PUBLICISZTIKA
FEUILLETON
IRODALOM
VISSZHANG
KRITIKA
INTERJÚ
PÁRATLAN
Koltai Tamás
Übü jobban van MŰBÍRÁLAT - SZÍNHÁZ - LVIII. évfolyam, 31. szám, 2014. augusztus 1.
Nagyítás
Kicsinyítés
Nyomtatható
Cikk küldése
Ajánlom
(Alfred Jarry: Übü király, avagy a lengyelek – a Szentendrei Teátrum és az Örkény Színház Szentendrén) Tulajdonképpen ma is lehetne szankcionált iskolai provokáció az Übü király, ha a nagy hatalmú oktatásromboló nemzeti intézmény, becenevén a KLIK engedné a bemutatását. Épp azért nem lehetne az iskolában úgy eljátszani, ahogy kellene, mert a KLIK betiltaná, hiszen Alfred Jarry 1896‑os klasszikusa közvetlenül az iskolai, közvetve az össztársadalmi klikesedés, az értelmetlen drill, az ostoba, gőgös, dülleszkedő zsarnoki hatalom ellen íródott. A tizenöt éves szerző az utóbbit aligha tudatosította, ő csak a szörnyeteg matematika(vagy fizika-) tanárát akarta kifigurázni, fogalma sem volt róla, hogy az utókor majd klasszikust farag belőle, s a mindenkori hatalmi téboly, a primitív, alantas, harácsoló és gyilkoló kapzsiság, illetve a tekintet nélkül mindenkit gátlástalanul legázoló uralkodói terror politikai paraboláját látja benne. Nem volt még kor, amelyet a fésületlen diákcsíny és a nyers Shakespeareparódia szerencsés ötvözete ne talált volna telibe. Mindig más-más érzékenységet sért. Képzeljük el, hogy hatott (volna) a „csak ne látnék mindenütt oroszokat” mondat a hetvenes években, amikor Paál Istvánnak nagy nehezen megengedték, hogy megrendezze. (Az Übü házaspár mint sarló-kalapácsos munkás-paraszt jelkép körbeforgása a Moszfilm-embléma Muhina-szobrának paródiájaként a főpróbáig jutott, a bemutatóra kicenzúrázták.) Úgy emlékszem, Zsámbéki Gábornak a nyolcvanas években rendezői koncepciót kellett (volna) prezentálnia a Katona József Színház bemutatója előtt. Most meg az Örkény Színház szentendrei elő-bemutatóján süvölt ki a mondat, hogy majdnem mindenre dupla adót kell fizetni, kivéve az ezután kivetendő adókat, mert azok háromszorosak lesznek. (Jönnek az önkormányzati választások, remélem, a Heti Válasz kampányszínházszakértője a nézőtéren ült éberen.) Übü tehát köszöni szépen, jól van, egyre jobban. (Kisgimnazistaként két barátommal a szünidőben félig diákmunkán, félig nyaralással töltöttük az időt egy mátrai szanatóriumban, volt ott egy kissé habókos fiatalember, ő köszönt ránk naponta azzal, hogy „Ibi jobban van”, amit a közismert orosz káromkodás helyett használt, és egy „reakciós” politikai jövendölő rigmussal egészítette ki, szó szerint emlékszem rá – egy s más mostanra, legalább képletesen, bevált belőle.) Mácsai Pál, a Jarry-darab szentendrei rendezője nem aktualizál semmit, nem lenne értelme, hiszen az Übü király, vagy a lengyelek nem koherens, jól megcsinált darab – nem is „jó darab” –, amelyet értelmezni lehetne, csak kanavász, laza pamflet, irodalmi krikszkraksz, a tekintélyelvű és vezérszellemű pöffeszkedés szemtelen karikatúrája. Szerkezetileg Shakespeare-paródia (leginkább a Macbethé), tartalmilag nyitott minden képzettársításra, amit csak képesek vagyunk belelátni. Mácsai rendezése leginkább azzal lep meg, hogy formailag is „klasszicizálja” az avantgárd Cookie beállítás
HÍREK
SZABADPOLC
GALÉRIA