S z ír ip z MÚLT ÉS JELEN
A kijevi opera vendég játéka Szegeden R. K ljavin és A. Ladoga a B a h c s isz e rá ji z ö k ő k ú tban
Budai Park színpad: Palastrevü ’69
A nyári színházi idény va lam ikor szabad vadászte rülete volt egynémely ügyes művészet-kereske dőknek. Szórakoztatás or vén összeverődött alkalm i „korlátlan felelőtlenségű társaságok”, afféle „kultúrgebinesek” száguldozták be az országot. Színlapjai kon népszerű fővárosi mű vészeket, nemegyszer sztá rokat ígértek, akik — hogy, hogy nem — az utolsó pillanatban közbe jö tt akadályok folytán mégsem tudtak eljönni. (A legfőbb akadály: rend szerint nem is tudtak fel lépésükről . . . ) Ez a tapasztalat vezette Budapest Főváros Taná csát: 1966. január 1-én élet re hívta a Szabadtéri Szín padok Igazgatóságát, amely átvette a Margitszigeti Színpad, a Budai Parkszín pad és a Városm ajori Szín pad irányítását.
Az elmúlt három évad m ű sorpolitikája igazolta az in tézkedés helyességét. Egy kis statisztika: három év alatt 5 nagyopera, 5 nagyoperett, 4 balett, 7 fol klór-műsor, 1 .nagyrevü, 2 zenés vígjáték, ill. musical került bemutatásra, ősbe mutatók (Cimarosa, Gluck, Alban Berg) és rég várt fel újítások (Verdi-, Bellinioperák, Maya, A víg öz
vegy) sokoldalúan elégítet ték ki a közönség különféle rétegeinek várakozását. A
Budai Park színpad: West Side Story
külföldi vendégek sorából elég a világhírű Mojszejevegyüttest, az énekesek kö zül Aldo Prottit és Marga ret Tynest kiemelnünk. Az összkép mégsem ennyi re felhőtlen. Megfontolan dó ugyanis: érdemes-e pél dául — korlátozott anyagi lehetőségeinket figyelembe véve — a világ operatőzs déjén nem jegyzett, nagy létszáma m iatt roppant költséges, harmadrangú társulatot meghívni. To vábbi árnyoldala az eddigi műsorpolitikának a he
lyenkénti színvonal-enge dékenység. M egértjük: v i déki társulataink szeretné nek a fővárosban vendég szerepelni. Feltétlen támo gatást érdemel ebbeli tö rekvésük — de csupán ak kor, ha legjobb, leginkább
kiérlelt előadásaikkal jön nek látogatóba. Eddigi m unkájukról szól va, eredményeik felsorolá sa m ellett az önkritikával sem fukarkodik Kerék A n tal, a Fővárosi Szabadtéri Színpadok igazgatója. El ismeri : korábban kellene elkészíteni a programter vezetet, egy-másfél éves „előretartás” szükséges. A propagandamunka is gya korta késik, az idegenfor galom legalább fél évre elő re igényli. Akadnak azonban rajtu k kívül álló nehézségek.
ŐSI ELLENSÉG K lím ánk szeszélyessége go nosz tréfákat szeret űzni. A menetrendszerű eső a hét végi időpontokon kívü l a pótlásul beiktatott ún. eső napokat is nemegyszer el mossa. Az önvédelmi stratégia cselhez folyam odott: rossz
időben az előadásokat be vitték a kőszínházakba. (1966-ban 57 előadás közül 16-ot kellett „bezsuppolni”, a fennmaradó 41 közül 11et így is megzavart az el eredő zápor. A szabadtéri vezérkar reggelenként át alakult „esőleső társaság gá”, s baljós prognózis ese tén pánikszerű költözte tésbe fogtak. Sajnos, ez a megoldás csődött mondott. Minden előadáshoz két díszlet kellett (dupla költ ség!), a nézők egyik fele a kőszínházba, másik fele, a szabadtérre ment — a foly tatást tessék elképzelni. . . Egyre sürgetőbbé válik
szabadtéri színpadjainkat műanyag tető alá hozni. A beruházás — ha költséges is — az évek m últával fel tétlenül kifizetődik.
A KÖRNYEZET VARÁZSA Számolni kell az adottsá gokkal, a szabadtéri szín padok természetével. En nek szellemében születtek ú jjá a már világhíres Dóm téren a szegedi szabadtéri játékok, ugyanezt a törek vést tükrözi a Gyulai Vár játékok életre hívása. Az idei évad nagy sikerű kezdeményezése volt a Szentendrei Teátrum meg alapítása. A „hétköznapi történelem”, ódonság és