Napfényt az Úr hajlékának II

Előzmények

A Gellértesítő magazin előző számában (2022 Úrnapja) az Oltáriszentség „lakásának” és őrzésének helyét, templomunk oldalkápolnájának fejlődését mutattam be. Most folytatom a témát.

Az oltár és környezetének kivitelezése

Templomunk egyik legfontosabb eleme, az oltár lassú formálódáson ment keresztül. Évekig csupán egy fadobogó volt a márvány járólapon, azon pedig két darab asztal, amilyenek ma a plébánia nagytermében is vannak. Ebből állt az oltár, fehér oltárterítővel borítva. Nagyjából egy évtizedig így miséztek papjaink. Mi, hívek minden évben egy alkalommal szembesültünk leginkább oltárunk „szerkezetével”: nagycsütörtökön, amikor a szertartás végén (az oltárfosztás után) mindössze két kopár asztalka maradt a fadobogón. Az ideiglenes oltár mellett volt – szintén egyszerű faanyagból – az igehirdető hely, az ambó, amit a Vasút utcai öreg templomunkból költöztettünk át.

Az egységes templomtér (apszis) kialakítása

Először is afadobogó lett lebontvaa márvány járólapok szintjéig. Erre épült aztán tardosi „vörös márványból” az új dobogó. (AGerecsehegységből származó „vörös márvány” valójában mészkő, ami a szakmában jó szándékkal is csak félmárványnak nevezhető.) Ezután újabb hónapok teltek el, mire a faasztalokat is felszámoltuk.

Az oltár továbbépítésében megoszlott az akkori képviselőtestület véleménye: a márványpártiak és mészkőpártiak vitatkoztak, s a vitából

az utóbbiak kerültek ki győztesen. Kétségtelen, hogy ez a megoldás volt akkor költséghatékonyság miatt a megvalósítás gyorsabb útja. Az oltár, az ambó és a keresztelőkút egyszerű fehér mészkőből készült el, elég durva felületkezeléssel. Utóbb láthatjuk, hogy ez sajnos gyorsan szennyeződik, és kisebb értékű, egyszerű anyagból áll, így értékesség szempontjából és kőzettanilag talán nem követi a templomokban elvárt és megkívánt hierarchiát.

Tanulmányaim, kutatásaim és hitem alapján minden oltárnak a márvány a legtökéletesebb anyaga, amely az idő és átkristályosodás teljességét hordozza; magába integrálja a geológiai időt és a fényt. A hófehér márvány ragyogása átjárja a hívő ember lelkét. Kétségtelen, hogy nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő megoldást az új épület berendezésében, az akkor elvetett gondolatok azonban részemről most újra a felszínre törnek: de jó lenne egyszer valódi márvány oltárt látni templomunkban… Írásom célja természetesen nem az, hogy most valami azonnal megvalósítandót vázoljak, vessek papírra, hanem az, hogy határozzuk meg a templomunk számára követendő, több évre, évtizedre szóló irányvonalat, ami mentén tovább, előre haladhatunk a minőség folyamatos emelésével.

Az apszis ablakok és a napfény rövid története

Beköltözéskor az új templomban kb. tíz évig egyszerű, színtelen ablakok adták a világosságot.

A „második körös” színes ablakok már iparművészek alkotási voltak, melyek képi motívumai jól illeszkedtek a templom stílusához, azonban a színek nagyon halványak, fakók lettek. Ezért kb. jó egy év után ráfestettek élénkebb szín kompozíciókat, melyek a mai napig egyéni hangulatot árasztanak a „négy égtáj” irányából.

A napfényt az üvegszínek és a fényjátékok nagyszerű vizuális, művészi élményekké alakítják. Szakrálisan a fő égtájak szentség képei mást-mást mutatnak, ugyanakkor speciális egységet is képeznek. A négy üvegablak újra-újraalkotása nagyon jól példája annak, hogy a már elkészült alkotásokat, szakemberekkel együtt, tovább lehet gondolni, hogy a berendezési tárgyak és a fények jobban belesimuljanak a templom szerkezetébe. A négy égtáji üvegablakok domináns fénynyalábjait a természetes napfény alkotja, és a „fényszórók” külön esztétikai élményt adnak az imához, az istenkapcsolat elmélyüléséhez.

Írta: Dr. Hubai József