Simon László
A szentendrei Teátrumi Játékok belépőjegyei és alkalmi pénzei
A gyűjtői: körében igen kedveltek a szentendrei vásári pénzek. Ritka eset, amikor a pénzhelyettesítők gyűjté se és az éremművészet így összetalálkozik. Annak ellenére, hogy már több mint 25 év telt el használatuk óta, a szentendrei pénzek története gyakorlatilag feldolgozatlan. Mindössze egyetlen átfogó írás jelent meg a témá ban, de az is kiegészítésre és pontosításra szorul (Balázs 2002). Érdemes tehát összefoglalni, hogy mit is tu dunk ezekről a különleges, bronzból készült fizetőeszközökről. A szentendrei pénzeket 1977 és 79 között használták a Kerényi Imre által rendezett, Templom téri Teátrumi Já tékok alkalmával. Természetesen minden évben más-más sorozatot bocsátottak ki, amit egy „Nesönel Bank of Szentendre” feliratú táblával ellátott bódénál lehetett váltani, illetve visszaváltani. A vásári pénzek ötlete, miként a „Nesönel Bank of Szentendre”, és a „Szentendrei Respublica” ötlete is, Asszonyi Tamás éremművésztől szárma zik. Ő készítette az 1977-es és 78-as sorozatok minden példányát. A harmadik évben a pénzek készítői között Aszszonyi mellett már megtalálható Ligeti Erika és Csíkszentmihályi Róbert is. Az érmék sorozatgyártását Szűcs László kerepestarcsai műhelyében végezték. Fontos megemlíteni, hogy a Teátrumi Játékok minden kellékét szent endrei művészek tervezték, illetve készítették. Igaz ez a szentendrei vásár másik különlegessége, a tartós anyagból készített belépőjegyek esetében is. Az első két évben Kocsis Imre festőművész tervei alapján készültek a belépő jegyek, míg 1979-ben Ligeti Erika Állami csúszópénz nevezetű alkotása szolgált belépőjegyként. Ezek a belépője gyek az első évben égetett agyagból, a második és harmadik évben, pedig bronzból készültek. Ajegyek mindegyi ke lyukas volt és zsinegre fűzve, nyakba akasztva, jól láthatóan illett hordani őket a rendezvények ideje alatt. Az alkalmi pénzek 1977-es sorozata mindössze három címletből állt, de azok mindegyike több változatban készült el. így a teljes sorozat hét darabot tesz ki. Vajon miért készültek el ugyanazok a címletek több válto zatban is? A magyarázat nagyon egyszerű. A Templom téri teátrumi napok több hétvégén keresztül kerültek megrendezésre. Ez persze még nem tette szükségessé az alakváltozatokat, csak hogy az első hétvége alkalmá val Asszonyi a program végén valami megmagyarázhatatlan okból - „talán részeg voltam”, mondja ő - a tö meg közé szórta a vásári pénzeket, amit persze a jelenlévők örömmel kapkodtak fel. Igen ám, de a következő hétvégén a látogatók ezt a pénzt elvásárolhatták volna, és ez gondot jelentett volna a kereskedőkkel való elszá molásnál, hiszen a tömeg közé szórt pénzek ellenértéke nem folyt be a „Nesönel Bankba”. A problémát úgy oldották meg, hogy a következő hétvégén ugyanazokat a címleteket más alakban bocsátották ki. A korábbi vál tozatok értelemszerűen már nem voltak érvényesek. Arról, hogy melyek voltak a korábbi, illetve a későbbi vál tozatok, sajnos nem rendelkezem pontos információval, de ésszerűen arra következtethetünk, hogy a későbbi változatok úgy készültek el, hogy azokat a korábbi változatokból csonkolással, körülvágással ne lehessen ki alakítani. Ebből adódóan a kerek alakú 1 mani, illetve a nyolcszög alakú Három buznyák a korábbi változat. A Félpénzek estében viszont már a logika sem segít. Az 1978-as sorozat már hat címletből állt, de a Templom téri Fó'pénz nem került kiadásra, mert túlságosan nagy - egy zsozsó + nyolc picula - névértéket képviselt, azaz 150 Ft-ot. így ez csak tervezet maradt. A mű vész elmondása szerint mindössze 5 -6 darab készült belőle, míg a többi címlet körülbelül 800 példányban ke rült kibocsátásra.
6
Éremtani Lapok 100. szám. 2006. december