A hagyományok gyökerei mélyre-messzire nyúlnak. Az I. István király korabeli ősfalut a XII. század derekán már latinos alakban Sanctus Andreas - Szentendre néven említi egy oklevél, s száz év sem telik bele, egy pápai bulla szerint Szentendre főesperesi székhely. Az tán jönnek a tatárok, akik felégetik Szentendrét, s jön az Anjouk uralma, amikor Visegrád királyi székhellyé emeltetik, s a szomszédos Szentendrefalva sorsa is jobbra fordul. A szerencsétlen végű rigómezei csatától kezdve a török járom lerázásáig három hullámban ér keznek a Balkán felől szerb menekülők. Szentendre hajdani híres és máig emlékezetes szerb kultúrája annak a
mintegy 800 szerb családnak az örök
sége volt, akiket Csernojevics Arzén pátriárka telepített ide a XVII. század végén. Az ipari fellendülés ellenére Szentendre aranya a XIX. században is a valójában itt termett „óbudai vörös" volt — a városka évi bortermé sét azidőben 40 000 hektoliterre becsülték. És 1880ban újabb pusztító támadás érte Szentendrét, nem ta tár, nem török hadak jöttek, hanem apró férgek, a szólőtetű, a filoxéra milliói, s öt esztendő alatt a városka szőlői tönkrementek, a borpincék hordói üresen ma radtak. A szorgalmas szólóművelők ekkor állottak át a gyümölcstermesztésre, ez időben ültették tízezerszámra Szentendre gyümölcskülönlegességét, s jövedelmük nek sokáig fő forrását, a híres-ízes egrest. így éltek, gyarapodtak, gyötrődtek évszázadokon át az emberek
SZENTENDRE T ETŐ I ALATT
A sikátor is lehet hangulatos
Az idős szentendrei mester, Barcsay Jenő
És gondolkoztak, éreztek is, gondolato kat, érzéseket örökítettek meg, mint a XVIII—XIX. században élt Avakumovics Avakum szerb költő és zenész, mint Vuics Joákim, gimnáziumi tanár, a szerb drámairodalom atyja, a budai szerb színház meg alapítója és Ignátovity Jákov, a szerb Jó kai, aki Respektus Vasa című, önéletrajz szerű írásában oly gyöngéd szeretettel em lékszik meg Szentendréről. S ide menekült a pesti zajból az első nagy magyar karikaturista: Jankó János, itt élt és dolgozott négy esztendeig Ferenczy Károly, festőink egyik legnagyobbika, itt születtek művész ikergyermekei: Ferenczy Noémi és Feren czy Béni és itt alakult meg 1928-ban a Szentendrei Festők Társasága, amelynek jelentős szerep jutott a magyar piktúra történetében. Szentendre a háborús és a háborút kö vető évek tespedése után az utóbbi idők ben új virágzásnak indult, mind többet alkot, mind többet hallat magáról. Könynyen azt hihetné az ember, hogy ez a lombosodás-virágzás közvetlenül fakad a mélyre-messzire nyúló gyökerekből. Holott a fejlődés útja sokkal bonyolultabb. A bűbájos barokk házak, a pompás, iko nokkal ékes templomok, a hegynek futó, regényes utcácskák, a szűk közök valóban a múltból maradtak itt — de az emberek megváltoztak. Nemcsak az élet rendjének
természetes változása ez — a házak és az utcák maradandóbbak alkotójuknál: az embernél — hanem a társadalom és az élet átszerveződéséből adódó fluktuáció. A Szentendre tetői alatt élő 13 200 lakos fele az elmúlt húsz esztendőben költözött be az elköltözők helyébe. Cserélődtek, fej lődtek, igényesedtek a városkát formáló erők, ma Szentendre pezsgő lendülettel alapoz és épít újabb meg újabb hagyomá nyokat. Sarjadnak, persze, többnyire új ol tással, a régiek is. A Mathiász János Tsz pompás szóiéi és gyümölcsösei a bortermő és piszkés Szentendrét idézik, de a szige ten mind több az eper meg a málna, be bizonyosodott, hogy az ízes őszibarack is szívesen honosodik meg a szentendrei lej tőkön, a kiskertekben pedig szaporodnak a rózsatövek. Olajgyár, papírgyár, téglagyár, némi szövőipar — ez a múlt, ám a jelent: a hatalmas, modem papírgyárat, a kézi szerszámgyárat, a kocsigyárként ismert faipari gyárat, a cementárugyárat, a kerá mia-üzemet, a PEVDI „tollasait” — a töl tőtollal és golyósirónokat előállító üzem egységet — a múlt gyökérzeténél dúsabb nedvekkel táplálja a szocialista termelés rendje. A városka művészeti- és műemlékha gyományai a római kor négy századának maradványaival kezdődnek és a XIX. szá zad klasszicista épületeivel fejeződnek be.
75