tisztviselő a fővárosban, 1953–1955-ben az Állami Faluszínház tagja, majd klubvezető, művelődési ház igazgató, tanár Szentendrén (1959–1963). Itteni tanári évei alatt három gyermek-színdarabot mutatott be, illetve írt: A róka, medve és a favágó (1956), A csapda (1960), Mese a névmásokról (1961). A darabokat gyerek- és felnőtt szereplőkkel mutatta be – ő maga is szerepelt. 1962-ben megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. 1964-től Budapesten általános iskolai tanár, 1973-tól Svédországban élt. F.: Új magyar irodalmi lexikon 3.; Pethő Németh Erika – G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén SOMLÓ Sándor (20. sz.) Vendéglős. A Bükkös-patak hídjánál, a Dumtsa Jenő u. sarkán 1925-ben nyitotta meg vendéglőjét. Szemközt Erzsébet kioszk néven kerthelyiséget üzemeltetett. Nemcsak a turistáknak, de a helyieknek is kedvelt helye volt. A vendéglőről a 20. század elején két képeslap is készült. A vállalkozó család több helyen is működtetett vendéglőt: felesége Duna-parton (a későbbi mozi helyén) lévő kifőzdéjének egyszerű, de jó és olcsó ebédjéről egyik könyvében Kassák Lajos és Vas István (l. ott) is megemlékezett. A városházán 1928-ban működtetett Városháza vendéglőjükben az asztalnál rádió és újság várta az ebédelni betérőket. ~ hatvan féle heti- és napilapot járatott, ami annak idején ritkaságnak számított. F.: Pethő Németh Erika: Kocsmák, vendéglők, kafanák (Pest Megyei Hírlap Szentendre melléklete, 1986. aug. 28.); Vas István: Miért vijjog a saskeselyű; Szánthó Imre: Somló néni kosztosai (Szentendrei pillanatok); Üdvözlet Szentendréről! SOMODI László (Tök, 1919. máj. 22. – Pomáz, 1995) Rajztanár. A kunszentmiklósi református gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert Budapesten a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1942-ben a „művészeti és mértani rajzok és a képzőművészetek elméleti ismereteinek” szaktanárává nyilvánították. A II. világháború alatt egy évig francia ha-
difogságban volt. A háború után tanár Kunszentmiklóson, majd a karcagi református gimnáziumban. Ezután tanár a pócsmegyeri (1948-1949), a pomázi (1949– 1967) általános iskolában, 1967-től haláláig a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Az iskola művészeti nevelése az ő idejében bontakozott ki. Szakfelügyelő, alkotó képzőművész volt. A Rajztanítás című módszertani lap szerkesztőbizottsági tagja. Rendszeresen publikált is a lapban. A Tankönyvkiadónál megjelent Művészeti vizuális nevelés című könyv egyik szerzője. Az iskolából kikerülő számos fiatal festő, iparművész és művészettörténész vallja őt mesterének. 2003. június 13-án a Móricz Zsigmond Gimnázium nevelőtestülete az egykori tanítványok műveinek kiállításával az iskolában megnyitotta a róla elnevezett emléktermet. F.: Őzi: Egy ember, aki csak adni tudott (Szentendre és Vidéke, 1999. máj. 21.); Horváth: A Tanító (Szentendre és Vidéke 2003. jún. 6.); Sz. R.: Laci bácsiról, immár véglegesen (Új Szentendrei Hírlap, 1995. jan. 21.) SOMOGYVÁRY Hetény, páter (Pesterzsébet, 1921 – Budapest, 1961) Ferences szerzetes, tanár. A Rákóczianumban kezdte tanulmányait, majd a 6. osztály elvégzése után jelentkezett a pécsi Szeráfin Kollégiumba. A cisztercieknél fejezte be a gimnáziumot. A Szent Ferenc rendbe 1940ben lépett be, pappá 1944-ben szentelték Egerben. A teológia elvégzése után Szegeden (ahol beiratkozott az egyetem történelem szakára) teljesített szolgálatot. Az 1947es szilveszteri beszéde miatt letartóztatták, két évet töltött a szegedi Csillag börtönben, utána Kistarcsára internálták három évre. Kiszabadulása után nevelőként dolgozott 131