PUBLICISZTIKA
FEUILLETON
IRODALOM
VISSZHANG
KRITIKA
INTERJÚ
PÁRATLAN
KOLTAI TAMÁS
Vízhűtéses Bánk MŰBÍRÁLAT - SZÍNHÁZ - LIII. évfolyam 30. szám, 2009. július 24.
Nagyítás
Kicsinyítés
Nyomtatható
Cikk küldése
Ajánlom
A Bánk bán kiüresedett hazafias jelkép, megunt iskolai tananyag, holt színház, ha nem találkozik a mai gondolkodással. Peter Brook már a múlt század hatvanas éveiben úgy kezdte minden darab próbáit, hogy a körbe ültetett színészek a saját, személyes érintettségüket keresték az eljátszandó karakterekben. Mára a magára adó színház a világon mindenütt levetette a historizáló díszlet- és kosztümjelzést. Az utóbbi két hónapban hat olyan külföldi (és egy magyar) előadást láttam, amelyekben Euripidészt, Shakespeare-t és Csehovot mai hétköznapi cuccban, a színpadot színpadként kezelő (vagyis nem „ábrázoló") térben és a cselekményt zárt egésznek tekintő arisztotelészi dramaturgia megszüntetésével játszották. Közülük háromban beszéltek a szereplők álló mikrofonokba, egyben (Krzysztof Warlikowskinál) ezen kívül élő rockkoncertbe ágyazták Euripidészt. Ez a dedós bevezető a közvélemény azon részének szól, amely fennakad Alföldi Róbert Bánk bán-rendezésének külsőségein, a lépcsős színpadon elhelyezett székeken mint díszleten, a rockzenekari dobot olykor megszólaltató színészeken, a mikrofonba mondott szövegeken, és a rivaldával párhuzamos, akváriumszerű medencén, amelyben a szereplők többsége - dzsekiben, pólóban, bakancsban vagy fürdőruhában - lépdelve vagy úszva gyakran megmerítkezik. (A díszlet- és jelmeztervező: Daróczi Sándor.) Mindez egy mára általánosan elfogadott és használt színházi köznyelv része, amely sem pró, sem kontra nem minősíti az előadást, mindössze határozottan leszögezi, hogy annak anyaga nem a valóságutánzás, hanem a valóságteremtés. Materiális értelemben is. Ahogy Koršunovas Gyulán látott csodás Rómeó és Júliájának a liszt (és a lisztfelhő) teremtett számos jelentéssel felruházott fizikai közeget életen innen és halálon túl, Alföldinél a víz játszik hasonló szerepet. Az indulat magas hőfokán belevágódni (lehűlni), valakit belerántani, beleölni, bárkinek belelebegni (elbújva vagy holtan) egyszerre fizikálisan „anyagszerű" és metaforikus. A „le a királyi székből, asszonyom" után a medencébe vágott, utóbb Gertrudis által kihalászott szék éppúgy hétköznapian materializált, energiadús kép, mint amikor gyerekkocsival teszik ugyanezt. (Hisztérikus morálcsőszöknek üzenem, hogy a síró csecsemő nem igazi.) A Bánk bán - junior (a Szentendrei Teátrum és a Nemzeti Színház közös produkciója) tisztázni igyekszik viszonyunkat Katona tragédiájához. A dráma aktualitása és a dramaturgia elnyűttsége közti szakadékot próbálja áthidalni. Az előadás úgy kezdődik, hogy a székeiken frontálisan falatozó ifjak homogén csoportjából - ne feledjük, mulatságban vagyunk - egyesek németül, mások (bojóthiak) spanyolul kezdenek énekelni, majd Petur dafke belecsap a magyar dalba. Többnyelvű, többnemzetiségű környezet - ismerős, nemde? A „sokáig éljen a magyar szabadság"-ra nem kapjuk fel a fejünket, de az „asszonynak engedelmeskedni nem fogunk"-ra igen. Ez bizony avíttasan hangzik. De le van írva, és a XXI. században hangzik el. Ha a Shylockproblémát nem vonatkoztathatjuk el a jelenkori zsidókérdéstől, vagy ha Peter Cookie beállítás Sellars „az Obama-korszak Othellójá"-ban az afroamerikai elnök
HÍREK
SZABADPOLC
GALÉRIA