Gellértes Ifjúsági Napok

Nagyon megörültünk, amikor kiderült, hogy lehetőségünk lesz a nyáron néhány napot közösen eltölteni az ifis közösséggel, így nagy izgalommal vártuk az augusztus 16-át. A plébániáról kora reggel, autókkal utaztunk le Füzérkomlósra egy hangulatos, csendes kis településre.

Már az ottlétünk első napja is tartalmasan telt: ismerkedős játékok, szentmise, honfoglaló, csak hogy párat említsünk, de persze rengeteg időnk volt arra is, hogy kötetlenül élvezhessük egymás társaságát.

Másnap egy könnyed kirándulással indítottuk a délelőttöt Telkibányán. Miközben az Aranyásók útja tanösvényt jártuk, nem csak a szép tájban gyönyörködhettünk, hanem tartalmas beszélgetések is kerekedtek az úton. Ebéd után egy lelki délutánnal folytattuk a napunkat, melynek keretében Doma atya értékes gondolatokat osztott

meg a társasággal. Ezt követően egyénileg elvonulva, majd közös csoportos megosztás formájában boncolgattuk a témát. Este pedig, egy számunkra kissé rendhagyó szentségimádáson vettünk részt, ahol igazán megélhettük, hogy milyen jó egy közösségben lennünk.

A harmadik napot is túrával indítottuk, viszont ezt már semmiképp nem mondanánk könnyednek, ugyanis összesen 12 km-t gyalogoltunk fel a Nagy-Milicre, majd onnan vissza a szállásra. A Károlyi-kilátónál azért megálltunk gyönyörködni egyet a festői tájban, illetve egy szabadtéri szentmise keretében találkozhattunk az Úr Jézussal is ezen a különleges hangulatú helyen.

Hazaérkezve kicsit kifújtuk magunkat, és egy utolsó esti nagy játék-mix vette kezdetét, ahol a legkülönbözőbb területeken mérhették össze a csapatok a tudásukat, a zenefelismeréstől a történetmesélésen át a dalkomponálási képességekig. Persze nem a versengés volt a lényeg, rengeteg vidám pillanatot élhettünk át ezalatt a szűk két óra alatt, sokat nevettünk, poénkodtunk.

Az utolsó nap reggelén összepakoltunk, hiszen rövidesen el kellett hagynunk a szállást. De nem mentünk messze a kocsikkal, egy utolsó zárómisére még beugrottunk a helyi templomba. Onnan viszont meg sem álltunk egészen Miskolctapolcáig, ahol még strandoltunk egy utolsót. (Azaz néhányunknak mégis meg kellett állni egy rövid „pihenőre”, ahol elsajátíthattuk a kerékcsere fortélyait, mivel Doma atya kocsija váratlanul defektet kapott. De szerencsére hamar megoldottuk a problémát és onnantól zavartalanul folytathattuk az utunkat.)

Visszagondolva erre a pár napra, rendkívül felüdítő élmény volt lelkileg, és véleményünk szerint segített kicsit összekovácsolni a három ifis hittan közösségét. Nagyon tetszett, hogy mindenkinek megvolt a maga feladata ezalatt a pár nap alatt: a napi játékoknak, kirándulásnak, zenei szolgálatnak stb. mind-mind volt saját felelőse, így aktív résztvevői lehettünk a programnak és igazi csapatként tudtunk működni. Reméljük még sok ilyen élményben lehet részünk így együtt!

Írta: Takács Bianka, Sillye Gergő