Szentendrei ntj
Amíg fag y laltért állok sorba a le j tős Görög u tcában, elém tá ru l a nyüzsgő élet. A Somogyi—Bacsó p arto n au tók su h an n ak jo b b ra és balra, ám néha lelassul a forg a lom, m e rt közéjük ékelődik egy poroszkáló konflis, ta rk a ru h á s tu ristá k k a l; a töltés m ögött sé ta hajó úszik, uszályt v o n ta tn ak a D unán, csónakok h ú zn ak el gyors evezőcsapásokkal. H a m egfordu lok, fent. a Fő téren gyalogosan áram ló töm eget látok, bám észko dó, fejü k e t kapkodó em bereket. Aki a v áro sk a kövére lép a k á r a HÉV-ről, a k á r a hajóról, ak ár autóból, ugyancsak nehéz hely zetbe kerül, m it nézzen meg. S zen ten d re ugyan állandó, azaz, egész évben a helyén van, de a nyár, az valam i más. A m űem lék házak hom lokzatai.
kapualjai, udvarai, a ro m an tik u s utcácskák; a tucatnyi m úzeum , a festők „tem plom ai” m e lle tt az igazi tem plom ok; a róm ai kori em lékek után a szerb k u ltú ra és egyházi élet e m lé k e i: a kisgalériák, a D u n a-p art, vagyis az örök érték ek n y a ra n ta különös varázszsal pom páznak. V ibrál k ö rü lö t tü k a levegő, m intha éreznék, m ost sokan figyelnek ráju k , és nem a k a rjá k , hogy a vendég, a tu rista csalódjon bennük. A V ár dom bról nézve ilyenkor szebben csillognak a háztetők, a korm os kém ények m ajd n em díszletszerűek. K ülönösen, ha az idegen szom b at-v a sárn ap látogat ide. A m ikor épp a V árdom bon zajlik a búcsú, am ikor az egyetem i és főiskolai színjátszók ad n ak találkozót egy
m ásnak, a k icsiket g y erm ek m ű sorok szó rak o ztatják napközben, a nagyobbak ifjúsági és sp o rtesem ényeken vesznek részt — a béke jegyében —, estén k é n t p e dig jazz- és fo lkrendezvények hívogatnak, s a T eátru m szín p a da telik meg élettel. A nyári p rogram ok jó k é t é v ti zedes m ú ltra tek in ten ek vissza, de ere d etü k m esszebbre nyúlik. Én m agam először 1957-ben h allo ttam a v árosban élő m űvészektől: le gyenek szabadtéri játékok, esem é nyek, am ivel idecsalják a közön séget. Egy évre rá m eg alak u lt S zen ten d re b aráti köre, tíO-ban p e dig a városszépítési bizottság, am elynek tan ácsait, elképzeléseit sajnos, sokáig nem h allg atták meg a h iv atalo s szervek. A feltételek ek k o r még nem voltak adottak.
„ M ic s o d a e g z o tik u m ” — a v á ro s j a p á n sz e m m e l n ézv e C sa k n e m m o n d le a z e m b e r S z e n te n d r é r ő l h o lm i lá b t ö r é s m iatt
V ó só r fia is a k a d b ő v e n M in d e n k it m e g á llít e g y kis p ih e n ő r e a z a lk a lm i m u zsik a
m
ORSZÁG
S ahogy az ország m ozdult, úgy in d u lt itt is a változás. L assan -lassan a m űem lék házakból kiköltöz tették a ra k tá ra k a t, h iv atalo k at, ta taro ztak , sőt, re sta u rá lta k ; el tá v o líto tt-m eg cso n k íto tt szobrok k erü ltek vissza eredeti h ely ü k re; m egépült az árvízbiztos p a rti gát, a városközpontot elk erü lő a u tó p álya; új középületeket em eltek, új lakótelepek ad tak o tth o n t; sok sok étterem , presszó nyílt, és győ zött a józan szem lélet, a k isv á rosban szabad kicsi k ávéházat, kicsi g alériák a t nyitni, a „sok k i csi sokra m egy” ta lán nem is olyan butaság. Az eredeti elképzelések közben m ódosultak, és m a nem m in d e n ki elégedett, am ikor pedig a v á roska e lju to tt a turizm us tetőfo-