A sevillai borbély

PINTÉR BÉLA

ZSÓTÉR SÁNDOR

HERCZEG ADRIENN

POSZT

VISKY ANDRÁS

JURÁNYI

BODOLAY GÉZA

HUSZTI PÉTER SZFE

MITEM

SCHRUFF MILÁN

SEVILLAI BORBÉLY

“A SZAVAKNAK MÁGIÁJA, ÉRTÉKE VAN” – INTERJÚ KERÉNYI MIKLÓS GÁBORRAL 2017 JÚLIUS 26. SZERDA, 7:32

A 80-as évek végén már leáldozóban volt a szentendrei Fő téren oly sok éven át megrendezett nyári színház. 1992-ben egy utolsó kísérletet tettek arra a szervezők, hogy a rendezvény újra életre keljen.

Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Székely László díszleteiben – többek között Gregor Józse el a színpadon – ekkor mutatták be Rossini Sevillai borbélyát. Ez volt ott az utolsó nyári előadás. 25 évvel

később a város most vissza szeretné állítani a régi hagyományt. A rendező KERO-val beszélgettünk az egykori és az abból felújított Sevillai borbély előadásról.

Kerényi Miklós Gábor: Remake-nek indult a huszonöt évvel ezelőtti legendás előadás újbóli színpadra állítása. Akkor Gregor József volt Basilio, a három borbélysegédet Aczél András, Lőrinczy György és Kovalik Balázs alakította. Az egy nagyon atalos előadás volt, sok atal szerepelt benne. Olasz nyelven játszottuk. Ma nyilván csak olyan előadást tudok csinálni, ami most a lelkemből fakad. Fiatalos, erőteljes, nagyon mait képzelek. Galambos Attila újrafordítása rendkívül szellemes, modern szöveg, amiben számomra a legfontosabb a szerelemnek, a játékos kedvnek és a kiszolgáltatottságnak a A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk megjelenítése.

Kerényi Miklós Gábor A Sevillai borbély alaptörténete jól ismert, de számtalan játszási lehetőség van benne.

Valószínűleg az egykor negyvenes fér ma egészen mást gondol a szerelemről. Ma miről szól a rendezése?

Kerényi Miklós Gábor: A világgal együtt valamennyien változunk, fejlődünk. Most sok kérdésben talán nyitottabb vagyok, mint huszonévvel ezelőtt. A világ rendkívüli módon arrafelé halad, hogy nekünk, művészeknek minél inkább rá kell mutatnunk az egyéni gondolkodásnak, és az egyéni döntések szabadságának fontosságára. A szerelemben, az üzletben, az életünkben egyaránt. Erről a szabadságról kell, hogy meséljen a Sevillai borbély, zenében, játékban – s főleg gondolatban…

Előadásában ki a szabadabb, az úr vagy a szolga?

Kero: Ebben az előadásban Rosina lesz a győztes, aki szabadon dönt majd arról, kit akar szeretni, s ki mellett fog kitartani.

Az is rendezői döntés, ki a főszereplője az előadásnak. Itt a nőké a főszerep?

Kero: Nekem ebben a pillanatban a legfontosabb szereplő Rosina, de amikor elkészül egy előadás, utána az ember nagy boldogsággal látja, hogy az egyensúlyi helyzet, a különböző libikóka-játékok milyen különlegesen sok szín felé tudják elbillenteni a remekműveket. Rossini Sevillai borbélya remekmű, mindenkinek van benne igazsága, mindenki kicsit a saját malmára hajtja a vizet, s ezt rettenetesen jól lehet illusztrálni.

Kero: Ez nagyon alkati kérdés, hogy ki miben talál nagyobb örömöt. Én azon mindenevők közé tartozom, akik ugyanúgy imádják Rossinit, mint Mozartot. Megtalálom az egyes zeneszerzők lelkében azt a különlegességet, ami miatt egyénileg formálják a történetet.

Rossini művét talán könnyedebbnek szokták gondolni. Az ő műve játékosabb, szabadabb?

Kero: Rossini buborékosabb. Fantasztikus elegancia és különleges hanghatások vannak a zenéjében. Ám téved, aki csak a habot, az eleganciát, a csillogást látja. Ennek a mélyén komoly emberismeret, életismeret és nagyon sokszor keserűség van. Én azért vagyok az átlagnál elfogultabb vele, mert életem egyik fontos eseménye volt Rossini Mózes című operája, amit Lamberto Gardelli karmesterrel közösen csináltunk. Ott, akkor jöttem arra rá, hogy Rossini rendkívül mélyen és komolyan mesél a világról.

Fecseg a felszín…?

Kero: Valóban, fecseg a felszín, és közben zúg a mély, ha valaki észreveszi. Ha nem, akkor is siker, mert Rossini mindig az, mert annyira csillogó, de akkor zseniális előadásokat lehet csinálni, ha valaki hajlandó megfejteni, igazából mit is gondolt a mester.

Anno olaszul adták elő, most az újonnan fordított magyar szöveget éneklik. A magyar közönség miatt?

Kero: A Sevillai tele van recitativóval. Ha én azt gondolom, hogy ez izgalmas, érdekes, gazdag mű, akkor érteni kell, mikor ki és mit beszél. A szavaknak mágiája, értéke van. Ugyanúgy belénk hatolnak, mint egy dallam. Egy ennyire recitativós művet nagyon érdemes azon a nyelven játszani, amelyen mindenki érti.

Pályája kezdetén a független szcéna, a prózai színház felől indult. Később egyre több zenés műfajt rendezett. A zenében is a szavak ereje izgatja? A zenés daraboknál is a színház a lényeg?

Kero: Totális színházban, totális művészetben hiszek. Alternatív rendezőként, ahonnan indultam is rengeteg zenét használtam. Számomra a zene a léleknek és az érzelmeknek a fantasztikus kifejezője, de azt gondolom, hogy a szavaknak is van zenéje, ugyanakkor a gondolat a legfontosabb. Nekem – úgy érzem – az a feladatom, hogy a zene bűvöletében öntsem formába ezeket a gondolatokat. Nagyon sok opera szövegkönyve tulajdonképpen csak jelzés arról, hogy mit gondol a zeneszerző – de ez mégis igen lényeges!

A Rossini műnek nagyon komoly librettója van.

Kero: Vígoperaként az egyik legpontosabb librettók egyike. Általában a vígoperák jobban megírt szövegkönyvekkel rendelkeznek, mint egy átlagos Verdi. Mások a célok, mások az irányok. Rossini állandóan a drámához való eljutás útjait keresi.

A mostani előadásban is Székely László egykori díszletét használja. Sok ponton frissítette az előadást, de a díszlet maradt a régi. Milyen viszonyban van az akkori díszlet a mai rendezésével?

Kero: A feladat akkor is, most is az volt, hogy Szentendrén érezze jól magát a mű. Ehhez akkor egy nagyon izgalmas díszletet találtunk ki, egy rácsos elemekből álló teret, amit gondolhatunk falnak, de térelválasztónak is. Teljesen áttetsző, amiben Szentendre házai jól látszanak. Ez akkor forradalmi gondolat volt, de semmit sem veszített akkori erejéből, nem avult el. Ma ugyanúgy izgalmas, hogy áttetszik a díszlet mögött a városka, ugyanúgy jók a terek, semmi nem indokolta, hogy új díszletet találjunk ki. Nem tartom régi díszletnek, abszolút adekvát, remek játéktér a szentendrei Sevillai borbély előadásához, ezért ragaszkodtunk hozzá.

A Szentendrei Teátrum hőskorára, a hetvenes-nyolcvanas évekre hogyan emlékszik vissza?

Kero: Sok előadást láttam abban az időben, a Fő tér jó és érdekes helyszín volt. A mi akkori Sevillai előadásunk volt az utolsó, huszonöt év után most újra használjuk a helyet.

Imádom Szentendrét, bár nem élek ott, de gyakran járok oda. Az egész városkának olyan izgalmas középkori hangulata van. A képzőművészetnek, a zenének, a színháznak, a játéknak a városa, ugyanakkor van valami ökomenikus egyházi sugallata is ennek a helynek. Együtt sugároz valamit soksok nép együttéléséből, sok vallás szabad együtt gyakorlásából, a művészetek boldog ölelkezéséből. Jó hely.

Szerző: Marton Éva

SEVILLAI BORBÉLY

KERO

GALAMBOS ATTILA

Like 36

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK

“Egyszerűen büszke vagyok és boldog” – Interjú Szinetár Dórával Mivel vár a Szentendrei Teátrum és Nyár? – Az idei év háziasszonya Für Anikó A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk “Izgatnak a határátlépések” – Interjú Závada Péterrel látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. További információ

Négy városban mutatja be A sevillai borbélyt a Co-Opera KERO rendezésében Rendben

“A zene Isten nyelve” – Interjú Molnár Levente operaénekessel