Hiánypótlás
Mielőtt valaki valamilyen munkához hozzálátna, tisztában kell lennie azzal, hogy milyen feladatra vállalkozott, mi a célja, és milyen úton érheti el. Egy város közigazgatásának, képviselőtestületének, véleményem szerint ahhoz, hogy a „jó” jelzőt kiérdemelje, mindenek előtt és elsősorban pontosnak és gyorsnak, másodszor pártatlannak (igazságosnak) kell lennie. (Részlet Dr. Antonik Arnold 1921. évi polgármesteri jelentéséből)
Vizes nyolcas 1. döngölt földes padlón rálocsolt vízzel vagy homokkal írt fekvő nyolcas formájú minta neve, amellyel vagy portalanították, vagy díszítették a ház helyiségeit ( homokrózsa, takarítás). – 2. Iparos- és kereskedőlegények gúnyneve, akik az üzlet előtti járdát, ahol dolgoztak, locsolókannából vízzel fekvő nyolcas számformát írva portalanították. – 3. Családban tréfás megszólítás. – 4. (Gúnyolódva) felszínes gondolkodású, piperkőc magatartású fiatalember megnevezése. (Magyar Néprajzi Lexikon)
VIZES NYOLCAS – „NYOLCSZOR JOBB, MINT MÁSHOL!” Aligha vitatható, hogy a V8 Uszoda és Szabadidő Központ elnevezés hitelrontás a javából, miután úgymond nyolcféle szolgáltatást nyújt, és nyolcszor különb az azonos rendeltetésű létesítményeknél. Talán sose tudjuk meg, ki az az agyament, aki a Vizesnyolcas (V8) nevet kitalálta, de háromnegyed évvel a nagy csinnadrattával beharangozott avatási ceremóniát követően kijelenthetjük: az idő őt igazolta.
A régi szentendreiek a Dunára mentek úszni, ahol éppen kedvük támadt. A kevésbé régi szentendreiek nyaranta a Postás strandra jártak, amely már csak nevében az, ami ma is lehetne. Az igény, hogy legyen uszodája a városnak, a múlt század 80-as éveiben fogalmazódott meg, méghozzá egy rokkant, de kikezdhetetlenül elszánt, gyüttment öregember, tanult mesterségét illetően kertész, bizonyos Kováts Lajos részéről (a későbbiekben ötből négyszer Kovácsnak írták a nevét), aki fejébe vette, hogy a millpengős időkben különféle bartellakciókkal szerzett, majd értékes budai telkekbe fektetett vagyonát sérült gyerekek úsztatására fordítsa. Miután nem jutott dűlőre a budai kerületekkel, Dévai Ferenc, a Rákóczi iskola úszómestere, akit a csillaghegyi uszodából ismert, rábeszélte, hogy próbálkozzon Szentendrén. Az ő közreműkö-
ITT DŐLT EL A SORSUNK
désével létre is jött a csúcstalálkozó, miután Marosvölgyi Lajos tanácselnök a Szépvölgyi úton egy padlástérben lévő rezidenciáján kereste fel a potenciális mecénást. Viszonylag könnyű szerrel rábírta az öregurat, hogy költözzön ki Szentendrére. A Lola cukrászda szomszédságában rendbe hoztak egy kis udvari lakást, ahol a gondozónő naponta felkereste a bérlőként bejegyzett Kováts Lajost, aki ekkor már járókával közlekedett, s télvíz idején is szandált húzott fájós lábára. De még így is naponta többször megtette a tanácsig vezető utat, ahol bejáratos volt az illetékes elvtársakhoz. Ha olykor került egy kocsi, az óvodákat látogatta végig, a kicsik nagy gyönyörűségére. Ördöngősen bánt velük, ha tehette, kertészkedett velük, három óvodában pedig, hogy a tűző naptól és az esőtől óvja a kicsiket, egyegy hatalmas ponyvával fedett beállót építtetett.
A „KÖLCSÖN VETT” KOVÁTS-HAGYATÉK A városszerte hamar megkedvelt Lajos bácsi megváltoztatta végrendeletét, vagyona általános örököséül Szentendre Város Tanácsát tette meg. A végső formát öltött egyezség két évig elhúzódó tárgyalássorozat eredményeként 1987-ben köttetett meg. Ebben Kováts Lajos Szentendrére hagyta a takarékban őrzött hatszázezer forintját, s három budai telkét, amelyek értéke akkoriban negyven millió forint lehetett. Az örökhagyó kikötötte, hogy az ingatlanok árából létrehozandó uszodában „bronchiáléban és súlyos mozgásszervi fogyatékosságban szenvedő gyerekek rehabilitációs úszását kell biztosítani”. Nem sokkal ezután, kevéssel 83. születésnapja előtt, 1987. december 9-én az örökhagyó, mint aki jól végezte dolgát, távozott az élők sorából, s a városi köztemetőben helyezték örök nyugalomba. A rendszerváltást követő első ciklusban az önkormányzat az egyik ingatlant eladta Óbudának 3 millió 622 ezer forintért, a pénzt bankban helyezte el. Az újabb választást követően a hagyaték ügyeit intézni hivatott Társadalmi Intéző Bizottság (TIB) több alkalommal megkísérelte a Kováts Lajos Alapítvány létrehozását, de a képviselő-testület a kuratóriumi és a felügyelő bizottsági tagságra kiválasztott személyek megbízását nem hagyta jóvá. Ugyanakkor több olyan elképzelés került a helyi parlament napirendjére, amely nem felelt meg az adományozó akaratának. Végül úgy döntöttek: eladják a megmaradt két telket, s megterveztetik az uszodát. Pákay Jolán főépítész amondó volt, hogy ebből a pénzből csak egy medencére futná, s nem lehet egy rendes létesítményt tető