MENU
SZITUÁCIÓ-ÉRZÉKENY KIRÁLYNŐ Kutszegi Csaba Jordán Adéllal beszélget - SZÍNÉSZGONDOLATOK 2010-05-06
2010. május, Színház.NET
Amikor Ascher Tamás kiválasztotta a darabot, azt mondta: a gőgös apolitizálást választja. – A Szerelem diadala egy egyszerű, röhögtető bohózat? – Ascher Tamás nagyon alaposan elemezte a darabot, és igyekeztünk igaz és mély szituációkat színpadra tenni. Nem a könnyű viccre mentünk, hanem a dolgok igazságát kerestük, azt, hogy mi miért lehet, lélektanilag mikor mi indokolt. Jó színészi érzékkel rögtön lehet érezni, hogy mi igaz, és mi nem az. – Amikor igazságról beszélsz, a figurák és a szituációk lélektanilag is megalapozott valódiságára gondolsz, nem? – Nagyon egyszerű dolgokra gondolok. Arra, hogy egy ember adott helyzetben mond-e olyat, indokolte arrébb menni, leülni vagy éppen felállni. Nekem nagyon fontos, hogy az agyamban meglegyen, mit miért csinálok. – Ez a Katona híres, már-már közhelyszerűen emlegetett „kisrealista stílusa”. Engem az is érdekel, hogy Marivaux majd’ háromszáz éves darabjának van-e a mában tanulsága, üzenete. – A kisrealizmusról annyit, hogy Ascher kifejezetten tiltotta nekünk, hogy „kisrealisták” legyünk. Mészáros Bélával, Pálmai Annával próbáltunk sokszor izegni-mozogni, szöszmötölni, Tamás meg kitartott, expresszív pózokat, képeket akart. Szövegcentrikus előadást rendezett. Jó, mély színészi állapotban levő emberek, ha az agyukkal és szívükkel is tudják, hogy mit beszélnek, akkor annyira erős lesz a beszéd, meg a gondolkodás és a játék összhangja, hogy arra nincs szükség, hogy a színész még közben „lötyögjön” is. Ebbe az irányba megy az előadás, szerintem még nem csináljuk elég jól, de kíváncsi vagyok rá, hogy később mi fog ebből kialakulni. – És a játékmódon túl, a darab tanulsága néhány mondatban? – Ezen eddig még nem gondolkodtam. Tudnék mondani néhány mondatot, de azzal nagyon
leegyszerűsíteném a dolgot – A próbákon a saját, konkrét dolgoddal törődsz, vagy foglalkozol az előadás eszmei mondanivalójával