m i
Cs a b a
5zentenc|rei Shakespeare
égyes szerep csere ... ik e r-fo rg a tag . . . Ki az igazi ? . . . Az ephesusi, a syracusai ? . . . M elyik Antipholus, m elyik Dromio? . . . K inek adta oda a kereskedő az a ra n y lá n c o t? . . . Ki csalta meg a fe le sé g é t? ... Melyik A ntipholust nem engedik be a sa já t h ázába? . . . Micsoda k av a ro dás! Epihesusi A ntipholus felesége, A driana így k iá lt fel: „Sok ez az e m beri észnek!” S zentendre főterén, a M adách Szín ház m űvészei, K erényi Im re vezetésé vel S hakespeare Tévedések vígjátéka című m ű v é t próbálják. Ez a m ű eredetileg E phesusban já t szódik. Ephesusfoan? Ahol apostolok já rta k m issziós úton, ahol H érostratos tem plom ot égetett, ahol D em eter öt vös lázadó népe a színházban ordítot ta: „Nagy az ephesusi Diana!” De ha jobban m eggondoljuk, a shakespeare-i tá j — szabad, kötetlen. Szinte nincsenek is térbeli határai. Földközi-tenger, vagy A dria p artja, kevésbé fontos; a fontos, hogy meleg nyáréjszaka legyen, csillagokkal tele h in tett ég. O lyan idő, m ely alkalm as a tü n d érjáték rá, boszorkány-tréfákba, szentiváni álm okra, hóbortokra, vagy is kacagásra, m ulatásra. Ez a fellélegző, kitörő jókedv, ez a reneszánsz hum ora; a felfedezés nagyszerűsége, a lelkesedés tö retlen dalla ma, a felszabadultság. B abits k ifeje zésével élve: „örökös á p rilisjá rá s”. H um orra fogékony em berek kellenek ehhez a játékhoz. És akkor előadható S zentendre főterén is.
N
m egfiatalodott nézőtér m á r elké szült. V ajon ki gondol a tervezők re, az építőkre, pedig az is kell öröm höz: a jó nézőtér. H ogy bárh o n nan lá tn i lehessen a szűk utcácskák ból, folyosókról előrohanó szereplőket. De ez a shakespeare-i zű rzav ar pon tos szerkesztésű, arányos, szim m etri kus. Ez a forgatag nem zsibvásár, nem is eklektikus kacatgyűjtés, hanem . . .
A
4
Érdem es itt idézni S ze n tk u th y M iklósi, aki a tőle m egszokott tü n d ö k lő szelle mességgel és rendkívüli tu d ással írt a Eoyal S hak esp eare Com pany T éved é sek vígjátéka előadásáról. S zentkuthy épp azt hangsúlyozza, hogy ennek az előadásnak a stílusa beleilleszkedik k o ru n k teljes m ű v é szeti képébe. „Ez a színpadi felfogás túl van k u b izm u s és naturautánzó pa noptikum kakasviadalán, ez ism eri a görög m a szko ka t és a freu d i lélekta n divatát, n em csinál csiricsárét, Hűhót, handabandát egyikből s e m . . . A z a n gol színészek X X . századi S hakespeare-értelm ezésében benne va n k o runk egész tudom ányos és m ű vészeti szellem e, persze Ariel-eleganciával, angol m é r té k k e l. . . term észetes ez a já ték . . . A k i kijö tt ebből a n ép szín házból: a legreálisabb em beri érzések felkavargatásával és m egduzzadásával m ent haza.” H asonló tö rek v ést figyelhetünk meg a szentendrei próbákon is. Vaskos tré fá k (ezen h ahotázott a karzat?), p éldául K arola szakácsné idom ainak szójátékokból összeálló dom borzati k ép e; m ajd szolidabb, de rűs p illan ato k (olymposi d e rű ? az ö t letadók között ott v a n m in d en bizony nyal P lau tu s, M enandros is); az tá n hirtelen feltörő, h arsán y dialógusok (olasz film ek m odorában?). Ez a sok fajta hang u lati elem ötvöződik a p ró bákon. Jó ez így eg y ü tt K erényi Im re rendezésében a sze replők sok at h ajszo lják egym ást, de szerencsére a kom ikum ot sohasem . Schütz lla, Kalocsay M iklós, Tím ár Béla, G yabronka József len d ü lete m a gával ragadó, de m indig m érték tartó , azkönnyed. H a tetszik: világos zűrzavar. Szövegből kiinduló pontos elem zé sek. K erényi Im re többször h asználja az „energia” szót. K étségtelen, ez az előadás hatn i akar. A rendezői m u n k áb an különösen rokonszenves, ahogy ügyel a hum or tisztaságára.
zé kh e lyi József elem en táris szí nész. M indig eszébe ju t valam i S új és bizony szellem es ötlet. A z ő H er cege az érth etetlen ség ötletzápora. A F ejedelem nő alakítója Tolnay Klári. Tőle m egint leh etett tanulni. Például fegyelm et. Okossága, finom megjegyzései m indig az eg y ü ttest szolgálják. H um orának m élysége ám ulni való. E zért is sajnálom , hogy k im a rad az a rész, am ik o r a F ejedelem nő m eg feddi A d rian át, m ert rosszul b án t a férjével. „Lásd, sose aludt, a n n y it csatináztál.” Igen, csatináztál — Szász Imre fo rd ító i lelem ényei k ö zü l az egyik legkitűnőbb. Ebben a szóban benne v an ez az egész k av aro d ás. A kedves csatározás, a kedélyes p erp a t var, a v id á m lárm a. K ésőbb eszm élünk csak, hogy a sok tréfa és tévedés közepette elfelejtk ez tünk a h alálo s ítéletről. A n n y ira ko m olyan v e ttü k a játékot, hogy a vége felé d ö b b en tü n k rá : hiszen ez a z ikerk eresés-k u tatás egy em b er életbenm a ra d ásá ért történt. Egy család és egy ik erp ár egym ásra talál. A kivégzés elm arad. A m ese igazsága ez, am ik o r m inden jó ra fordul. A szereplők befejezésként e ltá n colják a bergom aszka táncot. Olyan ez, m in t egy szentiváni látom ás, a strattfordi m e ster boldog álm a. R a jta hát, örüljünk! M in d en ü tt vi dám ság van, m ulatság hegyen-völ gyön. Ű jból S zentkuthy M iklóst idézve: „Legyetek szép, hum ánus barátságban együtt, egym ás m ellett, n e m bolond farsang figuráiként, hanem az em beri testvériség édes konverzációjában”. Valóban, a szintézis egyesítő ereje, öröme. A szintézis forrása pedig: egy vidám eg y ü ttes lendülete, összefogása, jó üg y ért folytatott küzdelm e; n e sz é gyelljük k im ondani: a szeretet.