MEGNÉZTÜK
INTERJÚK
MOST KAPTUK!
PRÓBA-SZÜNET
“MINDIG VOLTAK „PÁRHUZAMOS” URALKODÓK, AKIK LEEMELTÉK A MAGUK SÁPJÁT” – INTERJÚ Írta: Potszekfoglalo | 2020. okt 31 15:14 | Interjúk
Több, mint fél év szünet után láthatjuk ismét a Budaörsi Latinovits Színház Fehér Balázs Benő rendezte Koldusoperáját november 7-én, Szentendrén. Az előadás két szereplőjével, Takács Katival és Brasch Bencével beszélgettünk nyomorról, a korrupció “tradíciójáról”, koldusiparágról, törvényes illegalitásról, egy előadás magyarországi bemutatóinak épp akkori “aktualitásairól” és a bohémság véresen komoly voltáról… Mi jut eszetekbe elsőre, ha azt halljátok: nyomor? Bence: Az, amikor a hideg betonon embereket látok feküdni az utcán, mellettük pedig egy üres konzervdoboz van, ami 10 forintosokra vár. Kati: Amekkora nyomort láttam az ormánsági falvakban, attól leesett az állam. Aztán, eszembe jut, hogy amikor ’81-ben a Sándor Pál rendezte Koldusoperában játszhattam, s eljutottunk benne a koldus ruhatárig és a koldusüzemig, akkor nem is értettem: mi ez a koldus ruhatár? Akkor nem értettem, hogy mi is ez az „iparág”? …emlékszem, mennyire mást jelentett még ez a darab ’81-ben Szolnokon, aztán mást, amikor ’98-ban megcsináltuk az Újszínházban – ekkor szüntették meg Székely Gábor igazgazgatóságát–, akkor ott az kőkeményen arról szólt, amiről a te utolsó dalod is: a hazugságokról, aljasságokról, a korrupt alávágásokról. Akkor ott az az előadás egy színház bezárásáról szólt, és nagyon erős felhangot kapott ettől. Milyen is ez az iparág, amit a Koldusopera nagyító alá vesz?
VETÍTŐ