg ezt nem tesszük meg, Szerbia nem lesz képes kiegyezni a jelennel, de a jövővel sem.” Iovan Saric belgrádi szociológus szerint az ilyesfajta emlékművek elsietett felállítása a nemzet éretlen társadalmi lelkiismeretére mutat rá. Ezekben a szobrokban az Európához és Amerikához való tartozás vágya ölt testet, szemben a válságba került Balkán megmentésével. A turbo szobor-emlékművek eltökélt építési hullámának ellenére számos kísérlet megvalósítása elmaradt. Ezek között találjuk a Winnetou-nak tervezett emlékművet a Plitvice-i Nemzeti Parkban Horvátországban, ahol a legtöbb epizódot forgatták Karl May történetéből az elképzelt apacs indiánfőnökről az 1960-as években. A horvát tengerparti város, Podstrana – Split mellett – megpróbált tőkét kovácsolni abból a feltételezésből, hogy a legendás Artúr király sírja valahol a környéken található. A közelmúltbeli kezdeményezések között szó van egy Batmanszoborról is, amit az Szervezettudományi Tanszék elé állítanának fel Vozdovac-ban, egy Madonna-emlékművet Uziceben, egy Doc Hollyday-emlékművet Khulaban, és egy emlékművet a venezuelai sorozatszereplőnek, Cassandrának Kutchivóba.

Mostar Bosznia-Hercegovina déli részén fekvő város, Hercegovina régiójának történelmileg az egyik legfontosabb kulturális és igazgatási központja. Az ottomán törökök Boszniát leigázó 1463-as hódításától a város az Ottomán Birodalommal összekötő híd szerepét töltötte be, melynek legjelentősebb landmarkja egyben a Neretva folyón átívelő kőhíd. A város 1878-tól az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt állt egészen az első világháború befejezéséig, 1918-ig. A régió az első világháborút követően a szerb, horvát és szlovén királyság néven létrejött dél-szláv államszövetségbe tagozódott be, amelyet 1922-től nemzetközileg is elismertek Jugoszláviaként. A második világháború után a tengelyhatalmak támadásától megrendült államot Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságként szervezték újra 1946-ban, élén Josip Broz Tito kormányfővel. A soknemzetiségű államalakulat az 1980-as évektől a politikai és gazdasági krízis következtében, valamint a hidegháború végével stratégiai szerepében meggyengülve az egyre erősödő nacionalizmusok és széthúzás melegágya lett. Mostar városát a szerb-bosnyák háborúban több támadás is érte. 1992 és 1993 között, miután Bosznia kikiáltotta függetlenségét 1992. júniusában Mostar szerb lakosságát az egyesült muszlim és horvát haderők erőszakos támadásai gyakorlatilag teljesen kiírtották. Nemzetközi összefogás eredményeként Mostar legfőbb attrakcióját jelentő öreghidat 2004-ben újjáépítették, 2005-től pedig a világörökség részének nyilvánították.

Milica Tomić, Belgrádban élő független művész, munkáiban a művészet, társadalom és köztér (nyilvánosság) viszonyrendszerét vizsgálja. A kollektív és személyes emlékezet, trauma és a társadalmi amnézia kérdéseit kutatja és kínálja nyilvános vitára. Tomić az Új Jugoszláv művészeti/elméleti csoport, a Grupa Spomenik (Emlékmű Csoport, 2002) alapító tagja, 2010-ben egy oktatási platform létrehozását kezdeményezte, Omarska Négy Arca Munkacsoport néven.

Az Október 5. tüntetések, más néven a Buldózer-forradalom, a 2000. évi szerbiai választások utáni tüntetésekkel kezdődött, majd október 5-én végződött Slobodan Milošević lemondásával.

A Mostar Városi Mozgalom 1999 óta létezik, magát az egyesületet 2001 júniusában jegyezték be, 30–50 állandó egyesületi taggal világszerte (Franciaországból, Ausztráliából, Svédországból és az USA-ból, de elsősorban Mostarból). A Városi Mozgalom célja, hogy előmozdítsa az önálló és kritikai gondolkodást annak érdekében, hogy demisztifikálja az újonnan kialakult nemzeti értékeket és azok médiareprezentációját, növelje a közjó fontosságával kapcsolatos tudatosságot és hogy véget vessen a város pusztulásának. A Városi Mozgalom által használt eszközök a rádió, televízió, sajtó, irodalom és változatos művészeti akciók. A Városi Mozgalom számos projektet hajtott végre, például rádióműsort készített ‘Végigsétálni az áldozatokkal a demokrácia utcáján’ címmel vagy ‘Az építés és rekonstrukció szépsége’ című kiállítást, amelyet Franciaország-szerte mutattak be. A Bruce Lee emlékmű felállításának ötletét 2003. július 20-án vetették fel először egy nyilvános vita keretében, annak az embernek a halálának évfordulóján, „akit egyszerűen mindenki szeretett”. Forrás: http://public.citymined.org/KRAX_CARGO/red_krax/mostar/ urban_movement_mostar/urban_movement_mostar_text/urban_movement_mostar.pdf

Begaszentgyörgy (korábban Bégaszentgyörgy, szerbül Житиште / Žitište, régi szerb nevén Sveti-Jurat, Begej Sveti Đurađ, németül Sankt Georgen vagy Sankt Georgen an der Bega, románul Sângeorgiu de Bega, Jitiște, magyarul a 19. század végéig Szentgyörgy) községközpont a szerbiai Vajdaság Közép-bánsági körzetében, Nagybecskerektől északkeletre. A török hódoltság alatt a falu teljesen elpusztult. 1551. után, egy időre szerbek telepedtek le itt. A török hódoltság megszűntekor egyetlen ház sem maradta településen.

Banatski Sokolac települése 2005 óta minden évben pár napra reggae fesztivállá alakul. A helyiek a fesztivál két napja és egy éjszakája alatt jamaikai beatekre énekelnek és táncolnak. A reggae azon kevés zenei műfajok közül való, amelyek úgy lettek népszerűek világszerte, hogy gyökerei nem Amerikából vagy Európából erednek. Lelkesítő ritmusai a szabadságért való küzdelem kifejezésén alapszanak, szövegeinek gyakori üzenete pedig, hogy „a harcot sose add fel”! A reggae inspirálta a Tienanmen téren gyülekező kínai diákokat, amikor a Wailers Get Up, Stand Up című számára vonultak fel. Hasonló szellemiség indította a németeket is, amikor a berlini fal leomlásakor a Three Little Birds című slágert énekelték, az ilyen tragikus helyzetek átélése pedig a szerbek számára sem ismeretlen.

Kifejezés azokra a vonzó modellekre értendő, akiknek a tömeggyártásban megjelenő képeivel szinte mindenütt találkozhatunk, és akik valóságos szexszimbólumokká lettek.

Horvát vállalkozó és politikus, 2009 és 2013 között Split polgármestere. 2009 szeptemberében egy televíziós interjúban arra a kérdésre, hogy szerb üzletembereket szívesen látnak-e Horvátországban, a következő választ adta: „Ha rajtam múlik, nem engedném be őket, mivel a szerbek nem hoztak nekünk soha semmi jót a múltban, és a jövőben sem várható tőlük ilyesmi. De nem csak a szerbektől, a montenegróiaktól sem. És bárki is kössön velük üzletet, nem lesz jó vége”.

„A Clinton-adminisztráció számára a boszniai beavatkozás esélyt jelentett a NATO szerepének erősítésére, valamint Európa amerikai dominanciájának igazolására. A NATO legfontosabb problémája az 1990-es évek elején egyszerűen az volt, hogy a küldetés, amiért létrehozták, véget ért. A szervezetet azért hívták életre, hogy megvédje Nyugat-Európát az erőszakosan terjeszkedő Szovjetuniótól. A logika úgy diktálja, hogy a NATO-t folyamatosan ki kell terjeszteni, ennek viszont egyetlen célja az lehet, ha van egy küldetése. Hol lehet ez a küldetés? Bosznia. Balkán. A Balkán egy amerikai elképzelés foglya lett, ami abból állt, hogy Európa alul maradjon,

Amerika pedig felül. A NATO-t arra hozták létre, hogy a tagállamainak területét védje nagyszabású, közös biztonsági fenyegetettség esetén. Nem azért, hogy beavatkozzon egy polgárháborúban a NATO területi határain kívül.” Részlett: Jugoszlávia, egy elkerülhető háború c. videóból (https:// www.youtube.com/watch?v=u04IL4Od8Qo). A koszovói fegyveres konfliktus 1998. február 28. és 1999. június 11. között zajlott a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (ami ez időre a Montenegrói és Szerb Köztársaságból állt) csapatai –, amelyek Koszovót irányították a háború előtt, – valamint a koszovói albán felkelő csoport (Koszovói Felszabadító Hadsereg) között, amelyet a 1999. március 24-től a NATO légiereje és az albán hadsereg szárazföldi csapata támogatott. A NATObombázás megítélése ellentmondásos, ugyanis az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának jóváhagyása nélkül történt, jelentős amerikai nyomásra. Az akciók legalább 488 civil lakossági áldozatot követeltek. 10

A „Macedónia névadási vita” egy politikai polémia a balkáni államok, Görögország és a Macedón Köztársaság (a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egykor tagállama) között, amelynek központjában a Macedónia név használata áll. A szóban forgó névadási vita, habár már a második világháború óta fennálló kérdés a jugoszláv-görög viszonyokban, Jugoszlávia felbomlása után vált ismét jelentőssé, hogy az egykori Macedón Szocialista Köztársaság újonnan kivívta függetlenségét. Azóta folyamatosan napirenden lévő téma az államok között és nemzetközi kapcsolatokban is. A Macedóniai Köztársaság, a mellette fekvő, Görögországban fekvő Macedónia régiója, valamint az egykori görög királyság, nagyrészt a mai Görögország területére eső Macedónia között fennálló kétértelműségek következtében történelmi és területi megfontolásokra hivatkoznak, Görögország ellenzi a Macedóniai Köztársaság nevébe foglalt Macedónia szó földrajzi jelölő nélküli használatát, és olyan névadást szorgalmaz, amelyben például az Észak-Macedónia szóösszetétel szerepel. Annak következtében, hogy több millió görög nemzetiségű ember azonosítja magát macedónként, anélkül, hogy a Macedóniai Köztársaság lakosságához bármi köze is lenne. Görögország továbbra

is tiltakozik a Macedónia név használata ellen, amelyet a szomszédos ország a legnagyobb etikai csoportra és nyelvének megnevezésére használ. A Macedóniai Köztársaságot azzal vádolja, hogy kisajátít olyan történetileg a görög kultúrához tartozó szimbólumokat és történelmi alakokat, mint a verginai csillag vagy Nagy Sándor és hogy szorgalmazza az Egyesült Macedóniára vonatkozó irredenta elképzelést, amely Görögországgal, Bulgáriával, Albániával és Szerbiával szemben állít fel területi követeléseket. 1995-ben a két ország között kétoldalú megállapodás született arról, hogy tárgyalásokba kezdenek a névvita rendezésére az Egyesült Nemzetek pártfogása alatt. Amíg megoldás nem születik, „az egykori Jugoszláv Köztársaság Macedónia” ideiglenes hivatkozás használatos azon nemzetközi szervezetek vagy államok számára, akik nem ismerik el a Macedóniai Köztársaság megnevezést. 11

A klasszikus antikvitás építészeti stílusai által inspirált Skopje 2014 programot eredetileg 2010-ben hirdették meg, amikor a projekt eleinte még csak körülbelül negyven emlékmű, szobor, homlokzati helyreállítás vagy új épület felállítására vonatkozott. Az épületek és emlékművek mennyiségét illetően 2015-re ez a szám megháromszorozódott. A program leleplezése óta számos vitát szült. Támogatói szerint a barátságtalan szocialista építészet és az enyészet évtizedei után a városkép végre jó irányban változik. Továbbá, hogy helyreállítja a nemzeti büszkeség hiányzó érzését és lehetővé teszi egy igazi metropolisz atmoszférájának megteremtését. Kritikusai viszont a munkálatok költségei miatt panaszkodnak, illetve a megbízott építészekkel és designerekkel kötött szerződések transzparenciáját kérik számon a kormányzaton. Mások azt mondják, hogy egy relatíve szegény országnak megfontoltabban kéne bánnia az erőforrásaival. A Skopje 2014 projekt olyan valódi problémákról tereli el a figyelmet, mint a nagyarányú munkanélküliség, általános szegénység és az EU- és NATO-tagsághoz közelebb vivő fejlődés megakadása. Számos építész pedig a projekt esztétikájával nincs megelégedve, szerintük ha már ennyit áldoztak a beruházásokra, egy kortársibb megközelítés helyesebb lett volna.

2015, CROSSTALK