Page 1

Szentendrei arckĂŠpcsarnok II.


SZENTENDREI ARCKÉPCSARNOK II. ELŐDEINK

Szentendre, 2006


Az anyaggyűjtést szervezte és a kötetet összeállította: Pethő Zsoltné Németh Erika Szerkesztőbizottság: Biczák Péter Dietz Ferenc Fekete János Hann Ferenc dr. Máté György Borítóterv: Balogh László A könyv megjelenését támogatta: a Nemzeti Kulturális Alapprogram

ISBN 963 7521 75 5

Kiadja a Pest Megyei Könyvtár Felelős kiadó: Biczák Péter igazgató A nyomdai munkát végezte a D’sign Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.


Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Gulyás József köszöntője „Úgy ahogy itt, lélegezni, látni sehol se lehet” (Vas István) Kedves Olvasó! Egy város akkor több mint egyszerű lakóhely, ha polgárai élő közösséget alkotnak. Élő és erős közösséggel csak azon városok bírnak, melynek lakói túllátnak saját portájukon. Az egyén boldogulni akar, ám a homo politicusban él a felismerés, hogy létezésének keretet adó közösségi viszonyok alakulása, a létezés, az életminőséget meghatározó játékszabályok alakítása tőle is függ. Az ilyen ember élő viszonyt ápol a város kulturális-közösségi tereivel. Nemcsak használja, hanem formálja is. Képes megélni az idő és időtlenség viszonyát. Fontos számára a múlt. A tradíció azonban nem zárja be őt, mert nem visszafordulni akar, hanem megőrizni és meghaladni. A homo szentendricus századok óta létező, közösségformáló példánya az emberiségnek. Érdemes tehát időről időre számba venni őket. Tudjuk, a múltban, ahogy a jelenben is, sokféle „népek” lakták s lakják a várost. Vannak közöttük dolgukat tevők, kiválóságok, de olyanok is, kik érdemtelenül vagy éppen érdemtelen cselekedeteik sokasága okán foglalnak el helyet a különböző megemlékezésekben. A Szentendrei arcképcsarnok nem értékel, hanem összegyűjt és bemutat. A Pest Megyei Könyvtár városunk múltjának és jelenének bemutatása iránt elhivatott munkatársai mellett több szentendrei lokálpatrióta közreműködésével született meg végre ez a sokunk által régen várt kötet. A millennium évében megjelent, szentendrei kortársakat bemutató arcképcsarnok után most a város történetében fontos szerepet betöltő elődök életútja tárul elénk. Közelmúltunk szereplőit gondosan gyűjtött életrajzi adatok segítségével ismerhetjük meg. A szerkesztők azonban több – további helytörténeti érdeklődést, kutatómunkát szolgáló – hiánypótló melléklettel, valamint a források gyűjteményével is megajándékozták az érdeklődő olvasókat. Elismerés illeti mindazokat, akik közreműködtek a kötet elkészítésében, és segítették, támogatták kivitelezését. Forgassuk hát megbecsüléssel! Szentendre, 2006. január 22. Gulyás József Pest Megye Közgyűlésének alelnöke, szentendrei polgár


BEVEZETŐ A Szentendrei arcképcsarnok I. – Kortársaink című kötetet 2000-ben bocsátottuk útjára. A kiadvány a szokásos Ki kicsoda típusú lexikon volt. Már akkor felmerült a gondolat, hogy gyűjtsük össze – a teljességre természetesen nem vállalkozhattunk –, a város egykor volt tisztes polgárait: iparosokat, kereskedőket, tanárokat, köztisztviselőket, egyházi személyeket, művészeket, írókat, színészeket stb. Ahol tehettük, röviden összefoglaltuk egy-egy nagyobb szentendrei család történetét is. Szomorú kötelességünknek tettünk eleget, amikor az első kötetből átvettük azon személyek adatait, akik időközben elhunytak. A Szentendrei arcképcsarnok II. összeállításához átnéztünk számtalan egykori és mai lexikont, könyvet, újságot. Felhívást tettünk közzé a lakosság számára a helyi sajtóban, hogy jelezzék, kiket tartanak méltónak arra, hogy benne legyenek a lexikonban. Emellett levélben felkerestünk több olyan családot, akiknek az őseiről voltak adataink. A nevek nagy része a régi családok ma is itt élő utódaitól származik. Vannak, akiktől kész anyagot, teljes összeállítást kaptunk. Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalinnak köszönhető sok értékes tanácsa, észrevétele mellett a Szentendrey és a Waczek család szócikkeinek megírása. A Deim és a Margaritovits család a szerkesztőbizottság egyik tagjának, Máté Györgynek a munkája. Az anyaggyűjtésben oroszlánrészt vállaló, ugyancsak szerkesztőségi tagtól, Dietz Ferenctől származnak az ő családját illető szócikkek. A kötetben szereplő szerbek adatainak pontosításában, kiegészítésében Novacsek Vojnics Kornél nyugalmazott könyvtáros volt segítségünkre. A képzőművészek összegyűjtése és a róluk szóló szócikkek ellenőrzése dr. Hann Ferenc művészettörténész munkája. Az I. és II. világháború harcaiban elesett, eltemetett hősi halottak adatainak összegyűjtése elsősorban dr. Gelencsér Gyula és Skultéthy Ilona nevéhez fűződik. A háború szentendrei áldozatainak nevét a városban elhelyezett emléktáblák alapján a Melléklet-ben közöljük. A kötet végleges koncepciójának és egységesítésének kialakításában dr. Török Katalin volt segítségünkre. Gyűjtőmunkánk során a személyi adatok mellé igyekeztünk minél több portrét, fotót mellékelni. Ahol ez nem sikerült, ott a szerkesztőbizottság döntése szerint felhasználtunk más dokumentumot is, például festményt, régi képeslapot. A képválogatás így eltér a megszokott Ki kicsoda? lexikonok gyakorlatától, ám helytörténeti szempontból sokkal gazdagabb, árnyaltabb képet ad a város életéről, egykori lakóiról. Tudjuk, hogy lexikonunk mint úttörő vállalkozás, nem teljes. A Szentendre hírnevét, rangját öregbítő, már elhunyt személyek iránti tiszteletből és felelősségérzetből adódóan kevesebb szócikket jelentettünk meg, mint amennyit eredetileg terveztünk. Úgy ítéltük meg, hogy sok esetben további kutatásra, az adatok pontosítására van szükség. Terveink szerint a jelenlegit követi majd egy bővített, javított kiadás, amelyben már benne lesznek a most kimaradt személyek is. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a Pest Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteményében ez az anyag hozzáférhető, sőt szívesen veszünk minden kiegészítést, további személyekre vonatkozó ajánlást, adatközlést. Reméljük, hogy a hosszas anyaggyűjtésen alapuló, helytörténeti „arcképcsarnokot” egyaránt haszonnal forgatják majd azok, akik szakdolgozatot, könyvet, cikkeket írnak a városról, vagy akik új betelepülőként ismerkednek annak múltjával. Azok pedig, akiknek családját megörökítette a könyv, megőrzik gyermekeiknek. A kötet szerkesztői


ÁBRÁNYI Emil (Pest, 1850. dec. 31. – Szentendre, 1920. máj. 20.) Korának egyik legünnepeltebb konzervatív költővezére. Patetikus hangú, hazafias versein nevelkedett a századforduló fiatal nemzedéke. Napjainkban inkább műfordítóként tartjuk számon. 1906-ban telepedett le Szentendrén feleségével, Wein Margit (l. ott) operaénekesnővel. A mai Ady Endre út 8. szám alatti villában laktak 1906 és 1920 között. ~ tevékenyen részt vett a város közéletében, több tisztséget is betöltött: az 1913ban megalakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesület őt kérte fel elnökének. „A képviselő-testület 1912. február 4-i ülésén Ábrányi Emil, az országos megbecsülésnek örvendő szentendrei költő tüzes hangú szónoklatban szállt síkra a villanyvilágítás mellett” – írta a Szentendre és Vidéke című helyi újság. A villanyvilágítást végül 19201921-ben vezették be a városban. A költő élénk kapcsolatban állt a város kulturális életében szerepet vállaló lakosokkal. Hozzá vitte bemutatni első verseit a helyi bognármester fia, a költészettel kacérkodó Bindorfer Ferenc (l. ott). Barátja volt dr. Horváth Ákos (l. ott), a későbbi helyi énekkar, az ún. Horváth-nyolcas vezetője, aki több ~ verset is megzenésített. Dr. Dezsőfi Ferenchez (l. ott), a helyi politikai, irodalmi és színházi élet egyik közismert egyéniségéhez fűződő kapcsolatát a Ferenczy Múzeumban őrzött, dedikált Ábrányi-kötet tanúsítja. ~ népszerűségét mutatja, hogy Dumtsa Jenő (l. ott) polgármester után ő volt a második szentendrei polgár, akiről még életében utcát neveztek el. A villájához vezető út 1913-tól máig is az ő nevét viseli. Az épület, mely az 1900-as évek elején kiadott egyik képeslapon Ábrányi-kastélyként szerepel, az 1930-as években Goldberger Leó

budapesti gyáros tulajdona lett, 1955–1995 között pedig itt működött a szülőotthon. ~ tiszteletére 1959. május 24-én emléktáblát helyeztek el egykori villája falán. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914; Pethő Németh Erika: Az Ábrányi-kastély (Szentendre és Vidéke, 1987. Próbaszám); Magyar nagylexikon; Üdvözlet Szentendréről! ADAMIS Géza, dr. (Rozsnyó, 1905 – Szentendre, 1991) Orvos. A család a Felvidékről került Magyarországra 1946-ban. Előbb Komáromban, majd Sződligeten laktak. Szentendrére 1947-ben kerültek. Itt és Pilisszentlászlón körzeti orvos. Nevéhez fűződik a szentendrei szülőotthon előkészítése, szervező munkája. Az intézmény 1952-ben nyitotta meg kapuit. Ugyanez évtől a Pest megyei KÖJÁL Járványügyi Osztályának vezetője, 1953–1975 között az Egészségügyi Minisztérium Járványügyi Főosztályának vezetője. Családi házuk a Péter-Pál utcában állt. A szamárhegyi evangélikus temetőben nyugszik. F.: özv. dr. Adamis Gézáné közlése AGORASZTÓ Tivadar (Budapest, 1870 – Budapest, 1945) Alispán. Budapesten, az V. kerületben a Petőfi téri görögkeleti magyar egyházközség főgondnoka. A templomalapító ~ család leszármazottja. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Hosszú időn keresztül Pest vármegye szolgálatában állt, alispán, a felsőház örökös tagja. 1926ban Szentendre díszpolgárává választották. 9


F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára; Budapest lexikon I. ALMÁSSY László dr. (Jászberény, 1869. júl. 27. – Budapest, 1936. márc.12.) Politikus, jogász. A Nemzeti Munkapárt programjával a szentendrei választókerületben országgyűlési képviselő (1910–1918), a párt intézőbizottságának tagja, Tisza István bizalmasa. A Tanácsköztársaság alatt hat hétig fogságban volt. Tahitótfalu, Visegrád, Pócsmegyer, Kisoroszi és Szigetmonostor község 1912-ben díszpolgárrá választotta. Dumtsa Jenő (l. ott) polgármester mellett sokat tett azért, hogy 1914-ben villamosították a Helyiérdekű Vasutat. 1926-ban az árvizekkel kapcsolatos segítő munkásságáért Szentendre is díszpolgárai közé emelte. A Tahi és Tótfalu között épített Duna-hidat róla nevezték el. 1927-ben a pomázi kerület országgyűlési képviselője volt. Bethlen István támogatásával a nemzetgyűlés (1927–1929) és a képviselőház elnöke (1929–1935). F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Egy évszázad krónikája; Üdvözlet Szentendréről! ALTOMÁRÉ Iván (Szentendre, 1894. márc. 1. – Budapest, 1976. júl. 23.) Politikus, miniszter. Az I. világháborúban a keleti fronton szolgált, majd orosz hadifogságba esett. Belépett a bolsevik pártba (1917), a polgárháború idején a Vörös Hadseregben politikai biztos, századparancsnok, a harkovi katonai körzet helyőrségi parancsnoka. Leszerelését követően különböző középvezetői beosztásokat töltött be az élelmiszeriparban (1926-tól). A két világháború között Moszkvában gazdasági akadémiát végzett. 1948-ban tért vissza Magyarországra. 10

Belépett az MDP-be, majd később az MSZMP-be, ahonnan 1962-ben kizárták. Az élelmiszeriparban dolgozott, többnyire vezető beosztásban. 1951-1952-ben élelmezési miniszterhelyettes, majd 1952-től 1956-ig, nyugdíjazásáig élelmiszeripari miniszter. Ezután Szentendrén vállalt munkát. Lajosforráson a Ságvári turistaház gondnokaként dolgozott. Itthon Kisházi Ivánként ismerték. F.: Új magyar életrajzi lexikon I. ÁMOS Imre (Nagykálló, 1907. dec. 7. – Ohrruff, Nord-Lager, 1944 vége) Festőművész és grafikus. Az ~ vezetéknevet 1934-ben vette fel a korábbi Ungár helyett. 1926–1929 között Budapesten dolgozott, majd a műegyetemet látogatta. 1929től 1935-ig Rudnay Gyula tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Korai munkái a Nabis párizsi művészcsoport törekvéseivel mutatnak rokon jelleget. 1935-ben feleségével, Anna Margittal (l. ott) az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. Ekkortájt művészetén szürrealista tendenciák jelentkeztek. 1937-től 1941-ig feleségével nyaranta Szentendrén dolgozott. Ebben az időszakban feleségével három hónapot töltött Párizsban, ahol megismerkedett Marc Chagallal. A II. világháború alatt – melyet részben munkaszolgálatosként élt meg – megrázó látomásokkal számolt be harctéri és otthoni élményeiről. Naplója irodalmi szintű kortörténeti dokumentum. Az ő és felesége munkásságát bemutató Anna Margit Múzeum 1984 októberében nyílt meg Szentendrén, a Bogdányi u. 10. alatt. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Művészeti kislexikon; Kőbányai János: Az apokalipszis képköltője


ANNA Margit (Borota, 1913. dec. 13. – Budapest, 1991. jún. 3.) Festőművész. 1932–36 között a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János növendéke. Első kiállítása férjével, Ámos Imrével (l. ott) az Ernst Múzeumban (1935) volt. 1937-től nyaranta ő is Szentendrén dolgozott. Több külföldi tárlaton is szerepelt. 1945–1948 között az Európai Iskola tagjaként egyéni és csoportos kiállításokon vett részt. 1949 után sokáig nem lehetett részese a művészeti életnek. Az 1960-as évek közepétől jelentkezett újra a gyermeki tisztaságot sugárzó szürrealista bábu-motívumaival. Az 1970-es évektől ismét visszajárt a városba. A művésznő a saját ingatlanát (Szentendre, Bogdányi u. 10.) felajánlotta a városnak, múzeum számára. A múzeum itt nyílt meg 1984. október 6-án. ~ úgy végrendelkezett, hogy hamvait is itt, a számára kedves ház kertjében helyezzék örök nyugalomra. Urnája fölött a művészetére utaló sajátos bronz figura, a Múzsa vigyázza álmát. A szobor alkotója a második házasságból született fia, az ötvös, iparművész Péter Vladimír. F: Kortárs magyar művészeti lexikon I.; Múzeumok Pest megyében; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; György Péter – Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja; S. Nagy Katalin: Anna Margit; Dávid Katalin: Anna Margit ANTALÓCZY László (Budapest, 1914. szept. 10. – ?, 1996. máj. 31.) Postamester. Édesapja posta tanácsos, édesanyja postamester volt. Harmincöt évig szolgálta a várost. A reálgimnázium és a postatiszti iskola elvégzése után Budapesten a 3-as postához került. Innen hívták Szentendrére 1949-ben, Kun István helyére.

A posta, melyet ő alakított át, a Városi Tanács épületében volt. A ’70-es évekre a város kinőtte a régi postáját. ~ még részt vett a HÉV-állomás melletti új posta terveinek készítésében, de hamarosan nyugdíjba vonult. A városi köztemetőben van eltemetve. F.: Kéri Ildikó: Negyven év a posta szolgálatában. Antalóczy László halálára (Szentendre és Vidéke, 1996. júl. 26.); Antalóczy Lászlóné közlése ANTOLIK Arnold, dr. (Arad, 1885. okt. 18. – Budapest, 1960) Jogász, Szentendre főjegyzője, majd polgármestere, árvaszéki elnök. Pozsonyban érettségizett, ahol apja a főreáliskola igaz-

gatója volt. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Itt ismerkedett meg a korszak neves művészeivel. Apja kérésére átiratkozott a jogi karra. Doktori diplomáját a kolozsvári egyetemen szerezte. Az I. világháború alatt Almássy Lászlónak (l. ott), a szentendrei körzet országgyűlési képviselőjének a titkára. ~ nevéhez fűződik a debreceni hadikórház építése. Szentendrére Almássy javaslatára került. 1915-től a város főjegyzője. 191611


ban egyhangúlag polgármesterré választották. Vezetése idején bővítették a városházát, rendezték a Duna-partot, a Pest Vármegyei Kőbánya és Útépítő Rt. megalapításával feltárták a Dömör-kapui kőbányát. Az izbégi állami népiskola fellendülése is az ő nevéhez kapcsolódik. Több helyi egyesületben töltött be vezető tisztséget: például elnöke volt a Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztályának. Az 1922-es választások után a rendszer B-listára tette, polgármesteri megbízatását megszüntették. Ekkor vállalta el a villamosítást végző Buda-vidéki Villamossági Rt.-nél az ügyvezető igazgatói állást. Ezután alakul ki Szentendre és környéke villamos árammal való ellátása. 1926ban házat építtet Pismányban (Cseresznyés út 13.). Az építkezés során találták meg kertjében a botanikusok által máig számon tartott jégkori növényritkaságot, a szentendrei rózsát (Rosa Sancti-Andreae). 1928-ban a vállalattól végkielégítéssel megvált, és főleg publikálással, gazdálkodással foglalkozott. 1950-ig a Szentendrei Hegyközség tevékeny tagja. Főbb írásai: Vegetáriánusok letelepítési kísérlete Szentendrén (1931), ezzel az írással támogatta a Kőhegy alatt, a Bubánban a vegetáriánusok letelepítési kísérletét; Mi volt Szentendre és mi lehetne?; Célkitűzési kísérletek a várospolitikában (1932). Hasonmás kiadása megjelent a Ferenczy Múzeum gondozásában (2002). 1932-ben megszervezte és megjelentette az Életreform időszaki folyóiratot, megírta az Életreformer telepesek szabad földszövetkezete című füzetet, ami vázlat az alapítási tervhez. 1934-35-ben a szentendrei polgármester-válság idején újból bekapcsolódott a politikába, a békét és társadalmi fellendülést ígérő Városi Gazdasági Párt vezetését is elvállalta. A polgármester-választásnál veszített a Független Polgári Párttal szemben, de mint virilista továbbra is részese maradt a városi politikának. 1945-ben belépett a Parasztpártba. Szorgalmazta a levendula telepítését, terve az 1950-es évek politikai fejleményei miatt azonban megbukott. 1950-ben villáját a hozzátartozó kerttel államosították (az épület jelenleg a Pest Megyei Önkormányzat tulajdona). Koholt 12

vádak alapján bíróság elé állították, elítélték. A börtönből Sztálin halála után amnesztiával szabadult. Élete végéig szükséglakásban élt, de hű maradt Szentendréhez. Két gyermekét: ~ Évát és ~ Arnoldot a villa kertjében egy kriptában temette el. Melléjük kerültek ~ és felesége hamvai is. A kert ezen része 1969-ben a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal tulajdona lett. Ma a Danubius Szálló áll rajta. Fia, ~ Árpád exhumáltatta szülei és testvérei hamvait, és a család még megmaradt birtokán helyezte örök nyugalomra. F.: Duna menti nyaralóhelyek; Schleininger Tamás: Dr. Antolik Arnold polgármester (Szentendrei Polgár, 1994. dec.); Szemelvények Antolik Arnold várospolitikai elképzeléseiből Máté György bevezetőjével (Szentendre és Vidéke, 1997. okt. 21., nov. 7., 14., 21., 28., dec. 5. ,12.); Miakich Gábor: Gondolatok Antolik Arnold várospolitikai elképzelései kapcsán (Szentendre és Vidéke, 1997. nov. 28., dec. 5., 19., 1998. jan. 9.); fia, Antolik Árpád közlése ANTONY Béla, dr. (Belényes, 1880. febr. 6. – ?) Jogász. Tanulmányainak befejezése után Szentendrén nyitott ügyvédi irodát. 1910-től a Szentendre és Vidéke című lap főszerkesztője. 1913-ban polgármesterré választották, de csak rövid ideig állt a város élén, mert 1915-ben E s z t e rg o m b a költözött, ahol szintén polgármesterként tevékenykedett. A közigazgatás mellett írással is foglalkozott. Szakcikkei különböző folyóiratokban jelentek meg. A Magyar Társadalomtudományi Társaság, a Természettudományi és Földrajzi Társaság tagja, a Petőfi Társaság pártoló tagja, a X. cserkészkerület társelnöke volt. F.: A magyar társadalom lexikonja; Pethő


Németh Erika: Polgármesterek, tanácselnökök Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1994. nov. 1.) APÁTI ABKAROVICS Béla (Érmihályfalva, 1888. dec. 15. – Szentendre, 1957. márc. 21.) Festőművész. 1910–1914 között Ferenczy Károly (l. ott) és Réti István tanítványa a főiskolán, majd Nagybányán (1920–1927). Először a Nemzeti Szalonban állított ki (1920), majd a Nagybányai Festők Társaságának kiállításain szerepelt. Először Réti István tanítványaként látogatott Szentendrére, de élete végéig inkább Nagybányához kötődik. Művei közt 1930–34-től találkozunk szentendrei témájú képekkel. Különös érzékkel fordult a szentendrei táj felé. A 30as évek végén végleg itt telepszik le. Szép tájképeivel, munkásokat ábrázoló festményeivel, rézkarcaival többször szerepelt országos, sőt külföldi kiállításokon. 1969-ben róla nevezték el az akkor felépült 12 műteremlakásos új művésztelep melletti egyik utcát. Hamvai a szamárhegyi római katolikus temetőben pihennek felesége, Lukáts Sarolta (1906–1983) hamvai mellett. F.: Művészeti kislexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása APOR (10. sz.) Taksony nagyfejedelem hadvezére a kalandozások korában. 958-ban ő vezette a magyar hadat Bizánc falaihoz. ~ nyári szálláshelye a mai Bükkös-patak környéke volt. A patakot Szent István 1009-es oklevele Apurignak (Apor vizének) nevezi. A mellette lévő falut Györffy György történész Szentendrével azonosítja. A hagyo-

mány szerint ~ -t a Bükkös-patak forrásvidékén temették el. A helyi Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület javaslatára Szentendre város a patakot a Kossuth Lajos utcánál átszelő hídon 2004. augusztus 20-án emléktáblát helyezett el emlékére és tiszteletére. F: Győrffy György: István király és műve; Horváth Lajos: Szentendre korai évszázadai (Szentendre és Vidéke, 1999. szept. 17.); Máté György: Emléktábla a Bükkös-patak hídjánál (Szentendrei Tükör, 2004. 8. sz.) ÁPRILY Lajos, korábban Jékely (Brassó, 1887. nov. 14. – Budapest, 1967. aug. 6.) Költő, műfordító. A nagyenyedi Bethlen Kollégium (1909–1926), majd a kolozsvári református kollégium tanára. 1929ben Budapestre költözött, ahol előbb a Lónyay utcai református gimnázium tanára, majd a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet és Gimnázium igazgatója (1934– 1943). 1943-ban a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le. Elvonultságából, a völgyből azonban mindig szívesen jött át Szentendrére, ahol művészekkel, író és költő barátaival, olvasóival találkozott. Soós János (l. ott) szentendrei ferences szerzetes javaslatára a költő nevét vette fel 1987-ben a szentendrei Ferences Gimnázium melletti kis tér. Ugyanekkor helyezték el a gimnázium falában ~ leánya, Jékely Márta szobrász apját ábrázoló portréját. F.: Új magyar irodalmi lexikon I.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; dr. Soós János: Az Áprilycentenárium elé (Szentendre és Vidéke, 1987. szept.)

13


ARANYOSSY Gyula (?, 1845. febr. 28. – Újpest, 1906. nov. 21.) Színész, rendező, színigazgató. Jellemkomikus és bonviván szerepeket játszott, minden szerepkörben otthonosan mozgott. 1864-ben Kétszery József társulatánál kezdte a pályát. 1894–1899 között kisvárosokban lépett fel. Kétszer házasodott, mindkét felesége: Mann Jolán és Zombori Árva Gizella, színésznő volt. Nem tudjuk, hogy ~ mikor és meddig élt Szentendrén. Csupán azt rögzítette a református egyház anyakönyve, hogy fia itt született, s ő mint a gyermek apja, szentendrei lakosként van bejegyezve, lakcím nélkül. F.: Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997, ápr. 12.) ARATÓ János (Szentes, 1919. jan. 3. – Szentendre, 1989. szept. 26.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa volt. A Műszaki Egyetemen rajztanárként oktatott. 1959-től élt Szentendrén. Enteriőröket és tájképeket festett. Olajképein a szerkezetet hangsúlyozza, színpompás grafikáin a képzelet uralkodik. Két sgraffitója a Szolnoki Vegyi Művek lakótelepét díszíti. Kollektív kiállítása volt Budapesten, a Fényes Adolf teremben (1952, 1961). F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve ÁRVAY NAGY Kálmán (Tormahida, 1853 – Szentendre, 1927. márc. 19.) Postatisztviselő. A Magyar Királyi Országos Posta- és Távirda-számvevőségnél dolgozott. Felesége, Szofrity Emília régi szentendrei szerb család leszármazottja. Lányuk ~ Ilona, Onódi Béla (l. ott) festőművész első felesége volt. Az Alkotmány u. 5. szám 14

alatti emeletes polgárházban laktak. Az egész család a városi köztemetőben van eltemetve. F.: Dietz Ferenc közlése ATANACKOVICS Platon (Zombor, 1787. júl. 12. – Újvidék, 1867. ápr. 9.) Szerb ortodox püspök. Pappá szentelése után 1812-től 1817-ig Szentendrén, majd Zomboron volt tanár. Szerzetessé szentelése után három évig, 1832-től a krusedoli kolostor elöljárója, 1839-től budai püspök. Tankönyveket, bibliamagyarázatokat, alkalmi egyházi beszédeket, énekeket publikált szerb nyelven. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Sava, episkop šumadijski, Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka AVAKUMOVICS Avakum (Szentendre, 1774 – Szentendre, 1811. máj. 9.) Katona, költő és zeneművész. Katonaként bejárta egész Európát, miközben fuvolajátékával – melyet 12 éves kora óta lelkesen gyakorolt – nagy hírnévre tett szert. 1810ben a háborúkban szerzett tizenegy sebe miatt a katonai szolgálatról lemondott. Hazatért, és továbbiakban csak a zenével és költészettel foglalkozott. Készített egy zeneszerszámot is, a róla elnevezett avacumikát. A hangszer hasonlított a cytharához, de volt billentyűzete is. Kéziratban maradt szerb és német nyelvű verseit Vitkovics Mihály író és költő, Kazinczy Ferenc barátja megpróbálta kiadni. Valószínűleg nem sikerült. ~ halála után tiszteletére Vitkovics lefordította és megjelentette Gottlieb Hiller német költő Avakumovics Avakum harántsípjának géniuszához című versét. Az ~ család a Püspök (ma Alkotmány) utcában élt. Az innen nyíló kis köz az 1940-es évektől máig az Avakuvomics köz nevet viseli. Az itt elhelyezett emléktábla tudatja, hogy a zenészköltő a szomszédos szerb püspöki székesegyház kertjében van eltemetve. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Dietz Ferenc: Hogyan került ember a falba? (Új Szentendrei


Hírlap, 2000, febr. 26.); Dietz Ferenc: Ki volt Avakumovics? (Új Szentendrei Hírlap, 2000. márc. 11.); Dr. Gelencsér Gyula: Avakumikán játszott az egykori granicsár (Szentendrei Körkép, 1996. máj. 1.); Dr. Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti; Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai AVAKUMOVICS István (Szentendre, 1756 körül – Temesvár, 1822. jún. 22.) Szerb ortodox püspök, jogász és teológus. Tanulmányait Jovan Rajić-nál végezte. Mojsije Putnik érsek udvarába fogadta, ahol diakónus, presbiter volt. 1789-től a görgetegi kolostor elöljárója. 1798. március 15én gornjokarlováci püspökké választották, majd a Bécsi Magyar Királyi Kancellária szerb referense lett. 1801. május 19-től temesvári püspök. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Sava, episkop šumadijski, Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka AVAKUMOVICS Jovan (Szentendre, 1748 – ?, 1810 körül) Költő. A Tisza mentén szétszóródott szerbség társadalmának tekintélyes személyisége. Az 1790-es temesvári szerb kongresszuson Sztratimirovics István érsek ellenfeleként lépett fel. Az úgynevezett polgári líra legkiemelkedőbb képviselője volt, annak ellenére, hogy csak néhány verse maradt fenn. Közülük a legismertebb a „Hiljada sedam sto sedamdeset leto peto” kezdetű, melyben keserűen fordul szembe az ingadozó női erkölccsel és divatossággal. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből BABICS Ferenc (?, 1896 – ?) Szabómester. 1912-ben szabadult fel, majd Budapesten, Győrött és Pozsonyban volt segéd. Az első világháborúban az orosz fronton harcolt, ahol megsebesült. Több kitüntetést kapott. 1932-ben lett önálló iparos Szentendrén. F.: Duna menti nyaralóhelyek

BABICZ János (Szentendre, 1885 – ?) Dohány kisárus. 1916-ban az orosz harctéren, 1917-ben a román fronton, 1918-ban az olasz hadszíntéren harcolt. Súlyos sebesüléssel olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919-ben csererokkantként került haza. F.: Magyar gyalogság BALÁZS Árpád (Kolozsvár, 1874. nov. 16. – Budapest, 1941. márc. 23.) Rendőr, zeneszerző. Jogi tanulmányai közben a kolozsvári konzervatóriumban hegedű tanszakot végzett és zeneszerzést tanult. 1919-ig árvaszéki tisztviselő Zilahon, utána Budapesten a rendőrség szolgálatába lépett. 1924-től főkapitány-helyettes. Több, kora kispolgári és dzsentri ízlését kielégítő dala széles körben elterjedt (Gyere velem akáclombos falumba, Rácsos kapu, rácsos ablak, Ahogy én szeretlek). A 20-as években villát vásárolt Szentendrén, Pismányban. Általában itt töltötte nyarait. A helyiek emlékezete szerint itteni élménye nyomán írta a Piros pettyes ruhácskádban láttalak meg téged című dalát. Az ihlető leány nevét azonban titok fedi. Villájában 1945 után egy ideig könyvtár működött. A dalszerző helyi népszerűségére vall, hogy tíz évig a zeneköltő nevét két utca is őrizte a városban. Pismányban, a villájához közeli utca 1958 óta az ő nevét viseli, a Pannónia-telepen róla elnevezett utcát 1969-ben Mező Imre nevével cserélték fel. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei BALÁZSY Sándor (Pretzner, 1857 – Szentendre, 1923. ápr. 22.) Színész, rendező. A vándorszínészek nehéz kenyerét ette. Először 1876-ban Kétszery József társulatánál hallani róla. Később hol ennél, hol annál a társulatnál talált társakra, kedvezőbb megélhetésre. Csóka Sándor (1879, 1887–89), Mosonyi Károly (1880– 1883, 1886), Bodó Sándor (1897–1900) társulatának tagja. Leginkább karakter szerepeket játszott. Híres szerepe volt Harpagon (Moliére: Fösvény című darabjában). Utolsó szerződése Farkas Ferenc társulatához kö15


tötte (1908–1910). Valószínűleg ezután telepedett le városunkban énekesnő feleségével, Szőllősy Ilonával. F.: Magyar színházművészeti lexikon; Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. ápr. 26.) BÁLINT Endre (Budapest, 1914. okt. 27. – Budapest, 1986. máj. 4.) Festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Aba-Novák Vilmos tanítványa. 1936-tól 1941-ig nyaranta Szentendrén dolgozott. Életének, művészi pályakezdésének fontos színtere volt a város. Az akkor itt megtelepedő és alkotó művészek életéről Szántó Piroska (l. ott) Bálám szamara és saját két könyve, az Életrajzi törmelékek és a Hazugságok naplója sok dokumentumértékű adattal szolgál. 1957–61 között Párizsban élt. Itt készítette el a Jeruzsálemi Biblia illusztrációit. Mucsi András így jellemzi munkásságát egy 1981-es katalógus szövegben (Bálint Endre festőművész kiállítása, Szentendrei Képtár): „A hetvenes évek elején Bálint a maga módján felújítja a szerb egyházművészet közösségi hagyományait és variációs lehetőségeit: a Vajdától örökölt szentendrei motívumokat – tovább gazdagítva a Párizsi Iskola mesterein finomult saját festői világát.” Ifjúkori élményei hatására az 1960-as évektől ismét rendszeresen kijárt Szentendrére. Szürrealista stílusban festett. Vajda Lajos (l. ott) művészeti hagyományainak folytatója, a városhoz is kötődő Európai Iskola egyik reprezentáns képviselője. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon I–III.; Új magyar életrajzi lexikon I.; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, 16

költők Szentendrén; György Péter – Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja; Szabadi Judit: Bálint Endre; Szabadi Judit: Montázsok BÁLINT Rezső (Budapest, 1885. okt. 14. – Budapest, 1945. nov. 18.) Festőművész. Nyomdásznak készült, majd Vesztróczy Manónál, Szablya-Frischauf Ferencnél tanult festeni. 1907-től nyaranként Nagybányán dolgozott. 1909-ben a KÉVE művésztársaság keretében rendezte első budapesti kiállítását. 1910-11-ben Párizsban Modiglianival közösen bérelt műtermet a Montparnasse-on. 1911-12ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1919-ben Formák, foltok, vonalak című tíz kőrajzot tartalmazó mappája jelent meg Kosztolányi Dezső bevezető írásával. 1920tól a Szentendréhez tartozó Izbégen élt, és főleg tájképeket festett. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Pethő Németh Erika: Az elfelejtett festő (Szentendre és Vidéke, 1996. jan. 1.) BALOG Ferenc (Pomáz, 1894. nov. 21. – Szentendre, 1964. szept. 24. ) Lópatkoló és kocsi-kovács mester. 1916ban orosz fogságba esett. Részt vett a murmanszki vasútépítésben, majd Omszkba került, ahol műhelye is volt. Anyanyelvi szinten megtanult oroszul. Sokrétű, hasznos tevékenysége miatt felajánlották neki a letelepedést, de ő 1920-ban hazatért. Iparát, melyet Pomázon atyja üzemében tanult ki, 1921 óta önállóan folytatta Szentendrén, a Vörösmarty utca 3. szám alatt. A helyi ipartestület elnöke volt. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32; leánya, Horváth Ákosné közlése BALOG Ferenc, ifj. (?, 1923. jún. 12. – Szentendre, 1994) Cukrász. Szakmai vizsgáját az August cukrászatnál tette le. Iparát 1951–1994 között Szentendrén, a Rab Ráby tér 5. szám alatt folytatta, ahol gyertyaöntő és mézeskalácssütő műhelyt is működtetett. F.: Horváth Ákosné közlése


BALOGH Gyula (Gelencz, Háromszék megye, 1898 – Szentendre, 1959) Pékmester. Brassóban szabadult fel, s mint segéd több helyen dolgozott. 1917-ben került Szentendrére, két évvel később idős mesterétől átvette a Fő tér 7. szám alatt működő pékséget. Ugyanebben az évben megnősült. Az asztalos családból származó felesége, Leikep Anna (1896–1987) is mellette dolgozott a sütödében. ~ több egyházi és közéleti tisztséget töltött be: volt hitközségi képviselő, a Római Katolikus Legényegylet választmányi tagja, városi képviselő és ipartestületi pénztáros. F.: Duna menti nyaralóhelyek; Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében II., kereskedők és portékáik (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 14.); lánya, Balogh Lola közlése BALOGH József (Szentendre, 1900. okt. 11. – Budapest, 1978. márc. 26.) Tanító, iskolaigazgató. Felesége Tompa Márta tanítónő. A tanítóképző elvégzése után 1922-ben szülővárosában a templomdombi Római Katolikus Fiúiskola tanára lett. Később ugyanitt igazgató (1937– 1949). A két világháború közötti Szentendre egyik meghatározó személyisége volt. Ő szervezte meg a 914. sz. Endre cserkészcsapatot, melynek parancsnoka is lett. Barátjával, id. Czibulka Gyula (l. ott) gyógyszerésszel festették fel az első turistajeleket a Pilisben. Vízi cserkészei a maguk építette kajakokban minden év augusztus 20-án látványos lampionos csónakfelvonulást rendeztek. Az elemi iskola mellett délutánonként az Ipariskolában is tanított és vezette az iskolai könyvtárat. Szabadidejét a legényegyletnek szentelte. Színdarabot tanított be, díszletet készített,

néha szerepelt is. Életét a köznek szentelő, sokoldalú, fáradhatatlan, igazi néptanító volt. F.: Pethő Németh Erika: Iskolai könyvtárak Szentendrén (Pest Megyei Könyvtáros, 1991/1.); fia, Balogh László festőművész közlése BALOGH Lajos, id. (Ádász-Tevel, 1858. máj. 4. – Szentendre, 1934. febr. 23.) Kőművesmester, apai ágon Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros leszármazottja. ~ József (l. ott) édesapja. Felsőipari iskolát végzett. Pápáról került Szente n d r é r e . Műhelye a Bükköspart 61. szám alatt működött. Helyén ma az unoka, ~ László festőművész háza áll. A városban mintegy harminc ház építése fűződik a nevéhez, pl. a régi egészségház, a Gádoros-ház, a Reviczky-villa, a szerb püspöki palota. F.: unokája, Balogh László közlése BALOGH Lajos (Komárom, 1903 – ?) Hivatásos katona. 1922-től 1926-ig a testőrségen szolgált. Mint testőr-szakaszvezető szerelt le és lépett a Hangya Szövetkezet szolgálatába. Hevesen, Vámosgyörkön, Gombán dolgozott, majd a szentendrei fiók vezetője lett. Ő írta a szentendrei bicsérdista kolóniával kapcsolatos, A méhészkedés című könyvet. A kiadványt reklámozó nyomtatvány szerint háza Pismányban állt. F.: Duna menti nyaralóhelyek BÁN Béla (Budapest, 1909. máj. 14. – Tel Aviv, 1972. febr. 6.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa. 1934-től a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja. 1936 nyarán Ámos Imréékkel (l. ott) jött először Szentendrére. 17


Festészetét a szürrealizmus és expresszív formanyelv jellemezte. A 40-es években az Európai Iskola tagjaként a Kállai Ernő-féle „bioromantika” szellemében festett, majd a szovjet típusú szocreál feltétlen híve lett. Az 1942-ben megjelent 18 művész 48 rajz című albumban látható Virág című rajza az egyik legszebb, legjellegzetesebb példája annak, ami művészetét Szentendréhez kötötte. 1956-tól külföldön élt. 1965–72 között a Tel Aviv-i képzőművészeti főiskola tanára. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; György Péter – Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet BÁNÁTI SVERÁK József, Schwerak, Schverák (Temesvár, 1897. okt. 6. – Szentendre, 1951. jan. 3.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Glatz Oszkár növendéke. Németországi tanulmányútja után 1927ben letelepszik a városban. A Szentendrei F e s t ő k Társaságának egyik alapító tagja. Hamar beilleszkedik a város életébe. 1929-ben a KÉVE művészegyesület kiadásában megjelent szentendrei képeslapon már az ő festménye népszerűsíti a várost. Szentendrén dolgozó három festőbarátjával közösen készítették el a 30-as években a középkori alapokon álló római katolikus plébániatemplom freskóját. 1936-tól haláláig az itt működő Szentendrei Római Katolikus Egyházközség gimnáziumában rajzot tanított. Több szentendrei mestert is tanított (Deim Pál, Balogh László). 1998. március 27-én, születésének 100. évfordulójára emlékezve az egykori iskola falán (ma II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium) a város önkormányzata márvány emléktáblát helyezett el. A művész több képét a Nemzeti Galéria és a 18

helyi Ferenczy Múzeum őrzi. 1969-ben az új művésztelep átadásakor a telep egyik határutcája ~ nevét vette fel. Feleségével, Kiss Ilonával (1907–1990) a szamárhegyi római katolikus temetőben vannak eltemetve. Sírkövére a mozaikot a festőtárs és barát, Deli Antal (l. ott) tervezte. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Szánthó Imre: Megérdemelne egy emléktáblát (Szentendre és Vidéke, 1997. okt. 3.); Üdvözlet Szentendréről! BÁNOVSZKY Miklós (Besztercebánya, 1895. jan. 17. – Szentendre, 1995. jan. 10.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke. Egyaránt festett aktot és tájképet. Az újklasszicizmushoz kötődött. A Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja. A két világháború között mint portréfestő vált ismertté, a felső középosztály és az arisztokrácia ismert alakjairól festett arcképeket. E korszakának kiemelkedő darabja a Paizs Goebel Jenőről (l. ott) és Barcsay Jenőről (l. ott) festett kettős portré, mely a szentendrei Ferenczy Múzeumban található. Az 50-es évektől haláláig zsánerképek, tájak, utcarészletek ábrázolása jellemzik pályáját a dekoratív naturalizmus szellemében. Szentendre város díszpolgára (1988), 1995-ben a Magyar Köztársaság kiskeresztjével tüntetik ki. Haláláig a városban élt. A szentendrei művészettel és művészekkel kapcsolatos naplója, visszaemlékezései Egy festő naplója címmel dr. Hann Ferenc művészettörténész gondozásában, 1996-ban jelent meg. A városi köztemető díszsírhelyén van eltemetve. F.: Művészeti kislexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szent-


endrei festészet; Chikán Bálint: Bánovszky Miklós emlékére (1895–1995) (Szentendre és Vidéke, 1995. febr. 1.) BARABÁS Lilla (Nagybánya, 1834. márc. 29. – Szentendre, 1909. jan. 12.) Színésznő. Pályájáról kevés adat ismert. Fejér Károly színigazgató nevelte hároméves korától. 1843-ban gyerekként is szerepelt már. Rövid időre a Nemzeti Színház tagja volt (1846-1847). Főbb szerepei: Veronika (Vahot: Farsangi iskola), Otil (Benedix: A bácsi), Zsuzsika (Szigligeti E.: A rab). Valószínű, hogy nyugdíjas színészként telepedett le Szentendrén, s haláláig a városban maradt. F.: Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. máj. 10.); Színháztörténeti lexikon BÁRÁNY Oszkár (Szentendre, 1879 – ?) Textilnagykereskedő, részvénytársasági igazgató. Iskolái elvégzése után a textilszakmában dolgozott. Az I. világháború előtt textilgyára volt Morvaországban, amelyet a háború alatt áttelepített Budapestre. Alapító elnöke volt a Magyar Textilkészítők Országos Egyesületének. Ő alapította a Kőbányai Szövőgyár Rt.-t, a Standard Bankot, a Bárány Oszkár és Neje Budai Ambulatóriumot. Elnöke volt a Budapesti Zsidó Gimnázium Baráti Egyesületének, tagja az Egységes Községi Polgári Pártnak és a székesfőváros törvényhatósági bizottságának. F.: Amíg városatya lettem… (szerk. György Endre) BÁRCZY István (Budapest, 1882. okt. 21. – La Tour de Teilez, Svájc, 1952. dec. 18.) Politikus, jogász. Wekerle Sándor és KhuenHéderváry Károly miniszterelnökök személyi titkára (1905–1912), a kormányelnöki osztályon dolgozott 1913–1922 között vezető beosztásban, miniszterelnökségi adminisztratív államtitkár (1928–1944), a minisztertanács jegyzője (1921–1944), Horthy Miklós bizalmi embere. 1945-46-ban több háborús főbűnös perében fontos vallomást tett. Felesége Goldberger-lány volt. ~ itt élt

a család villájában Szentendrén, az Ábrányi Emil utcában (a későbbi szülőotthonban). Amikor 1944-ben a nyilasok szembefordultak a kormányzóval, a mellette dolgozó angolbarát ~ is egyre inkább az útjukban állt. 1944. június 28-án Baky László (a Szálasikormány későbbi belügyi államtitkára) irányításával merényletet követtek el ellene itt, a szentendrei villában. A merénylet nem sikerült, nem esett baja. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Bokor Pál: Zsákutca; Pethő Németh Erika: Merénylet magyar módra (Új Szentendrei Hírlap, 1995. nov. 25.) BÁRCZY János (?, 1883. ápr. 6. – Szentendre, 1974. aug. 28.) Kádármester. Szentendre utolsó, „világhírű” hordókészítő mestere, aki Erzsébet királynőnek is készített egy pálinkáshordót. A walesi herceg kitüntető elismerése, a svéd király dicsérete, Korda Sándor, a világhírű amerikai filmrendező kedves gratuláló levele és számos kiállítási elismerés, díszoklevél, fénykép tanúskodik a mester tudásáról, szorgalmáról. ~ a Képzőművészeti Alapnak dolgozott, és ők exportálták a szentendrei faragott hordókat. A mester élete végén saját házában, ahol műhelye is volt, a Bogdányi utca 30. szám alatt eszközeiből és készítményeiből egy kis múzeumot rendezett be. Ma itt működik az ő nevét viselő Bárczy Fogadó és Étterem. F.: Szánthó Imre: Világhírű kádármester (Pest Megyei Hírlap, 1958. márc. 29.) BARCSAY Endre (Sárkeresztúr, 1893. márc. 25. – Szentendre, 1976. aug. 19.) Tanító, iskolaigazgató. A tanítóképzőt Máramarosszigeten végzete el 1912-ben, majd 1922-ben Szentendrére nősült, s ettől kezdve Izbégen tanított. 1946-ban a tantestület egyhangúlag igazgatóvá választotta, de három évvel később kuláknak bélyegezték, és azonnali hatállyal felmentették. Nyugdíjazásáig, 1955-ig tovább tanított az izbégi iskolában számtant, mértant és fizikát. Egykori lakásukban (Dumtsa Jenő u. 2.) lánya működteti a Régimódi Vendéglőt. A városi köztemetőben van eltemetve. 19


F.: Pethő Zsoltné Németh Erika: Százéves az izbégi iskola (1902–2002) BARCSAY Jenő (Katona, 1900. jan. 14. – Budapest, 1988. ápr. 2.) Festőművész. A magyar konstruktivizmus egyik legjelentősebb mestere. 1929 tavaszán látogatott először Szentendrére. 1945– 75-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma egyetem) anatómia és tárgyábrázolás professzora. 1965-ig a nyarait töltötte itt, majd végleg letelepedett a városban, és saját műteremházában dolgozott. A Szentendréről és környezetéről készített művein (Pismányi dombok, Szentendrei udvar, Kőhegy) alakította ki saját stílusát. A városhoz címmel is kapcsolódó alkotásai: Szentendre (rézkarc) 1931, Pismányi dombok 1933, Szentendrei udvar 1935, Szentendrei templom kereszttel 1962, Szentendrei mozaikterv (felállítva a Nemzeti Színház előcsarnokában, 1968), Szentendrei mozaik (felállítva a Pest Megyei Könyvtár előcsarnokában, 1975). Számtalan kortárs művész tekinti mesterének, közülük most csak Balogh Lászlót és Deim Pált említenénk. Hosszú élete során szinte valamennyi művészeti díjat megkapta. Utolsó éveiben mint festő a minimal art-ig jutott el. Korábban emlékezetes rézkarcokat, szitanyomatokat készített, majd néhány fő művéről nagyméretű gobelin készült Czakó Margit kivitelezésében. Három jeles albumot adott ki, melyeket az egész világon (Japántól Hollandiáig) tankönyvként használnak (Művészeti anatómia, 1953; Ember és drapéria, 1958; Forma és tér, 1960). A mester alkotásainak bemutatására a Dumtsa Jenő utcában (Stéger Xavér Ferenc (l. ott) operaénekes szülőházában) még a festőművész életében múzeum nyílt (1978. ápr. 21.). Zenta utcai házához közel, 20

egy hangulatosan kialakított kis tér 1996 óta viseli ~ nevét. Ugyanez év november 24-én a téren felállították a mester élethű szobrát, Szabó Tamás szobrászművész alkotását. Lakóházán 2003. április 2-án emléktáblát avattak. Hamvait Budapesten, a Fiumei úti temetőben helyezték örök nyugalomra. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Művészeti kislexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon I.; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Petényi Katalin: Barcsay Jenő; László Gyula: Barcsay Jenő; Genthon István: Barcsay Jenő; Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékeim; B. Sz. E.: Szentendrei sirató Barcsay Jenőért (Szentendre és Vidéke, 1988. máj.) BARTA István (Hódmezővásárhely, 1892. okt. 14. – Budapest, 1976. szept. 11.) Festőművész. 1912-ben fejezte be az Iparművészeti Főiskolát, majd Münchenben és Párizsban tanult tovább. Először 1910 tavaszán barátjával, a festő Messinger Istvánnal véletlenül került Szentendrére. Látogatásait később megismételte. 1929 és 1930 nyarán több időt töltött itt, a művésztelepen egy szobát is kapott. Tárgyilagos szerkesztéssel, de finom lírával készült több szentendrei képe is ismert. 1931-től ismét a külföldet járja. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve BAUER Ignác (20. sz.) Sütőmester. Üzlete Szentendrén, a Fő tér 7. szám alatt volt. 1928-ban szabadult fel, 1930-ban lett önálló mester. A visszaemlékezések szerint Náci bácsi sütödéjében egy tanulóval és két segéddel havonta 1500 mázsa lisztet dolgozott fel, a helyi fűszeresek és a KISOK szállítója is volt, s mindenhol nagy közszeretetnek örvendett. A II. világháborúban a katonák itthon maradott családjait saját pénzéből támogatta. F.: Magyar ipar almanachja; Tüskés Lászlóné Drobilits Éva: Szentendreiek arc-


képcsarnoka (Új Szentendrei Hírlap, 1998. jan. 24.) BAUMGARTNER György (Szentendre, 1874 – Szentendre, 1934) Kalaposmester, mozgóképszínház-tulajdonos. Szülei: Baumgartner János, Bösinger Rofina, felesége: Sztaupa Mária. Üzlete a Fő téren működött. Házában, a Duna-korzón barátja, Falk Lajos (l. ott) segítségével 1912-ben mozit alakított ki. Az Apolló Mozgóban a filmvetítések mellett gyakran tartottak színielőadást a helyi műkedvelő színjátszók. A ház 1945 után is moziként működött. ~ utolsó lakása a Kossuth Lajos u. 4. szám alatt volt. Feleségével együtt a városi köztemetőben nyugszanak. F.: Pilishegyvidéki útmutató; Falk Lajos visszaemlékezése a moziról (Szentendre a millenniumtól az első világháborúig 1896– 1914); Üdvözlet Szentendréről! BECK Judit (Budapest, 1909. aug. 16. – Budapest, 1995. ápr. 20.) Festőművész. ~ Ödön Fülöp szobrász leánya, Major Tamás színész felesége. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke. Az 1930-as évek második felétől gyakran dolgozott Szentendrén. Oldott posztimpresszionista stílusban készült tájképek és színészportrék, üvegfestmények, bábfigurák jellemzik munkásságát. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon I.; Új magyar életrajzi lexikon I.; Lovai Zsuzsa: Műhelysarok, 1993. (Magyar Iparművészet, 1994/1.) BEDNARZ János (Rózsahegy, 1860 – Szentendre, 1946. ápr. 16.) Magyar királyi kormányfőtanácsos, posta és távírda felügyelő, az Andrea Cementgyár

és Építőipari Rt. elnöke, a szentendrei I. ker. választott képviselője (1933). A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület, a gyám- és rendőrpénztár vizsgálóbizottságának tagja. A Vasút utcában álló villája egy 20. század eleji városi képeslapon is látható. 19341936 között a Szentendrei Római Katolikus Egyházközség világi elnöke. F.: Pilishegyvidéki útmutató; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület, 19131914; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Üdvözlet Szentendréről! BEHEIM István (19-20. sz.) Vendéglős. A város második legnagyobb vendéglője, melynek tulajdonosa volt, a Duna-parton várta a 20. század elején a hajón érkezőket és az arra járókat. A kocsma és kávéház – ahogy a tulajdonos hirdette – „a kerékpárosok, evezősök és turisták találkozóhelye”. De a városiak is szívesen jártak ide, hisz jó időben az utcai helyiségből figyelhették az élet zajlását. A koszt is remek volt, mert a tulajdonos felesége főzött. 1903-ban a helyi újság (Szentendre és Vidéke Hírlapja) is beszámolt a farsang utolsó napján itt tartott álarcos „nagy bolond estélyről”. A vendéglő látható az egyik korabeli városi képeslapon is. Később a Zöldfa étterem működött a helyén. F.: Ürmös Lóránt: Egy régvolt vendéglő (Szentendre és Vidéke, 1996. márc. 8.); Üdvözlet Szentendréről! BEINROHR Árpád (19-20. sz.) Vendéglős. A század első éveitől kezdve dolgozott a szakmában, amit pár évre megszakított részvétele az első világháborúban (1915), majd négy évig tartó orosz (uzsoki) fogsága. Innen hazatérve, 1919-től Szentendrén folytatta eredeti szakmáját. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára BEKE István, Wendelin (Szentendre, 1893. febr. 12. – Budapest, 1972. máj. 7.) Úszóbajnok, mérnök. A budapesti Állami Építészeti Hivatalnál tervezőmérnök. 21


Törökországban és Olaszországban hídés vasútépítés tervezése fűződik a nevéhez. A Budapesti Atlétikai Klub (BAK) és a Műegyetemi Atlétikai és Futball Club (MAFC) színeiben úszóversenyeken vett részt. Úszósportunknak időrendben a kilencedik világcsúcstartója a 400 m-en háton páros karral úszott 6:38.8-as idejével (1911. aug. 4.). F.: Új magyar életrajzi lexikon III. kieg. kötet BÉKÉS György (Vác, 1926. aug. 23. – Budapest, 1995. jan. 7.) Könyvtárigazgató. Szülővárosában, Vácott édesapjának nyomdája volt. Bölcsészdiplomát csak 1965-ben szerzett az ELTE-n, de már 1952-től a Járási-Városi Könyvtár igazgatója Hatvanban (1975-ig), majd Szentendrén, az akkor épült Pest Megyei Könyvtár és Művelődési H á z b a n (1975–1987). Publikációi jelentek meg a Könyvtári Figyelő, a Könyvtáros, a Könyv és Nevelés, a Pest Megyei Könyvtáros hasábjain. Több kitüntetésben részesült (Szocialista kultúráért, Kiváló Népművelő, Szabó Ervin-emlékérem, Munka érdemrend, Pest Megye művelődéséért). ~ haláláig itt is élt a városban. Budapesten, a Kozma utcai temetőben helyezték örök nyugalomra. F.: Pest Megyei Könyvtár, munkaügyi nyilvántartás BELICZKY János (20. sz.) Vincellér. A szakiskolát Tarcalon végezte. 1919-ben Molnár Mihály abaújszántói szőlőbirtokán kezdte működését. Szentendrei lakosként Tesser mérnök birtokán dolgozott. Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, majd a gorlicei áttörésnél 22 hónapra fogságba esett. Kitüntetései: kisezüst vi22

tézségi érem, bronz vitézségi érem, Károlycsapatkereszt. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára BENE Géza (Csáca, Szlovákia, 1900. ápr. 1. – Budapest, 1960. máj. 22.) Festő és grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Olgyai Viktor tanítványa. Az 1930-as évek második felétől járt ki Szentendrére. Művészete rokon az ugyancsak itt festő Barcsay Jenő (l. ott), Korniss Dezső (l. ott), Paizs-Goebel Jenő (l. ott) és Ilosvai Varga István (l. ott) művészetével. Szentendre mellett egy időben Nógrád megyében, Bánkon és Hollókőn is szívesen dolgozott. 1945 után a Szentendrén gyakran használt szerkezetes-expresszív előadásmódot követte. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Kortárs magyar művészeti lexikon I.; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet BENEY György, páter (Budapest, 1927. márc. 9. – Budapest, 2005. márc. 6.) Ferences szerzetes. Erdélyi gyökerű református család sarja. Katolizált, és jelentkezett a ferences rendbe. Teológiai tanulmányait Gyöngyösön és Egerben folytatta, de emellett a matematika-fizika tanári szakot is elvégezte. Tanított Szentendrén (1956– 1960), Esztergomban (1960–1963), majd ismét Szentendrén (1964–1980). Ezután papként szolgált Budán. Hamvait Budapesten, a Margit körúti ferences templomban, a rendház kriptájában helyezték örök nyugalomra. F.: Dietz Ferenc közlése BENICZKY Péter (Budapest, 1882. aug. 19. – ?) Főszolgabíró. Iskolái elvégzése után működését közigazgatási gyakornokként kezdte. Később külföldi tanulmányutat tett. Hazatérése után Szentendre rendőrkapitánya, majd a járás szolgabírája volt. Az I. világháború alatt mint tartalékos hadnagy harctéri szolgálatot teljesített, és számos kitüntetésben részesült. Leszerelése után főszolgabíróként Dunavecsén fejtett ki érté-


kes közigazgatási tevékenységet. Az evangélikus egyházmegye főjegyzője volt. F.: A magyar társadalom lexikonja

Kati, Zsuzsi meg a rózsák (Szentendre és Vidéke, 2004. febr. 13.); fia, ifj. Benkovits György közlése

BENKOVITS család A családi hagyományt, miszerint őseik dalmátok voltak, megerősítik a szentendrei római katolikus egyház anyakönyvei is. A török hódoltság idején a papok a magyar lakossággal együtt elmenekültek. Az itt maradtak lelki gondozását bosnyák ferencesek végezték. Az utolsó hódoltsági püspök is a boszniai obszerváns ferences provincia szerzetese volt. Valószínűleg ő küldte Bencovich szerzetest szolgálatra Szentendrére az 1600-as évek végén. Az ő idetelepülésétől és halálának 1703-as időpontjától kezdve napjainkig folyamatosan követhető a Bencovich (majd Benkovich, Benkovits) család a városban. Néhány név mellett azt is rögzítették, hogy dalmata, dalmatissa. A hódoltság idején Horvátországból több Benkovich család is átköltözött Magyarországra. Egyik águk, a Bars megyeiek a királytól nemességet kaptak. A szentendreiekről, akik máig őrzik a hagyományokat, Kiss Mária néprajzkutató könyvében emlékezik meg. A dalmát búcsú napján, június 24-én, Szent Iván ünnepén tartott tűzugrás a városban „a Benkovits család privilégiuma volt, lévén ők hegyi dalmátok.” Egy másik családi hagyomány szerint egyenes leszármazottai a reneszánsz ismert festőjének, Frederico Benkovich-nak.

BENKŐ Jolán (Marosvásárhely, 1848. febr. 2. – Szentendre, 1914. ápr. 24.) Operett- és népszínműénekes, emlékíró, színműíró. Apja: ~ Kálmán (1824–1890) színész és író, férje: Gaál Sándor színész. A színésznő partnerei között ott találjuk a kor neves komikusait, akik közül már csak Latabár Endre tűnik ismerősnek. Főbb szerepei: Ágnes (Csepreghy: A sárga csikó), Borbála (L’Arange: Aszali uram leányai). ~ Színészvér (1904) címmel könyvet írt. Utolsó fellépése (1905) után feltehetően nyugdíjas színészként telepedett le a városban. F.: Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. máj. 10.)

BENKOVITS György (Szentendre, 1912. febr. 11. – Szentendre, 2000. jún. 6.) Rózsakertész. Apja, ~ János (1885–1945) mezőőr és a szamárhegyi dalmátok vezetője volt hosszabb ideig. Testvérével, ~ Józseffel a várostól távolabb, az Ady Endre úton az 1930as évektől virágkertészetet működtetett. A hadifogságban szerszámnyélből faragta az első szobrát. Hazajövetele után rajzolni, festeni kezdett. Számos portrét készített szentendrei emberekről. Barátai voltak a művészek között. F.: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Kiss Mária: Délszláv népszokások a Duna mentén; Benkovits:

BERÉNYI JANIKI Miklós (Szeged, 1865. febr. 12. – ?) Színész, színigazgató-helyettes. 1885ben lépett színi pályára Gáspár Jenőnél. Harminckét évet töltött a színház világában. Tizenegy évig Szegeden működött színészként és igazgatóhelyettesként. 1905-től a budapesti Népszínház titkára és főpénztárnoka. 1911-ben ment nyugállományba. Valószínűleg ekkor költözött ki feleségével együtt Szentendrére, ahol állást is vállalt. Hét évig ő volt a városi végrehajtó. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára; Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. máj. 19.) BERKESI András (Budapest, 1919. nov. 30. – Budapest, 1997. szept. 14.) Író, József Attila díjas (1954). 1970-ben nyaralót vett Szentendrén. Élete végéig ideje nagy részét itt töltötte. Az 1970 óta megjelent műveit is 23


itt írta, amit az írások végén lévő keltezés is jelez. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén BETHLEN István, gróf (Gernyeszeg/ Gernesti, Románia, 1874. okt. 8. – Moszkva, 1946. okt. 5.) Politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1928–1945). Szabadelvű, függetlenségi, alkotmánypárti képviselő (1903-). A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált. A Teleki-kormány lemondása után, 1920. április 14-én miniszterelnök lett. 1931. augusztus 24-én lemondott, de a politikában továbbra is jelentős szerepet játszott, mint Horthy Miklós kormányzó tanácsadója. Szentendre 1926ban díszpolgárává választotta. 1943-1944ben egyik vezetője volt az angolszászok felé orientálódó politikai áramlatnak. Magyarország német megszállása után illegalitásba vonult. A szovjet hatóságok elfogták és a Szovjetunióba hurcolták. Hamvait 1994 júniusában szállították haza. F.: Magyar nagylexikon 3.; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin közlése BINDORFFER család Őseik a Mária Terézia kori betelepítések idején Bajorországból, Regensburg környékéről kerültek Szentendrére. A család névhasználatában az ősi két ff-es és az egy f-es írásmód egyaránt jelen van. BINDORFFER György, id. (Szentendre, 1852. márc. 22. – Szentendre, 1923. nov. 20.) Kerékgyártó és bognármester. 1872-ben szerzett mesterlevelet Szalay János szentendrei bognármesternél, majd bevonult a Magyar Királyi Honvédséghez, ahonnan 1885 decemberében, 24

12 évi huszár- és vonatkatonai szolgálat után bocsátották el. Ezután saját műhelyt nyitott az Alsó-Duna köz 1. szám alatti házban. Bár tudott magyarul is, családjában csak németül beszéltek. Felesége Pánisz Mária (1855–1934). Gyermekei közül négy élte túl: ~ Emma, aki a híres fogadalmi tárgyakat készítő viaszöntő, a szintén szentendrei Ottinger Károly felesége lett, valamint ~ János, ~ Ferenc és ~ József. F.: Bindorffer Györgyi közlése BINDORFER Ferenc, Borus (Szentendre, 1890. máj. 16. – Szentendre, 1952. ápr. 6.) Kerékgyártó és bognár. Id. Bindorffer György (l. ott) fia. Felesége Czikó Borbála (1887–1980). ~ a század eleji Szentendre színes, érdekes egyénisége volt. Kitanulta édesapja mesterségét, és 1908–1835 között megszakításokkal bognárként dolgozott. 1937-től haláláig a Szentendrei Papírgyár alkalmazásában állt. Szakmájánál jobban vonzotta azonban a művészet és az irodalom. Első, 1913-ban Szentendrén megjelent, Dalok című verseskötetéről dicsérőleg emlékezett meg a Pesti Hírlap. Ekkor vette fel a Borus művésznevet, de a városban ismerői, barátai Bindinek szólították. Egy-két versét közölte a Pesti Tükör és a Nap című újság is. Jó barátság fűzte a Szentendrei Festők Társasága művészeihez. Háza (Római temető u. 19.) manzárdszobáját szívesen vették ki fiatal festők. Itt lakott Bálint Endre (l. ott), aki Szobám Bindorferéknél címmel egy festményt is készített (a kép a Ferenczy Múzeum tulajdona). Második verseskötetét (A kerítésen túl, 1941) az ugyancsak Szentendrén alkotó Feszty Masa (l. ott) képei díszítik. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók,


költők Szentendrén; Tóth Antal: A szentendrei festők barátja (Dunakanyar Kurír, 1986. szept.); Szánthó Imre: Emlékezés Borus Bindorfer Ferencre (Szentendrei Polgár, 1994. 2. sz.) BINDORFER György (Budapest, 1921. márc. 30. – Szentendre, 1986. nov. 20.) Tanár. ~ Ferenc (l. ott) fia. A Szentendrei Református Polgári Iskola elvégzése után telefonműszerésznek tanult. Aktívan részt vett a KALOT mozgalomban, cserkészvezető is volt. Belépett a Kisgazda Pártba. Részt vett a második világháborúban, majd segédmunkásként dolgozott a Papírgyárban, ahonnan B-listázták. Közben leérettségizett és 1953-ban tanári diplomát kapott a Műszaki Tanárképző Főiskolán. 1953–1957 között az Ipari Iskola igazgatója. 1957-ben azzal az indokkal váltották le, hogy nem bizonyította be a párthoz és a munkásosztályhoz való hűségét. Az izbégi iskolába helyezték tanárnak, ahonnan 1982ben ment nyugdíjba. Élete során jelentős közéleti tevékenységet végzett, iskolai színdarabokat rendezett, városi ünnepségeket szervezett, járási szakszervezeti vezető, valamint 1957-től önkéntes tűzoltó volt. 1967ben a Községfejlesztési érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Felesége, Sodin Mária (1919-), szintén több évtizeden keresztül Szentendrén tanított. F.: lánya, Bindorffer Györgyi közlése BODH József (Tahitótfalu, 1861 – Szentendre, 1939. szept. 8.) Cipész, nyomdász, tanító. Mint állami vándor szaktanító költözött ki a fővárosból Szentendrére 1909-ben. Feleségével, Janovitz Annával a Szamárhegyen, a Bartók Béla utcában lakott (az ő korában: Angyalhegy, István u.). 1918-ban megvette a mai

Görög Kancsó étterem épületében (Görög u., Duna-korzó sarka) működő nyomdát, amelyben több helyi újságot, plakátot és nyomtatványt sokszorosítottak az 1920as években. Saját cipészeti kiadványa, a Czipész Szaklap és a Szentendrei Néplap is itt készült. 1912-ben a házát ábrázoló képeslappal kívánt boldog új esztendőt előfizetőinek. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Ürmös Lóránt: Páratlan párosítás: Harminc évig Szentendrén élt a híres cipész-lapkiadó (Szentendre és Vidéke, 1998. dec. 18.); Üdvözlet Szentendréről! BÓDY Tivadar, dr. (Budapest, 1868. jún. 2. – Budapest, 1934. jún. 5.) Jogász, a felsőház tagja, a HÉV vezérigazgatója. Már joghallgatóként a főváros szolgálatába állt, ahol előbb alpolgármesterré, majd 1918-ban polgármesterré választották. 1920-ban ment nyugdíjba. Szentendrén, a Pannónia-telepen telke és háza volt. 1925ben róla nevezték el a HÉV vágánya mellett futó utcát, amely 1948-tól Irányi Dániel nevét viseli. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei BOGDANOVICS Lukian (Baja, 1867. május 10. – ?, 1913) Szerb ortodox püspök, majd pátriárka, Brankovics György pátriárka unokaöccse. 1891-től szerzetes. 1897-től őt választották meg a budai szerb ortodox egyházmegye püspökévé. Az ő idejében épült Szentendrén a mai püspöki rezidencia. 1908-ban pátriárkává és karlócai érsekké választották. F.: Az Athenaeum nagy képes naptára 1919. évre; Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből BOKOR Kornélia, Engelszné (Döbörhegy, 1931. febr. 22. – Szentendre, 1980. jan. 27.) Ötvös, Munkácsy-díjas (1976). Nyomottanyagtervezőként végzett az Iparművészeti Főiskolán. Előbb a Textilfestő-gyárban, majd a budakalászi Textilfonóban dolgozott mint 25


művezető. 1963-tól egészségi okok miatt a textilfestés helyett ötvös zománccal foglalkozott. Az új műfajban készített művével az I. Országos Zománcművészeti Kiállításon (Salgótarján, 1969) díjat, valamint a városi tanács emlékplakettjét nyerte. Munkája díszíti a Brazíliai Magyar Nagykövetség fogadóját és a hévízi Termál Szálló hallját. Számos jelentős külföldi kiállításon szerepelt. Sírja a városi köztemetőben áll. F.: Új magyar életrajzi lexikon I. BOLMÁNYI Ferenc (Léva/Levice, Szlovákia, 1909. jún. 27. – Budapest, 1990. júl. 14.) Festőművész, érdemes művész (1978). Békéscsabán érettségizett, a Képzőművészeti Főiskolán Rónai Józsefnél tanult szobrászatot, és Magyar Mannheimer Gusztávnál festészetet. Miután nem tudott tagdíjat fizetni, kizárták a főiskoláról. Művészetét külföldi tanulmányutakon fejlesztette tovább. Volt Jugoszláviában, Olaszországban, Münchenben, Bécsben. 1936-ban, hazatérte után Szentendrén bérelt műtermet. A szentendrei festők (Paizs Goebel Jenő (l. ott), Vajda Lajos (l. ott), Ámos Imre (l. ott), Anna Margit (l. ott), Czóbel Béla (l. ott) és mások társaságában festett. A színek, faktúrák formaalkotó, kompozíciós lehetőségei foglalkoztatták, amelyeket „kozmikus realizmusnak” nevezett. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Kortárs magyar művészeti lexikon; S. Nagy Katalin: Bolmányi Ferenc BORÁGH Iván, dr., Klincsek (Székesfehérvár, 1893. máj. 21. – ?) Jogász, rendőrkapitány. A jogot Szegeden végezte. Részt vett az I. világháborúban mint egészségügyi hadnagy. A mozgósításkor a 69. gyalogezredbe vonult be, majd átkerült a 17. honvéd gyalogezredbe (1915). 1917 januárjában a szentendrei géppuskatanfolyamra vezényelték, ahol az összeomlás érte. 1919-ben a Vörös Hadseregben szolgált. 1920-tól 1940-ig számvevőként dolgozott Szentendrén. A levente szervezet főoktatója. 1944-ben Nagykanizsára inter26

nálták baloldali magatartása miatt. Miután Szentendrén a háború alatt a rendőrség működése átmenetileg megszűnt, 1945 januárjában megbízták a szentendrei rendőrség megszervezésével. 1949-ben rendelkezési állományba helyezték. Ezután Szentendrén gazdálkodott. A család 1948ban nagy összeggel járult hozzá, hogy az izbégi római katolikus hívek a szentendrei görögkeleti egyháztól megvásárolhassák a faluban lévő templomot. A templom alatt kiépített kriptában helyezték örök nyugalomra két gyermekét és feleségét, Kramarics Erzsébetet. F.: Hadtörténeti Levéltár, anyakönyvi iratok: 1893/217. sz.; 17-esek a világháborúban, 1937; Pilishegyvidéki útmutató; Egy évszázad krónikája; A Szent András-templom története BOROMISZA Tibor (Bácsalmás, 1880. márc. 8. – Szentendre, 1960. jan. 8.) Festőművész. Apja ~ János ügyvéd, Zenta város polgármestere. Iskolái: Ludovika Akadémia (1894–1898). Katonatiszti pályáját feladva 1902ben Ferenczy Károlynál (l. ott) kezdett festészeti tanulmányokat Budapesten, majd a mester meghívására Nagybányán folytatta 1903tól. Először 1921-ben telepszik le Szentendrén. Lakásai: Iskola u. 12. (Szabóház), Wevér Oszkár villája (Barackos út – Törökvölgyi u. sarka), albérletek, majd 1925-ben elkészült a saját háza az Ady Endre út 62. sz. alatt. A ház többszöri átépítés után 1999-ben még állt. Az építés különböző fázisairól készített kisméretű akvarelleket az özvegy a szentendrei Ferenczy Múzeumnak ajándékozta. Ő fedezte fel, hogy a város és környéke milyen gazdag festői ihletettséget rejt magában, és szorgalmazta elsőként (1925) a szentendrei művésztelep alapítá-


sát. 1930–1945-ben újra Budapesten él és alkot (Széher út 21., Nagysalló u. 4.), majd Keszthelyre költözik. Innen 1953-ban viszszajön Szentendrére. Végleg letelepedett a városban, és haláláig itt élt. Hosszú élete során szinte az egész országot bejárta. Budai lakásában a II. világháborúban több száz alkotása és jelentős könyvtára, különleges bútorai, saját tervezésű szőnyegei elpusztultak. Köz- és magángyűjteményekben itthon és külföldön igen sok alkotása ma is lappang. Lakásában (Bogdányi u. 11.) az Idegenforgalmi Hivatal 1964-ben emlékszobát rendezett be. Az emlékszoba (bejárattal a Duna-korzó felől) májustól októberig látogatható. Gondozója ~ Tiborné. A művész a szamárhegyi katolikus temetőben alussza örök álmát. Sírján a kopjafát Salló István székely fafaragó készítette a művész születésének 100. évfordulójára. 1969 óta az új művésztelep mellett utca viseli a nevét. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon I.; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Jurecskó László: Boromisza Tibor; özv. Boromisza Tiborné közlése; lánya, Boromisza Katalin közlése BORSTEIN Nándor (Neszmély, 1903 – ?) Sörnagykereskedő. A Fővárosi Serfőző körzeti képviselője. Szentendrén önálló vállalata volt. Sör és ásványvíz nagybani eladásával is foglalkozott. F.: Duna menti nyaralóhelyek BOROSS Endre (Székesfehérvár, 1862. jan. 3. – Budapest, 1925. ápr. 29.) Színész. ~ Mihály író fia. Felesége, Török Anna színésznő. Pályáját 1882-ben Sopronban kezdte Jakab Lajos társulatánál. 1897 februárjában a megnyitásra készülő Magyar Színházhoz szerződött. A névtelen levelek-ben az ő nevéhez fűződik az első igazi, nagy bohózati siker. 1903-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, majd a Király Színházban Beöthy László adott tág teret tehetségének. Hamarosan nélkülözhetetlen alakja lett a zenés daraboknak. A helyi hagyományok szerint a századelőn a

Szentendréhez tartozó Izbégen élt. Feltehetően ő is nyugdíjas színészként vett a városban lakást, hogy közel maradjon a színházhoz. Budapesten, a Kerepesi temetőben díszsírhelyen temették el. Izbégen 1958–1992 között az ő nevét viselte a későbbi Templom utca. F.: Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. máj. 24.) BÖLCSKEY Ferenc (Cinkota, 1897. dec. 9. – ?) Festő, iparművész. A budapesti Iparművészeti Iskolában Zutt osztályában díszítőfestő szakra járt 1913–1918 között. A főiskolai évek alatt kisplasztikával is foglalkozott. Szentendrén Boromisza Tibor (l. ott) mellett festett, majd a 20-as évek végén dolgozott a művésztelepen is. 1923-24ben a velencei Maffioli üveggyár tervezője volt. Rómában (1924), Budapesten (1926), Firenzében, Wiesbadenben, Koppenhágában, Hágában gyűjteményes kiállításokat rendezett. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon I. BÖLCSVÖLGYI Zoltán (Kehida, 1922. febr. 6. – Budapest, 1996. jan. 28.) Római katolikus lelkész. 1946. július 10-én szentelték pappá Esztergomban. 1947-től 1951-ig Szentendrén, majd ezt követően az ország számos pontján teljesített szolgálatot (Varsány, Kemence, Ásványráró, Budapest különböző plébániáin). Az ifjúság körében kifejtett széleskörű pasztorációs munkája miatt, koholt vádak alapján két és fél év börtönre ítélték (1961–1963). Szentendrén töltött éveire máig is tisztelettel emlékeznek a helyiek. F.: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Dr. Leitereg 27


András: Bölcsvölgyi atya rövid életrajza (Új Szentendrei Hírlap, 2000. szept. 9.) BÖRÖNDY László, dr. (Pápa, 1903 – Szentendre, 1958. febr. 10.) Ügyvéd. Apja cipészmester volt Pápán. Középiskolai tanulmányait a pannonhalmi bencéseknél végezte, jogot Budapesten tanult. A II. világháború előtt a Pénzintézeti Központ jogtanácsosa volt. Családjával 1948-ban költözött Szentendrére. Ügyvédi praxisa révén hamarosan ismert lett a városban és a járásban. A szegények ügyvédjének nevezték. 1956-ban a Fő téren az összegyűlt tömeg Zauer János (l. ott) és dr. Huzsvik György (l. ott) mellett közfelkiáltással beválasztotta az alakuló Nemzeti Bizottmányba. Fia, ~ Szabolcs Bécsből teherautóval gyógyszert és kötszert hozott a Honvéd Kórháznak. ~ -t másokkal együtt 1957 februárjában a lakosság megfélemlítésére bevitték a rendőrségre, és súlyosan bántalmazták, aminek következtében egy év múlva vesebetegségben meghalt. Sírja a városi köztemetőben található. Felesége: Schurmann Anna. F.: Máté György: Októberi névsorolvasás (Szentendre és Vidéke, 1999. okt. 22.); Máté György: Arcképvázlatok ötvenhatból (Szentendre és Vidéke, 2000. okt. 20.); fia, Böröndy Levente közlése BRANSZEISZ József (Szentendre, 1913. dec. 18. – Szentendre, 1982. nov. 25.) Művezető. Az elemi és a polgári iskolát helyben végezte. Később a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban művezetőként dolgozott. Mint a Duna-part és a belváros tanácstagja, több mint húsz évig, haláláig tevékenyen részt vett a város vezetésében, társadalmi munkákban. Szakterülete a gyámügy, a problémás gyerekek és a lakáshelyzet volt. F.: lánya, Branszeisz Teréz Tünde közlése BRJESKA István (?, 1931 – ?, 1998. jún. 2.) Építészmérnök, Ybl-díjas, az UNESCO szakértője. A BME építészmérnöki karán végzett 1955-ben. Az ÁÉTV, KÖZTI al28

kalmazottja (1955-), dolgozott Goldfinger Ernő londoni irodájában (1961-1962), Nigériában (1968). A szentendrei Modul Kisszövetkezet vezető építésze volt. Főként oktatási intézményeket tervezett: szentendrei gimnázium (1957), általános iskola, Budakeszi (1958), Gárdonyi Géza Gimnázium, Eger (1967), Pedagógiai Főiskola, Eger (1968). Az UNESCO megbízásából összeállította a dél-amerikai oktatási és nevelési intézmények, iskolák távlati tervezési irányelveit (1970–1975). Emellett terveket készített hazai, budapesti közintézmények számára. Szentendrén ő tervezte a Duna-korzó 18. szám alatti épületet (helyi nevén: új pártház, fehér ház) és több magánházat Pismányban, ahol sok időt töltött el nyaralójában. F.: Brjeska István emlékére (Új Szentendrei Hírlap, 1998. jún. 27.) BUDAI László, Budai II., Bednarik (Budapest, 1928. júl. 19. – Budapest, 1983. júl. 2.) Labdarúgó, edző, katonatiszt. 1948-ig a Hutter, 1948-49 az FTC, 1849–1959-ig a Honvéd jobbszélsője. Ötszörös magyar bajnok. Az angol csapatot 1953-ban 6:3-ra legyőző „aranycsapat” tagja. 1959-től az Egyesített Fegyvernemi Tiszti Iskola edzője. Az iskola 1963-ban Szentendrére tette át működése helyét. Vele együtt jött ~ is. 1979-ben ment nyugdíjba, s ettől kezdve a Fóti TSZ SE edzője lett. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; ifj. Fromann Zoltán: Szentendrei fociváltozások. Azok a szép napok (Pest Megyei Hírlap, 1993. márc. 29.) BURKUS Tamás (Budapest, 1972. nov. 14. – Budapest, 1999. máj. 1.) Futócéllövő „nagymester”. Pályafutása 1988 novemberében kezdődött ifjúsági korosztályban a szentendrei Honvéd-Kossuth Lövész Klubban (akkori nevén Kossuth Lajos Katonai Főiskola Sportegyesülete: KLKF SE). Három hónap felkészülés után elindult az országos bajnokságon, amelyet országos csúccsal meg is nyert. Ezzel – 1990/1992 évben junior, majd 1993-tól a


felnőtt korosztályban – kezdetét vette az a versenysorozat, amely a „nagymesteri” cím elnyeréséhez vezetett. A nemzetközi szint megtartásához szükséges eredményeket évről évre produkálta. A versenyeken normál és vegyes versenyszámokban 10 és 50 méteren indult. Eredményei: huszonkétszeres országos bajnok, tízszeres Európa-bajnok, Világkupa 2. ~ autóbaleset áldozata lett. F.: Új magyar életrajzi lexikon I. CHIKÁN Bálint, dr. (Budapest, 1952. máj. 20. – Eger, 1999. szept. 28.) Művészettörténész. Párhuzamosan végezte el a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet és az ELTE-n a művészettörténet szakot (1971–1976). Még diákként egy pályázat elnyerése révén a Művészeti Alapnál dolgozott (1975-), majd a Fiatal Képzőművészek Stúdiója, a Kortárs Művészeti Fórum vezetője (1984-), adjunktus a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1989-), főosztályvezető művészettörténész a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságán, Szentendrén (1992–1996). Több százra tehető tanulmányainak, ismeretterjesztő cikkeinek, katalógus-bevezetőinek száma. Fiatal korától gyűjtötte a művészektől kérésére kapott önportrékat, melyekből halála után dr. Hann Ferenc szerkesztésében megjelent az Önarcképek – ~ gyűjtemény (2000) című könyv. Művészeti írásainak bő válogatását Pókerparti Aphroditéval címen ugyancsak dr. Hann Ferenc szerkesztette kötetbe (2004). Több televíziós csatorna számára készített művészekről portréfilmeket. 1984-ben költözött Szentendrére, de a város művészvilágával már előzőleg is szoros kapcsolatban állt. Hamar fölismerte, hogy Szentendre kulturális arculatának

– egyben a magyarországi képzőművészeti életnek – legnagyobb hiányossága, hogy az európai hírű szentendrei művészetnek nincs önálló városi múzeuma. A kezdetektől szívügye volt a MűvészetMalom létrehozása. A Szentendre Művészetéért Alapítvány titkáraként betegségéig (1996) teljes odaadással tevékenykedett. Gyakran publikált a Szentendre és Vidéke című lap hasábjain. Részt vállalt a testvérvárosi kapcsolatok elmélyítésében. Különösen sokat tett az erdélyi művészek megismertetése érdekében. Munkájáért kapott díjak: Csongrádi Művészeti Díj (1991), Közművelődési díj Szentendréért (1996). Portréja látható a MűvészetMalom bejáratának falán. Szentendrén nyugszik a városi köztemetőben. F.: Szentendrei arcképcsarnok I.; Chikán Bálint: Pókerparti Aphroditéval CONRAD Gyula (Budapest, 1877. jún. 25. – Budapest, 1959. jún. 26.) Festő, grafikus. Vajda Zsigmond festőiskoláján, majd Olgyai Viktornál tanult. Fametszetet, rézkarcot és litográfiát készített. Hat színes litográfiája: Tavasz Rómában, nyolc rézkarca Magyar Föld című mappájában jelent meg. Itthon és külföldön számos kitüntetést nyert. 1945 után Szentendrén élt. A városról készült több képe ismert. F.: Új magyar életrajzi lexikon I. CSAJKA Gábor Cyprian (Budapest, 1954. nov. 8. – Budapest, 2005. aug. 26.) Költő. Radnóti Miklós-díjas (1985). Gyermek- és ifjúkorát Szentendrén töltötte nagyszüleinél. A helyi Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. 1972-ben egyik alapítója volt a fiatal művészek által létrehozott Vajda Lajos Stúdiónak. Részt vett a stúdió kiállításain. Emellett verseket írt, 29


irodalmi és képzőművészeti kritikákat publikált. Egyetlen verseskötete: Tantra címmel 1984-ben jelent meg. Versei közül több szentendrei vonatkozású. A versíráson túl fordított, elsősorban lengyel költők verseit. 1986–1994 között az Élet és Irodalom című folyóiratban a széppróza és művészetkritika rovatot szerkesztette. Közben családjával Németkéren telepedett le, de kapcsolata a várossal nem szűnt meg. Hamvait nagyszülei mellett a Sztaravoda úti köztemetőben helyezték örök nyugalomra. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Magyar és nemzetközi ki kicsoda; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Pethő Németh Erika: Búcsú Cypriantól, In memoriam Csajka Gábor; (Szentendre és Vidéke, 2005. szept. 2.) CSAMPRÁGH István (Regőce/Ridica, Szlovákia, 1871 – ?) Szerb ortodox esperes, püspöki titkár. Középiskoláit Zomboron, teológiai tanulmányait Karlócán végezte. 1897-ben pappá szentelték. Előbb Zomboron mint káplán, majd Baján mint plébános, 1898-tól Szentendrén működött. Szentszéki jegyző és előadó. 1908-ban esperessé nevezték ki. 1902-től a helyi szerb dalárda, a Javor egyik szervezője és vezetője volt. Ő fordította le Szofrics Pál (l. ott) Szentendréről írt kismonográfiáját: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből, 1903. 1939-ben Újvidékre költözött. Szerb nyelven cikkeket írt a grábóci kolostor életéről és a szentendrei szerbek múltjáról. F.: Huzsvik György: Adatok a város kultúrtörténetéhez (Pest Megyei Hírlap Szentendre rovata, 1962. dec. 29.); A magyar társadalom lexikonja; Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti; Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete CSANADACZ Ferenc (20. sz.) Villanyszerelő. Segéd Budapesten a Fegyvergyárban, 1928-tól önálló iparos. Szentendrén az ipartestület rendes tagja, a II. ker. választott póttag képviselője. Apja 18 éven át városi rendőr. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általá30

nos ismertetője és címtára 1931-32; Duna menti nyaralóhelyek CSANÁDY István, dr. (19-20. sz.) Jogász, bíró, ügyvéd. Előbb járásbíró volt Szentendrén, majd bíró a Pestvidéki Törvényszéken. 1896-ban ügyvédi irodát nyitott Szentendrén. Több publikációja jelent meg a Jog című szakfolyóiratban (1890–1893). Neje a helyi katolikus iskola megindítását támogató Filléres Nőegylet elnöke volt. F.: Gulyás: Magyar írók élete és munkái, IV.; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992 CSARNOJEVICS Arzén (Cetinje, 1633 – Bécs, 1706) Szerb ortodox pátriárka. A törökök délvidéki győzelme után I. Leopold magyar király, német-római császár hívására 1690-ben az ő vezetésével indultak meg a szerbek, mintegy negyvenezren Magyarországra. Közülük kb. hatezren Szentendrén telepedtek le. Közbenjárására 1692-ben I. Leopold császár kiadta a „Privilégiumokat”, amelyek meghatározták a szerbek jogállását a Monarchia területén. ~ két szobából és konyhából álló háza a Belgrád, vagy más néven Saborna templom kertjében állt. A pátriárka több ízben bejárta a magyarországi szerbek településeit. Többször járt népe érdekében Bécsben is. Ott is halt meg, de a szentendreieknek módjuk volt elbúcsúzni tőle, mert a koporsót szállító, a szerémségi Krusedol kolostorába tartó hajó elhaladt Szentendre előtt is. A szerb temető mellett lévő egyik utca 1962-ben róla kapta az Arzén nevet. A hagyomány szerint az öreg (sztári) pátriárka szívesen járt ki a később róla Sztaravoda-


forrásnak elnevezett városszéli forráshoz, amely kedvelt témája volt a Szentendrét népszerűsítő képeslapoknak a 20. század elején. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Dóka Klára: Szentendre története; Voit Pál: Szentendre; Srpski kalendar 1991; Sto (100) rajznamenitijih Srba; Üdvözlet Szentendréről! CSATÁRY Rezső (Lemberg, 1873 – Szentendre, 1937) Nyugalmazott honvédezredes. 1893-ban Budapesten avatták hadapróddá. Ezt követően szolgált a II/12. önálló zászlóaljban, ahonnan 1916-ban áthelyezték a 17. (székesfehérvári) népfelkelő gyalogezredhez. 1917-ig a román fronton volt. Későbbi katonai szolgálata során ezredesi rangot ért el és vitézzé avatták. Ő lett az 1932-ben megalakult Országos Frontharcos Szövetség Szentendrei Csoportjának elnöke. A hatvan tagot számláló társaság a Kossuth Lajos u. 27. szám alatt lévő Szauter vendéglőben jött össze. F.: 17-esek a világháborúban; Vitézek albuma CSÁTHY Kristóf Lajos (20. sz.) Asztalosmester. Szentendrei lakos. 1901ben lett önálló iparos. 1921-től állt a HÉV szolgálatában. Az I. háborúban a szerb és olasz fronton harcolt négy évig. Felesége, Görgényi Mária okleveles szülésznő, a háború alatt mint ápolónő dolgozott. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára; Duna menti nyaralóhelyek CSATÓ László (Budapest, 1898. okt. 17. – ?) Gazdász, tanár. A szentendrei református polgári iskolában tanított (1926–1935). Innen Bátaszékre került. 1939-től publikációi jelentek meg a Magyar Élet, a Kecskeméti Lapok, az Állattenyésztők Lapja című újságokban. F.: Deák Gyula: Polgári iskolai írótanárok élete és munkái

CSÉBY Antal, dr. (Tapolca, 1857 – Szentendre, 1908. ápr. 16.) Városi tisztifőorvos. Középiskoláit Sopronban végezte. A budapesti orvosi egyetemen 1882-ben fejezte be tanulmányait. Kórházi gyakorlatra a Rókus Kórházban tett szert. A szülészeten és nőgyógyászaton kívül belgyógyászati ismereteket is szerzett. 1891ben lett Szentendre tisztiorvosa. A város társadalmi életében tevékenyen részt vett. Elnöke volt a kaszinónak, alapító tagja a katolikus legényegyletnek, az evezős klub létrehozásában is tevékeny szerepet vállalt. 1908-ban Szentendrén helyezték örök nyugalomra. Felesége: Bruckmüller Gizella Ilona. F.: Szentendre és Vidéke Hírlapja, 1908. ápr. 19. CSEREPES István (Budapest, 1901 – Budapest, 1944. jan. 15.) Festő, szobrász, ötvös. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke (193031), majd állami ösztöndíjjal Párizsban élt. Először a művésztelep meghívására jött Szentendrére a 30-as évek második felében. A telepen dolgozott egy évig. Legközelebb 1941-ben járt itt Szántó Piroskáékkal (l. ott) a Haluskai-tanyán. 1944-ben ugyanitt bujkált a nyilasok elől, majd eltűnt. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Haulisch Lenke: Szentendrei művészet CSIA Ignác (?, 1857 – Szentendre, 1929) Bányafőtanácsos. Feleségével, Henrich Irmával (1864–1941) és két gyerekükkel Erdélyből, Hegybányából települtek át Szentendrére. Lakásuk a Kolozsvári u. 3. szám alatt volt. Az egész család a szamárhegyi református temetőben van eltemetve. F.: id. Czweiber Ferenc közlése; Hadtörténeti Levéltár: 358/1899; sírfelirat CSIA István (Hegybánya, 1899. aug. 7. – Szentendre, 1981) Hivatásos katona. ~ Ignác (l. ott) fia. 1916ban végzett a hadapródiskolán. Kinevezték zászlóssá. Vitézzé avatták 1930. márc. l-jén. Katonatiszt (1916–1944). Részt vett az I. és 31


a II. világháborúban. Tizennégy különböző kitüntetést és elismerést kapott. F.: Hadtörténeti Levéltár: 358/1899 CSIA Sándor, dr. (Hegybánya, 1894. febr. 4. – Budapest, 1946. márc. 19.) Jogász, politikus, városi képviselő-testületi tag. ~ Ignác (l. ott) fia. A szentendrei Református Polgári Iskola tanára. ~ a helyi Független Párt tagja. 1932. ápr. 4-én a helyi sajtó tudósítása szerint kormányzói elismerésben részesült. Később Szálasi szélsőjobboldali pártjához csatlakozott. 1936 őszén a nemzeti szocializmus tanulmányozására Németországba utazott. 1939-ban a pilisvidéki (pomázi) kerületben a Nyilaskeresztes Párt képviselőjévé választották. Ekkor már Szálasi helyettese. Mint szervező, ügyintéző fontos szerepet játszott a nyilas vezér terveinek végrehajtásában. 1945. máj. 5-én amerikai fogságba került, majd átadták a magyar hatóságoknak. 1946. márc. 1-jén a Szálasi-perben halálra ítélték és kivégezték. Felesége dr. Weresmarthy Miklós (l. ott) szentendrei ügyvéd leánya volt. F.: Magyar nagylexikon I.; Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948; Duna menti nyaralóhelyek; Egy évszázad krónikája CSOCSÓ (? – Szentendre, 194?) Cigányprímás. A háború előtti Szentendre jellegzetes figurája. Tisztes polgári nevét senki sem ismerte. A visszaemlékezések szerint cingár testén feltűnően nagy, bús fej ült, de remekül hegedült. A 30-as években költözött a városba. Többször csábították innen híres kávéházakba, de ő szerette a várost, és maradt. Több elhunyt kedves színész barátját kísérte ki hegedűjével a temetőbe. A Fő téri Huzsvik vendéglőben a Rücskös nevű prímás utódjaként muzsikált haláláig. Halálához egy helyi anekdota kapcsolódik. Temetését gazdája, Huzsvik Dusán (l. ott) intézte. A koporsót is ő rendelte meg az egyik helyi vállalkozótól. Ám a háziak is rendeltek egyet, de ők a másik temetkezési vállalkozótól. A két vállalkozó testvér (Fehér Lajos, Fehér József) kibékíthetetlen 32

ellenség volt. Amikor ~ már az egyik koporsóban feküdt, és megérkezett a koporsóval a másik testvér, az teljes nyugalommal átgörgette a halottat a saját koporsójába, és már vitte is a temetőbe a megdöbbent gyászolók előtt. ~ -t a szamárhegyi római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. A HÉV-állomástól induló és a Fő utcán vonuló temetési menetet a cigányprímások muzsikálva kísérték. Sírkeresztjén is egyetlen szó áll: Csocsó. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében, vendéglők, cukrászdák (Új Szentendrei Hírlap, 2001. márc. 10.); Pethő Németh Erika: A tiszteletbeli prímás (Szentendre és Vidéke, 1989. júl. 1.); özv. Dietz Ferencné közlése CSOKNYAI Jenő (19-20. sz.) Gyáros. 1910-ben az ő tulajdona lett az Izbégen működő Zimmer-féle szerszámgyár. A gyárat a 19. század végén készült egyik városi képeslap is megörökítette. F.: G. Sin Edit: Szentendre 30 éve (1945– 1975); Üdvözlet Szentendréről! CSONKA Ferenc (20. sz.) Mérnök. A 20. század elején élénk strandélet folyt Szentendrén, a ~ -strandon. Tulajdonosa és névadója a mérnök volt. Az ő ötlete nyomán létesítették 1935-ben a középiskolások számára a KISOK evezőstelepet a rév mellett. 1938-ban, három turnusban, turnusonként 160 tanulóval működött a telep. A strandról és a vízitelepről a turisták számára több képeslapot is kiadott a város. A mérnök hamvai a szamárhegyi temetőben nyugszanak. F.: Egy évszázad krónikája; Üdvözlet Szentendréről! CSUKA Zoltán (Zichyfalva/Plandiste, Szerbia, 1901. szept. 2. – Érd, 1984. márc. 23.) Író, műfordító, József Attila-díjas (1965). A jugoszláv népek irodalma című könyvében a szentendrei szerb nyelvű irodalomról átfogó elemzést ad. A szentendrei rebellis című könyve (1969) Jakov Ignjatovics (l. ott) helyi szerb író regényes életrajza. Ő fordította


az író valamennyi regényét magyar nyelvre, hasonlóan a Szentendrei Teátrumban 1979ben bemutatott Dundo Maroje című szerb vígjátékot is. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén CSURGAY Mihály, dr. (Jászkisér, 1909. aug. 1. – Leányfalu, 1994) Orvos. 1962-től Szentendrén a városi KÖJÁL-nál dolgozott mint közegészségügyi-járványügyi felügyelő. 1962–1987 között üzemorvos volt Izbégen, a kocsigyárban. 1971-től 1979ig, nyugdíjazásáig a Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet vezető főorvosa. Munkásságát Az egészségügyért, a városért kitüntetéssel ismerték el. F.: dr. Csurgay Mihályné közlése CZÁJA Mátyás (Budapest, 1924. ápr. 3. – ?) Testnevelő tanár, ~ János birkózó fia. 1944– 1948 között járt a Testnevelési Főiskolára, ahonnan a Mindszenthy-ügy miatt kizárták. A főiskoláról való kizárás után segédmunkás a Csepeli Csőgyárban (1949), légtornász a Czájacirkuszban (1949), modell a Képzőművészeti Főiskolán (1950-1951). Miniszteri engedéllyel 1964-ben államvizsgázott. 1956tól feleségével és három gyermekével a városban élt. 1956–1958 között szakedző

az itt működő Egyesített Tisztiiskolán (Kossuth Lajos Katonai Főiskolán). Testnevelő tanár Szentendrén, a Ferences Gimnáziumban (1950–1984). Részt vett a város sportjának fejlesztésében. Elnöke volt a Járási-Városi Atlétikai Szövetségnek, majd a Tornaszövetségnek. Tanulói bemutatóival segítette a környező falvak sportköreinek munkáját. Legismertebb tanítványa: Schirilla György. Munkáját a Szentendre városért díj ezüst fokozatával (1965) ismerték el. ~ -ról készült Fehér Tamás Modell című filmje, ami Karlovy Varyban díjat nyert. Az általa rendezett, A sport varázsa című kisfilm (operatőr: Berek János), az Országos Amatőr Sportfilm pályázaton a legjobb film díjat kapta (1962). A felvételek egy része Szentendrén készült. 1990-től írásait közzétették az Új Magyarország, az Új Ember, a Pest Megyei Hírlap, a Pesti Hírlap, a Művészet című lapok, a londoni BBC rádió. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950–1990; Kavin Ferenc: Nem elég a jól fejlett izomzat… Czája Mátyás a sportról, művészetről, az emberi tartásról és az ötvenes évekről (Magyar Nemzet, 1999. nov. 26.); Szentendrei arcképcsarnok I.; A márványember – Portrévázlat Czája Mátyás testnevelő tanárról (A testnevelés tanítása, 1989.) CZIBULKA János (Privigye/Prividzda, Szlovákia, 1870. máj. 31. – Szentendre, 1927) Gyógyszerész. Szülei: ~ József és Vavro Mária. Az egyetem elvégzése után 1898-ig Pozsonyban dolgozott. Később megvásárolta a szentendrei gyógyszertárat, és feleségével, Matolay Franciskával ide is költözött. ~ a város társadalmi életének jelentős egyénisége lett. Meghívására az ő lakásán alakították meg 1913. február 14-én a Szentendrei Városfejlesztő Egyesületet. A kaszinó pénztárosa. Ő alapította a Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztályát 1920-ban. Balogh József (l. ott) iskolaigazgató barátjával ők festették fel az első turistajeleket a Pilisben. Szorgalmazta a Kőhegyen lévő turista menedékház építését, amelyet 193333


ban Drobilits István (l. ott) közreműködésével fel is építettek, és róla nevezték el ~ menedékháznak. Kedvelt témája volt a várost a turisták számára népszerűsítő képeslapoknak. A menedékház később a Pilisi Parkerdőgazdaság kezelésébe került, s 1993. ápr. 15-től a HÓD Honismereti Turistaegylet, a Magyar Turista Egyesület szentendrei osztálya üzemelteti. F.: Máté György – Gaján Éva: A Czibulka család (Szentendrei Polgár, 1994. jún. és Szentendre és Vidéke, 1994. febr. 1.); Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914; Pethő Németh Erika: Gyógyszerészek, patikák (Szentendrei Hírmondó, 1987. jún. 25.); Üdvözlet Szentendréről!; unokája, ifj. Czibulka Gyula közlése CZIBULKA Gyula, id. (Szentendre, 1902. okt. 8. – ?, 1990. júl. 27.) Gyógyszerész. ~ János (l. ott) fia. Középiskoláit Kalocsán, a jezsuitáknál, majd az I. világháború után Budapesten, az Árpád Gimnáziumban végezte. Gyógyszerész oklevelét Budapesten szerezte 1925-ben. Édesapja után 1927-től ő vezette a helyi Szent Háromság gyógyszertárat, majd annak államosítása után (1951) nyugdíjazásáig a dunabogdányi gyógyszertár vezetője volt. F.: Máté György – Gaján Éva: A Czibulka család (Szentendrei Polgár, 1994. jún.); Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914; ifj. Czibulka Gyula közlése CZIMRA Gyula (Budapest, 1901. jan. 3. – Budapest, 1966. júl. 16.) Festőművész. Párizsból hazatérve Nagybányán dolgozott. Va l ó s z í n ű l e g személyes ismeretség révén kerül 1929-ben Szentendrére. Előbb Paizs G o e b e l Jenővel (l. ott), majd Barcsay 34

Jenővel (l. ott) dolgozott egy műteremben a művésztelepen. 1933-ig évente több hónapot töltött itt. Képei azért is érdekesek, mert megörökítik a város régi hangulatát, macskaköves utcáit. Az 1960-as években újra felkereste Szentendrét. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Kortárs magyar művészeti lexikon I–III.; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Szíj Rezső: Czimra Gyula; Haulisch Lenke: Czimra Gyula CZÓBEL Béla (Budapest, 1883. szept. 4. – Budapest, 1976. jan. 29.) Festőművész, Kossuth-díjas (1948), érdemes művész (1958), kiváló művész (1963). Felesége Modok Mária (l. ott) festőművész. Hollandiai, berlini és párizsi tartózkodása után 1936-ban érkezik először Szentendrére. Életét 1939-től haláláig Párizs és Szentendre között osztotta meg. Első korszakát a franciás plein air jellemzi. 1905–ben kiállít Párizsban a Fauves csoporttal. A nagybányai „neós” művészek az ő hatására kezdtek új szemléletmódban festeni. Egy rövid németes expresszív korszak után alakul ki oldott, laza, könnyed, dekoratív stílusa, mely haláláig jellemzi. 1946-tól megszűnéséig a Szentendrei Festők Társaságának elnöke, majd társelnöke. Helyi műteremháza az Ábrányi-villával szemben állt. Még megérhette, hogy művei bemutatására – a város egy reprezentatív, szép helyén, a Templom téren (1. szám alatt), az egykori tanítóházban és iskolában – múzeumot létesítettek (1975). Volt lakóháza közelében állították föl a Varga Imre által készített kerti padon ülő Czóbel-szobrot (1977). 1983-ban, születésének 100. évfordulóján, egykori házához és szobrához közeli Duna-parti szakaszt a város Czóbel sétánynak nevezte el.


F.: Kortárs magyar művészeti lexikon I.; Genthon István: Czóbel Béla; Frank János – Kratochwill Mimi: Czóbel Béla; CZOTTER Aladár (Tab, 1893 – Budapest, 1960. okt. 25.) Tanító, iskolaigazgató. Középiskoláit Csurgón, a tanítóképzőt Esztergomban végezte. 1912-től tanító Tengődön, Balatonszárszón. Részt vett az I. világháborúban az orosz és olasz harctéren. 1941-től 1943ig az Izbégi Állami Elemi Népiskola igazgatója, több helyi egyesület tagja, vezetője. Felesége: Kubicsek Rozália. F.: Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára, 1939. IV.; Pethő Zsoltné Németh Erika: Százéves az izbégi iskola (1902–2002) CZWEIBER család A 18. században a bajor-sváb határról, Biberach környékéről jöttek Szentendrére. Kereskedők, hentesek, vendéglősök, tisztviselők voltak. A családba került Neumann ősök a Szudéta vidékről, Zeidler környékéről származtak Magyarországra ugyancsak a 18. században. Dunabogdányban telepedtek le, onnan kerültek át Szentendrére. A család minden női ága és rokona is német származású – Possler, Pohl, Schmitola, Stiegler, Gröschl, Bartosch, Rajos. F.: ifj. Czweiber Ferenc közlése CZWEIBER Pál (19-20. sz.) Zöldség és gyümölcskereskedő. 1902-ben kötött házasságot Neumann Terézzel. Az ő szülei vették 1897-ben azt a Kör utcai házat, amely ma is a családé. A Görög utcai házat már a fiatal pár vásárolta magának. Itt nyitották meg a zöldség-gyümölcs üzletet, ahonnan a város lakóin túl nagy tételben a katonai laktanyát is ellátták. Pestre a híres

„szentendrei piszkét” vitték. A gyümölcsöt a Daru piacon vásárolták és lóvontatású hajóval vitték a fővárosi Nagycsarnokba. A 20. század elején működő boltot tulajdonosa a helyi sajtóban (Szentendre és Vidéke Hírlapja) is hirdette. F.: ifj. Czweiber Ferenc közlése CZWEIBER Ferenc, id. (Szentendre, 1918. márc. 5. – Budapest, 1996. máj. 29.) Fűszeres inasként a Dietz család boltjában dolgozott a Fő téren. A vendéglős szakmát nem volt alkalma folytatni, bár a család több tagja, a dédszülőkig visszamenően vendéglős volt. Az ő egykori bútoraikból, a dédmama székeiből, asztalaiból, poharaiból rendezték be a városban az első állami vendéglőt, a Görög Kancsó étterem elődjét. ~ a háború után belépett a Mathiász, majd Óbuda termelőszövetkezetbe, ahol fuvarosként dolgozott. Röviddel halála előtt, a sokak népszerű Feri bácsija, igen élvezetes képet adott a városban otthonra talált sváb család életéről, egykori tagjairól, a két háború közti Szentendréről és többnyelvű lakóiról. Emlékezett a Dunán uszállyal gyümölcsöt szállító kereskedő elődökről, akik a boltjukba belépő vevővel öt nyelven: svábul, szerbül, tótul, dalmátul, magyarul beszéltek, kivel-kivel az anyanyelvén. Beszélt a háborús évekről és a legényegylet vidám báljairól, színvonalas színielőadásairól, az 50-es évek szüreti mulatságairól. A ~ család hamvait két sírbolt is őrzi a szamárhegyi temetőben. F.: Gaján Éva – Hangai László – Máté György: A Czweiber család (Szentendrei Polgár, 1994. febr.); Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében II., kereskedők és portékáik (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 14.); ifj. Czweiber Ferenc közlése 35


DAMJANOVICS Vazul (Szentendre, 1793. jan. 2. – ?, 1830. aug. 23.) A szentendrei szerb elemi iskola tanítója. Munkáit (Óda I. Sándor orosz cárhoz, 1814, Mitológia, 1817.) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái című kötete is számon tartja. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén DÁNIEL György (Kolozsvár, 1898. dec. 18. – ?) Hivatásos katona, mérnök. Tanulmányait a katonaiskolákban 1908–1916 között végezte. Diplomát szerzett a hamburgi Műszaki Katonai Akadémián, később a budapesti műegyetemen (1929). Szolgálati tevékenységei közül a városhoz kötődik: csapatszolgálat a közlekedési ezrednél (1934–1937), parancsnok a Szentendrén működő Görgey Arthur Műszaki Hadapródiskolában (1944-1945). Ezredes a demokratikus hadseregben, majd tervezőmérnök a vasútnál. 1958-ban – politikai indokok alapján – lefokozták honvéddé. Katonai pályája során számos kitüntetést kapott. Utolsó lakhelye: Leányfalu, Mátyás király u. 12. F.: Hadtörténelmi Levéltár 448/1898; Vitézek albuma DARKÓ Székely István (Szentendre, 1902. márc. 19. – Budapest, 1972. okt. 18.) Író, publicista, lapszerkesztő. Édesapja telekkönyvvezető volt Szentendrén. A Kígyó utcában laktak. A család az 1910-es években Losoncra költözött. ~ ott érettségizett, majd rövid ideig a budapesti tudományegyetem hallgatója volt. A két háború közti csehszlovákiai magyar próza népszerű írója. A magyar írók közül egyedül ő kapott csehszlovák állami 36

díjat (1936) Égő csipkebokor című regényéért. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén DARU Ferenc (Szentendre, 1906. máj. 3. – Szentendre, 1982. szept. 19.) Hangszerkészítő, muzsikus, kereskedő. Több hagyományos szentendrei rendezvény (szüreti mulatságok, bálok stb.) szervezője, tevékeny résztvevője, igazi társasági ember volt. A Rákóczi utcában fűszer- és csemegeüzletet nyitott. F.: Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei; Dietz Ferenc közlése DEÁK György (20. sz.) Cipész. 1924-től Szentendrén dolgozott. Több egyesület tagja. Az I. világháborúban az orosz, román és olasz fronton harcolt. Az utóbbi helyen angol fogságba esett. Több kitüntetést kapott. 1919-ben leszerelt. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára, 1831-32. 3. körz. DEIM család A Bükkös-patak vize által hajtott, egykor 435-ös népsorszámot viselő (ma Bükköspart, Virág u. sarok) malomban a tekintélyes molnár család tagjai 128 éven át őrölték a gabonát. Anyai ágon a család művész hajlamú. A dédapa, Langer Viktor zeneszerző, karmester a budapesti Szent István bazilikában. Gyermekei: Júlia, Rozália (kórustagok az Operaházban és a Bazilikában), Karolina (Tisza Karola néven prímabalerina az Operettszínházban), János (gordonkaművész), valamint Mária (Weszely Gyuláné). Valószínűleg az ő génjeiket örökölte a kései utód, ~ Pál szentendrei festőművész. F.: Deim Pál közlése DEIM Ferenc (Unterlandzendorff, Ausztria, 1783 – Szentendre, 1840. nov. 1.) Molnármester. ~ Pál festőművész ükapja. A Deim-ág első Szentendrén bejegyzett tagja a római katolikus egyházközség adattára szerint. Fiatal vándor molnárlegényként


1804-ben telepedett le a városban. Munkát vállalt Rohr Pál Bükkös-parti malmában. (A malom korábban Bleszitséké volt, és már az 1762-es térképen is szerepel.) 1809. május 5-én feleségül vette a tulajdonos leányát, Annát (aki még Óbudán született). Házasságukból hat gyermek született. ~ átvette a malom vezetését, és ettől kezdve nevezték a malmot Deimmalomnak. F.: Deim Pál közlése DEIM Pál (Szentendre, 1818. máj. 26. – Szentendre, 1898. ápr. 30.) Molnármester. ~ Ferenc (l. ott) egyik fia. Apjától átvette a malmot és a mesterséget. 1846-ban iktatták be a Királyi és Császári Privilegizált Molnár és Pékmester Testületbe. 1848. július 5-én kötött házasságot Dietz Teréziával, Dietz György helybeli bognármester leányával. ~ -nak öt testvére volt. Azok házasságkötései révén került rokonságba a szentendrei Leikepp és a Mildenberger családdal is. 1850-ben a molnár és a pék céh legfelsőbb elöljárójává nevezték ki. Ehhez a céhhez tartoztak az óbudai, a váci, a bogdányi pékek és minden malomtulajdonos a járásban, összesen 65 mester. Vezető tisztségét 28 évig, a céh megszűnéséig töltötte be. Ekkor a céhládát, az alapító levelet és a céh pecsétjét leadta a városházán. Nála maradt viszont a temetéseken és körmeneteken használt hat fáklyatartó (fémtányérral), valamint hat gyász vállszalag. Ezeket fia, ~ Ferenc (l. ott) 1920 körül átadta Kisanyik Imrének (l. ott), a Dalmát Egyesület vezetőjének. 1932-ben ~ temetésekor ezekkel a tárgyakkal vonultak fel a dalmátok. ~ hosszú élete során számos tisztséget töltött be: tagja volt Szentendre képviselő-testületének és gazdasági bizottságának (1857), a polgárság közgyámmá

választotta (1861), tanfelügyelő (1862–1872), a képviselő-testület tagja és a gazdasági bizottság elnöke (1867), Dumtsa Jenő (l. ott) polgármestersége alatt városi tanácsnok és a pénzügyi bizottság elnöke (1872), egyházközségi elnök (1880), iskolaszéki ülnök (1891). Német nyelven följegyezte és kommentálta a korabeli városi és országos eseményeket. F.: Deim Pál közlése DEIM Ferenc-Xavér (Szentendre, 1852. febr. 26. – Szentendre, 1932. márc. 22.) ~ Pál (l. ott) tíz gyermekének egyike. A családban a harmadik és egyben az utolsó molnármester. Feleségétől, S z e i l e r Paulinától két gyermeke született: ~ Ferenc és ~ Aranka. F.: Deim Pál közlése DEIM Pál (Szentendre, 1858 – ?) Vendéglős, ~ Pál (l. ott) molnármester fia, ~ Ferenc-Xavér (l. ott) testvére. Szakmája szerint molnár, de a vendéglős mesterséget választotta. Dunabogdányi vízimalma leégett. A szentendrei malomépületet megnagyobbítva vendéglőt rendezett be. A Bükkösparti kertvendéglő hamarosan híressé vált. A pesti vendégek a hétvégekre előre asztalt foglaltak, és nagy feltűnést keltve – kezdetben a fővárosból, később a HÉV-állomástól – társas kocsival érkeztek a vendéglőbe. Külön érdekesség volt számukra megfigyelni a malom működését. Ráadásul a nyári nagy meleg idején meg is mártózhattak a Bükköspatak felduzzasztott hűs vizében. (A Deim malomvendéglő mellett a felduzzasztott víz hajtotta az utána következő – egyben legalsó – vízimalmot, mely korábban a Nérics, majd a Nedelkó család tulajdonában volt a mai zöldségpiacnál.) ~ék több mint 150 éves malomépületét 1932-ben lakássá alakították át. F.: Deim Pál közlése 37


DEIM Ferenc (Szentendre, 1899. febr. 16. – Szentendre, 1980. jún. 21.) Főszámvevő. ~ Ferenc–Xavér (l. ott) fia. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. 1917-ben állt a szentendrei közigazgatás szolgálatába: főszámvevő, a városi adóhivatal vezetője, az OTP szentendrei fiókjának vezetője. A MOVE helyi szervezetének vezetőségi tagja, a városi labdarúgó csapat középcsatára. Felesége: Veszely Eleonóra. Fiai: ~ Ferenc (l. ott) (1930-), ~ Pál (1932-) festőművész. F.: Szentendrei arcképcsarnok I; Deim Pál közlése DEIM Ferenc (Szentendre, 1930 – Szentendre, 1978. nov. 5.) Banktisztviselő. Édesapja, ~ Ferenc (l. ott) után ő vette át az OTP szentendrei fiókjának vezetését. Felesége Palotai Rozália, gyerekei: ~ Beatrix, ~ Adrienn, ~ Ferenc. A malmot és a család két tagját láthatjuk egy 1910-ben a várost bemutató képeslapon. F.: Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára, 19311932; Kovács András: Riport Deim Pállal (Dunakanyar Kurir, 1986. dec.); Krachler Ágoston: Feljegyzések az 1900-as évekből (Fejezetek Izbég múltjából); Kertész Péter: Aki beleszületett egy lehetőségbe – Vízimalomtól a Kossuth-díjig (Szentendre és Vidéke, 1993. ápr. 1.); Üdvözlet Szentendréről!; Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete; Deim-családfa (kézirat); Deim Pál közlése DEISINGER Margit, Onódi Béláné (Nagybecskerek, 1910. márc. 15. – Szentendre, 1990. jún. 22.) Etnográfus, művészettörténész, múzeumigazgató. Festőművész férje, Onódi Béla (l. ott) a szentendrei művésztelep egyik alapítója volt. A Pázmány Péter Tudomány Egyetem néprajz-művészettörténet szakán szerzett diplomát. 1954-től Szentendrén a Ferenczy Múzeum munkatársa, Soproni Sándor (l. ott) utódaként annak igazgatója (1961–1967) lett. Ő volt Pest megye első néprajzos muzeológusa. Szentendréről és környékéről számtalan tárgyat gyűjtött, 38

több képzőművészeti kiállítást rendezett. Ő rendezte a múzeum első komplex állandó kiállítását A Pilis élővilága és néprajza címmel. Kezdeményezte a Ferenczy Múzeum új szárnyának megépítését. Kutatóként elsősorban a délszlávok szokásaival foglalkozott. Tanulmányai az Ethnographiában és a Studia Comitatensiában jelentek meg. Fő műve: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai; Életutam – Onódi Béla festőművész visszaemlékezései F.: Magyar múzeumi arcképcsarnok DELI Antal (Gerényes, 1886. szept. 16. – Szentendre, 1960. márc. 1.) Festőművész, a szentendrei művésztelep tagja. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly (l. ott), majd Réti István növendéke. 1927-ben Párizsban, 1928-ban Olaszországban folytatta tanulmányait. Az 1930-as évektől kezdve járt ki Szentendrére. 1937-től a Szentendrei Festők Társaságának tagja. Korai művein Barcsay (l. ott), később Szőnyi hatása érezhető. Számos szentendrei tárgyú pasztellképe ismeretes. Művészetében a nagybányai tradíciót és a szentendreiek konstruálóbb formálását ötvözte. 1961-ben műveiből Szentendrén emlékkiállítást rendeztek. Városunkban utcát neveztek el róla. F.: Művészeti kislexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve DÉKÁNY Károly (Dévaványa, 1920. márc. 8. – Szentendre, 1994. febr. 13.) Író, költő, műfordító. A népi írók táborába tartozott. 1947-ben elhagyta az országot. Franciaországba került, ott járt egyetemre. 1955-ben hazatért, de 1956 őszén emigrálni kényszerült. Hollandiában telepedett


le. Az amszterdami egyetemi könyvtárból ment nyugdíjba. 1966-ban megalakította a HOMKE-t, a Holland Magyar Kulturális Egyesületet. Az 1970-es évektől gyakran hazajárt, majd 1987-ben hazatelepült. Kettős állampolgárként Szentendrére költözött (Somogyi-Bacsó part 20.) A városnak ajándékozta az amstelveeni kiadójától hazahozott két nyomdagépét. Ezeken szedték évekig a Szentendre és Vidéke című lap anyagát. Részese lett a magyar irodalmi életnek. Verseket írt, szerepelt a Magyar Rádióban. Hamvait a városi köztemető egyik sírja őrzi. F.: Pethő Németh Erika – G.Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Kovács T. István: A hídépítő magyar hollandus (Pest Megyei Hírlap, 1991. máj. 3.); Pomogáts Béla: Dékány Károly halálára (Vigília, 1994. nov.); Réthei Prikkel Lajos: A vándorévek vége – Búcsú Dékány Károlytól (Szentendre és Vidéke, 1994. ápr. 1.); Skultéty Csaba: Küldött a puszta – Emlékezés Dékány Károlyra (Szentendre és Vidéke, 1998. nov. 13). DENCSY MACULA Béla (Orosháza, 1887. dec. 18. – ?) Tanár, költő, iskolaigazgató. Tanári diplomáját a budapesti Pedagógiumban szerezte 1910-ben, ezt követően tanár Poprádon (1910–1914). Részt vett az első világháborúban, utána ismét tanított, 1940-től a szentendrei református polgári iskola igazgatója. Könyvei közül az egyik, Egy vitéz dalaiból (1919) Szentendrén jelent meg. Szerkesztője volt a városról gyakran hírt adó Pilishegyvidéki Hírek című újságnak (1928–1934). F.: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái V.; Vitézek albuma DÉSI HUBER István (Nagyenyed, 1895. febr. 6. – Budakeszi, 1944. febr. 25.) Festő, posztumusz Kossuth-díjas, autodidakta. Az 1930-as évek első felétől – ha egészsége megengedte – szívesen járt ki festeni Szentendrére. Különösen Barcsay Jenőhöz (l. ott) és Modok Máriához (l. ott) fűzte meleg barátság. A művész „a paraszt (…) a magyar munkás

élete, gondolat- és érzésvilága sugallta képi nyelvezetét kiegészítette a szentendrei progresszív hatásokkal, formákkal.” Indulatos, drámai piktúráját, mint öntudatos marxista, a világnézeti harc részének tekintette. F.: Művészeti kislexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Dési Huber Istvánné: Dési Huber István; Mezei Ottó: Dési Huber István DEZSŐFI Ferenc, dr. (Budapest, 1896. dec. 9. – Budapest, 1978. júl. 25.) Jogász, szentendrei polgármester. A vele azonos nevű édesapja, a budapesti Népszínház színpadi berendezője, kellékese. Édesanyja, Vörös Eleonóra, ugyanitt öltöztetőnő. Hatéves kisfiúként „megszakította óvodai tanulmányait” és színész lett. Ágai Adolf: Egy görbe nap című bohózatában lépett fel. Blaha Lujza partnereként is játszott. A 20. század első évtizedeinek kedvelt gyermekszínésze lett. Szülei később kiköltöztek a Szentendréhez tartozó Izbégre. Ott járt iskolába, de a középiskolát és az egyetemet Budapesten végezte. 1914-ben a szentendrei községházán kezdett dolgozni. Hamarosan aljegyzővé választották. Az 1930-as évektől ismert személyisége a városnak. A Szent András Céh (irodalmi és művészeti egylet) jegyzője, a Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztályának elnöke. A helyi amatőr színjátszás egyik szervezője. Színdarabokat is írt, melyek közül többet itt helyben bemutattak. Ő maga is fellépett bennük. Regényei kéziratban maradtak fenn. Egyik, a Ferenczy Múzeumban őrzött kézirata (Öreg tornyok tövében) a századforduló Szentendréjéről szóló hangulatos leírás, forrása több városi helytörténeti munkának. 1945-ben főjegyző, majd a város polgárainak és képviselőinek kívánságára elvállalta 39


a polgármesterséget. 1948-ban saját kérésére nyugállományba vonult. Felesége, Simay Olga a város első gépírónője volt. Házuk a Püspök utca (ma Alkotmány u.) 7. szám alatt volt. Feleségével együtt a szerb temetőben vannak eltemetve. F.: Pest megye Trianon után, 1930.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Pethő Németh Erika: Polgármesterek, tanácselnökök Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1994. nov. 1.) DIENER–DÉNES Rudolf, Rezső (Nyíregyháza, 1889 – Budapest, 1956) Festőművész. Mestere Ferenczy Károly (l. ott) volt. Később Párizsban dolgozott, ahol P. Bonnard művészete hatott rá. 1931-től rendszeresen festett Szentendrén. Csillogó, derűs színeket használt, intim hangulat jellemezte képeit. Tagja volt a Gresham-körnek. Kedvelte az akvarell- és a pasztelltechnikákat. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon I; Művészeti kislexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet DIETZ család Az 1700-as évek közepén Bajorországból jöttek Szentendrére. Tagjai tisztes iparosok (kerékgyártó, kovács, molnár, kereskedő, vendéglős), a város életében tevékeny szerepet vállaló hivatalnokok (szenátor, városgazda, közegészségügyi felügyelő). Többük neve szerepel helyi vonatkozású könyvekben. A család szoros rokonságban volt az Elzászból Dunabogdányba származott Rittinger, a szentendrei Deim és Tuhárszky családdal. DIETZ György (?, 1770 – Szentendre, 1834. márc. 8.) Bognármester. A család első ismert őse. Az uralkodótól 1758-ban kapott kiváltságlevelű szentendrei bognár céh tagja. Az 1800. július 2-án Hirbein Judittal kötött házasságából öt gyermek született. F.: Dietz Ferenc közlése DIETZ György (Szentendre, 1801. febr. 20. – Szentendre, 1867. márc. 2.) Bognármester. ~ (l. ott) fia. Jelentős társa40

dalmi tisztségeket töltött be a városban: az önkormányzatban mint szenátor képviselte a lakosság érdekeit. A helyi római katolikus egyház gondnoka volt. F.: Dietz Ferenc közlése DIETZ János (Szentendre, 1876. dec. 20. – Szentendre, 1943. nov. 25.) Irodatiszt a budapesti Királyi Ítélőtáblán, majd Szentendrén telekkönyvvezető. Felesége: Geissler Teréz (1884. okt. 1. – 1968. ápr. 29.). F.: Dietz Ferenc közlése DIETZ Kornél Ferenc (Szentendre, 1878. szept. 11. – Szentendre, 1952. jún. 15.) Fűszer- és csemegeáru-kereskedő. Iskoláit Szentendrén és Budapesten végezte. 1899–1936 között önálló kereskedő helyben. 1899-ben nyitotta meg fűszer-, csemege-, liszt- és korpanagykereskedését a Duna-korzó 3. szám alatt. 1932-ben megvásárolta a Fő téren a Reszner és Ágh-féle csemegeüzletet, amit 1936-ig üzemeltetett. ~ 1913-14-ben a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület idegenforgalmi referense. Anyagilag is támogatta a 20. század elején megindult városi képeslapok kiadását. 1910 és 1939 között a Szentendrei Keresztény Munkásegylet pénztárosa. A honvédelmi miniszter kinevezte 1915-től 1917-ig – mint népfelkelőt (nem hadkötelest) – a szentendrei hadikórház gondnokává.


Virilista, majd 1918-ban városgazdává és Izbég képviselőjévé választották. 1928-ban és 1931-ben anyagilag támogatta a fővárosi szegény sorsú gyerekek üdültetését. Pénzbeli juttatással segítette a templomdombi iskolaépítést (1912) és a helyi cserkészetet is (1937). Felesége: Rittinger Erzsébet (1882. febr. 5. –1934. szept. 9.). Házasságukból hat gyermek született. F.: Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára, 1931-32; Dietz László: A Dietz család (Új Szentendrei Hírlap, 1998. jún. 27.); Üdvözlet Szentendréről!; Dietz Ferenc: A szentendrei Dietz család származási adatai, krónikája (kézirat) DIMITRIJEVICS, Vasilije (Novi Sad, ? – Szentendre, 1748. dec. 7.) Szerb ortodox püspök 1729-től. Főpapi szolgálata idején kezdődött Szentendrén a barokk templomok építése. Az izbégi, a Preobrazsenszka és az Opovacska templom felszentelése kapcsolódik a nevéhez, valamint a Saborna (Belgrád) templom régi harangtornyának az építése. Jelentős szerepe volt a budai szerb ortodox egyházmegye újjászervezésében. Hamvait a szentendrei Belgrád templom kriptája őrzi. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Eparhija Budinska; Dinko Davidov: A szentendrei szerb ortodox templomok DOBOLYI Lajos (Kolozsvár, 1903. máj. 10. – ?) Költő, tanár, hírlapíró. Egyetemi tanulmányit Budapesten végezte. 1926-tól 1942-ig a szentendrei református polgári iskolában tanított. Az 1930-as évektől szép sikereket ért el a helyi irodalmi esteken. Megválasztották a Szent András Céh elnökévé. E minőségben támogatta, gondozta az irodalmi művek kiadását. 1942-től újságíróként dolgozott Budapesten az Esti Újságnak és a Nemzetközi Sajtótudósítónak. Cikkei, novellái jelentek meg a Független Szemlében, a Függetlenségben, a Magyar Életben, a Magyar Írásban, a Pilishegyvidék című

újságban. Főbb művei: A mi országunk (1925), Az ember útja (1927), Minden énekel (1938). F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén DOMBAI Géza (Pilisszentlászló, 1920. szept. 5. – Budapest, 1990. ápr. 24.) Hentes és mészáros. Korán árvaságra jutott, s így került el tizennégy éves korában, mint a testvérek között a legidősebb, Visegrádra egy hentesmester mellé szakmát tanulni. 1952-ben költözött családjával Szentendrére, ahol haláláig élt a Bartók Béla utca és a Martinovics utca sarkán álló házban. Négy évtizeden keresztül a Kossuth Lajos utcai hentesüzletben dolgozott. Lelkiismeretes és megbízható munkájáért vállalatától számos kitüntetést kapott. F.: lánya, Czakó Sándorné közlése; Török Katalin: Hófehér törlőkendő (Szentendre és Vidéke, 2003. márc. 18.) DOMBAY Lajos (20. sz.) Asztalos. 1923 óta önálló asztalos mester Szentendrén, mesterségét is itt tanulta ki, de segédként az ország különböző városaiban is dolgozott. Kombinált maró-, fúró-, gyalu- és fűrészgéppel felszerelt műhelyében épületasztalos munkákat és bútorkészítést vállalt. Az ipartestület elöljáróságának tagja, valamint a szakosztály és a tanoncvizsgáztató bizottság elnöke volt. A háborúban négy évig az orosz és román fronton harcolt. 1945 után a helyi egészségház szakmunkáit ő végezte. F.: Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára, 1931-32; Dietz Ferenc közlése DÓRITS István, dr. (Kevevára/Kovin – Jugoszlávia, 1883. okt. 21. – Budapest, 1932. ápr. 10.) Jogász, költő, író, műfordító. Szülei: ~ Szvetozár és M a g y a re v i t y E m í l i a , 41


Magyarevits Jeremije (l. ott) budai püspök unokája. Miután fiatalon elvesztette édesapját, a család előbb Szabadkára, majd Budapestre költözött, ahol nagybátyja, dr. Magyarevits Mláden főorvosként működött. Tanulmányait a piarista gimnáziumban és a jogi egyetemen végezte. 1909-től haláláig a Magyar Királyi Kereskedelemi Minisztériumban dolgozott. Tizenhét évesen, Stirod István néven a Nemzeti Hírlapban jelent meg első szépirodalmi munkája, Pávle Popovits: A négy szegfű című elbeszélésének magyar fordítása. Saját írásai főleg magyar nyelven, fordításai (versek, novellák) szerbhorvátról magyarra, budapesti napilapokban és folyóiratokban jelentek meg: Nemzeti Hírlap (1900), Fővárosi Lapok (1901), Ország-Világ (1901–1909), Pesti Napló (1902-1903), Magyar Szalon (1903), Jövendő (1905-1906), Magyar Szemle (1905-1906), Croatia (1906). Magyar nyelvű színpadi darabjának a címe: Ezüst szív. A budapesti Pátria Irodalmi és Értelmiségi Klub tagja volt. Írói munkásságának legértékesebb része a versfordítások, amelyek dióhéjban keresztmetszetét adják a szerb költészetnek. A század elején évekig lakott Szentendrén, a Petőfi u. 2. szám alatt. Később a nyári hónapokat családjával a Dobozi u. 1. szám alatti kertes nyaralóban töltötte. A helyi újságban (Szentendre és Vidéke Hírlapja) is publikált (1907-1908). Szentendrén neki volt elsőként detektoros, fülhallgatós rádiója. Szeretett fényképezni, sok családi fotó maradt utána. Felesége, Raity Zora hagyományos stílusban csendéleteket festett. ~ Budapesten halt meg, de Szentendrén temették el a szerb temetőben, a Magyarevits család sírboltjában. ~ zenész unokája évekkel ezelőtt kezdte el gyűjteni a nagyapja munkásságának emlékeit. Egyik művét, az Arany János: Jóka ördöge című verse alapján írt három felvonásos verses mesejátékot nemrég zenésítette meg. 2002ben az ő közbenjárására Budapesten, a IX., Bakács u. 8. számú ház falán, ahol ~ haláláig lakott, Ferencváros Önkormányzata emléktáblát leplezett le. F.: Leksikon pisaca Jugoslavija (Jugoszláv írók lexikona); Pethő Németh Erika – G. Sin 42

Edit: Írók, költők Szentendrén; ifj. Dórics István közlése DRAHOS István, dr. (Szentes, 1931. ápr. 15. – Budapest, 1994. jún. 1.) Gépészmérnök, egyetemi tanár (1975-), a műszaki tudományok doktora (1987). Kutatási területe a gépszerkezetek geometriája és a gépalkatrészek gyártási geometriája volt. Édesapja az ex libriseiről nemzetközileg ismert ~ grafikusművész. Családjával 1981-ben költözött Szentendrére, a Sas u. 8. szám alá. F.: felesége, Drahos Istvánné közlése DROBILITS István, ifj. (Szentendre, 1899. szept. 29. – Budapest, 1972. febr. 7.) Kőműves mester. Apja, id. ~ István (1878– 1928) szakmáját folytatta. A családi emlékezet szerint nagyapja, ~ János (1847– 1883) kőfaragó mester részt vett a Lánchíd építésén. ~ a szentendrei polgári iskola és az ipari tanonciskola után elvégezte a Felsőfokú Iparrajziskolát. Mint Möller István és fia, Möller Károly műépítészek tanítványa, pallérként dolgozott, de már fiatalon önálló építési vállalkozó lett. Két öccsével, ~ Lőrinccel és ~ Antallal együtt dolgozott az építkezéseken. ~ jól beszélt németül, szerbül, dalmátul, tótul, így eljutott Bácskába is Möllerék építkezéseire. Szentendrén is több nagyobb építkezésen, mint pl. a városháza, dolgozott, és sok családi nyaraló, villa felépítése fűződik a nevéhez (gróf Khuen Héderváry Sándor, dr. Antolik Arnold (l. ott) polgármester, dr. Horay Gusztáv). Saját családi házát a Kölcsey utcában 1931-ben emelte. Több egyesületnek, szervezetnek volt tagja (római katolikus egyházközség, legényegylet, Vöröskereszt, Rokkantsegélyező Egylet, 914. sz. cserkészcsapat, ipartestület, Frontharcos Egyesület, Dalmatin Brat). Hamvai a szamárhegyi katolikus temetőben nyugszanak. Felesége: Takács Anna (1908–1966) F.: Tüskés Lászlóné Drobilits Éva közlése


DUMTSA Antal Ignác, dr. (19-20. sz.) Járásbíró 1914-től. ~ Jenő (l. ott) szentendrei polgármester unokatestvére. Az övé volt Szentendrén, a Péter-Pál u. 6. szám alatt lévő, 18. századi copf stílusú lakóház. Ez a város egyik legértékesebb polgári műemléke. F.: Horler Miklós: Szentendre DUMTSA Jenő (?, 1838 – Szentendre, 1917. máj. 29.) Kereskedő, szentendrei főbíró és polgármester. A cincár származású, szerb identitású, pravoszláv vallású ~ pontos születési helye (Komárom vagy Pest) még tisztázatlan. Nagyapja, ~ Ignác Anasztáz (Révkomárom, 1808 – ?) császári tanácsos, már szintén szentendrei lakos. ~ a gimnáziumot és a Felső Kereskedelmi Iskolát Bécsben végezte. 1850-ben lett szentendrei lakos. 1862-ben feleségül vette a szentendrei Blazsics Petronellát, akivel közösen sokat jótékonykodtak a városban. Az ő támogatásukkal épült fel többek között a szerb iskola Budakalászon és Csobánkán. 1871-től ~ a város főbírája. 1872-ben Szentendre a XVIII. törvénycikk alapján megkapta a városi státust, s még ez év április 9-én egyhangúlag megválasztották polgármesterré, mely tisztet több mint huszonhat évig töltötte be. Összesen harmincöt évig állt a város szolgálatában. Polgármestersége általános jólétet növelő korszakot eredményezett. Vezetése alatt a város megszerezte a környező erdőségek örökös tulajdonjogát, lecsapoltatta a Szentendre és Pomáz közötti rét mocsarát, mely terület a város legjobb termőföldje lett. Támogatta a Helyiérdekű Vasút (HÉV) megindulást 1888-ban. Éveken át ő volt a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye világi elnöke, valamint a szentendrei szerb egyházközség elnöke. Fizetése

egy részét a szegényalapra utaltatta át. Nevéhez három alapítvány is fűződik. Pénzt adott évenként egy szegény sorsú hajadon kiházasítására és egy szegény sorsú özvegy segélyezésére. Harmadik alapítványával a szentendrei iskolák szegény tanulóit jutalmazták a következőképp: 1898-ban a római katolikus, 1899-ben a szerb-pravoszláv, 1900-ban a református, 1901-ben a zsidó iskolából való tanuló kapta meg a pénzt. Igyekezett megőrizni a több nemzetiségű város egységét. Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján szorgalmazta, hogy az akkori Budai út kapja meg a Kossuth Lajos utca nevet. Nemcsak a város lakóinak tiszteletét és szeretetét vívta ki, de magas országos elismerésben is részesült. 1897-ben megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét. A város azzal tisztelte meg, hogy még polgármesteri működése alatt, 1897-ben utcát neveztek el róla, azt az utcát, amelyben a háza állt. Tagja és tiszteletbeli elnöke lett az 1913-ban megalakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesületnek. Neje is kivette részét a testület munkájából. Egyike volt az öt nőből álló választmányi póttagságnak. ~ nevéhez kötődik a városi képeslapok kiadásának megindítása a 19. század végén, 20. század elején. Ő szorgalmazta a városi turizmus elindítását is. A világ minden tájára küldött szentendrei képeslapokat, és kapott cserébe látóképes levelezőlapokat. A mintegy húszezer darabból álló képeslapgyűjteménye már saját korában nemzetközi hírű volt. ~ a szentendrei szerb temetőben van eltemetve. Elhunyta után felesége elköltözött Újvidékre, a mai Novi Sadra, ahol haláláig mint magyar állampolgár Szentendre város nyugdíját élvezte. Férje hagyatékát, személyi tárgyait és azokat a tárgyakat, amelyeket Szentendre lakóitól kapott, az ottani városi múzeumnak ajándékozta. 2001-ben Máté György kezdeményezésére egykori lakóháza falán (Szentendre, Dumtsa J. u. 20.) magyar és szerb nyelven emléktáblát állíttatott a város: „E házban lakott 1838–1917 között Szentendre első polgármestere és a magyarországi szerbek kiemelkedő képviselője, akinek meghatáro43


zó szerepe volt a város polgárosodásában. Elhelyezte Szentendre Város Önkormányzata, a Szerb Kisebbségi Önkormányzat, Rotary Club, Pap Kőfaragó, Kőszobrász Műhely a Millennium évében, 2001. aug. 19.” felirattal. F.: Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete; Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben; G. Sin Edit: Szentendre a XIX-XX. század fordulóján (Studia Comitatensia 8.); Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914; Üdvözlet Szentendréről!; Sentandrejski zbornik. kuj.1., Fedora Bikar: Eugen Dumca (1838–1917); Pri gradonacelnik Sentandreje; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei ELSIK László (20. sz.) Erdő- és vadőr. Az első világháborúban 1917-től az olasz fronton hatcolt. Kitüntései: bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt. A háború után 1920–22-ig a Nemzeti Hadseregben szolgált. Az 1930-as években városi vadőr. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32 EMMEL József (20. sz.) Nyomdatulajdonos. Az 1920-as években több helyi újság és könyv készült a szentendrei Fő téren működő nyomdájában. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók költők Szentendrén 144. p. ENDREY, Eipel Mihály, dr. (Budapest, 1905. nov. 2. – Apostag, 1977. júl. 4.) Római katolikus püspök. Édesapja hajógyári munkás volt. Az elemi és polgári iskolát Szentendrén végezte, majd a váci piarista gimnáziumba került. 1923-tól 1928-ig Innsbruckban a jezsuita teológiai akadémia hallgatója, ahol doktorátust szerzett. 1928-ban Vácott szentelték pappá. 1936-ban püspöki titkárrá, 1937-ben pápai kamarássá nevezték ki. 1946-tól kanonok, 1948-ban az Actio Catholica országos igazgatója. 1950-ben XII. Pius pápa egri segédpüspökké nevezte ki. Grósz József kalocsai érsek őt nevezte ki az esztergomi főegyházmegye élére spe44

ciális delegátusnak, teljes megyéspüspöki jogkörrel. 1972-ben VI. Pál pápa pécsi segédpüspökké nevezte ki. 1975-ig működött Pécsett. Ezután váci megyéspüspök lett. A váci székesegyház altemplomában temették el. Szülei a szentendrei római katolikus kálvárián nyugszanak. F.: Új magyar életrajzi lexikon II. ENGEL TEVAN István (Budapest, 1936. nov. 9 – Budapest, 1996. okt. 12.) Grafikus. Tevan Margit ötvösművész fia, Tevan Andor unokaöccse. Könyvgrafikusként indult a pályán. A könyvgrafika mellett sok rézkarcot, utolsó éveiben sok irodalmi ihletésű, festői ceruzarajzot készített. Szentendrén, Pismányban 1981-től saját háza volt, ahol haláláig töltötte nyarait. Tagja volt a Szentendrei Műhely Galériának. F.: Magyar művészeti lexikon I.; felesége, dr. Róna Erzsébet közlése; Bakonyvári M. Á.: Groteszkek – Engel Tevan István grafikusművész kiállítása (Művészet, 1989/9.) ÉRCHEGYI József, dr (Szentendre, 1909 – ?) Jogász. 1939-től a város aljegyzője. 1948ban Hivatalkezelés, iratkezelés címen könyve jelent meg. F.: Magyar írók élete és munkái VII. FÁBIÁN István (Marosvásárhely, 1920. szept. 11. – Szentendre, 1989. aug. 28.) Rendőr. Miután végigharcolta az orosz frontot és a Don-kanyart, 1944-ben került Szentendrére. 1945-ben a Bükkös-patak hídjánál szovjet fogságba került. 1948-ban engedték haza. Ettől kezdve 1956-ig a szentendrei rendőrkapitányságon szolgált. A kitelepítések idején akit tudott, előre értesített, s így csak üres házat találtak az éjjeli rendőrakciók során. Az 1950-es években tanácstag volt. 1956-ban a forradalom idején rendőri mivolta miatt kisebb atrocitás érte. Ettől kezdve közfeladatot nem vállalt. Nyugdíjazásáig a kocsigyár meósaként dolgozott. F.: Laszlovszky Béla közlése


FÁBIÁN Zoltán (Nyíregyháza, 1926. jan. 30. – Szentendre, 1983. máj. 2.) Író. 1955-ben költözött Leányfalura. Mint az Írószövetség titkára, irányította, szervezte az ország irodalmi közéletét, a vidéki írócsoportok tevékenységét. Aktív részt vállalt Szentendre irodalmi életében is. Több író-olvasó találkozó vendége volt a városi könyvtárban, majd a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárban. Részt vett a Szentendrei Nyár programjainak és a helyi Móricz-centenáriumnak a megszervezésében. Segítséget nyújtott a városban készülő kiadványok írásához, szerkesztéséhez. Megkapó szavakkal fejezte ki ragaszkodását Szentendréhez: Hajlamos vagyok hinni és vallani, hogy talán éppen ez az egyik gyökérnövesztő erő, ami ide köt bennünket: újra és újra fel kell fedeznünk Szentendrét, mert szüntelenül kiderül róla valami, amit nem tudtunk eddig, ami nélkül pedig nem lehet igazán a mienk, s nem lehetünk igazán az övé. … A sors szeszélyes jóvoltából huszonkét éve költöztem erre a tájra, s azóta élek Szentendre holdudvarában. ... Amfiteátrumának hol a színpadán, hol a lelátóján jut számomra hely, de éppen ez benne az izgalmas” (Szentendre holdudvarában) Tragikus halála is a városhoz kapcsolódik: a Dunakanyar körúton egy gépkocsi elgázolta. F.: Szentiványi Kálmán: Portré (Dunakanyar Kurír, 1986. jún.); Új magyar életrajzi lexikon II.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Fábián Zoltán: Szentendre holdudvarában (Kortárs, 1977. 4. sz.) FACHLEITNER Mihály (Nutematt, AlsóAusztria, 1839. – Szentendre, 1910. márc. 27.)

Földbirtokos. Az 1880-as évek végén telepedett le a városban. A filoxéra pusztítása után (1882) a parlagon hagyott földeket felszántatta és amerikai oltványokkal telepítette be. A városban közszeretetnek örvendett, mert a szőlő kipusztulása után munkát adott az embereknek. Egy utazása során ismerkedett meg Fialka Olgával, Ferenczy Károly (l. ott) festőművész feleségével, aki szintén osztrák származású volt. Meghívta őket Szentendrére, és egyik házát átengedte számukra (a mai Alkotmány u. 1.). Így az ő biztatására került a neves festőcsalád Szentendrére. Az 1930-as években ~ nevét viselte a házához vezető kis köz (ma Ferenczy Károly köz). Másik házuk az egyik 20. század eleji képeslapon is látható. A ház előtt ~ és fia, Ferenc ülnek. Emellett a ház mellett alakította ki az oltványtelepét. A ház (Ady E. u. 20.) ma is áll. A család hamvait a városi köztemető őrzi. Felesége: Bossala Laura (1839–1910). F.: Tüskés Lászlóné Drobilts Éva: Szentendrei emlékek (Szentendre és Vidéke, 1999. febr. 26.), Török Katalin: Oltvány és paletta (Szentendre és Vidéke, 1998. szept. 11.), Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei; Üdvözlet Szentendréről! FADGYAS János, dr. (?, 1844. nov. 1. – Szentendre, 1924. júl. 5.) Ügyvéd. A család a 19. században telepedett le a városban. ~ a Szentendrei Kaszinó elnöke volt. Felesége a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület választmányi tagja volt. A szamárhegyi református temetőben van eltemetve lányai, ~ Róza és ~ Zsófia mellett. F.: Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében (Studia Comitatensia 25.); Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 19131914; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–2002 FALK család A család történetéről a zsidó múltat kutató budapesti lauderes diákoknak Falk Béla mesélt az 1980-as évek végén, a Próbarepülés című könyvük számára. Eszerint 45


a család felmenői a Felvidéket és Erdélyt bejárva a 19. század végén kerültek Szentendrére. A zsidó származású szobafestő egy óbudai sváb lánnyal kötött házasságot. A család lánytagjai ezért az apácák vezette római katolikus iskolába jártak, a fiúk az izraelita népiskolába. FALK Bertalan (19-20. sz.) Pontos foglalkozása nem ismeretes. A helyi újságban tánctanárként hirdette magát. Később mint vizsgázott okleveles masszírozó adott fel hirdetést. Barátja, Baumgartner György (l. ott) és ~ közösen „spekulálta” ki 1912-ben a város első, állandó helyszínen működő moziját, az Apolló mozgót. F.: G. Sin Edit: Szentendre a XIX-XX. sz. fordulóján; Falk Lajos visszaemlékezése a moziról (Szentendre a millenniumtól az első világháborúig 1896–1914); Dietz Ferenc közlése FALK Lajos (20. sz.) Ipariskolai tanár. Szentendrén, a Görög u. 6. szám alatt lakott. 1958-ban a 3. sz. választókörzet tanácstagja volt. F.: Dietz Ferenc közlése FÁNCSY Emília (Tass, 1852. nov. 25. – Szentendre, 1910. ápr. 22.) Színésznő. A reformkorban meginduló magyar színjátszás egyik jelentős színészcsaládjához tartozott. Férje, Prielle Péter évtizedeken át a vándorszínészek kenyerét ette, majd a Nemzeti Színház tagja lett. 1889-ben ment nyugdíjba. Valószínűleg ekkor költözött Szentendrére, s vele jött második felesége, ~ is. Lakásukat a halotti anyakönyvbe bejegyezték, de akkor még csak helyrajzi számmal jelölték az épületet, így nem tudjuk, hogy a város melyik részén laktak. A HÉV-állomás mellett lévő, ún. alsó temetőben temették el. F.: Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap,1997. júl.) FARKAS Erzsébet, dr. (Szalonna, 1912. szept. 7. – Kiskovácsi, 1994. dec. 16.) Fogorvos. Az orvostudományi egyetemet Pécsett végezte. Fogorvos ikertestvérével, 46

dr. ~ Katalinnal (l. ott) és annak férjével, dr. Göllner Pállal (l. ott) 1943ban kerültek Szentendrére. ~ a városi rendelőintézetben volt fogorvos. Hosszú éveken keresztül ő látta el az iskolafogászatot. Magánrendelést is folytatott. Közismert volt szigorúságáról, kézügyességéről és emberszeretetétől. A városi köztemetőben nyugszik. F.: Göllner Aurél közlése FARKAS Ferenc (Marosvásárhely, 1903. nov. 4. – Budapest, 1966. jan. 22.) Könykiadó, közgazdász, politikus, miniszter. A középiskolát Marosvásárhelyen és Budapesten végezte. A fővárosban négy évig közgazdaságtant tanult. 1925–27 között Bécsben kitanulta a bankszakmát. Visszatérve Budapestre érdeklődése a képzőművészet felé fordult. Művészettörténeti könyvek kiadásával foglalkozott. 1937-ben életre hívta a Magyar Bibliofilek Szövetségét. E tevékenysége során a képzőművészek mellett kapcsolatba került írókkal is. Figyelmét a népiek csoportja keltette fel. Szabó Pálnak az ő segítségével sikerült 1938-ban megvásárolnia a Szabad Szó című hetilapot, aminek társtulajdonosa és 1944-ben történt betiltásáig kiadója volt. 1944-ben illegalitásban élt. 1945-ben bekerült a Nemzeti Parasztpárt vezetői közé. 1945 áprilisától az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. A Parasztpárt egyik vezető pénzügyi szakembere lett. Irányító szerepet játszott a Szövetkezeti Tanácsban, az Országos Tervtanácsban. 1947-48-ban az Országos Szövetkezeti Hitelintézet elnöke. 1953-ban kinevezték a Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztára vezetőjének. 1956. október 31-én a Nemzeti Parasztpárt utódszervezeteként megalakult Petőfi Párt főtitkára, november 2-től november 4-ig államminiszterként Nagy Imre nemzeti kormányának tagja. A


forradalom leverése után Bibó Istvánnal képviselte a Petőfi Pártot. 1957. május 9-én lemondott pártfőtitkári tisztéről, 1958-ban nyugdíjazását kérte, az új politikai viszonyokba beilleszkedni nem akart. Szentendrét diákkori barátja, Genthon István révén az 1930-as években ismerte meg. Felesége, Györffy Anna (Györffy István néprajz professzor leánya) apai örökségéből 1940-ben telket vettek a Bükkös-patak partján (Kovács László u. 46. sz.). 1956-ig csak nyaranta jártak ki, majd végleg kiköltöztek. ~ -t mély barátság fűzte Szabó Lőrinchez, aki többször is meglátogatta őt Szentendrén. Németh László hosszabb időt töltött náluk, amikor a Galilei című drámáját készítette elő színpadi előadásra. A legszorosabb kapcsolat Illyés Gyulához fűzte. De megfordult náluk Cs. Szabó László, Tamási Áron, Jékely Zoltán, Sárközi Márta, Veres Péter. A képzőművészek közül Ferenczy Bénihez (l. ott), Bernáth Aurélhoz, Pátzai Pálhoz, Barcsay Jenőhöz (l. ott), Czóbel Bélához (l. ott) fűzte barátság, akik szintén gyakori vendégek voltak Farkaséknál. ~ hamvait saját kertjükben helyezték örök nyugalomra. F.: Új magyar életrajzi lexikon II., Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Török Katalin: Száz éve született Bisztrai Farkas Ferenc, Centenáriumi emlékülés az Akadémián (Szentendre és Vidéke, 2003. dec. 12.)

a környező településeken, közel hetvenéves koráig. F.: Göllner Aurél közlése

FARKAS Katalin, dr. (Szalonna, 1912. szept. 7. – Szentendre, 2000. aug. 21.) Fogorvos. A Pécsi Orvostudományi Egyetem elvégzése után Aszódon dolgozott. Orvos férjével, dr. Göllner Pállal (l. ott) és fogorvos ikertestvérével (dr. Farkas Erzsébet, l. ott) 1943-tól élt a városban. 1954-től iskolaorvosként tevékenykedett Szentendrén és

FERENCZY Károly (Bécs, 1862. febr. 8. – Budapest, 1917. márc. 18.) Festőművész. A modern magyar piktúra iskolateremtő mestere, a nagybányai festészet vezéralakja. Joghallgató volt, majd a Gazdasági Akadémiát végezve huszonkét éves korában ébredt művészi hivatására. 1884-ben unokanővére, Fialka Olga társaságában

FÉNYES Adolf (Kecskemét, 1867. ápr. 29. – Budapest, 1945. márc. 15.) Festőművész, a kritikai realizmus jelentős képviselője. A Mintarajziskolában 1884–87 között Székely Bertalannál, Weimarban M. Thedínél, Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1892–94 között Weimarban dolgozott, s utána a Benczúr mesteriskolába került. Telente Budapesten, nyaranta 1903-tól főleg Szolnokon festett. 1907-ben a Bükköspatak mellett készített Szentendre című festményét képeslapként is megjelentette a város. ~ művészete három nagy stílusperiódusra oszlik. Az első korszakban a weimári hatás alatt fest, második korszaka részben az impresszionizmushoz kapcsolódik. A Tabánban, Vácott és Szentendrén festett kisvárosi vedutái megkapnak derűjükkel és ragyogó artisztikumukkal. Több kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban (1908), az Ernst Múzeumban (1912, 1918, 1923, 1927) és a Szépművészeti Kiállítások Helyiségében (1936). Képeinek hosszú sorát a Nemzeti Galériában őrzik. Ugyanott nagyszabású emlékkiállítása volt 1960-ban. Szentendrei működése epizódszerű. F.: Új magyar életrajzi lexikon II., Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Üdvözlet Szentendréről!

47


(akit nemsokára feleségül vett) Rómában, Münchenben és Nápolyban járt. 1887–89 között Párizsban T. Robert-Felury és A. W. Bouguereau tanítványa. Élete a tartózkodási helyek szerint négy jellegzetes stíluskorszakra tagozódik: 1. Szentendre 1889–1893.; 2. München, 1893–96; 3. Nagybánya, 1896– 1905; 4. Budapest. és Nagybánya 1905– 1917. Szentendrére költözésüket egy osztrák honfitársuk, Fachleitner Mihály (l. ott) tette lehetővé. A festő szentendrei korszakára végig Bastien-Lepage hatása a jellemzõ. Témául gyakran divatos életképeket választott: Lányok virágokat gondoznak (1889), Kavicsot hajigáló fiúk (1890). Ezt a korszakát később meghaladta, pedig ezek a képei megkapó gyengédségről tanúskodnak, s a négy-öt önmagáról és családtagjairól még itt festett képével együtt ezek a magyar „finom naturalizmus” gyöngyszemei. 1952ben egykori lakóházához (rajta évek óta olvashatatlan emléktábla) vezető kis utca megkapta a rá emlékeztető nevet (Ferenczy Károly köz). 1951-ben az ő nevét vette fel a helyi művészek és elsősorban a Ferenczy család műveit őrző és bemutató múzeum. F.: Új magyar életrajzi lexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Genthon István: Ferenczy Károly FERENCZY Béni (Szentendre, 1890. jún. 18. – Budapest, 1967. jún. 2.) Szobrász, Kossuth-díjas, kiváló művész. ~ Károly (l. ott) festőművész fia, ~ Noémi (l. ott) ikertestvére. 1907–1910 között a nagybányai festőiskolán tanult. 1908-09ben Firenzében, 1910-ben Münchenben járt, az utóbbi helyen mesterien megtanulta a fafaragás technikáját. 1911-ben Párizsban É. A. Bourdelle-nél, l912-ben A. Archipenkónál 48

tanult. 1916-ban családjával együtt mutatkozott be első kollektív kiállításán az Ernst Múzeumban. Kezdeti munkái a klasszicimus iránti érdeklődését jelzik. Részt vett a Magyar Tanácsköztársaság kulturális munkájában, majd annak bukása után Bécsbe emigrált, ahol tizenkét évig dolgozott. Kisméretű kubista szobrait 1924-ben Berlinben és Sturmban mutatta be. 1932–35 között Moszkvában dolgozott, itt kezdte meg finom mintázatú művészi érmeinek gazdag sorozatát. Majd visszatért Bécsbe, 1936-ban pedig Budapesten telepedett le. Megkezdte női portré- és aktszobrait. 1959-ben kollektív kiállítása nyílt meg a Nemzeti Szalonban, amely statikus és mégis gyengéd, mély kultúrára épített művészetét teljes sokoldalúságában mutatta be. Grafikusi munkáját könyvek sora őrzi: Írás és kép (1961), Virágok könyve (1974), Fák könyve (1976). Munkássága megtekinthető a szentendrei Ferenczy Múzeum állandó kiállításán is. Kis alpinista című szobra szülőházához közel, az Alkotmány utcában lévő egyik ház falának fülkéjében látható. F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Kortárs magyar művészeti lexikon I. FERENCZY Noémi (Szentendre, 1890. jún. 18. – Budapest, 1957. dec. 20.) Gobelinművész, ~Béni (l. ott) ikertestére, Kossuth-díjas érdemes művész, az Iparművészeti Főiskola tanára. A modern gobelinnek világviszonylatban is kiemelkedő művelője. Nemcsak tervezte, de maga szőtte a munkáit. Autodidakta volt, a múzeumok anyaga formálta ízlését. 1908–32 között sok időt töltött utazással. Tanulmányozta Firenze, Velence, Bécs, München, Berlin és Párizs múzeumait. A szövés technikáját 1912-ben Párizsban sajátította el. Nagybányán szőtte első nagyobb művét (Teremtés, 1916.) Az ún. haute-lisse (függőleges vetülékfonalas) technikát alkalmazta, mely a síkszerű, dekoratív ábrázolásmódnak kedvezett (ez a korszakban újdonságnak számított). A tanácsköztársaság bukása után emigrálnia kellett. A húszas évek végétől művészetének központja az emberi


alak lett. Ezzel együtt stílusa is megváltozott. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, melyek közül a legfontosabbak: Ernst Múzeum (1916), Bécs, Internationale Kunstausstellung (1924), Nemzeti Szalon (1925 ~ Bénivel közösen), Szépművészeti Kiállítások Szalonja (1937), Nemzeti Szalon (1956), Székesfehérvár (1965). Műveinek egy részét a Ferenczy Múzeum őrzi. A róla elnevezett díjat a legkiemelkedőbb iparművészeknek, művészeti íróknak adományozzák. F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Kortárs magyar művészeti lexikon; Jankovich J.: Ferenczy Noémi; Cseh M.: Ferenczi Noémi; Mazányi J.: Ferenczy Noémi (in: A Ferenczy család kiállítása Szentendrén) FERENCZY Valér (Körmöcbánya, 1885. nov. 22. – Budapest, 1954. dec. 23.) Festő- és grafikusművész. ~ Károly (l. ott) fia, ~ Béni (l. ott) és ~ Noémi (l. ott) testvére. Münchenben és a nagybányai gimnáziumban tanult. Művészeti tanulmányait apja nagybányai műtermében kezdte, majd Münchenben, Berlinben, Párizsban, Mannheimban és Olaszországban folytatta. 1927-ben kilépett a Nagybányai Festők Társaságából, és lemondott a festőiskolában betöltött tanári tisztéségéről. Eleinte édesapja szellemében készített arcképeket és életképeket (Édesanyám, Anyám és Noémi, Ruhateregetés), később naturalista tájképeket festett. Könyvillusztrációkat is készített, pl. Romain Rolland Ara pacis című költeményéhez. Számos szimbolikus grafikája, rézkarca ismert. Több írása megjelent a Nyugatban. 1934-ben édesapjáról írt, Baumgartner-díjas monográfiája miatt íróként is számon tartják.

F.: Művészeti kislexikon; Új magyar életrajzi lexikon II.; Kortárs magyar művészeti lexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Murádin Jenő: A Ferenczy család Erdélyben FESZTY Masa (Budapest, 1895. jan. 31. – Domaháza, 1979. márc. 1.) Festőművész. ~ Árpád festő és Jókai Róza leánya. Festeni Jókai Mór regényeit illusztráló édesanyja mellett tanult. Az Erzsébet Nőiskola elvégzése után Münchenben Kablert és Hoffmann tanítványa. A fővárosban önálló műterme volt, és állandó kiállítója a Műcsarnoknak, az Ernst Múzeumnak. A Paál László Társaság és a Képzőművészeti Egyesület tagja. Portréinak modelljei írók, politikusok és költött alakok. Művein a világos színek dominálnak, különösen a megoldás könnyedségével és a kompozícióinak mesteri fényelosztásával hat. Külföldi tanulmányútjai során hosszabb ideig Firenzében tartózkodott. Innen hozta a vallásos témák iránti érdeklődését. Ettől kezdve fő témája az oltárkép. Feltehetően rokoni látogatás révén jött ki Szentendrére, és itt ismerkedett meg a helyi művészekkel, írókkal. Különösen a Bindorffer Ferencel (l. ott) való kapcsolatát ismerjük. A művészetet kedvelő, íróvá lett bognármester Dalok című verseskötetét ő mutatta be a Magyarország című lap 1932. jan. 17-i számában. Ő készített illusztrációkat másik könyvéhez is (A kerítésen túl, 1941). F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Művészeti lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén FETTER Viktor (?, 1884 – ?, 1967) Kereskedő. Inotay Kálmánnal közösen ve49


zetett üzletét a 20. század elején a Dumtsa Jenő utca Fő tér felőli részén állt. A férfi és női divatüzlet, játékáruház, papír- és rövidáru keresekedés tulajdonosa anyagilag is támogatta a századelőn megindult helyi képeslapok kiadását. Az egyik ekkoriban megjelent képeslapon jól láthatók az üzlet utcára kirakott kínálata és tulajdonosai is. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében II. (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 14.); Ürmös Lóránt: Rumburgi cérna és tölcsér nélküli beszélőgép – Híres üzletek és kereskedőcsaládok a századelőn (Szentendre és Vidéke, 1998. nov. 20.); Üdvözlet Szentendréről! FISCHER Jolán, Tescher Andorné (Fiume, 1890 – Budapest, 1991) Földbirtokos, memoáríró. Ősei a 18. századi lengyelországi zsidóellenes pogromok miatt menekültek Magyarországra. Szentendrén telepedtek le. Szorgalmuk révén tekintélyes földbirtokosok és kereskedők lettek. A család több férfitagja virilistaként bekerült a város képviselő-testületébe, mint például ~ nagyapja, ~ Salamon, aki fűszerkereskedő, vagy apja, ~ Lajos (1847–1915), akinek Budapesten gyára, Fiumében szőlőbirtoka volt. ~ Fiuméban töltötte gyerekkorát. Gondos nevelésben részesült, beszélt dalmátul, magyarul, németül és franciául. Az első világháború kitörésekor visszaköltöztek Szentendrére. 1917-ben férjhez ment Tescher Andorhoz, a budapesti Fegyver- és Gépgyár főmérnökéhez. Ők is virilisták lettek Szentendrén. 1942-ben Budapestre költöztek. Barátaik segítségével elkerülték a gettóba zárást és a megsemmisítő táborba hurcolást. ~ a második világháború után is tartotta a kapcsolatot Szentendrével. Szőlőbirtokát 50

fölajánlotta az államnak. Memoárjában hangulatos képet fest a 20. század eleji Szentendréről és lakóiról. Kéziratos visszaemlékezéseit Máté György rendezte sajtó alá. F: Fischer Jolán: Anziksz Szentendréről FODOR/Weisz Mária (SzomajomKaposfő, 1920. aug. 19. – Szentendre, 2003. okt. 22.) Költő, író. Szülei Erdélyből települtek át. Máriát már fiatalon érdekelte az írás, a színház. Verseket, novellát és filmszüzsét írt. Budapestre kerülve szerepelt Lakner bácsi gyermekszínházában. Később elvégezte a Rózsahegyi színiiskolát. „Fehér itélet” című filmforgatókönyvét a Pasaréti Filmgyárban el is fogadták. 1945 után gyári munkásként dolgozott, majd műszaki rajzolással kereste a kenyerét. Az írás mellett kisplasztikával is foglalkozott. Munkájával minisztériumi pályázatot is nyert. Második férjével, Fodor Jenővel 1976-ban házat építettek Szentendrén, Pismányban (Málna u. 30.). Az utóbbi években ~ munkásságát a város is megismerhette. Versei, irodalmi alkotásai a család kiadásában jelentek meg: Mindazonáltal (1994), Kövek arca (1995), A gyökerek sose fáznak (1998), A napból egy sugár (2001). F.: Weisz Bagi Béla közlése FOJTH István (19-20. sz.) Kalaposmester. Iparát édesapja üzemében sajátította el. 1906-ban szabadult fel, és mint segéd több neves mesternél gyarapította szakismereteit. 1914-ben Újvidéken önállósította magát. Az első világháborút végigharcolta, főleg az olasz fronton, 20%os hadirokkantként szerelt le. Trianon után Újvidékről el kellett menekülnie.


1938-tól működött Szentendrén (Fő tér 11.). F.: Magyar Ipar FÓNYI, Friml Géza (Trencsén, 1899. júl. 6. – Budapest, 1971. júl. 25.) Festőművész, Munkácsy-díjas, érdemes művész, a Képzőművészeti Főiskola tanára. A Képzőművészeti Főiskolán 1917–25 között Benkhard Ágost tanítványa. Később Párizsban, Londonban, Olaszországban járt tanulmányúton. 1930–38 között abbahagyta a festést, rajztanárként dolgozott. 1945– 47 között főleg a miskolci, a tihanyi és a szentendrei művésztelepet látogatta. Az Új Művészek Egyesülete, a Képző- és Iparművészek Egyesülete, a Miskolci Festők Társasága és a Szentendrei Festők Társasága tagja volt. Rálátásos csendéletek, konstruktívan festett tájképek és figurális ábrázolások után a realizmus jegyében fogantak tematikus kompozíciói. 1924-től kiállító művész. Első önálló kiállítása 1944-ben meghiúsult, anyagának nagy része elpusztult. Számos mozaikot is készített. Számtalan csoportos, országos kiállítás után 1961-ben a Csók Galériában rendeztek gyűjteményes kiállítást a műveiből. F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Kortárs magyar művészeti lexikon I.; Művészeti kislexikon FRANK János (Budapest, 1925. jún. 11. – Budapest, 2004. jún. 13.) Művészettörténész, Munkácsy-díjas (1977). A Pázmány Péter Tudományegyetemen és az ELTE Bölcsészkarán végzett (1947–1951). Segédmuzeológusként dolgozott Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban. Igen közeli kapcsolatban állt a kor művészeivel, szinte valamennyiükről írt az ÉS-ben, vagy a New Hungarian Quaterly-ban (mindkét lapnak munkatársa volt). Igazi műfaja a glossza, katalógus-bevezető, memoár cikk, interjú. Fő műve a Szóra bírt műtermek (1975). Beke László és Dessewffy Zsuzsa 1998-ban portréfilmet forgatott róla (A látvány apostola, MTV). 1951-től haláláig rendezett kiállításokat. Fontosabb írásai: Szöllősi (1974), Szóra bírt

műtermek (1975), Szabó Vladimir (1976), Paizs László (1979), Az eleven textil (1980), Makovecz Imre (1980), Román György (1982), Czóbel (1983), Magyar plakát 1945–1985 (1985), Tárlatok – szertartások (1992), Mária Lugossy (1992), Haraszty Iván (1993), A Műcsarnok négy évtizede 1950–1990 (1996). F.: Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1996; Szentendrei arcképcsarnok I.; Kortárs magyar művészeti lexikon I. FRAUENBERG Jakab (Szentendre, 1811 – ?) Honvéd főhadnagy. 1829-ig katonai intézetben nevelkedett. 1829–1843 között a 39. gyalogezredben teljesített szolgálatot, ahonnan őrvezetőként leszerelt. Az 1848-as magyar szabadságharc idején önként belépett a szerveződő nemzetőrségbe. A híres 3. (szegedi) vörössipkás honvédzászlóaljban teljesített szolgálatot. Tevékenységének részletei nem ismertek, de az bizonyos, hogy a világosi fegyverletételkor honvéd főhadnagyi rangot viselt. F.: Dr. Gelencsér Gyula – Pethő Németh Erika: Damjanich katonája: Frauenberg Jakab (Szentendre és Vidéke, 1998. febr. 27.) FREY Rózsa (Für, Szlovákia, 1887. aug. 18. – Szentendre, 1975) Gobelinszövő. Elemi és polgári iskoláit Zomborban végezte. 1909-től a gödöllői művésztelep szövőműhelyének tagja, majd 1914–1918-ig annak vezetője. A műhelyben a művésztelep festőinek – Nagy Sándor, KörösfőiKriech Aladár, Remsey Jenő stb. – terveit szőtték meg. A szövőműhely megbízásából 1913-ban tanulmányúton járt Svédországban, ahol elsősorban a természetes növényi festékanyagok kinyerésének módját 51


tanulmányozta. Az itt szerzett tapasztalatait később saját gödöllői szövőműhelyükben alkalmazta. 1918 után Szentendrén, Pismányban (Egresi u. 83.) telepedett le, ahol haláláig élt családjával. 2002-ben a gödöllői művésztelepen készült bútorait a család visszavitte Gödöllőre, a múzeumba. F.: Veress Mihály, Frey Rózsa unokájának közlése FRIED Mór (20. sz.) Bőrkereskedő. Üzlete Szentendrén, a Fő téren állt. Szentendréről 1944. július 9-én elvitték őt is feleségével és két gyermekével együtt. Egyikük sem tért vissza. Nevük szerepel a helyi zsidó emléktáblán, a Szántó Emlékházban. F.: Magyar zsidólexikon; A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma FUFERENDÁNÉ ARSZENIEVITS Márta (Szentendre, 1959. aug. 6. – Szentendre, 1998. ápr. 7.) Óvónő, önkormányzati képviselő. Szentendrén érettségizett a Móricz Zsigmond Gimnáziumban (1977), az Óvónőképző Főiskolát Kecskeméten végezte el (1980), az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán gyermek és ifjúságvédelmi szakon Egerben diplomázott (1994). Óvónő Szentendrén (1980–1991), előadó a Nevelési Tanácsadó és Családsegítő Központban (1991-), önkormányzati képviselő (1994–1998), az oktatási és kulturális bizottság elnöke (1997-). Részt vett az Ifjúsági Alap létrehozásában. Posztumusz Pro Urbe Szentendre (1998) kitüntetést kapott. F.: Szentendrei arcképcsarnok I. FULCO deák (11-12. sz.) Hospes (telepes), íródeák. A várostörténet egyik legjelesebb alakja. 1146-ban kiállított végrendelete alapján ismerhettük meg a város nevét: S(ancti) Andreae. Az okmányt a város keresztleveleként is szokták emlegetni. A veszprémi püspök által itt kialakított főesperesi székhely hiteles hellyé – oklevelek kiállítására jogosult településsé – tette a kezdetben névtelen kis falut. Az 52

Itáliából származó, Szentendrén végrendelkező ~ magáról ezt írja: „Mint a Szent Hit valamennyi szolgája előtt ismert, én Fulco hospes betelepedésem első éveiben Álmos herceghez csatlakoztam egyházi szolgálatra jogosultsággal.” Álmos I. Géza király 1075 táján született fia volt. Más forrásokból tudjuk, hogy ~ a herceg mellett nevelősködött. Csak pár évvel lehetett idősebb uránál. A később lázadóvá váló herceget bátyja, Kálmán király 1113-ban megvakíttatta. Fulco útjai elváltak tőle. „Az ő (Álmos) bukása után Szerafin érseknél, majd a Veszprémi Egyházmegye beiktatott püspökeinél megöregedésemig híven és örömmel szolgáltam” – írja. Hogy mikor halt meg, nem tudjuk. A deák nemcsak nevelői, de irodalmi munkásságáról is ismert. 1130 körül ő írta meg István király fiának, Imre hercegnek az életét rögzítő legendát (Vita Emerici Ducis). A Ferences Gimnázium előtt elvezető egykori Király (1894), majd Sallai (1946) utca 1991 óta viseli a Fulco deák nevet. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Máté György: Fulco deák titka (Szentendre és Vidéke, 2000. márc. 17.) FURIÁN/FURJÁN János (20. sz.) Vendéglős. Az 1930-as években került Szentendrére. 1940-ben tette le a mestervizsgát. A Fő téren a Huzsvik-féle Korona vendéglőben pincérkedő ~ 1941-ben átvette a Duna-parton lévő Beheim vendéglőt, amely a 20. század elején a vízisportot szeretők és a turisták egyik kedvelt helye volt. ~ szakismeretét több vidéki és budapesti elsőrendű étteremben mint fizetőpincér szerezte meg. A későbbiekben saját erejéből 18 szobás szállodát és vendéglőt létesített. 1951-ben vendéglőjét „állami vállalat” céljára ajánlotta fel. A „város dolgozó lakosságának érdekeit” szem előtt tartva a Vendéglátóipari Vállalat továbbra is éttermet működtetett benne. A később Zöldfa étteremnek nevezett vendéglátóegységről az 1960-as években képeslap is megjelent a turisták csalogatására. F.: Egy évszázad krónikája; Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében, ven-


déglők, cukrászdák (Új Szentendrei Hírlap, 2001. márc. 10.); Üdvözlet Szentendréről! FÜRST Samu (20. sz.) Gazdálkodó. Nagy földterületei voltak Izbégen. A család tagjai a holokauszt áldozatai lettek. ~ és felesége neve olvasható a Szentendréről 1944. július 9-én elhurcolt zsidó polgárok nevét őrző emléktáblán a Hunyadi utcában, a Szántó Emlékház udvarában. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében II., kereskedők és portékáik (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 14.) GÁBRIEL Károly (?, 1900 – ?, 1952 ) Vasutas, a helyi evangélikus egyház presbitere. Az egyház az ő segítségével a lebontott lóhússzék helyén, a Bükkös-patak hídjánál 1950-ben templomot emelt. (Helyére 2004ben újat építetettek.) ~ a szamárhegyi evangélikus temetőben van eltemetve. F.: Szánthó Imre: Mesevárosom Szentendre; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002-1992 Z. GÁCS (Zartler) György (Budapest, 1914. okt. 18. – Budapest, 1978. máj. 1.) Festőművész, érdemes művész (1974), Munkácsy-díjas (1956, 1970). A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa. 1940–50 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára, majd igazgatója. 1953-tól az Iparművészeti Főiskolán tanított. Monumentális falképeket, dekoratív üvegablakokat, sajátos zománctechnikájú kompozíciókat, játékos, könnyed illusztrációkat készített. 1937-ben jött először Szentendrére. Nyári kirándulásához képei is kötődnek. A továb-

bi években is rendszeres látogatója a városnak. F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Kortárs magyar művészeti lexikon GADÁNYI Jenő (Budapest, 1896. márc. 28. – Budapest, 1960. febr. 29.) Festőművész. 1922-ig a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa. 1927ben párizsi tanulmányutat tett. Első önálló kiállítását ugyanebben az évben rendezte Frankfurt am Mainban. Ifjúkorában érdeklődése a Nyolcak és a Ma köré csoportosuló konstruktív festők felé fordult. 1946– 48 között az Iparművészeti Főiskola tanára. Az 1930-as években Szentendrén dolgozott. Deim Pál festőművész őt tartja egyik mesterének. Rövid ideig az Európai Iskolához tartozott. F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet GAJÁRI Leó (19-20. sz.) Gyártulajdonos. A Szentendre-Izbégen, a város szélén működő, különböző szakmák (cipész, szabó, kőfaragó stb.) számára szerszámokat készítő, Csoknyay Jenőtől átvett manufakturális üzem tulajdonosa. F.: G. Sin Edit: Szentendre 30 éve (1945– 1975); Egy évszázad krónikája GAJZÁGÓ Vilmos, dr. (Kékes, Szolnok-Doboka vármegye, 1892 – Visegrád, Áprily-völgy, 1965) Jogász. Az örmény származású ~ a jogi egyetemet Budapesten végezte. Az 1930-as években Budapestről betegsége miatt Szentendrére helyezték. Családi házuk a Püspök, ma Alkotmány u. 14. sz. alatt volt. 1938-tól az itt működő Járásbíróság alelnöke. 1945 53


után csak fizikai munkásként dolgozhatott. 1965-ig munkás a kéziszerszámgyárban. ~ hamvait a visegrádi temetőben helyezték örök nyugalomra. F.: lánya, Gajzágó Jolán közlése

Karinthy Ferenc és Fábián Zoltán (l. ott).) F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén

GÁLFFY Lola (Nagyenyed, 1902. máj. 26. – Szentendre, 1980. jún. 13.) Festőművész. A képzőművészeti Főiskolán Réti István és Edvi Illés Aladár növendéke. 1927-től rajztanárként dolgozott. 1950től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Grafikai alkotások után 1947-től festményeivel jelentkezett a kiállításokon. 1959-ben a Csók Galériában mutatta be tájképeit. 1938-tól járt ki a szentendrei művésztelepre. Egyik kedves modellje volt Paizs Goebel Jenőnek (l. ott), de Rozgonyi László (l. ott) is megfestette őt. F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Kortárs magyar művészeti lexikon

GAVRILOVITS Ferenc (Szentendre, 1917. jan. 14. – Budapest, 1998. okt. 19.) Női fodrász, autodidakta festő és költő. Az ipariskola elvégzése és a mestervizsga után a városban különböző fodrászüzletekben dolgozott. Keze alól számtalan ipari tanuló került ki Szentendréről és vonzáskörzetéből. A fodrászat mellett a Pirk János (l. ott) festőművész vezette önképző körben festeni tanult. Tóth Antal művészettörténész szavaival „ ~ Szentendre egyik leghűségesebb festője”, több kiállításon mutathatta be festményeit helyben és más városokban. A festés mellett írással is foglalkozott. Cikkei, versei jelentek meg a Szentendrei Hírlapban, a Pest Megyei Hírlap Szentendre mellékletében. F.: felesége, Horváth Zsuzsanna közlése

GARAI Gábor (Budapest, 1929. jan. 27. – Budapest, 1986. szept. 9.) Költő, műfordító, kritikus, Kossuth-díjas. 1965-ben telket vett Szentendrén, a mostani Dunakanyar körút mellett, ahova pár évvel később egy faházat épített. Ettől kezdve gyakran tartózkodott a városban. Jó barátságban állt a városban és a környéken lakó írótársaival (Vas István (l. ott), Vészi Endre (l. ott), Szeberényi Lehel (l. ott), 54

GEDŐ Ilka (Budapest, 1921. máj. 26. – Budapest, 1985. jún. 19.) Festőművész. Kezdetben Gallé Tibor szabadiskoláját látogatta, majd családi kapcsolatok révén Erdei Tibor tanítványa lett (1939–1942). Beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, de nem fejezte be tanulmányait. Az Európai Iskola köréhez tartozott. 1940 óta kiállító művész. Szentendrével az 1940-es években került kapcsolatba. F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Magyar zsidó lexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon I. GELENCSÉR Gyula, dr. (Döbrököz, 1932. aug. 20. – Szentendre, 1998. okt. 8.)


Matematikus, kriminológus, rendőralezredes, szakíró. Az ELTE-n matematika szakra járt (1956–1961), később elvégezte a Rendőrtiszti Akadémiát (1963), majd kandidátus lett (1985). A rendőrségnél dolgozott (1955–1987), meghívott tanár a Rendőrtiszti Főiskolán. Hetven cikke jelent meg különböző folyóiratokban, szaklapokban (Hadtudomány, Belügyi Szemle, Kapu, Helytörténet, Pest Megyei Hírlap, Pest Megyei Könyvtáros stb.). Kutatási területe a felnőttnevelés, a kriminológia, a tudományszervezés és a helytörténet. Főbb művei: A felnőttnevelésről (doktori értekezés, 1982), Egy ötváltozós matematikai modell megalkotása az ismeretlen bűnelkövetők felderítési mutatóinak javítása érdekében (kand. ért., 1985), Fejezetek Döbrököz történetéből (kézirat, 1988–1992), Tudós és íróemberek Tolnából I-II. köt. (1995-1996), Matematikai modell a bűncselekményi látencia minimumának meghatározásában (Hadtudomány, 1996/ 3.), Katona Gyula példás élete (Honismeret 1996/2), Bűnfelderítés, a bűncselekmények tagozódása, arányai Budapesten és a megyékben (1997) (Kapu, 1998/6-7), Bűnfelderítés és bűncselekményi látencia hazánkban (1977–1996) (Hadtudomány, 1998/2), A bűncselekményi látencia menynyiségi jellemzői Magyarországon (kézirat, 1998). Munkásságát a Haza szolgálatáért érdemérem (1972, 1988), a Közbiztonsági érem arany fokozatának (1985) adományozásával ismerték el. 1967-től Szentendrén élt és dolgozott. 1995-től kapcsolódott be a város helytörténeti kutatásába. Aktív részt vállalt a II. világháborús emlékmű számára a nevek összegyűjtésében. A helyi sajtóban is jelentek meg írásai. F.: Novacsek Vojnics Kornél: Bemutatjuk Gelencsér Gyulát (Szentendrei Körkép,

1995. ápr. 28.); Pethő Németh Erika: Akit háromszor avattak doktorrá (Pest megyei Hírlap, 1977. nov. 3.); Kertész Péter: Szentendrei polihisztor több doktorátussal (Népszabadság Pest Megyei Krónika, 1998. máj. 2.); Szentendrei arcképcsarnok I. GENSZKY Géza (Máramarossziget/ Sighetu-Marmatiei, Románia, 1894. máj. 22. – Kurd, 1963. okt. 12.) Gyógyszerész, író. Az egyetem elvégzése után részt vett az I. világháborúban. Grazban és Bécsben patikussegéd, majd Szentendrén Czibulkáék gyógyszertárában kapott munkát. 1921ben feleségül vette a szentendrei születésű Pálinkás Jolánt. 1929ben önálló drogériát nyitott a mai Szentendrei Képtár (Fő tér 2-5.) földszinti, középső részén. Ion márkával saját termékeket (parfüm, kölni, arckrém, likőr, fogpor stb.) készített, amit postán szállított az ország különböző részeibe. A drogériában fotózáshoz filmeket is árult, fotólaboratóriumában filmeket hívott elő, másolt és nagyított, de ő maga is nagy szenvedéllyel fotózott. Képei a várostörténet értékes darabjai. Verseket és novellákat is írt: Repül a pille (1935, regény), Vox human (1937, novelláskötet). Versei közül többet a helyi jogász-zeneszerző, dr. Horváth Ákos (l. ott) megzenésített. A lázadó imája című versét unokája, ~ Zoltán zenésítette meg a 2001ben megjelent Magyar századok című oratórium egyik dalaként. ~ rövid időre átvette a helyi kiadású Magyar Élet (1936), később a Pilishegyvidéki Hírek című lap szerkesztését (1937-1938). Ugyanebben az időben a Független Gyógyszerész című szaklap főszerkesztője is. A szerkesztőségi szoba a Fő téri drogéria, illetve a Genszkyék emeleten bérelt lakása volt. Közben kétkötetes re55


gényt írt a városról Ulcisia Castra címmel. A regény máig kéziratban van. ~ egyik ismert pártfogója volt a városban fellépő színtársulatoknak. Az 1935-ös évadban a Pataki József-féle társulat be is mutatta a Tisztelt szerkesztőség című darabját. A darabban Ila Mary, a társulat primadonnája is fellépett, aki Csongrádi Kata színművésznő nagyanyja. ~ a környék költői közül Puszta Sándorral (Leányfalu), Erdélyi Józseffel, Babay Józseffel tartott fenn szorosabb kapcsolatot. A drogériát felkereste Móricz Zsigmond (l. ott) is, mielőtt felszállt a Leányfalura induló autóbuszra. A festők közül többek között Bánáti Sverák József (l. ott) és Onódy Béla (l. ott) tartozott a baráti körébe. A Morvaországból származó, a Zichy uradalomban, majd Magyarország különböző vidékein megtelepedő, főleg a Pilisben élő népes család történetét a másik unoka, Györe Zoltán írta meg. F.: Györe Zoltán: A pilisi Genszky családok Morvaországtól Szentendréig (Szentendre és Vidéke, 1996. júl. 26.); Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; dr. Györe Andorné Genszky Katalin közlése GENTHON István, dr. (Budapest, 1903. aug. 18. – Eger, 1969. máj. 30.) Művészettörténész. A Szépművészeti Múzeum modern külföldi képtárának vezetője. Főleg a magyar művészettel foglalkozott. Az 1930-as évektől járt ki Szentendrére, ahol követte az itt induló művésztelep és az itt alkotó művészek életét, munkásságát. Művei közül kettő szentendrei vonatkozású: Czóbel Béla (1961), Ferenczy Károly (1963). F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Kortárs magyar művészeti lexikon GESZTELYI (DIKÓ) István, dr. (?, 1931. okt. 16. – ?, 2003) Orvos. Az orvostudományi egyetemet 1957-ben végezte el. 1971-ben a felesége neve után vette fel a ~ nevet. 1973. jan. 1-jétől 1977. szept. 30-ig városi-járási főorvos Szentendrén. Az ő felügyelete alatt 56

folytatódott a szakorvosi rendelőintézet építése. A hiányzó szakrendelések megteremtésével a város lakossága jobb egészségügyi ellátáshoz jutott. Megszervezte az orvosi ügyeletet. 1989-ben ment nyugdíjba mint pénzügyőrorvos alezredes. Hamvai a városi köztemetőben nyugszanak. F.: Dietz Ferenc közlése GINESSER Márton (18. sz.) Kovácsmester. A török hódoltság alatt elpusztult város újjáépítéséhez szükség volt az iparosokra. 1690 táján kerülhetett Szentendrére. A német kovácsmester több szerb templom kerítésének kapuzatát készítette el. A Belgrád templomét 1772-ben, az izbégi templomét 1770 körül. F.: Horler Miklós: Szentendre; Üdvözlet Szentendréről! GOLÁN István (Szentendre, 1922 – Budapest, 1952. dec. 26.) Vasutas, sakkozó. Előbb helyben játszott, majd a Budapest Előre sakkcsapatának lett tagja. 1951-ben szerezte meg az elsőosztályú minősítést. Egy évre rá a fővárosba tartó egyik HÉV-járat filatorigáti balesetében életét vesztette. 1954-től ~ tiszteletére és emlékének megőrzésére barátai minden évben emlékversenyt tartanak. F.: Palotai Ferenc: Golán István sakk emlékverseny és történeti visszatekintés (Új Szentendrei Hírlap, 1994. jan. 8.) GOLDSTEIN Mórné, özv.(19-20. sz.) Papírkereskedő, boltja a Fő téren állt. Az 1890-as évek végén, az induló idegenforgalom előmozdítása érdekében a kereskedők, közöttük ~ is szorgalmazták városi képeslapok kiadását. A korabeli sajtó hirdetéseiből tudjuk, hogy a papírbolt tankönyveket is árult. F.: Üdvözlet Szentendréről! GOTTLASZ György (Rákospalota, 1932. máj. 22. – Szentendre, 1983. jan. 19.) Gépészmérnök. Szülei 1935-ben költöztek Szentendrére. Apja, ~ Frigyes a Szentendrei Papírgyárban dolgozott. ~ a Ferences Gimnáziumban érettségizett, majd elvé-


gezte a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet (1957). A Szentendrei Faipari Gépgyártó Vállalat (közismert nevén: kocsigyár) műszaki igazgatója volt haláláig. 1965-től a helyi Móricz Zsigmond Gimnáziumba kihelyezett Esztergomi Gépipari Technikum műszaki tanára. 1965-ben felkérésre megszervezte az első lakásépítő közösséget (KISZ-lakótelep – Sztaravodai u.). Ezt követően még öt kisebb lakótelep épült a városban, amelyeknek építését szakmai tanácsával segítette. 1967-től tanácstag, a Végrehajtó Bizottság tagja és a Városfejlesztési Bizottság elnöke. Tanácstagsága alatt körzetében utat építettek, vizet, villanyt vezettek be. Közreműködésével épült a Sas utcai ABC, a Sztaravodai úti óvoda (ma öregek otthona). Kitüntetései: Munka Érdemrend bronz fokozata (1976), Szentendre Pro Urbe emlékérem (posztumusz, 1983). F.: Pest Megyei Hírlap, 1976. dec. 30.; Gottlasz Györgyné közlése GÖLLNER Miklós (Besztercebánya, 1902. febr. 22. – Budapest, 1977. márc. 17.) Festőművész, Munkácsy-díjas (1968). A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár, majd Csók István növendéke (1921–1925). A Képzőművészek Új Társasága (KÚT), majd az Új Művészek Egyesületének (ÚME) tagjaként kezdte a pályáját. 1925-től kiállító művész. Kezdetben a kubizmus érdekelte, a kép szerkezeti felépítése foglal-

koztatta. A harmincas években Tihanyban dolgozott, nagy hatással volt rá Egry József. 1942-től rendszeresen dolgozott Szentendrén. 1944-től tagja volt a Szentendrei Festők Társaságának. 1946-tól 1964-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított. Képeinek zömét Szentendrén festette, melyek többnyire tájképek, enteriőrök, csendéletek. Szerkezetes törekvésű festészetét könynyed színkezelés, lírai hangulat jellemzi. 1934-ben önálló kiállítása volt Kovács Ákos szalonjában. 1945 után több fővárosi múzeumban, 1967-ben és 1978-ban Szentendrén rendezett önálló tárlatot. F.: Új magyar életrajzi lexikon II.; Kortárs magyar művészeti lexikon; Művészeti kislexikon GÖLLNER Pál, dr. (Bicske, 1912. ápr. 17. – Budapest, 1985. máj. 31.) Orvos. Az orvostudományi egyetemet Pécsett végezte. Felesége a városban ugyancsak közismert dr. Farkas Katalin (l. ott) fogorvos. ~ a hadifogságból hazakerülve először Pomázon, majd 1950-től Szentendrén volt körzeti orvos, később felülvizsgáló főorvos. Közkedvelt, köztiszteletben álló gyógyítója volt a városnak. Közvetlen, bohém természete, korrekt orvosi tevékenysége miatt nagyon szerették. A város Pro Urbe díjjal tüntette ki. F.: Göllner Aurél közlése GÖNDÖR Aladár (19-20. sz.) Tanácsos. Középiskoláit Egerben végezte. 1904-től dolgozott a magyar királyi adóhivatal szolgálatában. 1930-tól a szentendrei izraelita hitközség elnöke volt. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára

57


GRÁBER Margit (Budapest, 1895. aug. 5. – Budapest, 1993. aug. 4. ) Festőművész. Először Vesztróczy Manónál, majd Kernstok Károlynál és Kecskeméten Iványi Grünwald Bélánál tanult. Itt ismerkedett meg Perlott Csaba Vilmossal, akinek később a felesége lett. Első gyűjteményes kiállítása a Helikonban volt (1922), ezt követően a müncheni és Nemzeti Szalonban, s 1931ben a Tamás Galériában rendezett kiállítást. A KÚT tagja volt. A húszas években férjével, Perlrott Csaba Vilmossal (l. ott) Szentendre testvérvárosában, Wertheimben dolgozott. Már az 1930-as években is néhányszor megfordult Szentendrén. 1948-tól haláláig a szentendrei művésztelep tagja volt. Lírai hangulatú művészetét eszközeiben erősen a színekre építi. 1964-ben nyílt meg az Ernst Múzeumban retrospektív kiállítása. F.: Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Benedek Katalin: Munkaábrázolás Gráber Margit művészetében (Művészet, 1985/4.); Benedek Katalin: Gráber Margit kiállítása Szekszárdon és Szentendrén (Új Művészet, 1991/8.) GROÓ Gyula (Győr, 1913. ápr. – Budapest, 1989. ápr. 23.) Evangélikus teológiai tanár. 1931–1936 között teológiát hallgatott Sopronban és Baselban. 1935-ben avatták lelkésszé, 1965–ben teológiai doktorrá. Szentendrén 1952–1955 között segédlelkészként teljesített szolgálatot. ~ az Evangélikus Teológiai Akadémia gyakorlati teológiai tanszékének tanára (1959–1984). Kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki, különösen a valláspedagógia terén. F.: Magyar életrajzi lexikon GRÖSCHL György (Szentendre, 1902 – Szentendre, 1946. jún. 17.) Kocsmáros, vendéglős. Vendéglője Szentendrén, a mai baptista imaházzal átellenben (Rákóczi u. 20.) a helyiek és a turisták kedvelt helye volt. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében III., vendéglők, cukrászdák (Új Szentendrei Hírlap, 2001. márc. 10.) 58

GRUBER Ferenc (Döbrököz, 1872. okt. 28. – Szentendre, 1958. ápr. 28.) Molnár, malomszerelő, szakíró. Az elemi iskola hat osztályát Döbröközben végezte. Molnárinas (1885), 1890-től kis vízimalmokban segéd. 1896 után főmolnár, malombérlő, de vállalkozása nem sikerült, így a Kann és Heller cég üzletszerzője lett. Az I. világháborúból hazatérve Kalocsán a leszerelt katonákból szövetkezetet alakított. A Tanácsköztársaság idején lefoglalta és vezette a kalocsai Margit-malmot, s emiatt két év börtönre ítélték. 1921-től ismét malomszerelő, 1925-ben Felsődobszán malmot bérelt. 1929-től Budapesten vándor malomszerelő. 1931-ben családi összefogással Szentendrén, a Bükkös-patak partján malmot épített, amely az államosításig (1949) volt a tulajdonukban. Nepomuki Szent János – a hajósok és vízimolnárok védőszentjének – napján (máj. 16.) régi dalmát szokás szerint este látványos víziparádét rendeztek a Dunán. A rendezvény fő szervezője a ~ család volt. ~ 1945 után írói tevékenységének élt és Öreglegény néven publikált. Kb. kétszáz írása jelent meg, negyven-ötven ívnyi kézirata kiadatlan. Írásait a Pécsi Napló, a Népszava, a Magyar Molnárok Lapja, a Malomújság, az Élelmezési munkás és a Haladás közölte. A Molnárok Lapjának 1901-től 1944-ig munkatársa. F.: Magyar életrajzi lexikon III.; Dietz Ferenc közlése GRUIZ Károly (Székesfehérvár, 1849. júl. 30. – ?) Mészáros, a család első ismert tagja. Tahitótfalun nősült meg. Feleségül vette Mosótczky Máriát, akitől tizenhat gyereke született. F.: Dr. Zauer Károly: Családom, rokonaim, barátaim (kézirat) GRUIZ Kálmán, id. (?, 1883 – ?, 1945) Mészáros. ~ Károly (l. ott) fia. Feleségével, Rabolt Rózával (1885–1972), akit 1912ben vett nőül, először Leányfalun nyitottak mészárszéket. A háború után átköltöztek Szentendrére. A szentendrei zsidók korábban Perlusz Aladártól vették a „kóser” marhahúst. Ami-


kor a hatóság politikai okból bezáratta üzletét, egyedül ~ volt olyan bátor a városban, hogy üzlete hátsó udvarán egy rabbi jelenlétében „kóser-módon” marhát vágjon le a zsidóknak. Ezért megfenyegették, de ő nem törődött vele. Később a zsidókat összegyűjtötték a helyi gettóba, a Duna közelében. Innen már nem jöhetett ki a rabbi, hogy felügyeljen. ~ azonban ezután is „kóser módon” végezte a marhavágást, erre szavát adta. Fiával, ~ Kálmánnal (l. ott) küldte el a húst a megrendelőkhöz. ~ halála után felesége özvegyi jogon 1948-ig, üzletük államosításáig folytatta az ipart a Bogdányi utcában. Lakóházuk a Péter-Pál u. 3. szám alatt volt. A ház vaskapuját, amely ma is látható, a neves kőbányai lakatos- és kovácsmester, ~ Károly (l. ott) készítette a bátyjának. 1951-ben a családtól a lakóházat is elvették. F.: Dr. Zauer Károly: Családom, rokonaim, barátaim (kézirat) GRUIZ Károly (?, 1912 – ?, 1996) Tisztviselő, id. ~ Kálmán (l. ott) fia. A II. világháború idején zászlósként szolgált. Leszerelése után hazajött Szentendrére. Innen vitték el az oroszok málenkij robotra. Öt év múlva tért haza. F.: Dr. Zauer Károly: Családom, rokonaim, barátaim (kézirat) GRUIZ Kálmán, ifj. (?, 1915 – ?, 1994) Hentes- és mészárosmester, id. ~ Kálmán (l. ott) fia. Kezdetben édesapja, majd édesanyja mellett dolgozott. 1940-ben csak nekik volt olyan hentesüzletük a városban, amely két „hűtőszobával”, azaz két, szoba nagyságú jégszekrénnyel rendelkezett. 1945-ben az oroszok őt is el akarták vinni a málenkij robotra. Először a bőrkabátját adta oda az orosz őrnek, aki ezért elengedte. Másodszor is elfogták. Ekkor az óráját

adta a szabadságáért. Harmadszor is elfogták és Budapestre vitték. Itt sok társával együtt, hosszú sorban kellett egy pályaudvarhoz menniük. Útközben sikerült megszöknie. Itthon édesanyjával rövid ideig még dolgozott az üzletükben. 1948-ban hentesüzletüket államosították. Eszközeiket elvitték Vácra, mert akkor még ott sem volt ilyen hűtőberendezés. F.: Dr. Zauer Károly: Családom, rokonaim, barátaim (kézirat) GUBA István (Mezőkövesd, 1952 – Budapest, 1998. júl.) Fotóművész, színművész. A hetvenes évek elejétől foglalkozott fotózással. Képzőművészeti jellegű fotografikákat, fotómontázsokat, kollázsokat készített. Több helyen volt kiállítása, közöttük Szentendrén is. Később színészként játszott az R. S. 9. néven ismert színház számos nagysikerű, világot bejárt produkciójában. Az 1980-as években a városban élt. 1982-től Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban dolgozott fotósként. F.: Kozma György: Talált tárgyak (Élet és Irodalom 1988. nov. 16.); Novotny Tihamér: Guba István kiállítása (Szentendre és Vidéke, 1988. okt.); Novotny Tihamér: Guba István (Új Művészet, 1991/5.); Elhunyt Guba István színművész (Új Pest Megyei Hírlap, 1998. júl. 30.); Szentendrei arcképcsarnok I. GYERKÓ János, dr. (Bukarest, 1908. dec. 10. – Szentendre, 1994. jan 2. ) Városi tisztiorvos. Egyetemi tanulmányait a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végezte 1935-ben. Ott ismerte meg feleségét is (Hajós Margit). A II. világháborúban a frontra került, a Don-kanyarban is szolgált. Helytállásáért vitézi érdemrendet kapott. 1947-ben költözött Szentendrére. A háború után az ő nevéhez fűződik a helyi egészségügy megújítá59


sa. Elérte, hogy Szentendre a járási egészségügy központja legyen. Pest megyében elsőnek szervezte meg az anya- és gyermekvédelmet. Létrehozta az egészségházat, és folyamatosan fejlesztette. 1952-ben sikerült az Ábrányi-villában kialakítania a szülőotthont. A régi egészségházban sorra hozta létre a szakrendeléseket. Szakmai napok szervezésével segítette kollégái továbbképzését. A TIT járási osztályának elnökévé választották. 1956-ban a forradalom mellé állt, ezért annak leverése után felszólították, hogy mondjon le vezetői posztjáról. Ettől kezdve körzeti orvosként dolgozott. Megszervezte az üzemorvosi szolgálatot. Tanfolyamot tartott a házi betegápolás körében, külön foglalkozott a nyugdíjasokkal. F.: Honvédségi Közlöny 1943/455; Dr. Katona Gyula: Gyerkó János (Szentendrei Polgár, 1994. 2. sz.); lánya, dr. Gyerkó Anikó közlése GYÖRE Ödön (Szöcsénypuszta, 1876. jún. 11. – Szentendre, 1946. márc. 19.) Tanító, iskolaigazgató. A család a Baranya megyei Megyefáról (ma Bükkösd) származik. Apja, ~ József Szőcsénypusztán volt uradalmi ispán. Tizenöt gyermeke született. Közülük ~ került Szentendrére. ~ középiskoláit Keszthelyen végezte. A pécsi Püspöki Ta n í t ó k é p z ő Intézetben szerzett tanítói és kántori oklevelet. 1895-ben ismereteinek bővítése céljából gyümölcsfa-termesztési, szőlészeti és tanonciskolai tanfolyamot is végzett. Tanítói pályáját Szakcson kezdte, innen Turára került. 1900-ben véglegesen Szentendrén telepedett le. 1902. szeptember 16-án házasságot kötött Simay Ödön Boldizsár szentendrei hivatalnok, író leányával (Simay Mária Aurélia, 1884–1941). Házasságukból hét gyermek született. ~ kezdetben a Templom 60

téren működő római katolikus fiúiskola tanítója, majd nyugdíjazásáig, 1930-ig annak igazgatója. Emellett a tanonciskola vezetője volt. Pedagógusi hivatásával párhuzamosan ellátta a plébániatemplom kántori tisztét is. Tagja volt a városi képviselő-testületnek, kulturális és egyházi egyesületeknek, valamint a Pest Vármegyei Tanítóegyesületnek és Tanítószövetségnek. 1902-től részt vett a Szentendrei Hitelszövetkezet létrehozásában, ellátta annak könyvelői feladatait is. Munkáját arany oklevéllel ismerték el. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932; Szentendre 30 éve; dr. Györe Andorné közlése GYÖRE Ödön, ifj. (Szentendre, 1904 – Szentendre, 1941) Autodidakta zenész és költő. Jól gitározott, Szentendre egyik híres bohém alakja volt. Barátai a régi művésztelep művészei köréből kerültek ki. Polgári foglalkozása szerint malomellenőr. 1941-ben Esztergomban dolgozott. Házasságkötése után két hónappal az esztergomi kórházban meghalt. A szamárhegyi római katolikus temetőben nyugszik. Sírkövéhez a művészbarát, Szamosi Soós Vilmos (l. ott) szobrász készített művészi értékű domborművet. F.: dr. Györe Andorné közlése GYÖRE Mária (Szentendre, 1911. dec. 21. – Szentendre, 1994. ápr. 27.) Pedagógus. Kállósemjénben, Békásmegyeren, majd a helyi leányiskolában, az államosítás után a Rákóczi Ferenc úti és a Bajcsy-Zsilinszky úti iskolában volt orosz nyelvtanár. F.: dr. Györe Andorné közlése


GYÖRE Andor, dr. (Szentendre, 1918. aug. 29. – Szentendre, 1994. jan. 25.) Jogász, igazságügyi könyvszakértő. Iskoláit Szentendrén, Budapesten, Kaposvárott végezte, államtudományi doktorátusát Pécsett szerezte. 1943-ban feleségül vette Genszky Géza (l. ott) gyógyszerész és író leányát, akinek a Fő téren saját drogériája volt. ~ díjnok, majd pénzügyi titkár a Szentendrei Állami Adóhivatalnál. Harmincegy éves korában, 1949 szeptemberében nyugdíjazták. Ezután belépett az Izbégen működő Szvoboda-féle gépműhelybe gyalusnak. Az üzemet egy hónap múlva államosították: átvette a PEFÉM (Pest Megyei Fémipari Vállalat), ahol mint tervstatisztikus dolgozott, majd anyag- és áruforgalmi-, végül számviteli vezető lett. 1956-ban a dolgozók kívánságára, a vezetők távollétében átvette a vállalat gazdasági vezetését. 1963-tól főkönyvelő ugyanitt. Okleveles könyvvizsgáló, igazságügyi könyvszakértő. A város fejlődése érdekében többféle társadalmi munkát végzett: a Járási Népi Ellenőrzés tagja, három ciklusban városi tanácstag, a Pest Megyei HVDSZben mint árbizottsági elnök munkálkodott. 1979-ben a PEFÉM gazdasági igazgatójaként ment másodszor nyugdíjba. Közben megírta a gyár történetét. Ipartörténeti munkáját kéziratban őrzi a család. Nyugdíjazása után továbbra is részt vett a helyi közéletben. A Horgász Egyesület elnökeként sokat foglalkozott a szentendrei fiatalokkal. 1999ben a városért végzett sokirányú munkája elismeréseként a város önkormányzatától posztumusz Pro Urbe díjat kapott. A helyi újságokban értékes helytörténeti visszaemlékezéseket közölt. F.: Kertész Péter: Beszélgetés Györe Andor nyugdíjas főkönyvelővel (Szentendrei Műsor, 1980. márc.); Lengyel Nagy Anna:

Csoportkép hölgyekkel, avagy hová is tartozunk? (Ipszilon, 1992. júl. 3.); dr. Györe Andorné Genszky Katalin közlése HADZSICS Camillo, dr. (Újvidék, 1894 – ?) Jogász, katonatiszt, festőművész. A katonaságtól kilépve kezdett festészettel foglalkozni. 1916-tól szerepelt a Nemzeti Szalon kiállításain. Főleg akvarellezett. Nevét 1929-ben említik, mint a Szentendrei Festők Társasága által alapított és működtetett plein air művészeti szabadiskola támogatóját. A 20. század elején megjelent városi képeslapok egyik kiadója. Egy, a városról készült rajza képeslapként is forgalomba került. A becenevén csak Deda bácsinak hívott ~ kedves alakja volt a 20. század eleji Szentendrének. Emeletes házuk a Zenta utcában állt, ahol testvérével lakott. Sok szentendrei családnak volt tőle képe. Gyakori vendége volt a művészek által kedvelt és látogatott Pávai cukrászdának. F.: Ürmös Lóránt: Százéves a szentendrei képeslap (Szentendre és Vidéke, 1999. ápr. 23.); dr. Pávai Erzsébet visszaemlékezése; Üdvözlet Szentendréről! HALUSKAY Sándor (Újbárd, 1895. márc. 31. – ?) Okleveles mérnök, műszaki tanácsos. 1917-ben szerzett mérnöki diplomát a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Mérnökként dolgozott Dalmáciában (1917-1918), a Magyar Államvasútaknál (1918-1919), a szentendrei villamosvasút (HÉV) építésénél (1919– 1921). Műszaki tanácsos volt Szentendrén a város szolgálatában (1921–1924), majd önálló építési cégvezető. Különböző településeken tervezett, vezetett csatorna-, magas, mély- és útépítést. Pismányban lévő háza Haluskay-tanya néven vonult be a szentendrei művészettörténetbe, mert az 1930-as években fiatal festőknek volt szálláshelye, átmeneti otthona. F.: Keresztény magyar közéleti almanach I.; Szántó Piroska: Bálám szamara 61


HAMVAS Béla (Eperjes/Présev, Szlovákia, 1897. márc. 23. – Budapest, 1968. nov. 7.) Író, kultúrfilozófus. Miután 1919-ben családját Pozsonyból kiutasították, Budapestre költöztek. 1923-ban a budapesti egyetemen magyar-német szakon szerzett oklevelet, emellett a zeneművészeti főiskolán is tanult. A Budapesti Hírlap munkatársa lett. 1927től a Fővárosi Könyvtár könyvtárosa. 1935-36-ban megalapította a Sziget szellemi műhelyt és folyóiratot. 1940–44-ben az orosz fronton teljesített szolgálatot, majd megszökött. 1945-től részt vett a megújuló magyar szellemi életben. A filozófiában, esszéirodalomban mind tartalmilag, mind formailag merőben újat hozó író tanulmányait, könyveit Lukács György hevesen támadta. Többé nem publikálhatott. 1948-ban könyvtári állását is elvesztette. 1951–1964 között az Erőműberuházási Vállalat vidéki kirendeltségén segédmunkás. Kapcsolata Szentendrével a századelőn kezdődött. A felvidéki fiú a számára idegen fővárosból szívesen járt ki az otthonára emlékeztető kisvárosba. A Kőhegy alatt, Bubánban a család egy gyümölcsöst vásárolt, amelyen egy parasztházat épített fel. A háború után a szilencium évében itt talált menedéket. Házuk romlása után feleségével, Kemény Katalinnal (l. ott) a belvárosban több helyen béreltek lakást (Czóbel lakóháza, Harmincad utca). Itt írta meg a huszadik század egyik nagy regényét, a Karnevált. A hatvanas években Pismányban, a Cseresznyés úton vettek telket, de a házépítésre már sem anyagi lehetősége, sem ideje nem maradt. A jeles filozófus városunkban talált végső nyughelyet a köztemetőben. 2004-től felesége is mellette pihen. 1991-ben Szentendrén, a Püspökmajor-lakótelepen utcát neveztek el róla. 62

F.: Irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Dúl Antal: Az álruhás király (Szentendrei Polgár, 1994. 2. sz.); Bihari László: Hamvas (Béla) cseresznyéje; Dúl Antal: A szentendrei kert (Magyar Hírlap, 1996. jún. 22.); Új magyar életrajzi lexikon III. HANESS László (Monor, 1942. nov. 20. – Budapest, 1998. szept. 25.) Tanár, iskolaigazgató. 1961-ben elvégezte a tanítóképzőt, majd testnevelés és földrajz szakon a Tanárképző Főiskolát Szegeden (1967), a pedagógia szakot az ELTE-n (1975). Az ország különböző pontjain volt tanító, mielőtt 1975ben Szentendrén a Városi Tanács Művelődési Osztályára került, ahol öt évig dolgozott. 1989-től 1998-ig az Izbégi Általános Iskola igazgatója volt. Pro Urbe Szentendre kitüntetést kapott 1985-ben. Sírja a városi köztemetőben található. F.: Pethő Zsoltné Németh Erika: Százéves az izbégi iskola (1902–2002); Benkovits: Búcsú Haness Lászlótól (Szentendrei Castrum, 1998. okt. 30.) HANKÓ Lajos (20. sz.) Vállalkozó. 1930-tól a Hangya szövetkezet kötelékében dolgozott. Tizennégy évig a MÁV szolgálatában működött, majd öt évig vendéglős volt a szentendrei hajóállomáson. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1832 HAUMAN Henrik (19. sz.) Városi dobos. A dobszóra köré gyűlt embereknek közhírré tette az aktuális tudnivalókat. 1874. szeptember 2-án egy forintot vett fel a községi pénztárból a törkölyös must elárverezésére hirdetett dobolásért. F.: Dietz Ferenc: Régi tűzesetek, régi szám-


lák (Új Szentendrei Hírlap, 1999. márc. 6.); Fischer Jolán: Anziksz Szentendréről HAUSZMANN Alajos (Budapest, 1847. jún. 9. – Velence/Fejér megye, 1926. júl. 31.) Építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja (1924). Építészeti tanulmányait a budapesti műgyetemen kezdte és a berlini akadémián folytatta. 1872től a budapesti műegyetem tanára. Saját nagylétszámú tervezőirodájában készültek el legjelentősebb fővárosi munkáinak tervei: az új József Műegyetem, az István kórház, az Erzsébet kórház, az Iparmúzeum, az Igazságügyi palota, a New York palota, a budai vár rekonstrukciója. 1882-ben nyaralót épített Szentendrén, az Anna-völgyben. Bekapcsolódott a város életébe. Elvállalta az 1913-ban alakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesület tiszteletbeli elnöke tisztét. Leánya, Hültl Dezsőné ~ Gizella volt a zászlóanya a Római Katolikus Legényegylet 1902-es zászlószentelésén. Kertjében a budai vár ásatásakor előkerült oszlopokat, szobrokat műemlék-töredékeket helyezett el, valamint az egész területet beültette különleges fákkal, virágokkal, kiváló almát termelt. Borovszky Samu szerint a völgy „eleven középkor” volt. A visszaemlékezők szerint Hochenloche herceg is szívesen pihent meg itt. A nyaralót sokáig műemlék jellegű épületként tartották számon. ~ özvegye 1947-ig, kilencvenhét éves koráig lakott itt. Halála után a parkban temették el. 1948-ban a birtokot államosították, a Magyar Néphadsereg tulajdonába került. A régi épületet lebontották, helyére a tábornoki kar számára nyaralót építettek, uszodával és egy atombiztos bunkerrel a hegyoldalon. A nyaralót ma is a honvédség működteti. A ~ által ültetett fák és a műemlék szobrok, töredékek ma is láthatók a kertben.

F.: Horler Miklós: Szentendre; Szánthó Imre: Nem fogadta el a báróságot (Szentendre és Vidéke, 1997. nov. 14.); Ürmös Lóránt: Anna-völgy és lakói I. (Új Szentendrei Hírlap, 2000. szept. 23.); Ürmös Lóránt: Anna-völgy és lakói II. (2000. okt. 7.); Dietz László: Millenniumi zászló érkezik Szentendrére (Új Szentendrei Hírlap, 2000. márc. 11.); Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914; Dumtsa Jenő emlékezete; Pethő Németh Erika: A budavári Mátyás-kút szentendrei vonatkozása (Szentendre és Vidéke, 2001. jún. 29.); Új magyar életrajzi lexikon III. HEDRY Lőrinc, dr. (Kassa, 1887 – Szentendre, 1982) Országgyűlési képviselő, főispán. Jogi tanulmányait Kassán és Kolozsvárott végezte. Pályáját Abaúj-Torna vármegye szolgátatában kezdte el. 1915-től a központi járás helyettes főszolgabírája. A világháború alatt mint tartalékos főhadnagy számos kitüntetést szerzett. A Nemzeti Munkapárt, majd a Nemzeti Középpárt és az Egység Párt tagja. 1926-ban régi kerülete országgyűlési képviselőjévé választotta. 1927-ben Heves megye főispánja. Leányának (~ Magdolna, Kállay Ubulné) 1952-ben, a kitelepítés idején sikerült budapesti lakásukat egy szentendreire (Ady E. u. 20.) elcserélni. A szülőkkel és a Szlovákiából kitelepített Ghillányi család egy részével a városban találtak menedéket. ~ udvaros lett a helyi papírgyárban. ~ és felesége, báró Ghillányi Zsófia (1889–1968), aki Szinyei Merse Pál festőművész feleségének és modelljének, a Lilaruhás nőnek az új házasságából született leánya, a szamárhegyi római katolikus temetőben van eltemetve. F.: A magyar feltámadás lexikona; Pethő Németh Erika: A Lilaruhás nő Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1991. jún. 15.); Kállay Ubulné Hedry Magdolna közlése HEGYI György (Budapest, 1922. febr. 26. – Budapest, 2001. ápr. 8.) Festőművész. 1952-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. 1946 óta kiállító művész. Főként mozaikokat készített. Köz63


téri munkái az ország számos településén megtalálhatók. 1956 óta a régi művésztelep tagja, később választott titkára. A Szentendrei Műhely Galéria tagja, a Pest megyei és a szentendrei tárlatok állandó résztvevője. Önálló kiállítása volt Szentendrén 1972-ben, 1982-ben és 1992-ben. A városhoz kötődő képei mellett Rác András szobrászművészszel közösen ő készítette el Barcsay Jenő (l. ott) híres mozaikképét, amely Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtár (Pátriárka u. 7.) előcsarnokában látható. F.: Losonci Miklós: A demokratizált mozaik (Pest Megyei Hírlap 1979/117. sz.); Sárközi Zoltán: Hegyi György (Művészet 1981/8.); Hegyi György hetvenéves. Tízévenként állít ki Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1992. ápr. 15.); Szentendrei arcképcsarnok I. HEINTZ Henrik (Budapest, 1896. ápr. 24. – Szakcs, 1955. júl. 22.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán, melyet 1926-ban végzett el, Réti István növendéke. A Szentendrei Festők Táraságát 1928-ban megalapító nyolc fiatal festőművész egyike. A szentendrei művésztelep tagja. 1930-ban elnyerte a főváros aranyérmét, 1937-ben a Szent István-kiállítás nagydíját. Részt vett a szentendrei római katolikus plébániatemplom freskóinak megfestésében. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Új magyar életrajzi lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet 64

HELLER Antal (Zsámbék, 1882 – ?) Rendőrtanácsos. Középiskoláit Esztergomban, az egyetemet Budapesten végezte. 1906ban közigazgatási gyakornokként lépett Pest vármegye szolgálatába. 1912-ig szolgabíró. 1913-tól rendőrkapitányként, 1927-től mint rendőrtanácsos szolgált Szentendrén. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; Egy évszázad krónikája HERCZEG János (?, 1897 – Szentendre, 1967) Fodrász. 1935-ben a Pest Megyei Ipartestület fodrászversenyén I. díjat nyert. Úri és női fodrászműhelye volt Szentendrén, a Rákóczi úton. A szamárhegyi római katolikus temetőben nyugszik. F.: Tüskés Lászlóné Drobilits Éva, fénykép szöveggel (Új Szentendrei Hírlap, 1995. márc. 4.); Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében, szabómesterek, fodrászok (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 10.) HIKKER Jenő (20. sz.) Vendéglős. Szentendrén, a Kossuth Lajos utcában emeletes, verandás vendéglőt működtetett, amelyet a hetvenes években, az új főposta építésekor bontottak el. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében III., vendéglők, cukrászdák (Új Szentendrei Hírlap, 2001. márc. 10.) HIMBERGER József (Budapest, 1930. máj. 25. – Szentendre, 2000. okt. 12.) Textiltechnikus. 1949-ben szerzett szövő- és fonóipari technikumi végzettséget. 1953-tól 1989-ig a Budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál dolgozott különböző középvezetői beosztásban. Te v é k e n y s é gét 1975-ben a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetéssel ismerték el. 1955-től fele-


ségével Szentendrére költöztek. Különböző helyeken laktak, többek között Antolik Arnold (l. ott) egykori polgármester villájában, vele társbérletben. ~ szabad idejében rendszeresen fotózta a várost. 1987-ben Szentendre köztéri szobrai és emléktáblái címmel gazdagon illusztrált dolgozatot nyújtott be a Tájak–Korok–Múzeumok Egyesület pályázatára, amelyért mesterlevelet kapott. Az elismerés további rendszeres fotózásra késztette, amelyet 2000-ben bekövetkezett hirtelen haláláig folytatott. Fényképfelvételeit Az én történelmem című kéziratban maradt munkája őrzi. F.: özvegye, Himberger Józsefné közlése HOLDAS Nándor (Szentendre, 1902. máj. 22. – Szentendre, 1985. aug. 26.) Kőfaragó. A szentendrei Andrea műkőipari részvénytársaságnál tanulta iparát. 1928ban szabadult fel, s lett segéd Sorg Antal budapesti építőipari vállalkozásánál, később az Andrea cégnél dolgozott. Elvégezte a felsőipariskola kőipari esti tanfolyamát 1938-ban, majd önállósította magát. Műhelye a Jókai u. 4. szám alatt volt. Főleg sírköveket, műkődíszmunkákat, épületlépcsőket és épületdíszítéseket készített. Az ő munkája az 1950-ben átadott szentendrei evangélikus templom oltára is. F.: Dietz Ferenc közlése HORÁNYI Sándor (?, 1925 – Tahitótfalu, 1994. szept. 13.) Angol-magyar szakos tanár. Az elemi és középiskolát Szentendrén végezte. Az Orbán-kereszt közelében lakott. A Szentendrei-sziget falvaiba járt át tanítani. Az 1960as években sport és kulturális témakörben jelentek meg cikkei. F.: Szánthó Imre: In memoriam Horányi Sándor (Szentendre és Vidéke, 1994. okt. 1.); Dietz Ferenc közlése HORNYÁK Jenő (?, 1918 – ?, 1991) Termelőszövetkezeti elnök a Mathiász (1958-), majd az Óbuda TSZ-nél (1978-). Az 1960-tól Izbégen kiépített futballpálya és az akkortájt megalakult Mathiász Sport-

kör vezetője. A városi sportélet tevékeny támogatója (labdarúgás, asztalitenisz, autocross, természetjárás). 1979-től haláláig a Petőfi SEnél ügyvezető, majd tiszteletbeli elnök. F.: Egy évszázad krónikája; Nemes Tibor: In memoriam Hornyák Jenő 1918–1991 (Szentendre és Vidéke, 1991. aug. 1.) HORVÁTH Ákos, dr. (Baja, 1865. ápr. 11. – Budapest, 1944. júl. 8.) Jogász, főügyész. A jog mellett tanulmányokat végzett a Zeneakadémián is, ahol Erkel Ferenc tanítványa volt. Három évig az Operaház ösztöndíjas tagja. 1910-ben költözött Szentendrére (Munkácsy u. 1.). 1918-ban a forradalom hevében megindult lap, az Új Kor szerkesztője lett. A Tanácsköztársaság bukása után három év börtönt kapott. Néhány napig itt helyben, a Weresmarthy-villa (ma Vujicsics Tihamér Zeneiskola) pincéjében együtt raboskodott Móricz Zsigmonddal (l. ott). Szabadulása után ügyvédi munkát nem végezhetett. Zenével kezdett foglalkozni. Ábrányi Emil (l. ott) költő barátjának megzenésítette néhány versét. A patikus Genszky Gézával (l. ott) közösen zenés színdarabot írt. 1923-ban javaslatot adott be a szentendrei képviselő-testülethez egy városi zeneiskola létesítésére. Kérelmét a képviselők nem támogatták. Később nyolc széphangú férfiből dalárdát szervezett. A Horváth Nyolcas gyakori szereplője lett a város műsoros estjeinek, rendezvényeinek. 65


Ők énekeltek többek között 1933-ban a Kőhegyen, a Czibulka-menedékház előtt, Petőfi Sándor emléktáblájának leleplezése alkalmából. Pályanyertes munkái: Murgács Károly: Áldja meg az Isten (versek 1942), Kalafut János: Most amikor (férfikar), Némethy Tihamér: Mintha ő dalolna (aranyérmes dal). 1958–1991 között nevét utca őrizte Izbégen. F.: Egy évszázad krónikája; A muzsika könyve HORVÁTH József (20. sz.) Fényképész. 1914–1916-ig az első világháborúban teljesített szolgálatot. Mint hadirokkant 1918-ban az Országos Hadigondozó Intézetben tanulta ki iparát. Miután önállósította magát, több vidéki városban volt műterme. 1939-ben telepedett le Szentendrén. A Fő tér 13. szám alatt volt a műterme. Ő lett a város és környékének legjobb fényképésze. F.: A magyar ipar HOSCHEK László (Szentendre, 1910 – Szentendre, 2003. febr. ) Kereskedő, gyári munkás. A városi sakkélet apostola. 1950-ben a város sakkcsapata a Budapest II. osztály sakkbajnokságán megszerezte a harmadik helyet. 1951-ben a szentendrei csapat lett Pest megye bajnoka, az első táblán ~ -val. Ekkortól sorra nyerték a bajnokságot. ~ a csapat mindenese lett. 1951-ben edzőtanfolyamot végzett, majd 1957-től 1977-ig a megyei sakkszövetség elnöke volt. 1962 és 1982 között a Pest Megyei Hírlap sakkrovatát vezette. Több mint 1100 feladványt szerkesztett és adott közre. Versenybíróként is működött. Másodosztályú sakkozóként fejezte be az aktív versenyzést. Fél pontja hiányzott az első osztályú minősítéshez. Nyolcvanévesen is kerékpárral járta a várost, hogy a pártfogoltjaihoz, a versenyzőkhöz eljuttassa a hazai és a külföldi sakk kiadványokat, a versenyprogramot. Ő fedezte fel Tusák Józsefet, a Szentendrei Sakkcsapat és Sakkiskola mai vezetőjét. ~ hosszú élete során számos kitüntetést kapott, köztük a sport érdemérem bronz és arany fokozatát. Halála után megkapta a 66

város posztumusz testnevelési és sportdíját. Hamvait a városi köztemetőben helyezték örök nyugalomra. F.: V. M.: Volt egyszer egy csapat… A sakk bűvöletében (Szentendre és Vidéke, 1987. május); Tusák József: 90 évesen is játszott, Emlékezés Hoschek Laci bácsira (Szentendre és Vidéke, 2003. febr. 21.) HUBA ANTALNÉ, Puppán Éva (Szentendre, 1916. dec. 22. – Budapest, 2000. jan. 14.) Női kalapos. A Puppán család 1730 körül érkezett Szentendrére Elzászból és Baden vidékéről. A család az évszázadok folyamán a város egyik legnépesebb német nemzetiségű családja lett. ~ a polgári iskola befejezése után Meszenak Teréz budai szalonjában tanulta ki a kalaposipart. Szalonja Szentendrén előbb a Kucsera Ferenc (1941–1948), majd a Bem utcában (1948– 1976) működött. Az Éva Kalapszalon Esztergom és Csillaghegy között az egyetlen ilyen jellegű üzlet volt egészen a 70-es évek végéig. Apósa, ~ Tamás (l. ott) mesterségét, a csónakkészítést férje, ~ Antal folytatta. F: fia, dr. Huba Antal közlése HUBA Tamás (?, 1888 – ?, 1946) Csónakkészítő. Fia, ~ Antal asztalos és csónakkészítő. A család 1919-ben Újpestről került Szentendrére. A hajóállomással szemben lévő csónakkészítő és kölcsönző vállalatuk 1945-ig működött, s volt egyben a város vízisportjának egyik központja. Az iparmágnás Goldberger családtól a városi értelmiségi és iparos polgárokon át a korabeli társadalom teljes vertikuma megfordult a csónakházban. Üzeméből került ki sok középület és villa míves épületasztalos al-


kotása is, mint pl. a plébániatemplom belső és külső kapui. A család az 1952-es államosításig az üzemet kisebb formában még működtette. Az államosítás után is sok neves helybeli lakos és budapesti művész ragaszkodott a Huba család munkájához. Például Major Tamás (l. ott) színművész, Karinthy Ferenc író, aki egy novellájában meg is örökítette kedvenc kajakjának rendszeres szentendrei „gyógyítóját.” F.: fia, dr. Huba Antal közlése HUNYADI Lászlóné (19-20. sz.) Női szabó. A 20. század eleji szentendrei reklámok szerint a Duna u. 68. szám alatti műhelyében elvállalt mindennemű angol és francia munkát, női fehérneműket, blousok, aljak és pongyolák készítését. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében, szabómesterek, fodrászok (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 10.) HUSZÁR Elek, dr. (Szemcsecsehi, 1884 – ?) Közigazgatási tanácsnok. Középiskoláit Somogycsurgón végezte, az egyetemet Budapesten. 1905-ben Kispest község szolgálatába lépett. 1918-tól Szentendrén pénztári ellenőr és városi adóhivatali vezető. 1924-ben államtudományi doktorátust szerzett. A városi Takarékpénztár és a Szentendrei Hitelszövetkezet felügyelőbizottsági tagja. A római katolikus egyház világi elnöke. Számos társadalmi egyesület tagja. F.: A magyar társadalom lexikona; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 HUTTER Rudolf (20. sz.) Férfiszabó mester. Iparát Szentendrén és Budapesten tanulta. 1927-től helyben dolgozott mint önálló iparos. Modern üzemében munkaruhák, férfi fehérneműk konfekcionálásával foglalkozott. Kincstári szállításokat is végzett. F.: Pest-Pilis-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32; Dietz Ferenc közlése

HUTTYA Lipót (Dunaharaszti, 1896. dec. 28. – Szentendre, 1970) Hivatásos katonatiszt (1915–1945). A szentendrei 101. számú vasúti ezredben gazdásztisztként szolgált (1928–1945). Alezredessé 1944. jan. 1-jén nevezték ki. A háború után Szentendrén polgári foglalkozásokat űzött: volt olajmalom vezető (1945-1946), segédmunkás, üzemlakatos, tervosztály-vezető, gépésztechnikus, energetikus (1947–1951). Feleségével, Pauser Hildával (1900–1978) az Ady Endre u. 36. szám alatt laktak. A városi köztemetőben vannak eltemetve. F.: Hadtörténeti Levéltár, anyakönyvi iratok 961/1896. sz.; Magyar műszaki parancsnokság, csapatok és alakulatok a világháborúban 1914–1918 HUZSVIK család Szentendre egyik nagy földbirtokkal és tekintéllyel rendelkező családja volt. A ~ vezetéknév gyakori a norvégoknál, és előfordul a cseheknél is. A szentendrei ~ család tagjainak hamvait a szerb temetőben egy nagy kripta őrzi. HUZSVIK Antal (Pomáz, 1817. júl. 19. – Szentendre, 1875. szept. 18., az ónaptár szerint) Kereskedő és birtokos, a szentendrei Huzsvikok az ő leszármazottai. Első felesége Mladenovics Katalin (?, - Szentendre, 1855. jún. 10.), második felesége Rimszki Katalin (Szentendre, 1833 – ?, 1889. aug. 20.). F.: Üdvözlet Szentendréről! HUZSVIK Lyubomir (Szentendre, 1864 – ?, 1922. okt. 6.) Gazdálkodó. ~ Antal (l. ott) fia. Mint virilista, tagja a városi képviselő-testületnek, gazdasági tanácsnok. A városban egyedül neki volt 67


díszmagyar öltönye, ezért 1906-ban, a II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala alkalmával rendezett ünnepségen ő vett részt Szentendre képviseletében a lovas bandériumban. A városban közismert volt jótékonysági tevékenységéről. A szegényeket segítette anyagi helyzetük javításában. 1922-ben hirtelen bekövetkezett halála utáni temetésén Szentendre lakosságának nagy része, tekintélyes helybeliek és nem szentendreiek, diplomaták, felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül rótták le kegyeletüket a családi kriptánál. Neje, Milesza Grancsarszki (Versec, 1879 – Szentendre, 1938) egyike volt a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület választmányi nőtagjainak. Leánya, ~ Jovánka jól ismerte a város két háború közötti életét. Sok anekdotát tudott, és szívesen mesélt a régi szentendreiek, különösen a szerbek életéről, szokásairól. Elbeszéléseiben megelevenedtek a régi szentendrei családok. A helyi szerb közösség tevékeny tagja volt. F.: Dietz Ferenc: Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-14 HUZSVIK Lázár ( Szentendre, 1867 – ?, 1943. ápr. 18.) Gazdálkodó, vendéglő- és szállodatulajdonos. ~ Antal (l. ott) fia. Feleségével, Harbich Emmával (l. ott) egy ideig Eszéken éltek. A szentendrei képviselő-testületben virilista képviselő. 1896-ban Korona név alatt a Fő téren hatszobás szállodát és éttermet nyitott, amely idővel a népszerű Huzsvik-féle vendéglő, vagy csak egyszerűen a Huzsvik elnevezést kapta. F.: Üdvözlet Szentendréről! HUZSVIK Lázárné, Harbich Emma (Szentendre, 1872. máj. 2. – ?, 1960) Kereskedő. A Fő téren, nem messze a Korona szállodától könyv- és papírkereskedést tartott fenn. A régi képeslapok felirata szerint kiadóként támogatta Szentendre turizmusának fellendítését. F.: Dietz Ferenc: Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-14

68

HUZSVIK Vazul (Szentendre, 1874. dec. 27. – ?, 1975. jan. 8.) Szerb ortodox lelkész. ~ Antal (l. ott) fia. A helybeli szerb elemi iskola elvégzése után gimnáziumi és felső szemináriumi tanulmányait a szerémségi Karlócán folytatta, több más szentendrei szerb ifjúhoz hasonlóan. Tanulmányai befejeztével a Csepel-szigeti Lórév parókiájának papja lett. 1914-ben a szentendrei egyházközség megválasztott papja, ahol élete végéig maradt. A két háború között a város választott képviselői között szerepel. F.: Üdvözlet Szentendréről! HUZSVIK Dusán (?, 1891 – ?, 1974) Vendéglő- és szállodatulajdonos. ~ Lázár (l. ott) fia. Újvidéken járt szerb gimnáziumba. Szakmáját Budapesten és helyben tanulta. 1908-ban szabadult fel. Az első világháborúban több fronton harcolt, és megkapta a kisezüst vitézségi érmet. A helyi szerb ortodox egyházközség Jávor dalárdájának és kultúrkörének tagja, később ugyanazon egyházközség elnöke. A Fő téri Korona szálló és vendéglő társtulajdonosa, majd tulajdonosa. Az édesapjától átvett szállodát 1928-ban átalakította a modern kor igényeinek megfelelően. A vendéglő a városi kulturális élet központja lett. Az idelátogató színtársulatok színészei, illetve a helyi műkedvelő előadások szereplői és közönsége gyakran itt ünnepelték meg az előadás sikerét. A híres helyi cigányprímás, Csocsó (l. ott) húzta nekik a talpalávalót. Bálint Endre (l. ott) festőművész arra emlékezett, hogy biliárdozni is lehetett itt. Egy régi turistakönyv szerint itt volt a Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztályának hivatalos helyisége is. A szállodát a 20. század elején négy képeslap is népszerűsítette. Tavasztól őszig a térre kitett, leanderekkel körülvett asztalok mellett a turisták és helyiek egyaránt szívesen múlatták az időt. Felesége: Margaritovics Lyubica (Szentendre, 1900 – ?). F.: Üdvözlet Szentendréről! HUZSVIK Katalin, dr. Piacsek Rezsőné (Eszék, 1893. márc. 3. – Szentendre, 1971. dec. 31.) Kereskedő. ~ Lázár (l. ott) leánya. Ő vette


át az édesanyja, ~ Lázárné (l. ott) tulajdonát képező Fő téri könyv- és papírkereskedést. Aktívan részt vett a szerb Jávor kör életében. A római katolikus kálvária sírkertjében férje mellett van eltemetve. F.: Üdvözlet Szentendréről! HUZSVIK György, dr. (Budapest, 1916. szept. 26. – Budapest, 1976. márc. 1.) Jogász, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye jogtanácsosa, könyvtárosa. ~ Lyubomir (l. ott) fia. A helyi szerb elemi iskola elvégzése után a budapesti Református Főgimnáziumban tett érettségit, utána jogi egyetemet végzett. A második világháborúban orosz hadifogságba esett. Visszatérése után Szentendrén ügyvéd. 1956-ban a helyi Nemzeti Bizottmány titkára, amiért előbb halálra ítélték, végül két évet töltött börtönben. Kiszabadulása után egy ideig nem folytathatta ügyvédi tevékenységét, fizikai munkásként dolgozott. Emellett, mint a város múltjának jó ismerője, idegenvezetéssel is foglalkozott. A püspöki és egyházmegyei könyvtár könyvtárosaként az egyházmegye területén található kéziratok, régi könyvek és műtárgyak összegyűjtésén és megmentésén tevékenykedett. Részt vett a szentendrei Szerb Egyházi Múzeum elődjét képező gyűjtemény összeállításában. A város történetével, a szerb hagyományokkal foglalkozó írásait rendszeresen közölték a helyi lapok. Részt vett a Matica Srpska kiadásában Belgrádban megjelent irodalmi lexikon, a Leksikon Pisaca Jugoslavije szerkesztésében. A ~ család utolsó férfi tagja az ősi családi kriptában lelt örök nyugalomra. F.: Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; Duna menti nyaralóhelyek; Pilis-

hegyvidéki útmutató; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914; Dr. Sin Edit: 75 éve született dr. Huzsvik György (Szentendre és Vidéke, 1991. okt. 1.); Máté György: Októberi névsorolvasás (Szentendre és Vidéke, 1999. okt. 22.); Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti; Üdvözlet Szentendréről! IGNJATOVICS Jakov (Szentendre, 1822. dec. 8. – Újvidék, 1889. júl. 5.) Író. A szerbek Jókaija, a 19. század legnagyobb szerb regényírója. A szentendrei első szerb latin iskola elvégezése után tanult Vácott, Esztergomban és Pesten. Itt és Kecskeméten jogot hallgatott. 1847-ben ügyvéd lett Szentendrén. Azon szerbek egyike volt, akik az 1848-1849-es szabadságharcban a magyarok oldalán álltak. Aktívan részt vett az eseményekben, Petőfivel is találkozott. Később Csobánka küldötteként Karlócára került, de 1853-ban visszaköltözött Szentendrére. Miután nem kapta vissza az apjától örökölt házat, 1858-ban ismét átköltözött Karlócára, később Újvidékre. 1860 körül kezdett regényeket írni. Témája nagyrészt szülőhelyéhez kötődött, melyről így írt: „Oly szerencsés voltam, hogy Szentendrén születtem, ebben a kicsiny szerb oázisban, annyiféle nemzetiség közepette”. Magyarul is megjelentek Csuka Zoltán által lefordított művei: Örök vőlegény (1972), Respektus Vásza (1948), Szerb rapszódia (1973), melyek a szerb realizmus figyelemre méltó alkotásai, emellett a város történetének hű krónikái. 1948-ban az író szülőházának falán (Dumtsa Jenő u. 7.) a Magyar-Jugoszláv Társaság szerb-magyar nyelvű emléktáblát helyezett el. 1958-ban a 69


szülőháztól a Tyiprovacska (ma Péter-Pál) templomhoz vezető közt róla nevezték el. 1977-ben, az író születésének 155. évfordulóján itt helyezték el a vörös márvány portrészobrát. Alkotója Janzer Frigyes. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Egy évszázad krónikája; Vujicsics D. Sztoján: Jakov Ignjatovic (Szentendrei Műsor, 1977. okt.); Milosevics Péter: A szerb irodalom története; Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti IGNJATOVICS János (Szentendre, 1847. aug. 10. – Újvidék, 1936. jan. 14.) Iskolaigazgató. ~ Jakov (l. ott) távoli rokona. 1871–1878 között a szentendrei szerb iskola igazgatója, 1913-ban városi képviselő, a helyi közélet ismert személyisége. A Dumtsa Jenő u. 22. szám alatti lakása a város kulturális életének egyik központja volt. ~ színdarabot írt, fordított, elsősorban a helyi Jávor szerb közművelődési kör számára. Többnyire ő rendezte az egyesületi kör előadásait, amelyekben fellépett Stéger Xavér Ferenc (l. ott) is. 1923-ban a földbirtokreform során a város határában lévő birtokát távollévő idegen állampolgár birtokaként megváltási eljárás alá vonhatónak tekintették. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Szentendre a millenniumtól az első világháborúig 1896–1914; Egy évszázad krónikája; Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti IKVAI Nándor, dr. (Petőháza, 1935. márc. 17. – Szentendre, 1988. jan. 29.) Néprajzkutató, múzeumigazgató. Sopronban érettségizett 1954-ben. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett 1960-ban, néprajzból doktorált 1965-ben. Nevét 1961-ben változtatta Iváncsicsról ~ -ra. A 70

ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója (1961– 1968), Pest Megyei Múzeumok igazgatója Szentendrén (1968–1980), a Kulturális Minisztérium munkatársa (1980–1988). Fő kutatási területe a paraszti gazdálkodás volt. Néprajzi, valamint múzeológiai, a múzeumok szervezési és működési rendszerét érintő témakörben önálló könyvei, cikkei jelentek meg. Indulásától, 1972-től ő szerkesztette a Pest Megyei Múzeumok Évkönyvét, a Studia Comitatensiat. Ugyancsak ő szerkesztette a Pest Megyei Múzeumi Füzetek V-XIV számait. ~ 1969-től élt a városban, a Pannónia u. 22. szám alatt. F.: In memoriam Ikvai Nándor (Studia Comitatensia 24.); felesége, dr. Ikvai Nándorné közlése ILOSVAI VARGA István (Kunhegyes, 1895. aug. 31. – Budapest, 1978. dec. 18.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Rippl-Rónai József és Balló Ede tanítványa. 1924-ben Párizsban dolgozott (Colarossi Akadémia). Első kollektív kiállítása 1928ban volt a Nemzeti Szalonban. Közben 1929– 1931-ben Nagybányán festett. 1932-től dolgozott Szentendrén, 1935-ben végleg kiköltözött. Haláláig a Zenta utcában lakott, szemközt Barcsay Jenővel (l. ott). 1992-ben az utcának az a része, ahol a festő élt, az ő nevét vette fel. Barnás alaptónusú korábbi képeire konstruktív szerkezet és expresszív erő jellemző. Később csaknem teljesen a szentendrei ut-


cák, virágos udvarok festője lett. Festészete kiszínesedett, teljesen líraivá vált, megtartva a konstruktív vonásokat. Gyűjteményes kiállítása 1958-ban volt az Ernst Múzeumban. Szentendrén még életében négy önálló kiállítása volt (1959, 1971, 1978, 1984). Rendkívül színes, közkedvelt személyiség volt. Kívülről tudta szinte az összes Adyverset. Legendás hírű kaktusz- és lepkegyűjteményét védetté nyilvánították. Ez utóbbi a Természettudományi Múzeumba került. 1994-ben özvegye Ilosvai Varga István emlékezete címmel megjelentette a kortársak és tisztelők visszaemlékezéseit a mesterről, mely a szentendrei Ferenczy Múzeum gondozásában került sajtó alá. F.: Művészeti kislexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon; Új magyar életrajzi lexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Pethő Németh Erika: Szentendre utcanevei; Csapó György: Ilosvai Varga István; Frank János: Szóra bírt műtermek INOTAY Kálmán (19-20. sz.) Kereskedő. Fetter Viktorral (l. ott) közösen nyitottak női és férfi divat, vászon-, rövid- és játékáru kereskedést, majd Simkó András (l. ott) utódaként, az 1860-ban alapított üzletében fűszer- és csemegeárut, ásványvizet, festékeket forgalmazott a Dumtsa Jenő u. 1. szám alatt. Mint jó üzletember támogatta az 1900-as évek elején intenzívebben megindult városi képeslapok kiadását. Egy 1909-es képeslapon a tulajdonosok büszkén állnak az üzlet ajtajában, az utcai fronton pedig portékájuk látható. ~ több városi társadalmi tisztséget is elvállalt: a Szentendrei Sport Egyesület pénztárosa, 1909-ben a Szentendrei Kerületi Kereskedők testületének titkára volt. Endrei álnéven cikkeket írt a fővárosi lapokba. F.: Ürmös Lóránt: Mit csinált Inotay Kálmán az üzletében? (Magyar Nemzet, 1997. jan. 4.); Üdvözlet Szentendréről!; Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében II. (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 14.)

JAGOSÜTZ György (20. sz.) Kőműves. Iparát apjánál tanulta. A képesítési tanfolyamot Budapesten, az Állami Építészeti Hivatalnál végezte 1930-ban. ~ a szentendrei Önkéntes Tűzoltó Egyesület szakaszparancsnoka volt. A család Rózsakert néven vendéglőt működtetett a Duna-parton. Az 1903-ban itt zajló szocialista népgyűlésről a Szentendre és Vidéke lap is beszámolt. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931–1932 3. körz. JAKSITY Iván (Tornya, 1909. jún. 19. – Budapest, 2000) Szerb ortodox pap, tudományos kutató, püspöki helynök. Teológiai tanulmányait 1930-ban fejezte be. Diakónussá, pappá 1933-ban szentelték. Plébános volt Százhalombattán (1933– 1939), Székesfehérváron (1939–1946), lelkész Battonyán (1946–1965), majd ezt követően Budapesten folytatatta munkáját. Az 1690 után Magyarországra települt szerbek történetét kutatta. Munkásságának eredménye számos, levéltári forrásokat közlő kötet. 1989–1995 között a szentendrei Szerb Egyházi Múzeum vezetője. F.: Novacsek Vojnics Kornél közlése JANEK József (?, 1896 – ?, 1981) Lakatos. Apja, id. ~ József (1857–1932) Zólyom megyéből, Lehotkáról került a városba, anyja Migra Mária (1867–1941) Liptó megyéből, Alsórevicáról jött Szentendrére. ~ továbbszolgáló tiszthelyettesként fegyvermester, majd Szentendrén lakatos lett. Testvére, ~ János (1896–1981) a város közismert kályhásmetere volt. F.: Dr. Zauer Károly: Családom, rokonaim, barátaim (kézirat) 71


JANKÓ János (Tótkomlós, 1833. okt. 1. – Budapest, 1896. márc. 29.) Festő és újságrajzoló. 1864-ben került a bécsi akadémiára, de Pesten már korábban is kiállította zsánerképeit. Bécsben kezdte meg humoros rajzainak készítését. Később Pestre hívták, ettől kezdve a fővárosi élclapok: Üstökös, Bolond Istók, Borsszem Jankó közölték rajzait. A Szentendre környéki paraszti élet valósághű bemutatására törekedett. Megromlott egészsége miatt költözött ki Szentendrére. A Bogdányi úton lakott, s innen küldte be Sanyaró Vendel, Tojás Dániel kalandjait rögzítő rajzait. Ő az első művész, aki felfedezte a város szépségét, nyugalmát. 1958-ban a belvárosban utcát neveztek el róla. F.: Új magyar életrajzi lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei

Onódi Bélával (l. ott) és Paizs Goebl Jenővel (l. ott), majd a Julian Akadémián tanult. 1926-tól főiskolai társaival együtt kijárt Szentendrére festeni, 1928-ban egyik alapítója a Szentendrei Festők Társaságának. 1931-től Pádovában, Rómában járt. Főként az egyházművészet érdekelte, emellett festett történelmi témájú képeket is. 1947-ben felmondták műtermét a szentendrei művésztelepen. A fővárosban 1922-től kiállító művész. A Ferenczy Múzeumon kívül kiállították képeit az esztergomi Keresztény Múzeumban is. Az ő munkája az Izbégen álló Szent András templom oltárképe. A Szentendrei Festők Társaságának 1930-as Nemzeti Szalon-beli kiállítására készített meghívója képeslap alakjában is megjelent. A képeslapon a városháza látható. F.: Új magyar életrajzi lexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon, Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Üdvözlet Szentendréről!; Bodonyi Emőke: Jeges Ernő

JASKÓ György (Szentendre, 20. sz.) Sütőmester. Szakmáját Budapesten tanulta. 1928-ban megalapította szentendrei sütőüzemét, amely villamos géperőre volt berendezve. Huszonöt embernek nyújtott megélhetést. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetõje és címtára 1931–1932

JOBBÁGY Károly (Balassagyarmat, 1921. máj. 27. – Budapest, 1998. jan. 16.) Költő, műfordító, József Attila-díjas (1954, 1963). Az ELTE-n elvégezte az orosz-magyar szakot (1948–1954). Közben idegennyelvi lektor volt a budapesti műegyetemen. 1958–1983 között az Eötvös József Gimnáziumban tanított. Szentendrére először 1939-ben látogatott ki. 1969-ben telket és házat vásárolt a Bükkösparton. Szomszédja Balogh László festőművész volt. Ő illusztrálta a költő Szentendrei búcsú című verseskötetét. Gyakran jártak ~ -hoz a Dunakanyarban élő írók, költők és a város művészei. Gyakori vendége volt a város kulturális rendezvényeinek. ~ hamvait a család hazavitette szülővárosába. A síremléket Rajki László szentendrei szobrászművész készítette. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén

JEGES Ernő (Torontálvásárhely, 1898. jan. 12. – Budapest, 1956. nov. 16.) Festőművész, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke. 1922–24ben Párizsban együtt dolgozott és lakott

JÓSA Miklós (20. sz.) Pék- és cukrászmester. 1935-ben Vácott Fischer és Jósa cégnéven működött. 1936ban Veresegyházon volt önálló üzeme. 1939-ben költözött Szentendrére. 1945 72


után sütő- és tápszerüzeme volt. 1948-ban kezdett sajtos tallért és molnárkalácsot készíteni. Készítményei népszerűek voltak a fővárosban is. Szállított a Royal és a Gellért Szállodába, a budapesti Vörösmarty cukrászdába is. Ezenkívül számos vidéki városba: Sopron, Nyíregyháza, Szombathely, Kecskemét. Kedvelt csemegéi szentendrei emblémás nejloncsomagolásban kerültek a fogyasztókhoz. 1951-ben sütödéjét felajánlotta az államnak. A Kossuth Lajos u. 13. szám alatti péksége Szentendrei Sütőipari Vállalat néven működött tovább. A Török közben lángossütödét üzemeltetett. F.: Egy évszázad krónikája; Dietz Ferenc közlése JOVANOVICS Vikentije (Szentendre, 1689 – Belgrád, 1737. jún. 17.) Szerb ortodox pap, majd püspök. 1728-ban aradi püspök lett, 1731-től Belgrád-karlócai érsek. Egyházi szakkönyvek írója. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti KADA Mihály (Zsolna/Zilina, Szlovákia, 1860. aug. 24. – Szentendre, 1925. febr. 16.) Római katolikus plébános, szentszéki tanácsos. Filozófiai és teológiai tanulmányait Nagyszombaton és Pesten végezte. Ferences rendi áldozópap, teológiai tanár (Galgóc, 1885–1893). Szentendrén káplán (1893–1896), adminisztrátor (1896–1898), helyettes plébános (1898–1900), plébános (1900–1925). ~ beszélt magyarul, szlovákul, németül és dalmátul. Dolgozatai több hitbuzgalmi lapban megjelentek. Önálló műve: Gazda Adalbert és Bencsics Antal XVIII. századbeli ferencrendi írók életrajza. (1893). Ő írta a Borovszky Sámuel által szerkesztett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét bemutató monográfiában a Szentendre című részt. Virilista, a helyi hitelszövetkezet alapítója, a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület egyik alapító tagja, alelnöke (1913), a római ka-

tolikus iskola igazgatója, a Római Katolikus Legényegylet (1899), a Szentendrei Keresztény Gazdakör (1904) alapítója, a Magyar Turista Egyesület tiszteletbeli elnöke. Az ő nevét viseli a Tyukovácon lévő Kada-csúcs (290 m), ahonnan szép kilátás nyílik a városra, a Dunára és a környező hegyekre. A római katolikus kálvárián temették el. F.: Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Barcza Imre – Thirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 KÁDÁR Antal, dr. (Suhatag, 1855 – Dorog, 1926) Orvos, bányakerületi igazgató főorvos, egészségügyi tanácsos. Az orvosi egyetemet Budapesten végezte el. Orvos az óradnai rézbányában, később ugyanott kerületi főorvos, igazgató. Kórházparancsnokként részt vett az I. világháborúban. 1919-ben nyugdíjba ment. Ezután Szentendrére költözött, ahol egy ideig orvosként is dolgozott. Dorogon halt meg, de kívánságára Szentendrén helyezték örök nyugalomra. F.: Magyar közéleti almanach KALAFUTH János (Szuhogy, 1883. okt. 6. – Szentendre, 1952. ápr. 14.) Asztalosmester, író, költő. Szülőfalujából tízévesen Budapestre szökött, és kitanulta az asztalos ipart. Később önálló üzemet nyitott, ahol főként tanszereket gyártott. 1919-ben Szentendrére költözött. Kezdetben a Törökvölgyi úton lakott, majd az 1920-as években a Bogdányi u. 15. szám alá költözött, ahol faipari üzemet nyitott. Általában hat-nyolc alkalmazottnak adott munkát. Leánya ugyanebben az épületben vendéglőt tartott fenn, amelynek jó 73


borairól és ízes ételeiről könyvében Onódi Béla (l. ott) festőművész is megemlékezett. A család 1945 után a Bem utcába költözött, ahonnan ~ többször elindult „szerencsét próbálni”, de mindig visszatért Szentendrére. Végül a kocsigyár portásaként halt meg. A szerteágazó érdeklődésű, bohém iparosmester a ‘20-as, ‘40-es évek Szentendréjének egyik közismert, jellegzetes egyénisége volt. Ő adta ki (1929) a Pilishegyvidéki Hírlap című helyi újságot, 1935-ben ő leplezte le az akkori polgármester, Papp Viktor (l. ott) visszaéléseit. Verseket és elbeszéléseket is írt (Völgyi hangok, 1940). Dalait Horváth Ákos (l. ott) és Hámory Dalma zenésítette meg. A családjáról írt kéziratos regényét (A két Gárdai lány) a Magyar Filmiroda szándékozott filmre vinni. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén KÁLLAY László István, dr. (Rákoskeresztúr, 1903. nov. 7. – Budapest, 1968. júl. 20.) Ügyvéd. Jogi tanulmányokat Párizsban a Sorbonne-on és Lipcsében folytatott. Diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte. Az egyetemre Szentendréről járt be. Jól sakkozott. 1931-ben Tuolouse-ban Noskolovszki orosz nagymester ellen döntetlent ért el. Budapesten a Néphadsereg utcában tartott fenn ügyvédi irodát. A hétvégeket azonban mindig a városban töltötte, ahol fogadott helyi ügyfeleket is. F.: fia, dr. Kállay István közlése KÁLLAY Sándor (Újtorda, 1872. jan. 5. – Budapest, 1962. júl. 28.) Banktisztviselő, igazgató. Középiskoláit Kolozsvárott, az egyetemet Bécsben és Grazban végezte. Eredetileg írónak, köl74

tőnek készült. Két kötete meg is jelent: Ősztől őszig (18971898, versek), Apróságok (1898, elbeszélések, rajzok). Az egyetem elvégzése után banktisztviselő lett. 1893-ban került a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéhez, ahol 1923–1931-ig megszakítás nélkül igazgatói rangban működött. 1929-ben Izbégen mintegy 30 hold földet vásárolt. A Buda-Sashegyi borvidékhez tartozó területen, a várost körülvevő „szőlő szoknyában” gazdálkodott. Izbég nevével cimkézett borát országosan is ismerték. Ötven disznót gondozó sertéstelepet is fönntartott. Lakásuk a József Attila utcában volt. ~ megtelepedésétől kezdve részt vállalt a helyi közéletében. Izbég választott képviselője. Mint az osztrák alpinista társaság tagja, felfedezte a környező Pilis-hegység turisztikai értékét, és javaslatot készített Szentendre mint nyaralóhely és week-end telep kiépítéséről. Szamosi Soós Vilmos (l. ott) szobrász portrét készített róla. A Bükkös-patakon felállított, ma is létező, sokáig Kállay-hídnak emlegetett vashidat kapcsolatai révén ő szerezte a városnak. A II. világháború után birtokát felajánlotta az államnak, amely a Mathiász János Termelőszövetkezet része lett. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32 3. körz.; Pilishegyvidéki útmutató; unokája, dr. Kállay István közlése KÁLLAY Ubul (?, 1907 – Szentendre, 1978. okt. 4.) Agrármérnök. A Mezőgazdasági Akadémiát Debrecenben végezte. A két világháború között a Kultuszminisztériumban dolgozott. 1953-ban, a kitelepítések idején a családnak sikerült Szentendrén lakáshoz jutnia, a PEVDI-ben pedig gépbeállítói állást kapott.


Fia, Péter 1994–1998 között Szentendre polgármestere volt. Hamvait a szamárhegyi temetőben a közös családi sírbolt őrzi. F.: Magyar feltámadás lexikona; fia, Kállay Péter közlése KANDÓ Gyula (Savona, Olaszország, 1908. jan. 17. – Szentendre, 1968. aug. 17.) Festőművész. A Bortnyik Sándor alapította grafikai iskola növendéke. Pályája kezdetén remklámgrafikával foglalkozott. 1930ban az Iparművészeti Múzeumban rendezett Könyv- és Reklámműv é szeti kiállításon Victor Va s a r e l y v e l együtt állított ki. 1938tól Párzsban élt és alkotott. A II. világháború alatt feleségével részt vett a zsidómentő akcióban. A szentendrei kötődésű Bálint Endre (l. ott) néhány hónapig az ő neve alatt élt és alkotott. Művészetével az Európai Iskola képviselői közé sorolják. 1945 után hazatért, és az Európai Iskolából kivált Konkrét Művészet Magyarországi Csoport tagjaként műveivel szerepelt a Salon de Réalités Nouvelles kiállításán. Így újra visszatért Párizsba. 1950-ben Szentendrére költözött. 1957-től kiállított a helyi tárlatokon. Később alkalma nyílt rá, hogy újra külföldre menjen: Törökország (1959), Párizs (1961), Amerika (1967). A halála évében festett Szentendrei tanácsháza este című szürrealista képe érzékletes képet ad a barokk kisvárosról. A csaknem elfelejtett festőművész hagyatékából a Ferenczy Múzeum 2003-ban reprezentatív kiállítást rendezett. F.: Kandó Gyula (1908–1968); XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve KÁNTOR Andor (Budapest, 1901. dec. 7. – Budapest, 1990. ápr. 2.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán

Rudnay Gyula növendéke. 1929-től rendszeresen látogatta a szentendrei művésztelepet, 1937-től a Szentendrei Festők Társasága tagja. 1948tól a Török Pál utcai Képzőművészeti Gimnáziumban tanít. Tartózkodó színmegoldású, posztimpresszionisztikus hangvételű képeivel 1928 óta szerepelt kiállításokon. 1950-es évektől pikturájában impresszionista vonások uralkodnak el. F.: Új magyar életrajzi lexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon; Művészeti kislexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet, 30. p.; Mezei Ottó: Kántor Andor (Művészet, 1970/12.); Tóth Antal: A szentendrei régi művésztelep (Művészet, 1972/9) KARADZICS Vuk (?, 1787 – ?, 1864) Iró, nyelvújító, irodalomkritikus. A szerb irodalomtudomány és kultúra neves alakja, az irodalmi nyelv és a helyesírás reformátora. Az első szerb szótár (Rečnik) megalkotója. Megfordult Szentendrén a szerb iskola tanárainál. 1987ben, születésének kétszázadik évfordulóján a szerb-magyar közös kultúrára emlékezve a Pozsarevacska templomhoz közel egy kis teret neveztek el róla, itt egy ház falán emléktáblát helyeztek el. F.: Milosevits Péter: A szerb irodalom története; Stajanović, Lj.: Život i rad Vuka Stefanovića Karadzića, Sto (100) najznamenitijih Srba; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei 75


KÁRÁSZ Lajos (Nagysáp, 1907. márc. 12. – Szentendre, 2002. júl. 14.) Pénzügyőr, városgazda. 1938-től lakott Szentendrén, a Kanonok utca 7. szám alatt. 1925 és 1946 között a Magyar Királyi Pénzügyőrségen és a Közellátási Hivatalban dolgozott. Szentendrén a városi tanács alkalmazásában gondnok és városgazda. A feladatai közé tartozott az utak, hidak, közkutak, források, patakmedrek karbantartása, szemétszállítás, apaállatok tartása, kocsisok, pásztorok szerződtetése, árvízvédelem. ~ -t 1956 októberében beválasztották a városházán megalakult Nemzeti Bizottmányba. 1957-ben állásából elbocsájtották, 1958-ban hét hónap börtönbüntetésre ítélték. A verések miatt egészsége megrendült, egyik veséjét ki kellett venni. Szabadulása után alkalmi munkákból élt. 1964-ben amnesztiában részesült. 1991ben ötvenhatos tevékenységéért A hazáért és szabadságért emlékérmet és oklevelet kapott. Halálakor a város önkormányzata saját halottjának tekintette. Hamvai a városi köztemetőben nyugszanak. F.: Bottlikné Kárász Aranka közlése; Máté György: Arcképvázlatok ötvenhatból (Szentendre és Vidéke, 2000. okt. 20.) KATONA Gyula, dr. (Szentendre, 1919. szept. 12. – Budapest, 2005. nov. 14.) Orvos. Édesapja id. ~ Karcagon volt orvos. Az I. világháború idején katonaorvosként vezényelték Szentendrére. Itt vette feleségül Thaller Vilmát. Ifj. ~ szüleivel visszatért Karcagra. Ott végezte az elemi iskolát, majd a gimnáziumot is. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karát elvégezve 1944ben Szentendrén kezdte meg orvosi praxisát. A front alatt egyedül látta el a város betegeit. Rövid ideig a fővárosból ide kihelyezett Rókus 76

Kórház szülészeti osztályát is ő látta el. A háború befejeztével a Szent János Kórház orvosa, majd visszatért Szentendrére, ahol 1950-ig háziorvosként dolgozott. Ezután mint körzeti orvos végezte munkáját. A város mellett elvállalta Pilisszentlászló orvosi gondozását is (1945–1974). A betegellátás mellett részt vett a város háború utáni egészségügyének újjászervezésében. Több mint 25 évig városi tanácstag, a szociális egészségügyi bizottság elnökeként folyamatosan foglalkozott a város szociálpolitikájával, egészségügyével. Nyugdíjazása után sem hagyta abba a munkát. Segítette az idekerülő idősebb és ifjabb kollégáit. Támogatta az egészséges városért indított egészségügyi munkát. Haláláig szolgálta a várost. 50 évi orvosi és társadalmi munkája során számos kitüntetést kapott: miniszteri dicséret (1956), érdemes orvos (1973), a Városért- az Egészségügyért (1975), Pro Urbe Szentendre (1978), Szentendre díszpolgára (1983), Pro Sanitate (1994). A város saját halottjának tekintette. Hamvait a római katolikus kápolnában családtagjai mellé helyezték örök nyugalomra. F.: Tarr Erika: Alázattal, hivatástudattal: Egy orvos, akit mindenki szeret (Szentendre és Vidéke, 1994. szept. 15.); Sz. N.: Recept egy szép életpályához (Szentendre és Vidéke, 2004. dec. 10.); Szentendrei arcképcsarnok I.; In memoriam Katona Gyula (Szentendre és Vidéke, 2005. nov. 25.) KATONA Sándor (Kiskunfélegyháza, 1920 – Szentendre, 1977) Tanácselnök. A Szolgáltatóipari Szövetkezet (SZISZ) helyi elnöke, majd 1954. dec. 6. – 1956. aug. 24. között Szentendre város tanácselnöke. A városi köztemetőben van eltemetve. F.: Pethő Németh Erika: Polgármesterek, tanácselnökök Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1994. nov. 1.) KELEMEN Emil (Budapest, 1895. jún. 9. – New York, 1973. ápr. 25.) Festőművész, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd tanulmányutat tett Német-, Olasz- és Franciaországban. 1929


nyarán a szentendrei művésztelep meghívott vendégeként főleg tájképeket festett (Kálvária, Duna, Óváros). Hármas portréján az ugyancsak a telepen dolgozó PaizsGoebel Jenő (l. ott), Mattioni Eszter és ő maga látható. 1927 óta kiállító művész. 1957-től New Yorkban élt. F.: Haulisch Lenke: A szentendrei festészet KEMÉNY Katalin, dr., Hamvas Béláné (Torda, 1909. aug. 31. – Budapest, 2004) Író, művészettörténész, műfordító. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett, filozófiából doktorált. 1920-ban családját a románok kiutasították Erdélyből, azóta Budapesten élt. 1937-ben kötött házasságot Hamvas Bélával (l. ott). Ezt követően került kapcsolatba Szentendrével. 1937–1947 között több nyarat töltött férjével a városban, barátságba került a művésztelep több festőjével. Az 1960-as években telket vettek Pismányban, a Cseresznyés úton. A faház ~ sok írásának vált alkotóműhelyévé. 1947-ig novellái, tanulmányai jelentek meg, de 1948-49-től férjével együtt tiltott listára került. Mindössze a párizsi Magyar Műhelyben jelent meg egy regényrészlete (Soliloquia, 1965). Műelemzéseket tett közzé Henry Moore-ról (1946), Veszelszky Béláról (1981), Vajda Lajosról (l. ott) (1987). Hamvait férje mellé temették a szentendrei köztemetőben. F.: Új magyar irodalmi lexikon, Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Szentendrei arcképcsarnok I. KEREKES Pál (Gomba, 1903. nov. 13. – Szentendre, 1977. ápr. 26.) Tanító, iskolaigazgató, arany diplomás pedagógus. A Nagykőrösi Tanítóképzőn végzett mint kántortanító. 1928-ban került Szentendrére, ahol először a református elemi iskolában tanított, később az igazgatója lett. A Szentendrei Polgári Kör dalárdájának és a Horváth Nyolcas (énekkar) tagja. 1945-től nyugdíjazásáig az Alkotmány utcai fiúiskola tanára. Ezt követően Izbégen a fiókkönyvtár vezetője. Tanítói munkája elismeréseként 1966-ban miniszteri dícséretet

kapott. 1958ban a helyi művelődési tanács elnökeként dolgozott. Támogatta a városban kibontakozó szövetkezeti munkát is. A Dunakanyar ÁFÉSZ-ban végzett munkájáért a Könnyűipari Minisztériumtól két ízben is kapott emlékérmet (1970, 1975) F.: Nyugdíjban (Pest Megyei Hírlap, 1996. aug. 13.); lánya, Kerekes Tünde és Dietz Ferenc közlése KERÉNYI Jenő (Budapest, 1908. nov. 20. – Budapest, 1975. júl. 10.) Szobrász, Munkácsy-díjas (1950, 1953), Kossuth-díjas (1955), érdemes (1964) és kiváló (1966) művész. 1931–37 között a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő tanítványa. 1938 óta kiállító művész. A 20. századi magyar szobrászat egyik legerőteljesebb szobrászegyénisége. Műveit a drámai expresszivitás, erőteljes kompozíció és izgatott felületkezelés jellemzi. Szobrait 1978-tól múzeumban állították ki Szentendrén, az Ady Endre u. 6. sz. alatt, mely látogatottság hiányában 2003-ban bezárt. F.: Új magyar életrajzi lexikon; Múzeumok Pest megyében KESSERŰ Kálmán, dr. (Dunaszentbenedek, 1899. szept. 13. – Szentendre, 1981. júl. 31.) Jogász, járási főszolgabíró. A középiskolát Nagyenyeden végezte, jogi diplomáját a budapesti Pázmány Péter Tudományegye77


temen szerezte, s ezt követően Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye szolgálatába lépett. 1941ben megválasztották a szentendrei járás főszolgabírájának. 1944-ben nem hajtotta végre a kiürítési parancsot, ennek eredményeként a járásban megmaradt a gazdasági felszerelés és az állatállomány nagy része. Kijátszva a rendeleteket számos zsidó városi polgár életét mentette meg. Intézkedéseivel lehetővé tette, hogy Leányfalun otthont találjon, elrejtőzzön mintegy négyszáz lengyel menekült. Dr. Dezsőfi Ferenc (l. ott) polgármesterrel együtt megakadályozta, hogy a bevonuló németek felrobbantsák a telefonközpontot, illetve a Bükkös-patak hídját. 1945-ben állásából elbocsájtották. Ezt követően letartóztatták, és büntető eljárást indítottak ellene. Hat hónapig vizsgálati fogságban tartották. A háború után tetteiért több köszönetet kapott a megmentett zsidó családoktól, 1946-ban köszönö levelet küldött neki a Nemzetközi Vöröskereszt lengyel osztálya. 1948 áprilisában a Népbíróság bűncselekmény hiányában felmentette, de el kellett hagynia lakását, és csak fizikai munkát végezhetett. Volt bányamunkás, fűtő, biztosítási ügynök. 1979-ben Lengyelország kitüntette a Lengyel Népköztársaság Érdemrendje arany fokozatával. F.: Schleininger Tamás: Memento, Kesserű Kálmán a szentendrei járás főszolgabírája (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1); Schleininger Tamás: Kesserű Kálmán (Szentendrei Polgár, 1994. 5. sz.) KESZTHELYI Katalin, dr. (?, 1940. júl. 25. – ?, 1998. nov. 4.) Fogszakorvos. 1963-ban végezte el az egyetemet, s a következő évtől kezdve három évtizeden keresztül naponta járt ki Szentendrére a fogászati rendelőbe. F.: Dietz Ferenc közlése; Búcsúznak a fogá78

szat dolgozói (Szentendre és Vidéke, 1998. nov. 13.) KÉZDI-KOVÁCS Elemér (Budapest, 1898 – ?) Festőművész. Festészeti képzést édesapjától, ~ László festőművésztől nyert. 1929ben Szentendrén plein air tanulmányokat festett, melyek közül a legsikerültebb a Preobrazsenszka templom rácsos kapujáról készült. Ekkor festette Szentendrén első vázlatát a Parasztlakodalom című képéhez, melyre 1931-ben a Jellinek Gida-díjat kapta. A képet 1932-ben a Velencei Biennálén állították ki. F.: Haulisch Lenke: A szentendrei festészet KHUEN-HÉDERVÁRY Sándor, dr., gróf (Hédervár, 1881. jún. 16. – Szentendre, 1946. szept. 8.) Diplomata. ~ Károly miniszterelnök fia. Felesége, Farkas Anna szentendrei lakos volt. 1925-től a külügyminiszter állandó helyettese rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri rangban. 1934 és 1941 között párizsi nagykövet. Ő volt a külügyi szolgálat megszervezője. A Möller István építész által tervezett szentendrei villájukat 1945 után államosították. Később itt működött a Fenyves szálló (Ady Endre u.). A lexikon szerint Szentendrén a Dunába fulladt. Holtteste azonban sosem került elő, csak a holmija. Eltüntéről ezért különböző történetek keringtek a városban. Egyik változat szerint a franciák kiszöktették az országból. Felesége 1956 után kitelepült Párizsba. F.: Új magyar életrajzi lexikon III.; Szentendrei polgárok, Beszélgetés Drobilits Évával (Új Szentendrei Hírlap, 2000. dec. 2.); Antolik Árpád közlése KILLÁR Ferenc (20. sz.) Szentendre közismert, közkedvelt személyisége. Dolgozott a város számos építkezésén, a Ferenczy Múzeum ásatásain, s mint sírásó is szolgálta a helyieket. Éveken át ő személyesítette meg a dalmátok esővarázsló Dodoláját. Szeberényi Lehel (l. ott) regényt írt róla Tibike Tartaroszban címmel,


Tornay Mari versben búcsúzott el tőle halálakor: Dodola – Killár Ferenc emlékének. F.: Tornay Mari: Az elsüllyedt Duna; Dr. Sin Edit: Még egyszer Killár bácsiról (Új Szentendrei Hírlap 1996. márc. 8.); Szeberényi Lehel: Tibike Tartaroszban KISANYIK Imre (?, 1884. aug. 24. – Szentendre, 1945) Vendéglős, kisbirtokos. A Kisanek család mintegy kétszázötven éve érkezett a középdalmáciai Kistanje városából Szentendrére. Első ismert ősük ~ dédapja, ~ József (1784– 1852). ~ szőlészeti és borászati tanfolyamot végzett. Vendéglőjében (Szent Imre herceg útja, ma Bartók Béla u. 3.) saját termésű borait mérte ki. A hangulatos szőlőlugasos vendéglőt az igényesebb közönség kereste fel. Gyakori vendégei voltak a század első felében a városba kijáró, illetve itt letelepült festők. A vendéglő helyszínként szerepelt a háború után több magyar filmben is. Kovácsoltvas cégérét a család őrzi. Az egykori présház nagy faprése a szentendrei Aranysárkány vendéglőt díszíti. ~ több társadalmi tisztséget is betöltött, volt egyházközségi, iskolaszéki tag és a Dalmát Egylet elnöke is. Hamvait a hat generációt őrző szamárhegyi katolikus temetőben lévő családi kriptában helyezték el. Felesége: Botzenhardt Mária. Gyermekei: ~ Anna, Stoltz Dénesné (l. ott), ~ Margit, Mincsovics Illésné (1918–2001), ~ Mária, Tihanyi Kálmánné (1920-), ~ Imre (1926–1979). F. Szánthó Imre: Padlásszobám, Egy vendéglő a magyar Montmartre-on (Pest Megyei Hírlap, 1973. okt. 7.); Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Vendéglátás anno… és most; Kisanyik Imréné közlése

KISS Ferenc (Tiszapéterfalva, Csehszlovákia, majd Ukrajna, 1928. nov. 11. – Budapest, 1999. okt. 30.) Irodalomtörténész, kritikus. Kutatási területe a népi irodalom, a 20. századi magyar költészet. Az irodalomtudomány kandidátusa (1978). Munkásságát Ady-jutalomdíjjal (1979) és József Attila-díjjal (1984) ismerték el. 1974-ben vett nyaralót Szentendrén (Tyukos dűlő 21.). Háza éveken keresztül irodalmi műhely, a hazai és külföldi írók, költők találkozóhelye volt. Többször járt nála Csoóri Sándor, Kormos István, Nagy László, Utassy József, Nádas Péter, a Tiszatáj szerkesztői. Miután barátaival gyakran járt Erdélyben, viszontlátogatásra eljött hozzá Sütő András, Kántor Lajos, Kányádi Sándor. Bolgár írókat és költőket is vendégül látott szentendei nyaralójában, akikkel Nagy László révén került kapcsolatba. ~ jórészt itt írta a Csoóri Sándor (1990) és Nagy László (1994) című könyveit. F.: Magyar és nemzetközi ki kicsoda; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Szentendrei arcképcsarnok I. KISS József, id. (Nádudvar, 1895. ápr. 18. – Szentendre, 1964. máj. 26.) Fűszer-, csemege- és gyarmatárukereskedő, kávészakértő. Üzletét 1919. okt. 15-én nyitotta meg Szentendrén, a Dumtsa Jenő u. 1. szám alatt. Később megvásárolták a Dumtsa Jenő utca 4. szám alatti házat is. Gyarmatáru üzlete hamarosan országosan ismert lett. Saját pörkölésű Eldorádo és Szirén kávékeverék törvényileg védett, országosan keresett cikk volt. Később az általa készített Ideal-Triumph kávépótlót is szabadalmaztatta. Megrendelői között voltak szállodák, kávéházak, vendéglők Győrtől Debrecenig, 79


Váctól Kolozsvárig. Ő volt a szállítója a balatonfüredi szívkórháznak is. A kávéhoz a védjegyet a házban bérlőként lakó Vajda Lajos (l. ott) festőművész készítette. 1951-ben az üzletet államosították. 1953ban kaptak ismét iparengedélyt zöldség- és gyümölcskereskedésre a városi tanács által kijelölt üzletben (Rákóczi Ferenc u. 9.). F.: unokája, Szentkláray Mártonné közlése KISS JÓZSEF, ifj. (Szentendre, 1924. márc. 1. – Szentendre, 1996. jan. 13.) Kereskedő. Id. ~ (l. ott) fia. Az általános iskolát Szentendrén végezte. Budapesten a Hunfalvy János Kereskedelmi Középiskolában érettségizett. Két évig járt a Közgazdaságtudományi Egyetemre, majd a családi üzletbe ment dolgozni. Az államosítás után mint esztergályos három évig dolgozott a kéziszerszámgyárban. Ezt követően szentendrei szakmunkásokkal létrehozták a Vasipari KTSZ-t, amelynek tizenhárom évig volt az elnöke. Apja halála után, 1964-ben átvette az akkor már zöldség- és gyümölcskereskedést, s vezette egészen nyugdíjazásáig. Ezt követően lánya, és annak férje, Szentkláray Márton vitte tovább 1996 júniusáig, a végleges bezárásig az üzletet. ~ 1985-ben Pro Urbe Szentendre kitüntetésben részesült. F.: lánya, Szentkláray Mártonné közlése KLEIN József (19-20. sz.) Főintéző, állomásfőnök. 1910-től állt a vasút szolgálatában. 1913-tól Szentendrén volt állomásfőnök. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32 3. körz. KLEMENT Antal (19-20. sz.) Pékmester. A Stájerországból származó sváb család Óbudáról került 1823-ban Szentendrére. Az ükapa borkereskedőként tartotta el a családot. Házuk a Pozsarevacska szerb templom közelében állt. A nagy család – ahol nem volt ritka a tíz, tizenkét gyerek – iparosként (pék, hentes) szolgálta a város lakóit. A két hentesboltjuk közül az egyik a Fő téren, a másik a HÉV-állomásnál, a mai 80

Kaiser’s helyén állt. Vágóhídjukat 1952ben átvitték Vácra. Azóta nincs vágóhíd Szentendrén. ~ fiai is a pékmesterséget tanulták ki. ~ János Budakalászon, ~ Ferenc Szigetmonostoron, ~ László (1913–1961) Szentendrén, az Árpád u. 6. szám alatt működtette az 1948-ban államosított sütőüzemét. F.: A Klement család (Új Szentendrei Hírlap, 2000. okt. 7.); Klement László közlése KMETTY János (Miskolc, 1889. dec. 23. – Budapest, 1975. nov. 16.) Festőművész, Kossuth-díjas, érdemes művész, főiskolai tanár. A két világháború közötti festőnemzedék jelentős tagja. A Cezanne-i vonal következetes művelője. Magániskolában, majd Ferenczy Károlynál (l. ott) tanult. 1911ben Párizsban a Julian Akadémián töltött egy évet. A KÚT alapító tagja és alelnöke. Szerkesztő alkatú művész, közel állt a kubizmushoz. 1922-től nyaranta Szentendrén festett. 1946-tól a Szentendrei Festők Társaságának tagja. Prizmaformákra bontott felületeit erős kontúrokkal keretezi. Több üvegablakot is készített. Mint művészetpedagógus, teoretikus is jelentős. Alapvető fontosságú műve: „Festő voltam és vagyok (Kovalovszky Márta tanulmányával, 1976), valamint Művészetelméleti feljegyzések című sorozata, melyet három részben közölt az Ars Hungaric, 1977/12, 1979). 1981-től a városban múzeum és utca viseli a nevét. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon I–III.; Új magyar életrajzi lexikon; Múzeumok Pest megyében; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Pogány Ö. Gábor: Kmetty János, Tér és Forma, 1947/9.; Kovalovszky Márta – Kovács Pé-


ter: Kmetty János képei és rajzai, (Művészet, 1960/9.) KÓKA Ferenc (Budapest, 1934. dec. 18. – Budapest, 1997. jún. 30.) Festőművész, Munkácsy-díjas (1972). A Képzőművészeti Főiskolát 1954–1960 között végezte. 1969-től kiállító művész. A 60-as években a „szürnaturalista” vonulathoz tartozott (Csernus, Lakner, Korga), majd szürrealisztikus, metafizikus képeket festett. A magyarországi kiállítóhelyek mellett művei láthatóak voltak Sao Paolóban, Párizsban, Kölnben, Aachenben. A II. Tájfestészeti Biennálén 1976-ban aranydiplomát nyert. 1969-ben telepedett le Szentendrén, a Kálvária úti új művésztelepen. Autóbaleset áldozata lett. Hamvai Budapesten nyugszanak, a Kerepesi úti temetőben. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Bereczky Loránt.: Festőiség és fegyelem (Művészet, 1976/9.) KOMACSEK Vendelinus (Egbel, 1819 – Szentendre, 1864. máj. 29.) Római katolikus pap. A teológiát Bécsben, a Collegium Pazmaneumban végezte. Szentendrén húsz évig (1844–1864) volt káplán. Hamvai a római katolikus kálvária falai közt nyugszanak.. F: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992 KONDOR Béla (Budapest, 1931. febr. 17. – Budapest, 1972. dec. 12.) Festőművész, grafikus, költő, Munkácsydíjas (1965, 1971). A Képzőművészeti Főiskolán 1951–1956 között Barcsay Jenő (l. ott), Kmetty János (l. ott) és Koffán Károly tanítványa. 1954-től kiállító művész. 1964-

ben elnyerte a tokiói nemzetközi grafikai biennálé díját. Művészetét a szimbólumteremtő erő, a szürrealisztikus látomásszerűség és az intellektuális, tiszta konstruktivitás egyéni ötvözete jellemzi. A 60-as években szilenciumra ítéltetve nem kapott megbízást, így kezdett el grafikával (főleg rézkarccal) foglalkozni. Rövid idő alatt a modern magyar grafika egyik első számú mestere lett. Életében Boldogságtöredék címmel (1971) verseskötete jelent meg. Posztumusz kötetei: Jelet hagyni (1974), Angyal a város fölött (1987). Kezdetben a nagymarosi művésztelepen festett, 1960-től át-átjárt Szentendrére, Barcsay Jenőhöz (l. ott). Több ízben megpályázta a szentendrei művésztelep tagságát, de csak halála előtt néhány hónappal nyerte el festőművész élettársával, Kaponya Judittal. A városban töltött idő alatt Korniss Dezsőhöz (l. ott) és Kmetty Jánoshoz (l. ott) fűzte barátság. Versei közül több helyi ihletésű. 1991-től utca viseli a nevét. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Művészeti kislexikon, Kortárs magyar művészeti lexikon, Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Frank János: Kondor Béla (Élet és Irodalom, 1965. aug. 28.); Pilinszky János: Egyszerre szólnak valamennyi nyelven (Élet és Irodalom, 1970. jan. 3.) KOPRIVA Ferenc (Szentendre, 1879 – ?) Szabómester. 1915-ben bevonult katonának a 6. könnyű vártüzérezredbe. Harcolt a román és olasz fronton. Sebesülése miatt 15%-os rokkanttá nyilvánították. Katonai érdemei alapján hat kitüntetést kapott. Férfi és női szabóműhelye, melyet lányával közösen vezettek, a Pozsarevacska templommal szemben, a Bükkös-patak hídjánál állt. 81


KORLÁT Artúr (19-20. sz.) Gyáros. Lám Adolffal (l. ott) közösen alapították 1902-ben a város szélén, Izbégen működő Lószerszámveríték (veretek) gyárat, ahol kocsit és kaszát is gyártottak. A gyárról az 1900-as évek elején két képeslap is megjelent. F: Üdvözlet Szentendréről!

képviselője volt. Műveiben a szürrealizmus és a nonfiguratív törekvések ötvöződnek sajátos hangvétellel. Illusztrációkat is készített, több dekoratív-nonfiguratív épületdíszítési munkát is végzett. Műveiből több animációs film is készült. Barátjával, Vajda Lajossal (l. ott), később Bálint Endrével (l. ott) a Bartók–Kodály-féle program vizuális megfeleléseit kutatták. Nem a népi, hanem a peremvárosi folkór motívumait gyűjtötték, s azt emelték be a grand art-ba. Módszerüket konstruktív-szürrealista tematikának nevezték. Szemben Vajdával, ~ -nél valódi népi motívumok átiratai is gyakorta megjelennek. A hatvanas évek derekától hosszabb-rövidebb időre átadta műtermét a fiataloknak (Berki Viola, Keserű Ilona, Hencze Tamás stb.). F.: XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Művészeti kislexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon; György Péter – Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Frank János: Kiállítási napló (Élet és Irodalom, 1965. szept.11.); Keserű K.: Kántálók – képelemzés (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, XX-XXI.); Hegyi Lóránt: Korniss Dezső művészete (Művészet 1980/4.)

KORNISS Dezső (Beszterce, 1908. dec. 1. – Budapest, 1984. aug. 17.) Festőművész. Kezdetben magániskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Csók István és Vaszary János növendéke volt. 1930-31-ben Párizsban, Brüsszelben, Amsterdamban járt tanulmányúton. 1934-től nyaranta rendszeresen kijárt Szentendrére. 1938–1940-ben egész évben itt élt. 1946-tól tagja a Szentendrei Festők Társaságának. Az Európai Iskola egyik alapítója és fő

KÓSZA SIPOS László (Budapest, 1943. jún. 15. – Ronnenberg, Empelde, Németország, 1989. jún. 12.) Festőművész. Édesapja, dr. ~ Antal városi főjegyzőként szolgálta a várost. ~ Szentendrén nőtt fel, a Bükköspart 27-ben. Festeni a városi szabadiskolában tanult. Mesterei: Deli Antal (l. ott), Pirk János (l. ott). 1963-tól kiállító művész (Székesfehérvár, Szentendre, Varsó (1965), Szicília (1966). Gyűjteményes kiállítása volt Szentendrén (1969), Wildeshausen-ben (1970). 1971ben elhagyta

F.: Magyar tüzér. Legénységi életrajzok; Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében, szabómesterek, fodrászok (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 10.) KORENCHY József (Kürt/Strekov, Szlovákia, 1888. ápr. 3. – Szentendre, 1924) Tanító. Oklevelét az Esztergomi Tanítóképző Intézetben szerezte 1908 körül. Római katolikus tanító Kisbéren, majd tizenöt évig Szentendrén, a római katolikus fiúiskolában. Ő szervezte meg a szentendrei és izbégi Hangya Szövetkezetet. Tagja volt a Tanítószövetségnek és a Római Katolikus Tanítók Egyesületének. Felesége tanítónő volt, aki a szentendrei római katolikus fiúiskolában tanított, mindig csak elsősöket. Mindketten a városi köztemetőben nyugszanak. F.: Nyugállományú pedagógusok almanachja

82


Magyarországot, és haláláig Németországban élt. Kiállításai: Fredelstoh (1972), Berlin (1973), Köln (1975). Itthon is és Németországban is szinte kizárólag szentendrei városképeket festett (utóbb inkább nosztalgikus töredéket). A német kritika sűrűn hivatkozik a munkák nosztalgikus hangulatára. Az olajés pasztellművek mellett rézkarcai, érzékeny vonalrajzai is jelentősek. Életművének javát Chikán Bálint (l. ott) és Hann Ferenc művészettörténészek válogatták meg Empeldében. A bőséges műegyüttest a művész özvegye a Ferenczy Múzeumnak adományozta. F.: Művészeti kislexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon; Hann Ferenc: Kósza Sipos László kiállítása; Szabó Júlia: Kósza Sipos László halálára (Szentendre és Vidéke, 1989. szept. 1.) KOSZTOLÁNYI István (Felső-Dabas, 1910. márc. 21. – ?, 2003. aug. 30.) Rózsakertész. 1945 után került Szentendrére. Rózsakertészetet létesített, melynek alapján tekintélyes polgára lett városunknak. 1950-től tanácselnök-helyettes volt. Korábban folyamőr (1922–1933), csendőr Fonyódon, Balatonszárszón (1933–1941), törzsőrmester Pécsett (1941–1945). F.: Szentendrei arcképcsarnok I. KOUBEK család A Felvidékről érkezett Szentendrére. A Koubek család Sezemicéről szétszóródott a nagyvilágba. Élnek Koubekek Amerikában, Bécsben, Linzben, Prágában. Volt közöttük, aki Csehszlovákiát képviselte az ENSZ-ben. KOUBEK Ferenc (Sezemice, Cseh-Morvaország, 1839 – ?) Cipész. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként került Budára. Ekkor ismerhette meg a környéket, s látva, hogy hiány van cipészben.

1866-ban visszatért feleségével, Plechacek Veronikával. Szentendrén telepedett le, ahol hamarosan házat épített a város határában (Szentlászlói u. 31.), melyet a helyiek sokáig Koubek-villa néven tartottak számon. F.: Pethő Németh Erika: Neve régi korok emlékét őrzi. A Koubek-villa titka (Pest Megyei Hírlap, 1988. márc. 31.) KOUBEK József (Sezemice, Cseh-Morvaország, 1863 – ?, 1947) Ácsmester, ~ Ferenc (l. ott) fia. Több nagy építkezésen dolgozott, pl. Trencsénben, a vasúti viadukt építésén, dolgozott az akkori legkorszerűbb szerkezeti megoldásokkal készült Erzsébet hídon, részt vett a Petőfi híd emelésén is. Szentendrén több építkezés munkavezetője, szakértője volt. Izbégen jelentős földterületre tett szert. A szamárhegyi római katolikus temetőben van eltemetve feleségével, Koubek Anasztáziával együtt. F.: Pethő Németh Erika: Neve régi korok emlékét őrzi. A Koubek-villa titka (Pest Megyei Hírlap 1988. márc. 31.) KOVÁCS Jánosné, dr., Csuhrán Mária (Ózd, 1916. jan. 1. – Budapest, 2001. febr. 23.) Iparművész, babakészítő. Putnokon polgári, majd gazdasági és háztartási iskolába járt. Elvégezte az ELTE-n a művészettörténet szakot (1967–1970). 1953-ban ügyvéd férje elveszítette állását. ~ a család megélhetéséért babakészítésbe kezdett. 1967ben kiváltotta az ipart. Többször szerepelt a tévében, a rádióban. Előadást tartott a tanítóképző főiskolán Győrben, az I. Közép-Európai Babakonferencián (1997). Az NSZK-ban működő babaklub, a chicagói Dr. Kodály Zoltán Academy and 83


Ins., a Honory Life Members tagja (1997). Számos kitüntetést kapott: Jó minőségért (1961), Szép termékért (1961), az Ipar kiváló mestere (1978), Kiváló társadalmi munkás (1980), KIOSZ elismerő oklevél és ezüst gyűrű (1982). 1984-ben nyaralót vásárolt Szentendrén (Sas u. 18.), melyben 1991-ben megnyitotta a régi magyar babákat, a világ régi és új babáit, valamint a maga készítette babákat bemutató Babamúzeumot. 1997-ben Budapestről végleg Szentendrére költözött. Megírta és kiadta könyvét: Marika babaháza, Az első magyar babamúzeum története (2000) címmel. Tiszteletére és közreműködésével a városban megalakult a babaklub. Halálát követően, 2002-ben gyűjteménye letétbe került a szentendrei Ferenczy Múzeumba. F.: Ilonka és Yvonne (Nők Lapja, 1986/4.; Bronsch Ottilia: Egy darab mesevilág (Nők Világlapja, 1990. máj. 15.); Babaház a Sas utcában, Elmúlt évtizedek nosztalgiája (Pest Megyei Hírlap 1991. jún. 22.); Tíz kicsi boldog magyar (Képes Európa, 1992. nov. 27.); Viktor Sándor: Babakiállítás a Babaklinikából (Népszabadság Pestvidék, 2002. jún. 15.); Szentendrei arcképcsarnok I. KOVÁCS Ferenc (20. sz.) Kertész. Középiskoláit Budapesten végezte 1920-ban. A melegházi virágkertészkedést Hollandiában tanulmányozta. A Magyar Általános Takarékpénztár szolgálatában állt 1923-tól, de mellette a Kovács testvérek kertészetének tulajonosa és vezetője. A családnak a Kőhegyen és a Pap-szigettől nem messze, a 11-es út mellett volt több hektáros kertészete. A vágott virágot – főleg rózsát és orgonát – még a téli időszakban is ezerszám szállították a fővárosba, a Vámház körúton lévő nagycsarnokba. 1953-ban a kertészetüket államosították. A család egy része Szentendrén maradt, másik része Németországba került. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32. 3. körz.; Bartók Júlia: Találkozás egy régi szentendreivel (Szentendrei Castrum, 1998. ápr. 25.); fia, Kovács Gyula közlése 84

KOVÁCS István, dr. (?, 1874 – ?) Pénzügyi főtanácsos. Középiskoláit Kalocsán, a jogi akadémiát Kecskeméten végezte. 1926-tól a szentendrei adóhivatal vezetője volt. Egyebek között a helyi katolikus férfi liga és a római katolikus hitközség elnöke volt. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32 3. körz. KOVÁCS János (Szentendre, 1913. máj. 9. – Szentendre, 1976. aug. 16.) Kovácsmester. A család Szigetmonostorról került a városba. Iparát Pomázon tanulta ki, 1931-ben szabadult. Budapesten jó nevű mestereknél fejlesztette szakismeretét. 1936-ban önállósította magát. Egy régi alapítású üzemet vett át Szentendrén (Bükköspart 26.). Az 1950-es években egy ideig szövetkezetben dolgozott, majd 1955től újra önálló lett. ~ nevét sokan – hogy a többi Kovácstól elkülönítsék – dupla Kovácsként emlegették. Fia, ~ Endre, unokája, ifj. ~ Endre máig is ennek a szakmának mesterei a városban. F.: A magyar ipar; Szentendre város tisztes iparosa (Új Szentendrei Hírlap, 2000. okt. 21.) KOVÁCS Lajos (Budapest, 1913. júl. 19. – Szentendre, 1992. szept. 10.) Énektanár, karnagy. Négy gyereke közül kettő, ~ Lóránt fuvolaművész és ~ Zsuzsanna, Wolf Péterné ének-zenetanár, karnagy, zenei pályán lettek ismertek. ~ gyermekkorát Markotabögödén töltötte. Kőszegen és Győrben járt a tanítóképzőre, majd elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát (1948). Tanár a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban, szakfelügyelő Pest megyében. Általános iskolai és gimnáziumi tankönyvek


szerkesztője, a Kóta titkára (1955–). Megalakította a szentendrei városi kórust, vezette a papírgyári énekkart, zenei előadásokat, népdalköröket, pávaköröket, tanfolyamokat szervezett. Számos díjat, kitüntetést kapott: Az oktatásügy kiváló dolgozója (1955), Szocialista kultúráért (1956, 1962, 1970), Az eredményes tanácstagi munkáért (1960), Kiváló tanár (1974), Szentendre város kitüntetése (1975), Közművelődési díj (1976), Móricz Zsigmond-emlékplakett (1976–1978), Kóta 10 éves évforduló (1980), Pro Urbe Szentendre (1981), Kodály Zoltán-emlékplakett (1982), Szentendrei Városi Kórus 35. éves jubileumi emléklap (1985), 30 év a magyar zenekultúra szolgálatában – emlékplakett (1985). Hamvai a városi köztemető díszsírhelyén nyugszanak. F.: Fenyő Gábor: Kovács Lajos (Új Szentendrei Hírlap, 1992. szep. 19.); H. G.: Kovács Lajos (Új Szentendrei Hírlap, 1992. jún. 27.); Balla M. Anna: „Mert másokért csatáztam.” In memoriam Kovács Lajos (1913–1992); Molnár Bertalan: Emlékezés Kovács Lajos karnagy halálának 10. évfordulóján (Új Szentendrei Hírlap, 2002. szept. 21.); lánya, Wolfné Kovács Zsuzsanna közlése KOVÁCS László (?, 1917 – Budapest, 1944) Tartalékos huszárzászlós. Édesapja miniszteri tanácsos volt, aki az 1920-as években vásárolt családja számára villát az akkori Alsóizbégi, ma Kovács László út 11. szám alatt. ~ itt nőtt fel. 1944. okt. 15-én, amikor Horthy Miklós bejelentette a fegyverszünetet, Budapesten, az Andrássy úti laktanyába is betörtek a nyilasok, s a rájuk felesküdni nem akaró tisztek és katonák közül többet lelőttek. Közöttük

volt ~ is. Szülei Szentendrén, a szamárhegyi evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Röviddel halála után, 1946-ban a város azt az utcát, ahol házuk állt, a fiatal zászlósról nevezte el. F.: Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei; Kovács Pál közlése KOVÁCS Margit (Győr, 1902. nov. 30. – Budapest, 1977. jún. 4.) Keramikus. 1972-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának ajándékozta életműve nagy részét. 1973-ban a Vastagh György u. 1. szám alatt, a 18. században épült, egykor sóházként is használt épületben, 250 nm alapterületen megnyílt a munkásságát bemutató múzeum. F.: Pest megye múzeumai; Új magyar életrajzi lexikon III. KOVÁCS Róza (Temesvár, 1900. okt. 11. – Szentendre, 1986. júl.) Tanár. Az elemi iskolát Zomborban, a tanítóképzőt Kalocsán végezte. Családját az I. világháború után kiutasították Romániából. 1920-ban Budapesten telepedtek le, ahol elvégezte az Iparrajziskolát bőrműves szakon. 1928-tól az Izbégi Állami Népiskola tanítója, 1945 után az iskola magyar nyelv és irodalom tanára, 1949–61 között az igazgatója. Életéről rendszeres és élvezetes naplót vezetett. F.: Pethő Zsoltné Németh Erika: Százéves az izbégi iskola (1902–2002); Pethő Zsoltné Németh Erika: Első nap az iskolában (Új Szentendrei Hírlap, 1992. szept. 5.) KOVACSICS család Ősei Mátyás király seregében a török ellen harcoló Dalmáciából, Boszniából (1463), Hercegovinából (1482) származó dalmátok. Közülük többen a török fenyegetett85


ség miatt Szentendrére települtek. A család Szentendre egyik legrégibb és legnépesebb családja. Első tagjai dalmát ferences papok voltak. A hódoltság idején ők adminisztrálták a település plébániáját. Az összeírások szerint ebben az időben Magyarországon csak Győrben és Szentendrén fordul elő a ~ név. A helyi római katolikus plébánia 1705ben lefektetett anyakönyve az alábbi családtagokat említi: ~ Péter/Petrus (1459 –?), a család első ismert őse; ~ János (1668– 1732); ~ Pál (1694–1733) végrendeletében egy harangot és szép darab szőlőt adományozott a szentendrei plébániatemplomnak; ~ Antal (1752–1826) első házasságából tíz, másodikból hét gyermeke született; ~ Edvárdnak (1826–1891) Schiller Katalintól nyolc gyermeke született. KOVACSICS Károly Alajos (Szentendre, 1849 – Szentendre, 1921) Kádármester. A Szentendrei Keresztény Munkás Egyesület alapító tagja, ügyvezető alelnöke. 1907–1911 között képviselő, a közegészségügyi bizottság tagja. Felesége Schulcz Mária (1860–1942). Házasságukból hat fiú és öt lány született. Az első világháborúban három katonafia küzdött a harctéren. ~ Lajos 33, ~ Károly 28 évesen hősi halált halt az orosz fronton. ~ Kálmán három gyermeke 1942-ben Körire magyarosította nevét. F.: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: Adatok a szentendrei dalmát horvátok történetéhez (kézirat a szerző tulajdonában); Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei plébánia és egyházközség története 1002–1992; Dietz Ferenc: A szentendrei Keresztény Munkás Egyesület (Új Szentendrei Hírlap, 2004. jún. 26.) 86

KOVARSZKY Vincéné, özv. (Nagykeresztény/Krskany, Szlovákia, 1874 – ?) Korcsmáros. Szentendrén, a Daru-piacon Csendes korcsma néven üzemeltette kocsmáját. A közeli művésztelepről a festők gyakran és szívesen tértek be hozzá. Onódi Béla (l. ott) festőművész is megemlékezett róla Életutam című könyvében. F.: Duna menti nyaralóhelyek; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei KOVÁTS Albert, dr. (Szentendre, 1898. okt. 2. – Budapest, 1972. jún. 2.) Nyelvész, pedagógus. Budapesten magyarfrancia-olasz szakon szerzett középiskolai tanári diplomát (1913). Tanulmányait a Sorbonne-on (1923-24), a New York-i Columbia Egyetemen (1925-26) folytatta. A Fővárosi Pedagógiai Szeminárium lélektani laboratóriumában dolgozott 1926 és 1933 között. Alkalmazta az USA-ban megismert teljesítményteszteket, és részt vett a gyermeknyelvi szógyakoriság statisztikai vizsgálatában. Több szakkönyv szerzője. F.: Magyar életrajzi lexikon I. KOVÁTS Lajos (Budapest, 1903 – Szentendre, 1988. dec. 9.) Virágkertész, kereskedő. A Budapest-Angyalföldön élő virágkertész nagyértékű fővárosi ingatlanai árából uszodát szeretett volna építtetni a gyermekek számára, de nem járt sikerrel. 1983-ban kiköltözött Szentendrére (Dumtsa Jenő u. 3.). Vagyona általános örököséül Szentendre Város Tanácsát tette meg. Idős korára tekintettel a várostól szociális gondozásban és étkeztetésben részesült. Alapítványa megtétele után hamarosan meghalt. Nem érhette meg, hogy az adományából végül a II. Rákóczi Ferenc úti Általános Iskolában elkészült az uszoda, mely máig szolgálja az óvodás és iskoláskorú gyermekeket. ~ a városi köztemetőben nyugszik. F.: Örökségből uszoda (Szentendrei Körkép, 1994. ápr. 1.); Kertész Péter: Egy mecénás halálára (Szentendre és Vidéke, 1988. március)


KÖRMÖCZY László, dr. (Budapest, 1906 – Budapest, 1983) Pedagógus, színházi rendező, lapszerkesztő. Az egyetemet magyar szakon végezte, de tanulmányait kiegészítette a német, olasz, francia és angol nyelvvel. Színházi rendezést Bárdos Artúrnál tanult. Gimnáziumi tanár Nagykőrösön, az Arany János Gimnáziumban, rendező Budapesten, a Belvárosi Színháznál, az Állami Bábszínházban, a Magyar Rádióban (1945–). Ebben az időben szerkesztette az Új Világ című képes hetilapot. 1957-től 1960-ig Szentendrén, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban magyar, német és angol nyelvet tanított. Pest megye nyelvi szakfelügyelője. Számos nevelési, művészeti és pedagógiai témájú cikket és könyvet írt. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén KRACHLER család Az első Krachler kétszáz évvel ezelőtt Stájerországból építőmesterként jött Magyarországra. A népes család a főváros környékén, Pesthidegkúton, Csobánkán és Szentendrén telepedett le. KRACHLER János, id. (Graz, 1845 – Szentendre, 1936. nov. 13.) Kőműves, építőmester. Pozsonyban tette le az építész vizsgát. Továbbtanulását az osztrák-porosz háború kitörése megakadályozta. 1866-ban őt is besorozták, 1871-ben megkapta az obsitját. Kitanulta a téglagyári kemencék, mészégető kemencék építését, később a pesthidegkúti mésztelep vezetője lett. Miután már házakat is tervezett, és emellett mint szobrász-kőműves díszvakolatokat és stukkókat is tudott készíteni, bekapcsolódott a századvégi főváros nagy építkezéseibe. Az általa pontosan vezetett füzet szerint a következő nagyobb munkákban vett részt: Festetics-villa, 1875 (Budapest, Országház u.), Párvi-kastély, 1879 (Pesthidegkút), csobánkai templom (1880), máriaremetei templomépítés (1896–1899), a hartai fegyház (1885), a Budapesti Turista Egyesület dobogókői menedékháza (1895), a községháza Pilisszentivánon (1883),

a Csobánkához tartozó Margit-ligeten a Prohászka Ottokár árvaház (1901). Emellett épített vendéglőket, iskolákat (Budakalász, Pilisszántó, Pilisszentiván, Üröm). Szentendrére kerülve Izbégen, a Szentlászlói út 88. szám alatt épített magának házat. A városban részt vett az utak építésében. Elkészítette a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület által szorgalmazott Duna-parti sétány tervét. A Sztaravodai utat orosz foglyokkal építtette 1917-ben, a Dömörkapui út építésénél a leszerelt katonákat foglalkoztatta 1918-1919-ben. A Pannónia-telepen közreműködött a téglagyár építésénél. Ő volt a kivitelezője a Kőhegy alatt emelt Szűz Mária-fülkének, a belvárosban épült járásbíróságnak, a csendőrlaktanyának (ma Ferences Gimnázium). A számtalan magánház tervezése, építése közül jelentősebbek Izbégen dr. Kállay Sándor (l. ott) ügyvéd háza, Wallner Ferenc (l. ott) háza. ~ két házasságából tizenhárom gyermek született. Közülük három fiú később ismert, jeles alakja lett a városnak. Ifj. ~ János vendéglős lett. Izbégen, a családi házban üzemeltetett vendéglője gyakran adott otthont a helyi dalárdának, iskolai színielőadásoknak, szüreti mulatságoknak. Másik fia, ~ Antal (Csobánka, 1892. jan. 1. – Szentendre, 1949. dec. 21.), apja mesterségét folytatva számtalan családi ház tervezője, építője volt. F.: Király Lászlóné Krachler Magdolna közlése KRACHLER Ágoston (Szentendre, 1902. jún. 29. – Szentendre, 1997. máj. 29.) Pékmester. Az Izbégi Általános Iskola gondnoka hosszú időn keresztül. A családjáról és Izbég életéről hosszú időn keresztül naplót vezetett, értékes néprajzi, történeti feljegyzésekkel, melyek közül néhány megje87


lent a Szentendrei Hírlapban, és megbízható forrásai lettek két könyvnek is: Fejezetek Izbég múltjából (1990), Százéves az izbégi iskola (2002). F.: Krachler Ágoston: Feljegyzéseim az 1900-as évekből (Fejezetek Izbég múltjából); Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület; Pethő Zsoltné Németh Erika: Százéves az izbégi iskola; Pethő Németh Erika: Elnémult a falukrónikás (Szentendre és Vidéke, 1997. jún. 21.); H. G.: Guszti bácsi elment (Új Szentendrei Hírlap, 1997. jún. 7.); Király Lászlóné Krachler Magdolna közlése KRAJCSOVITS Márton (Perbál, 1906. aug. 21. – Szentendre, 1982. máj. 21.) Tanár. 1932-től tanított a helyi római katolikus gimnáziumban magyart és németet. Műkedvelő szinten rajzolt, akvarellezett. A Szentendrei Festők Társaságának tagjai számontartották őt mint az itt működő művészeti szabadiskola helyi pártfogóját. Ő írta az előszót a helyi költő, Bindorffer Ferenc (l. ott) A kerítésen túl című verseskötetéhez (1941). 1956-ban a városban lévő szovjet laktanya előtti tüntetésen elszavalta a Nemzeti dalt. Három év börtönt kapott érte. F.: Hann Ferenc: Egy festő naplója; Máté György: Októberi névsorolvasás (Szentendre és Vidéke, 1999. okt. 22.); Máté György: Ötvenhatos történet (Szentendre és Vidéke, 2001. okt. 19.); Krajcsovits István közlése KRAUSZ Jenő (20. sz.) Fűszer- és vegyeskereskedő. Magas állami kitüntetése miatt mentesült a zsidó törvények hatálya alól. Boltjuk a Bogdányi utca és a Lázár cár tér sarkán állt. F.: id. Dietz Ferencné közlése 88

KRAUSZ József, dr. (19-20. sz.) Ügyvéd. A család szentendrei letelepülésének ideje ismeretlen. 1913-ban a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület ügyvédje volt. F.: Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 KRECSÁNYI Katalin (Budapest, 1851. febr. 17. – Szentendre, 1913. jún. 2.) Színésznő, színigazgató. 1866-ban Debrecenben lett színész. 1870-ben Jakabffy Gáborhoz ment feleségül. Férje visszavonulása után ő vezette tovább a társulatukat 1887-ig. Utána egy évadon még fellépett Komlóssy Ferencnél, majd visszavonult (1888). Feltehetően ezután telepedett le a városban. Itt nyugszik a szamárhegyi római katolikus temetőben. F.: Magyar színészlexikon; Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. jún. 7.) KRSTIČ Daniló, dr. (Novi Sad, 1927. máj. 13. – Szentendre, 2002. ápr. 20.) Szerb ortodox püspök. Irodalmi tanulmányokat folytatott Párizsban, a Sorbonne-on, teológiát a Szent Szerzs Orosz Akadémián hallgatott. 1969-ben szentelték püspökké. Harminckilenc évi szünet után, 1990. október 7-én a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye élére ismét az ortodox egyház szokása szerint beiktatott megyéspüspök került ~ személyében. Egyházmegyéjének hívő közönsége és mindazok, akik ismerték és szerették, 2002. április 25-én vehettek tőle búcsút a szentendrei Nagyboldogasszony Székesegyházban, majd hamvait Belgrádba szállították az Istenszülő Templomi Bevezetésének Kolostorába. F.: Dr. Daniló Kristič az új budai-szentendrei püspök (Szentendre és Vidéke, 1990. szept. 15.); Daniel Krisztity: Szentendrei arcok (Szentendre és Vidéke, 2002. ápr. 26.), Lapzárta után (Szentendre és Vidéke, 2002. ápr. 19.); Szentendrei arcképcsarnok I. KRUNITY Dömötör (Szentendre, 1918. szept. 8. – Budapest, 1986. dec. 4.) Néprajzkutató, karnagy. Tanulmányait a Budai Tanítóképzőben végezte (1934–


1939). Tanított a szentendrei szerb elemi iskolában (1946–1948), majd a budapesti szerb-horvát gimnáziumban éneket és biológiát (1951–1973), a Damjanich József Szerb-horvát Kollégium igazgató-helyettese, a gimnázium énektanára és kórusvezetője. Énekkarával többször vendégszerepelt Jugoszláviában. Tankönyvet is írt. F.: Magyar életrajzi lexikon 1978–1991 KUCS Béla (Ózd, 1925. júl. 10. – Szentendre, 1984. nov. 18.) Szobrász. Munkácsy-díjas (1957). Húszéves koráig bányászként dolgozott. A Képzőművészeti Főiskolán Medgyessy Ferenc, Beck András, Mikus Sándor, Pátzay Pál növendéke (1948–1953). A bányászélet emléke témáiban gyakran jelentkezik. Köztéri szobrai állnak Pécsett, Miskolcon, Szentendrén. Szomjúság című szobrát az 1960-as években helyezték el a HÉV-megálló közelében, a 11es út mellett. 1965-ben megszervezte a volt Kerényi Múzeum felett a szabadtéri szoborparkot. Hamvai a Sztaravodai úti köztemetőben díszsírhelyen nyugszanak. F. : Új magyar életrajzi lexikon III.; Kortárs magyar művészeti lexikon KUCSERA Ferenc, dr. (Léva, 1892. szept. 23. – Szentendre, 1919. jún. 25.) Római katolikus pap. 1915-ben szentelték fel, s 1919-ig volt káplán Szentendrén. A Tanácsköztársaság idején, 1919. jún. 25-én a városban harangzúgás jelezte az „ellenforradalmi” erők támadását az új hatalom ellen. A fővárosból kivezényelt különítmény ~ -től próbálta megtudni, hogy ki húzta meg a harangot. Ő azonban nem mondta meg az illető nevét (egy ötgyermekes iparosmester), ezért lehurcolták a Dunapartra, és a különítmény négy önként vállalkozó tagja agyonlőtte. A helyiek néhány nap

múlva a gyilkosság helyén egy fakaresztet állítottak emlékére, 1925-ben pedig róla nevezték el azt az utcát, mely a parókiára vezet. 1939-ben a szentendrei legényegylet, melynek ~ az elnöke volt, megalakulásuk negyvenedik évfordulójára képeslapot jelentetett meg a káplán emlékkeresztjével. A keresztet 1950-ben ismeretlenek eltüntették. Az egyházközség 1993-ban a régi kereszt helyén új keresztet állított. 1991-ben az utca is viszszakapta a káplán nevét, amely 1950–1990 között a Május 1. utca nevet viselte. A káplán hamvai a római katolikus kálvárián pihennek paptársai mellett. F.: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Écsy Gábor: Dr. Kucsera Ferenc (Szentendre és Vidéke, 1990. szept. 15.); Hardi: A vörös uralom papi áldozatai (Pest Megyei Hírlap, 1993. ápr. 3.); Üdvözlet Szentendréről! KUHN István, id. (Zsomboja, 1858 – Szentendre, 1930) Postamester. Eredetileg kötélverő kisiparos és gazdálkodó volt. 1880–1890 között Szentendrén postamesterséget vettek számára a szülei, felesége szüleitől pedig nászajándékba kapták azt a Gőzhajó u. 2. szám alatti házat, amelyben laktak, s ahol a város első postája működött. Hatvanéves koráig, nyugdíjazásáig ő volt a postamester, majd fia vette át munkakörét. F.: Unokája, ifj. Kuhn István közlése; Pethő Németh Erika: Az első postamester (Szentendre és Vidéke, 1989. okt. 16.) KUHN István (Csárád/Caradice, Szlovákia, 1894 – ?) Postamester. Id. ~ István fia (l. ott). Tanulmányait Vácott és Budapesten végezte. 1915-ben a budapesti 62-es postahivatalban kezdte meg a pályáját, majd Szentendrére került. 1920-tól a helyi postahivatal vezetője. A képviselő-testület tagja, a MOVE sportegyesület háznagya, közreműködött az iskolán kívüli népművelésben, a városi testnevelési bizottság tagja. F.: Pest megye Trianon után; Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 89


KURUCZ Albert, dr. (Konyár, 1925. jan. 16. – Budapest, 2002. febr. 6.) Néprajzkutató, muzeológus. A debreceni Református Kollégiumban kántortanító (1946), ugyanitt a tudományegyetem néprajz tanszékén etnográfus (1960). Néprajzból doktorált 1963-ban. Néhány évi tanítás után igazgatóhelyettes a debreceni tanítóképzőben (1963–1975). A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója (1975–1986), a Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Európai Szövetségének alelnöke. Fő kutatási területe a népi építészet, a szőlő- és borgazdálkodás és életmódkutatás. Működése során több főiskolai tankönyvet írt, és mintegy harminc cikke jelent meg néprajzi témakörben. Jelentősebb munkái: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (1964), Művelődéspolitika. Helytörténet és kulturális munka tervezése (1967), Szabadtéri néprajzi múzeumok Magyarországon (főszerkesztő és egyik szerző, 1987). Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el. 1975-től Szentendrén lakott, és aktív részese volt a kulturális életnek. Öt évig a Szentendre Barátainak Köre Egyesület alelnöke. 1986-ban súlyosan megbetegedett, de továbbra is több néprajzi és művészettörténeti tanulmányt írt országos és debreceni folyóiratokba. 2002. március 8-án egykori munkatársai búcsúztatták a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a mándi református templomban. F.: M. L.: Kurucz Albert emlékére (Szentendre és Vidéke, 2002. márc. 14.); Szentendrei arcképcsarnok I. LADÁNYI István (Tápiógyörgye, 1930. jan. 1. – Budapest, 1996. dec. 12.) Tanár, múzeumigazgató-helyettes. 1951-ben végezte el a budapesti pedagógiai főiskolát, majd tanár Isaszegen (1951–1961), népművelési tanácsadó a Pest Megyei Tanácsnál (1962–1975), adminisztratív, majd közművelődési igazgató, végül igazgatóhelyettes Szentendrén, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságán (1975–1992). Pályája kezdetétől tevékenyen részt vett Pest megye közművelési ügyének szervezésében, feldolgozásában, élénkítésében. Isaszegen felnőtt 90

irodalmi színpadot szervezett és vezetett. 1962-től rendszeresen publikált a Pest Megyei Hírlap hasábjain. Írt tudósításokat, tanulmányokat, forgatókönyvet az Új honfoglalás című dokumentumfilmhez, amelynek rendezője is volt 1970-ben. Megírta a Pest Megyei Petőfi Színpad történetét (1988). Tevékenységének fontos része volt a megye kulturális kiadványainak szerkesztése: Névtelen félistenek (antológia az isaszegi csatáról) (1961), Ünnepek (1963), Emlékeztető (1964), Monumentális művészet Pest megyében (1966), Zengő május (1968), Tűz vagyok (1973), A két Ferenczy (1990). Hamvai a városi köztemető díszsírhelyén nyugszanak. F.: Magyar múzeumi arcképcsarnok; Baranyi Ferenc: Karácsonyi mese, gyászszal (Szentendre és Vidéke, 1997. jan. 3.); Gelencsér Gyula: In memoriam Ladányi István (Szentendrei Körkép, 1997. jan. 15.) LÁM János Adolf (Budapest, 1864 – ?, 1905) Gyárigazgató. A Lám-testvérek lószerszámveríték (veretek) fémáru gyárukat (később kocsigyár) a város határán, Izbégen alapították 1889-ben. A Bükkös-patak partján egészen kicsi üzemmel kezdték meg a vállalkozást, amelyet fokozatosan gyárrá építettek ki. „E nemben az országban egyedülálló angol lemezelő gyár, melynek gyártmányai különösen keleten találnak kitűnő piacra.” 1908-ban állami szubvencióként gépeket kapott az üzem. A gyár munkáslétszáma nem sokkal ezután már negyvennégy fő, plusz egy könyvelő. Exportált Csehországba, a Balkánra és Németországba. Főbb gyártmánya: evőeszköz, lószerszám, épületvasalás, katonai csatok és lószerszámveretek. A vállalat évi bruttó forgalma 240 000 pengő, tiszta nyereség 72 000 pengő. A gyárat az 1900-as évek elején egy képeslap is megörökítette. ~ és felesége, Schwab Anna Izbégen, a 8. hrsz. alatt laktak. F.: A magyar ipar; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.; Egy évszázad krónikája; Krachler Ágoston: Feljegyzéseim az 1900as évekből (Fejezetek Izbég múltjából); Üdvözlet Szentendréről!


LÁNG Tivadar (Barkócz, 1887. szept. 21. – ?) Tanító, iskolaigazgató. Középiskolái elvégzése után a Budapesti Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet. Tanító Murakirályon 1914-ig. Az I. világháború alatt katonai szolgálatba vonult és orosz hadifogságba esett 1920-ig. 1923-tól tanító Szentendrén, a Római Katolikus Fiúiskolában. Ugyanitt igazgató 1929–1943 között. Emellett mint igazgató-tanító működött a városi iparostanonc és továbbképző iskolánál. A társadalmi és kulturális életben is tevékenyen részt vett. F.: Pest megye Trianon után I.; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992 LÁSZLÓ Gábor, dr. (Budapest, 1878. dec. 14. – Szentendre, 1960. márc. 5.) Talajtani, hidrológiai és ősnövénykutató, szakíró. Budapesten szerzett természetrajzföldrajz szakos tanári oklevelet, 1903-ban embertanból doktori címet. 1900-tól a Budapesti Műegyetemen ásvány- és földtani tanszékén tanársegéd. 1901–1936 között a Földtani Intézet geológusa, főgeológus, majd helyettes igazgató. Kutatási területe: Magyaróvár talaj- és növénytana (1902), a Kisalföld agrogeológiája (1903–), a hazai tőzeglápok (1905–). Elkészítette a hazai láp- és tőzegmonográfiát. Az ártézi kutak föltárásával és kijelölésével is foglalkozott. Az I. világháborúban önkéntes, majd Galíciában fogságba esett. A hadsereg kötelékében Szerbiában geológus. 1918 nyarán Törökországba küldték. 1919-ben érkezett haza. 1936-tól, nyugdíjazásától haláláig Izbégen élt (János u. 12.). Hamvai az izbégi temetőben nyugszanak. F.: Magyar életrajzi lexikon; Új magyar életrajzi lexikon IV.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén LÁSZLÓ Vid, dr., páter (Kóka, 1918 – Budapest, 1983) Ferences szerzetes, tanár. 1942-ben szentelték pappá. Lelkipásztor Szolnokon és Budán (1942–1945). A Pázmány Péter Tudományegyetemen egyházjogi doktorátust szerzett,

az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematika-fizika szakos tanári diplomát (1950). A szentendrei Ferences Gimnázium tanára (1954–), igazgató-helyettese (1959–) és igazgatója (1971–1978) volt. Emellett diákotthoni igazgató Esztergomban (1964–). Pedagógiai célja volt, hogy az iskolában családias légkört alakítson ki. Igazgatói munkássága idején zajlott a gimnázium első korszerűsítése. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 LAURINYEC Mihály, fráter (Békéscsaba, 1903 – Budapest, 1973) Ferences szerzetes. A rendbe mint dolgozó (laikus) lépett be, és kitanulta a szakácsmesterséget. Dolgozott Szolnokon, Gyöngyösön, Egerben, Kecskeméten, Szécsényben. 1950től vissza kellett térnie a civil életbe. 1959– 1972 között szakácsként, fűtőként segítette a szentendrei Ferences Gimnáziumot. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 LEBEDEV Marija (Szentendre, 1836 – ?) Fordító. Klasszikus orosz regényeket (Tolsztoj, Turgenyev, Goncsarov) fordított szerb nyelvre. Fordításai nyomtatásban is megjelentek. A Dumtsa Jenő u. 9-ben élt. Férje, ~ Teodor az ürömi orosz kápolna felügyelője és kántora volt. Fiuk, ~ Teodor Teodorovics orosz újságíró Szentendrén halt meg huszonhét éves korában. A szentendrei szerb püspöki székesegyház, a Saborna temetőjében nyugszik. F: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén LEITEREG Andor (Rábakethely, 1903. márc. 16. – Szentendre, 1991. nov. 25.) Gépészmérnök. Ősei Szászországból a Szepességbe áttelepült németek, cipszerek. 1928-ban gépészmérnöki diplomát szer91


zett. Mérnökként részt vett a dunaföldvári Duna-híd tervezésében és kivitelezésében. Nevéhez fűződik a budapesti fogaskerekű vasút városmajori végállomásán lévő, ún. tolópad tervezése és kivitelezése, amely ma is működik. 1930–1946 között a MÁVAG diósgyőri gyárában dolgozott, majd „B”listára tették és elbocsátották. Ezután került a Kőbányaipari Nemzeti Vállalathoz, ahonnan 1949-ben a vállalat szentendrei üzemének, a kőbányának a vezetőjévé nevezték ki. Családjával ekkor telepedett le a városban. A tervgazdálkodás ideje alatt a műszakilag már elavult üzemmel a követelményeknek nem tudott megfelelni, ezért 1951-ben távozott az üzem éléről. A Kohó- és Gépipari Minisztériumban dolgozott 1963-ig. Nyugdíjazása után az esztergomi Bottyán János Gépipari Technikum szentendrei kihelyezett osztályaiban a géptan tantárgyat tanította. Száznál is több szentendrei és környékbeli diákot segített technikumi érettségihez. 83 éves koráig a Vas- és Kazánipari Szövetkezet részmunkaidős, műszaki biztonságtechnikai szakalkalmazottja volt. 1961-ben kiváló dolgozó kitüntetést kapott. A Budapesti Műszaki Egyetem aranydiplomával, majd 1988-ban gyémántdiplomával ismerte el alkotó mérnöki tevékenységét. Két tankönyve jelent meg (Terény Aladárral közösen): Kovácsüzemek tervezése (1953), Gőzés légkalapácsok gazdaságos üzemének vizsgálata (1954). F.: fia, dr. Leitereg András közlése LEITNER Sámuel (19-20. sz.) Városi számvevő. A Szentendrei Keresztény Munkás Egyesület elnöke (1905), a Szentendrei Önkéntes Tűzoltó Testület parancsnoka (1909). Jelentős szerepe volt a városi tűzesetek megelőzésében és az önkéntes testület szervezett, hatékony munkájában. F.: Dietz Ferenc: A Szentendrei Keresztény Munkás Egyesület (Új Szentendrei Hírlap, 2004. jún. 26.) LIEBER József, dr. (Cegléd, 1835 – Szentendre, 1919. jún. 22.) Tanár, tanfelügyelő. A Tanácsköztársaság idején a munkástanács tagja volt. Állítólag 92

a Dunába fulladt. A család háza előtt, a Szamárhegyen, az egykori Felső Református Iskola mellett álló keresztet – a Tobakosok keresztjét – Lieber-keresztnek is hívták. Fia, ~ Béla az 1930-as években mint tankerületi főigazgató segítette a városban induló gimnázium ügyét. ~ a szamárhegyi temetőben van eltemetve. F: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Egy évszázad krónikája LICHTENSTEIN Miksa (19-20. sz.) Zálogos. Üzlete a Dumtsa Jenő utcában állt. Több 20. század eleji városi képeslap kiadója. F.: Egy évszázad krónikája; Üdvözlet Szentendréről! LICHTENSTEIN József (19-20. sz.) 1914-ben Szentendre várossal 70 évre szerződést kötött, hogy a külterületen fekvő ingatlanokon kizárólagosan gyakorolhassa a kőszénkutatási és kiaknázási jogot. Tevékenységét az I. világháború megszakította. F.: Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 LIGETI Erika (Budapest, 1934. márc. 30. – Budapest, 2004. júl. 3.) Szobrász, érmész. 1958-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. 1955-től kiállító művész: Hódmezővásárhely (1964), Budapest (1969, 1971, 1974, 1981), Debrecen (1970), Szentendre (1973), Szeged (1974). Köztéri szobrai láthatók: Budapest (3), Siófok, Szentlőrinc, Gárdony, Várpalota, Sátoraljaújhely. Díjai: Munkácsy-díj (1972), Tornyai-plakett (1973), Pécsi Kisplasztikai Biennálé díja (1974), érdemes művész (1985). Család-


jával 1969 óta élt Szentendrén, az új művésztelepen. Vidám plakettjeivel jelen volt a Templomtéri sokadalom nyári programjaiban. Grafikái jelentek meg a helyi költőnő, Tornay Mari verseskötetében (Időtlenül, 1985). A Vujicsics Tihamér Zeneiskola számára elkészítette a Fuvolás című bronz domborművet. F.: Kertész Péter: Nekifutok ötvenszer, és ha valami sikerül, akkor szerencsés voltam – Beszélgetés Ligeti Erikával (Szentendrei Műsor, 1979. nov.); Tóth Antal: A bábubáliak és a „Luca babám”, Ligeti Erika művészete (Művészet 1981/12); Horváth Gyula: Szentendrei szobrászok (Studia Comitatensia 20.); Jámbor: A madárnál még nem tartok (Szentendre és Vidéke, 1999. dec. 3.); Szentendrei arcképcsarnok I. LŐWY Albert (20. sz.) Vaskereskedő. Cége bérelt házban a Dunaparton volt. Alapította Spitzer Lajos 1896ban. ~, felesége és fiúk, Lőwy Miklós neve olvasható a Szentendréről 1944. július 9-én elhurcolt zsidók emléktábláján. F: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye adattára IV.; A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma LUKÁCS István, dr. (Szeged, 1915 – Esztergom, 1982) Szalézi szerzetes, tanár. 1941-ben szentelték pappá. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar, történelem, művészettörténet szakon szerzett diplomát. Utóbbiból doktorált. Tanított Nyergesújfalun, Budapesten, Szentendrén (1950–1955), majd haláláig az esztergomi gimnáziumban. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 LUPUS (3. sz.) Költő a római kori Pannóniában. Epikureista életfelfogást tükröző versének egyik fele egy 1958-ban Szentendrén talált sírkőtöredékben olvasható. A verstöredék Szentendre első irodalmi emlékének tekinthető. A lelet érdekessége, hogy a vers teljes szövege egy Óbudán talált szarkofágon olvasható, aminek alapján a szentendrei vers is

értelmezhető. A latin verssorok függőleges összevonásából (akrisztikon) a vers szerzőjének a nevét (Lupus fecit) is megismerhetjük. Lupus a helyi, vagy az aquincumi kőfaragó műhelyben dolgozhatott. A költeményt Adamik Tamás fordította magyarra: Ingatag, összezilált – jó vagy rossz –, gyenge, törékeny élet az embereké; csapodár: sose biztos a vége. ~ alakja a Visegrádon élő Jékely Zoltánt (l. ott) is megihlette. Több verset és egy történelmi tárgyú színművet is írt róla: Oroszlánok Aquincumban. F.: Soproni Sándor: Szentendre a rómaiak korában; Maróti Éva: Szentendre – Ulcisia Castra – római kori emlékei; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén LUTZ Károlyné (19-20. sz.) Vendéglő- és szállodatulajdonos. Az 1900as évek elején üzemeltette a régi művésztelep szomszédságában lévő Rab Ráby nevű halászkertet és szállodát, amely gyönyörű por- és szélmentes kerthelyiségével, intim kis fülkéivel, tekepályájával, az Angyalhegybe nyúló hatalmas, évszázados régi pincéivel az előkelő szentendrei, valamint a környékbeli kiránduló közönség kedvelt szórakozóhelye volt. Mulatságok, majálisok, kitűnő ételek, elsőrangú zene, olcsó árak tették a helyet vendégcsalogatóvá. F.: Dietz Ferenc közlése LUY János, ifj. (?, 1912 – ?, 2000. máj. 1.) Szabómester. A család tizenharmadik gyermekét édesapja kovácsnak szerette volna adni, de ő inkább a szabóságot választotta. Budán Schulcz Róbertnél inaskodott. Hazatérve Puppán Jenő férfiszabó üzletében dolgozott. Az üzlet a Dumtsa Jenő utcában, a mai OTP helyén működött. A II. világháború idején a mai Volán-pályaudvarnál hadiüzem létesült, ahol katonai egyenruhát varrtak. ~ itt dolgozott, majd ki kellett mennie a frontra. Fogságba került, de ott is mint sza93


bó dolgozott. Szerb nyelvtudásával segíteni tudott a foglyoknak. Hazatérve 1947-ben letette a mestervizsgát, és a Bükkös-parton lévő házukban a felesége, Schuszter Karola hozományaként kapott Singer varrógéppel megnyitotta a saját üzletét, amelyben szinte haláláig dolgozott. F.: Silacher Miklósné: Egy aranydiplomás mesterszabó (Szentendre és Vidéke, 1997. júl. 11.); Rozgonyi Tamás: Luy János mesterszabó halálára (Szentendre és Vidéke, 2000. máj. 12.) LYUBOJEVITS Demeter (Szentendre, ? – Szentendre, ?) Lakatos mester. Iparát helyben tanulta. 1905-ben mint „a városi kutak karbantartásával megbízott” lakatost emlegetik az iratok. 1910-től önálló. Műhelyét még apja alapította. Az I. világháborúban a szerb, orosz és román fronton harcolt. Kitüntetése: Vaskorona, Károly-csapatkereszt. Mint szakaszvezető szerelt le. 1919-ben a Vörösőrség tagja lett. Az egykori Erzsébet, ma Rab Ráby téren lakott. Lakóházán, amelyet utóbb alaposan átalakítottak, emléktábla emlékeztet rá. 1958-ban a város utcát nevezett el róla. Az utca a Szentlászlói útról nyílik. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és adattára 1931-32 3. körz.; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei LYUBOJEVITS János (Szentendre, 1883 – Szentendre, ?) Órásmester. Iparát elsajátítva Budapesten, Cegléden, Óbecsén volt segéd. 1904-ben önállósította magát. Üzlete volt Szentendrén, a Fő téren. A mesterség a családban apáról fiúra szállt. 1952-ig ők javították a toronyórákat is. A családra így emlékeztek a helyiek:„Amíg éltek és dolgoztak, addig a héttornyú városunk templomórái szabályosan jártak és mutatták az időt. Mikor azonban az utolsó Lyubojevits is betegeskedni kezdett és nem tudott már felmenni a toronyba, hogy kedves óráit megigazítsa, azok is egyre többet betegeskedtek, és most mesterük halálával ők is meghaltak.” Sokáig valóban 94

minden toronyóra néma volt Szentendrén. A római katolikus plébániatemplom helyreállításakor (1989) azonban rendbehozták a templom óráját is. Felesége: Urbanek Emília. F.: Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei LYUBOJEVITS Miklós (Szentendre, ? – Szentendre, ?) Lakatos mester. A Rab Ráby téren lakott. A város huszonnégy, jellegzetes szivattyús, stanglis kútját ő építette és javította. Tagja volt a helyi ipartestületnek. F.: Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei MADARÁSZ Lajos (Öcsöd, 1906. nov. 30. – Szentendre, 1981. márc. 6.) Méhész, fodrász. 1948-ban telepedtek le a városban „egy jó mézelő helyen”, Pismányban, a Málna utcában. 1926-tól egészen haláláig kisebb megszakításokkal foglalkozott a méhekkel. 70-80 családot gondozott. Ismeretei bővítésére külföldi tanulmányutakat is tett. Kutatásait, tapasztalatait, élményeit publikálta: Egy munkás nem tér haza, Ötven év a méhek között, Szentendrei méhész. Több tanulmánya, grafikonja kéziratban a család birtokában van. F.: veje, Örlei Elemér közlése MAGYAR Gábor (Bodrogszerdahely/ Streda nad, Szlovákia, 1893 – Győr, 1952) Premontrei szerzetes, tanár. 1918-ban szentelték pappá. A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika tanári diplomát szerzett. Az ország több pontján tanított, élete utolsó két évében (1950–1952) Szentendrén, a Ferences Gimnáziumban. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 19501990


MAGYAREVICS Jeremiás (Bátaszék, 1822 – Szentendre, 1896. nov. 21.) Szerb ortodox püspök. Iskoláit szülőfalujában és Mohácson kezdte. A filozófiát Kecskeméten, a teológiát a szerémségi Karlócán végezte. 1844-ben Kisfaludra (Baranya megye) került papnak. A mohácsi kerületi főesperességi tisztségbe 1847-ben került. 1864 végén budai pap, 1880-ban a budai főesperesség vezetője lett. Idősebb korában választották meg budai püspökké. 1896. január 20-án Beocsinban felvette a szerzetességet, majd a grabováci kolostor archimandritájává lett. Hamvait a szentendrei szerb püspöki templom, a Saborna kriptájában helyezték örök nyugalomra. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Sava, episkop šumadijski, Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka MAILÁTH Imre, dr. (Budapest, 1904. júl. 26. – Budapest, 1996. okt. 20.) Jogász. A ciszterci rend Szent Imre Főgimnáziumának elvégzése után a jogi egyetemen államtudományi doktorátust szerzett, majd közigazgatási pályára lépett. 1936-tól 1944 októberéig osztályvezető a Belügyminisztériumban. 1951-ben családját kitelepítették, és évekig fizikai munkát végzett. 1953-ban került Szentendrére, ahol a Ferenczy Múzeumban lett teremőr. Miután több nyelven beszélt (német, angol, francia, olasz), hamarosan ő fogadta és vezette a városba érkező magasrangú vendégeket, államfőket. 85 éves koráig aktív munkatársa volt a múzeumnak. 1980-ban megkapta a Pro Urbe Szentendre díjat, 1988-ban pedig a Szentendre Város Díszpolgára kitüntető elismerést. 1990-ben régi vágya teljesült, a Máltai Lovagrend tagjává avatták. Kézira-

tos naplóját a család őrzi. Hamvai felesége, Tomcsányi Eleonóra mellett nyugszanak a szamárhegyi római katolikus temetőben. F.: Kertész Péter: Pro Humánum (Szentendre és Vidéke, 1988. febr.); dr. Sin Edit: Szívvel-lélekkel szentendreivé váltam (Szentendre és Vidéke, 1990. okt. 15.); Varga Edit: Egy emberélet három világa, a Máltai Lovagrend tagja (Pest Megyei Hírlap, 1990. ápr. 2.); Ferenczy Ágnes: Egy helyben álltam. Beszélgetés dr. Mailáth Imrével (Szentendre és Vidéke, 1994, jan. 1.); Máté György: Mailáth Imre boldog ember volt (Szentendre és Vidéke, 1996. okt. 25.) MAJITS Péter (Lórév, 1881 – ?) Főjegyző. Középiskoláit Újvidéken és Budapesten végezte, majd jegyzői tanfolyamot hallgatott. 1900-ban közszolgálatba lépett. Működését 1904-ben Budapest szolgálatában mint díjnok kezdte. 1909-ben Szentendrén aljegyzővé, majd 1926-ban főjegyzővé választották. 1912-ben elvégezte a tűzoltó tanfolyamot, és később a városban mint tűzoltó-parancsnok is működött. Az ő érdeme a fegyelmezett és jól felszerelt szentendrei tűzoltócsapat létesítése. Emellett a Szentendrei Takarékpénztár felügyelő bizottságának és számos társadalmi egyesületnek volt a tagja. A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület jegyzői tisztét is ő töltötte be. F.: A magyar társadalom lexikonja; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32 3. körz.; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 MAJOR Tamás (Újpest, 1910. jan. 26. – Budapest, 1986. ápr. 13. ) Színész, rendező. Kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. Felesége, Beck Judit (l. ott) festőművész révén az 1940-es években került kapcsolatba Szentendrével. Később is gyakran járt ki pihenni alkalmi nyaralókba. Az 1960-as évek közepén Pismányban nyaralót építettek. ~ meghatározó szerepet játszott a város művészeti életében. Több filmjének, amelyben játszott, helyszíni képei között felfedezhetjük a Szentendrei-sziget, a város és Izbég 95


egy-egy részletét. Az ő ötlete volt a Nosztalgia Kávéházban a Miniatűr Színpad létrehozása. Haláláig tagja volt a Szentendre Baráti Körének. F.: Magyar színházművészeti lexikon; Új magyar életrajzi lexikon IV. MAKSZIMOVICS István (Steven Makszimovic) (?, 1853 – Szentendre, 1912) Rendőrkapitány, polgármester. A Délvidékről jött, ahol mint selyemtenyésztő beváltó dolgozott. 1872-ben az első képviselő-testületben már mint hivatalnok dolgozott. Rendőrkapitányként a polgármester mellett ő volt a város második embere. A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye iskolaszéki és tanügyi bizottságának alelnöke. Házuk a Bogdányi u. 2/A. alatt volt. Dumtsa Jenő (l. ott) polgármester halála után ő vette át a város vezetését, de két év múlva ő is meghalt. Sírja a szerb temetőben Dumtsa Jenő polgármesteré mellett található. F.: G. Sin Edit: Szentendre a XIX-XX. sz. fordulóján (1890–1914); Pethő Németh Erika: Polgármesterek, tanácselnökök Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1994. nov. 1.), Horler Miklós: Szentendre; Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete MALATINSZKY Gyula (Besztercebánya, 1878 – Szentendre, 1934. jan. 12.) Főgimnáziumi tanár. 1932-ben a szülők kérésére elvállalta tíz tanuló előkészítését a magángimnáziumi vizsga letételére. Az általa végzett munka később elindítója lett a város első középiskolájának, a Szentendrei Római Katolikus Egyházközségi Gimnáziumnak. Házuk a Szamárhegyen, az Istenhegyi (jelenleg Iskola u.) utcában állt. A ma is meglévő, jelentős épület hosszú ideje a várost szolgálja. Előbb az öregek, nyugdí96

jasok otthona volt, azóta mindmáig a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesületnek ad helyet. F.: A Szentendrei Állami Gimnázium évkönyve az 1948/49-es tanévről; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992 MALÁTY István (Stevan Malac) (?, 1848 – ?, 1920) Városi képviselő 1903-ban. A család által a 18. század elején a Török utca sarkán emelt kétablakos ház egyike a város legrégibb épületeinek. ~ özvegyét 1928-ban a legnagyobb adót fizető polgárok között tartotta számon a képviselő-testület. F.: Horler Miklós: Szentendre; Egy évszázad krónikája; Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete MÁNDY Stefánia (Budapest, 1918. nov. 5. – ?, 2001) Költő, műfordító, művészettörténész. A Pázmány Péter Tudományegyetemen művészettörténet, pedagógia, pszichológia szakon végzett (1936–1941). Megbízott előadó ugyanitt (1945–1949), műfordító (1949–). 1962-től művészettörténeti írásokat és gyermekverseket publikált. 1948–1987 között versei csak külföldön jelentek meg, 1967-től Párizsban, a Magyar Műhely című folyóiratban. Családja az 1930-as években nyaralót vásárolt Szentendrén, az Ulcisia közben. 1944ig itt töltötték az év nagy részét. ~ ekkor ismerkedett meg az itt élő festőművészekkel: Bálint Endre (l. ott), Szántó Piroska (l. ott), Vajda Lajos (l. ott). Ez utóbbiról könyvet is írt (1964, 1983). A város ekkori művészeti életét Az Európai Iskola és előzményei című könyvében mutatta be (1963). Verseiben is megörökítette a várost. A kés a kéz a hal című verseskötete első ciklusa A szentendrei oratóriumból címet viseli. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Szentendrei arcképcsarnok I.; Rába György: Mándy Stefánia, 1918–2001 (Műhely 2001/6); Juhász Attila: „A csonka csönd szólni maraszt” Mándy Stefánia pályaképe (Műhely 2001/6, 32-38.


p.), Bodor Béla: Mándy Stefánia (Élet és Irodalom, 2001. júl. 13.) MANGOLD Jánosné (? – Szentendre, 1957) Magánzó. A Bükkös-patak partján (Jókai u. 3.) 1921-ben ártézi kutat fúratott. Az ásványi anyagokban gazdag, jódtartalmú víz 200 méteres mélységből tört a felszínre. Az ártézi kút vize Szentendrén és környékén egyedülálló volt. A környék községeiből is jártak ide, és sorba álltak a gyógyhatásúnak tulajdonított vízért. A kút vizéből az üzemeltető, ~ ártézi gyógyfürdő vállalatot is létesített. A hidroterápia során betegeket gyógyítottak. A kútról Szalai Tibor tollából a Hidrológiai Közlönyben tanulmány is megjelent (1929). A kutat később betemették. F.: Dietz Ferenc: Ismeretanyag az artézi forráskútról (Új Szentendrei Hírlap, 2002. márc. 9.) MARGARITOVITS család A családi hagyomány szerint őseik 1690ben a Seoba idején érkeztek a szinte teljesen elpusztult városba. A Margaritovitsok kereskedéssel foglalkoztak, elsősorban kelmével kereskedtek. Nagy csapás érte őket, amikor egy szállítóhajójuk teljes készletével elsüllyedt a Dunán. Közel évszázadnyi szorgos munka kellett ahhoz, hogy a város leggazdagabb polgárai közé küzdjék fel magukat. A Fő téren az elsők között építettek házat. 1791-ben nemességet kaptak. Papok, tanítók, szőlőbirtokosok kerültek ki közülük. Rokonságba kerültek többek között az Aposztolovics, a Rimszki, a Petrovics, a Schinkovics és Huzsvik famíliával. Huzsvik Vazul (l. ott) esperes plébános 1938-ban kelt kimutatása szerint a szerb plébánia anyakönyvében 1820 és 1911 között harminchat Margaritovits név szerepel. F.: Margaritovits Kornél közlése; Gaján Éva – Máté György: A Margaritovits család (Szentendrei Polgár, 1994. szept.) MARGARITOVITS Sándor (18. sz.) Csak annyit tudhatunk róla, hogy – mint szinte valamennyi kortársa – iparűzésből

és kereskedésből származó jövedelmét szőlőbirtok vásárlására fordította. Birtokainak nagyságára következtethetünk abból, hogy a Pest Megyei Levéltárban őrzött dokumentumok alapján 1784-, 1785-, 1787-ben évente három, négy alkalommal több mint 200 szőlőmunkást alkalmazott. Vendégfogadót is üzemeltetett. Valószínűleg ő, vagy ~ Jephtim (l. ott) építette 1800 körül azt az egyemeletes lakóházat, amely a Dumtsa Jenő utca 1. szám alatt található. A Fő tér kapujában álló műemlék épület értékét városképi jelentősége növeli. Az 1880-as évek elején bekövetkezett filoxéra járvány feltehetően ~ egykori szőlőbirtokát is tönkretette. ~ kapcsolata a kötetben szereplő többi ~ -csal ismeretlen. F.: Dóka Klára: Szentendre története; Tóth Antal: Szentendre műemlékei: A Marx tér 21. és 22. sz. épület (Szentendrei Műsor, 1979. aug.) Horler Miklós: Szentendre MARGARITOVITS Jephtim (Szentendre, ? – Szentendre, ?) Adószedő. Tizenkét éven keresztül Szentendre kamarai mezőváros adószedője. Példátlan becsületességgel végzett munkájáért, valamint a hétéves porosz háború idején (1756–1763) a katonaság ellátásához szükséges gabona előteremtéséért ~ -et és valamennyi, mindkét nembeli utódját II. Lipót császár és király 1791-ben a nemesek sorába emelte. Ő az adatközlő ~ Kornél (1957–) szépapja. Gyermekei: ~ Krisztina (? – ?), ~ Mária (1786–1832), Péter (1820–?) F.: Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pest vármegyében; Margaritovits Kornél közlése MARGARITOVITS Péter (Szentendre, 1820. máj. 10. – Pest-Buda, ?) Adószedő. ~ Jephtim (l. ott) fia. Apjához hasonlóan ő is Szentendrén, a kamarai mezővárosban folytatta tevékenységét. Felesége: Aposztolovics Anna, gyerekei: ~ Vazul (1857–1922), ~ Belizár (1859–?), ~ Emília (1862–1888), ~ Petronella (1864– ?), ~Jenő (?–1885), ~ Gyula (1861–1907). ~ az adatközlő ükapja. F.: Margaritovits Kornél közlése 97


MARGARITOVTS Pál (Szentendre, 1826. máj. 10. – Szentendre, 1890. nov. 10.) Tanácsnok Dumtsa Jenő (l. ott) polgármestersége alatt 1872-ben, és tagja a városi pénzügyi szakosztálynak. F.: Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete MARGARITOVITS Belizár (Szentendre, 1859. ápr. 22. – Szentendre, ?) Városi könyvelő és pénztári ellenőr. ~ Péter (l. ott) fia. Aláírása és fényképe szerepel abban az albumban, amelyet Szentendre ajándékozott 1903-ban, nyugalomba vonulásakor Dumtsa Jenő (l. ott) polgármesternek. 1917-ben, Dumtsa Jenő temetésekor tagja volt a várost képviselő bizottságnak. F.: Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete MARGARITOVITS Gyula (Szentendre, 1861. febr. 1. – Szentendre, 1907. dec. 5.) Városi gyámsági kezelő. ~ Péter (l. ott) fia. Aláírása és fényképe szerepel a Dumtsa Jenőnek (l. ott) ajándékozott díszalbumban. F.: Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete MARGARITOVITS Kornél (Szentendre, 1886. máj. 13. – Szentendre, 1940. dec. 28.) Görögkeleti szerb plébános. ~Vazul (l. ott) fia. Középiskoláit és teológiai tanulmányait Karlócán végezte. Pappá szentelése után 1911-ben Siklóson adminisztrátor, lelkész Százhalombattán (1913–1925), Budakalászon (1925–), ahol komoly szerepet vállalt mind a társadalmi életben, mind az iskolán kívüli népművelésben. Egyéb intézményeknél is figyelemre méltó eredményeket felmutató működést fejtett ki. Az úrbéres közbirtokosság elnöke volt. Negyven hold papi birtokon gazdálkodott. Az I. világháború alatt az orosz fronton mint tábori lelkész teljesített szolgálatot 1917 szeptemberéig, amikor is mint rokkantat felmentették. Hősi magatartásáért Ferenc József Rend Lovagkeresztet a hadiérmekkel és kardokkal, papi érdemkeresztet, Vöröskereszt-érmet, valamint Károly-csapatkeresztet kapott. Felesége: Torbica Ilona, gyerekei: ~ Jenő (1913–1980), ~ György (1915–1937), ~ Olga (1918–2004) F.: Margaritovits Kornél közlése 98

MARGARITOVITS Milenko (Szentendre, 1904. ápr. 28. – Szentendre, 1963. febr. 21.) Konzulátusi tisztviselő, lakatos. ~ Vazul (l. ott) fia. Iskoláit Szentendrén és Budapesten végezte.1931-től a Szerb Királyi Konzulátus alkalmazottja a fővárosban. 1941-ben a konzulátus a szerb határ közelébe, Pécsre költözött. ~ családjával együtt követte a követséget. 1944-ben a front közeledésekor a követség megszűnt. Alkalmazottai amerikai útlevelet kaptak. ~ nem fogadta el a lehetőséget, és hazaköltözött Szentendrére. Három-négy évig a svájci követség védelmét élvezte, ezért a Jugoszlávia elleni politikai hadjárat idején elkerülte az internálást. Kitanulta a lakatos szakmát, amelyet haláláig űzött. Evangélikusnak született felesége, Gruskovnyák Ilona is példásan kutatta és ápolta a görögkeleti egyházi és népi szokásokat. Gyereke: ~ Iván (1940–). F.: Margaritovits Kornél közlése MARGARITOVITS Jenő, dr. (Siklós, 1913. jan. 5. – Szentendre, 1980. jan. 15.) Jogász. ~ Kornél (l. ott) fia. Alap- és középiskolái után az orvosi egyetemen kezdte el a tanulmányait, később átiratkozott a jogra, és ott diplomázott. 1940-ben édesanyjával és testvérével, ~ Olgával Szentendrére költözött. A II. világháborúban lovas tüzértiszt volt. A háború végén Klagenfurtban amerikai hadifogságba került. 1945. január 13-án tért haza. A háború után tisztviselőként a Magyar Selyemipari Vállalatnál dolgozott. Több éven keresztül, egészen haláláig a Szentendrei Horgász Egyesület elnöke volt. Nagy közmegbecsülésnek örvendett a városban. Felesége: Benedek Ildikó, gyerekei: ~ Katalin (1949–), ~ Kornél ( ő az adatközlő). F.: Margaritovits Kornél közlése


MARGARITOVITS Vazul (Szentendre, 1928. dec. 20. – Szentendre, 1994. febr. 3.) Hivatásos katona, főhadnagy. A budapesti Mátyás Gimnáziumban érettségizett (1947). Elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Akadémiát, majd a brünni Textil- és Papíripari Egyetemre járt. 1949-ben Leningrádban elvégezte a Tüzértiszti Főiskolát, ahonnan 1951-ben főhadnagyként jött haza, és a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. Mivel nem lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába, megbízhatatlannak minősítették, és 1953-ban leszerelték. 1954-ben az ÁVO letartóztatta és kilenc hónapig magánzárkában tartotta, majd a várpalotai rabbányába vitték. Még ugyanebben az évben ideiglenesen szabadlábra helyezték, és segédmunkásként helyezkedett el. 1956-ban, a forradalom idején a Széna téren letartóztatták és a Szovjunióba hurcolták. Később a pápa közbenjárására több társával együtt visszahozták Debrecenbe. Innen szabadult 1957-ben, de Szentendrén újra letartóztatták. A rendőrségen súlyosan bántalmazták, majd Kistarcsára internálták, ahonnan pár hónap múlva szabadult. Ezután a kisoroszi Kék Duna Szövetkezetben dolgozott nyugdíjazásáig. 1958-ban visszaminősítették honvéddé. A rendszerváltás után, még életében megkapta a Hazáért és Szabadságért 56-os emlékérmet, halála után pedig a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. A szentendrei szerb temetőben nyugszik. F.: Máté György: Októberi névsorolvasás (Szentendre és Vidéke, 1999. okt. 22.); Margaritovits Vazulné közlése MARKÓ Sándor (Budapest, 1902. jan. 5. – Szentendre, 1993. júl. 1. ) Festő. Szüleivel (~ Sándor József, Tóth Anna) és két testvérével tizenkét éves koráig Bécsben élt, majd apja halála után visszaköltöztek Budapestre. Korán családfenntartóvá vált. Fiatalon kapcsolatba került a munkásmozgalommal. A Munkás Testedző Egyesületben kezdett sportolni, és válogatott tornászként járt a Gödi Fészekbe. 1931-ben családjával Szentendrére költözött, a Kőhegy alatti Bubán-dombon épített kis faházba. Munkája mellett gyümölcsöst

is telepített és gazdálkodott. A bubáni otthon rokonok, ismerősök, barátok, majd művészek találkozóhelyévé, később menedékévé vált, ahol új világról álmodoztak, vitatkoztak, filozofáltak. Az 1930-as évek második felében – betiltásáig – szerkesztette az Életreform című folyóiratot. 1945 után ~ aktív részt vállalt a földigénylő, majd a termelőszövetkezet szervező bizottságában. Tagja lett a városi tanács művelődési bizottságának. Harminc évig szolgálta az ügyet. Az 1960as évektől szemináriumot is vezetett, majd az induló Művelődési Ház képzőművészeti szakkörében tevékenykedett. Munkája elismeréseként megkapta a Munka érdemrend bronz fokozatát és a Pro Urbe Szentendre kitüntetést. F.: Kékesdi Gyula: Vallomás az évszázadról gyémántlakodalom után (Népszabadság, 1989. dec. 5.); Benned nyugszik életem… Kállai Ferike írásai; Markó János, Markó Sándor közlése MÁRKUS István (?, 1931 – Szentendre, 2002. okt. 18.) Vízügyi mérnök. A polgári iskola és a szakmunkásképző elvégzése után felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1956ban diplomát szerzett. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója, később, 1973-tól a Duna Menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállatnál dolgozott. Az egyre megújuló, változó körülményekhez jól idomuló üzemigazgatósági-üzemve99


zetői szervezet kidolgozásában tevékenyen részt vett. A városban 1963-tól volt hétvégi háza a Málna utcában, amelyet később családi házzá alakított át. Külön figyelemmel kísérte a Duna szentendrei partszakaszának helyzetét, fejlesztését. Hamvait a városi köztemetőben helyezték végső nyugalomba. F.: Perecsi Ferenc: 18 év a DMRV Rt. élén (Duna menti napló, 2002/4) MATYÓFALVI Gábor (Budapest, 1947. ápr. 19. – Budapest, 1998. jún. 2.) Szobrász. Iskoláit Táborfalván és Budapesten végezte. 1968 óta Szentendrén élt. 1969től állította ki szobrait a Templombombi Szabadtéri Tárlatokon. 1977-ben a Leninvárosban működő Kísérleti Műhelyben dolgozott, ahol műanyag szobrokat készített. Később dolgozott mészkővel, fával, gránittal. 1978–1985 között évente csak egy szobrot készített. Ez időben a vitorlázás és hajóépítés kötötte le. Önálló kiállításai: Budapest (1975, 1978), Szentendre (1988), Hollandia. Részt vett a szentendrei művészek kollektív tárlatain, a pécsi Országos Kisplasztikai Biennálén, kiállítása volt Törökországban, Görögországban, Spanyolországban, Lengyelországban, az NDK-ban, NSZK-ban és Ausztriában. 1972-ben az egyik alapító tagja a Vajda Lajos Stúdiónak. Köztéri szobrai: Klaipeda (Litvánia), I-II. világháborús emlékmű (Táborfalva), Anya gyermekével (Szentendre, Vasvári ltp.), Kapcsolat (Szentendre). Hamvait 1998. június 29-én, este nyolc órakor a család és a barátok a művész által nagyon szeretett Dunának adták. Barátai, a Vajda Lajos Stúdió tagjai 2003. április 14-én a Sztaravodai úti köztemető díszsírhelyén emlékhelyet alakítottak ki tiszteletére. Korábban ugyanők emléktáblát helyeztek el a szobrász lakóházán (Muskotály u. 18.) F.: Szentendrei arcképcsarnok I. 100

MEDGYESSY Juci (Bőnyrétalap, 1902. jan. 16. – Szentendre, 1981. júl. 22.) Színésznő. A háború előtt férjével, Tolnai Andorral (l. ott) együtt járta a vidéki színházakat. 1936-ban Szentendrén vettek egy lakást a HÉV-állomáshoz közel, az Attila utcában. Mivel a háborúban pesti lakásukat lebombázták, és férje is meghalt (1943), ~ leányaival együtt végleg kiköltözött Szentendrére. Egy ideig a ház földszinti részén kis italboltot tartott fönn. Később megmaradt vagyonából a Fő téren vegyeskereskedést működtetett. Mint MNDSZ-tag a kezdetektől aktív szerepet vállalt a város életében. Az alakuló művelődési házban színészként is igyekezett hasznosítani magát. Segített a szavalóknak a műsorokra való felkészülésben. Egy időben ide járt tanulni a színésszé lett Demjén Gyöngyvér is. ~ 1955-től visszament a Madách Színházba. Kisebb szerepeket játszott a színház nagysikerű darabjaiban: Yerma, Kaukázusi krétakör, Királyné lovagja stb. Később filmszerepet is kapott. F.: Szánthó Imre: Szentendrén élt a neves színész házaspár (Szentendre és Vidéke, 1997. jún. 20.) MEDVECZKY Imre, dr. (Szirmabesnyő, 1922. nov. 22. – Budapest, 1973) Középiskolai tanár. Földrajz-történelem szakos tanári diplomáját Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte, a doktorátust a jogi egyetemen. A család Szentesről került a városba. ~ Szentendrén a Móricz Zsigmond Gimnázium tanára lett. A tanítás mellett helytörténeti kutatásokat végzett. Újságokban publikált, több kéziratát a Pest Megyei Levéltár őrzi. Hamvai a városi köztemető díszsírhelyén pihennek. F.: fia, ifj. Medveczky Imre MÉREY Miksa (Szentendre, 1856 – Budapest, 1915. dec. 20.) Újságíró. 1875-től a Szegedi Napló munkatársa. Később Budapestre költözve a Kosmos, majd a Korvina Rt. egyik vezetője lett. A Korvina vállalat adta ki a Neues Politisches Volksblatt című lapot, amely-


nek több évtizedig vezető munkatársa volt. 1897-ben részt vett a Neues Politisches Volksblatt Rt. megalapításában, 1897-től egyúttal a lap felelős kiadója lett. F.: Új magyar életrajzi lexikon IV. MESTER Károly, dr., Szatmári (?, 1846 – ?, 1893. júl. 6.) Orvos. Életéről sírkeresztje ad hírt a szamárhegyi református temetőben: „Itt nyugszik Mester Károly. Szent-Endrének volt 19 évig szeretett egyleti orvosa. Üdvöt és békés nyugalmat kívánnak az Egylet tagjai” (akik feltehetően a sírkövet állították). F.: sírfelirat MÉSZÁROS Dezső (Szeged, 1923. jan. 17. – Budapest, 2003. dec. 11.) Szobrász. Áprily Lajos (l. ott) költő veje. 1971-ben telepedett le VisegrádSzentgyörgypusztán, ahol haláláig élt. Budapesten elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát (1948–1953). 1952-től vett részt rendszeresen kiállításokon. Művei szerepeltek Moszkvában, Berlinben és Párizsban. Önálló kiállítása volt Rómában (1969) és Magyarországon számos helyen. Monumentális köztéri szobrai láthatók Budapesten, Esztergomban, Komlón, Nagyatádon, Balatonföldváron, Ózdon. Díjai: Derkovits-ösztöndíj (1956), Római ösztöndíj (1966), Derkovits-díj, Munkácsydíj (1966), a Magyar Köztársasági Érdemrend keresztje (1993). Nagyméretű szobraiból 1986-ban Szentendrén, a 11-es műút mellett szoborparkot létesítettek. Felesége: Jékely Márta. Hamvait a család a kisoroszi református temetőben helyezte örök nyugalomba. F.: Szentendrei arcképcsarnok I.

MIHAJLOVITS Mihály (Szentendre, ? – ?, 1930) Kéményseprőmester. A család tagjai nemzedékről nemzedékre örökölték az ipart. ~ -t 1885-ben választották kéményseprővé. Kerületét 1930-ban bekövetkezett haláláig két segéddel látta el. 1909-ben a Szentendrei Önkéntes Tűzoltó Egyesület szakaszparancsnoka volt. Halála után felesége, Saári Zsuzsanna vezette az ipart, és látta el a kerület kéményseprőmesteri teendőit. F.: A magyar ipar MIHÁLTZ Pál (Magyarvalkó, 1899. ápr. 1. – Budapest, 1988. nov. 25. ) Festőművész, grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1918–1922 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult Révész Imrénél, majd Vaszary Jánosnál. 1925től kiállító művész. A KÚT, majd az ÚME művészegyesületek tagjaként számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. 1930-től rendszeresen dolgozott Szentendrén. 1946-tól tagja a szentendrei művésztelepnek, és tanár az Iparművészeti Főiskolán. Korai munkáira az expresszionista látásmód jellemző, de megérintette a párizsi iskola szellemisége is. Szentendrén készülő munkái posztimpresszionista és szimbolikus formajegyeket egyaránt mutatnak. Az életmű javát puritán egyszerűségű témák adják (utcarészletek, virágok), melyeket az erősen kontúrozott okker, mélybarna színhasználat jellemez. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Új magyar életrajzi lexikon, XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Telepy Katalin: Miháltz Pál; Vajna Éva: Miháltz Pál (Művészet, 1961/1.)

101


MILOSEVICS Mihály (Ipek, ? – ?, 1728. febr. 27.) Szerb ortodox püspök (1716-tól). Végrendeletében (1727) adományokat hagyott számos szerbiai és a sinai Szent Katalin kolostorra. Hamvai Szentendrén, a szerb püspöki templom kriptájában nyugszanak. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Sava, episkop šumadijski, Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka MINCSOVICS Illés (Dunapentele, 1916. júl. 27. – Budapest, 1995. ápr. 5.) Szerb ortodox pap, esperes. Iskoláit Dunapentelén kezdte, a teológiát Karlócán végezte el. Az iskola befejezése után Szentendrére került, ahol a püspökségen tevékenykedett Kisanyik Margittal kötött házasságáig, illetve pappá szenteléséig. Ezt követően a Baranya megyei Magyarbólyba került. A plébániához tartozó kilenc községben, valamint Pécsett látta el a lelkészi szolgálatot. 1983-ban visszaköltöztek Szentendrére, de felváltva Budakalászon és Budapesten is szolgált. A szentendrei püspökségen adminisztrátori feladatot is ellátott. 1986-ban lett esperes. 1990-ben a szerbül kevésbé tudó hívei számára kétnyelvű imakönyvet szerkesztett szerb nyelven latin betűkkel, magyar nyelvű fordításban, kiejtéssel. Hamvait a szentendrei szerb temetőben helyezték örök nyugalomba. F.: lánya, Merényi Istvánné Mincsovics Krisztina közlése MODOK Mária (Ráckeve, 1896. szept. 27. – Budapest, 1971. márc. 20.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Réti István növendéke. Dolgozott Nagybányán is. 1930-tól kiállító 102

művész. 1947 után Párizsban és Szentendrén festett. A várost az 1930-as években ismerte meg. Első férjével, Perlaki Edével a Művésztelep közelében villát építettek (Bogdányi út). 1940 szilveszterén itt kötött házasságot második férjével, Czóbel Bélával (l. ott), akivel az 1950-es években rendszeresen Párizsban időzött. Szentendrén készült képei finom, szordínós hangú, az Ecole de Paris-hoz kapcsolódó, ugyanakkor olykor Derkovitshoz is kötődő szociális vonásokkal mutatnak rokonságot. 1983-ban állandó kiállítása nyílt a Czóbel Múzeumban. F.: Új magyar életrajzi lexikon IV.; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Dévényi István: Modok Mária 75 éves (Művészet, 1971/3.) MOLLER Miklós, dr. (19-20. sz.) Orvos, fotográfus. 1893-ben Balatonfüreden volt körorvos. Ott adta ki A fotografálás elemei műkedvelő fotográfusok számára című könyvét. 1894-ben Szentendrére került alorvosnak. Itt fejezte be újabb könyvét a Vénygyűjtemény műkedvelők és szakfotográfusok számára az újabban feltalált vegyszerekre és különösen a gyakorlati szükségletekre való tekintettel címűt. 1895. januártól lapot indított Fényképészeti Értesítő címmel. A lap, amit júliusban már Budapestre vitt, havonta kétszer jelent meg. A történet furcsasága, hogy amikor Szentendrén szerkesztette, rajta kívül nem volt a városban egyetlen fotográfus sem. Helyi előfizetőről sem tudunk. F.: Végh Károly: Egy kisváros anno MOLNÁR Ferenc (Szentes, 20. sz.) Templom- és címfestő, festékkereskedő. Szakmáját Szentesen tanulta ki, és mint


segéd több vidéki városban fejlesztette szakismeretét. 1920-ban önállósította magát Szentesen, majd 1934-ben áthelyezte üzemét Szentendrére, a Deák Ferenc u. 28. szám alá. Főbb munkái: a mindszenti templom és a Szentes–Csongrád közötti vasúti híd festése. Szentendrei üzemében három segédet foglalkoztatott. F.: A magyar ipar MONCSEK István (Túróczszentmárton, ? – ?) Tanár, iskolaigazgató. Középiskoláit Nyitrán, a tanítóképzőt Nagyszombaton, a jegyzői tanfolyamot Trencsénben végezte. Eleinte Sárosban tanítóskodott. 1902-ben Kevermesen lett iskolaigazgató. Szentendrére költözve a továbbképző gazdasági iskolában tanított. F.: Duna menti nyaralóhelyek MÓNUS Bertalan (19-20. sz.) Női- és férfiszabó. A 20. század elején a Fő téren, a mai könyvesbolttal szembeni sikátorban lévő műhelyét így reklámozza: Készít angol női és férfi munkát a legfinomabb zsánerig eredeti modell után. Az üzlet, amely az 1900-as évek elején készült képeslapon is látható, később a Fő térre költözött. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklám tükrében, szabómesterek, fodrászok (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 10.); Üdvözlet Szentendréről! MÓRICZ Virág (Budapest, 1919. szept. 23. – Budapest, 1995. szept. 9.) Író. Móricz Zsigmond (l. ott) író leánya. Tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte. Budapesten 1932-ben művészettörténetből és esztétikából doktori oklevelet szerzett. 1931-32-ben a Nyugat titkára, majd segédfilmrendező. Apja mellett titkári teendőket végzett, illetve gondozta a hagyatékát. ~ Leányfalun élt, s 1959-től tíz évig Szentendre északi körzetének és a járás Szentendrétől Visegrádig terjedő területének országgyűlési képviselője volt. Fogadóóráin sokan felkeresték apró-cseprő vagy súlyos bajaikkal. Mint író is profitált ezekből az ügyekből. Tanúja volt a tsz-szervezésnek, részt vett

a 11-es műút kijelölésének heves vitáiban, sokat tett a világtól elzárt Pismány útjainak, utcáinak kiépítéséért, a villanyvilágításért. Be-bejárt a bírósági tárgyalásokra is. Az itteni csavargó gyerekekről szerzett élményeit dolgozta fel a Hiába című regénye bírósági jelenetében. A kezdetektől részt vett a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium hagyományos Móricz-napjain. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén MÓRICZ Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. júl. 2. – Budapest, 1943. szept. 5.) Író, a magyar realista prózairodalom kiemelkedő képviselője. 1911-ben telket vett a szomszédos Leányfalun, és ideje nagy részét ott töltötte. 1936 karácsonyától állandó jelleggel oda is költözött. Leányfaluról járt be Budapestre, a szerkesztőségbe. Szinte mindennap átutazott Szentendrén. Beült a főtéri Korona vendéglőbe, benézett az itt működő Genszky drogériába. A család cipőit a helyi cipész, Novaszedlák Mihály (l. ott) javította. Egyik novellájának: Elfújja a szél a szöget témája az építkezésben segítő édesapja és a szentendrei rác fakereskedő disputája. A Tanácsköztársaság leverése után nemcsak látogatója, de rövid ideig foglya is lett a városnak. Az akkor írt lelkes cikkei miatt egy ideig vizsgálati fogságban tartották a Weresmarthy (l. ott)-villában (Dunakorzó 16.). Ma Vujicsics Tihamérről (l. ott) elnevezett zeneiskola működik az épületben. Halála után hamarosan utcát neveztek el róla a Pannónia-telepen. 1960-ban az ő nevét vette fel a helyi gimnázium. Egyik unokája, Kolos Virág, évekig a gimnázium tanára volt. Az író emlékét ápolja az 1987ben Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtárban alakult Móricz Zsigmond Társaság. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén MORVAY Judit, dr. (Budapest, 1923. okt. 3. – ?, 2002. nov.) Néprajzkutató. A Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett, bölcsész dr. (1948). A 103


Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában (1950-1951) kezdte pályafutását. Tudományos munkatárs a Néprajzi Múzeumban (1949–1972), az MTA Néprajzi Kutató Csoportjánál (1972–1985). A Magyar Néprajzi Lexikon munkatársa, a Magyar Néprajzi Atlasz munkaközösség egyik tagja. Kutatási témája: a népi táplálkozás és a népi társadalom. Cikkei és tanulmányai hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Főbb munkái: Asszonyok a nagycsaládban, Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében, Népi táplálkozás. Kitüntetései: Szocialista kultúráért, Munka érdemrend ezüst fokozat (1983), miniszteri dicséret. 1976-től élt és dolgozott Izbégen. Később beköltözött a belvárosba. Részt vett a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felső-Tiszavidék tájegység telepítési tervének kidolgozásában. A házak berendezési tárgyainak nagy részét az ő gyűjtései adták. Egyik szerzője az Izbégi füzetek 1. című kiadványnak (1990). F.: Néprajzi lexikon; Szentendrei arcképcsarnok I. MOTESICZKY Hugó (Budapest, 1890. nov. 11. – Szentendre, 1957. máj. 16.) Mérnök, műszaki tanácsnok. A felvidéki Nyitra és Trencsén vármegye egyik gazdag nemes családjának sarja. Iskolái: Kegyes Ta n í t ó r e n d i Főgimnázium (Debrecen), műegyetem (Budapest). 1913–1920 között a MÁV szolgálatában állt. A háborúban orosz harctérre került, majd Laibachnál és Dél-Tirolban vasutat épített. 1920-tól egy magánvállalatnál működött, 1923-24-ben mérnökként, 1924-től műszaki tanácsnokként. Később Szentendre város szolgálatába állt. Az összes helyi társadalmi egyesület tagja volt. A család több helyen is 104

lakott a városban. 1949-ben vásárolták meg a Janicsár utca 1. szám alatti, 18. századi házat. Felesége: Gál Róza. F.: Pest megye Trianon után I.; Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932; Pethő Németh Erika: A Motesiczky család (Szentendre és Vidéke, 1995. dec. 15.); Motesiczky Pálné közlése MÖLLER István (Mór, 1860. ápr. 9. – Budapest, 1934. szept. 30.) Építész, műegyetemi tanár. Több középkori műemlékünk helyreállítója (Vajdahunyad vára, gyulafehérvári székesegyház, pécsi ókeresztény mauzóleum, zsámbéki templom). Talán a műemlékek vonzották Szentendrére is. Villája Pannónia-telepen állt, amikor ott még utcák sem igen voltak. Hamarosan városi képviselő-testületi tag lett. 1928-ban virilista. Ábrányi Emil (l. ott) költővel együtt a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület egyik aktív tagja volt. 1958-ban az akkor kiépülő Pannónián utcát neveztek el a jeles építészről. Rodostóban, a Rákócziházon elhelyezett táblán is olvasható a neve, tanúsítva, hogy közreműködött a fejedelem házának rendbehozatalában. F.: Új magyar életrajzi lexikon IV.; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei MÖLLER Károly, dr. (Hédervár, 1894. okt. 27. – Budapest, 1945. febr. 3.) Építész, szakíró. Möller István (l. ott) fia. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Külföldi tanulmányútjai után apja műtermében dolgozott, s részt vett restauráló, templomépítő munkáiban. Önálló bérházakat tervezett, utóbb építőanyagok és szerkezetek kutatásával és ismertetésével foglalkozott. 1929-ben az ő tervei alapján bővítették a szentendrei városháza épületét. Mint édesapját, őt is a legtöbb adót fizetők között tartották számon a városban. F: Új magyar életrajzi lexikon IV.; Sándyné Wolf Katalin: Szentendre; Egy évszázad krónikája


MUCSI András (Szentes, 1929. jan. 16. – Esztergom, 1994. febr. 22.) Művészettörténész. Történelem-latin szakon tanári diplomát szerzett a szegedi tudományegyetemen (1947–1949), művészettörténet és muzeológia szakot végzett Budapesten, az ELTE-n (1949–1952). Mielőtt Szentendrére került a Ferenczy Múzeumba (1973–1991), a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban dolgozott (1952-1953) és az esztergomi Keresztény Múzeumban (1953–1973). A középkori egyetemes és magyar festészettel, illetve a kortárs magyar festészettel foglalkozott. E témában jelentek meg könyvei, tanulmányai, cikkei. F.: Új magyar életrajzi lexikon IV.; Kortárs magyar művészeti lexikon 2.; Hann: In memoriam Mucsi András (Pest Megyei Hírlap, 1994. márc. 9.) NAGY Arisztid, páter (Csapod, 1899 – Budapest, 1968) Mariánus ferences, biológia-földrajz szakos tanár. 1923-ban szentelték pappá. Lelkes szervezője volt az esztergomi Ferences Gimnáziumnak. Rendje Olaszországba küldte tanulmányútra (1940–1943). A szentendrei Ferences Gimnáziumban 1951-től 1960-ig tanított. A növény- és állatvilág megismertetése céljából rendszeresen bakancsos, biciklis túrákra vitte diákjait a Pilisbe. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 NAGY György (Nagyszőllős, 1896. júl. 2. – Budapest, 1961. jún. 21.) Újságíró, író. Minisztériumi tisztviselőként kezdte a pályáját. A Tanácsköztársaság idején vállalt szerepéért rövid időre börtönbe került, majd internálták. Köztisztviselőként nem dolgozhatott tovább, ezért újságíró

lett. Fővárosi lapoknak írt (Mai Nap, 8 Órai Újság, Magyarság), közben elvégezte a közgazdasági egyetemet. 1945-ben a Közalkalmazottak Szakszervezetének országos főtitkár-helyettese, Dobi István minisztersége idején a Földművelésügyi Minisztérium sajtófőnöke. A személyi kultusz idején elvesztette az állását. Hányatott élete során regényeket és színdarabokat is írt. 1932-ben Szathmári Lajos (l. ott) színművész révén került kapcsolatba Szentendrével. A Zenta u. 5. szám alatt vettek egy kis házat, szemben Ilosvai Varga István (l. ott) festőművésszel. Kezdetben csak a nyarat töltötték itt, később végleg kiköltöztek a városba. ~ az itt élő művészekkel, városi emberekkel igen jó barátságot tartott fenn. Fekete Máj címmel tréfás helyi kéziratos lapot szerkesztett a turista egyesület kifigurázására. Kéziratban maradt regényeiben többször szerepel a város. Különösen jó kapcsolatban állt a helyi református lelkésszel, Pásztor Jánossal. Ő búcsúztatta el az írót a szamárhegyi református temetőben. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén NAGY Konstantin, dr., páter (Kecskemét, 1835 – Budapest, 1981) Ferences szerzetes. 1935-ben szentelték pappá. Hitoktató volt Pécsett, Budán, Szolnokon. Közben egyházjogból ledoktorált. 1945-ben tábori lelkészként szolgált. A szentendrei Ferences Gimnázium igazgatója 1950–1955 között. Lelkipásztor Budán (1956–), majd a pasaréti templom igazgatója (1960–). F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 NAGY Lajos, dr. (Nagyvárad, 1897. márc. 15. – Budapest, 1946. dec. 10.) Régész, egyetemi tanár. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. Régészként a római korral foglalkozott. A Fővárosi Múzeum munkatársa (1922–1941). Az 1920–30-as években Aquincumban és Szentendrén igen eredményes ásatásokat folytatott. A szentendrei múzeum régésze105


ti, ásatási részlegének alapítója. 1925-ben a képviselő-testület őt javasolta városi múzeumigazgatónak. Ő kezdte el a római erődítmény feltárását. Ásatásaiban sok szentendrei segédkezett. A számára oly kedves római táborhoz vezető egyik utcát 1958-ban a városi tanács róla nevezte el. F.: Új magyar életrajzi lexikon IV.; Egy évszázad krónikája NAGY László (Senye, 1862. aug. 31. – ?) Honvéd őrnagy, tanár. A miskolci főgimnáziumot elvégezve, tanulmányait Bécsben folytatta. A Ludovika Akadémia befejezése után 1887 és 1894 között a hadseregben hadapród-tiszthelyettes, hadnagy, fődandár segédtiszt, századparancsnok volt, majd a Ludovika Akadémián a tereptan, a terepfelvétel és a terepábrázolás tanára. E témában több cikket és könyvet írt. Városunkban nyugállományba vonulása után telepedett le. 1909. július 18-án a Szentendre Vidéke Hírlapja Királyi elismerés című cikkében beszámol arról, hogy Ő császári és apostoli királyi felsége városunk lakóját, N. L. százados urat a Ferenc József-rend lovagjává nevezte ki, s neki a lovagrend jelvényét adományozta. ~ a városrendezés és fejlesztés témájában cikkeket írt a helyi lapban, előadásokat tartott az ipartestületben és a városházán, a képviselő-testület előtt. Az ő kezdeményezésére alakult meg a Szentendrei Városfejlesztési Egyesület 1913-ban, aminek igazgatói tisztét ő töltötte be. Villája Pismányban, a Rein-féle kétholdas telken állt. F.: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX.; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914; Üdvözlet Szentendréről! NAGYMÁNYOKI Gilbert (Nagymányok, 1914 – Nagymányok, 1988) Tanár, ferences rendi szerzetes. Tanulmányait Pécsett és Budapesten végezte, teológián (1945) és az ELTE-n magyar-német szakon (1954). Pécsett szentelték pappá, belépett a ferences szerzetes rendbe. Általános hitoktató Pasaréten, a kínai Hunan tartományi misszió magyarországi ügyvi106

vője (1940–), tanár Szentendrén, a Ferences Gimnáziumban (1954–1974). Irodalmi tevékenységet is folytatott: vallásos tárgyú regényeket, missziós elbeszéléseket írt. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 NÁVAY György, páter (Szabadka, 1911 – Budapest, 1983) Ferences szerzetes. 1934-ben szentelték pappá. Hitoktató, gyóntató (Gyöngyös, Hatvan, Pécs, Szolnok). Mint Jugoszláviában élő, szerbül is tudó pap elvégzett egy orosz nyelvű tanfolyamot. Később tanári diplomát szerzett orosz és angol nyelvből. Tanár a szentendrei Ferences Gimnáziumban (1950–1977). Nyugdíjazása után haláláig visszajárt tanítani. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 NÉGLER Nándor (? – Szentendre, 1948) Vaskereskedő. Felesége: Stanislaw Amália. A hatgyermekes apa a családnak nyári pihenést keresni jött ki a fővárosból Szentendrére 1885-ben. Végül Izbégen, a szerb templomhoz közel, a Szentlászlói úton talált egy telket. Akkor arrafelé még alig állt egykét ház. Így érthető, hogy a nagy gonddal, hozzáértéssel felépített négyszobás, fürdőszobás, külön személyzeti lakással bővített házat kastélyként emlegették az ott élők. Vejeknek, menyeknek, unokáknak volt évtizedeken át kedves pihenője, olykor menedékháza a „kastély”. ~ Hermina férjeként került a családba az örmény származású, Derderről Pappra magyarosított dr. Papp Antal, a későbbi miniszterelnökségi pénzügyi államtitkár, gróf Teleki Pál közeli munkatársa. A háború után, a kitelepítések idején az ugyancsak népes Papp család itt húzta meg magát.


~ egyik leánya, ~ Herta dolgozott is itt az egészségházban. Egy ideig, mielőtt a római katolikus egyház megvette a templomot, a Papp család egyik szobáját használták kápolnaként az Izbégen élő hívek. 1945 után a család a házat az egyházra hagyta, de az mégis az államé lett, és az 1970-es években Öregek Napközi Otthonát létesített benne a város. Az 1980-as évek közepén az akkori izbégi plébánosnak, Gyüre Istvánnak sikerült megszereznie a ház egykori vaskapuját. A Templom utcáról nyíló bejáratnál az N. N. monogramos kapu máig emlékezteti az izbégieket a falu egykori neves lakójára. ~ és egyik lánya, ~ Margit hamvait az izbégi temetőben helyezték örök nyugalomra. F.: Pethő Németh Erika: Nevezetes házak – Ma intézmények otthonai (Pest Megyei Hírlap, Szentendre melléklet, 1986. okt. 30.) NÉGLER Milicza (20. sz.) Kereskedő. ~ Nándor (l. ott) leánya. Trafikot tartott fenn Izbégen. Az 1930–40-es években szerepelt azon városi kereskedők között, akik nagyobb számban rendeltek Budapestről az ott készült szentendrei képeslapokból. F.: Pethő Németh Erika: Nevezetes házak – Ma intézmények otthonai (Pest Megyei Hírlap, Szentendre melléklet, 1986. okt. 30.); Üdvözlet Szentendréről! NEMES Marcell (Jánoshalma, 1866 – Budapest, 1930. okt. 28.) Műgyűjtő, Kecskemét díszpolgára (1911). 1918-tól Münchenben élt, de nem szakadt meg a kapcsolata Magyarországgal. Számos nagy értékű ajándékkal gyarapította a múzeumokat, és ösztöndíjjal támogatta a magyar festőket. Szentendrén földje volt a Pap-szigeten, ahol a kecskemétihez hasonlóan művésztelepet szeretett volna létesíteni. Korai halála megakadályozta, hogy támogassa az 1926-tól a városban megtelepedett művészeket. Birtoka végrendelet híján visszaszállt Szentendrére. Rippl-Rónai József megfestette portréját. F.: Új magyar életrajzi lexikon IV.

NÉMETH András (19-20. sz.) Gazdálkodó, városi képviselő. 1888-tól gazdálkodott Szentendrén 18 kataszteri hold földön. Az első világháborúban az olasz és orosz fronton harcolt. Kitüntetései: kis ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem, Károly-csapatkereszt. Mint főtüzér szerelt le. 1913–1929 között képviselő-testületi tag. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931–1932 3. kör. NÉMETH József (Szentendre, 1906 – ?) Kereskedő. Szentendrén szabadult fel. Mint segéd dolgozott Budapesten, Rákospalotán. Németh Testvérek néven 1932-ben fűszer- és vegyeskereskedést létesített, mely a Dumtsa Jenő utcában, a Fő tér közelében működött. F.: Duna menti nyaralóhelyek NÉMETH Lajos (Budapest 1929. dec. 4. – Budapest 1991. szept. 4.) Művészettörténész, a művészettudományok kandidátusa. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ főmunkatársa. A budapesti ELTE művészettörténet professzora. Munkácsy- és Széchenyi-díjas. Általában a XIX–XX. sz. művészetével foglalkozott, de minden új, progresszív jelenséget támogatott. A Csontváry-kutatások megalapozója, Kondor Béla (l. ott) mentora. Rendszeresen járt ki Szentendrére, számos kiállítást nyitott a városban, közeli barátságban állt Barcsayval (l. ott), Deim Pállal, Balogh Lászlóval, Kornissal (l. ott) és a mai középnemzedék egyes tagjaival. F.: Művészeti kislexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon; Szabó Gy.: Egy bátor felmérés nehézségei (Új Írás 1969.); Pataki Gábor: Németh Lajos (Művészet, 1992/1.) NÉMET család A lovari roma család az 1800-as évek végén telepedett le Szentendrén. A család tagjai elsősorban fuvarozással foglalkoztak. Első ismert ősük, Kozák János vajda az akkori polgármester fiákerese volt.

107


NÉMET László (Kürt/Stvekov, Szlovákia, 1886. okt. 22. – Szentendre, 1959. aug. 31.) Római katolikus pap, szentszéki tanácsos, kanonok. 1909. jún. 27-én szentelték fel, hitoktató Budapesten (1911–1915). A Zeneakadémián énektanári oklevelet szerez (1913), tábori lelkész (1915–1918), gimnáziumi hittantanár (1918), a Szent Imre Kollégium prefektusa. Szentendrén plébános 1925-től 1959-ig. Meghatározó szerepet játszott a város egyházi és kulturális életében. Képviselő-testületi tag, hitoktató a város elemi iskoláiban, az 1925ben létesült polgári iskola, majd az 1935-ben indított római katolikus gimnázium igazgatója. Számtalan egyesületet irányított, szervezett újjá: legényegylet, Szentendrei Keresztény Munkásegyesület és Gazdakör, cserkészcsapat, Szent Vince Szeretetegylet. A Szentendrei Egyházközségi Értesítő szerkesztője. Mint énektanár 1935-ben megalapította a máshol is nagy sikert arató és máig működő Cecília kórust. Képviselőként az ő szorgalmazására kaptak olcsó telket a város szegényebb lakói. A Püspökmajor-lakótelep folytatásában lévő László-telepet róla nevezték el. 1992-ben rá emlékezve adta a város önkormányzata a plébániahivatalhoz vezető egyik utcának a Kanonok nevet. ~ paptársai mellett nyugszik a szentendrei kálvárián. F.: Pilishegyvidéki útmutató; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei NÉMET Piusz, páter (Sopron, 1903 – Esztergom, 1980) Mariánus ferences szerzetes. 1926-ban szentelték pappá. 1931-től prefektus az esz108

tergomi Szeráfin Kollégiumban. Lelkész a szegénygondozó nővérek kápolnájában (1948), tanár a szentendrei Ferences Gimnáziumban (1950–1953), majd visszament tanítani Esztergomba. 1960-ban történelemföldrajz szakos tanári diplomát szerzett. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 NÉMET Sándor (Szentendre, 1907. szept. 17. – Szentendre, 1977. febr. 22.) Fuvaros, cigányvajda. Jó kapcsolata volt a helyi hatóságokkal. Tanácsait a romák vitás ügyekben még a környező községekből is kikérték. Az államosítás után (1948) lovaikat elvették, majd a Belsped keretében dolgoztak évtizedekig: a Betongyárból szállítottak anyagot megrendelésre. A vajda számára a család és a környékbeli romák nagy síremléket emeltek a városi köztemetőben, nem messze a bejárattól. A közelben ugyancsak díszes sírkövek alatt a népes család többi tagja pihen: István, Rudolf, János, Béla. F.: Német Gyula közlése NÉMETH László (Nagybánya, 1901. ápr. 18. – Budapest, 1975. márc. 3.) Író. A 20. századi magyar irodalom kiemelkedő személyisége. Régi barátság fűzte a városban élő Bisztrai Farkas Ferenchez (l. ott). Az 1950-es évek elején gyakori látogatója volt a fővárosból Szentendrére (Kovács László u. 46.) kiköltözött Farkas családnak. A kertjükben lévő nyári lakban készítette el a Galilei című drámáját színpadi előadásra. Görgey Artúr visegrádi otthona közelében előtanulmányokat folytatott az Áruló című drámája megírásához. Az író családja is kikijárt Szentendrére. F. Új magyar irodalmi lexikon, Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén NÉMETH Marika (Pécs, 1925. jún. 26. – Budapest, 1996. febr. 26.) Színésznő, Jászai-díjas (1955), érdemes művész (1978), kiváló művész (1985). A Vígszínház, a Művész Színház, az Operettszínház tagja. Férje: Marik Péter. Az


1980-as években Szentendrén, a skanzenhez közel nyaralót vásároltak. Az itteni „rejtekhelyen” szívesen időzött a házaspár. ~ itt élhetett hobbijainak, a főzésnek és a szabásvarrásnak. Egy ízben skandalum is lett belőle, mert ~ kint felejtkezett nyaralójában, és nem jelent meg az előadáson. Az esetről Moldoványi Ákos számol be könyvében. F.: Magyar színházművészeti lexikon; Moldoványi Ákos: Boldog lett-e, ki kertre vágyott? NESKO, korábban Popaneskovics család A gazdag kereskedő család a Nesko nevet 1829-ben vette fel, amikor nemességet kaptak. NESKO Lázár (Szentendre, 1780 – Szentendre, 1864) Költő. A kétszáz évvel ezelőtti Szentendrén Avakumovics Avakum (l. ott) mellett ő képviselte az irodalmat, költészetet a városban. Költeményét Jakov Ignjatovics (l. ott) mentette meg a feledéstől, és juttatta el a Maticagyűjteménybe. Szerb nyelvű költeményei mellett német fordításokat is közöl a kötet. A szentendrei szerb püspöki könyvtár egyik évkönyve szerint az 1830-as években ~ gazdag szentendrei polgár költségével ásatásokat végeztek. Előkerültek: sírok, fegyverek, régi római vitézi sarkantyúk, pénzek különböző időkből a Hunkadombról. A ~ család egykori lakóháza Szentendre mindmáig kiemelkedő épülete. Az egyetlen a városban, amely vidéki kúria stílusában épült. A ház később Teodorovics-kúria néven lett ismert. Az épület adott otthont 1890–1948 között az érseki leányiskolának, majd később a Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskolának. 1992 óta itt működik a római katolikus Szent András Általános Iskola. F.: Horler Miklós: Szentendre; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; A volt Teodorovics-kúria (Szentendrei Műsor) NESKÓ Jenő (Szentendre, 1829. máj. 3. – Szentendre, 1873. jún. 6.) Tüzér hadnagy. Már tizenhét évesen az ötödik császári tüzérezredben szolgált. Azon

kevés szerbek közé tartozott, akik támogatták a magyar forradalmat. 1848. okt. 31-én beállt a szerveződőben lévő magyar tüzérezredbe. 1849. június 19-én kinevezték tüzér hadnaggyá. Klapka György parancsnoksága alatt szolgált. Hat héttel a világosi fegyverletétel után, október 5-én tette le a fegyvert. A Klapka által kötött fegyverszüneti egyezménynek köszönhetően a megtorló intézkedések elkerülték. A szabadságharc bukása után hazatért Szentendrére. Feleségül vette Hobotzky Elenát. A család a 440. helyrajzi számú házban élt. ~ tüdővérzés következtében halt meg. Az Opovacska görögkeleti templom (ma református) melletti temetőben helyezték örök nyugalomra. F.: Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pest vármegyében; Dr. Gelencsér Gyula: Klapka György katonája, Neskó Jenő (Szentendre és Vidéke 1998. márc. 6.) NESTOROVICS STEFANOVICS Uros (Buda, 1765 – Pest, 1825. aug. 8.) Tanfelügyelő. Középiskoláit Németországban, a jogot Bécsben végezte. 1810-ben az összes magyarországi szerb iskolák tanfelügyelőjévé nevezték ki. E minőségében szervezte meg a szentendrei szerb tanítóképző intézetet, mely az első volt Magyarországon. Új tanrendet és tankönyvet honosított meg a szerb népiskolákban. F.: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. NIKOLITS Illés (Szentendre, 1905 – ?) Vendéglős. 1923-ban szabadult fel. Huzsviknál (l. ott) dolgozott. 1934-ben átvette a Corso vendéglőt. A Fő tér 11. sz. alatti egyemeletes, 18. századi barokk, klasszicista polgári lakóházat máig Nikolits-házként tartják nyilván. F.: Duna menti nyaralóhelyek; Pest megye műemlékei I.; Holler Miklós: Szentendre NOVÁKOVICS Dionisije (Dalmácia, ? – ?) Szerb ortodox püspök, 1749–1767. Az ő idejében jelentős előrehaladás történt a budai egyházmegye szerb iskoláinak ügyében és a templomok építése terén: Blagovesztenszka 109


1752, Typrovacska 1753, Pozsarevacska 1759, püspöki székesegyház 1749–1767. Ez utóbbi a szentendrei Belgrád templom, amelynek egyik kriptája őrzi hamvait. Könyvei, írásai a felvilágosodás korának maradandó alkotásai. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Eparhija Budimska: Sava, episkop šumadijski, Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka; Dinko Davidov: A szentendrei szerb ortodox templomok NOVASZEDLÁK Mihály, id. (Szentendre, 1855 – Szentendre, 1938. dec. 7.) Cipész. Lakása és műhelye a mai Bogdányi u. 52. szám alatti házban volt. A családban a cipészmesterség apáról fiúra szállt. F.: Duna menti nyaralóhelyek NOVASZEDLÁK Mihály, ifj. (Szentendre, 1905 – ?, 1986) Cipész. Id. ~ fia (l. ott). Mesterségét apja műhelyében tanulta és ott is folytatta. Ő javította a Leányfalun élő Móricz Zsigmond (l. ott) író és családja lábbelijeit is. Az öreg cipész haláláig őrizte az író cipőméreteiről készített feljegyzéseit. Halála után házába betörtek, és a gondosan őrzött feljegyzések is elvesztek. A család hamvait a szamárhegyi katolikus temető őrzi. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Pethő Németh Erika: Elveszett a lábnyom is, Csak a történet maradt (Pest Megyei Hírlap, 1987. júl. 2.) NOVASZEDLÁK Rezső (Szentendre, 1902 – ?) Férfi és női cipészmester. Iparát helyben tanulta. 1931-ben lett önálló mester. Az ipartestület elöljáróságának és a városi képviselő-testületnek tagja volt. F.: Duna menti nyaralóhelyek OLÁH Andor, dr. (Budapest, 1923. szept. 26. – Szentendre, 1994. febr. 13.) Orvos, természetgyógyász, szakíró. Felesége: Kállai Klára. Gyermekéveit Balatonkenesén töltötte, ahol édesapja az ottani 110

szanatórium igazgatója volt. Diplomáját 1949-ben szerezte. Ezt követően a békéscsabai kórházban dolgozott, majd körzeti orvos Dobozon. Itt kezdte kutatni a népi orvoslás módszereit és hagyományait, amit a füves emberektől tanult. Munkáját támogatta Lükő Gábor néprajztudós, a gyulai múzeum igazgatója is. Természetgyógyászati tapasztalatait 1953 óta propagálta, amiért több összeütközése volt a hivatalos szervekkel. Számtalan cikke és könyve jelent meg: Biogyógyszerek – a gyógyító növények (1985), A természet patikája (1987), Zöld varázslók, virágorvosok (1987), A rák természetes gyógymódja és megelőzése (1989), Reformkonyha (1989, szerzőtársak: Kállai Klára és Vadnai Zsolt), Házipatika gyógynövényekből (1989). 1973-ban költözött Szentendrére. Nyugdíjas főorvosként dolgozott tovább, de idejének jó részét előadások tartása, az írói munka és bioklubok szervezése kötötte le. A belvárosban, a Szamárhegyen (Iskola u. 13.) egy régi dalmát házban lakott, ami a természetgyógyászat iránt érdeklődő orvosok és páciensek Mekkája lett. 1988-ban vezetésével megalakult a Budapesti Természetgyógyászok és Egészségvédők Tudományos Egyesülete (BTETE). Az orvoslás mellett a keleti filozófiával, az irodalommal és művészettel is behatóan foglalkozott. Munkásságáról a helyi és országos lapokban számtalan cikk jelent meg. A városi köztemetőben nyugszik. F.: Végh Alpár Sándor: Hál’ Istennek, nem lett remete (Családi Lap, 1991, okt.); Varga Imre: Az önmagunkra vigyázás művészete, Beszélgetés Oláh Andor természetgyógyászszal (Kagylókürt, 1993/7); Dr. Babulka Péter: Emlékezés az öt esztendeje elhunyt Oláh Andorra, 1923–1994 (Életerő 1999. febr.); Robicsek Katalin: A népi gyógymódtól a


vegetarianizmusig – Fűben, fában orvosság (Szentendre és Vidéke, 1993. ápr. 13.) OLTAY (OPATERNY) Adrienne (? – ?, 1986) Zenetanár, iskolaigazgató. Mint tehetséges zongorista magánúton tanított Budapesten, majd 1934-től Szentendrén, az érseki leányiskolában kapott állást. 1938-tól az államilag engedélyezett zeneiskola tanáraként működött. Közben ő is tanult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, 1941-ben végzett. Később ő az első szentendrei zeneiskola igazgatója. Tanítványai közül többen ismert zenészek, pedagógusok lettek: Kovács Lóránt fuvolaművész, Györe Zoltán kutató, zenetanár Gödöllőn, Bokor György, a jelenlegi zeneiskola igazgatója, Stoltz Dénes zongoraművész, Kovács Zsuzsanna, a szentendrei Musica Beata énekkar vezetője. A ma Vujicsics Tihamér nevét viselő zeneiskola 1995-ben Oltay-díjat alapított, amelyet évenként az iskoláért sokat tevő pedagógus kaphat meg. A város ~ működését 1998-ban posztumusz Pro Urbe díjjal ismerte el. F.: Oltay Erzsébet és Oltay Mária közlése OLTAY (OPATERNY) Erzsébet (? – ?) Kertészmérnök. Pályája: a női gazdasági és háztartási iskola tanára Budapesten (1942– 1945), a Földművelési Minisztérium szakfelügyelője (1949–1957). 1972-ben költözött Szentendrére, az Alkotmány u 10/B. számú házba. F.: Oltay Erzsébet és Oltay Mária közlése OLTAY (OPATERNY) Mária (?, 1910 – ?, 2003) Kézimunka tanár, hitoktató. 1945 után „B”listára került, még fizikai munkát sem kapott, ezért Nagybörzsönybe ment, ahol a

plébánián kántor és házvezetőnő lett. Hazatérve Szentendrére az itteni egyházközség karitász munkájában segített. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára, 1931-1932 3. körz.; Dietz Ferenc – Dietz László: Szentendre 1914–1918, A hadikórház; Dubniczki Csilla: A zene mindenek előtt (Szentendre és Vidéke, 1998. november 11.) ONÓDI Béla (Budapest, 1990. aug. 15. – Szentendre, 1991. márc. 5.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványa. A főiskola befejezése után Amerikába ment, ahol a Pennsylvanian Academy of Fine Arts látogatója, a The North America lap grafikai vezetője lett. Később Párizsban és Barbizonban festett. Itthon a nagybányai művésztelepet látogatta. A Szentendrei Festők Társasága egyik alapító tagja. Festészetét lírai hangvételű, természetelvű tájábrázolás jellemzi. Gyakori témája a szentendrei városkép és a környező természeti táj. Első felesége, Árvay Nagy Ilona postafőelőadó családjának szép nagy házában (Alkotmány u. 5.) végleges otthonra talált. 1933-1934-ben Bánáti Sverák József (l. ott), mellett részt vett a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplom belső képeinek festésében. Bár a művészt politikai, világnézeti okok miatt sokáig mellőzték, Szentendre 1988-ban a díszpolgárává avatta. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Életutam – Onódi Béla festőművész visszaemlékezései; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Mucsi András: A 80 éves Onódi Béla festőművész köszöntése (Szentendrei Műsor, 1980. nov.); A Szentendrei Régi Művésztelep hetvenöt éve; S. Nagy János: A szentendrei festő – Onódi; S. Nagy János: 111


Onódi Béla centenáriumi emlékkiállítása (katalógus szöveg), Tóth Antal: Onódi Béla (Művészet, 1972/2) OPATERNY család Az Osztrák-Magyar Monarchia idején élő családban négy generáción át építészként dolgoztak a férfiak. Az 1910-es években telepedtek le Szentendrén. Lakásuk a Bükkös-part 68. szám alatt volt. Később a lányok már Oltay néven ismertek (l. ott). OPATERNY Flóris (Gussverk, 1853 – Szentendre, 1939. máj. 24.) Nyugalmazott katonai műszaki főtiszt. Az 1910-es években telepedett le a városban, az akkori Szent László utca 17. szám alatt. F.: Oltay Erzsébet és Oltay Mária közlése OPATERNY Flóris, ifj. (Bécs, 1880 – Szentendre, 1942. febr. 13.) Építész. Fiatalon Pozsonyba került. Gyermekei is ott születtek. Az I. világháború alatt a család átköltözött Budapestre. 1917-ben telket vásároltak Szentendrén a Belavodán (Fehérvíz), hogy ott a gyerekeknek nyaralót építsenek. Erre anyagi okok miatt nem került sor, de a Bükkös-parton épített házba később kiköltözött az egész család. ~ a városnak több építészeti tervet is készített: izbégi templom, a belvárosi Péter-Pál templom bővítése. Megvalósult munkái: a római katolikus plébániatemplom és a sekrestyésház (ma Népművészetek háza) átépítése, egy villa a Sztaravodai úton és egy Visegrád-Szentgyörgypusztán. F.: Oltay Erzsébet és Oltay Mária közlése ORSAY Kálmán (Halas, 1840 – Szentendre, 1915. febr. 21.) Színész, súgó. 1865. dec. 20-án lépett a színi pályára. Mint a Nemzeti Színház tagja ment nyugdíjba. Könyveket is írt: Emlékkönyv (1871), A győri színház története (1872). Első felesége: Szigeti Pipi és második felesége: Györe Katalin szintén a városban halt meg. Harmadik felesége, Langer Mária színésznő (1843–1911. márc. 16.) is itt nyugszik a szamárhegyi római katolikus temetőben. Valószínűleg ~ 112

-t is a felesége mellé temették el, bár sírfelirata nincs. F.: Magyar színművészeti lexikon 3; Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. jún. 21.) OSZTOICS Istvánné, dr. (19-20. sz.) Tanító, igazgató. A tanítóképzőt 1899-ben Zomborban végezte. Tanító Százhalombattán (1899–1920), igazgató a szentendrei görögkeleti elemi iskolában (1920–). Férje ~ István Komáromban pénzügyi segédtitkár, aki az első világháborúban mint főhadnagy az orosz és román fronton harcolt és hősi halált halt. F.. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931–1932 3. körz. OSZTOICS Vazul (Újvidék, 18. sz.) Ikonfestő. Ő készítette 1777–1781 között a szentendrei szerb ortodox székesegyház, a Belgrád templom ikonosztázát. Korábban, 1768-ban ugyanő festette a grábóci szerb ortodox kolostor ikonosztázát is. F.: Horler: Szentendre; Voit Pál: Szentendre ÓVÁRI, Oblatt József, dr. (20. sz.) Orvos. A szentendrei református polgári iskola egészségtan tanára, az internátus felügyelője. A helyi izraelita hitközség iskolaszéki elnöke. Az ő háza volt a mai Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium épületének egy része (Rákóczi Ferenc u. 6.). A második világháború alatt egész családjával együtt öngyilkos lett. Az ő felesége és két fia neve is szerepel Szentendrén a Szántó Emlékház udvarán lévő emléktáblán. F.: Hadviselt zsidók aranyalbuma; Egy évszázad krónikája; Magyar zsidó lexikon PAIZS-GOBEL Jenő (Budapest, 1896. júl. 4. – Budapest, 1944. nov. 23.) Festőművész, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál és Réti Istvánnál tanult. Majd évekig Párizsban és Barbizonban dolgozott, 1926-ban Nagybányán találjuk. 1928-ban a Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja.


Korai művei a Bastien– Lepage-féle plasztikus modellálás jegyében születtek, később (talán a Vámos Rousseau hatására) fantasztikus dzsungelképeket fest. Fő művei (Aranykor, Rákos csendélet) metafizikus, szimbolikus jellegűek. Bár soha nem volt szigorúan vett tájfestő, finom, érzékeny munkáit ismerjük a Bükkös-partról, s más szentendrei részekről. A művésztelep közszeretetnek örvendő tréfamestere volt. Megemlítendő, hogy fivére, Pajzs Ödön újságíró volt a szentendrei telep kiötlője, ő győzte meg Starzsinszky (l. ott) polgármestert, hogy fontos a Nagybányáról érkező fiatalok támogatása. F.: Művészeti kislexikon; A XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; A Szentendrei Régi Művésztelep hetvenöt éve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Verba A.: Sárga galamb akttal (Új Művészet, 1996. júl.); Haulisch Lenke: PaizsGoebel Jenő PAJOR Gáspár, dr. (Királyi/Horna Králová, Szlovákia, 1766 – Szentendre, 1840. máj. 30.) Orvos, ügyvéd, táblabíró, szerkesztő. 1795ben orvosi oklevelet szerzett Pesten. 1791– 1795 között Kármán Józseffel az Uránia című magyar nyelvű irodalmi folyóirat szerkesztője. 1804-ben felvették Pest megye nemesei sorába. 1818-tól Pest megye táblabírája. 1795-ben telepedett le Szentendrén, ahol haláláig élt a Kossuth Lajos u. 5. szám alatt. Hat gyermeke született. Házát a Pest megye műemlékei című könyv is Pajor-kúriaként említi. Az 1900-as évek elején itt működött a református polgári iskola. ~ hamvai a szamárhegyi evangélikus temetőben nyugszanak. Sírján az egyre nehezebben olvasható felirat: Itt nyugszik Tóth Lipcsei Pajor Káspár (sic!) orvostanár több

ns. vármegyék táblabírája és híres ügyvéd. Meghalt 1840. május 30. életének 74. évében. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Horler Miklós: Szentendre; Emlékezés Pajor Gáspárra (Dunakanyar Kurir, 1986. jan.); Üdvözlet Szentendréről!; Pethő Németh Erika: Lap fertályóránként (Szentendre és Vidéke, 1994. ápr. 1.) PAJOR Emília (Szentendre, 1833 – Szentendre, 1899. aug. 5.) Operett, népszínmű énekesnő. ~ Gáspár (l. ott) leánya. Nemesi családjának akarata ellenére lépett a színházi pályára. Az ország szinte valamenynyi jelentős színpadán énekelt. Blaha Lujza mellett a műfaj legkedveltebb énekesnője volt. F.: Magyar színházművészeti lexikon PÁLF(F)Y Andor, dr. (Szentendre, 1904. nov. 27. – Szentendre, 1971) Orvos. 1944. december 22-én a székesfehérvári hadikórházban fogságba esett, de meg tudott szökni. Éjszakánként a Dunán kenuzva jutott haza. 1956-ban a helyi Nemzeti Bizottmány alelnöke, amiért a forradalom leverése után elítélték. Hosszú fogsága alatt börtönorvosként ápolta rabtársait. 1960-tól a szobi szakrendelőben dolgozott belgyógyász főorvosként. A városi köztemetőben nyugszik. F.: Dietz Ferenc: A tudás elismerése (Új Szentendrei Hírlap, 1999. máj. 1.) HM 22. oszt. 1944. Máté György: Októberi névsorolvasás (Szentendre és Vidéke, 1999. okt. 22.); Tábor Erzsébet közlése

113


PÁLF(F)Y Andorné dr., Ovszenicza Ilona (?, 1904 – ?, 1957) Női szabó. 1922-ben szabadult fel. 1923ban önállósította magát, és nyitotta meg műhelyét Szentendrén. Az 1930-as években egy segédet, három tanulót és időközönként nyolc-tíz munkást foglalkoztatott. Többször tett külföldi tanulmányutat, ahonnan eredeti modelleket hozott. Különösen az angol és a francia szabászatban volt jártas. F.: A magyar ipar PÁLFFY János (?, 1860 – ?, 1943) Kereskedő. Iskoláit Kolozsvárott a jezsuitáknál végezte. Szentendrén a Magyar Királyi Dohány és Szivar Nagyáruda tulajdonosa. Az 1900-as évek elején megjelenő első városi képeslapok egyik kiadója. A Fő tér 17. szám alatti nagy házukban a család által vezetett bolt látható is az egyik képeslapon. Villájuk, amit egy másik képeslap örökített meg, kinn volt Pismányban. 1928-ban a virilisták között tartották számon. F.: Egy évszázad krónikája; Üdvözlet Szentendréről!; Tábor Erzsébet közlése PÁLFY Sándor (?, 1879 – ?, 1948) Fodrász. A 20. század elején a város hölgyeinek és urainak egyik legkedveltebb frizuraművésze, aki színházi parókákat is készített. Műhelye a Dumtsa Jenő u. 3. szám alatt működött. Fia, ifj. ~ Sándor (1911–1982) felkelőként részt vett 1956-ban a forradalmi eseményekben. Mindketten a szamárhegyi református temetőben vannak eltemetve. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklám tükrében, szabómesterek, fodrászok (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 10.); Egy évszázad krónikája PÁNDY Lajos (Budapest, 1895. aug. 15. – Budapest, 1957. okt. 31.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly (l. ott) és Réti István növendéke. A Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja (1928). 1937 után néprajzi tanulmányokat folytatott. Dekoratív, éles fény-árnyék kontrasztra épülő aktot, női portrét festett, később egyre több történelmi tárgyú eseményt rajzolt. Ő az egyik festő, 114

aki a helyi római katolikus plébániatemplom freskóin is dolgozott. A II. világháború után elhagyja a művésztelepet, s haláláig történeti könyvek illusztrálásából él. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; A Szentendrei Régi Művésztelep hetvenöt éve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet PAP Gyula (Orosháza, 1899. nov. 10. – Budapest, 1983. szept. 24.) Festőművész. Az Iparművészeti Főiskolán, Bécsben és Weimarban tanult. Barátja, Kállai Ernő nyomán az 1930-as évektől járt ki Szentendrére festeni. A Dunakanyarban, Zebegényben és Szentendrén készült képeivel több kiállításon szerepelt. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon 3.; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet PAP Sándor (20. sz.) Vendéglős. Rózsakert néven ismert vendéglője a Duna-parton állt. Bérlőként ő üzemeltette a városi piacot és a szigetmonostori révet is. Háza a Bogdányi utcában állt. F.: Dietz Ferenc közlése PAPP Viktor (?, 1887 – ?) Köztisztviselő, polgármester. 1915-ben állt a város szolgálatába mint az adókönyvelő és a kataszteri nyilvántartó helyettese. 1935-ben Starzsinszky László (l. ott) után őt választották meg Szentendre polgármesterévé. Alig két hónapig töltötte be ezt a tisztet, mert kitudódott egy 25 évvel korábbi zsarolási ügye. ~ önként lemondott, amit a képviselő-testület egyhangúlag elfogadott. F.: G. Sin Edit: Az 1934-35-ös szentendrei polgármester-válság és annak társadalmi háttere (Studia Comitatensia 8.)


PAPRIKA Péter (18. sz.) Bíró. Mária Terézia és II. József uralkodása idején állt a város élén. Származása tisztázatlan, mert szerbnek is és görögnek is tartották, ugyanakkor vallása szerint katolikus volt. Az iratokban Paprikity néven is említik. Nevét a szokásoknak megfelelően cirill betűkkel is írta. A szerbek a görögök bujtogatására 1737-ben nem is akarták elismerni bírójukul. A vármegye ezért bebörtönözött néhány szerbet. A felbujtó görögök elszöktek a városból. ~ -t egymás után nyolcszor megválasztották bírónak. Nevéhez több történet fűződik. Az egyik szerint ~ pipogya ember volt, mert amikor Mária Terézia a városban járt, és a bíró fogadta, nem ő, hanem a felesége, Márta asszony kötötte le szóval a királynő figyelmét. Egy másik történet szerint mérges, hirtelenharagú, paprikás ember volt. A gazdag – feltehetően kereskedő – bírónak a Bükkös-patak jobb partján, az egykori római tábor körül volt a birtoka és a háza. A korabeli iratok Paprikahegy néven ismerik a városnak ezt a részét. A patak mellől ide felvezető meredek utcát 1894-ben róla nevezték el. F.: Füves Ödön: Fejezetek a szentendrei görögök életéből (Antik tanulmányok, 1961/1-2.); Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei PÁVAI Ferenc (Budapest, 1904. márc. 23. – Budapest, 1982. máj. 8.) Cukrász. A korán árvaságra jutott ~ a fővárosban, a Hauer cukrászdában kezdte tanulni a szakmát. Innen a Horváth cukrászdába, majd a Gerbeaudhoz került. Itt ismerkedett meg feleségével, Rácz Erzsébettel 1928ban. ~ barátja, Baumgartner György (l. ott) ajánlotta, hogy jöjjenek Szentendrére, ahol akkor csak egy cukrászda volt a Fő téren. ~ és felesége a Dumtsa Jenő u. 7. szám alatt 1930-ban megnyitották a cukrászdát. Vízvezeték ekkor még nem volt a városban, ezért ívóvízért a Kör utcába jártak. Eleinte a fagylalt is jéggel készült, de később mindent gépesítettek. Ők árusítottak először presszókávét a városban. Plakátjukat Balogh László festőművész készítette. A Pávai cukrászdát különösen a művészek kedvel-

ték. Gyakori vendég volt itt Bálint Endre (l. ott), Jeges Ernő (l. ott), Onódi Béla (l. ott), Szánthó Imre (l. ott). A falakat mindig más festőművész alkotásai díszítették. A háborút sikerült átvészelniük, de 1951 decemberében az államosítás miatt két nap alatt el kellett hagyni a jól bevezetett üzletet, ami már állami tulajdonban, de tovább üzemelt. Az évtizedek alatt több néven működött: Csorbadzsi, Művész presszó, Dobos Művész kávéház. ~ a városi köztemetőben nyugszik. F.: dr. Pávai Erzsébet közlése PÁZMÁNY, Pollák Péter (19-20. sz.) Kalapos. Az Óbudán, majd az Üllői úton működő Pázmány kalapgyár elődjét ~ alapította 1870-ben Szentendrén. Innen helyezte át 1890-ben Óbudára. A kezdetben négy alkalmazottal működő üzem később az ország egyik jeles kalapgyára lett. A férfikalapokon kívül rendőrsisakokat és – egyedül itt – a Frontharcos Szövetség formasisakját gyártották. F.: A magyar ipar almanachja PÉCHY Henrik, dr. (Eperjes, 1875. febr. 24. – Buenos Aires, 1950-es évek) Hivatásos katona, orvos. A középiskolát Eperjesen és Kassán végezte. Az orvosi diplomát 1899-ben Budapesten szerezte, Szentpétervárott a cári hadiakadémiát látogatta. Beszélt németül, franciául, olaszul, oroszul, szlovákul. Felesége: Rónay Kinga (l. ott) festőművész. A családból többen fontos szerepet töltöttek be az ország és a vármegye életében (országgyűlési képviselő, táblabíró, megyefőnök, apátplébános, mérnökkari tábornok). ~ klinikai orvos Budapesten, majd a haditengerészethez került mint sorhajóorvos. Egy katonai felfedezés is fűződik 115


nevéhez. Az általa alkotott és róla System Pechy néven ismert gázgránátot (harci gázt) az első világháború idején a belgiumi Ypern ostrománál maga mutatta be Hindenburd és Ludendorf német vezérezredesek előtt. 1915–1918 között a kórházhajóraj parancsnoka. 1921–25 között a folyamőrség orvos főnöke volt. 1937-ben Horthy Miklós főtörzs orvossá nevezte ki. 1908 májusában költözött Szentendrére, a volt Krausz házba (Duna-korzó 11/A). Megszakításokkal 1945-ig ő volt a város tiszti főorvosa. Élénk társadalmi és politikai életet folytatott. 1913-ban egyik alapítója a Szentendrei Városfejlesztő Egyesületnek, megválasztották a szentendrei városi múzeum aligazgatójának. 1928-ban a legtöbb adót fizető polgárok között tartották számon. Megjelent művei: A neokapitalista világrend képe, A magyar nemzeti szocializmus politikai és gazdasági programja (1937), A történelmi hullámelmélet és a történelmi jövő kiszámítása. 1945-ben Duna-parti villájában szállásolták el az orosz katonai parancsnokságot. A háború után családjával külföldre távozott. Egykori villájában kapott helyet a József Attila Művelődési Ház és a Városi Könyvtár az 1960-as években. Ma a Dunaparti Művelődési Ház működik benne. F.: Keresztény Magyar Közéleti Almanach II.; Kőszeghy Sándor: Nemes családok Pest megyében, 286. p., Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tiszti névsora területének közigazgatási beosztása IV; Pilishegyvidéki útmutató; Egy évszázad krónikája; Bánó Attila: Régi magyar családok; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-14; Üdvözlet Szentendréről!; Új magyar életrajzi lexikon V.; dr. Kállay István közlése PÉNTEK Ferenc (Szilágyzovány, Románia, 1855. dec. 12. – Budapest, 1940. dec. 29.) Református lelkész, lapszerkesztő, hírlapíró, szépíró. Iskoláit Zilahon, Debrecenben és Budapesten végezte. Lelkész Érszentmihályon (1880–1893), Budapesten (1893–1904). Szentendrén református polgári fiú- és leányiskola, valamint Lorántffy 116

Zsuzsanna Fiú- és Leányinternátus néven iskolát alapított és működtetett (1904– 1911.) Munkájáról és az itteni életéről saját kiadású könyvében A szentendrei elnémult harangok címen számolt be. Miután elkerült Szentendréről, Pomázon és Budapesten volt lelkész. F.: Dr. Gelencsér Gyula, Pethő Németh Erika: Péntek Ferenc, az iskolaigazgató (Szentendrei Körkép, 1996. júl. 1.); Szinnyei József: Magyar írók élete és művei X.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; G. Sin Edit: Szentendre a XIX. sz. fordulóján (Studia Comitatensia 8.) PERJÉSSY család Abony környékéről kerültek Szentendrére. A család tulajdonában lévő nyomdában a 20. század elején több szentendrei újságot és más nyomdaterméket sokszorosítottak. Egy régi városi képeslap szerint villájuk Pismányban állt. A szamárhegyi református temetőben a népes ~ család tagjainak hamvait egy nagy kripta őrzi. PERJÉSSY György (?, 1852 – Szentendre, 1927. jún. 5.) Református tanító, lapszerkesztő, laptulajdonos. Ő adta ki Szentendre város első lapját, a temetési énekeket, búcsúztatókat, sírbeszédeket közlő Fáklyalángot (1883, 1884). A Szentendre és Vidéke Hírlapja szerkesztője 1903 és 1907 között. F.: Perjéssy Barnabás közlése PERJÉSSY Sándor (Tahitótfalu, 1878 – ?, 1931. okt. 20.) Lapszerkesztő, laptulajdonos. ~ György (l. ott) fia. Felesége: Follner Vilma (1871– 1949). Apjával együtt szerkesztette a Szociáldemokrata Párt helyi lapját, a Szentendre és Vidéke Hírlapja című újságot (1903– 1907). Közben a Kispest és Vidéke szocialista törekvéseket támogató független újság munkatársa (1906-1907). 1919-ben a leváltott rendőrkapitány helyett őt bízták meg a város közrendjének biztosításával. A Tanácsköztársaság bukása után három év börtönre ítélték, amit a váci fegyházban töltött


le. Hazatérve biztosítási ügynök lett. A család által őrzött iratok szerint 1937-ben egy perújrafelvétel után a rá vonatkozó bírósági ítélet hatályát vesztette. 1958-ban a városi tanács utcát nevez el róla (ma Tómellék u.) F.: Egy évszázad krónikája PERJÉSSY Károly (Váchartyán, 1881. máj. 27. – Szentendre, 1959. jún. 28.) Református pap. ~ György (l. ott) fia, Szentendrén a Szerb u. 2-ben laktak. Mint lelkész sokirányú tevékenységet végzett a városban és a környéken: pl. szervezte a hadiárvák segélyezését, üdültetését. F.: Tanácsülési jegyzőkönyv, 1958. 25. sz., Perjéssy Barnabás közlése PERLROTT Csaba Vilmos (Békéscsaba, 1880. febr. 2. – Budapest, 1955. jan. 23.) Festőművész, grafikus. A XX. századi magyar festészeti formanyelv egyik megújítója. 1904-ben Nagybányán, 1905-ben Párizsban tanul, ahol Matisse magániskolájában kedveli meg Cezanne piktúráját. Nagybányán (már Czóbellel (l. ott) együtt) tovább adja a Fauves-mozgalom oldott kolorista stílusát, így egyik kezdeményezője lesz a neósok Kecskemétre vonulásának. Később Németországban (1920–23) felveszi az expreszszionista hatásokat. Ez időtájt feleségével, Gráber Margittal Wertheim am Main-ban, Szentendre testvérvárosában is fest. A világháború kitöréséig többször is jár Nagybányán, Párizsban és Szentendrén, végül feleségével együtt 1948-ban végképp letelepedik városunkban. 1949-ben felveszik a Szentendrei Festők Társaságába. Ahogyan Nagybányán az almaszüret, szívesen választott témája a szentendrei művésztelep kertjében tevékenykedő, gyümölcsszedő asszonyok. A monumentális nőalakok is

kedvenc figurái. „A képek szerkesztett felépítésű rendje a tiszta festőiség irányába tolódott el.” – írja róla Benedek Katalin. Grafikai munkássága is jelentős. F.: XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet PERREY PERRON Fedor (Budapest, 1894. nov. 4. – Szentendre, 1948. júl. 31.) Festő, grafikus. Színész családból származik. Apja ~ János táncmester, akinek első, Schmidt Guszti (sic!) és második felesége, Berkovits Irén is színésznő volt. ~ az Iparművészeti Iskolán folytatta tanulmányait, de családját tisztviselőként tartotta el. Felesége: Beck Gizella. Az 1920-as években költöztek Szentendrére, ahol a járásbíróság alkalmazottja lett. A Deák Ferenc u. 10-ben laktak. Szomszédjuk Szathmáry Lajos (l. ott) színész volt. ~ fia, ~ Félix egy osztályba járt Szánthó Imre (l. ott) festőművésszel. F.: Szánthó Imre: Perrey Perron Fedor (Szentendre és Vidéke, 1991. aug. 1.); Szánthó Imre: Az elfelejtett festő (Szentendre és Vidéke, 1994. nov. 1.); Magyar színházművészeti lexikon PETHEŐ János, dr., nemes (Budapest, 1898. jún. 9. – Budapest, 1978) Polgármester. Diplomát és doktori fokozatot a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett (1925). Az I. világháborúban a 29. sz. gyalogezredben teljesített szolgálatot az orosz és olasz harctéren. 1918-ban olasz hadifogságba esett. Részt vett a nyugat-magyarországi felkelésben. Több magas kitüntetés birtokosa. 1926-tól Pest vármegye szolgabírája, majd főszolgabírája, Szentendrére is ebben az időben költözött. 1935-ben hét személy jelöltette magát a polgármester-választásra. Közülük ~ került ki győztesen. ~ 1944-ig vezette a várost. Aktív részt vállalt Szentendre társadalmi életében. Az irodalmi életet támogató Szent András Céh (1930–), a szentendrei Önkéntes Tűzoltó Testület elnöke (1938–), az Országos Tűzoltószövetség elnöki tanácsának tagja, 117


a Magyar Országos Védegylet díszelnöke. 1944-ben áthelyezték Zomborra. Felesége: Bittera Mariann. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Kecskemét th. jogi város adattára IV.; Huszonkilences honvédek hadtörténete; Pethő Németh Erika: Polgármesterek, tanácselnökök Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1994. nov. 1.) PETTER Imre (Kassa, 1888. márc. 26. – Szentendre, 1964. nov.) Hivatásos katona. A soproni honvéd reáliskola elvégzése után a mödlingi Műszaki Akadémia tüzérségi osztályát végezte el, ahonnan mint hadnagy a zágrábi 37-es ágyúsezredhez került. Az I. világháború után javarészt a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. A második világháború alatt lakásukat Budapesten bombatalálat érte, ekkor jöttek ki Szentendrére lakni. Pismányban, a Barackos úton lévő házuk nagy kertjében gyümölcsgazdaságot alakítottak ki. ~ a kertben az általa kiépített földalatti locsolóhálózattal öntözte a gyümölcsfákat. Oltással egy mandula alakú kajszibarackot nemesített, amit be is jegyeztetett. Az általa termesztett gyümölcsöt a budapesti gyümölcsfeldolgozó és exportáló Lukulusz üzem is átvette. ~ 1930-ban szorgalmazta a város vezetésénél, hogy a gyümölcskertekkel teli Pismányban megkezdjék az utak kiépítését. Mezőgazdasági főiskolát végzett felesége, Antalffy Irén a kertben tyúkfarmot létesített. Később az útikönyvek is számon tartják a pismányi Petter-villát. A család hamvait a szamárhegyi katolikus temető őrzi. F.: Duna menti nyaralóhelyek; Egy évszázad krónikája; menye, Petter Andrásné közlése PETZ Ferenc (Csepel, 1928. aug. 5. – Budapest, 1994. nov. 1.) Zenekari timpanista, tanár. Zenekarával bejárta az egész világot. Az 1975-ben felépült Felszabadulás- (ma Püspökmajor-) lakótelepen lakott. F.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben; Molnár Bertalan: Emlékezés Petz Ferencre, a kiváló muzsikusra, jó barátra (Szentendre 118

és Vidéke, 2004. júl. 2.); Új magyar életrajzi lexikon V. PETZELT József (Weisskirchen, Ausztria, 1805 – Szentendre, 1850. aug. 12.) Mérnök, építészeti szakíró, egyetemi tanár, honvédtiszt. Ausztriában polgári családban született. 1810-től Székesfehérváron élt. Fiatalon (1823–) katona lett. Volt altüzér, bombász, zászlós, alhadnagy. Az olmützi hadapródiskolának előbb hallgatója, majd tanára. A győri egyetemen filozófiát tanult. A pesti Mérnöki Intézetben 1825-ben mérnöki oklevelet szerzett. A Magyar Királyi Tudomány Egyetemen doktorrá avatták (1830). Később az uralkodó kinevezte a pesti Mérnöki Intézet földmérési és vízépítészeti tanszékének tanárává (1841). Több könyve jelent meg. Az 1848-as forradalom és szabadságharc indulásakor a hadviselt tanár beállt a nemzetőrségbe. Hamarosan kinevezték főhadnaggyá és századossá. Részt vett a Jellasics elleni harcokban. Felkérték a magyar honvédtisztképzés megszervezésére. Munkája elismeréséül 1848. december 12-én kinevezték a Hadi Főtanoda aligazgatójává. Az intézet 1849-ben a kormánnyal együtt Debrecenbe költözött. Az aradi várőrséggel együtt tette le a fegyvert. A megtorlás őt sem kerülte el. Néhány havi fogság után ugyan kegyelmet kapott, de állásától megfosztották, és el kellett hagynia a fővárost. A helyi forrásokból tudjuk, hogy apósa, Stumm Joannes Christoporus császári és királyi élelmezési biztos Szentendrén élt. Így került ~ a városba. 1850. január 4-től már ide kérte fizetése folyósítását. Még ebben az évben tizenöt értékes térképet közölt, de fiatalon ideglázban meghalt. A szentendrei katolikus kálvária zárt temetőjében temették el. A városban működő Kossuth Lajos Katonai Főiskola


1977-ben díszsírkövet emelt a tiszteletére, majd hamvait átvitték a városi köztemető díszsírhelyére. Azóta a városi március 15-i rendezvények során mindig megemlékezést tartanak ~ sírjánál is. 1988-ban a helyi Ipari Szakmunkásképző Intézet felvette ~ nevét, és egy domborművel ellátott emléktáblát helyeztek el az épület falára. Az iskola folyosóján látható róla készült portrészobor Rajki László szentendrei szobrászművész munkája. F.: Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X.; Hrenko Pál: Egy 1848-as hadmérnök szentendrei sírja nyomában (Dunakanyar, 1979/3.); Dr. Gelencsér Gyula – Pethő Németh Erika: Az első magyar haditanoda aligazgatója: Petzelt József (Szentendre és Vidéke, 1998. márc. 13.); Új magyar életrajzi lexikon V. PFEIL József (Grüschbank, Ausztria, 1859. márc. 15. – ?, 1930) Asztalos. Az Ausztriából betelepült család első asztalos tagja. ~ az albertfalvai Zemanek Ferenc császári és királyi asztalosnál tanult, be is nősült a családba. Feleségül vette Zemanek Borbálát. Sógora, Machunka Imre budapesti bútorgyáros, országgyűlési képviselő. ~ a millennium évében, 1896-ban váltotta ki az ipart Szentendrén. Első műhelyüket a Bükkös-patak partján, a Paprikabíró utcában nyitották meg az egykori bíró házában. A műhely gépeit a patak vizével akarták működtetni. A villamosítás miatt a tervet módosították. Később a Vasúti villasorra költöztek, ahol új családi házat és műhelyt épített, korszerű gépekkel itt folytatták a munkát. Az általuk készített bútorral Olaszországban, a milánói kiállításon díjat nyertek. A család tíz gyermeke közül ~ Oszkár (1886–1961), ~ József (1901–1960), ~ Nándor (1905–) és ~ István folytatták apjuk szakmáját. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; Vicsotka Mihály: Harmincéves per Szentendrén (Pest Megyei Hírlap, 1989. nov. 28. 5. p.); A Pfeilék (Új Szentendrei Hírlap, 1993. márc. 6.); Pfeil Gyuláné közlése

PHILIPPOVICS Károly, ifj., dr. (?, 1921 – ?, 1993. jún.) Jogász. Apja, id. dr. ~ Károly a Nemzeti Bank elnöke volt, aki először nyaralót épített Szentendrén, de később végleg kiköltöztek a Berkenye utcába. ~ a gödöllői Premontrei Gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten elvégezte a jogi egyetemet, Ausztriában a kereskedelmi akadémiát. Huszonöt évig jogtanácsosként dolgozott. Az 1960-as évek elején fizikai munkás. Szentendrén a Vöröskereszt körzeti elnöke volt. A Magyar Athlétikai Club főtitkára, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület jogtanácsosa. Nemzetközi jogi tevékenységet is folytatott az Emberi Jogok Magyar Ligája elnökségi tagjaként, illetve az Európa Mozgalom Magyar Tanácsának alelnökeként. Tagja volt a Kereszténydemokrata Néppárt Pest megyei elnökségének, központi jogbizottságának és fegyelmi bizottságának. F.: Dietz Ferenc közlése PIRK János (Galánta, 1903. júl. 22. – Szentendre, 1989. febr. 28.) Festőművész, Munkácsy-díjas (1958). 12 éves korában elárvult, nevelőszülőkhöz került Szatmárnémetibe, ahol szegényparaszti környezetben nevelkedett. Ez a környezet rendkívüli hatást gyakorolt későbbi művészetére. Nagybányán Thorma János és Réti István fedezték fel rendkívüli tehetségét. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke (1922-23). Ösztöndíjjal tanulmányúton járt Párizsban (1931), Olaszországban (19361937). Nagybányáról 1943-ban feleségével, Remsey Ágnessel Gödöllőre költözött, majd 1949-ben végleg Szentendrén telepedtek le, Pismányban, a Málna utcában. Új drámai színt hozott a szentendrei festészetbe. Előadásmódja expresszív, erőt sugárzó, moz119


galmas, feszültséggel teli. Szüntelenül, haláláig festette a parasztot mint olyan mitikus hőst, aki évszázadokon keresztül előteremti a mindenki kenyerét. Legfőbb témái ehhez kapcsolódnak: Magvető, a Kaszakalapáló, a Búza élete. De szimbolikussá vált művészetében minden más téma is, amihez hozzáfogott, legyen az húzó ló, virágcsendélet, tájkép vagy önarckép, vagy a családi élet elfogott pillanatai. Míg a várost csak ritkán festette, a környező táj, a Kőhegy, a búzamezők haláláig megihlették. Jelentős volt a Szentendrén végzett művészpedagógiai munkássága. Az általa vezetett képzőművészeti szakkör sok tehetséges fiatalt indított el a művészi pályán. Munkássága elismeréséért megkapta a Pro Urbe Szentendre (1973) és a Szentendre város Díszpolgára (1979) kitüntetést. Műterme volt a régi művésztelepen (1959–1970) és az új művésztelepen (1969–1989). Hamvait a városi köztemető egyik sírja őrzi. A művész születésének századik évfordulóján gyermekei reprezentatív, színes emlékkönyvet jelentettek meg édesapjukról. F.: Pirk János; Művészeti kislexikon; Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Hann Ferenc: Pirk János; Mezei Ottó: A színkáprázatok festője (Új Művészet, 1999/12.) PISTYUR család A török hódoltság után, az 1690-ben Délvidékről betelepült dalmátokkal érkeztek Szentendrére. PISTYUR Antal (Szentendre, 1901. máj. 8. – Szentendre, 1940) Kőműves. Szentendre belvárosában, az eredetileg többségében dalmátok lakta Szamárhegyen több házat ő épített. Az utolsó olyan dalmát nemzedéket képviselte, amely még a mindennapi életben is beszélte, használta az anyanyelvét. Felesége: Gál Margit (1902–1974). Testvérei: ~ József, ~ Róza, ~ Anna, ~ Margit, ~ Mária. F.: Laszlovszki András közlése

120

PISTYUR Miklós (Szentendre, 1914 – Szentendre, 1987) Műszerész, géplakatos. Szakmáját Szentendrén és Budapesten tanulta. 1932-ben szabadult. 1942-től a Barta Motor- és Gépgyárban hadiüzemi szerelőként dolgozott. 1945-től önálló lett. Műhelye a Dumtsa Jenő u. 1. szám alatt működött. Jól felszerelt üzemében kerékpárkészítéssel, varrógép- és motorjavítással foglalkozott. F.: Pistyur Zoltán közlése PISTYUR János (Szentendre, 1918. jan. 16. – Csobánka, 1984. nov. 20.) Sütőmester. 1936-ban Szentendrén szabadult fel. Mestervizsgát ugyanez évben Újpesten tett. Péksége Szentendrén, a Szent Imre herceg u. 28. szám alatt működött. Felesége: Fejér Julianna. F.: Pistyur Zoltán közlése PISTYUR, Pálfy Sándor (20. sz.) Villanyszerelő és rádióműszerész. 1945ben szabadult fel, majd Nagy Dezső és Svéd Társa Finommechanikai Gyárában dolgozott. Saját cégét 1945-ben alapította. Szentendrén, a Fő tér 1. szám alatt rádiókészülékek előállításával, erősítő berendezések készítésével, motortekercseléssel, villanyszereléssel, motorok és erőátviteli berendezések készítésével foglalkozott. F.: Pistyur Zoltán közlése POGÁNY Kálmán (Pelsőc, 1882. márc. 15. – Budapest, 1951. febr. 16.) Művészettörténész. 1908–1920 között a Szépművészeti Múzeum igazgatója. A Tanácsköztársaság idején Lukács György népbiztos-helyettes mellett dolgozott. Szervezte és irányította a művészeti direktóriumot. 1920-ban elbocsátották állásából, ettől


kezdve szabadfoglalkozásúként dolgozott. Az 1920-as években költözött Szentendrére. Izbégi villájában (Szentlászlói u. 60.) rejtegette a Tanácsköztársaság egyetlen ezredlobogóját, melyet ma a Hadtörténeti Múzeum őriz. 1945 után rehabilitálták, s mint múzeumi főigazgatót nyugdíjazták. 1967–1991 között a mai Pomázi út az ő nevét viselte. F.: Új magyar életrajzi lexikon V.; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei POPOVICS Dionisije (Dénes) (Kozsáni, Macedonia, 1750 – Buda, 1828. jan. 28.) Szerzetes, szerb ortodox püspök (1791– 1828). Az osztrák-török háború idején 1789ben, amikor Belgrád ismét török fennhatóság alá került, ~ belgrádi megyéspüspök, Szerbia metropolitája, a Monarchia területére volt kénytelen menekülni. Budai püspökként különös gondot fordított a papok iskoláztatására, valamint monumentális ikonosztázok építésére. Az ő püspöki szolgálata alatt emelték a Fő téri ortodox templom melletti neoklasszicista épületet (ma Ferenczy Múzeum), amelyben 1812–1816 között a szerb tanítóképző működött. Pártfogoltja volt Mihailo Zivkovic budai festő, aki 1802–1804 között megfestette a szentendrei Blagovestenszka templom ikonosztázát. ~ 1791–1793 között Szentendrén élt. Az ő nevéhez fűződik a szentendrei püspöki könyvtár megalapítása. ~ maga is írt, görög és latin nyelvű egyházi műveket fordított. Hagyatéka, így könyvei is a szentendrei püspöki könyvtár állományát gazdagítják. Hamvai a Belgrád templom kriptájában nyugszanak. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Sava, episkop šumadijski, Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka; Dinko Davidov: A szentendrei szerb ortodox templomok POPOVICS Iván (Arad, 1870 – Budapest, 1952) Szerb származású latin-görög szakos gimnáziumi és főiskolai tanár. Középiskoláit Aradon végezte, az egyetemet Budapes-

ten. A Thököly–Popovics Sáva által alapított pesti szerb főiskolai internátus, az ún. Thökölyanum igazgatója. Szerb nyelvet oktatott a Keleti Kereskedelmi Akadémián. Lefordította magyarra a szerb, horvát, bolgár irodalomtörténetet. Arany János és Petőfi szerb fordítója. 1913-ban Szentendréről nősült. Roknics Lyubicával kötött házassága után háláláig nyaranta hosszabb időt töltött a városban. Tagja volt a Szentendrén működő egyházmegyei iskolaszéknek. Nagyra becsült szlavisztikai gyűjteményét a püspöki könyvtárra hagyta. Hamvai a szerb temetőben, a Roknics család sírboltjában pihennek. F.: A magyar társadalom lexikonja; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén PORPÁCZY István (Rábahídvég, 1907. aug. 12. – Szentendre, 1989. febr. 3.) Tanár, iskolaigazgató. Tanári diplomáját a Szegedi Tanárképző Főiskolán szerezte matematika-kémia-testnevelő szakon. A II. világháború előtt Turán és Hatvanban tanított. A háború után Turán újraindította az általános iskolát, az 50-es években Ócsán a Bolyai János Gimnáziumot, amelynek igazgatója volt 1961-ig. Ugyanebben az évben átvette Szentendrén a Móricz Zsigmond Gimnáziumot, amelynek nyugdíjazásáig, 1968-ig volt az igazgatója. Az iskola emlékkönyve munkáját úgy értékelte, hogy igazgatása alatt nagy fellendülés következett be, „fáradhatatlanul dolgozott az intézmény fejlesztéséért”. Munkáját kormánykitüntetéssel is elismerték. Nyugdíjazása után mint tanácstag tevékenykedett a köz javára. Felesége: Volter Magdolna szintén tanár, több általános iskolában tanított Szentendrén. ~ hamvait a városi köztemető egyik sírja őrzi. F.: Móricz Zsigmond Gimnázium Szent121


endre 1955–1980, Emlékkönyv; Porpáczy Zsuzsanna közlése PORZSOLT Ernő (20. sz.) Földbirtokos. Az 1913-ban alakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesület tiszteletbeli elnöke. Neje ugyanitt az öttagú női választmányi tagok egyike. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét bemutató könyv mint jeles nyúltenyésztőt említi ~ -t. A család egykori villájában ma orvosi rendelő működik (Bükköspart 36.) F.: Borovszky Sámuel: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 POZNA család Ausztriából került a városba. Mint helyi polgárok dolgoztak a mészárszékben, gazdálkodtak a földeken, sört főztek. A család tulajdona volt a fűz- és nyárfákkal, később gyümölcsfákkal sűrűn benőtt Pap-sziget. A népes család több helyen lakott a városban (Rab Ráby tér, Fő tér). POZNA Mihály (Szentendre, 1847 – ?, 1919. szept.) Hentes. ~ 1875-ben feleségül vette az ugyancsak osztrák Weisz Aloyziát. ~ -nak a belvárosban több helyen is volt mészárszéke. Aktív részt vállalt a közéletben. Az ő képviselősége alatt alapította meg a szentendrei iparosság az Ipartestületet (1891). 1894-ben az első utcanévadás idején a névadó bizottság tagja. 1913-tól mint virilista polgár a II. kerület képviselője. 1914-ben a református polgári iskola ügyében a kultuszminiszternél járó bizottság tagja. 1919ben, a tanácshatalom kezdetekor bujkálnia kellett. Nem sokkal utána meghalt. A Fő tér 21. szám alatti házukban nyílt meg később a Kmetty Múzeum. F.: Ürmös Lóránt: Pozna Mihály képviselő (Szentendre és Vidéke, 1999. máj. 28.); Tüskés Lászlóné Drobilits Éva: Szentendrei mese a Pap-szigetről (Új Szentendrei Hírlap, 1998. nov. 14.); Üdvözlet Szentendréről!

122

PROBSTNER Zsófia (München, 1853 – Budapest, 1954) Szinyei Merse Pál festőművész felesége és legkedvesebb modellje. Ő a híres Lilaruhás nő. Második férje, a Felső-Magyarország történetében jelentős szerepet játszó báró Ghillányi család sarja, Ghillányi Imre 1905-ben Magyarország földművelésügyi minisztere. Egyik unokájának, Hedry Magdolnának 1953-ban, a kitelepítések idején családjával sikerült Szentendrére költözni. A Szlovákiából áttelepített népes Ghillányi család egy része a közeli Tahiba került. Hogy a család elhunyt tagjai is együtt legyenek, 1976-ban a fővárosból kihozatták ~ hamvait, és a városi köztemető egyik kolumbáriumában helyezték örök nyugalomra. Mellette nyugszik két lánya: Ghillányi Sarolta (1891–1978) és Szinyei Merse Jenőné, Ghillányi Piroska (1893–1986). Harmadik lánya a Hedry család sírjában a szamárhegyi temetőben nyugszik. F.: Pethő Németh Erika: A lilaruhás nő Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1991. jún.); Hedry Magdolna közlése PUPPÁN Ferenc (19-20. sz.) Fűszer- és vegyeskereskedő. Elzászból és Badenból Szentendrére települt népes, szőlőbirtokos család leszármazottja. Egyik őse részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, és kitüntetést kapott ~ 1905-ben lépett ipari pályára. A századelőn Izbég lakossága – amely ügyei intézésére ekkor még külön tarthatott bírót – őt választotta meg bírónak. Az előző bíró, Tolviczer János leányát vette feleségül. A mai Szentlászlói úton 1876-ban épített magának házat, ami egy 1918-ban Izbégről készült képeslapon is látható. A háborúban az orosz fronton harcolt, majd fogságba esett, 1918-ban jött haza. 1920ban lett ~ önálló kereskedő.


F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; Üdvözlet Szentendréről!; Pethő Németh Erika: Áll a bíró háza (Szentendre és Vidéke, 1992. dec. 15.) RÁBA József (19-20. sz.) Vendéglős. 1910-ben vette meg a Dunaparton működő éttermet, ami igen népszerű hely volt. Ide jártak a hajóskapitányok, matrózok, sportvezetők. A városiak is szívesen tértek be hozzá. Farsang idején, a bolond estélyen kétszáznál is több vendég szórakozott nála a tambura- és cigányzenekar muzsikája mellett. F.: Üdvözlet Szentendréről! RÁBY Mátyás (Pozsony, 1752. szept. 21. – ?) Önéletírása szerint II. József császár megbízásából vállalta, hogy megvizsgálja a szentendrei magisztrátus visszaéléseit. Ide is költözött a városba, és nyolc évig (1784– 1792) kutatott a Szentendrén és Izbégen zajló törvénytelenségek után. Pest megye urai – akiket szerinte a szentendreiek megvesztegettek – II. József halála után ~ -t börtönbe csukatták. Sikerült megszöknie, és 1797-ben Strassburgban német nyelven kiadta önéletírását: A jogtiprás és a kormányzás borzalmai Magyarországon és Ausztriában, vagy a türelmes és emberséges magatartás miatt napjainkban kegyetlenül üldözött rábai és murai Ráby Mátyás magyar nemes okmányokkal igazolt története címen. Ez a könyv szolgált alapul Jókai Mór Rab Ráby című, 1879-ben megjelent regényéhez, amelyben Jókai ~ -t romantikus szabadsághőssé emelte, elindítva ezzel a ~ kultuszt Szentendrén. 1925-ben utcát neveztek el róla (ma Alsó-Duna köz), 1930-ban a mai Szerb utcában egy halász-

kert működött ~ néven. 1958-ban azt a teret nevezték el róla, ahol a feltételezett lakóháza áll (máig Rab Ráby tér). 1984-ben Hajdu Lajos Forradalmár vagy szerencselovag című könyvében kétségbe vonta ~ célkitűzéseit, szemére is vetette a városnak, hogy utcát nevezett el róla. A város lokálpatriótái azonban a Jókai által idealizált hősre emlékezve nem változatták meg a tér nevét. Az 1960-as évek elején a Rákóczi úti Általános Iskola úttörőcsapata vette fel ~ nevét. Szamosi Soós Vilmos (l. ott) helyi szobrásszal a portréját is elkészíttették. 1963-ban két helyi szerző: Wolf Lajos és Déry György Szentendrei mese címmel zenés irodalmi játékot szentelt neki. A Paprikabíró utcában egy patika, 1982-től a Május 1. utcában (ma Kucsera u. 1.) egy vendéglő viseli ~ nevét, amelyben láthatók ~ állítólagos láncai is. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Pethő Németh Erika: Izbég és Ráby Mátyás (Fejezetek Izbég múltjából); Hajdu Lajos: Forradalmár, vagy szerencselovag? Nyomozói jelentés a „Ráby-ügyről”; Új magyar életrajzi lexikon V. RACSANIN Kiprijan (17-18. sz.) Könyvmásoló. A szerbek az 1690-es betelepülésük után a Drina-menti Racsa kolostorból Szentendrére költöztették a könyvmásoló műhelyüket, melyben a szerzetesek egyházi könyveket, liturgikus szövegeket másoltak kézírással. Hazánkban akkor még nem működött cirill betűs nyomda. ~ volt a műhely megalapítója és tevékeny szervezője. A másolás mellett miniatúrák festését is tanította. A műhely évtizedekig működött Szentendrén azután is, hogy 1697ben a racsai szerzetesek visszatelepültek a szerémségi Beocsinba. ~ legismertebb műve a Bukvar slovenskih pismen, 1717 (A szláv írás ábécéje). A könyvmásoló műhely a Lázár cár ereklyéjét őrző egykori fatemplom mellett volt. F.: Paunović, Marinko: Srbi; Seoba Srba 1690: Čitanka o istoriji i kulturnos. Proslosti Srba u Madjarskoj; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén 123


RADISITS Péter (20. sz.) Kereskedő. Fűszerüzletét, amely a Fő téren állt, 1915-ben nyitotta meg. Ő is egyike volt azon kereskedőknek, akik az 1900-as évek elején képeslapot adtak ki. Boltja látható is az egyik képeslapon. F.: Üdvözlet Szentendréről! RADIVOJEVICH Arsenije (Arzén) (Szentendre, 1720 – Újvidék, 1783) Szerb ortodox püspök, 1759-ben lett pakráci püspök. 1763-ban magyar nemességet kapott, és saját kérelmére a budai egyházmegye élére lépett 1770-ben, de ezt ellenezvén Vidák érsek a bácsi püspökségre helyezte át 1774-ben. F. Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pest megyében; Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti; Dinko Davidov: A szentendrei szerb ortodox templomok

Szentendre Királyi Kiváltságos Kereskedelmi Testület titkára. Az 1930-as években magánkönyvtárat működtetett a városban. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; Hadviselt zsidók aranyalbuma; Pethő Németh Erika: A szentendrei népkönyvtárról (Pest Megyei Könyvtáros 1994/1.)

RADNÓTI Miklós (Budapest, 1909. máj. 5. – Abda, 1944. nov. 6-10.) Költő. Fiatal korában barátaival gyakran kirándult Szentendrére. Később szomorúbb kapcsolatba került a várossal. 1942. júl. 413-a között munkaszolgálatos társaival együtt a helyi református polgári iskola internátusában (Kossuth Lajos u. 5.) szállásolták el. Feleségének és barátainak utoljára itt sikerült beszélni vele a szomszédos ház kerítése mögött. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén

RADVÁNYI Géza, dr. (Szeged, 1897. máj. 29. – ?, 1973. dec. 31.) Orvos. Szegeden és Vácott piarista gimnáziumba járt. Szerzetesnövendék lett, de 1915 májusában önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett. Az 5. sz. honvéd gyalogezredben harcolt az orosz fronton. Megsebesült, fogságba esett. Csitán és Vlagyivosztokban raboskodott. 1921-ben tért haza. Jelentkezett a szegedi egyetem orvoskarára. 1927-ben diplomázott, belgyógyász szakorvosi vizsgát tett 1931-ben. Később röntgen szakorvosi, iskolaorvosi, egészségtanári, sportorvosi vizsgát is tett. Orvos Szegeden a Belgyógyászati Klinikán, a Diagnosztikai Klinikán, tanársegéd az egyetemen, belgyógyász főorvos a rimaszombati kórházban (1940–1944), ahonnan nem volt hajlandó kiadni az ott bújtatott zsidókat. Pomázon telepedett le. 1946-ban sváb kitelepítő vonatokat kísért Németországba. 1947. okt. 1-jétől a Szentendrei Tüdőgondozó Intézet vezetésével bízták meg. 1950-ben ő vezette be a városban és a járásban a tüdőbaj ellen indított nagy akciót (megelőzés, szűrés, felvilágosítás, gyógyítás, gondozás). Laboratóriumi vizsgálatokat is végzett. 1955-ben elvállalta az akkor felállított rendelőintézet röntgen szakrendelésének vezetését. Nyugdíjazása után (1970) mint felülvizsgáló főorvos tevékenykedett. Bár Szentendrén dolgozott, gyakran nyújtott segítséget a pomázi betegeknek is. Munkája elismeréséért halála után húsz évvel Pomáz díszpolgárává választották. F.: leánya, dr. Vaszilkó Mihályné és Dietz Ferenc közlése

RADÓ Sándor (Illova, 1897 – ?) Kereskedő. Iskoláit Zsolnán végezte. Pályáját mint tisztviselő kezdte. Több helyen könyvelőként dolgozott. 1929-ben alapította a sör- és ásványvíz-kereskedő üzletét. A

RAKODCZAY Pál (Pest, 1856. jan. 15. – Szentendre, 1921. jún. 6.) Színész, színigazgató, rendező, író. A színészet hőskorának zaklatott sorsú művésze volt. A Shakespeare-kultusz apostola a

124


magyar vidéki színpadokon. Legkedvesebb hőse Lear király. (Lear jelmezében tették koporsóba is.) 1900-ban lépett le a világot jelentő deszkákról. Elment tanítónak. Szentendrén 1919-ben telepedett le színésznő feleségével (Metzler Gizella). Háza az alsó Izbégi utcában állt. Rövid ideig tanított a helyi református polgári iskolában. Korábban könyvkereskedéssel is foglalkozott. Élete végén teljesen elszegényedett. Sírja a HÉV-végállomásnál, az ún. alsó temetőben volt. 1958-ban a házához vezető kis utcát róla nevezték el. Az utca még megvan, de egykori házát 2003 végén lebontották. F. Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. aug. 2.); Új magyar életrajzi lexikon V. RANÓDY László (Zombor, 1919. szept. 14. – Budapest, l983. okt. 14.) Filmrendező, Kossuth-díjas (1956), érdemes művész (1969). 1943-tól a Hunnia Filmgyár gyakornoka, asszisztense, forgatókönyvírója, 1948-tól a Nemzeti Filmgyártó Vállalat művészeti vezetője, majd a MAFILM rendezője. Több filmje nemzetközi elismerésben részesült (Pacsirta, Árvácska). A Ranódyvilla ma is áll Izbégen, a Bükkös-patak mentén. ~ egyike volt a Szentendre Baráti Kör alapítóinak. Több filmjéhez Szentendrén vettek fel egyes részleteket. Gaál István az ő villájukban forgatta a Legátó című filmet (1977). F.: Új magyar életrajzi lexikon V.; Szánthó Imre: In memoriam Ranódy László (Szentendre és Vidéke, 1993. okt. 15.) RAVASZ Boriska dr., Bibó Istvánné (Kolozsvár, 1909. ápr. 27. – Budapest, 1979. ápr. 14.) Tanár. ~ László református püspök legidősebb gyermeke. Tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten, a Baár-Madas Leánygimnáziumban és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte latin-történelem szakon. A Baár-Madas Református Leánygimnáziumban tanár (1932–1952). Az iskola megszűnése után Szentendrén általános iskolai tanár (1952–1954). F. : Új magyar életrajzi lexikon V.

RÉZLER Gábor, dr. (Debrecen, 1896. okt. 15. – ?) Polgármester. Középiskoláit Nagykállón, Nyíregyházán végezte, az egyetemre Budapesten és Debrecenben járt. Államtudományi doktor. 1919-ben lépett Szabolcs vármegye szolgálatába. Mint főszolgabíró, főjegyző (Kisvárda), polgármester (Érsekújvár) szolgálta a közigazgatást. 1944-ben dr. nemes Petheő János (l. ott) távozása után rövid ideig Szentendre város polgármestere. F.: Keresztény Magyar Almanach II., Pethő Németh Erika: Polgármesterek, tanácselnökök Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1994. nov. 1.) RICZA Ferenc (20. sz.) Kereskedő. A Városház tér 1. szám alatt drogériát működtetett. A többi szentendrei zsidó családdal együtt 1944. július 9-én őket is elvitték koncentrációs táborba. Sosem tértek vissza. Egykori boltjukban ma az Artéria Galéria működik. F.: Dr. Zauer Károly: Családom, rokonaim, barátaim (kézirat) RIMSZKI Péter (Szentendre, 1800. szept. 7. – ?, 1874. febr. 10.) Szerb ortodox lelkész. Felesége: Milosevics Mária (1806–1870). Leányuk révén rokonságba kerültek a Huzsvik családdal. A helyi elemi iskola elvégzése után Budán járt iskolába. Édesapja halála után tanulmányait Kecskeméten, majd a bánáti Lipovában folytatta, ahol kereskedő szakmát tanult. Később a papi pályát választotta. 1826-ban megnősült, püspöke diakónussá, majd pappá szentelte. A váci parókián teljesített szolgálatot. 1828-ban áthelyezték Szentendrére, ahol a Pozsarevacska, majd a Tyiprovacska templom papja volt. 1864–1871 között a helyi szerb elemi iskola igazgatója. Több évtizeden át a Budai Egyházmegye Konzisztóriumának a tagja. Több versét, prózai művét, valamint fordítását közölték a korabeli szerb lapok és folyóiratok. Önéletírása kéziratban maradt. Halála után hamvait a Pozsarevacska templom temetőjében helyezték el, majd a püspöki templom temetőjének a 20. század húszas éveiben felépített 125


Rimszki–Huzsvik családok kriptájába vitték át. Leszármazottai ma is élnek a városban, illetve Magyarország más településein, sőt a világ más országaiban is. F.: Stefanovic Dimitrije E: Autobiográfija Petra Rimskog 1800–1874 RISZTITS Lázár, dr. (Szentendre, 1881. febr. 21. – ?) Rendőrfőtanácsos. Középiskoláit és az egyetemet Budapesten végezte, államtudományi oklevelet szerzett. Ezután lépett a rendőrség kötelékébe, ahol előbb mint rendőrdíjnok szolgált, majd mint fordító és tolmács is dolgozott. 1905-ben a bűnügyi osztályra helyezték át. Részt vett az I. világháborúban, számos kitüntetés birtokosa. 1918-tól az eltűnési és öngyilkossági ügyosztályt vezette. 1921-ben megkapta a rendőr-tanácsosi kinevezést. Állandó cikkírója a tudományos sajtónak. Az öngyilkossági járvány leküzdésében eredményes tevékenységet fejtett ki. Több egyesület tagja. 1934ben nyugalomba vonult. F.: A magyar társadalom lexikonja; Dr. Gelencsér Gyula: Risztits Lázár emlékezete (Szentendrei Körkép, 1996. febr. 15.) RITTINGER Ferenc (Dunabogdány, 1879. szept. 30. – Szentendre, 1906. szept. 4.) Kereskedő. Losoncon kezdte a szakmát mint segéd, Szentendrén önállósította magát. Fűszer- és vaskereskedést nyitott. A Szentendrei Kerületi Kereskedők Testületének pénztárosává választották. A 20. század elején ő is adott ki városi képeslapot. Felesége, Follner Karol szentendrei születésű. F: Dietz Ferenc közlése; Üdvözlet Szentendréről! RÓNAY Kinga, (?, 1880 körül – ?) Festő. Péchy Henrik (l. ott) helyi orvos festészettel is foglalkozó felesége. 1926-ban az elsők között kapcsolódott be a városban alapított művésztelep életébe. Segített a telepieknek az itteni élet kialakításában, kiállításokat szervezett. 1901-ben szerepelt először képeivel a Nemzeti Szalonban. 1927-ben akvarell képeiből kiadott egy képeslap-sorozatot. 1936-ban Szamosi Soós Vilmos (l. 126

ott) szobrásszal együtt részt vett a telepieknek a városháza dísztermében rendezett kiállításán. 1939-ben a Nemzeti Szalonban a Szentendrei Festők Társasága tízéves jubileumi kiállítói között is jelen volt. Festményeit az itt élő családok szívesen vásárolták, illetve többeknek ő ajándékozta oda. Képein gyakran csak ez a szignó állt: festette Kynga. A festészet mellett ~ pártfogolta a városrendezést is. Egyike volt az 1913-ban alakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesület öt nőből álló választmányi póttagságának. Férje politikai nézetei miatt ~ nevét az 1945 után készített művészettörténeti könyvekben, tanulmányokban nem találjuk. F.: Egy évszázad krónikája; S. Nagy János: A szentendrei festő; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 191314; Pethő Németh Erika: Festette Kynga (Szentendre és Vidéke, 2004.); Üdvözlet Szentendréről!; dr. Kállay István közlése ROSENZWEIG Samu (20. sz.) Sörnagykereskedő. Az 1933-ban létesített Szentendrei Izraelita Kultúregyesület elnöke. A hatvan tagot számláló egyesületet annak beszüntetéséig, 1940. szeptember 28-ig vezette. F.: Kertész Péter: Cipőtalpbetét Tórából. Zsidósors Szentendrén (kézirat a szerző tulajdonában) ROZGONYI László (Budapest, 1894. márc. 5. – Budapest, 1948. jan. 16.) Festőművész. Művészeti tanulmányait 1913-ban Münchenben kezdte, majd 1919ben a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ahol Réti István növendéke volt. A húszas évek elejétől tagja volt a Képzőművészek és Iparművészek Egyesületének. A Szentendrei Festők Társaságának egyik alapítója, és haláláig tagja a szentendrei művésztelepnek.


1929-ben Rómában dolgozott a Collegium Hungaricumban. 1932-től rendszeresen szerepelt a KÚT és az ÚME kiállításain, de életében önálló kiállítása nem volt. F.: A Szentendrei Régi Művésztelep hetvenöt éve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Kántor Andor: Katalógus bevezető, Szentendre, Ferenczy Múzeum 1964; Tóth Antal: Katalógus bevezető, Szentendre, Ipszilon Galéria 1997 RÓZSA Géza (Budapest, 1897 – ?) Vendéglős. Négy középiskolai osztály és két kereskedelmi elvégzése utána a Hungária Szállóban tanulta a vendéglős ipart, 1915-ben szabadult fel. A háború alatt a szerb és olasz fronton harcolt. A háború után a Pannónia konyhafőnöke lett, majd az ipartestület ösztöndíjával hat évet külföldön töltött. A Gellértben, Balatonfüreden étkezdét vezetett. 1932-től üzemeltette szentendrei vendéglőjét. A vendéglősök és korcsmárosok országos egyesületének járási elnöke lett. F.: Duna menti nyaralóhelyek

SCHARTNER, később SZENTENDREY (l. ott) család Tagjai – anyai ágon a Schaffer – apai ágon a ~ család leszármazottai. A Schaffer család az 1700-as évek elején Elzász-Lotharingiából jött Magyarországra, és Budán, valamint Hidegkúton telepedtek le. Egyik ága az 1730-as évek elején jött át Szentendrére. A ~ család Bajorországból jött, és Óbudán települt le. Egy ága 1800-ban beházasodott Szentendrére. A két család ~ Ferenc és Schaffer Anna 1879-ben kötött házassága révén egyesült. Mindkét család férfi tagjai generációkon keresztül mészáros céhmesterek voltak, a Pest-Budai Céh tag-

jai, tisztségviselői. A szigorú céhszabályok szerint élték családi és társadalmi életüket. Mindegyik céhmesternek saját széke volt Pesten, Óbudán, Szentendrén és a járásban. Emellett szőlőbirtokaik, mezőgazdasági földjeik voltak, és sok állatot tartottak. Mint virilisták generációkon keresztül önkormányzati képviselőként szolgálták a várost. Ugyanakkor képviselői voltak a római katolikus egyházközség testületének és donátorai az egyháznak. A céhek megszűnése után (1872) egy ideig még folytatták a mesterségüket. SCHARTNER Ferenc (Szentendre, 1853 – Szentendre, 1934) Mészáros, az utolsó céhmester a családban. Virilista képviselő, tagja a római katolikus egyházközség képviselő-testületének, az utcák elnevezésével kijelölt felügyelő bizottságnak, a Szentendrei Takarékszövetkezet felügyelő bizottságának. Családi házuk a Dumtsa Jenő u. 10. szám alatt volt. Az itt született hét gyermek közül ~ Ágoston és ~ József az első világháborúban végrehajtott fegyvertény miatt vitézséget kapott. Emiatt kellett a német eredetű nevet magyarra változtatni. A család az 1700-as évek elejéig visszanyúló szentendrei gyökerei miatt vette fel a Szentendrey nevet, melyet a leányok nem, csak György testvérük vett még fel. F.: Bevilaqua Borsody Béla: A Budai és Pesti Mészáros Céhek ládáinak okirata 1270– 1872; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei; Szentendre, 1896–1914. Helytörténeti kiállítás, katalógus; Dóka Klára: Szentendre története; Szentkláray Ferenc közlése

127


SCHERNHARDT, 1934-től SZENTKLÁRAY (l. ott) család A 18. században Felső-Ausztriából érkeztek Szentendrére. A család leszármazottai pékek, szőlősgazdák, kereskedők, tanítók, közéleti szereplők, 250 éven át szolgálták a várost. A műemlék házak között számon tartott Fő tér 18. számú emeletes, ún. Schernhardt-házban laktak. 1934-ben Szentklárayra magyarosítottak. F.: Szentkláray Ferenc közlése SCHERNHARDT Leopold (Karolstadt, 1753 – Szentendre, 1828) Pékmester. 1774-ben házasságot kötött a tizenhét éves szentendrei hajadonnal, Rosalia Czach-hal. Házasságukból 11 gyermek született. F.: dr. Szentkláray Ferenc közlése SCHERNHARDT Ferenc (?, 1778. jan. 13. – ?) Pékmester. ~ Leopold (l. ott) fia. Tizenegyen voltak testvérek. Apja mesterségét ő vitte tovább. Első felesége Marija Gjurinak, akitől öt leánya született, második feleségétől, Rosalia Bogisitstól egy leány és öt fiú. F.: Szentkláray Ferenc közlése SCHERNHARDT János (?, 1815. dec. 20. – ?, 1876. szept. 2.) Városi bíró. Előbb Szentendre város szenátora, majd városbírója – judex oppidi – volt. 1848-ban Damjanich tábornokkal egyezséget kötött a vörös sipkások háborítatlan átvonulásáról. Kétszer nősült: Catherina Polakoviccsal, majd Milinkovics Annával kötött házasságot. F.: Szentkláray Ferenc közlése SCHERNHARDT János (?, 1862 – ?, 1936) Bíró. 1897-ben házasságot kötött a régi, elmagyarosodott szerb családból származó Valovics Helénnel (1877–1946). Gyermekeik: Szentkláray Emil (l. ott), ~ Olga, ~ János. A család később Nagykikindára költözött, ahol ~ a város bírája lett. 1920-ban magyarnak vallotta magát, ezért kiutasították Szerbiából. Visszaköltöztek Budapest128

re, ahol a Királyi Tábla bírájaként dolgozott. F.: Szentkláray Ferenc közlése SCHERNHARDT Márton (Szentendre, 1867. szept. 6. – ?, 1947) Kereskedő. Szőlője és gyümölcsöse volt Bubánban és Pismányban, a mai Szélkerék utca végén, szántóföldje a későbbi Papírgyár mellett. Boltját a Kossuth Lajos u. 34. szám alatt működtette. Felesége: Bőzinger Luczia Éva. F.: Dr. Szentkláray Ferenc közlése SCHINDLER Mátyás (19-20. sz.) Vendéglős. Vendéglője a Rákóczi u. 20. szám alatt működött. Egykor itt találkoztak, poharaztak, kártyáztak a Pilisszentlászlóról fával megrakott ökrösszekérrel érkező fuvarosok. De a városiak és az ideérkező, illetve innen továbbinduló turisták is szívesen tértek be a hangulatos vendéglőbe. Itt tartották a hagyományos farsangi batyubálokat. ~ -t csak Moci bácsiként ismerte a város. Testvérével, ~ Andrással együtt választmányi tagja volt a Szentendrei Keresztény Munkás Egyesületnek. F.: Dietz Ferenc: A Szentendrei Keresztény Munkás Egyesület (Új Szentendrei Hírlap, 2004. jún. 26.) SCHÖNERT Frigyes (20. sz.) Vállalkozó. Izbégen, a Gellért utcában lakott. Egy mechanikai üzemet szeretett volna benne nyitni, de nem járt sikerrel. Pénzét beleölte mindenféle gépekbe, de mindennel csődöt mondott. Ebben való elkeseredésében családját itthagyva kiment Amerikába. Egy év múlva hajójegyet küldött az egész családnak. Öt évvel később kerékpárgyára lett Amerikában. F.: Krachler Ágoston: Feljegyzéseim az 1900-as évekből (Fejezetek Izbég múltjából) SCHUBERT Ernő (Bácsfa, 1903. dec. 17. – Budapest, 1960. okt. 15.) Textiltervező, festőművész. 1938-ban mint a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja néhány hónapot töltött Szentendrén. Textilfestéssel is foglalkozott. 1945 után


politikai nyomásra került a régi művésztelepre, aminek egyik vezetője lesz. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet SCHWARCZ Vilmos (19-20. sz.) Kereskedő. A kereskedői pályára 1879-ben lépett. Mint segéd Eperjesen, Lőcsén, Iglón nagyobb cégeknél fejlesztette szaktudását. A háborúban az orosz fronton harcolt. Kézmű- és divatáru boltja a Fő téren, a mai könyvesbolt helyén állt. Boltja több, a 20. század elején kiadott városi képeslapon is jól látható. Egyiken tulajdonosként áll boltja előtt. Lakásuk a bolt fölött volt. Neve feleségéével együtt szerepel a Szentendréről 1944. július 9-én elhurcolt zsidó polgárok emléktábláján. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32 3. körz.; Pilishegyvidéki útmutató; A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma; Üdvözlet Szentendréről! SCHWARZENBRUNNER János (Eszék, 1822 – Szentendre, 1911. szept. 5.) Alszázados, hajóstiszt. A 44. gyalogezred nevelőintézetében végzett (1838–1844), majd közvitéz, 1845-től tizedes a 3. Ferdinánd huszárezredben. 1848 nyarán Délvidéken harcolt, októberben ezredével csatlakozott a magyar honvédsereghez. Ugyanitt november 7-én hadnagy, 1849. január 9-én főhadnagy, március 16-án alszázados a világosi fegyverletételig. 1849 januárjáig a déli, majd a főhadszíntéren, a III. hadtestben szolgált. A szabadságharc után besorozták az osztrák hadseregbe. 1884-ben hajóstiszt lett a Duna-Gőzhajózási Társaság alkalmazásában. Szentendrén halt meg, a szamárhegyi temetőben nyugszik felesége, Hamar Róza (1881–1956) mellett.

F.: Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai; Pethő Németh Erika: Századosból hajóstiszt (Pest Megyei Hírlap, 1988. júl. 28.) SERLY Lajos (Losonc, 1855. márc. 13. – New York, 1939. febr. 1.) Operett- és dalkomponista. 1881-ben már ismert zeneszerző. Legnépszerűbb zeneművei a pesti Népszínházhoz kapcsolódnak. 1897-ben teljes apai örökségét (61 000 Ft) befektette az óbudai Kisfaludy Színházba. A rengeteg akadály miatt vállalkozásába belebukott. Pénzét elvesztette, nyomorgott. Végül kiköltözött Szentendrére, mert itt olcsóbb volt a lakbér. A források szerint a Kert u. 7. szám alatti pici házban találtak otthonra. Magával hozta feleségét és két lányát, akik színészként léptek fel társulatában. A családot azonban itt is nyomasztották a pénzügyi gondok, ezért 1905-ben kivándoroltak Amerikába, ahol ~ -nek sok nehézség után 1914-ben sikerült egy magyar színtársulatot alakítania. Fia, ~ Zoltán szoros baráti kapcsolatba került Bartók Bélával, amikor ő is Amerikában tartózkodott. Bartók halála után ő hangszerelte brácsaversenyét és a III. zongoraverseny 17 ütemét. A Szentendrén élő Bartók-kutató, Denijs Dille évekig kapcsolatban állt a ~ családdal. F.: Onódi Béláné: Serly Lajos (Pest Megyei Hírlap Szentendre melléklete, 1960. okt. 26.); Denijs Dille közlése; Új magyar életrajzi lexikon V. SIMAY Ödön Boldizsár, dr. (Budapest, 1851. jan. 14. – Szentendre, 1897. dec. 14.) Jogász, író. Jogi diplomáját a Kecskeméti Református Jogi Akadémián szerezte. A jómódú ~ család az 1870-es években a fővárosból költözött Szentendrére. Az Anna-völgyben lévő szépen kiépített birtokukat később megvette tőlük a neves építész, Hauszmann 129


Alajos (l. ott). ~ szülei akarata ellenére nősült, ezért minden támogatást megvontak tőle. Kénytelen volt írnoki állást vállalni a városházán. A városban élő kései rokonai visszaemlékezése szerint vidám, bohém ember volt. Szerette a társaságot. Hamarosan írni kezdett. Írásait a fővárosi lapok közölték. Egyetlen elbeszéléskötete jelent meg Mécsvilágnál címen (1892). Könnyed, jó humorú íróegyéniségről tanúskodik a kötet is. A szamárhegyi református temetőben nyugszik. Unokaöccse, az állatszobrairól ismert ~ Imre (1874–1955) a Képzőművészeti Főiskola tanára, a Szentendrén élő Ábrányi Emil (l. ott) költő egyik közeli rokonát vette feleségül. Felesége: Lalics Ilona (1859–1932) Gyermekeik: Jovánka (Olga), Mojics Péter főjegyző felesége, Petronella, Dezsőfi Ferenc (l.ott) polgármester felesége, Mária, Györe Ödönné. F.: Györe Ödön: Átutazók voltak Szentendrén: a Simay család három generációja (Szentendre és Vidéke, 1997. aug. 22.); Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; dr. Györe Andorné közlése SIMKÓ András (20. sz.) Fűszerkereskedő. Boltja a század elején a Dumtsa Jenő u. 2. szám alatt működött. 1903-ban a Szentendre és Vidéke újságban így reklámozta magát: Legjobb a Simkó-féle pörkölt kávé. Egyik lányát Inotay Kálmán (l. ott) vette feleségül, és ő vezette tovább a boltot is. F.: Ürmös Lóránt: Rumburgi cérna és tölcsér nélküli beszélőgép – Híres üzletek és kereskedőcsaládok a századelőn (Szentendre és Vidéke, 1998. nov. 20.) SIMLESA Fülöp (? – ?, 1945) Gazdálkodó. Mint segítő, adakozó polgár él a helyiek emlékezetében. Feldíszített szekerén minden évben ő vitte a csobánkai szentkúthoz a búcsúsokat. Úrnapján virágokkal, zöld gallyakkal díszítette a templomot és a körmenet útvonalát. A szegényeknek gyakran adakozott. Sírja a szamárhegyi evangélikus temetőben található. F.: Dietz Ferenc közlése 130

SIMON Ernő (?, 1944. okt. 31. – ?, 1996. okt. 12.) Közegészségügyi felügyelő. 1969. szeptember 1-jétől dolgozott Szentendrén, a KÖJÁL-nál (ma ÁNTSZ). Nagy érdemei vannak a később országossá nőtt Szentendrei Egészségnevelési Napok megszervezésében. Munkáját – a kiállítások, konferenciák szervezését, a Dunakanyar üdülőiben tartott előadásait – 1976-ban az egészségügyi miniszter az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel jutalmazta. F.: Búcsú Simon Ernőtől (Szentendre és Vidéke, 1996. okt. 25.); Dietz Ferenc: Emlékezés Simon Ernőre (Egészségnevelés 1997. 1. sz.) SIMORJAI, korábban Schmidt Jenő (Budapest, 1875. szept. 4. – Szentendre, 1934) Hivatásos katona, tanár. A középiskola elvégzése után letette a tiszti vizsgát (1896), a hadtest-iskolát (1906). A pesti egyetemen bölcsészhallgató (1910–1912). Tanár a Gyalogsági Hadapród Iskolán (1910–1914), tanár, majd igazgató a Bocskai István Katonai Főreáliskolán (1920–1923). Ezredessé nevezték ki 1921-ben. Több kitüntetés birtokosa. Villának is emlegetett házukban (Kovács László u. 13.) az 1960-as években a zeneiskola kapott helyet. Jelenleg a Bárczi Gusztáv Általános Iskola működik benne. ~ hamvait a szamárhegyi evangélikus temető őrzi. Felesége: Tankovics Alice. F.: Hadtörténelmi Levéltár: 11555. VI. 20. SOLYMOSSY Olivér (Noszoly, 1914. ápr. 27. – Stockholm, 1986. jan. 30.) Színész, író, költő. 1938-39 között ösztöndíjas színész a kolozsvári színháznál, 1940ben a kolozsvári egyetemen tanári, 1948ban a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1940– 1950 között


tisztviselő a fővárosban, 1953–1955-ben az Állami Faluszínház tagja, majd klubvezető, művelődési ház igazgató, tanár Szentendrén (1959–1963). Itteni tanári évei alatt három gyermek-színdarabot mutatott be, illetve írt: A róka, medve és a favágó (1956), A csapda (1960), Mese a névmásokról (1961). A darabokat gyerek- és felnőtt szereplőkkel mutatta be – ő maga is szerepelt. 1962-ben megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. 1964-től Budapesten általános iskolai tanár, 1973-tól Svédországban élt. F.: Új magyar irodalmi lexikon 3.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén SOMLÓ Sándor (20. sz.) Vendéglős. A Bükkös-patak hídjánál, a Dumtsa Jenő u. sarkán 1925-ben nyitotta meg vendéglőjét. Szemközt Erzsébet kioszk néven kerthelyiséget üzemeltetett. Nemcsak a turistáknak, de a helyieknek is kedvelt helye volt. A vendéglőről a 20. század elején két képeslap is készült. A vállalkozó család több helyen is működtetett vendéglőt: felesége Duna-parton (a későbbi mozi helyén) lévő kifőzdéjének egyszerű, de jó és olcsó ebédjéről egyik könyvében Kassák Lajos és Vas István (l. ott) is megemlékezett. A városházán 1928-ban működtetett Városháza vendéglőjükben az asztalnál rádió és újság várta az ebédelni betérőket. ~ hatvan féle heti- és napilapot járatott, ami annak idején ritkaságnak számított. F.: Pethő Németh Erika: Kocsmák, vendéglők, kafanák (Pest Megyei Hírlap Szentendre melléklete, 1986. aug. 28.); Vas István: Miért vijjog a saskeselyű; Szánthó Imre: Somló néni kosztosai (Szentendrei pillanatok); Üdvözlet Szentendréről! SOMODI László (Tök, 1919. máj. 22. – Pomáz, 1995) Rajztanár. A kunszentmiklósi református gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert Budapesten a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1942-ben a „művészeti és mértani rajzok és a képzőművészetek elméleti ismereteinek” szaktanárává nyilvánították. A II. világháború alatt egy évig francia ha-

difogságban volt. A háború után tanár Kunszentmiklóson, majd a karcagi református gimnáziumban. Ezután tanár a pócsmegyeri (1948-1949), a pomázi (1949– 1967) általános iskolában, 1967-től haláláig a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Az iskola művészeti nevelése az ő idejében bontakozott ki. Szakfelügyelő, alkotó képzőművész volt. A Rajztanítás című módszertani lap szerkesztőbizottsági tagja. Rendszeresen publikált is a lapban. A Tankönyvkiadónál megjelent Művészeti vizuális nevelés című könyv egyik szerzője. Az iskolából kikerülő számos fiatal festő, iparművész és művészettörténész vallja őt mesterének. 2003. június 13-án a Móricz Zsigmond Gimnázium nevelőtestülete az egykori tanítványok műveinek kiállításával az iskolában megnyitotta a róla elnevezett emléktermet. F.: Őzi: Egy ember, aki csak adni tudott (Szentendre és Vidéke, 1999. máj. 21.); Horváth: A Tanító (Szentendre és Vidéke 2003. jún. 6.); Sz. R.: Laci bácsiról, immár véglegesen (Új Szentendrei Hírlap, 1995. jan. 21.) SOMOGYVÁRY Hetény, páter (Pesterzsébet, 1921 – Budapest, 1961) Ferences szerzetes, tanár. A Rákóczianumban kezdte tanulmányait, majd a 6. osztály elvégzése után jelentkezett a pécsi Szeráfin Kollégiumba. A cisztercieknél fejezte be a gimnáziumot. A Szent Ferenc rendbe 1940ben lépett be, pappá 1944-ben szentelték Egerben. A teológia elvégzése után Szegeden (ahol beiratkozott az egyetem történelem szakára) teljesített szolgálatot. Az 1947es szilveszteri beszéde miatt letartóztatták, két évet töltött a szegedi Csillag börtönben, utána Kistarcsára internálták három évre. Kiszabadulása után nevelőként dolgozott 131


Esztergomban, majd 1959-től Szentendrén, a Ferences Gimnáziumban történelem és hittan szakos tanárként. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 SÓNYI Oszkár (20. sz.) Gyáros. A Pannónia-telepen 1937-ben alapított Papírgyár vezérigazgatója. A város fellendülését várta a gyáralapítástól, és miután más eszköze nem volt, hogy e nemes tettet megköszönje, a gyárhoz vezető utat szerette volna elnevezni az alapítóról. Az utcanévadás azonban elmaradt. A gyár látványtervéről azonban megjelent egy képeslap. F.: Egy évszázad krónikája; Üdvözlet Szentendréről! SOÓS János, dr., Ányos atya (Garé, 1919. okt. 29. – Szécsény, 2005. szept. 13.) Római katolikus pap, tanár. 1940-ben lépett a ferences rendbe, 1946-ban pappá szentelték (Gyöngyös). Ezután több helyen működött hitoktatóként, káplánként (Salgótarján, Máriagyűd, Pécs). A rend feloszlatása után „civilként” kellett helytállnia. Elvégezte a gépésztechnikumot (1955), az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán tanári diplomát szerzett (1964), később szakács szakmunkásvizsgát tett (1983). Élete leghosszabb idejét Szentendrén, a Ferences Gimnázium tanáraként élte le (1963–1994) Részt vett a gimnázium építkezéseiben, szorgalmazta az iskola művészeti tárgyakkal való megtöltését, díszítését. A diákokkal végezte az iskolakert művelését, gondja volt az utcakép szépítésére. Nemcsak tantárgyát tanította, hanem emberségre, együttműködésre, szeretetre nevelte diákjait. Gondozta a számukra létrehozott Pro Skoladíjat. 1987-ben a város az ő kezdeményezésére nevezte el az iskola melletti kis térszerű részt a Visegrádon otthont talált Áprily Lajos költőről. Diákjaival rendszeresen részt vett a város kulturális rendezvényein, a Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesülettel együtt szorgalmazta és támogatta a város legrégibb templomának, a Templomdombon lévő plébániatemplom renoválását. Ő írta és szerkesztette a gimnáziumot bemutató 132

könyvet: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950–1990. 1989-ben a várostól megkapta a Szentendre Díszpolgára címet. Nyugdíjba vonulása után 1995-ben lelkészként dolgozott Mátraházán. Egész életét átfogta Szent Ferenc Naphimnusza. Diákjai gyakran meglátogatták itt is. Földi maradványait végakaratának megfelelően a mátraházai kápolna előtt helyezték örök nyugalomra. F.: Szentendrei arcképcsarnok I.; H. G.: Ányos atya elment (Új Szentendrei Hírlap, 1994. jún. 11.); In memoriam Ányos atya (Szentendre és Vidéke, 2005. szept. 23.) SOPRONI Sándor, dr. (Szentendre, 1926. nov. 21. – Budapest, 1995. nov. 20.) Régész. A Pázmány Péter Tudományegyetem és az ELTE (1946–1951) hallgatója volt. Rögtön az egyetem elvégzése után igazgató lett a szentendrei Ferenczy Múzeumban (1951–1961), majd tudományos munkatárs a Magyar Nemzeti Múzeumban (1961– 1988), docens az ELTE-n (1987–1992). Kutatási területe Pannónia római kori régészete. E témában számtalan könyvet írt magyar és német nyelven. Egyik szerzője az 1961–1977 között négy kiadást megért Szentendre című útikönyvnek. A Máté György által szerkesztett Szentendrei füzetek című sorozatban megjelent könyve, Szentendre a rómaiak korában (1987), a téma máig legjobb öszszefoglalója. Gyakran tartott népszerűsítő tudományos előadásokat. Nevéhez fűződik a híres budakalászi kocsimodell megtalálása, melyet a Nemzeti Múzeum őriz. F. Magyar és nemzetközi ki kicsoda; Új magyar életrajzi lexikon V. SRAMEK Endre (Nagyvárad, 1899 – ?) Motorkereskedő és cégtulajdonos. A felsőkereskedelmi iskolát Budapesten végezte,


Nagyváradon a hadapródiskolában műhelygyakornok. Az I. világháborúban a szerb és olasz fronton harcolt, az utóbbi helyen fogságba esett. 45%-os hadirokkantként dolgozott szentendrei üzemében, ahol motorok, átviteli és világítási berendezések, rádiók szerelését vállalta. F.: Duna menti nyaralóhelyek STARZSINSZKY László, dr. (Galambok, 1887 – Budapest, 1964) Jogász, Szentendre polgármestere. Középiskoláit Nagykanizsán végezte, a jogi diplomát a pécsi tudományegyetemen szerezte (1908). Emellett közigazgatási, mentő- és tűzoltótanfolyamot végzett Budapesten. Jegyző Csáktornyán (1908–1916), Szentendrén (1916–1924), ugyanitt polgármester (1924–1934). Két ízben is megválasztották. Nehéz gazdasági körülmények között vette át a város vezetését, de a lehetőségekhez mérten felvirágoztatta. Nevéhez fűződik a járásbíróság, a posta kialakítása, a főútvonalak kiépítése. A város határában ásatásokat végeztetett, összegyűjtötte a római kori emlékeket. Művészeket hívott a városba, elősegítette egy művésztelep kialakulását (1926). Ő is hozzájárult ahhoz, hogy a város nemcsak a magyar, de az egyetemes művészettörténet elismert színhelye lett. Több helyi egyesület elnöke, díszelnöke: Szent András Céh tb. elnök, MOVE Szentendrei Sportegylet, Önkéntes Tűzoltó Testület, a Rokkant- és a Turistaegyesület díszelnöke, a Kereskedői Testület patrónusa, a Szentendrei Festők Társaságának társelnöke. A Duna mellett, az Orbán-kereszthez közel villát épített családjának. 1945 után a házat és a telket államosították. Később az Országos Vízügyi Bemutató Központ működött benne (Ady E. u. 9-11.) F.: Pest megye Trianon után I.; Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; Pethő Németh Erika: Kié lesz a híres Starzsinszkyvilla? (Szentendre és Vidéke, 1991. ápr. 1.) STÉGER Xavér Ferenc (Szentendre, 1824. dec. 2. – Szentendre, 1911. márc. 1.) Operaénekes, tenorista. Eredetileg gyógyszerésznek készült. A pályáját a zágrábi

operatársulatnál kezdte Stazics néven (1846). A Nemzeti Színházban 1848. augusztus 19-én Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában a címszerepet énekelte. 1852-ig hőstenor szerepekben Európa több országában vendégszerepelt (Németország, Spanyolország, Itália, Anglia). Csaknem valamennyi Erkel-opera főszerepét elénekelte. Zsigrai Julianna: A Sugár úti palota című könyvében ír a zeneszerző és az énekes barátságáról. Erkel többször meg is látogatta Szentendrén ~ -t, aki 1874-ben pályájáról végleg visszavonulva, hazajött szülővárosába. Ha hosszú művészkaftánjában végigsétált a városon, a Duna-soriak, kereskedők, boltosok szívesen beinvitálták őt üzletükbe. Több jótékonysági cselekedet fűződik a nevéhez: időnként ebédet adott saját házában 15-20 szegény szentendreinek, karácsonykor édességgel, ruhával lepte meg a szegényebb gyerekeket. Hobbiból díszes kis kosárkákat készített, melyekből néhány darabot a Ferenczy Múzeum őriz. ~ háromkötetes naplója fontos kordokumentum. Hamvai a római katolikus kálvárián nyugszanak. 1958 óta utca is viseli a nevét. Szülőházában (Dumtsa Jenő u. 10.) 1978 óta a Barcsay Múzeum működik. F.: Zsigray Julianna: A Sugár úti palota; Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. aug. 16.); Szabó Sándor: Stéger Ferenc, az operaénekes (Studia Comitatensia 3.); Új magyar életrajzi lexikon V. STEIN Bernát (19-20. sz.) Kereskedő. Budapesten tett kereskedelmi érettségit. 1910–1921 között a Belügyminisztériumban tisztviselőként dolgozott. Építőanyagkereskedését, amivel ellátta a környék szükségleteit, 1925-ben alapította Szentendrén. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz. 133


STEINER János (Szentendre, 1889 – ?) Kárpitos és díszítőművész. Mesterségét a fővárosban tanulta, ahol 1906-ban szabadult fel, majd neves cégeknél tökéletesítette szaktudását. 50%-os rokkantként szerelt le az I. világháború után. 1918-ban műhelyt alapított Szentendrén. A korabeli kézműves tárlaton ezüstéremmel tüntették ki. A Dunakorzó 18. szám alatt lakott. Felesége: Gulyás Ilona. F.: A magyar ipar almanachja STIEGLER János, id. (Pozsony, 1878 – Szentendre, ?) Lakatosmester. Apja, ~ Kristóf és nagyapja, ~ András, valamint feleségének, Wieszt Erzsébetnek (1886–?) az apja is vincellérek voltak. ~ Pozsonyban árvaházban nevelkedett, majd Szentendrére került, ahol házasságot kötött Wieszt Erzsébettel. A családi foglakozás-tradíció ~ -sal megszakadt, mivel ő maga és öt fiúgyermeke különböző iparos mesterségeket tanultak ki. A szamárhegyi katolikus temetőben, ahol ő is nyugszik, van még olyan kovácsoltvas sírkereszt, ami az ő munkája. F.: Kisanyik Imréné, Stiegler Éva közlése STIEGLER Nándor (Szentendre, 1904. aug. 18. – Szentendre, 1952. nov. 16.) Szikvizes. Id. ~ János (l. ott) fia. A saját üzemében gyártott „harmatvízzel” és szikvizzel ő látta el a vendéglőket Szentendrén kívül is, egészen Visegrádig. F.: Kisanyik Imréné, Stiegler Éva közlése STIEGLER János, ifj. (Szentendre, 1906. jún. 8. – Szentendre, 1985. jún. 19.) Géplakatos, vasesztergályos, villanyszerelő, tapétázó, órás, aranyozó szakmákban szerzett képesítést és dolgozott. Id. ~ János (l. ott) fia. A szentendrei kőbányától művezetőként 134

ment nyugdíjba. Alapító tagja a szentendrei városi és a Cecília-kórusnak. Rendszeresen fellépett a katolikus legényegylet színjátszó csoportjában. Haláláig énekelt a Butéliás kórusban. F.: Kisanyik Imréné, Stiegler Éva közlése STIEGLER Károly (Szentendre, 1908 – Budapest, 1981) Pékmester. Id. ~ János (l. ott) fia. Kezdetben testvéreivel együtt apja mellett a szentendrei kőbányánál tanult és dolgozott. Ezt követően anyai nagybátyjánál, Wieszt Antalnál kitanulta a pékmesterséget. Budapestre költözött, és haláláig a Százados úti kenyérgyárban dolgozott. F.: Kisanyik Imréné, Stiegler Éva közlése STIEGLER Paula (Szentendre, 1910. jan. 22. – Szentendre, 1995. aug. 13.) Id. ~ János (l. ott) lánya. Pomázon Genszky Géza (l. ott) drogériájában tanult és dolgozott gyógyszerészsegédként. Később a Szentendrei Papírgyárban kapott munkát. Rendszeresen részt vett a szentendrei legényegylet színielőadásain. F.: Kisanyik Imréné, Stiegler Éva közlése STIEGLER Gyula (Szentendre, 1911. okt. 16. – Szentendre, 2003. dec. 20.) Asztalosmester. Id. ~ János (l. ott) fia. 1929-ben szabadult fel. 1933-ban önállósí-


totta magát. Főként épületasztalos munkára specializálta magát. Több helyi és környékbeli lakóház asztalosmunkái fűződnek a nevéhez. A szakmában elismert mester volt. A Duna-korzó 21. szám alatt lakott. F. : A magyar ipar; fia, Stiegler Gyula közlése STOCKER István (Szentendre, 1886 – Szentendre, 1968) Épület- és géplakatos mester. Iparát Szentendrén tanulta ki, majd Budapesten és Ausztriában dolgozott. 1920-ban önállósította magát. A II. világháború alatt ő tartotta karban a városban a közkutakat és biztosította az ivóvízellátást. Felesége: Vince Margit. F.: Duna menti nyaralóhelyek; unokája, dr. Nagy János közlése STOLTZ Dénesné Kisanyik Anna (Szentendre, 1916. márc. 14. – 2001. okt. 12.) Tanítónő. Diplomáját az esztergomi Tanítóképzőn szerezte. (1935). Később elvégezte a TIT országos idegenvezetői tanfolyamát. Pályáját a Római Katolikus Fiúiskolában kezdte (1936), majd tanított az Alkotmány úti, a BajcsyZsilinszky úti, a Rákóczi úti és az Izbégi Általános Iskolában (1945–1972). Előbb mint a leánykör (1935–1941), később mint a nyugdíjas klub vezetője szolgálta a helyi közösségeket. Közben idegenvezetőként kalauzolta a városba érkező magas rangú vendégeket. Publikációi jelentek meg pedagógiai szaklapokban és a Szent András Iskola évkönyvében (1996). Családja apai részről több száz éve kötődik a városhoz. Édesapja szamárhegyi vendéglője a 19. század elején a városban megtelepedett festők kedvelt találkozóhelye volt. A több száz éves családi ház (Bartók B. u. 3.) szőlőlugasos kis udva-

ra több magyar filmben szerepelt. Hamvai a szamárhegyi temető római katolikus részében családtagjai mellett pihennek. F.: Szentendrei arcképcsarnok I. STUMM, Johannes Christophorus (Aschaffenburg, Németország, 1765 – Szentendre, 1849. nov. 5.) Élelmezési biztos Bajorországban. Leányát, Klárát (1812–1851) Petzelt József (l. ott), a Haditanoda aligazgatója vette feleségül. Szentendrén a római katolikus kálvárián temették el őt is és lányát is. F.: Hrenkó Pál: Egy 1848-as hadmérnök szentendrei sírja nyomában (Dunakanyar, 1979/3.) SULYOK Kálmán, dr. (Tokaj, 1899. okt. 10. – ?) Ügyvéd. A középiskolát Nyíregyházán, az egyetemet Budapesten végezte. A diploma megszerzése után két évig tanulmányúton volt Németországban. Tanulmányai elvégzése után gyakornok Budapesten, a VIII. kerületi Járásbíróságon (1904–), ügyvéd Dunavecsén (1910–1917), adóügyi biztos Gyulán (1917–). 1924-ben ügyvéd Szentendrén. A Katolikus Népszövetség helyi szervezetének ügyésze, a Pilishegyvidéki Hírek főmunkatársa, a Pestkörnyéki Jogélet szerkesztőbizottsági tagja, a Nemzeti Újság cikkírója. Szentendrén, a Dumtsa Jenő u. 9. szám alatt lakott. F.: Keresztény magyar közéleti almanach II. SÜMEGHY, korábban Pfann József, dr. (Budapest, 1905. dec. 7. – Budapest, 1983. aug. 18.) Jogász. 1927ben Debrecenben elvégezte a Gazdasági Akadémiát, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. Tanulmányai befejez135


tével 1932–1935 között ügyvédjelölt Budapesten. 1936-ban önálló ügyvédi irodát nyitott. Ekkor költözhetett Szentendrére. A fiatal ügyvédgeneráció egyik ismert tagja. 1939-től a Szentendrei Járásbíróság mellett ügyészségi megbízott. 1941-től a vármegye tiszteletbeli főügyésze. 1949-től a Magyar Jogász Szövetség tagja. A Szentendrei Ügyvédi Munkaközösség tagja (1955–1960), majd a Pest Megyei Fémipari Vállalat Szentendrei Részlegénél jogtanácsos, belső ellenőr. A városi köztemetőben nyugszik. F.: Keresztény magyar közéleti almanach II. 833. p., dr. Sümeghy Józsefné közlése G. SZABÓ István (Tahitótfalu, 1878 – Szentendre, 1957. márc. 8.) Vendéglős. Eleinte gazdálkodással foglalkozott, majd 1929-ben Szentendre és Leányfalu határában Határcsárda néven vendéglőt nyitott. A forgalom javítása érdekében képeslapokon is reklámozta vállalkozását. Két képeslapon is jól látható a vendéglő, a vendégeket váró pincérek és a kerékpáron, motoron, autón érkező turisták, háttérben az öttagú cigányzenekarral. Fia, ~ József, aki hentes és mészáros volt, 1947-ben vette át a vendéglőt, és feleségével, Ritsmann Rozáliával együtt vezette. 1951-ben a vendéglőt a városi tanács „vendéglátóipari célra – változatlan név alatt – igénybe veszi.” A vendéglő, ismét magántulajdonban, ma is működik ugyanezen a néven. ~ és felesége, Szalai Eszter (1889–1974) a szamárhegyi református temetőben nyugszanak. F.: Duna menti nyaralóhelyek; Egy évszázad krónikája; Üdvözlet Szentendréről!; Dietz Ferenc közlése SZABÓ József (Edelény, 1895 – ?, 1974) Zöldségkereskedő. A Görög utcában volt üzlete. 1919-ben vöröskatona volt. Ő alakította meg Szentendrén a Kommunista Pártot. Később a budakalászi Klingernél és az Izbégen lévő kocsigyárban dolgozott. 1945 után újraalakította a pártot, majd a karhatalom századosa lett. Rendőr őrnagyként ment nyugdíjba. Több kitüntetést kapott: Szocialista Hazáért, Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, Tanácsköztársaság Emlék136

érem, Magyar Partizán Emlékérem, Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem. F.: Sz. R.: Muszkulusz Szabó (elfelejtett) históriája (Szentendre és Vidéke, 1988. dec.) SZABÓ Károly (19-20. sz.) Gazdász, vendéglős. Középiskoláit Kolozsváron és Nagyenyeden, a Gazdasági Akadémiát Kolozsmonostoron végezte. 1896ban szőlő- és borgazdasági tanfolyamot végzett. 1897-től 1920-ig a Magyar Királyi Magvizsgáló Állomásnál működött, majd vendéglős Szentendrén. Emellett szőlő- és borgazdasági tevékenységet fejtett ki, amiért kitüntetésben részesült. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye általános ismertetője és címtára 1931–32 32. körz. SZABÓ Sándor, dr. (Sarkadkeresztúr, 1940. júl. 29. – ?, 2003. jan. 8.) Tanár. Biológia-földrajz szakon végzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen (1963). 1980-ig a sarkadi gimnáziumban, majd ugyanettől az évtől a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanított. Első írásai (versek, novellák) egyetemista korában jelentek meg. Publikált a Békés Megyei Népújság, a Szentendre és Vidéke hasábjain. Tanulmányai jelentek meg a Biológiatanítás és Földrajztanítás című folyóiratokban. A városi köztemetőben nyugszik. F.: Szentendrei arcképcsarnok I. SZABÓNÉ Keresztény Laura (Miskolc, 1951. nov. 24. – Budapest, 2005. szeptember 8.) Könyvtáros. Pályakezdőként képesítés nélküli tanító, majd a miskolci megyei könyvtár munkatársa volt. A debreceni tanítóképzőben népművelő-könyvtáros diplomát szerzett 1974-ben, majd a nagykőrösi városi könyvtár igazgatója lett. 1976-ban házasságot kötött Szabó Sándor (l. ott) tanárral, 1977-ben megszületett gyermekük, Sándor. Pályázat útján került Szentendrére 1979ben. A megyei könyvtár módszertani osztályát vezette évekig, de egy súlyos betegség miatt rokkantnyugdíjas lett. Fokozatos


felépülése után félműszakos, majd hatórás munkakörben újra dolgozni kezdett a Pest Megyei Könyvtár fonotéka részlegében. Hirtelen haláláig aktív tagja volt az intézménynek. F.: A Pest Megyei Könyvtár adattára SZAKÁCS Péterné, Korodi Amália (Mezőtúr, ? – Szentendre, 1932) Kereskedő. Esztergomból került a városba 1917-ben. Háborús özvegyként 1925-ben trafikjogot kapott. A városban több helyen is volt trafikja, pl. a hajóállomásnál a Dunaparton. Szentendréről készített képeslapokat és olcsó könyveket is árusított. F.: lánya, Dietz Jánosné közlése; Üdvözlet Szentendréről! SZÁLAS Gyula, dr. (20. sz.) Orvos. Eredeti nevét, a Miskovits-ot a nyilasvezér, Szálasi Ferenc után változtatta meg. 1940-ben szélsőséges nézetei és hivatali visszaélések miatt a megyei főispán ~ -t szentendrei orvosi állásából felfüggesztette, amit a képviselő-testület tudomásul vett. Később ugyan visszahelyezték állásába, de 1946-ban a Népbíróság szabadságvesztésre ítélte. F.: Egy évszázad krónikája SZAMOS Mátyás, Szavits Mladen (Szentendre, 1918. okt. 1. – 2002. aug.) Cukrász. Auguszt József, a híres budai cukrászhoz került inasnak 16 évesen. Évek hosszú során, sok kísérletezéssel fejlesztette ki a később róla elnevezett Szamos marcipánt. A háború után állami cukrászdákban dolgozott, majd Pilisvörösváron letelepedve sikerült önállósítani magát. 1987-ben megnyitotta a pesti belváros egyik legszebb édességüzletét. Két fia, lánya, veje, unokái mind az ő mesterségét viszik tovább. Termékeik megtalálhatók az ország nagy szállodáiban, a bolthálózatokban. ~ idős korában családjával hazajött Szentendrére, a Bükkös-parti házába. 1994-ben a városban megtelepedett egy másik híres cukrász, az ugyancsak marcipánjairól és Puchbergből (Ausztria) is ismert Szabó Károly. A Dumtsa Jenő utcában nyitott

cukrászdája és Marcipán Múzeuma évekig szolgálta a várost és a turistákat. Majd 2003-ban egyesült a Szabó Marcipán és a Szamos Marcipán Kft. Az új cukrászdát Gality Vojiszláv, a szerb pópa áldotta meg. A többhelyiséges, emeletes épületben egy termet fenntartanak irodalmi és zenei estek, helyi rendezvények számára. F.: Bacher Iván: Szentendrei Szamos (Premier, 2003. szept.); Az andzsalok is vidzsázzák (Budapesti Nap, 2003. szept. 19.); D. Cs.: Szabó-Szamos fúzióból új cukrászda (Szentendre és Vidéke, 2003. ápr. 4.); Prohászka Tiborné: Búcsú Szamos Matyi bácsitól (Szentendre és Vidéke, 2002. aug. 9.) SZAMOSI SOÓS Vilmos (Kolozsvár, 1885. szept. 22. – Szentendre, 1972. márc. 7.) Szobrász, éremművész. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, majd Fadrusz János és Strobl Alajos mellett dolgozott. Az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos, a Képzőművészeti Főiskolán Radnai Béla növendéke. Főként emlékérméket és plaketteket készített. 1920 májusában költözött Szentendrére, a Kertész u. 5. szám alá, ahol haláláig élt. Budán, a Duna-parti királyi várkertsoron létesített szobrászműtermek közül az egyiket ő nyerte el pályázaton. Szentendrén csak kisebb plasztikákat készített, illetve egy portrészobrot. A művész jó barátságban volt az Izbégen élő Kállay családdal. Dr. Kállay László (l. ott) ügyvédről készített portréját ma is őrzi a család. Négy alkotása kötődik a városhoz. A művészetpártoló polgármester, Starzsinszky László (l. ott) villájának udvarán, a szökőkút mellett egy kecskegidát és egy teknősbékát ábrázoló szobra állt. 1968-ban, amikor a Rákóczi úti Általános 137


Iskola úttörőcsapata felvette a Jókai regénye által ismertté lett Ráby Mátyás (l. ott) nevét, elkészítette számukra a regényhős portréját. A városi köztemetőben felesége, Müller Karola sírját fehér márvány alkotása – Madonna a gyermekkel – őrzi. Egy másik portréját barátjának, Györe Ödönnek (l. ott) a szamárhegyi temetőben lévő sírkövéhez készítette. Mestere volt Holdas György és Gavrilovits Sándor kortárs művészeknek. F.: XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Pethő Németh Erika: Sírok és szobrok (Új Szentendrei Hírlap, 1992. okt. 31.); Szánthó Imre: Sírján szobra a jel (Szentendre és Vidéke, 1995. okt. 1.); dr. Kállay István közlése SZÁNTHÓ Imre (Budapest, 1925. szept. 21. – Budapest, 1998. ápr. 5.) Festőművész, grafikus. Négyévesen került a városba. Itt végezte az elemi iskolát és a gimnáziumot, ahol rajztanára Bánáti Sverák József (l. ott). Textilfestő, dekoratőr a Goldberger Textilnyomónál (1947–1985). Számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt: Nemzeti Szalon, Magyar Nemzeti Galéria, Szentendre, Omszk, Szófia, Bécs, Athén, Isztambul, Madrid. Önálló kiállításai: Dorog, Szeged, Vác, Szob, Nagykáta, Szigetszentmiklós, Budapest, Szentendre (Ferenczy Múzeum, Barcsay Iskola Galéria, Dalmát-ház, Brekeke Galéria – saját galériája). Díjai: Pest Megye Múzeumaiért Emlékplakett (1981), Pro Urbe Szentendre (1986), Szentendre Díszpolgára (posztumusz, 1998). Akvarelljein, tus- és ecsetrajzain, linómetszetein, grafikáin megelevenedik a templomokkal, girbe-gurba utcákkal teli, 20. század eleji kisváros. A festés mellett írt is. Harmincnyolc éven keresztül jelentek meg 138

cikkei, rajzai a helyi és országos lapokban (Pest Megyei Hírlap, Szentendre és Vidéke). Bennük feltűnnek a régi szentendrei festők, színészek, képet kapunk a város színes művészeti életéről. Önálló könyvei: Mesevárosom – Szentendre (1980), Szentendrei pillanatok, Írások egy komódfiókból (1994). Évtizedeken át aktív részt vállalt a város kulturális életében. 1951-ben ő szervezte meg az első Szentendrei Tárlatot. Az 1960-as évektől az idegenforgalmat és a Teátrumot segítve több mint 20 alkalmi bélyeget tervezett. Az ő munkája a Görög kancsó étterem cégére, és elkészítette belső falának képeit. „Szentendre festő-krónikásáról” számtalan újságcikk jelent meg, és egy tévéfilm is készült. Hamvai a városi köztemető díszsírhelyén pihennek. F.: Szentendrei arcképcsarnok I. SZÁNTÓ Konrád, dr. (Siklós, 1920. aug. 6. – Budapest, 1999. dec. 29.) Ferences szerzetes, tanár. 1950-ben el kellett hagynia a jászberényi rendházat, hogy elöljárói megbízásából tanári diplomát szerezzen. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen földrajz-történelem szakon vörös diplomával végzett 1954-ben. Első munkahelye a szentendrei Ferences Gimnázium volt. 1960-ban politikai nézetei miatt letartóztatták, és két évet börtönben töltött. A bírói végzés szerint nem mehetett vissza tanítani, ezért a Pasaréti úti rendház temetőkántora lett. A rend lehetőséget adott számára, hogy folytassa a Hittudományi Akadémiát. Egyházjogból ledoktorált, és újra taníthatott az esztergomi Hittudományi Főiskolán. Különböző egyházi levéltárakban kutatott. Tankönyveket és egyháztörténeti könyveket írt. Munkája legnagyobb eredménye a háromkötetes A katolikus egyház története


című könyve. Publikációi tíz kötetet is kitennének. A Margit körúti ferences templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990; dr. S. Nagy János: Pax et Bonum – Béke és Jóság, elhunyt prof. dr. Szántó Konrád ferences paptanár (Szentendre és Vidéke, 2000. jan. 14.) SZÁNTÓ Lajos (20. sz.) Sörnagykereskedő. A Munkácsy út 3. szám alatt lakott családjával. 1945-ben az Egyesült Államokba települt. Fia, a Budapesten élő ~ György 1997-ben elhatározta, hogy Szentendrén édesapja Hunyadi utcai szülőházában a Szentendréről elhurcolt zsidó polgárok emlékére kegyhelyet és imaházat létesít. Csak a kezdeti lépések megtételére volt ideje. Váratlan halála miatt terveit immár az unoka, ~ András valósította meg rokonainak, barátainak, ismerőseinek és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének támogatásával. A második világháború óta Magyarországon először Szentendrén épült zsidó imaház, amelyet 1998. május 17-én Schweitzer József főrabbi avatott fel. ~ és neje neve is olvasható az emlékház udvarának falán elhelyezett emléktáblán, amelyen a városból és környékéről 1944. július 9-én elhurcolt mintegy 250 zsidó polgár nevét örökítették meg. F.: Kertész Péter: Cipőtalpbetét – Tórából. Zsidósors Szentendrén (kézirat) SZÁNTÓ Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913. dec. 7. – Budapest, 1998. aug. 2.) Festőművész, Munkácsy-díjas (1958, 1971), érdemes művész (1973), Kossuth-díjas (1983), kiváló művész (1985). Az Iparművészeti Főiskola grafika szakán végzett (1932). A Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja (1934–). Az Európai Iskola keretében rendezte első kiállítását (1946). Önálló kiállításai: Csók Galéria (1963), Dürer-terem (1966), Műcsarnok (1970, 1977, gyűjteményes), Esztergom (1972), Szentendre (1974, 1978, 1982, 1993), Szombathely (1986, emlékmű-kiállítás). Férjével, Vas István (l. ott) költővel 1939-ben jött először Szentendrére. Később a már itt meg-

telepedett fiatal művészek között dolgozott. Különösen Vajda Lajos (l. ott) volt rá nagy hatással. 1956-ban nyaralót vásároltak a városban (Hold u. 8.), s ettől kezdve férje haláláig itt töltötték a nyarat. ~ a festés mellett írással és könyvillusztrálással is foglalkozott. Műveiben: Bálám szamara (önéletrajzi novelláskötet, 1982), Golgota (1986), Forradalmi szvit (írások, rajzok, 1989), Akt (emlékezések, 1994), Bálám szamara és a többiek (1997) többször írt a városról, itt élő, alkotó barátairól. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Szentendrei arcképcsarnok I. SZÁSZY István, dr. (Pócsmegyer, 1862. júl. 28. – Szentendre, 1927. febr. 23.) Orvos. Középiskoláit Vácott, az egyetemet Budapesten végezte. 1894-ben Óbecsére került községi orvosnak. 1923ban költözött Szentendrére. A Kossuth Lajos u. 2. szám alatt lakott. Nyugdíjasként is praktizált, és egészségtant tanított a polgári iskolában. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Barátja, dr. Horváth Ákos (l. ott) ügyvéd verseit zenésítette meg. Gyűjtötte a Bács és Pest megyei anekdotákat és azokat szellemes formában feldolgozta (Pest megyei anekdoták, 1908). Közöttük szentendrei témájú anekdoták is olvashatók. Írt verseket és nótaszövegeket. Feleségével, Péntek Matilddal (1867–1954) a szamárhegyi református temetőben nyugszanak. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Dr. Gelencsér Gyula: A doktor úr nótáit országszerte dalolták (Szentendre és Vidéke, 1997. jún. 1.) SZATHMÁRY Lajos (Marosvásárhely, 1867. ápr. 2. – Szentendre, 1939. júl. 20.) Színész, Farkas–Ratkó-díjas (1921). Pályá139


ját Kolozsváron kezdte 1884-ben. Áttelepülve Magyarországra a Budapesti Színház (1912–1914) és a Nemzeti Színház tagja volt (1914–1932). Hős- és jellemszerepeket játszott. A népszerű „Szatyi bácsi” az 1920-as években telepedett le Szentendrén feleségével, Szilágyi Etelkával és annak testvérével, Szilágyi Bertával. Mindketten az erdélyi színjátszás egykor jeles színésznői voltak. A régi művészteleppel szemben lévő háza (Bogdányi u. 60.) a pesti művészvilág kedves kirándulócélpontja volt. Híres vendégszeretete, kedves modora, vidámsága a művészvilág kedvencévé tette. A városban is segítette a művészeti életet. Több műkedvelő előadásnak ő volt a rendezője. A szamárhegyi református temetőben helyezték örök nyugalomra. A színész nevét 1958 óta utca őrzi a városban. F.: Magyar színházművészeti lexikon; Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. aug. 30.)

peslapja szerint festékboltja volt a Fő téren. F.: Üdvözlet Szentendréről!

SZAUTNER István (20. sz.) Cipész. Iparát Budapesten tanulta. 1928 óta önálló mester Szentendrén. Az I. világháborúban a 32. gyalogezred kötelékében orosz, olasz és román fronton harcolt. 1915-ben súlyosan megsebesült. Mint őrvezető szerelt le. Kitüntetései: vitézségi érem, Károlycsapatkereszt. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931–1932 3. körz.

SZELVÉNYI, korábban Schindler Imre (19. sz.) Főhadnagy. 1848-ban lemondott a lovagi rangról és ~ néven jelentkezett a magyar katonai parancsnokságon. A szabadságharc bukása után Haynau emberei elől sikerült elmenekülnie, és Szentendrén telepedett le, ahol kitanulta az asztalos mesterséget. F.: Fischer Jolán: Anziksz Szentendréről

SZAUTNER József (20. sz.) Vendéglős, hentes- és mészáros mester. Iparát a helybeli Farkas hentesmesternél tanulta ki. 1913-ban szabadult fel. Vállalkozása (Kossuth Lajos u. 13.), melyben 1930-ban öt alkalmazottat foglalkoztatott, a legjobb hírnévnek örvendett. Az ipartestület elnöke. 1915–1919-ig a 3. sz. vártüzéreknél szolgált, mint tizedes az orosz és olasz fronton küzdött. Vitézségi éremmel tüntették ki. F.: A magyar ipar SZÁVITS Sándor (19-20. sz.) Kereskedő. 1909-ben a Szentendrei Kerületi Kereskedők Testületének elnökévé választották. Pálfy János 1912-ben kiadott ké140

SZEBERÉNYI Lehel (Losonc, Szlovákia, 1921. jún. 19. – ?, 1998. ápr. 27.) Író, József Attila-díjas (1951, 1953, 1983). A Leányfalun (Móricz Zsigmond út 48.) élő írónak Szentendrén sok barátja, ismerőse volt. Több könyvét helyi művészek, pl. Balogh László, Szántó Piroska (l. ott) illusztrálták. Műveiben sok érdekes szentendrei lakost és történetet örökített meg: Farkasok évada – emberek emlékezete (1940–50-es évek), Rejtett szentélyek Szentendrén – Napsugár utca (1968), Jégvirágos panorámája a Pap-szigetnek – Emlékek völgye (1980), Tibike Tartaroszban (főhőse a szentendrei Killár Ferenc (l. ott). F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Szentendrei arcképcsarnok I.

SZELVÉNYI Imre, ifj. (19. sz.) Rendőrkapitány, városi tanácsnok Szentendrén. 28 esztendeig volt városi alkalmazott. A Római Katolikus Egyházközség világi elnöke (1878–1881). F.: Máté György: Fischer Jolán történetei (Szentendre és Vidéke, 2000. dec. 22.); Fischer Jolán: Anziksz Szentendréről; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992


SZENTENDREY Ágoston (Szentendre, 1882. aug. 26. – Nagykanizsa, 1970) Hivatásos katona, gyalogsági tábornok. Schartner Ferenc (l. ott) fia. A Nagyváradi Katonai Hadapródiskola befejezése után katonai szolgálatát 1902-ben kezdte. 1914-ben százados a 26. karlováci gyalogezredben. Itt vett részt az első világháború harcaiban. 1920-ban őrnaggyá, 1923-ban soron kívül alezredessé nevezték ki. Mint ezredes a Magyar Királyi 7. számú Zrínyi Miklós ezred parancsnoka. 1938. november 1-jével mint gyalogsági tábornok ment nyugdíjba. Érdemei elismeréséért 1927-ben a hadidíszítményes III. osztályú Vaskoronarend kardokkal lovagja. Az 1916-ban Rarancze Topontznál vívott harcban tanúsított magatartásáért 1931-ben a Mária Terézia Rend káptalanától a személyes vitézséget jutalmazó harctéri kitüntetést, a tiszti arany vitézséget kapta. Ez utóbbi eseményt Szentendre Város Képviselő-testülete mint a város szülöttének hazafias dicsőségét jegyzőkönyvbe örökítette meg (1932. január 16. jegyzőkönyv). Még hat másik érdemérem tulajdonosa, köztük az 1936-ban kapott Károly-csapatkereszt viselésére jogosult. F.: Magyarország Tiszti Cím- és Névtára 1939, 1941; A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a Testvérintézetek összefoglaló története 1830–1945; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; Vitézek albuma; dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin közlése SZENTENDREY György (Szentendre, 1886. ápr. 19. – Szentendre, ? nov. 13.) Számvevőségi főtanácsos. Schartner Ferenc (l. ott) fia. Középiskoláit Budapesten végezte. 1914 óta állt a város szolgálatában. Kezdetben pénztári ellenőr, majd pénztáros, 1926-tól főszámvevő. Mint számvevőségi főnök ment nyugdíjba. A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület, a Szentendrei Római Katolikus Egyházközség tagja. Ez utóbbinak számvevőként nyújtott segítséget. Az I. világháborúban a 32. gyalogezred kötelékében szolgált. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye álta-

lános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin közlése SZENTENDREY József (Szentendre, 1890. jan. 21. – Szentendre, 1962. dec. 30.) Miniszteri számvevő, főtanácsos. Schartner Ferenc (l. ott) fia. Középiskoláit a nagyrőcei kollégiumban végezte, felsőfokú számviteli ismereteit Budapesten szerezte. A Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztériumban 1914 elején kezdte szolgálatát miniszteri számtisztként. 1914-től 1918 végéig teljesített harctéri szolgálatot a szerb és orosz fronton. 1916-ban a Brusilov offenzívánál súlyosan megsebesült, ötvenszázalékos rokkant lett. 1917 végén csererokkantként hazaszállították. Fegyvertényei alapján a III. osztályú katonai érdemkeresztet a kardokkal és még három másik kitüntetést kapott. 1934-ben vitézzé avatták. Állami közigazgatási szolgálatát 1919-től 1945-ig, nyugdíjba vonulásáig folytatta a minisztériumban mint I. osztályfőtanácsos. 19371960 között a Szentendrei Római Katolikus Egyházközség világi elnöke volt. Sokat munkálkodott az egyházközségi gimnázium létrehozásán, amely 1935-től működött a városban. Az iskolák államosításakor (1948) az átadás jegyzőkönyvét mint világi elnök ő is aláírta. Két hét múlva a nyugdíját megvonták. Ezután az aquincumi harisnyagyárban dolgozott segédmunkásként, majd a helyi egészségházban kapott fűtői állást. Innen ment újra nyugdíjba 1958-ban. F.: Vitézek albuma; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz.; A Szentendrei Római Katolikus Egyházközség Képviselő-testületének jegyzőkönyve, 19/1959.; Családi iratok, dokumentumok és családfák alapján dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin közlése SZENTENDREY Gézáné, Ruzsom Borbála (Gyöngyöstarján, 1951. jún. 11. – Szentendre, 2000. szept. 19.) Köztisztviselő, irodavezető. Férje, ~ Géza ornitológus régi szentendrei családból származik. Szentendrén, a Ferences Gim141


náziumban érettségizett, majd elvégezte az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolát. A városi tanács munkatársaként a Rendezvény Iroda vezetője, a város anyakönyvvezetője, majd a közművelődési iroda vezetője. Húsz év alatt igen jelentős szerepet töltött be a város oktatási, közművelődési és sportéletének irányításában, összefogásában. Közreműködött a Szentendrei Teátrum és a különböző szentendrei kulturális programok összehangolásában. Segítségével szoros kapcsolat épült ki Szentendre és testvérvárosai között. 2000-ben Szentendre Város Önkormányzata posztumusz Szentendre Város Szolgálatáért kitüntetésben részesítette. Hamvai a városi köztemetőben nyugszanak. F.: In memoriam Szentendrey Gézáné (Szentendre és Vidéke, 2000. szept. 22.); Szentendrey Géza közlése SZENTIVÁNYI Jenő (Ercsi, 1909. júl. 18. – Budapest, 1986. szept. 8.) Író. Gyermekkorában a szünidő nagy részét Szentendrén (Bükköspart 80., ma János u. 1.) töltötte. Nagyanyja testvére a közeli Virág malomban lakott. Egyik ifjúsági regényében – Fehér csapat (1981) – az itt töltött mozgalmas és szép időket örökítette meg. A regényben szereplő személyek, utcák, városrészek részben megváltoztatott néven szerepelnek. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Pethő Németh Erika: A Fehér csapatról, Ma már nagyapák, nagymamák (Pest Megyei Hírlap, 1986. nov. 27.) SZENTKLÁRAY Emil, dr. (Nagykikinda, Szerbia, 1898. jún. 17. – ?, 1967) Polgármester, miniszteri osztálytanácsos. Schernhardt János (l. ott) fia. A család 1934-ig a Schernhardt nevet viselte (l. 142

ott). Anyai ágon a legrégibb magyar nemesi családokhoz tartozik. A középiskolát Nagykikindán végezte, a jogi diplomát Budapesten szerezte. 1920-ban kezdte meg a közszolgálatát a Munkásbiztosító Pénztárnál, később a Népjóléti- majd a Belügyminisztériumba került, ahol gyermekvédelemmel, árvasági ügyekkel foglalkozott, később Szentendre polgármestere. A II. világháború után B-listára került. Felesége: Mehlschmidt Rozália. F.: dr. Szentkláray Ferenc közlése SZENTKLÁRAY Márton (Szentendre, 1909. ápr. 22. – Budapest, 1969. márc. 25.) Okleveles népiskolai tanító. Schernhardt Márton (l. ott) fia. 1947-től a Szentendrei Római Katolikus Fiúiskolában, 1959-től az Izbégi Általános Iskolában tanított. A MABI főellenőre. Felesége: Zábránszky Hermin. F.: Keresztény Magyar Közéleti Almanach II.; Pethő Zsoltné Németh Erika: Százéves az izbégi iskola (1902–2002); Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992.; dr. Szenkláray Ferenc közlése SZEPESSY Barnabás, dr. (?, 1910 – ?, 1973) Orvos. 1957-től Szentendrén körzeti orvos. 1958–1972 között járási-városi főorvos. Mellékállásban a helyi szülőotthonban sok helyi és környékbeli gyermeket segített a világra. A városi és járási mozgó szakorvosi szolgálatban is dolgozott mint szülész-, nőgyógyász főorvos. A 18-as számú választókerület tanácstagja (1958). F.: Dietz Ferenc és Zólyomi Gáborné közlése SZÉPKUTHY Erzsébet Sarolta (Sátoraljaújhely, 1912 – Budapest, 1988) Irgalmas nővér. A tanítói oklevelet Kisvárdán, a matematika-fizika szakos tanári diplomát a szegedi tanítóképzőben szerezte. Mellékszaknak a kézimunkát vette fel. Tanár Székesfehérváron, Szentendrén a Ferences Gimnáziumban (1950–1967). Az induló gimnázium egyetlen nőtanára,


kezdetben a lányok felügyeletét bízták rá. 1963-tól, amikor bevezették a gimnáziumokban a politechnikai oktatást, női kézimunkát tanított. A magyar tájegységek különböző hímzéstechnikájával ismertette meg a diákokat. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 SZIGLIGETI Ede (Újpest, 1904. szept. 24. – Szentendre, 1977. máj. 17.) Órás és ékszerész mester. Újpesten végezte iskoláit, és szerezte meg a szakképzettségét. Az 1920-as évek közepén Párizsba ment tökéletesíteni szakmai tudását. Öt év múlva jött haza, és egy budapesti belvárosi boltban dolgozott. 1937-ben feleségül vette a szentendrei születésű Szulovszky Katalint. 1944ben Szentendrére költöztek. Órás műhelyét a Bauer Ignác-féle (l. ott) pékség épületében nyitotta meg a Bogdányi és Alkotmány utca sarkán. Innen költözött át a Görög u. 1. szám alá. Évekig volt a helyi Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ) elnöke. Ő javította a plébániatemplom toronyóráját. Francia és német nyelvtudását hasznosítva szívesen kalauzolta a városba érkező turistákat. 1976-ban fiának, ~ Endrének adta át műhelyét. F.: Kiss Istvánné Szigligeti Erzsébet közlése; Egy régi fénykép nyomában (Új Szentendrei Hírlap 1998. aug. 24.) SZIKRA Ferenc, páter (Szabadka, 1918 – Budapest, 1974. júl. 20.) Ferences szerzetes. A teológiát Zágrábban és Franciaországban végezte. A Délvidék visszacsatolása után átlépett a kapisztránus provinciába. Gyöngyösön fejezte be a teológiát. A háború befejezése után Magyarországon maradt. Megszerezte az orosz (Budapest, Lenin Intézet) és a francia tanári diplomát (ELTE). Lelkipásztor Baján, majd tanár a szentendrei Ferences Gimnáziumban (1950–1974), igazgatóhelyettes ugyanitt (1964–). Emlékére egyik volt diákja, az Amerikában élő Hubbauer Fülöp 1983-ban ~ -díj néven alapítványt tett, amit az a diák kaphat meg a diákok titkos szavazata alapján, aki a négy év alatt önművelésben, segí-

tőkészségben, barátságban, vallásosságban példamutató volt. F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 SZIKSZAY Sándor, dr. (Kunszentmiklós, 1866. máj. 9. – ?) Ügyvéd, táblabíró, kormányfőtanácsos. 1887-ben lépett a bírói pályára és 1921ben mint ítélőtábla-bíró ment nyugdíjba. Valószínűleg ekkor költözött Szentendrére, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott. A pesti református egyházmegye táblabírája, a szentendrei református egyház főgondnoka, Pest vármegye és Szentendre főügyésze, a Pomázi Egységes Párt elnöke. Szentendre képviselő-testületének tagja. Értékes közéleti működésének elismeréséül 1925-ben kormányfőtanácsossá nevezték ki. Villáját 1975-ben bölcsődévé alakították át, jelenleg a Mentálhigiénés Központ működik benne (Dunakanyar krt. 24.) F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32 3. körz.; Egy évszázad krónikája SZILÁGYI Berta, Schotter Kamillóné (Zilah, 1857 – Szentendre, 1946. júl. 6.) Színésznő. Húgával együtt sógora, a színész Szathmáry Lajos (l. ott) Bogdányi út 60. szám alatti házában lakott. A szamárhegyi református temetőben nyugszik. Kérése szerint sírjára neve nem került fel, csupán a Béke szó. F: Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. szept. 13.) SZILÁGYI Etel, Szathmáry Lajosné (Zilah, 1865 – Szentendre, 1944. jan. 7.) Színésznő. Pályáját 1885 tavaszán kezdte Homokaynál, még az évben Hevesy József szerződtette szende és énekes szerepkörben, később mint operett- és népszínműénekes, majd komika szerepelt. Színész férjével, Szathmáry Lajossal (l. ott) költöztek a városba, a Bogdányi utca 60. szám alá. Hamvait férjével együtt a szamárhegyi református temető őrzi. F.: Pethő Németh Erika: Thália papjai 143


Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. szept. 13.) SZINNA Ferenc, dr. (?, 1911. okt. 3. – ?, 1968. szept.) Orvos. Diplomáját 1937-ben szerezte. Szentendrére 1953-ban került. A városi rendelőintézet igazgató főorvosa volt. Felesége a városi gyermekkönyvtárat vezette. F.: Dietz Ferenc közlése SZLÁVIK Ferenc, dr. (Szentendre, 1873 – ?) Gyermekorvos, egészségügyi főtanácsos. A budapesti Ferenc József Tudományegyetemen 1898-ban szerzett diplomát. Orvos a régi Szent János Kórházban, gyermekorvos az új Szent János Kórházban, rendelővezető főorvos az OTI-ban. Az I. világháborúban ezredorvos, 1931-től egészségügyi főtanácsos. Több háborús kitüntetést kapott. F.: Magyar legújabb kor lexikona SZOBOTKA Imre (Zalaegerszeg, 1890. szept. 3. – Budapest, 1961. máj. 24.) Festőművész, Munkácsy-díjas. Korai, kubista jellegű képei után derűs színharmóniájú tájképeket festett. Szentendrére Kmetty János (l. ott) ismeretsége révén jutott (1934). Bár csupán egyetlen nyarat töltött a városban, néhány jelentős képet festett itt (Szentendrei piac, Szentendrei Duna-part). Később Szőnyi mellett Zebegényben dolgozott. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon I–III.; Ferenczy Múzeum adattára; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet SZOFRICS Pál (Szentendre, 1857. aug. 23. – Belgrád, 1924) Tanár. Az egyetemet Pesten végezte, majd évekig Szentendrén tanított. A család házát, a Szofrity-házat (Alkotmány u. 5.) emléktábla jelöli, és a műemlék jellegű házak között tartják számon. ~ az 1900-as évek elején Szerbiába költözött, Loznicában, Nišben, Belgrádban tanított. Nyarait azonban általában Szentendrén töltötte. A tanítás mellett – főleg néprajzi és történelmi témában – írással is foglalkozott, de műfordítói és 144

irodalmi munkássága is jelentős. 1903-ban Nišben adta ki a Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből című könyvét szerb nyelven. 1958-ban a Vasúti villasorból nyíló egyik utcát róla nevezték el. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Milosevics Péter: A szerb irodalom története; Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti; Holler Miklós: Szentendre SZOMBATHY Béla (Tiszapéterfalva, 1884. jan. 22. – Szentendre, 1941. jan. 13.) Tanár, iskolaigazgató. Középiskoláit Debrecenben, a gazdasági tanfolyamot és a tanárképzőt Budapesten végezte. A Szentendre Polgári Fiú- és Leányiskola tanítója (1911–), majd ugyanitt igazgató (1913–). Tagja 1928-ban a városi képviselő-testületnek, a városi pénzügyi bizottságnak, a népművelési bizottságnak. A pesti református egyházmegye polgári iskoláinak egyházmegyei képviselője, egyháztanácsos. A szamárhegyi református temetőben felesége, Jankó Zsófia (1883–1965) mellett nyugszik. F.: A magyar társadalom lexikonja; Egy évszázad krónikája SZOMBATHY Viktor (Rimaszombat/ Rimaskova Sobota, Szlovákia, 1902. ápr. 8. – Budapest, 1987. aug. 12.) Író, műfordító. Budapesten bölcsészhallgató. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület titkára, a komáromi Jókai Egyesület főtitkára, a múzeum igazgatója. 1938–43 között a Széchenyi Magyar Kultúregyesület főtitkára. Főként ifjúsági regényeket és útirajzokat írt. Az 1920-as évektől gyakran járt ki Szentendrére. Helyi témájú előadásokat tartott, segített a helytörténeti kutatóknak, neves vendégeket kalauzolt a városban (pl. Robert Graves író). Egyik szerzője volt a négy kiadást megért Szentendre című útikönyvnek. F.: Szentendre az idegenforgalmi propaganda tükrében (Szentendrei Műsor, 1982, ápr.); Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén


SZŐKE Lajos (Pest, 1869 – Budapest, 1957. dec. 27.) Színész. Kovácsmester apja akarata ellenére beállt vándorszínésznek Krecsányi Ignác társulatához. Hosszú vidéki pályafutása alatt játszott Kassán, Szabadkán, Egerben, Sopronban. 1900ban Ditrói Mór szerződtette a régi Nemzeti Színházhoz. 1905-ben már megkapta a Farkas–Ratkódíjat, amit a társulat titkos szavazással ítélt oda. 1930-ig maradt a Nemzeti Színház színésze. Még 1928-ban házat vett magának Szentendrén (Pannónia u. 10.). A kedves, alacsony, mindig kalapot viselő öregúrra sokáig emlékeztek a városban. Mint a legényegylet tagja, gyakran segített a színielőadások rendezésében. Unokája, Szánthó Imre (l. ott) festőművész számos cikkben megemlékezett róla és művészbarátairól. Szentendrén helyezték örök nyugalomba, akkor még a HÉV-állomásnál lévő ún. alsó temetőben. Hamvait később átvitték a városi köztemetőbe. Mellette nyugszik felesége, Jablonszky Gizella és leánya, Szánthó Árpádné. ~ nevét 1958 óta utca őrzi a városban. F.: Szánthó Imre: Mindkét lebontott Nemzeti Színház színésze volt (Szentendre és Vidéke, 1997. jan. 24.); Szánthó Imre: Szentendrei pillanatok; Pethő Németh Erika: A tiszteletbeli prímás (Szentendre és Vidéke, 1989. júl. 1.) SZÖSZ Jenő (?, 1917 – ?, 2001. dec.) Festőművész, tanár. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Burckhardt Rezső tanítványa. Felesége, Gallasz Magdolna festő. A szintén tehetséges Rudnay-növendék 1943-ban a szentendrei református polgáriba került tanítani, az államosítás után (1948) a Bajcsy-Zsilinszky úti leányiskolában folytatta a munkát. ~ a Rákóczi úti,

akkor még fiúiskolában kapott állást. Kezük alól sorra kerültek ki a művészetet szerető diákok. Közöttük többeket máig a művészethez köt munkájuk: Czweiber Ferenc festőrestaurátor, Páljános Ervin szobrász, Szmetana Ágnes üveg iparművész, Sziráky Ágnes festő, Vincze Ottó festő. ~ különösen az akvarellezést szerette, olajképekre nem telt neki. 1960-tól rendszeresen jelentek meg rajzai a Pest Megyei Hírlapban. 1959-től feleségével együtt részt vett a Szentendrei Tárlatokon Bánovszky Miklós (l. ott), Deli Antal (l. ott), Deim Pál, Remsey Iván, Szánthó Imre (l. ott) festőművészek mellett. Tisztelői, tanítványai 2002-ben megrendezték a posztumusz kiállítását. 2003. október 10-én egykori iskolája falán emléktáblát avattak a tiszteletére. A táblát egyik tanítványa, Páljános Ervin készítette. Bánáti Sverák József (l. ott) mellett ő a második művésztanár, akiről ily módon is megemlékeztek a tanítványok és kollégák. F.: Őzi : „Az Évszakoktól” az aranydiplomáig (Szentendre és Vidéke, 2001. okt. 26.); Sutyi: Szösz Jenő emlékére (Szentendre és Vidéke, 2002. jan. 16.); Molnár Bertalan: Szösz Jenő emlékére (Szentendre és Vidéke, 2003. okt. 17.) SZTANKOVICS Stefan (Sremski Karlovci, 1788. jún. 24. – Sremski Karlovci, 1841. júl. 31.) Szerb ortodox püspök (1829–1834), érsek 1837-től. A pesti egyetemen filozófiát tanult, és már korán tekintélyes professzor lett Karlócán. Előbb bácskai püspök, majd 1837-ben mitropolitának (érseknek) választották meg Karlócán. Budai püspöksége idején, amikor Szentendre is hozzá tartozott, festette meg portréját Anton Einsl ismert udvari festő, aki József nádor udvartartásán 145


kívül több más jelentős kortársról készített portrét, köztük Széchenyi grófról. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Sava, episkop šumadijski, Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka; O. Mikić, Arhijerejski portreti u dvoru episkopa budimskih u Sentandreji, Sentandrejski zbornik SZTANKOVICS Miloslav (19-20. sz.) Szűcsmester. Szentendre-Izbégen a Schönert-féle házban (Gellért u. 1.) a 20. század elején egy szőrmekikészítő üzemet működtetett. Az itt készült bekecseket, bundákat, kucsmákat az I. világháború idején a frontra szállították. F.: Krachler Ágoston: Feljegyzéseim az 1900as évekből (Fejezetek Izbég múltjából) SZTANKOVICS Rezső (Brodarac, 1921 – Szentendre, 1999. ápr. 10.) Szerb kántor, egyházközségi elnök. Édesanyja magyar (szentendrei), édesapja szerb volt. ~ Szerbiában született, de három évesen, apja halála után édesanyjával Szentendrére költözött. Itt járt a szerb elemi iskolába, de mivel segíteni kellett a családot, nem tanult tovább. Előbb pékinas, majd a szerb püspökségen inas. Később textilgyári munkás, kézbesítő a postán. 1945 után gépkocsivezető. Dolgozott a TEFU-nál. 1956ban került a városi mentőállomáshoz, ahol garázsmester, műszaki vezető lett. 1975ben leszázalékolták. ~, vagy ahogy mindenki szólította, Rádó aktív részese volt a város közéletének. Az önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke, a Horgász Egyesület vezetőségi tagja, önkéntes rendőr, a Hazafias Népfront elnökségének tagja. A szentendrei szerb közösség egyik legismertebb személye, aki szinte „része volt Szentendrének”. Öszszefogta a délszláv nemzetiségeket, őrizte hagyományaikat. A Szerb Kulturális Egyesület kórusának oszlopos tagja, a szerb püspöki székesegyház kántora. A szentendrei szerb ortodox egyházközség elnöke. 1980ban tevékenységét Pro Urbe-díjjal ismerte el a város. F.: Gondosan őrzi a hagyományokat (Pest Megyei Hírlap Szentendre melléklete, 146

1980. ápr. 12.); Gálity Vojiszláv: Meghalt Sztankovics Rádó (Szentendre és Vidéke, 1999. ápr. 16.) SZTOJKOVICS Arzén (Mokrinjac, 1804. okt. 28. – Szentendre, 1892. márc. 29.) Szerb ortodox püspök (1853–1892). A tanítóképzőt Zomboron, a teológiát Versecen végezte. Szegeden és Pesten filozófiát hallgatott. A rakovaci kolostorban protoszingyel, 1839-ben arhimandrita, 1845-től a görgetegi kolostor arhimandritája. 1852. nov. 10-én választották budai püspökké. 1853. ápr. 28án Sremski Karlovciban szentelte fel Josip Rajacics pátriárka. Mint budai püspök a 19. század második felében négy évtizedet töltött Szentendrén, ahol a régi püspöki rezidenciában gazdag könyvtárat hozott létre. A szentendrei székesegyház felújítása, sok értékes istentiszteleti tárgy készíttetése során alaposan megismerte a korabeli művészeti viszonyokat. Így portréjának megfestéséhez tehetséges mestert választott, aki a születőben lévő akadémikus realizmus szellemében ábrázolta őt. Hamvai Szentendrén, a Belgrád templom kriptájában nyugszanak. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; Šumadijski, Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka SZULY Angela (Budapest, 1899. szept. 6. – Budapest, 1976. júl. 3.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványa. 1922–24-ben a pécsi művésztelepen dolgozott. Ennek megszűnte után Nagybányán, Miskolcon, majd 1930tól újra Szentendrén keresett impulzusokat a művészi alkotásokhoz. Egy időben nyaranta a Zenta utcában bérelt szobát, rendszeres kiállítója volt a szentendrei festők kollektív tárlatainak. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Tóth Antal: A Szentendrei Régi Művésztelep (Művészet, 1972/9.) SZULYOVSZKY Sándor (20. sz.) Vasmunkás. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején egy hónapig a szentendrei munkástanács egyik elnöke. A bukás után hatévi


fegyházra ítélték, amit Vácott ült le. Ott is halt meg. F.: Egy évszázad krónikája; Horváth Levente: Az őszirózsás forradalom Szentendrén SZÜCS Gábor László, dr. (Szentendre, 1895. febr. 5. – Budapest, 1981. dec. 16.) Jogász. A Magyar Kúria tanácselnöke. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1922ben avatták doktorrá. Járásbíró (1927–), törvényszéki tanácselnök (1943–), a Magyar Kúria tanácselnöke. 1949-ben nyugdíjazták, 1954-ig alkalmi fizikai munkákból élt. F.: Magyar életrajzi lexikon 1978–1991 SZŰCS József (Pomáz, 1894. jan. 29. – Szentendre, 1973. dec. 8.) Szőlőnemesítő. Apja uradalmi cseléd Pomázon. ~ 1925-ben nehezen összegyűjtött pénzéből Szentendre külső területén, Izbégen, a Kőhegy oldalán szőlőnemesítésbe kezdett. Kísérleteire a Szőlészeti Kutató Intézet is felfigyelt, és 1963-tól a földjét kísérleti teleppé nyilvánították. Az általa nemesített szőlők: Izbégi Katika, Izbégi muskotály, Izbégi Piroska, Kőhegyi muskotály, Kőhegyi zamatos, Szentendre szépe stb. messze földön ismertté váltak. 1965-ben hosszú évek alatt szerzett tapasztalatairól könyvet is írt A szőlő növényvédelme címen. Nemesítő munkájáért Kossuth-díjra is előterjesztették, de azt már nem érhette meg. Hetvenkilenc éves korában szőlői közül vitte el a halál. Unokája folytatja a szőlőnemesítést. ~ nevét 1991-től utcanév is őrzi Izbégen. F.: Mészáros Józsefné Szűcs Éva: Szűcs József szőlőnemesítő élete és munkássága, 1894–1973 (Szentendrei Műsor, 1981. január)

SZŰK Ödön, dr. (Nagyvárad, 1912. jún. 17. – Szentendre, 1995. márc. 18.) Jogász, történész. Édesapja postaigazgató. Jogi egyetemet és postatisztképző iskolát végzett. Fiatalon Debrecenben nevelkedett, majd felnőttként visszakerült Erdélybe. 1940 és 1944 között postatiszviselőként járta a vidéket: a Szatmárt, a Szilágyságot, a Maros-Torda vidékét. Országjárásáról naplót vezetett, és tudósította az Erdélyi Múzeum Egyesületet. Az ő feljegyzéseit dolgozta fel Nyírő József Néma küzdelem című regényében. 1953-ban feleségével, Tóth Mária Vilma tanítónővel és gyerekeikkel Szentendrén telepedett le. Házuk az akkor még kiépítetlen Pismányban, a Barackos u. 111. szám alatt állt. Ő harcolta ki e városrész első rendezési tervének elkészítését, amelynek következtében kiépült az út, megindult az első buszjárat, vizet és villanyt is kaptak. ~ gyorsan beilleszkedett a város életébe. Jogászként védte a helyi nehéz sorsú gyerekeket. Egy ilyen tárgyalásra bevitte Móricz Virág (l. ott) írónőt is, aki itteni tapasztalatait használta fel Hiába című regénye bírósági jelenetének megírásában. Írásai a Pest Megyei Hírlapban jelentek meg. Nyugdíjasként virágot és gyümölcsöt árult. Nem a pénz miatt, csakhogy ne szakadjon ki a közösségből. Az Erdélyből magával hozott és féltve őrzött kéziratából 1992-ben megjelent a Szórványsors Történelmünk elfelejtett szelete című könyv. Hiánypótló munkáját nagy elismerés követte. Hamvait a városi köztemető őrzi. F.: GSZM: Megjelent a Szórványsors (Kisalföld, 1992. szept. 14.); Dr. Károly István: Ödire emlékezve, dr. Szűk Ödön halálára (Szentendre és Vidéke, 1995. máj. 1.); Medvigy Endre: Kós Károly művészete (Kossuth Rádió, 2004. nov. 15.); Szűk Mária közlése 147


SZVOBODA Ferenc (Szentendre, 1914 – Szentendre, 1990) Vas- és fémesztergályos, géplakatos mester. Szakmáját Újpesten, Sonnenfeld Imre esztergályos mester műhelyében tanulta, ahol még évekig dolgozott. 1941-ben szülei alsóizbégi házában az istálló helyén alakította ki mechanikai üzemét. Tevékenységét a város polgármestere, dr. Dezsőfi Ferenc (l. ott) 1946ban egy elismerő levélben így értékelte: „Az üzem tulajdonosa az üzemet saját szorgalmából, idegen tőke igénybevétele nélkül létesítette. Minden magasabb előképzettség nélkül, kizárólag saját szorgalmából, önképzés útján jutott el a mai üzemig, mely jelenleg 26 munkást foglalkoztat. Az üzem ma is egyszerű parasztházban működik, ezzel szemben gyárt hidraulikus olajsajtolót, szalagfűrészeket, vas- és fémipari gépeket. Több, általa gyártott gépen saját találmányú újításokat és módosításokat alkalmazott, nagyobb mennyiségű, kisebb szerszámokat a helyi újjáépítéshez szállított.” Számtalan szentendrei fiú tanulta nála a szakmát, a mai napig nagy tisztelettel emlékeznek rá. Műhelyét 1949-ben államosították, a gépeket leszerelték, mindent elvettek tőle. A munkát állami vállalatban, a közeli kocsigyárban művezetőként folytatta tovább, ahol több újítás fűződik a nevéhez. Szaktudása elismeréseként több kitüntetést kapott, országos elismerésben is részesült. Többek között a Könnyűipar Kiváló Dolgozója lett. Rövid ideig társadalmi munkában tanácstagként segítette lakókörnyezetét. Évekig javította Szentendrén és a környező falvak pékségeiben a sütőipari gépeket. Emellett saját műhelyében kisiparosként továbbra is gyártott szerszámgépeket. 1968ban, amikor a gőzmozdony generáljavításához új technológiai módszert vezettek be, 148

országos felhívást intéztek az üzemekhez, kisiparosokhoz egy fonalkeresztes optikai mérőműszer megalkotására, amit az országban egyedül ~ tudott elkészíteni. F.: Varga Nándor: Országos felhívás – egyetlen vállalkozó (Kisiparos Újság, 1968. jún. 6.); H. G. Iparos dinasztiák (Új Szentendrei Hírlap, 1993. febr. 20.) TÁBOR Frigyes (Budapest, 1904. jún. 17. – ?, 1982. márc. 8.) Zongoratanár. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Nem tudni pontosan, mikor került a városba. Szentendrei születésű feleségével, Pálfy Saroltával a Kucsera Ferenc utcában laktak. Német László (l. ott) kanonok idejében hosszú ideig orgonált a templomban. Az egyházközség első férfi kórusát, a dalárdát vezette. Ez volt a későbbi Cecília kórus elődje. Emellett zongoraórákat adott a városban, mivel akkor még nem volt zeneiskola. 1945 után mint hivatalnok dolgozott a polgármesteri hivatalban, majd a városi tanácson. F.: Tábor Erzsébet közlése TÁLOS Lajos (Révkomárom, 1870-es évek – ?) Vendéglős. Felvidékről települt át Szentendrére. A belvárosban, a Bükkös-parton nyitotta meg vendéglőjét, amely az államosításig (1949) működött. F.: Herczog Jánosné közlése TAMÁS Alajos, páter (Öregcsertő, 1915 – Budapest, 1967) Ferences szerzetes, tanár. Budapesten, a Zeneművészeti Akadémián karvezetői oklevelet szerzett. Énektanár, karvezető Szentendrén, a Ferences Gimnáziumban (1950–1957). A tanítás mellett népzenei


gyűjtőmunkát végzett és komponálással is foglalkozott. Munkái: Kánai menyegző, Nándorfehérvár 1456. F. Szentendrei Ferences Gimnázium 19501990 TAMÁSSY József (20. sz.) Kereskedő. Salgótarjánban tanulta a szakmát. 1929-ben Szentendrén nyitotta meg saját üzletét. A boltot feleségével, Zábránszky Irénnel együtt vezette. Később a Hangya Szövetkezet üzletvezetője lett. Az I. világháborúban harcolt a szerb, román, olasz és orosz fronton. F.: Duna menti nyaralóhelyek TERNER Gézáné (19-20. sz.) Földbirtokos Szentendrén az 1920-as években. 1928-ban férjét a legtöbb adót fizető polgárok között tartotta számon a képviselő-testület. 1941-ben ~ házát vásárolta meg a város leventeotthon céljára. F.: Egy évszázad krónikája TERZIN, Lázár (Szentendre, 1880 – Novi Sad, 1965) Tanító, a Budai Ortodox Püspökség egyházi iskoláinak felügyelője. 1928-ban a legtöbb adót fizető polgárok között tartotta számon a város. 1948 után Újvidékre költözött, ahol a Magyar Szó című lapnál dolgozott újságíróként. Munkái: Narodni obicaji pravoslavnih Srba a Madjarskoj (A magyarországi pravoszláv szerbek népszokásai, 1934), Iz prošlosti Sent-Andreje (Szentendre múltjából, 1944). F.: Egy évszázad krónikája; Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti THALLER Mátyás, id. (Békásmegyer, 1818. okt. 15. – Szentendre, 1888. márc. 6.) Gazdálkodó. Szőlőműveléssel és borászattal foglalkozott. Elődei a 18. század közepén a német betelepítésekkel kerültek Békásmegyerre. A családnak ez az ága házasság révén került Szentendrére. F.: Sz. N.: Recept egy szép életpályához (Szentendre és Vidéke, 2004. dec. 10.)

THALLER Mátyás, ifj. (Szentendre, 1861. dec. 15. – Szentendre, 1937. júl. 23.) Hentes és mészáros, vendéglős. A mészáros mesterséget helyben tanulta, és huszonöt évig mint önálló iparos dolgozott a szakmájában. Apjától, ~ Mátyástól (l. ott) átvette a szőlészetet. A Ferenc József-parton (ma Duna-korzó) vendéglőt nyitott, ahol saját borát mérte. Az ipartestület, a legényegylet tagja. Az I. világháborúban két évig teljesített szolgálatot. F.: Sz. N.: Recept egy szép életpályához (Szentendre és Vidéke, 2004. dec. 10.) THALLER Nándor (Szentendre, 1897. okt. 13. – Szentendre, 1968. jan. 28.) Vendéglős és hentes. ~ Mátyás (l. ott) fia. Apjától átvette az üzletet és a vendéglőt, melyeket tovább fejlesztett. Ő is saját borát mérte. A városban 1926-ban megtelepedett festők szívesen jártak hozzá. Onódi Béla (l. ott) festőművész is ír visszaemlékezéseiben ~ Nándi vendéglőjéről, amely „ízes falatokkal és jó szentendrei borral várta a vendégeket.” A művésztelepen tartott gyakori társas összejövetelekre ő készítette a vacsorát. Mint virilista Szentendre képviselő-testületének tagja volt. Az 1950-es évek elején Duna-parti emeletes házát a vendéglővel és lakással együtt állami tulajdonba vették, de a Kék Duna vendéglőt tovább működtették. ~ ezután a papírgyár lakatosműhelyében dolgozott nyugdíjazásáig. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32 3. körz.; Életutam, Onódi Béla festőművész visszaemlékezései; S. Nagy János: A szentendrei festő TIBEL Ferenc (Budapest, 1926 – Budapest, 1992) Tanácselnök. 1956-ban Katona Sándor (l. ott) tanácselnök lemondása után több városi tanácstag is a lemondott, ezért nem lehetett helyben tanácselnököt választani. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ideiglenes megbízatással a fővárosból Szentendrére kiküldte ~ -et, aki rövid ideig mint megbízott VB elnök igazgatta a várost (1956–1958), majd visszament a fővárosba. 149


F.: Pethő Németh Erika: Polgármesterek, tanácselnökök Szentendrén (Szentendre és Vidéke, 1994. nov. 1.); Egy évszázad krónikája TOBER Samu (20. sz.) Erdőmérnök. A középiskolát Budapesten, az erdőmérnöki főiskolát Sopronban végezte. 1912-ben lépett az állam szolgálatába. 1927-től lett a szentendrei Magyar Királyi Erdőhivatal vezetője. F. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz. TOLNAI Jenő (20. sz.) Életrajzáról kevés adatunk van. A lexikon is csupán a következőket említi: tanító. A szentendrei izraelita elemi iskola tanítója 1929-ben. A helyi izraelita hitközség jegyzője. F.: Magyar zsidó lexikon TOLNAYAndor (Torontálszécsány/Secanj, Románia, 1895. dec. 29. – Lanovcse, 1943. jan. 18.) Színész, színigazgató. Kitűnő hangja, vonzó megjelenése miatt keresett bonviván volt. Felesége: Medgyessy Juci (l. ott) színésznő. Az Országos Színházegyesület színiskolájának elvégzése után (1920) a vidéket járta. Budapesten az Operett- és a Király Színházban, a Budai Színkörben játszott, ahol 1933–1938 között igazgató. 1941-ben a Tábori Színház vezetője. A II. világháborúban az orosz frontra került és hősi halált halt. ~ az 1930-as években nyaralót vett Szentendrén. Halála után felesége két leányával végleg kiköltözött ide. ~ neve felkerült az 1997-ben a Bükkös-patak mellett emelt II. világháborús hősi emlékműre. 150

F: Szánthó Imre: Szentendrén élt a neves színész házaspár (Szentendre és Vidéke, 1997. jún. 20.) TOMASOVITS István (20. sz.) Kereskedő. Papír- és írószer boltja volt a Dumtsa Jenő utcában, közel a Fő térhez. Egyike volt a városi képeslapok kiadóinak. A boltot államosították. Leánytestvérének ezután rövid ideig megengedték, hogy még ott dolgozzon mint alkalmazott. Az épületet azóta lebontották. F.: Dr. Zauer Károly: Családom, rokonaim, barátaim (kézirat) TOPOLÁNSZKY Aladár, dr. (19-20. sz.) Állatorvos. Középiskoláit Kecskeméten és a fővárosban végezte. Az állatorvosi diplomát Budapesten szerezte. Az I. világháborúban a 40. tábori tüzérezred kötelékében az orosz és olasz fronton harcolt. 1918-ban mint hadnagy-állatorvos szerelt le. A háború után Pozsonyban (1918-1919), Kaposváron (1919– 1922), Szentendrén (1923–1947) működött. Számos társadalmi egyesület tagja. Lakásuk a Városház tér 1. szám alatt volt. A szamárhegyi római katolikus temetőben nyugszik. Felesége: Hutter Mária (1893–1956). F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz. TORNYAI János (Hódmezővásárhely, 1869. jan. 18. – Budapest, 1936. szept. 20.) Festőművész, az alföldi parasztság életének és környezetének tolmácsolója. 1886–89 között a Mintarajziskolában Székely Bertalan, Lotz Károly és Gregus János növendéke. 1894–96-ban szülővárosától kapott ösztöndíja révén Párizsban, Németországban, Olaszországban járt, majd hazatért Hódmezővásárhelyre. 1894-től rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1919-ben Budapestre költözött. A 30-as években néhány nyarat az itteni festők meghívására a szentendrei művésztelepen töltött. Szentendrén festett munkái a közelmúltban kerültek elő volt budapesti műtermének padlózata alól. F.: Művészeti kislexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet


TÓTH Gézáné (Budapest, 1936. okt. 25. – ?, 2003. aug. 2.) Gyógyszerész. A helyi református elemi iskolában, majd a Ferences Gimnáziumban tanult. Diplomáját a SOTE Gyógyszerész Karán szerezte (1953–1958). Gyógyszerész Szentendrén (1958–1974), gyógyszertárvezető (1974–1996), városi-járási főgyógyszerész (1977–). Gyakran publikált szaklapokba. Egy írása az egyik helyi lapban is megjelent: A városi gyógyszertár múltja Szentendrén 1967–1977 (Szentendrei Polgár, 1993. máj.) Munkásságáért több kitüntetést kapott. Haláláig szentendrei gyógyszertárakban dolgozott. Hamvait a szamárhegyi temető őrzi. F.: Szentendrei arcképcsarnok I. TÓTH István (Szelevény, 1949. jún. 20. – Szentendre, 2004. márc. 3.) Villamosmérnök. 1970-ben elvégezte a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát. 1975től élt Szentendrén. 1980-tól rokkantnyugdíjas, rádió- és tv-műszerész kisiparos. Mint fejlesztő mérnök részt vett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán működő audiovizuális rendszer kiépítésében. A városban ez volt az első televíziós kábelhálózat. Munkájával, ötleteivel a Püspökmajor- (korábban Felszabadulás) lakótelepen élők helyzetén sokat segített, választott önkormányzati képviselőként is (1990–1994). A lakótelepen ő szervezte meg az ún. Fehér- és Vörös kereszt felállítását. Létrehozta a Püspökmajor Lakótelepi Baráti Kört, melynek elnökeként a szociális ügyek, a sportélet, a közművelődés szervezését végezte. 1996-ban, a millecentenárium alkalmából az 1684-es szentendrei csata színhelyén (Kőhegy alatt) lovasversenyt szervezett. Munkáját a város két díjjal ismerte el: Szentendréért (1989), Pro Urbe

Szentendre (1994). Halála után fél évvel a Püspökmajor Lakótelepi Baráti Kör tagjai, barátai és tisztelői egy hársfát ültettek el az emlékére. F.: Szentendrei arcképcsarnok I.; Faültetés a Püspökmajorban (Szentendre és Vidéke, 2004. aug. 27.) TÖRÖK Erzsébet (Kolozsvár, 1912 – Budapest, 1973) Énekművész, Kossuth-díjas. Férjével együtt a nyarakat többnyire Szentendrén töltötte, a Cseresznyés úton béreltek egy házat. Baráti köréhez tartozott Szántó Piroska (l. ott) festőművész, de gyakran megfordult Ilosvai Varga István (l. ott) festőművészéknél is, ahol a baráti társaságban mindig nagy élmény volt, ha kedvükért dalra fakadt. 1965 augusztusában a szentendrei szoborkert megnyitásakor az ő fellépése volt az egyik kiemelt műsorszám. F.: Szántó Piroska közlése TUHÁRSZKY Ferenc (?, 1838. szept. 9. – ?, 1914. dec. 13.) Adó- és tanügyi tanácsos Dumtsa Jenő polgármestersége idején. A helyi takarékpénztár igazgatósági tagja, a szentendrei római katolikus egyházközség világi elnöke ( 1 8 9 0 – 1 9 11 ) volt. Feleségével, Dietz Paulával a Rákóczi utcában, a mai Rákóczi iskola helyén lévő házukat az egyházra hagyták iskolaépítés céljára. Ezt cserélte el a hitközség a volt rendőrség épületére az akkori Mária Terézia utcában (ma Bajcsy-Zsilinszky u.). F.: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992; Máté György: Dumtsa Jenő emlékezete

151


TURY Károly (Budapest, 1902 – ?) Korcsmáros. A kereskedelmi szakmát tanulta ki, s mint segéd a Háztartás és Hangya Szövetkezetnél dolgozott. Az 1930-as években az ő tulajdonában volt Szentendrén a Kék Duna vendéglő, a Duna-partra néző terasszal. Felesége: Kele Ida. F.: Duna menti nyaralóhelyek

tól örökölte. Miniatűr rajzait szentendrei barátai, Czibulka Gyula (l. ott), Szentendrey László, Waczek Frigyes (l. ott) rejtegették. A rajzokat 1999-ben a pápai könyvtár kiadta. F.: Máté: Rajzok a hadifogságból (Szentendre és Vidéke, 1999. május 21.); Ürmös Lóránt közlése

ÜRMÖS Péter (Szabadka, 1879. ápr. 16. – Szentendre, 1925. aug. 2.) Festőművész, tanár. A tanítóképzőt Szabadkán, a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten végezte. Tanár Szigetváron, Csurgón, Budapesten, a Medve utcai polgári iskolában. 1909 óta főleg tájképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 1914-ben házasodott össze a szentendrei születésű Pózna Gizellával, aki 1927-től a Szent Vince Szeretetegylet pénztárosa volt ~ 1919-től haláláig a városban élt. Gyermekei még azután is azt a Fő téri házat lakták, amelyben ma a Kmetty Múzeum található. Házuk egy 20. század eleji városi képeslapon jól látható. ~ képei nagyrészt elpusztultak a háborúban. Néhány, a városhoz kötődő képe maradt csak meg, ezeken a Fő tér, a Bükkös-part és a Pap-sziget láthatók. F.: Művészeti lexikon; Üdvözlet Szentendréről!; Ürmös Lóránt közlése

ÜRMÖS Márta (Budapest, 1919. márc. 20. – ?, 1996) Tanítónő. ~ Péter (l. ott) leánya. Első férje, Laszky Antal (1902–1969) az 1956-os forradalomban való részvétele miatt éveket töltött a börtönben. Második férje, Csontos András (1914–1996) honvéd alezredes volt. ~ tanítói oklevelét a budapesti Szent Orsolya-rendi Ta n í t ó k é p z ő Intézetben szerezte (1938). Irodai gyors- és gépíró, tisztviselő (1940–1944). 1945–1952 között tanítónő Zsámbékon és Pomázon, Szentendrén a Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskolában (1952–1976). Pedagógiai munkájáért kapott kitüntetései: Miniszteri dicsérő elismerés (1975), Pedagógus szolgálati emlékérem (1976). F.: Ürmös Lóránt közlése

ÜRMÖS László, dr. (Budapest, 1916 – Pápa, 1993) Jogász. ~ Péter (l. ott) fia. Gyermek- és ifjúkorát Szentendrén töltötte. A II. világháborúban a frontra került mint hadnagy. 1945-ben Budapesten szovjet hadifogságba esett. A hírhedt romániai hadifogolygyűjtőn, Foksányin át eljutott a Donon túli Uszmányba és Voronyezsbe. Fogsága alatt végig rajzolt. Rajzkészségét festő édesapjá152

VADAS KISS László (Tét, 1924. ápr. 31. – Szentendre, 1999. nov. 2.) Operaénekes (tenor). Tanulmányait a Nemzeti Zenedében és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte (1952–1956). Pályáját Miskolcon kezdte 1957-ben. Ké-


sőbb a Szegedi Nemzeti Színház (1958– 1970), majd a Magyar Állami Operaház tagja, magánénekese volt. Ötvenkét főszerepe között valamennyi Verdi-opera hősét elénekelte. Operettekben is fellépett. Az európai országokon kívül Ausztráliában is énekelt. Kitüntetései: Juhász Gyula művészeti díj (1966), Liszt Ferenc-díj (1968), SZOT-díj (1972), érdemes művész (1982). Az 1970es években vett telket Szentendrén. Gyakran innen járt be az Operaházba. 1990-től nyugdíjasként végleg a városba költözött. A városi köztemetőben van eltemetve. F.: Magyar színházművészeti lexikon; Zenei lexikon; Szentendrei arcképcsarnok I. VAJDA István (Pánd, 1885 – ?, 1956) Református lelkész. Középiskoláit Nagykőrösön végezte, a református teológiát Budapesten (1910). Káplán Nagykőrösön és Rákospalotán. 1913-ban ő szervezte meg a szentendrei református egyházközséget, amely lelkészévé választotta. Nevéhez fűződik a szentendrei református egyház fejlődése, a Jókai Fiú- és Leányiskola, valamint internátus létesítése. Ez utóbbi 1926tól saját épületében működött, egyre több tanerővel. ~ a város közéletében is jelentős szerepet töltött be. Tagja volt a város képviselő-testületének, a református polgári iskola igazgatótanácsának elnöke. Az Országos Cserkésztanács tagja, a Levente Egyesület alelnöke, a helyi Tompa Mihály cserkészcsapat megalapítója és parancsnoka. Egyházmegyei tanácsbíró, cserkésztiszt. A Református Figyelő, az Egyházi Híradó és számos egyéb hitbuzgalmi folyóirat munkatársa. Villaként ismert háza (Római várkert u.) az 1960-as évektől különböző közösségek otthona volt. Ma ez a szerb közösségi ház. 1991-ben nevének kiemelése nélkül, de rá emlékezve kapta a Rákóczi Ferenc utcáról a Bükkös-patak felé vezető egyik kis utca a Tiszteletes nevet. F.: Pest megye Trianon után; Duna menti nyaralóhelyek; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei

VAJDA Júlia (Trencsén, 1913. szept. 10. – Budapest, 1982. máj. 1.) Festőművész, ~ Lajos (l. ott) festőművész felesége. Az Iparművészeti Iskolán és Aba Novák Vilmos iskolájában végezte tanulmányait. 1936-tól nyaranta kijárt Szentendrére. 1940 óta vett részt kiállításokon, a KÚT és az Európai Iskola tárlatain. Fiatalkori művei érzékeny természetlátások. Férje befolyására ezek mindinkább szürreális tartalommal telítődtek. A 70-es évek végén dolgozott a Szentendrei Grafikai Műhelyben. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; Művészeti kislexikon; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Frank János: Vajda Júliáról (Élet és Irodalom, 1968. okt.) VAJDA Lajos (Zalaegerszeg, 1908. aug. 6. – Budakeszi, 1941. szept. 7.) Festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke. Ifjú korában Szerbiában élt. A középkori pravoszláv művészet iránti érdeklődése ide nyúlik vissza. Kezdetben Kassák Lajos köréhez tartozik, majd párizsi tartózkodása után (1930–1934) az emberi létezés világméretű drámái foglalkoztatják. 1923-ban családja Szentendrén telepedett le. Felesége: Vajda Júlia (l. ott). 1935-től nyarait Szentendrén és Szigetmonostoron töltötte. Itt fogalmazta meg a konstruktív-szürreális látásmódját. Ez a módszer lényegében azt jelenti, hogy a művész egymásra rajzol valójában össze nem illő motívumokat (szentendrei templomtorony, kés, tál, pálca, önarckép stb.). A város banális látványelemei (pl. egy szamárhegyi ablakrács) is műalkotássá nemesül Vajda, Korniss, s némiképp Bálint Endre rajzain. Később a mester számos montázst készít (mely akkortájt az orosz avantgardban volt nagy divat). Igen jelentősek ikonsze153


rű önarcképei, csendéletei is. Élete utolsó korszakában biomorf szénrajzokat készít, melyeknek utólag adtak címet a Vajda-kutatók. A művész tragikusan korán hal meg. Halálos ágyán ezt mondja legközvetlenebb barátjának, Korniss Dezsőnek: „Nincs több mondanivalóm, amit tudtam, elmondtam.” Az 1970-es évek elején az ő neve felvételével csoportosulnak Szentendrén a fiatal autodidakta művészek (Vajda Lajos Stúdió). 1986 decemberében nyílt meg Szentendrén a művészetét bemutató Vajda Lajos Múzeum (Hunyadi u. 1.) 1991-ben a Szentlászlói útról a Bükkös-patakra lefutó egyik utcát róla neveztek el. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet; Vajda Lajos emlékkönyv; Mándy Stefánia: Vajda Lajos; György Péter – Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja VALENTIN János, id. (Szentendre, 1836. máj. 18. – ?) Kőműves. Sok épület őrzi munkája emlékét a városban. Többek között ő építette a Szőlősgazdák keresztjének (Bogdányi u., Dézsma u. sarka) tégla díszkerítés falát. Felesége: Wittinger Rozina. F.: Valentin Sándor közlése VALENTIN János, ifj. (Szentendre, 1872. jún. 13. – Szentendre, 1923) Kőműves. A szakmát édesapjától, id. ~ Jánostól (l. ott) tanulta. 1896. október 4én kötött házasságot Hants Máriával. Tíz gyermekük született, közülük ~ József (l. ott) és ~ Antal (l. ott) folytatta apja mesterségét. Jelenleg Szentendrén 85 leszármazottja él. ~ jelentős közösségi életet élt. A 11 tagú tűzoltózenekarban trombitásként 154

működött. Őrizte és továbbadta a dalmát hagyományokat. A római katolikus plébániatemplomban őrzött dalmát zászlót az ő Szamárhegyen lévő házukban (Zrínyi u. 8.) szentelték fel. F.: Valentin Antal közlése VALENTIN József (Szentendre, 1905. jan. 5. – Szentendre, 1964. nov. 2.) Kőműves és ácsmester. Felesége: Kovács Rozália, gyermekei: ~ József, ~ Sándor. Iskoláit helyben végezte. Az I. világháború előtt a nagyhírű Sorge építőipari cégnél volt művezető. 1951ben az iparosok összefogásával megalakította a Szentendrei Kisipari Szövetkezetet, melynek első elnökévé választották. Lakóházakat tervezett és épített főleg Izbégen és Pannónia-telepen. F.: Valentin Antal közlése VALENTIN Antal (Szentendre, 1915. máj. 1. – ?, 1993. jún. 26.) Kőműves. Ifj. ~ János (l. ott) fia. Elemi iskoláit a városban végezte, majd Budapesten, a Kiskorona utcai polgáriban fejezte be. Mesterségbeli tehetsége korán megmutatkozott. Zauer János (l. ott) Szentendre híres építésze 22 évesen megbízta őt Dréher sörgyáros kastélyának építésével (jelenleg a Lajos-forrási turistaház). 1939-ben bevonult katonának, 1941-ben mint szakaszvezető a Don-kanyarban harcolt. Több katonai kitüntetést


kapott, köztük a Signum Laudis-t (1942). Hazatérve 1945-ben, a szovjet csapatok közeledtének hírére a németek által aláaknázott szentendrei hidakat társaival együtt sikerült megmentenie. A háború után iparosként dolgozott tovább: főépítésvezető az Észak-Pest Megyei Tatarozó és Építőipari Vállalatnál (1950–), a Lakóépület Tervező Vállalatnál (1963–1983). F.: Valentin Antal közlése VÁNYI Ferenc, dr. (Nagykőrös, 1887. jan. 14. – Budapest, 1966. márc. 15.) Középiskolai tanár, szerkesztő. A kolozsvári egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos diplomát (1919). Nagykőrösön kezdett tanítani, majd Szentendrére került (1910-1911). Innen Budapestre helyezték át, ahol a Baár-Madas leánylíceum tanára 1936-ig, majd igazgatója az államosításig (1943–1950). A Magyar irodalmi lexikon szerkesztője (1926). F.: Új magyar irodalmi lexikon; Dr. Gelencsér Gyula: Lexikonszerkesztőként is jeleskedett (Szentendre és Vidéke, 1997. márc. 15.) VARGA Gyula, dr. (Szentendre, 1902. szept. 4. – Budapest, 1973. nov. 11.) Orvos, fül-orr-gégész, egyetemi tanár. Oklevelet a pécsi egyetemen szerzett (1928). Közben a korbonctanon és a gyermekklinikán dolgozott. Később Budapesten az István Kórházban (1930–1932), a Szabolcs utcai Kórházbn (1932–1950), a Fül-OrrGége Klinikán (1951–1966). Kiemelkedő a nagyothallás megelőzésével és gyógyításával foglalkozó munkássága. Kutatta a zajártalmakat és a Maniere-betegség kérdéseit. Nevéhez fűződik a hallásjavító műtétek magyarországi meghonosítása. Mintegy 60 cikke és több könyve jelent meg. F.: Magyar életrajzi lexikon, Kiegészítő kötet III. VÁRKONYI Zoltán (Budapest, 1912. máj. 13. – Budapest, 1979. ápr. 10.) Színész, rendező, színigazgató. Kossuthdíjas (1953, 1956). A Színész Akadémiát 1934-ben végezte el. A Nemzeti Szín-

ház (1934–1941, 1951–1953), a Madách Színház (1941–1944), a Művész Színház (1945–) tagja. A Magyar Néphadsereg Színháza, a Vígszínház rendezője. Színházi munkája mellett számos sikeres filmet is rendezett (Kőszívű ember fiai, 1964; Egy magyar nábob, Kárpáti Zoltán, 1966). Filmjeiben helyszínként Szentendre és környéke is szerepelt. A Kőszívű ember fiai című film huszártáborát a Pap-szigeten állították föl. Feleségével, Szemere Verával az 1950-es években telket vásárolt Pismányban (Szalonka u.). Major Tamással (l. ott) együtt szívesen támogatta a város színházi életét. Halála után a család egy ideig még használta a nyaralót, majd eladta, és a Pest Megyei Önkormányzat nyaralója lett. 1991-ben az utcát róla nevezték el. F.: Magyar színházművészeti lexikon; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei VAS Aladár (19-20. sz.) Mérnök. Műszaki tanácsosként segítette az 1913-ban megalakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesületet. A Bogdányi utcában laktak. Egy helyi birtokossal, Fischer Zsigmonddal párbajt vívott. F.: A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma, Dietz Ferenc: Szentendrei párbajozók (Új Szentendrei Hírlap, 2000. dec. 30.); Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 VAS István (Budapest, 1910. szept. 24. – Budapest, 1991. dec. 17.) Költő. 1937-ben járt először Szentendrén, első feleségével és annak szüleivel, valamint Kassák Lajossal töltöttek el Pismányban néhány hetet. Későbbi könyvében (Miért vijjog a saskeselyű) hangulatos képet ad a városról, annak festőiről. A város tündöklő 155


kuszasága ihlette az 1940-ben írt Szentendrei elégia című versét. Szentendrén ismerkedett meg második feleségével, a festőművész Szántó Piroskával (l. ott) is. 1951. június 30-án itt kötöttek házasságot. Telket vásároltak a Hold utcában, ahol 1956-ban házat építettek. A Dunakanyarban élő író és költő barátok gyakran megfordultak náluk. Hetvenéves korára a költő már félig pesti, félig szentendrei lakos lett. F: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Lukácsy András: Egy tölgy kidőlt (Magyar Hírlap, 1991. dec. 18.) VAS JÓZSEF, dr. (Kiskundorozsma, 1889 – ?, 1988) Tanár. A szegedi piaristáknál érettségizett (1923). 1941-ben pappá szentelték, majd elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarát. Tanári pályájának főbb állomásai: Esztergom, Óbuda, Nyergesújfalu, Újpest, Szentendre (Ferences Gimnázium). Ő dolgozta fel az érettségi tételek sorába a város nevének történetét, eredetét. (Szentendre neve, Magyar Nyelv, 1970. márc. 6572. p.) F.: Szentendrei Ferences Gimnázium 1950– 1990 VASS József, dr. (Sárvár, 1877. ápr. 25. – ?) Népjóléti és munkaügyi miniszter. A győri Szent Benedek főgimnáziumban, a székesfehérvári ciszterci rend gimnáziumában tanult. Ezután Rómában a Collegium Germanico-Hungaricumban folytatta tanulmányait. 1920-ban a budapesti tudományegyetem hittudományi karán tanított. 1921től miniszter. Szentendre város 1926. november 14-én ünnepélyes díszközgyűlésen átadta számára a város díszpolgári oklevelét. Az ő nevéhez fűződik a Rákóczi Ferenc utca 6. szám alatti kétszintes ház, ahol a századelőn a városi kaszinó, majd később a római katolikus egyházközség gimnáziuma működött. Szánthó Imre (l. ott) festőművész visszaemlékezése szerint a bejáratnál a miniszter szoborportréja állt egy állványon. 156

Az épületben jelenleg is általános iskola és gimnázium működik. F.: Egy évszázad krónikája; Schleininger Tamás: A szentendrei kaszinó története a korabeli sajtó tükrében (Studia Comitatensia 25.) VASTAGH Béla, dr. (Plojesti, Románia, 1865 – Szentendre, 1938. márc. 30.) Jogász, közjegyző. Szentendrén az I. kerület (belváros) képviselője. 1928-ban a legtöbb adót fizető polgárok között tartották számon. Vastagh György utcai háza a 70-es évektől a Kovács Margit Múzeumnak ad otthont. ~ az id. és ifj. ~ György szobrász rokonságához tartozott. A városi köztemetőben nyugszik. Felesége: Szoboszlay Irén. F.: Pilishegyvidéki útmutató; Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei; Egy évszázad krónikája; Fischer Jolán: Anziksz Szentendréről VASTAGH Gábor, dr. (Szentendre, 1899. márc. 7. – Budapest, 1987. márc. 31.) Vegyészmérnök, a kémiai tudományok doktora (1952). Tanulmányait a budapesti műegyetemen folytatta, ugyanott tanársegéd az élelmiszerkémiai tanszéken (19261927). Az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója (1948-), az Országos Gyógyszerészeti Intézet igazgatója (1968-), az MTA Kémiai Albizottsága és az Izotóp Munkacsoport elnöke. Kutatási területe a gyógyszeranalitika. Munkásságával jelentősen hozzájárult a gyógyszerellenőrzés korszerű módszereinek kifejlesztéséhez. Sírja a városi köztemetőben van. F.: Magyar életrajzi lexikon; Dr. Gelencsér Gyula: Az A-vitamin készítmények tartósságát kutatta (Szentendre és Vidéke, 1997. ápr. 25.) VASZKÓ Erzsébet (Nagykikinda, 1902. ápr. 27. – Budapest, 1986. ápr. 1.) Festőművész, érdemes művész (1985). A Képzőművészeti Főiskolán 1929-ben szerzett diplomát. Vaszary János tanítványa volt. Az 1930-as években a szentendrei művésztelepen dolgozott. 1931-től szerepelt kiállításokon. 1940-ben részt vett a Velencei


Biennálén. Művészete részben Szentendréhez kötődik. A 80as években két kiállítása is volt Szentendrén. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Művészeti kislexikon; Frank János: Vaszkó Erzsébet (Élet és Irodalom, 1964. jún. 6.); György Péter – Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja VENCLOVICS Gavril Stefanovics (Szerémség, 1680 körül – ?, 1749) Író. Minden bizonnyal az 1690-ben Magyarországra menekülő szerbekkel érkezett ő is Szentendrére, ahol Kiprijan Racanin másolóiskolájában dolgozott. Oroszból, lengyelből teológiai műveket fordított. Önálló művei (versek, drámák) is ismertek. Legfontosabbak azonban beszédei, amelyeket szép, tiszta szerb népnyelven írt. Bennük már a felvilágosodás nyelvi problémáinak megoldását előlegezte meg. Művei nagyrészt kéziratban maradtak fent. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén VERES János (Nyírbátor, 1935. ápr. 29. – Szentendre, 2000. júl. 6.) Könyvtáros. Pénzügyi Technikumot végzett Nyíregyházán (1951–1954), az ELTE-n magyar-könyvtár szakot (1967–1974). Módszertani könyvtáros, majd igazgató Nyírbátorban, a járási könyvtárban (1958–1978). Innen került Szentendrére, ahol a megyei könyvtárban szakfelügyelőként és szintén módszertani területen dolgozott (1978– 1995). Részt vett a megyei könyvtár szakmai irányításában. Szervezte a könyvtárosok továbbképzését. Közreműködött a szomszédos országokat is átfogó Móricz Zsigmond Társaság megszervezésében. Sokat tett a kárpátaljai magyar iskolák könyv-

tárainak fejlesztéséért. Hamvait a városi köztemetőben helyezték örök nyugalomra. F.: Szentendrei arcképcsarnok I. VÉSZI Endre (Budapest, 1916. okt. 19. – Budapest, 1987. júl. 9.) Költő, író, újságíró. Évtizedeken át kötődött Szentendréhez. Várkonyi Zoltán (l. ott) biztatására feleségével telket vettek a Petyinán (Kankalin köz 4. sz.). A költő a várossal való kapcsolatáról így vall: „Szentendre szervesen beépült az életművembe… Teremtettünk itt magunknak egy kerti világot, és építettünk egy kis nyeregtetős házat a Határcsárda fölötti dombon… ahonnan szétlátni a Pilis, a Duna és a sziget szívet és szemet röptető tájain. A kerti házban nyaranta megjelentek a költő- és írótársak (Garai Gábor, Szeberényi Lehel (l. ott), Karinthy Ferenc, Szakonyi Károly), vagy ő látogatott el művészbarátaihoz: Bálint Endréhez (l. ott), Szántó Piroskához (l. ott). Utóbbi illusztrálta is ~ verseskötetét). Idézzük egyik játékos versének néhány sorát: Ez itten itt Szentendre / az Isten így rendelte / kék-Dunát és sár-Dunát / öreg vízben parti fák / jegenyék és fűzfafák / vajda-lajos-máriák. (Rác fakanál) A hetvenéves Vészi Endrét köszöntő tévéműsor helyszíne is a szentendrei nyaraló terasza volt. 1992-ben a város a házához közeli egyik kis utcát róla nevezte el. F.: Új magyar irodalmi lexikon; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén VÉSZI József (Arad, 1858. nov. 6. – Budapest, 1940. jan. 23.) Író, újságíró, lapszerkesztő. A Pesti Napló (1894-), majd a Budapesti Napló (1896-) főszerkesztője. A Nyugat megindulásáig ez a lap adott lehetőséget Ady Endrének 157


is a megjelenésre. A hagyomány szerint Izbégen, talán Hauszmann Alajos (l. ott) műépítész nyomán ~ nyári telket vásárolt. Ide járt ki leányával, a festőnek készülő Vészi Margittal, aki Ady egyik múzsája is volt. A hagyományok szerint a költő meg is látogatta őket. 1928-ban a város ~ -et a legtöbb adót fizető polgárai között tartotta számon. F.: Egy évszázad krónikája VÉVER Oszkár (19-20. sz.) Könyvkereskedő. Először Békésen volt saját kereskedése, majd Budapesten dolgozott. A könyvszakmában kifejtett tevékenységéért Nürnbergben, a kiállításon bronzérmet kapott. Élete későbbi szakaszában kertészkedéssel és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Az 1930-as években a szentendrei földbirtokosok és gazdálkodók közt tartották számon. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz. V(W)IESZT Antal (20. sz.) Pékmester. A 20. század elején Szentendrén, a Kossuth Lajos utca 32-ben működő pékségét ekként hirdette: A legfrissebb kenyér és sütemény szükségleteit nálam szerezheti be. Pontos kiszolgálást és kifogástalan szállítást nyugodt lelkiismerettel garantált vevőinek. F.: Dietz Ferenc: Szentendre a reklámok tükrében II. (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 14.) VITKOVICS Mihály (Eger, 1778. aug. 25. – Pest, 1829. szept. 9.) Író. Többször járt Szentendrén rokonlátogatóban, mivel édesanyja szentendrei születésű volt. A magyar és szerb kultúra közötti közvetítő tevékenysége szintén gyakran szólította a városba. Sokat fáradozott Avakumovics Avakum (l. ott) verseinek a kiadásáért. Az 1978-ban megjelent jubileumi kötetében (~ magyar és szerb írásai) több szentendrei vonatkozású írás és kép található. F.: Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén 158

VÖRÖS Géza (Nagydobrony, 1897. febr. 18. – Budapest, 1957. okt. 31.) Festőművész, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede növendéke, majd Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott. Utána Párizsban képezte magát. 1929-től a 40-es évekig Szentendrén a művésztelep vendége volt. Közben Zebegényben és Nagymaroson is festett. F.: Kortárs magyar művészeti lexikon; XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve; Haulisch Lenke: A szentendrei festészet VÖRÖSVÁRY, Wellner István (Szentendre, 1913. nov. 4. – Toronto, 1993. dec. 8.) Könyvkiadó, szerkesztő, újságíró. Budapesten érettségizett, utána beiratkozott a szegedi egyetem jogi karára. Tanulmányait abbahagyva a Nemzeti Újság munkatársa, 1938-tól a Pesti Újság kiadója lett. 1943ban megindította a Magyar Ünnep című lapot. 1945-ben internálták. 1947-ben elhagyta az országot, és Rómában telepedett le. 1948-tól Buenos Airesben élt. Kitanulta a nyomdász szakmát. Lap- és könyvkiadással foglalkozott. Gyermekei, hozzátartozói mind a munkatársai lettek. A nyugati világ legnagyobb magyar hetilapjának, a Kanadai Magyarságnak is ő volt a kiadója. Ő jelentette meg Horthy Miklós és Mindszenthy József emlékiratait, Fekete István egyes műveit, Márai Sándor több könyvét. Nyomdája Vörösváry Publisching Co Ltd. néven ma is működik. Szeretett volna szülővárosában is egy saját kiadót létrehozni, ez a vágya azonban nem valósulhatott meg. Felesége: Nyáry Irén. F. Új magyar irodalmi lexikon 3.; Lőcsei Gabriella: Meghalt Vörösváry István (Magyar Nemzet, 1993. dec. 9.) VUJICS Joakim (Baja, 1772. szept. 9. – Belgrád, 1847. nov. 8.) Tanár, a szerb színjátszás atyja. Közép- és felsőiskoláit Újvidéken, Kalocsán és Pozsonyban végezte. Tanár Futakon (1797) és Szentendrén, az első ortodox szerb iskolában (1809–1813). Nagy érdeme, hogy megszervezte a szerb színjátszást.


Megvetette repertoárjának alapját, és az egykorú szerb közönségben felébresztette az érdeklődést a színház iránt. Huszonhárom darabot fordított le szerb nyelvre. Munkásságát a magyar és szerb irodalomtörténet is számon tartja. F.: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkássága; Csuka Zoltán: A jugoszláv népek irodalmának története; Milosevics Péter: A szerb irodalom története; Vujicsics D. Sztoján: Szomszédság és közösség VUJICSICS D. Sztoján (Pomáz, 1933. máj. 15. – Róma, 2002) Író, irodalomtörténész, műfordító. ~ Tihamér (l. ott) öccse. Édesapja a budai szerb görögkeleti püspökség vikáriusa volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szerb-horvát és bolgár szakán szerzett diplomát. A Magyar Tu d o m á n y o s Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa, a Színháztudományi Intézet csoportvezetője, óraadó tanár, szerkesztő. Az MTA Kelet-európai Tudományos Bizottságának titkára, a szentendrei székhelyű magyarországi Szerb Ortodox Egyházművészeti és Tudományos Gyűjtemény igazgatója, a Jakov Ignjatovits Szerb Kulturális Alapítvány elnöke, a Belgrádi Szerb Írók Egyesülete tiszteletbeli tagja, a Magyar PEN Klub alelnöke, az Európai Utas főmunkatársa, a Modern Filológiai Társaság választmányi tagja. ~ a

magyarországi szerb kultúrával, a szerb irodalommal és a magyar-délszláv művelődési kapcsolatokkal foglalkozott. A szerbhorvátmagyar irodalom egyik legismertebb hazai ápolója. Versei szerbül jelentek meg. Haláláig szoros kapcsolatban állt Szentendrével, részben mint a szülővárosával szomszédos településsel, részben mint a magyarországi szerb kultúra egyik bölcsőjével. Munkásságát több díjjal ismerték el: József Attila-díj, a Szerb PEN klub díja, az Ignjatovits Alapítvány plakettje, az 1956-os forradalom emlékérme. 2005 márciusában Pomázon, szülőháza falán kétnyelvű emléktáblát helyeztek el. F.: Új magyar irodalmi lexikon 3.; Pethő Németh Erika – Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Szentendrei arcképcsarnok I. VUJICSICS Tihamér (Pomáz, 1929. febr. 23. – Damaszkusz, Szíria, 1975. aug. 19.) Zeneszerző, népzenekutató. ~ D. Sztoján (l. ott) irodalom- és művelődéstörténész bátyja. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolán végezte. Rövid ideig az Állami Népi Együttes, a Jégszínház zenei vezetője. Bartók Béla nyomában az összehasonlító népzenekutatást tekintette hivatásának. Bartók legmesszebb jutott tanítványa lett – írta róla Fodor András. Könyvtára tele volt könyvritkaságokkal. Tíz nyelven írt és olvasott. Minden hangszert meg tudott szólaltatni. A Szentendrei Teátrum alkotógárdájának kezdetektől (1969) tagja. Ott volt a városban minden augusztus 19-én a Preobrazsenszka templom udvarán tartott szerb búcsún. Megzenésítette Arany János Ráckevei ballada című versét. Ez lett nagylemezének egyik legszebb darabja. Ő írta a Tenkes kapitánya és a Sziget a szárazföldön című filmek zenéjét. Gyakori látogatója volt a városnak. Örökké vidám, kópés alakja máig él a szentendreiek emlékében. Bebelátogatott a könyvesboltba, a könyvtárba. Néha elővette a mindig nála lévő furulyát, és elfújt rajta néhány nótát. A Szentendrén élő szerbektől is gyűjtött anyagot. A templomban is kiválóan énekelt. Gyakran megjelent a szerb települések ortodox templo159


maiban, s jellegzetes hangjával nagymértékben hozzájárult a liturgia ünnepélyességéhez. Készült egy zongoraverseny és egy Árgírus-opera megírására. Végzetes utazására – a repülőgépet, amelyen utazott, feltehetően lelőtték – azért indult el, hogy Közel- és Közép-Keleten felkutassa a Rákóczi-induló zenei motívumainak eredetét. Hamvait jelképesen Szentendrén, a Szaborna templom falában helyezték el. 1978-ban az ő nevét vette fel a helyi zeneiskola. 1999 februárjában, születésének 70. évfordulóján a templomkertben emlékoszlopot állítottak tiszteletére. A rajta lévő plakett Nebojsa Mitric alkotása. 2000-ben a Preobrazsenszka templom mellett egy kis tér az ő nevét vette fel. Zenekutatói munkásságának anyagát, melyben a Magyarországon élő szerbek, horvátok, szlovének zenei hagyományait dolgozta fel, 1978ban Miluton Stevanovic (Zorán Stevanovic édesapja) rendezte sajtó alá, s adta ki két nyelven. Magyar címe: Magyarországi délszlávok zenei hagyományai. F.: Zenei lexikon; Fodor András: Futárposta; Novacsek Vojnics Kornél: Vujicsics Tihamér emlékezete (Pest Megyei Krónika, 1995. aug. 8.); Novacsek Vojnics Kornél: Pomázon született, Szentendrén nyugszik a tudós komponista (Szentendre és Vidéke, 1999. márc. 5.); Juhász Előd: Vujicsics Tihamér haláláról (Muzsika, 1975. 10. sz.) WACZEK család A Morvaországból származó család minden tagja katonatiszt volt, ez magyarázza a gyakori helyváltoztatásukat. 1846–1850 között kerültek Szentendrére. A család tagjai a szamárhegyi római katolikus temetőben lévő családi kriptában nyugszanak. WACZEK József (Győr, 1823 – Bécs, 1850) Huszárkapitány. Eszékre helyezték, ahol megnősült és két gyermeke született. 1846ban családjával együtt Szentendrén települt le. Az 1848-49-es szabadságharc bukása után Bécsbe vitték. A család tudomása szerint Kufsteinben halt meg. Felesége gyermekeivel Szentendrén maradt. 160

F.: Családi iratok, dokumentumok, családfák; A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. márc. 15.; Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története WACZEK Ferenc (Eszék, 1845 – Budapest, 1922) Tábornok. ~ József (l. ott) fia. A katonai pályán szerzett érdemeiért nemességet és leszármazottaival együtt a Dunaszentgyörgyi előnevet kapta. Szentendre közéletében tevékenyen részt vett. A város legtöbb adót fizető polgárainak egyike, s mint ilyen, képviselő-testületi tag. Az 1900-as évek elejétől a Szentendrei Választmányi Kaszinó tagja. Az 1913-ban alakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesület tiszteletbeli elnöke. Szentendrei házukat (későbbi nevén Waczek-villa) 1907-ben építették a Római sánc utca 19. szám alatt. Az épület, melyet a Nemzeti Bizottság 1946-ban a Magyar Kommunista Párt szentendrei szervezetének juttatott, 1951-től a Ferenczy Múzeumhoz tartozik. F.: Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története; Családi iratok, dokumentumok, családfák WACZEK Ferenc (Budapest, 1883. júl. 18. – Szentendre, 1941. aug. 8.) Hivatásos katonatiszt, honvéd alezredes, huszár és tengerészeti felügyelő. Id. ~ Ferenc fia (l. ott). Tanulmányait különböző katonai iskolákban folytatta. Katonatiszt (1902–1935), honvéd alezredessé 1927-ben nevezték ki. Közel tizenegy évet töltött a lovasságnál, hét hónapig részt vett az első világháborúban. Pest megyei tengerészeti felügyelő (1933–1935). Szolgálata során több kitüntetést és elismerést kapott. (Négy fia követte a pályán.) F.: Hadtörténeti Levéltár: 3011/b-1890; Családi iratok, dokumentumok, családfák WACZEK Ferenc, dr. (Budapest, 1914. jún. 9. – San Diego, USA, 1993) Tartalékos huszár főhadnagy. A trianoni békeszerződést kiigazító területi visszacsatolásokban a 19. önálló huszárszázad szakaszparancsnokaként vett részt. 1941.


május 16-án tartalékos hadnaggyá lépett elő. 1942-től mint a 4. gyalogezred lovasszakaszának parancsoka, a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943-ban tartalékos főhadnaggyá lépett elő. Az 1945. első felében Bajorországba kitelepült II. Újonckiképző huszárosztály egyik szakaszparancsnoka volt. A nyugati hadifogságból nem tért vissza. Dániában, majd az USAban telepedett le. F.: Bene János – Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938–1945; Családi iratok, dokumentumok, családfák WACZEK Frigyes (Budapest, 1915. jún. 23. – Budapest, 2004. ápr. 5.) A Ludovika Akadémia elvégzése után 1937. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Szolgálati helyei: I/II. huszárosztály Kecskemét, ahol szakasz-, majd századparancsnoki teendőket látott el. 1940. október 1-jén főhadnaggyá léptetik elő. Elvégzi a Vezérkari Akadémiát. 1942-től a 2. hadsereg hadműveleti terén teljesített frontszolgálatot. 1943. március 1-jei hazatértét követően május 1-jén századossá lépett elő, s megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztet. 1944. december 28-tól az I. páncélos hadosztályparancsnokság I./A osztályát vezette. Budapest ostroma alatt azonban leginkább a seregtest vezérkari főnökét, s kis részben a parancsnokát helyettesítette beosztásában. Az 1945. február 12-i kitörést követően fogságba esett, ahonnan 1948. május 17én tért haza. Az ellene emelt koholt vádak közül a „háborús bűntett” alól felmentették, de a „népellenes vád” miatt három év fegyházra és lefokozásra ítélték. 1951-től családjával Kamutra kitelepítették. Az 1950-es években ácsként dolgozik. 1963–68 között elvégzi a híd- és vízműépítő technikumot, s 1970-ben mint építésvezető ment nyugdíjba. 1998-ban rangját visszakapta, s egyúttal alezredessé léptették elő. F.: Bene János – Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938–1945; MKH Ludovika Akadémia id. mű II/322, II/597; Családi iratok, dokumentumok, családfák

WACZEK Fedor (Budapest, 1919 – Frankfurt, 1994. márc. 26.) Rohamtüzér főhadnagy. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1939. augusztus 20án avatták hadnaggyá. Szolgálati helye: 1. rohamtüzér osztály, 25. hegyivadász-zászlóalj. A háborúban hősiesen vett részt, többször megsebesült. A német sajtó a moszkvai lapokra hivatkozva többek között ~ nevét is kiemelte, mint aki a Budapestért vívott harcban megakadályozta az ellenség előrenyomulását. 1944. április 27-én ismét súlyosan megsebesült, egyik lábát elvesztette. Vitézségi éremmel tüntették ki és megkapta másodszor is a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, hadiszalagon a kardokkal, és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadiszalagon a kardokkal. Nevét később Csanády Györgyre változtatta. Rangját 1996-ban visszakapta és őrnaggyá léptették elő. F.: Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a testvérintézetek összefoglaló története I., II. Családi iratok, dokumentumok, családfák WACZEK Felicián (Budapest, 1920. okt. 7. – Torda, 1944. szept. 14.) Főhadnagy. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1941. aug. 20-án hadnaggyá avatták. A Magyar Királyi Mária Terézia 1. Honvéd Gyalogezred főhadnagya. 15 hónapi frontszolgálat után századát rohamra vezetve, a Torda mellett vívott harcokban 1944. szeptember 14-én ellenséges géppuska-sorozat következtében hősi halált halt. Tordán a hősi katonai temetőben nyugszik. Nevét Szentendrén a II. világháborús hősi emlékmű örökítette meg. F.: MKH Ludovika Akadémia és a testvérintézetek összefoglaló története II.; Családi iratok, dokumentumok, családfák WALLNER Ferenc (Récse/Raca, Szlovákia, 1887 – ?) Vállalatigazgató. Középiskoláit Nagyszombaton és Pozsonyban végezte, majd a kereskedelmi pályára lépett. A Buda-vidéki Villamossági Rt. ügyvezető igazgatója. 1928-ban Szentendrén a legtöbb adót fizető képviselők között szerepel az ő neve is. 161


F.: A magyar társadalom lexikonja; Egy évszázad krónikája WASTL Béla (19-20. sz.) Fényképész. 1910-ben az egykori szentendrei fűrészmalom (Bogdányi u. 32.) melletti udvaron villamos mozgófénykép színházat működtetett vasárnaponként Apolló néven. F.: Egy évszázad krónikája WEIN Jakab (Lesnyák, 1865 – Szentendre, 1951. jan. 6.) Olasz főkonzul. ~ Margit (l. ott) énekesnő testvére, Ábrányi Emil (l. ott) költő sógora. Valószínűleg velük együtt telepedett le a városban. ~ aktívan részt vett Szentendre közéletében. A város III. kerületének választott képviselője, a Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztályának elnöke, a római katolikus Credo Egyesület világi elnöke, a Szentendrei Polgári Kör elnöke. Háza a Dézsma utca 1. szám alatt volt. A szamárhegyi katolikus temetőben nyugszik fia, dr. ~ János Jája (1909–1992) mellett. F.: Pilishegyvidéki útmutató; Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002–1992 WEIN Margit (Lesznek, 1861. dec. 15. – Budapest, 1948. nov. 27.) Operaénekes. Ábrányi Emil (l. ott) költő felesége. A Zeneakadémián végezte tanulmányait. 1884–1899 között az Operaház tagja, majd 1901-től 1916-ig a tanára. Bécsben és Kolozsvárott is vendégszerepelt. Elsősorban szubrettként volt sikeres, de fellépett a Carmen (Bizet) címszerepében is. Főbb szerepei: Zerlina (Mozart: Don Giovanni), Rosina (Rossini: A sevillai borbély). Szép hangjában gyakran gyönyörködtek szentendrei villájuk környékének lakói. Puccini is járt náluk vendégségben. Férje mellett ő is bekapcsolódott a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület munkájába. A neves házaspárt több szentendrei képeslap is megörökítette. F.: Új magyar életrajzi lexikon I.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén; Dietz Ferenc: Az Ábrányi-vil162

la múltja és jelene (Új Szentendrei Hírlap, 2004. máj. 29.); Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. okt. 25.); Üdvözlet Szentendréről! Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 WEISZ Ármin, dr. (?, 1862. jún. 16. – ?, 1927. jún. 24.) Orvos. A szentendrei izraelita hitközség legmagasabb pozíciót betöltő tagja, vármegyei tiszti főorvos, 30 évig volt a helyi hitközség és az iskolaszék elnöke. Virilista képviselő. 1913-ban egyike a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület megalapítóinak. Felesége ugyanezen egyesület női választmányának tagja. Hamvai Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszanak. F.: Magyar zsidólexikon, Szentendre a millenniumtól az első világháborúig 1896– 1914; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914 WEISZ Béla (19-20. sz.) Kereskedő. Szentendrei fűszer- és csemegeüzletében az 1900-as évek elején Meinl-féle pörkölt kávékeveréket, csokoládét, kakaót árult. F.: Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében II. (Új Szentendrei Hírlap, 2001. febr. 14.) WEISZ Dávid (19-20. sz.) Liszt- és terménykereskedő. Testvére ~ Sámuel szintén kereskedő. 1909-ben a Szentendrei Kerületi Kereskedők Testületének alelnöke, 1913-ban mint a legtöbb adót fizető szentendrei polgárok egyike, tagja a városi képviselő-testületnek. F.: Pilishegyvidéki útmutató; Szentendre a millenniumtól az első világháborúig 1896– 1914; Dietz Ferenc közlése WEISZ József (19-20. sz.) Fényképész. A Hangya Szövetkezet elnöke és a Szentendre és Vidéke című lap kiadója. Az 1910-20-as években készült több városi képeslap is az ő nevéhez fűződik. F.: Pilishegyvidéki útmutató; Üdvözlet Szentendréről!


WEISZ Lipót (20. sz.) Fűszer- és vegyeskereskedő. Boltja a Római sánc utcában, a Szent Rókus kápolnával szemben működött. F.: A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-1932 3. körz. WEISZ Márk (19-20. sz.) Kereskedő. A szentendrei Fő téren lévő, Weisz Márk és Fia feliratú üzletük nagybani liszt- és fűszerkereskedéssel foglalkozott. Boltjuk több, az 1900-as évek elején kiadott képeslapon látható. A bejáratnál feltehetően a tulajdonosok állnak. F.: Üdvözlet Szentendréről! WERESMARTHY Miklós, dr. (Domony, 1865. jún. 11. – Szentendre, 1921. jan. 22.) Jogász. Egyetemi tanulmányai végeztével aljegyző Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében (1888–1895), gazdálkodó saját birtokán (1895–1901), ügyvéd Szentendrén (1901– 1921). A Függetlenség Párt programjával országgyűlési képviselő a szentendrei választókörzetben (1906–1910). Részt vett a város közigazgatásában, képviselő-testületi tag, Szentendre város díszpolgára, a református egyház főgondnoka. A város egyik leggazdagabb embere. Duna-parti, egykori villája (Duna-korzó 16., ma zeneiskola) a 20. század elején kiadott, a turistákat a városba csalogató több képeslapon is látható. A Tanácsköztársaság idején politikai szervezkedést kezdeményezett és vezetett, ezért 1919 júniusában a proletárhatalom helyi vezetői letartóztatták és elvitték. Hazatérése után tüdőbajban hamarosan meghalt. A képviselő-testület így emlékezett meg róla: Életét adta a polgári társadalomért. A város hamarosan utcát nevezett el róla. 1925-1946 között az ő nevét viselte a mai Vörösmarty utca. Lánya, ~ Ilona a helyi református polgári iskolában tanított. Férje az ugyancsak jogász és politikus Csia Sándor (l. ott) volt. F.: G. Sin Edit: Az 1918/1919-es forradalmak Szentendrén (kézirat a PMMIG adattárában); Egy évszázad krónikája; Üdvözlet Szentendréről!

WESSELY Gyula (Rasinja, Horvátország, 1881. jan. 2. – ?) Hivatásos katona, főhadnagy. Tanulmányait Nagykanizsán és Budapesten végezte. 1901-ben belépett a hadseregbe, a 23. gyalogezredben teljesített szolgálatot. 1909ben kinevezték főhadnaggyá, később pedig századossá. Szentendrén az 1930-as években választott képviselő a II. kerületben (belváros). F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931–1932 3. körz.; HL. anyakönyvi iratok : 7963.VI. 14. sz. WESSELY Imréné, Ruttkay Margit (Kossuthfalva, 1871 – ?) Tanítónő. Oklevelét a győri tanítóképzőben szerezte. 1891-től tanított Nagydorogon, Ruttkán, Pomázon, Leányfalun és Szentendrén, ahol 30 évi szolgálat után, 1929ben ment nyugállományba. Tagja volt több hazafias és kulturális egyesületnek. F.: Magyar Közéleti Almanach WIEDERMANN Károly (Budapest, 1930. jún. 13. – Budapest, 1997. febr. 1.) Filmrendező, Balázs Béla-díjas (1966). A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint a prágai Filmművészeti Akadémián tanult (1951–1956). A Mafilm Híradó- és Dokumentum Filmstúdió rendezője (1952–1962), az MTV főrendezője (1964–1978), az MTV pécsi körzeti stúdió művészeti vezetője (1976–1978), a StudioSaldo Kft. alapítótagja, művészeti vezetője. 1975-től haláláig szoros kapcsolat fűzte Szentendréhez. Az 1990-es években a Püspökmajor-lakótelepen élt családjával. Riport- és dokumentumfilmjei sorában a városról is készített egy videofilmet. F.: Magyar és nemzetközi ki kicsoda; Kertész Péter: Beszélgetés Wiedermann Károly filmrendezővel (Szentendrei Műsor, 1980. febr.); özvegye, Tolmácsy Emőke közlése WLASSICS Gyula, ifj, báró (Budapest, 1884 – Budapest, 1962. szept. 16.) Államtitkár. Középiskoláit és jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1908-ban a 163


Közoktatásügyi Minisztérium szolgálatába lépett, ahol a színházi ügyek előadója volt. Országos színházi felügyelő (1914–), az állami színházak kormánybiztosa (1920–), majd főigazgatója, a tankönyvügyi bizottság elnöke (1926–). Szépirodalommal is foglalkozott. Az 1920-as években a város földbirtokosainak és nevezetesebb villatulajdonosainak egyike. 1928-ban neve szerepelt a legtöbb adót fizető szentendrei polgárok között. F.: Magyar életrajzi lexikon II.; Egy évszázad krónikája WLASSICS Zoltán (Cinkota, 1931. ápr. 8. – Budapest, 1995. márc. 3.) Gépészmérnök, vállalkozó. Diplomáját 1954-ben szerezte a budapesti műegyetemen. Felesége: Sztojka Erzsébet. Gyermekeik: ~ Erzsébet, ~ Zsuzsanna. 1956-ban a csillebérci Fizikai Kutató Intézet munkatársa. A forradalom idején védi a kutatóintézet területét. 1958-ban internálják, utána rendőri felügyelet alá helyezik. 1960-ban szabadalmaztatott találmánya a kristalloscop. 1982-ben megalapítja a Kandeláber GMK-t. A cég tucatnyi fővárosi munkája közül legjelentősebbek a Szabadság híd díszei, a Lánchíd díszkivilágítása, valamint a szélzászló a Parlament kupoláján. Mivel budapesti műhelyét kinőtte, 1987-ben Szentendrén, a Kőzúzó utcában korszerű tervező- és gyártóüzemet hoz létre az ország legnagyobb műlakatos műhelyével, példátlan színvonalú szociális létesítményekkel. A Kandeláber Rt. gyártelepének látványa a külföldi megrendelőket is ámulatba ejti, akiknek nemcsak az üzemrészeket, hanem a várost is megmutatja. Szentendre városnak ajándékul kandelábereket készít a rk. plébánia templom előtti térre, ellátja a templomot reflektoros kivilágítással, teljes egészében felújítja a Fő téri kalmár164

keresztet. A Szentendrén gyártott Kandeláber-termékek megtalálhatók számos európai országban, sőt Amerikában, Kanadában és Japánban is. Wlassics Zoltánt 1982-ben Podmaniczky-díjjal, 1993-94ben Reitter Ferenc-díjjal, 1995-ben – elhunyta után – Pro Urbe Szentendre díjjal tüntették ki. F.: özv. Wlassics Zoltánné és Silacher Miklósné közlése WOLF Gedeon (8. sz.) Építőmester. Az 1700-as években került Szentendrére, amikor a török pusztítása után nagy szükség volt az építőmesterekre. A családi hagyomány szerint Bajorországból jöttek. ~ nevéhez fűződik a városháza építése, de részt vett a szerb templomok építésében is. 1958-ban a Pannónia-telepen utcát neveztek el róla. F.: Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei WUITS Iván (19-20. sz.) Kereskedő. Az 1900-as évek elején megjelent egyik városi képeslap szerint boltja a Fő téren volt. A városi képeslapok kiadását támogató kereskedők között az ő neve is szerepel. 1909-ben a Szentendre Kerületi Kereskedők Testülete háznagyává választották. F.: Üdvözlet Szentendréről!; Dietz Ferenc közlése ZÁBRÁNSZKY Ferenc (Révkomárom, 1866 – Szentendre, 1918) Vasúti kalauz, kereskedő. A felvidéki Révkomáromból települt Szentendrére, feltehetően az 1890-es évek végén. 1910-től Szentendrén, az egykori Istenhegyi út 4. szám alatt (ma Iskola u.) fűszer- és vegyeskereskedést működtetett. Az I. világháború


idején belső szolgálatot teljesített. Halála után özvegye, Teller Alojzia és fia, Béla (l. ott) vitte tovább a kereskedést egészen az 1952-ben bekövetkezett államosításig. Két lány gyermeke, ~ Anna és ~ Irén (l. ott) is fűszerkereskedést tartott fenn a városban. F.: Zábránszky Béla közlése ZÁBRÁNSZKY Béla (Budapest, 1894 – Szentendre, 1975) Szabómester. Az I. világháborúban négy évig szolgált tüzérként Galíciában, Erdélyben, Olaszországban (Isonzó). A háború befejeztével 1919-ben szabóműhelyt nyitott Szentendrén, a Kazinczy u. 4-ben. 1925ben átköltözött az Iskola u. 4. szám alá, ahol 1938-ig folytatta mesterségét, majd átvette anyjától, és az államosításig (1952) vezette a család fűszerkereskedését. F.: Zábránszky Béla közlése ZÁBRÁNSZKY Irén (Szentendre, 1898 – Szentendre, 1970) Kereskedő. A Görög utcában fűszer- és csemegeüzletet vezetett férjével, Tamássy Józseffel. Az üzlet 1929-ről az államosításig (1952) működött. F.: Zábránszky Béla közlése ZAKAR István (Cegléd, 1907 – Szentendre, 1976) Pékmester. Üzlete 1940-től a Rákóczi Ferenc utcában működött. Korszerű műhelyében volt dagasztó- és kifligép. Kísérletezett az olajfűtéssel is. Az üzemet 1950-ben államosították. 1970-ben erősen lepusztult állapotban, több lakóval visszakapta a pékség épületét, majd kisajátították. ~ hamvai a városi köztemetőben pihennek. F.: Zakar Ágnes közlése ZÁMBÓ Béláné, Kovanda Klára (Budapest, 1919. szept. 12. – Szentendre, 1990. jan.15.) Tanítónő. 1957-ben költözött családjával Szentendrére, ahol a belvárosi központi általános iskola napközis tanára lett. Bábcsoportot vezetett, bábukat készített, bemutató foglalkozásokat tartott. Pedagógusi pályá-

jában a napközis nevelőmunka elkötelezett szakértőjévé vált. 1960-tól részt vett a megyei pedagógus szakszervezet napközis tagozatának munkájában. 1964-től a Járási és Városi Napközis Nevelők Munkaközösségének (később csak városi) vezetője volt egészen haláláig. Szentendre napköziotthonos intézményeinek története és A gyerekmegőrzőtől a mai napközi otthonig Szentendrén címmel publikációi jelentek meg. 1974-ben az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kapott. F.: lánya, Wahornné Zámbó Klára közlése ZAUER család A család 1885-ben költözött Szentendrére, ezt megelőzően Óbudán laktak. A 20. század elején a város egyik legtekintélyesebb kőműves családja. Az 1920-as években a város szélén, a Pannónia-telepen több telkük, házuk volt. A telep egy részét a köznyelv Zauer-telepnek hívta. Az itt lévő egyik utcát (Telep u.) a városi iratok úgy emlegetik, mint a család tulajdonában lévő utcát. ~ János (l. ott) később, 1946-ban ingyen átengedte a Telep utcát a városnak. A család tagjainak hamvait a HÉV-állomás melletti ún. alsó temetőből az 1970-es években bekövetkezett szanálás miatt átvitték a városi köztemetőbe. F.: dr. Zauer Károly közlése ZAUER János, id. (Óbuda, 1871. okt. 10. – Szentendre, 1942. ápr. 15.) Kőműves, ács és építési vállalkozó. Felesége Wieszt Anna (1871–1954) Wieszt Ferenc szőlőműves és Greschl (Gröschl) Anna leánya. ~ tizenkét gyermekéből nyolcat nevelt fel. A családban az volt a szokás, hogy az apa és fia(i) mindig együtt dolgoztak társként és vállalkozóként. A Szentendrén végzett legfontosabb munkáik a következők: a városháza átépítése 1930 körül, az érseki 165


leányiskola átépítése (a későbbi BajcsyZsilinszky utcai iskola), a római katolikus plébánia átépítése 1934–36-ban. Felépítették a Dréher-kastélyt (a mai Lajos-forrási turistaház) – ami korábban a sörgyáros fából készült vadászháza volt –, a Buda-vidéki Villamossági Vállalat épületét a Dumtsa Jenő utcában, a Duna-parton működő Baumgartner-mozi tetőszerkezetét (egy hét alatt 1 m-rel felemelték anélkül, hogy szétbontották volna). A Határcsárdával szemben tervezett Levente-tábor teljes felépítését a háború kitörése akadályozta meg. Izbégen ők építették az óvodát és a kőbányánál lévő épületeket. F.: dr. Zauer Károly közlése ZAUER János (Szentendre, 1898. márc. 12. – ?, 1982. máj. 1.) Kőműves és ácsmester. Felsőipariskolát végzett, majd bevonult katonának. IV. Károly koronázásakor ott volt a díszőrségben. Az I. világháborúban az olasz frontra került, ahol egy szuronnyal megsebesítették. A betegszállító kocsit, amelyben elhelyezték, bombatalálat érte. A halottakkal együtt őt is tömegsírba tették. Valaki meghallotta a nyögését, kiásták, kórházba vitték. Onnan újra a frontra, majd hadifogságba került, de megszökött és hazajött. Itthon folytatta a kőműves munkát. Ő volt a legismertebb és legtekintélyesebb ~ a városban: egy ideig az ipartestület elnöke, 1944-1945-ben fizetés nélkül, megbízott polgármesterként irányította a várost. Polgármestersége alatt látogatott a városba Mindszenthy József (1944). Ugyanezen évben a németek által a városban összeszedett 14-16 éves fiúkat, akiket katonaruhába öltöztetve Németországba akarták vinni, ~ és két fia mentett ki a zsúfolt vagonokból. Neki köszönhető, hogy 1945-ben 166

a város nem vált csatatérré. A polgármester néhány helybeli lakossal fehér zászlóval az orosz katonák elé ment, akik ezután harc nélkül vonultak be Szentendrére. ~ városigazgatásához kötődik az is, hogy a kitelepítések itt nem okoztak nagy tragédiát. A városházán a kitelepítésre ítélteket felsoroló vastag papírköteg „véletlenül” elázott. A kisebb lista alapján összegyűjtött embereket egy pincébe zárták, ahol mindenkit egy „titokzatos betegség” támadott meg. Végül két család jelentkezett, hogy Németországba megy. A hiányt úgy pótolták, hogy a környező erdőben bujkáló német katonaszökevényeket (akiket a városiak titokban élelmeztek) civilnek öltöztették, betanítottak nekik néhány magyar szót, és hamis papírokkal útnak indították őket. ~ 1946-tól nem folytathatta a kőműves munkát, gazdálkodással próbálkozott. 1956ban az itt működő katonai főiskola helyőrségi zenekara után menetelő nagy tömeg lelkesen éltette és felkérte őt, hogy legyen a Forradalmi Bizottság elnöke. Vezetése alatt a városban rend és fegyelem uralkodott. Az értékeket, a fegyvereket beszedette, és a városházán kulcsra zárva őriztette. A Szentendrére érkező orosz parancsnok a városi vezetőket megdicsérte, azonban mégis megtorlás következett. A bíróság halálra ítélte ~ -t, amit életfogytiglani fegyházra módosítottak. Végül két évet töltött a börtönben. F.: Dr. Zauer Károly: Családom, rokonaim, barátaim (kézirat) ZAUER Paulina (?, 1903 – ?, 1983) Keramikus. Két évig járt a Képzőművészeti Főiskolára. Kapcsolatban állt az 1926-ban a városban letelepedett festőművészekkel is. Bár rövidesen megözvegyült, férje, Cseresznyés Zoltán miatt, aki a kormányzó unokaöccse volt, kitelepítették. Később a Szentendrei Kerámia Szövetkezet művészeti irányítójaként dolgozott. F.: Hahn Ferenc: Egy festő naplója ZBORÓY Géza, id., dr. (Budapest, 1877 – ?) Jogász, főszolgabíró. Középiskoláit Budapesten és Késmárkon végezte, majd a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója,


ahol gazdasági oklevelet nyert 1898-ban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi oklevelet szerzett. Köztisztviselő, aljegyző, szolgabíró Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében (1912–), a Szentendrét is magába foglaló pomázi járás főszolgabírója (1929–). F.: Pest megye Trianon után ZBORÓY Géza, ifj. (Budapest, 1903 – Szentendre, 1942. okt. 29.) Műszerész. Iparát Esztergomban tanulta. Évekig dolgozott a városban. 1929-ben ment nyugdíjba. Az I. világháború alatt a hadiipar fejlesztése terén kifejtett kiváló munkásságáért hadi érdemkereszttel tüntették ki. F.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára, 1931-1932 3. körz. ZIMMER János (Pantasch, Morvaország, 1836 – ?, 1909. szept. 4.) Kovács. Mint vándor kovácslegény érkezett a városba. 1872-ben a város szélén, a Szentendréhez tartozó Izbégen megalapította a kéziszerszámgyárat. A manufakturális üzemben a különböző szakmák szerszámait állították elő. Sok falubelinek adott ezzel munkát. 1882-ben gyártmányaiért ezüst érmet kapott. Országszerte híresek lettek a Zimmer-féle szerszámok. Egy vasacélforrasztó eljárás mint újítás is fűződik a nevéhez. A gyárról a 20. század elején két képeslap is készült. ~ volt a szentendrei lövészgárda utolsó kapitánya. 1992-ben utcát neveztek el róla Izbégen. F.: G. Sin Edit: Szentendre a XIX-XX. század fordulóján (1890–1914); Üdvözlet Szentendréről!; Krachler Ágoston: Feljegyzésim az 1900-as évekből (Fejezetek Izbég múltjából, kézirat a Pest Megyei Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében); Dietz Ferenc közlése ZIESER Márton (Szentendre, 1879. okt. 16. – Szentendre, 1959. jan. 12.) Lakatos, gyáros. Nagyapja, ~ Márton János Linzből jött Szentendrére. Apja, ifj. ~ János vízimolnár volt a Dunán. ~ nagybátyjától

örökölte meg az Apponyi (ma Céh) utcában működő, 1869-ben alapított Első Szentendrei Tűzhelygyár elnevezésű üzemet. 1913ban, mint a legtöbb adót fizető polgárok egyike, városi képviselő. A korabeli reklámok tanúsága szerint üzeme a tűzhelyen kívül készített mindenféle méretű asztal- és takaréktűzhelyeket, mindennemű lemezajtót, üstházakat és egyéb lakatos munkákat. ~ üzemét 1949. dec. 31-én államosították. F.: Szentendre a millenniumtól az első világháborúig 1896–1914; Dietz Ferenc: Szentendre élete a reklámok tükrében III. (Új Szentendrei Hírlap, 2001. márc. 10.); Dobsa Istvánné Zieser Margit közlése ZOLTÁN Gyula Ferenc, Zoltvári (Érsekújvár/Novi Zámsky, Szlovákia, 1846. dec. 3. – Szentendre, 1933. jan. 8.) Színész, színigazgató. Négyszer házasodott. Mindegyik felesége színésznő volt: Döme Mari, Buczi Malvin, Molnár Julianna, Koronkay Róza. ~ 1867-ben lépett a pályára. Mint szerelmes- és jellemszínész járta a vidéki városokat másod- és harmadrendű társulatokkal. Később művezetéssel is megbízták. 1881-ben engedély nélkül kezdett a színigazgatásba, majd közel húsz éven át a vidéki színházi élet elismert tagja, a társulatok igazgatója volt. Délvidéken és Erdélyben is voltak kedvelt állomásai. 1905-ben vonult nyugállományba, valószínűleg ekkor telepedett le a városban. Támogatta a helyi műkedvelő társulatokat. A legényegyletben Molnár Ferenc: A doktor úr című darabjának betanításában is segédkezett. A helyi sajtó külön megdicsérte Szigligeti Ede: A cigány című darabjának színrevitelét. A darabban fellépett a színész két leánya: ~ Erzsébet és ~ Ilona is. F.: Szentendrei Néplap, 1920. ápr. 11.; Pethő Németh Erika: Thália papjai Szentendrén (Új Szentendrei Hírlap, 1997. nov. 8.) ZUBKOVICS György, dr. (Budapest, 1878 – ?, 1951) Szerb ortodox megyéspüspök. A főgimnáziumot és az egyetemet Budapesten végezte, a hittudományi kart a Csernovitz-i egyetemen. 1903-ban avatták doktorrá. A 167


temesvári szerb ortodox püspök mellett kezdte meg pályáját mint titkár. Nagy tudása és az egyházi élet terén kifejtett rendkívül agilis munkásságának köszönhetően 1912-ben a budai görögkeleti szerb egyház megyéspüspöki méltóságába emelkedett. 1913-ban tagja lett a régi Főrendi Háznak, 1917-től pedig az újjászervezett Felsőháznak. A magyaron kívül szerbül, németül és franciául is beszélt. Szentendrén is támogatott mindent, ami a város fejlődését segítette. 1913-ban elvállalta az akkor alakult Szentendrei Városfejlesztő Egyesület tiszteletbeli elnöke címet. Pénzzel is igyekezett segíteni az egylet működését. A budai szerb ortodox egyházmegye püspöke (1936–1939). A SzentendreBudai Püspökség 1944-ig Budán működött. A II. világháborúban a püspöki rezidencia elpusztult, ezért a püspök székhelyét áttette Szentendrére. F.: Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből; A magyar feltámadás lexikona 1919–1931; Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egylet 1913-1914 ZSIVANOVICS, Szinezius (Živanović Sinesije) (Szentendre, 1711 – ?, 1768. márc. 14.) Szerb ortodox püspök. 1745 augusztusáig adminisztrátor a temesvári püspökségen. Ezt követően rövid ideig kolostorban volt. 1747-ben Bécsben tartózkodott. 1749-ben a karlócai érsek mellett tanácsnok és szóvivő. 1751. szept. 21-én aradi püspökké szentelték. A szentendrei püspöki templom vörösmárvány oltárelőkészítő fülkéje az ő adománya. F: Fedora Bikar: Sentandreja u ogledalu prošlosti 168


MELLÉKLET I. ÉS II. VILÁGHÁBORÚS EMLÉKTÁBLÁK I. VILÁGHÁBORÚS EMLÉKTÁBLÁK 1. (Szentendre, Kucsera Ferenc u. 5. sz.) A szentendrei róm. kat. Legényegyesület 1914–1918 évben Istenért, Királyért és a Hazáért hősi halált halt tagjai: Balogh Ferenc Baumgartner István Bencsát János Bender Antal Branceisz Antal Darabánt Miklós Gruber István Gruber János Kiss Károly Kovácsics Alajos Laszlovszky Ferenc Leikep István Leimer Károly Moldrik Antal Német Rezső Parniczky Ferenc Robicsek Károly • 2. (Szentendre, Rákóczi Ferenc u. 12.) A SZENTENDREI REFORMÁTUS EGYHÁZ HŐSI HALOTTAI AZ 1914–1918-iki VILÁGHÁBORÚBAN Becsei István ifj. Becsei István Czikora Sándor Gere Károly Suska János Tóth András Tóth Lajos

ÓH HOGY ELHULLOTTAK A HŐSÖK A HARCBAN (: 2 Sámuel 1:25: ) • 3. (Szentendre, Mária u. 1.) AKIK A HAZÁÉRT HALTAK MEG AZ 1914-1918. ÉVI VILÁGHÁBORÚBAN ELESETT IZBÉGI HŐSÖK EMLÉKÉRE ÁLLITOTTA A HÁLÁS UTÓKOR EMLÉKEZETE Batlics János Benkovits János Bujna László Bulik Mátyás Dombai Ádám Dombai András Drlicsek István Elsik István Elsik József Gruber István Hornyák Pál Hrankó Mihály Jevremovits Vladimir Kiss György Korcsok György Kovacsik István Lakatos András Melega András Melisek András Németh József Petkó Ödön Schindler János Skopál József Szlovák József Vanyák Ferencz


II. VILÁGHÁBORÚS EMLÉKTÁBLÁK 1. A II. VILÁGHÁBORÚ IZBÉGI ÁLDOZATAI (Szentendre, Mária u. 1.) Bárczi János Benkovics József Barton István Dombai József Dombai Rudolf Drlicsek János Farszky Imre Füzi Gyula Füzi János Füzi Sándor Galovits Dániel Hlatki István Havran Mihály Homer István Kiss Gyula Klinyec József Kloc József Kisanyik Ferenc Lukács Mihály Miskolci János Nágel József Német Lajos Timaer József Zeller Márton Vrskovetz Ferenc • VI. NE ÖLJ! A FÖLDÖN JÁRT MÁRTÍROK KÖZÉ TARTOZNAK ŐK A S ZENTENDRÉRŐL ELHURCOLT ÉS A LEGVADABB MÓDON ELPUSZTÍTOTT ZSIDÓ SZÜLŐK, TESTVÉREK, HITVESEK ÉS GYERMEKEK ÖRÖK EMLÉKÉRE 1944. JÚLIUS 9. (Szentendre, Hunyadi u. 2.)

A kerekek vadul zakatoltak Vitték, vitték A szegény félholtat. Ki tíz körmét a dúlt hajába ásta Úgy robogott a végállomásra.

Baár Dezsőné Baár Andris Barta Ignác Barta Ferenc Barta Ferencné Barta Jutka Barta Gabi Dénes Sándor Dénes Sándorné Dékány Jakab Dénes Jakabné Erdélyi Henrikné Endrei Lolán Endrei Piroska Fürst Samu Fürst Samuné Fürst Sándor Fürst Sándorné Fürst Miki Fürst Marika Fleischer Józsefné Fleischer Jutka Fried Mór Fried Mórné Fried Robika Fried Lacika Fried Izidor Fried Izidorné Földes Mihály Földes Mihályné dr. Fodor Sándor Falk Elza Falk Károly Falk László Fleischer Antal Fleischer Antalné Gábor József özv. Grünwald Mórné Grünwald Ferenc Grünwald Ferencné Grünwald Edit


Grünwald Márti Grünwald Samu Grünwald Samuné Grünwald Jutka Grünwald Rezső Grünfeld Lajosné Goldberger Samuné dr. Gyárfás Ferenc Gyárfás Mihály Gyárfás Bandika Gyenes Sándor Guttentag Márton Guttentag Márton Heller László Heller Lászlóné Herman Ernőné Herman Gyurika Hollánder István Hajdu Károly Hajdu Károlyné Háber Emma dr. Krausz József Krausz Józsefné dr. Krausz György Klein Albertné Klein Péter Krausz Ödön Kozma Ignác Kozma Ignácné Kőnig Manóné Kőnig Pisti özv. Klein Adolfné Klein Károlyné Klein Andris dr. Krámmer Margit Kohn Lajosné Kohn Jenő Kohn Sanyi Kohn Irén Kohn Miki Kohn Mihály Lőwy Albert Lőwy Albertné Lőwy Miklós László Sándor László Sándorné Lőwenbein Lipótné Löbl Endre Liscteinstein Bernát Liscteinstein Bernátné

László Zoltán Löwinger Ernő Neumann Ignác Neumann Ignácné Neumann László Neuschloss Jenőné dr. Óvári József Óvári Józsefné Óvári Gyuri Óvári Laci Perlusz Jenőné Perlusz Aladár Perlusz Aladárné Perlusz Gyuláné Perlusz István Rein Henrik Rein Henrikné Rein Edit Rein Erzsébet Radó Sándor Radó Sándorné Rosenberg József Spitzer Lajos Spitzer Lajosné Szántó Lajos Szántó Lajosné Schwarc Vilmos Schwarc Vilmosné Stern Béláné Stern Robika Sommer Mór Sommer Mórné Sommer Imre Somogyi Robika Szántó Aladárné Schwarc Herman Steiner Jenőné Steiner Katika Steiner Rózsika Tihanyi Mártonné Tihanyi Jánoska Tímár József dr. Vas István Vas Istvánné Vas Jánoska Vas Katika Weisz Lipót Weisz Lipótné Weisz Zoltán Weisz Klára 171


Weisz Dávidné Wohl Tibor Wohl Tiborné Winternitz Soma Winternitz Sománé Zinner Adolf Zinner Adolfné Zinner István Zinner Tibor • II. VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ (Szentendre, Kálvária tér)

Ágoston Antal Ágoston (Both) József Antonics Radivoj Árvai Pál Bakonyi Jenő Bárczi János Barton István Bartos Ignác Bengyel György Benkovits József Bozbora Béla Bozó József Bukovits Ferenc Cserveny István Csibi József Czinege Pál Dombai Rudolf Drabek Ferenc Drilicsek János Érdi Mihály Farszky Imre Füzi Gyula Füzi János Füzi Sándor Galovits Dániel Géczi Zoltán Gerényi István Gőgös János György Ferenc Győri Sándor Hammer István Havran Mihály Heuschmidt Károly 172

Hirsch János Hlatki István Holba Pál Hollander Andor Horváth János Hoschek Lajos Hudek Ferenc Janek József Janicsek István Jobbágy István Jómódú Rezső Kalafuth János Kaluba János Keczéri Róth Miklós Kinczly Gyula Kisanyik Ferenc Kiss Gyula ifj. Kiss István Klement Antal Klinyec József Klocz József id. Kohn Mihály Korcsok Ferenc Koubek József Kovács László Kozma Ernő Kögler József Körösi Kiss László Kretinger József Kutasi István Lehoczki Pál Leitovitz Jenő ifj. Lendvai András Lőwy Miklós Lukács Mihály id. Machál István Mester József Mihajlovits Péró Miló János Miskolci János Moldován György Nágel József Német István Német Lajos Nits Rudolf Ottinger Károly Pajcsics Miklós Pajcsics Zoltán Pálfiszegi István Peresits Demeter


Pintér Mihály Riesz Gábor Schinágel Ferenc Stefkó István Sturcz János Szabados János Takács István Takács Lajos Timpauer József Tolnay Andor Vranovszki János Valentin Márton Z. Varga István Varga Mihály Vida József Vigh Márton Vilsitz János Vrskovetz Ferenc Waczek Felicián Weisz Alajos Weisz Lajos Weisz Zoltán Wieszt Róbert Zánoni János Zánoni Károly Zauer Károly Zeller Márton Zsohár János

173


IRODALOM Amíg városatya lettem...: A főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjainak önéletrajz gyűjteménye fényképekkel valamint az összes bizottságok és választmányok felsorolásával / szerk. György Endre. — Budapest : Bíró ny., 1930. 392 p.

harcban, 1848-1849. — Budapest : Zrínyi, 1988. 781 p.

Antolik Arnold: Mi volt Szentendre és mi lehetne? : Célkitűzési kísérlet a várospolitikában. — Budapest : szerzői kiadás, 1932. 48 p.

Borvoszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I-II. — Budapest : Dovin Művészeti Kft., 1990. 491, 577 p.

Antalffy Gyula: Boldog barangolások : Tájrajzok. — Budapest : Magvető, 1987. 232 p. Az Athenaeum nagy képes naptára az 1913dik közönséges évre - tiszti címtárral. — Budapest : Athenaeum, 1913. 246 p. Bálint Endre: Hazugságok naplójából. — Budapest : Magvető, 1972. 238 p. Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékeim. — Budapest : Codex Print, 2000. 203 p. Bene János–Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945. — Nyíregyháza : Jósa Múzeum, 2003. 560 p. Benned nyugszik életem : Kállai Ferike írásai, Markó Sándor festményei / szerk. Markó Sándor. — Lajosmizse, [é. n.]. 51 p. Bikar, Fedora: Sentandreja u ogledalu proslosti = Szentendre a múlt tükrében. — Novi Sad. : Autorska izd., 2003. 313 p. Bodonyi Emőke: Jeges Ernő. — Szentendre : [Pest M. Múz. Ig.], [2001]. 32 p. Bokor Pál: Zsákutca. — Budapest : RTVMinerva, 1985. 293 p. Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai : Tábornokok és törzstisztek a szabadság-

Borbándy Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. — Budapest : Európa, 1997. 517 p.

A budai, szentendrei járás. 1., Pest megye régészeti topográfiája / szerk. Torma István. — Budapest : Akadémiai K., 1986. 389 p. Budapest lexikon : 1-2. kötet. — Budapest : Akadémiai K., 1993. 755 p., 669 p. A Budapesti Református Theológiai Akadémia története 1855-1955 / szerk. Bucsay Mihály, Pap László. — Budapest : Egyetemi ny., 1955. 255 p. Bús János–Szabó Péter: Béke poraikra I-II. : Dokumentum-emlékkönyv a II. világháborúban a történelmi Magyarország területén elesett, meghalt magyar katonákról és munkaszolgálatosokról. — Budapest : Hadtört. Int. és Múz. : Varietas ’93 Kft., 1999-2001. 778 p. Chikán Bálint: Pókerparti Aphroditével : Válogatott művészeti írások / szerk. Hann Ferenc. — Vác : Arcus, 2000. 415 p. Csapó György: Ilosvai Varga István. — Budapest : Képzőműv. Alap, 1981. 48 p. A volt császári és királyi 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története 1910-18 és világháborús emlékalbuma. — Cegléd : Sárik Gyula ny., 1937. 548 p. Csuka Zoltán: A jugoszláv népek irodalmának története. — Budapest : Gondolat, 1963. 556 p.


Dávid Katalin: Anna Margit. — Budapest : Corvina, 1980. 63 p. (Corvina műterem, ISSN 0134-1804) Davidov, Dinko : A szentendrei szerb ortodox templomok. — Szentendre : Szerb Egyházi Múzeum, 2005. 25 p. Deák Gyula: Polgári iskolai írótanárok élete és munkái. — Budapest : Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület, 1942. 210 p. Deli Károly – Mezei Iván: Pilis : útikalauz. — Budapest : Sport K., 1974. 253 p.

Egy festő naplója: Bánovszky Miklós viszszaemlékezése a szentendrei festészet kezdeteiről 1926-1927 / sajtó alá rend. Hann Ferenc. — Szentendre : Berta, 1996. 79 p. Emlékek völgye: Szeberényi Lehel emlékkönyv / szerk. Maróti István. — Szentendre, Pest Megyei Könyvtár, 2001. 98 p. Emlékkönyv : 1955-1980 / [közread. a] Móricz Zsigmond Gimnázium Szentendre. — Budapest : ÉTK, 1980. 116 p.

Devecseri Gábor: A hasfelmetszés előnyei : visszaemlékezések. — Budapest : Magvető, 1974. 494 p.

Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története. An. Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból. — Szentendre : PMMI, 1996. p. 213-265. (Szentendrei Múzeumi Füzetek ; 1.)

Dietz Ferenc–Dietz László: Szentendre 1914-1918: a hadikórház. — Szentendre : Szentendre 1000 éve Alapítvány, 2000. 47 p. (Szentendrei füzetek IV. / sorozatszerk. Máté György)

Fejezetek Izbég múltjából : Jubileumi kiadvány Izbég fennállásának 300. évfordulója alkalmából / szerk. dr. Török Katalin. — Szentendre : PMKK, 1990. 41 p. (Izbégi füzetek ; 1.)

Dietz Ferenc: A Szentendrei Városfejlesztő Egyesület 1913-1914. — Szentendre : Hírmondó Kft., 2001. 44 p.

Fischer Jolán: Anziksz Szentendréről / szerk. Máté György. — Szentendre : Szentendrei Könyvklub, 2002. 93 p.

Dimic, Zarko: Veliki Becki rat i Karlovacki mir, 1683-1699 : hronologija. — Belgrád : Verzalpress, 2000. 319 p.

Fodor András: Futárposta. — Budapest : Szépirodalmi Kvk., 1980. 449. p.

Dumtsa Jenő emlékezete : tanulmányok, cikkek, dokumentumok / összeáll. és szerk. Máté György. — Szentendre : Pest Megyei Könyvtár, 2000. 83 p. (Szentendrei füzetek ; 6.) Duna menti nyaralóhelyek / szerk. Rexa Dezső. — Budapest : Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1927-. In.: Magyar Városok Monográfiája, 15. kötet (1934) Egy évszázad krónikája : Szentendre 19001999. / összeáll. Sin Edit ; szerk. Máté György. — Szentendre : Pest Megyei Könyvtár, 2000. 343 p. (Szentendrei füzetek ; 5.)

Földesdy Gabriella–Sin Edit–Szarvas Rita: A Móricz Zsigmond Társaság emlékkönyve : 1992-2002 : Megjelent az író halálának 60. évfordulójára. — Szentendre : Móricz Zsigmond Társ., 2003. 178 p. Czóbel Béla : Czóbel : Művek (vál.) /bev. Frank János ; bibliogr. összeáll. Kratochwill Mimi . — Budapest : Corvina, 1983. 15 p., [71 tfol.] Frank János: Szóra bírt műtermek : interjúk. — Budapest : Magvető, 1975. 355 p. Füves Ödön: Fejezetek a szentendrei görögök életéből. — (klny. Antik tanulmányok 1-2.). — Budapest : [s.n.], 1961 ; (Budapest : Akadémiai ny.). 114-127. p.


Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monogpraphiája : 1-3. kötet. — Budapest : Pest megye közönsége, 1876-1877. 248, 275, 408 p. Genthon István: Czóbel Béla. — Budapest : Képzőműv. Alap., 1961. (A művészet kiskönyvtára ; 24.). 23 p. Genthon István: Ferenczy Károly. — Budapest : Képzőműv. Alap., 1963. (Magyar mesterek). 245 p. Gerő József: A Magyar Királyi Belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937. — Budapest : szerzői kiad., 1938. (Kovács-Szegedi ny.). 406 p. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái : új sorozat. 8., Fa Imre-Ferényi Antal / sajtó alá rend. Viczián János. — Budapest : Argumentum : MTA, 1992. 940 col. Győrffy István: Adatok a Leányfalu déli részének hely-, család- és kortörténetéhez. — Leányfalu : Praxis Bt., 1996. 72 p. Győrffy György: István király és műve. — Budapest : Gondolat, 1977. 667 p. György Péter–Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az Elvont Művészek Csoportja. — Budapest : Corvina, 1990. 222 p. Hajdu Lajos: Forradalmár vagy szerencselovag? : Nyomozói jelentés a „Ráby ügy”-ről. — Budapest : Magvető, 1984. 454 p. Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története, stílusa 1945-ig. — Budapest : Akadémiai K., 1977. 146 p. Haulisch Lenke: Czimra Gyula. — Budapest : Corvina, 1974. 27 p. Haulisch Lenke: Paizs Goebel. — Budapest : Corvina, 1968. 32 p. (A művészet kiskönyvtára ; [ú.s.] 30.)

Horler Miklós: Szentendre. — Budapest : Műszaki K., 1960. 199 p. (Városképek – műemlékek) Horváth Levente: Az őszirózsás forradalom Szentendrén. — Szentendre : Hazafias Népfront V. B., [s.a.]. 23 p. XX. századi magyar művészet - Szentendréről nézve: válogatás a Ferenczy Múzeum gyűjteményéből. — Szentendre : PMMI, 2003. 195 p. (A szentendrei képzőművészet évszázada ; 3.) Jurecskó László: Boromisza Tibor nagybányai korszaka 1904-1914. — Miskolc : MissionArt Galéria,1996. 232 p. (Nagybánya könyvek ; 5.) Kada Mihály: Szentendre – Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye. — Budapest : Országos Monográfia Társ., 1910. Kandó Gyula, 1908-1968 : A festőművész hagyatékának bemutatása : Ferenczy Múzeum 2003. augusztus 30.- október 26. — Szentendre : PMMI, 2003. 19 p. (PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok ; 5.) Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A Szentendrei Katolikus Egyház és Plébánia története 1002-1992. — Szentendre : Hunga-Coord, 1996. 317.p. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: Adatok a szentendrei horvát dalmátok történetéhez. — [Kézirat a szerző tulajdonában] Keresztény magyar közéleti almanach : 1-2. kötet / szerk. Hortobágyi Jenő. — Budapest : Pátria ny., 1940. 1292 p. Kertész Péter: Cipőtalpbetét – Tórából : Zsidósors Szentendrén. — Kézirat, 2002. Ki kicsoda? : Kortárs lexikon. — Budapest : Béta Irodalmi Rt., [s.a.]. 973 p. Ki kicsoda a magyar sportéletben? : sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók,


sportorvosok, sportszakemberek : 1-3. kötet / szerk. Kozák Péter et al.. — Szekszárd : Babits, 1995. 508, 531, 457 p. Ki kicsoda a magyar zeneéletben / szerk. Székely András. — 2. bőv.jav. kiad.. — Budapest : Zeneműkiadó, 1988. 546 p. Kiss Mária: Délszláv szokások a Duna mentén. — Budapest : Akadémiai K., 1988. 265 p.

A magyar feltámadás lexikona : a magyar legújabb kor története / szerk. Szentmiklóssy Géza. — Budapest : Európa ny., 1930. 1151 p. A magyar gyalogság : A magyar gyalogos katona története / szerk. Doromby József, Reé László. — Budapest : Reé László kiad., [194?]. 640. p.

Kortárs magyar művészeti lexikon : 1-3. kötet / főszerk. Fitz Péter. — Budapest : Enciklopédia, 1999-2001. 774, 990, 974 p.

A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma az 1914-1918-as világháború emlékére : 1-2. kötet / szerk. Hegedűs Márton. — Budapest : Hungaria ny., 1941-1942. 468, 56, 24, IV, 46 p.

Kőbányai János: Az apokalipszis képköltője – Ámos Imre : esszé. — Budapest : Múlt és Jövő, 2005. 276 p.

A magyar ipar almanachja / szerk. Ladányi Miksa. — Budapest : Magyar Ipar Almanachja, 1930. 263 p.

Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pest vármegyében. — Budapest : Hungária, 1899. 447 p.

A magyar királyi budapesti 29-dik honvédgyalogezred és a magyar királyi 29-dik népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve / összeáll. De Sgardelli Caesar. — Budapest : Merkantil ny., 1936. 424 p.

Krachler Ágoston: Feljegyzéseim az 1900as évekből An.: Fejezetek Izbég múltjából. — Szentendre : Pest Megyei Könyvtár, 1990. (Izbégi füzetek ; 1.) p. 17-27. László Gyula: Barcsay Jenő. — Budapest : Képzőműv. Alap., 1963. 31 p. Leksikon pisaca Jugoslavije 1-3. / főszerk. Živojin Boškov. — Novi Sad : Matica Srbska, 1972-1987. 783, 755, 777 p. Lugosi Lugo László: Szentendre. — Budapest : Magyar Könyvklub, 2002. 160 p. Magyar életrajzi lexikon : 1-3. kötet / főszerk. Kenyeres Ágnes. — Budapest : Akadémiai K., 1981-1984. 1039, 1099, 900 p. Magyar és nemzetközi ki kicsoda? : Több mint 14000 kortársunk életrajza / főszerk. Hermann Péter. — Budapest : Biográf, 1995. 1086 p.

Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a Testvérintézetek összefoglalt története, 1830-1945 : 1-3. kötet / írta és összeáll. Rada Tibor. — Calgary ; Budapest : Bánkuty G., 1998-2001. 331, 597, 620 p. Magyar kódex. 1., Az Árpádok világa : Magyar művelődéstörténet a kezdetektől 1301-ig / főszerk. Szentpéteri József ; szerk. Stempler Gyula et al.. — Budapest : Kossuth K. : Enciklopédia Humana Egyesület, 1999. 437, [5] p. Magyar Közéleti Almanach / sajtó alá rend. Csitvári Antal. — Budapest : Magyar Közéleti Almanach, 1937-1942 Magyar legújabb kor lexikona : életrajzi adatok / szerk. Rátky Zoltán, Strazimir Oszkár. — Budapest : Európa ny., 1932. 1112.p. Magyar múzeumi arcképcsarnok / főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula ; közread. a


Pulszky Társaság, Magyar Múzeumi Egyesület. — Budapest : Tarsoly, 2002. XV, 984 p. A magyar muzsika könyve / szerk. Molnár Imre. — Budapest : Merkantil ny., 1936. 632 p. Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban / szerk. Jacobi Ágost. — Budapest : Közlekedési ny., 1938. 759 p. Magyar nagylexikon / főszerk. Élesztős László ; szerk. Barabás Éva et al.. — Budapest : Akadémiai K., 1993-2004. (117. kötet) Magyar Néprajzi lexikon / főszerk. Ortutay Gyula. — Budapest : Akadémiai K., 19771982. (1-5. kötet) Magyar színháztörténet / főszerk. Székely György. — Budapest : Akadémiai K., 1990- . Magyar színművészeti lexikon. — Budapest : Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézet, 1929-1931. A magyar társadalom lexikonja. — Budapest : Kempfner, 1930. 640 p. Magyar tüzér: A magyar tüzérség története / szerk. Felszeghy Ferenc, Reé László. — Budapest : Rée László, 1938. 512 p. Magyar zsidó lexikon / szerk. Újvári Péter. — Budapest : Makkabi, 2000. 1028. p. Magyarország tiszti czim- és névtára. — Pest-Budapest : Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, 1898-1944 (25 kötet) Magyarország Közhivatalainak cím- és adattára / szerk. Takács József. — Budapest : Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. (1931-32 ; 1935-1936 ; 1938) (3 kötet)

Magyarország műemléki topográfiája. 5., Pest megye műemlékei : 1-2. rész / szerk. Dercsényi Dezső. — Budapest : Akadémiai K., 1958. 688, 602 p. Mándy Stefánia: Vajda Lajos. — Budapest : Corvina, 1983. 257 p. Maróti Éva: Szentendre – Ulcisia Castra – római kori emlékei. — Szentendre : PMMI, 2003. 63 p. Máté György: Szentendre régen és ma : vendégváró kalauz. — Szentendre : Szentendre Város Önkormányzata, 1999. 73 p. Mezei Ottó: Dési Huber. — Budapest : Corvina, 1972. 37 p. (A művészet kiskönyvtára ; 72.) Milosevits Péter: A szerb irodalom története. — Budapest : Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. 540 p. Moldoványi Ákos: Boldog lett-e, ki kertre vágyott?. — Budapest : Officina Nova, 1991. 119 p. Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből / szerk. Balanyi Béla. — Szentendre: PMKK, 1985. 122 p. Murádin Jenő: A Ferenczy művészcsalád Erdélyben. — Bukarest : Kriterion, 1981. 39 p. Múzeumok Pest megyében / szerk. Asztalos István. — Szentendre : PMMI, 1996. 183 p. Müller Gyula nagy naptára 1854-re : Országos tiszti czím- és névtárral / szerk. Friebeisz István, Albert Ferencz. — Pest : Müller Gyula, 1853. 292 p. Művészeti kislexikon. — Akadémiai K., 1973. 687 p.

Budapest

:

Művészeti lexikon : 1-4. kötet / szerk. Zádor Anna, Genthon István. — Budapest


: Akadémiai K., 1965-1968. 679, 742, 855, 789 p. Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. — Budapest : Argumentum : Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. 1126 p. Nagy János, S.: A szentendrei festő, Onódi Béla. — Budapest : Kairosz, 2003. 164 p. Nagy Lajos – Szita László: Budától Belgrádig: Válogatott dokumentum részletek az 1686-1688. évi törökellenes hadjárat történetéhez. — Pécs : Baranya Megyei Levéltár, 1987. 492 p. Nagy Katalin, S.: Anna Margit. — Budapest : Képzőműv. Alap., 1971. 46 p. (Mai magyar művészet) Nagy Katalin, S.: Bolmányi Ferenc, 19041990. — Budapest : Enciklopédia, 2000. 126 p. Novacsek-Vojnics Kornél, Lásztity Nikola: Szerbek Magyarországon: Ezer év együttélés a viharos közép-kelet-európai térségben. — Budapest : Óbuda-Békásmegyer Szerb Kisebbségi Önkormányzat, 2000. 36 p. Nyugállományú hazai pedagógusok almanachja / szerk. Halász Imre. — Budapest : Kellner, 1936. 434 p. Onódi Béla: Életutam : Onódi Béla festőművész visszaemlékezései. — Szentendre : PMKK – PMMI, 1984. 99 p. A Pallas nagy lexikona. 18. kötet — Budapest : Pallas Ir. és Nyomdai Rt., 1900 Pápai pedagógus lexikon / főszerk. Tungli Gyula. — Pápa : Pápai Művelődéstörténeti Társaság : Jókai Mór Városi Könyvtár, 1997. 186 p. Paulovic, Marinko: Srbi: bibliografije znamenitih A-… (Szerbek: Híres személyek életrajza A – S. cirill abc szerint)

Pest megye múzeumai / szerk. Ikvai Nándor, — (2. bőv., jav. kiad.). — Szentendre : PMMI, 1979. 30 p. Pest megye sajtóbibliográfiája 1794-1975 / összeáll. Békés József. — Szentendre : PMKK, 1977. 316 p. Pest megye Trianon után : 1-2. kötet / főszerk. Dömjén Miklós. — Budapest : Dolezsál László, 1930. 244, 286 p. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tiszti névsora és területének közigazgatási beosztása az 1884. évre. — Budapest : Ikey Sándor ny., 1884. 23 p. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára 1931-32. : 3. körzet / főszerk. F. Szabó Géza. — Budapest : Viktória ny., 1933. 416 p. (A vármegyék országos címtára) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei közigazgatás lexikona / szerk. Rexa Dezső. — Budapest : Vármegyei Levéltár, 1926. 95 p. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogi város adattára / szerk. Csatár István, dr. Hovannesian Eghia, Oláh György. — Budapest : Kultura, 1939. 458 p. Petényi Katalin: Barcsay Jenő. — Budapest : Corvina, 1986. 95 p. Pethő Németh Erika - G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén. — Szentendre : PMKK : PMMI, 1990. 169 p. Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei. — 2. bőv. jav. kiad.. — Szentendre : Pest Megyei Könyvtár, 1996. 310 p. Pethő Zsoltné Németh Erika: Százéves az izbégi iskola (1902-2002). — Szentendre : Izbégi Iskola, 2002. 111. p.


Pilishegyvidéki útmutató: Pomázi járás községeinek és Szentendre megyei városnak részletes ismertetője / összeáll. Dósa István. — Békásmegyer : [s.n.], 1933. 128 p. Pirk János / szerk. Pirk Ambrus, Pirk László, Pirk Veronika. — Szentendre : Centrum, 2003. 274 p. Ráby Mátyás önéletírása / ford. Komlós Aladár. — Budapest : Szépirodalmi K., 1956. 255 p. Román József: Bálint Endre. — Budapest : Képzőműv. Alap., 1980. 189 p. Sánta Antal: Szentendre természeti környezetének kutatása és védelme. — Szentendre : PMKK, 1985. 48 p. (Szentendrei füzetek ; 1.) Schleininger Tamás: Kesserű Kálmán, a szentendrei járás volt főszolgabírája. — An.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a múzeumból. — Szentendre : PMMI, 1998. p. 267-280. (Szentendrei Múzeumi Füzetek ; 1.) Schleininger Tamás: A szentendrei kaszinó története a korabeli sajtó tükrében. — An.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok / szerk. Farkas Rozália. — Szentendre : PMMI, 1995, p. 348-392. (Studia Comitatensia ; 25.) Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold : „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán. — An.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból / szerk. Ikvainé Sándor Ildikó. — Szentendre : PMMI, 1996. p. 165-212. (Szentendrei múzeumi füzetek ; 1.) Sentandrejski zbornik knj. 1. . Bikar, Fedora: Evgen Dumca (1838-1917) prvi gradonacelnik Sentandreje = Szentendrei emlékkönyv 1. . Bikar, Fedora: Dumtsa Jenő (1838-1917) Szentendre első polgármestere.

Seoba Srba 1690. : citanka o istoriji is kulturnoj proslosti Srba u Madjarskoj. — Belgrád, 1990. Sin Edit, G.: Az 1934-35-ös szentendrei polgármesterválság és annak társadalmi háttere. — An.: Fejezetek Pest megye történetéből. — Szentendre : PMMI, 1979. 231 p. (Studia Comitatensia ; 8.) Sin Edit, G.: Az 1918/1919-es forradalom Szentendrén. — In.: Szentendrei Műsor 1978/7, 1979/7. — Szentendre : PMKK, 1978, 1979 Sin Edit, G.: Szentendre 30 éve (1945-1975). — Szentendre : PMMI, 1975. 192 p. Sin Edit, G.: A XIX-XX. sz. fordulója (18901914). — An.: Fejezetek Pest megye történetéből. — Szentendre : PMMI, 1979. 231 p. (Studia Comitatensia ; 8.) Soproni Sándor: Szentendre a rómaiak korában. — Szentendre : Pest Megyei Könyvtár, 1987. 74 p. (Szentendrei füzetek ; 2-3.) Stefanovic, Dimitrije: Autobiografija Petra Rimskogo 1800-1874. — Novi Sad : [s.n.],1986. Sto /100/ naznamentijih Srba. — Belgrád ; Novi Sad : Principe Sipublik, 1993. Sturm–féle országgyűlési almanach 19051910: Rövid életrajz az országgyűlés tagjairól / szerk. Fabro Henrik, Újlaki József. — Budapest : [s.n.], 1905. 750 p. Sumadijski, Sava: Srpski jerarsi od devetog do dvadesetog veka = Szerb főpapok a kilencediktől a huszadik századig. — Belgrád : Euro, 1996. Supka Magdolna: Pirk János. — Budapest : Képzőművészeti K., 1987. 62 p. (Mai magyar művészet)


Szabadi Judit: Bálint Endre. — Budapest : Corvina, 1969. 34 p. (A művészet kiskönyvtára ; [ú.s.] 41.) Szabó Sándor: Stéger Ferenc operaénekes. — An.: Tanulmányok Pest megye múltjából. — Szentendre : PMMI, 1975. 464 p. (Studia Comitatensia ; 3.) Szakály Sándor: A magyar katonai elit 1938-1945. — Budapest : Magvető, 1987. 272 p.

/ szerk. Novotny Tihamér. — Szentendre : PMMI, 1987. 71. p. Szentendre története írásos emlékekben / összeáll. Dóka Klára. — Szentendre : PMMI, 1981. 221 p. A Szentendrei Állami Gimnázium évkönyve az 1948/1949. évi tanévről / szerk. Gelléri Emil. — Szentendre : Szalay ny., 1949. 24 p.

Szánthó Imre: Mesevárosom Szentendre. — Budapest : Gutenberg Műv. Otthon Miniatűr Könyvgyűjtők Klubja, 1980. 18 p.

Szentendrei Arcképcsarnok I. : Kortársaink / szerk. Biczák Péter et al.. — Szentendre : Szentendre Város Polgármesteri Hivatala, 2000. 227 p.

Szánthó Imre: Szentendrei pillanatok : írások egy komódfiókból. — Szentendre : Gaján Éva, 1994. 138 p.

A Szentendrei Ferences Gimnázium 19501990 / szerk. P. Soós Ányos. — Budapest : Makrovilág, 1990. 213 p.

Szántó Piroska: Bálám szamara és a többiek. — Budapest : Európa, 1997. 318. p.

Szíj Rezső: Czimra Gyula. — Budapest : [s.n.], 1969 (Kecskemét : Bács-Kiskun M. ny.)

Szeberényi Lehel: Arcok a folyó tükrében. — Budapest : Szépirodalmi Kvk., 1982. 429 p. Szeberényi Lehel: Tibike Tartaroszban. — Budapest : Magvető, 1969. 299 p. A Szent András templom története / összeáll. Horváth Csaba, Pethő Zsoltné Németh Erika. — Szentendre : Szentendre-Izbég R. K. Lelkészség, 1998. 29 p. (Izbégi füzetek ; 2.) Szentendre évszázadai : helytörténeti kiállítás, Szentendrei Képtár, 1996. ápr. 12. –nov. 3. / a kiállítást és a katalógust tervezte Cs. Balogh Éva. — Szentendre : PMMI, 1996. 24 p. Szentendre évszázadai / szerk. Sz. Tóth Judit. — Szentendre : PMMI, 1996. (Szentendrei múzeumi füzetek ; 3.) Szentendre a millenniumtól az első világháborúig 1896-1914 : helytörténeti kiállítás, Művészetelepi Galéria… : katalógus

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. — Budapest : Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, 1980-1981. 14 db. Szofrics Pál: Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből : kivonatos fordítás. — Szentendre : Ferenczy Múzeum, [s.a.]. 18. p. Telepy Katalin: Miháltz Pál. — Budapest : Képzőművészeti Alap., 1972. 46 p. (Mai magyar művészet) Thirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke: Részletes magyar útikalauz. — [s.a.] : [s. n.], 1923. 204 p. Tornay Mari: Az elmerült Duna: versek. — Szentendre : PMKK, 1989. 111 p. Tóth Antal–Feledy Balázs: A Szentendrei Régi Művésztelep hetvenöt éve. — Szentendre : Szentendrei Régi Művésztelep Kulturális Egyesület, 2003. 98 p.


Ujez, Alojz: Pozorisno stvaralastvo Joakim Vujica: Povodom 175-godisnjice prve pozorisne predstave u Srba 24, august 1813. = Joakim Vujic színházi alkotásai: az első szerbiai színházi előadás, 1813. augusztus 13. alkalmából (kiállítási katalógus)

Vitkovits Mihály magyar és szerb írásai / Vujicsics D. Sztoján gondozásában. — Budapest : Európa, 1978. 330 p.

Új Magyar Életrajzi Lexikon : 1-5. kötet / főszerk. Markó László. — Budapest : Magyar Könyvklub, 2001-2004. 1197, 1205, 1275, 1219, 1332 p.

Zakariás Zoltán: Honvéd vasútépítők : A Magyar Királyi Honvédség vasútépítő csapatának története. — Budapest : Szekér, 1992. 289 p.

Új Magyar Irodalmi Lexikon : 1-3. kötet / főszerk. Péter László. — Budapest : Akadémiai K., cop. 1994. 2332 p.

Családom, rokonaim, barátaim / szerk. Zauer Károly. — [Kézirat a szerző tulajdonában.]

Üdvözlet Szentendréről! : Régi szentendrei képeslapok 1899-1944 / vál. és magyarázatokkal ellátta Ürmös Lóránt. — Budapest : Vexillum, 2004. 123 p.

Zenei lexikon : 1-3. kötet / főszerk. Bartha Dénes. — Budapest : Zeneműkiadó, 1965. 687, 726, 767 p.

Váci egyházmegyei almanach : 1-2. kötet / szerk. Bánk József. — Vác : Váci Egyházmegyei Hivatal, 1970-1980. 432, 179 p. Vas István: Miért vijjog a saskeselyű: viszszaemlékezések : 1-2. kötet — Budapest : Szépirodalmi K., 1981. 535, 574 p. Vaszkó Erzsébet: Vaszkó Erzsébet : Művek (vál.) / bev. Hann Ferenc ; közread. a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. — Szentendre : PMMI, 1983. (Kecskemét : Petőfi ny.). 24 p., 26 tfol. Vendéglátás anno… és most: Fejezetek Szentendre bor- és ételkultúrájából / főszerk. Soós Sándor ; szerk. Schleininger Tamás. — Szentendre : Szentendrei Képtár, 1999. 33 p. Vida István –Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944-1949. — Budapest : ELTE, 1991. 226 p. (Történeti elitkutatások) Vitézek albuma : életrajzokkal, arcképekkel. — Budapest : Merkantil ny., 1939. 616 p.

Voit Pál: Szentendre. — 2. bőv. jav. kiad.. — Budapest : Corvina, 1977. 44 p.

Zsigray Julianna: Sugár úti palota: Erkel Ferenc életregénye. — 7. kiad.. — Budapest : Zeneműkiadó, 1975. 723 p.


Szentendrei arcképcsarnok II. Elődeink (2006)  

Pethő, Biczák, Dietz, Fekete, Hann, Máté

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you