ÉBRED
TEÁTRUM...
A ren d e z ő : Sík F erenc tö p ren g , a b ib liai Jó zsef: M aros G á b o r m élázik a S züzesség AcélTüköre m űvészi p ro b lém áin
„K erek asztal-k o n feren cia” a szen ten d rei G ö rö g k an csó b an . Jobbról b a lr a : Békés István, Ruszt József, B ékés A ndrás, O b erfran k G éza , Sik F erenc m ég a terv ezg etés id ő sz a k á b a n
A Duna menti kincses városkában: Szentendrén az utóbbi időben forró nyári esték előszele fújdogál. A Fő téren, amely az év tizenegy hónapjában szürke hétköz napok Csipkerózsika-álmát alussza, már érződik valami a közelgő ünnepi hetek iz galmaiból. Munkába menő és munkából jö vő helybelieken, bevásárló háziasszonyo kon, iskolásgyerekeken kívül mind gyak rabban tűnnek fel olyan személyek, akik hez az elmúlt két év legérdekesebb kezde ményezésének, a Szentendrei Teátrumnak létrehozása és nagy sikerű előadássorozata fűződik. Szinházvezetők, rendezők, muzsi kusok, színészek, énekesek, tervezők, tech nikusok róják a majdani színpad és a maj dani nézőtér ismert helyeit, mérlegelnek, terveinek, próbálják, sejdítik a bemutatás ra kerülő új darabok lehetőségeit. Tulajdonképpen nem is két, hanem jó három éve kezdődött. Akkor, amikor néhány ifjú művésznö vendéke nógatására B é k é s András, az Ope raház rendezője, a Színház- és Filmművé szeti Főiskola tanára elhatározta a szent endrei színházalapítást. És pedig nem akár milyen szabadtéri színpadot akart létrehoz ni, hanem olyat, amelynek előadásmódját az adott helyi körülmények határozzák meg, amelynek programja az ódon környe zetű mai városban nem lehet más, mint a régi magyar színházi és színműirodalmi hagyományok eljuttatása a mai közönség hez, s végül, amelynek előadásain a szín tér és a nézőtér — a régi piaci játékokhoz hasonlóan — az együvétartozás közös él ményében forr össze. Ezzel az elgondolás sal született meg Szentendre város szín padnak termett barokk főterén a S z e n t
kernek akkora kezdősebességével futotta be az évadot, hogy erejéből még az 1970. évi 14 zsúfolt házra is maradt, sőt a Teát rum igazgatósága úgy vélte: ennek az esz tendőnek három napján, július 23-án, 24-én és 25-én műsorra kell még tűzni. A nyitó műsor ma már hagyományos nak számít, ahogy hagyomány az is, hogy a szentendreiek már a próbákon megis merkednek az új darabokkal, s mikor a próbákat szorgosan végigülték, a térre néző ablakokból vagy váltott bilétával megnézik az előadást. A közlekedés, a forgalomkor látozás apró-cseprő nehézségei megszűn tek, a város és Teátrum összeszokott, a Mű velődésügyi Minisztérium nívódíja, amiben tavaly a Szentendrei Teátrum produkció jának részvevőit részesítette, hivatalosan is rangot adott a közönség körében hamaro san elhíresült vidám előadásoknak. Szentendre főterét most már a július 2-án bemutatásra kerülő két új produkció alkotói járják. A Teátrum művészeti veze tője, B é k é s András kalauzolja a törzsgárda tagjait és az új közreműködőket. Mert en nek az esztendőnek egyik műsordarabja olyan olasz vígopera, amelyet néhány hó nappal a Pikkó herceg után a magyar teátristák első ízben énekeltek magyar nyel ven Pest városában. Giovanni P a is ie llo re mekművét: az I f ilo s o fi im m a g i n a r i - t az annak idején német nyelvből készült cson ka magyarításban A ’ M a g o k k a l E l- H it e te tt F ilo z ó fu s o k - n a k nevezték, most B é k é s Ist ván olasz eredetiből készült teljes fordítá sában a B o tc s in á lta B ö lc s e k címet kapta. Szereplői természetesen énekművészek, a Magyar Állami Operaház kitűnő szólistái: D u n s z t Mária, K a lm á r Magda, V á r h e ly i Endre és M ille r Lajos, s az ironikus hang vételű, szellemes, mókás Paisiello-művet, R u s z t József társaságában, az előadás kar nagya: O b e r fr a n k Géza rendezi. A 178 év vel ezelőtt Pesten bemutatott vígopera nagy kerülővel jutott el Szentendrére: szöveg könyvéi és eredeti partitúráját a velencei nagy hírű Marciana-könyvtárban kutatták fel, fényképeztették ki és onnan hozták haza a Szentendrei Teátrum műsorainak megte
e n d r e i T e á tr u m .
A kezdet nem volt könnyű. De sokan és hatékonyan segítettek: a város, a megye, a minisztérium, az idegenforgalom felelős vezetői lehetővé tették, hogy 1969 nyarán bemutatóra kerüljön a nyitó műsor. És a nyitó műsor: a XVII. századbeli moralitás, a C o m ic o -T r a g o e d ia , valamint az első ma gyar zenés bohóság, az 1793-ban, Pesten játszott P ik k ó h e r c e g é s J u tk a - P e r z s i a si
18
remtői, s itthon aztán egybevetették az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárá ban őrzött, s Haydn saját kezű jegyzetei vel ellátott partitúra-másolattal és zenekari stimmekkel. Az új szentendrei műsor másik darabja nem a régi magyar színjátszáshoz fűződik. A S z ü z e s s é g A c é l- T ü k ö r é , B é k é s István ze nés-táncos bibliai játéka: a szemérmetes József és a szerelmetes Potifárné históriá jának verses változata, a Teremtés Köny vének textusain, Nagybánkai Mátyás pro testáns prédikátor XVI. századi króniká ján kívül főleg Táncz Menyhért XVIII. század végén élt pálos szerzetes „mulat ságképpen szerzett”, de soha nem játszott színműtöredékéből és az ennek alapján íródott és kiegészített, ám teljesen feledés be süllyedt ponyvairatból sarjadt önálló alkotássá. A hol komoly, hol csiklandósan tréfás, hol meg ironikusan bölcselkedő ver ses komédia zenéjét Szentendre „háziszer zője”: V u jic s ic s Tihamér komponálta és a darabot S i k Ferenc rendező állítja szín padra. Mindkét műnek sajátosan „szent endrei” díszletképeit F o rra y Gábor tervez te, az ezúttal igen nagy számú és rendkí vül jellegzetesen stilizált jelmezekről S z é k e l y Piroska gondoskodott. A „hagyomá nyos” koreográfus ezúttal is L ig e ti Mária, a főszerepeket a Szentendrei Teátrum „ős tagjai” : P so ta Irén, B a s ilid e s Zoltán, Kon rad Antal, Módi S z a b ó Gábor, P a p p János, S z a b ó Gyula, S z t a n k a y István és az ifjú M a ro s Gábor, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola most végzett növendé kei alakítják. A Szentendrei Teátrum két új bemuta tója szorgos és elmélyült kutatás eredmé nye. De, mint azt a Teátrum művészeti ve zetője, B é k é s András hangsúlyozza: nem iskolát akar tartani a régi magyar színjá tékról, hanem az igényes vidámság jegyé ben kívánja a publikumot szórakoztatni. A B o tc s in á lta B ö lc s e k és a S z ü z e s s é g A c é lT ü k ö r é kulturális örökségünkhöz nyúl viszsza, de úgy, hogy ez az örökség a mai em ber számára tanulságos kedvtelés, felderítő öröm lehessen.