39
London, Petrie Museum of Egyptian Archaeology, ltsz. UC 2448, 30206, 58807, 58810: Petrie 1927 (10. j.), 38.
40
Összefoglaló elemzésük: Parlasca 1983b (3. j.). A Malcove-gyűjtemény egyik példányán Isis és Sarapis büsztje kagylószerűen kialakított belső felületen jelenik meg (Toronto, The Malcove Collection, ltsz. M82.220: Campbell 1997 [14. j.], 36).
41
Az előbbihez lásd Kairó, Egyiptomi Múzeum, ltsz. 18755: von Bissing 1907 (7. j.), 162; New York, Brooklyn Museum, ltsz. 16.580.164: Ross 1947 (36. j.), 36; illetve a Brooklyn Museum 2006-os expedíciója által talált darabot (lásd fent, 22. j.); az utóbbihoz például London, British Museum, ltsz. EA 38517: Parlasca 1983a (3. j.), 24,3 t.; Párizs, Musée du Louvre, ltsz. AF 6867: Desroches-Noblecourt 1980 (3. j.).
42
Plutarkhos, De Iside, 32–38. A témához kiindulásképp lásd H. Frankfort, Kingship and the Gods. A Study of Ancient Near Eastern Religion as the Integration of Society and Nature, Chicago 1948, főként 191–192; az Osiris és a bor, illetve, az „Osiris a bor ura” tiszteletére nem sokkal újév után rendezett Wag-ünneppel kapcsolatban M. Poo, Wine and Wine Offering in the Religion of Ancient Egypt, London – New York 1995, 149–151.
43
Lásd például London, British Museum, ltsz. EA 38512 és EA 38513: Parlasca 1983 (3. j.), 21,6 és 25,1 t. (az utóbbihoz: Khnum?). A tálkákkal kapcsolatos korábbi kutatásokban gyakran az Isis párjaként megjelenő sólyomfejű, kettős koronát viselő istent is Osirisként azonosították (von Bissing 1907 [7. j.], 161 és H. Jucker, Aegyptiaca, Jahrbuch des Bernischen Historischen Museums in Bern XLI–XLII [1961–1962], 289–330, 324). Ez az azonosítás azonban minden bizonnyal téves: Osirist még a sólyomfejű Sokarisszal azonosítva is múmiaformában ábrázolták; a parókát, fibulával megtűzött köpenyt és kettős koronát viselő isten csak Hórus lehet.
44
A téma elemzéséhez lásd elsősorban Desroches-Noblecourt 1980 (3. j.), főként 21–22.
45
A mítoszhoz kiindulásképpen E. Hornung, Der ägyptische Mythos von der Himmelskuh. Eine Ätiologie des Unvollkommenen, Freiburg–Göttingen 1982; N. Guilhou, La Vieillesse des dieux, Montpellier 1989.
46
A Tekhy(részegség)-ünnep időpontjához lásd S. Schott, Altägyptische Festdaten, Mainz1950, 39–42. A rítushoz: A. von Lieven, Wein, Weib und Gesang – Rituale für die Gefährliche Göttin, in C. Metzner-Nebelsick Hrsg., Rituale in der Vorgeschichte, Antike und Gegenwart – Studien zur Vorderasiatischen, Prähistorischen und Klassischen Archäologie, Ägyptologie, Alten Geschichte, Theologie und Religionswissenschaft, Interdisziplinäre Tagung vom 1.–2. Februar 2002 an der Freien Universität Berlin, Berlin 2003, 47–55.
47
A korábbi kutatók a Napszemet magával a napkoronggal azonosították, J. F. Quack azonban meggyőzően bizonyította be, hogy a Napszemben valójában magát az áradás érkezését jelző Sirius csillagot kell látnunk: J. F. Quack, A Goddess Rising 10,000 Cubits into the Air… Or Only One Cubit, One Finger?, in J. Steele – A. Imhausen Hrsgg., Under One Sky. Astronomy and Mathematics in the Ancient Near East (Alter Orient und Altes Testament 297), Münster 2002, 283–294. Lásd még von Lieven 2003 (46. j.), 47, 4. j. A Napszem-mítosz görög-római kori népszerűségéről démotikus és görög források, illetve templomreliefek és -feliratok egyaránt tanúskodnak. A démotikus szöveg legfrissebb fordítása: J. F. Quack, Einführung in die altägyptische Literaturgeschichte 3: Die demotische und gräko-ägyptische Literatur, Münster 2005, 195–229; a görög változathoz lásd
60