zett. Mérnökként részt vett a dunaföldvári Duna-híd tervezésében és kivitelezésében. Nevéhez fűződik a budapesti fogaskerekű vasút városmajori végállomásán lévő, ún. tolópad tervezése és kivitelezése, amely ma is működik. 1930–1946 között a MÁVAG diósgyőri gyárában dolgozott, majd „B”listára tették és elbocsátották. Ezután került a Kőbányaipari Nemzeti Vállalathoz, ahonnan 1949-ben a vállalat szentendrei üzemének, a kőbányának a vezetőjévé nevezték ki. Családjával ekkor telepedett le a városban. A tervgazdálkodás ideje alatt a műszakilag már elavult üzemmel a követelményeknek nem tudott megfelelni, ezért 1951-ben távozott az üzem éléről. A Kohó- és Gépipari Minisztériumban dolgozott 1963-ig. Nyugdíjazása után az esztergomi Bottyán János Gépipari Technikum szentendrei kihelyezett osztályaiban a géptan tantárgyat tanította. Száznál is több szentendrei és környékbeli diákot segített technikumi érettségihez. 83 éves koráig a Vas- és Kazánipari Szövetkezet részmunkaidős, műszaki biztonságtechnikai szakalkalmazottja volt. 1961-ben kiváló dolgozó kitüntetést kapott. A Budapesti Műszaki Egyetem aranydiplomával, majd 1988-ban gyémántdiplomával ismerte el alkotó mérnöki tevékenységét. Két tankönyve jelent meg (Terény Aladárral közösen): Kovácsüzemek tervezése (1953), Gőzés légkalapácsok gazdaságos üzemének vizsgálata (1954). F.: fia, dr. Leitereg András közlése LEITNER Sámuel (19-20. sz.) Városi számvevő. A Szentendrei Keresztény Munkás Egyesület elnöke (1905), a Szentendrei Önkéntes Tűzoltó Testület parancsnoka (1909). Jelentős szerepe volt a városi tűzesetek megelőzésében és az önkéntes testület szervezett, hatékony munkájában. F.: Dietz Ferenc: A Szentendrei Keresztény Munkás Egyesület (Új Szentendrei Hírlap, 2004. jún. 26.) LIEBER József, dr. (Cegléd, 1835 – Szentendre, 1919. jún. 22.) Tanár, tanfelügyelő. A Tanácsköztársaság idején a munkástanács tagja volt. Állítólag 92
a Dunába fulladt. A család háza előtt, a Szamárhegyen, az egykori Felső Református Iskola mellett álló keresztet – a Tobakosok keresztjét – Lieber-keresztnek is hívták. Fia, ~ Béla az 1930-as években mint tankerületi főigazgató segítette a városban induló gimnázium ügyét. ~ a szamárhegyi temetőben van eltemetve. F: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Egy évszázad krónikája LICHTENSTEIN Miksa (19-20. sz.) Zálogos. Üzlete a Dumtsa Jenő utcában állt. Több 20. század eleji városi képeslap kiadója. F.: Egy évszázad krónikája; Üdvözlet Szentendréről! LICHTENSTEIN József (19-20. sz.) 1914-ben Szentendre várossal 70 évre szerződést kötött, hogy a külterületen fekvő ingatlanokon kizárólagosan gyakorolhassa a kőszénkutatási és kiaknázási jogot. Tevékenységét az I. világháború megszakította. F.: Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 LIGETI Erika (Budapest, 1934. márc. 30. – Budapest, 2004. júl. 3.) Szobrász, érmész. 1958-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. 1955-től kiállító művész: Hódmezővásárhely (1964), Budapest (1969, 1971, 1974, 1981), Debrecen (1970), Szentendre (1973), Szeged (1974). Köztéri szobrai láthatók: Budapest (3), Siófok, Szentlőrinc, Gárdony, Várpalota, Sátoraljaújhely. Díjai: Munkácsy-díj (1972), Tornyai-plakett (1973), Pécsi Kisplasztikai Biennálé díja (1974), érdemes művész (1985). Család-