idején belső szolgálatot teljesített. Halála után özvegye, Teller Alojzia és fia, Béla (l. ott) vitte tovább a kereskedést egészen az 1952-ben bekövetkezett államosításig. Két lány gyermeke, ~ Anna és ~ Irén (l. ott) is fűszerkereskedést tartott fenn a városban. F.: Zábránszky Béla közlése ZÁBRÁNSZKY Béla (Budapest, 1894 – Szentendre, 1975) Szabómester. Az I. világháborúban négy évig szolgált tüzérként Galíciában, Erdélyben, Olaszországban (Isonzó). A háború befejeztével 1919-ben szabóműhelyt nyitott Szentendrén, a Kazinczy u. 4-ben. 1925ben átköltözött az Iskola u. 4. szám alá, ahol 1938-ig folytatta mesterségét, majd átvette anyjától, és az államosításig (1952) vezette a család fűszerkereskedését. F.: Zábránszky Béla közlése ZÁBRÁNSZKY Irén (Szentendre, 1898 – Szentendre, 1970) Kereskedő. A Görög utcában fűszer- és csemegeüzletet vezetett férjével, Tamássy Józseffel. Az üzlet 1929-ről az államosításig (1952) működött. F.: Zábránszky Béla közlése ZAKAR István (Cegléd, 1907 – Szentendre, 1976) Pékmester. Üzlete 1940-től a Rákóczi Ferenc utcában működött. Korszerű műhelyében volt dagasztó- és kifligép. Kísérletezett az olajfűtéssel is. Az üzemet 1950-ben államosították. 1970-ben erősen lepusztult állapotban, több lakóval visszakapta a pékség épületét, majd kisajátították. ~ hamvai a városi köztemetőben pihennek. F.: Zakar Ágnes közlése ZÁMBÓ Béláné, Kovanda Klára (Budapest, 1919. szept. 12. – Szentendre, 1990. jan.15.) Tanítónő. 1957-ben költözött családjával Szentendrére, ahol a belvárosi központi általános iskola napközis tanára lett. Bábcsoportot vezetett, bábukat készített, bemutató foglalkozásokat tartott. Pedagógusi pályá-
jában a napközis nevelőmunka elkötelezett szakértőjévé vált. 1960-tól részt vett a megyei pedagógus szakszervezet napközis tagozatának munkájában. 1964-től a Járási és Városi Napközis Nevelők Munkaközösségének (később csak városi) vezetője volt egészen haláláig. Szentendre napköziotthonos intézményeinek története és A gyerekmegőrzőtől a mai napközi otthonig Szentendrén címmel publikációi jelentek meg. 1974-ben az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kapott. F.: lánya, Wahornné Zámbó Klára közlése ZAUER család A család 1885-ben költözött Szentendrére, ezt megelőzően Óbudán laktak. A 20. század elején a város egyik legtekintélyesebb kőműves családja. Az 1920-as években a város szélén, a Pannónia-telepen több telkük, házuk volt. A telep egy részét a köznyelv Zauer-telepnek hívta. Az itt lévő egyik utcát (Telep u.) a városi iratok úgy emlegetik, mint a család tulajdonában lévő utcát. ~ János (l. ott) később, 1946-ban ingyen átengedte a Telep utcát a városnak. A család tagjainak hamvait a HÉV-állomás melletti ún. alsó temetőből az 1970-es években bekövetkezett szanálás miatt átvitték a városi köztemetőbe. F.: dr. Zauer Károly közlése ZAUER János, id. (Óbuda, 1871. okt. 10. – Szentendre, 1942. ápr. 15.) Kőműves, ács és építési vállalkozó. Felesége Wieszt Anna (1871–1954) Wieszt Ferenc szőlőműves és Greschl (Gröschl) Anna leánya. ~ tizenkét gyermekéből nyolcat nevelt fel. A családban az volt a szokás, hogy az apa és fia(i) mindig együtt dolgoztak társként és vállalkozóként. A Szentendrén végzett legfontosabb munkáik a következők: a városháza átépítése 1930 körül, az érseki 165