1. melléklet
A fontosabb légszennyezőanyagok egészségügyi hatásai A szén-monoxid (CO) elsősorban a vér oxigénszállító hemoglobin molekuláját és az idegrendszert támadja. Jelentősen rontja az oxigénszállítást a tüdőből a szövetekhez, ami szív-érrendszeri problémát is okozhat. Hatására egyre több hemoglobin molekula alakul át szénmonoxid-hemoglobinná, ami az idegrendszer és a szívizomzat oxigénhiányához vezet. Nagyobb koncentráció hosszan tartó belégzése fejfájást, szédülést, idegrendszeri panaszokat okozhat. A CO a kipufogó-gázok a korszerűtlen tüzeléstechnikák és az ebből adó dó tö kéletlen égés miatt lehet magas koncentrációban a levegőben. A nitrogénoxidok (NOX) napos időben (nyáron) nagymértékben hozzá járulnak a fotokémiai szmog keletkezéséhez. A kutatások szerint a nyálkahártyához kötődve helyileg fejthetnek ki izgató, irritáló hatást, növelik a légúti reakció készséget, mellyel erősítik a belélegzett allergének hatását, súlyosbítják az asztmások állapotát, és rontják a légúti védekezőképességet. Hatásuk van a vérképző rendszerre is. Bár a nitrogén-monoxid (NO) relatíve alacsony toxicitású, a hemoglobinhoz kötődve rontja a vér oxigén szállító kapacitását. A nitrogén-dioxid (NO 2) ezzel szemben jóval toxikusabb, hatására csökken a tüdőfunkció és emelkedik a légzőszervi betegségek száma. (Megjegyzendő, hogy a nitrogén-monoxid igen reakció képes, nagyon hamar átalakul nitrogén-dioxiddá.) A NO2 a közlekedésből eredő szennyeződések jelzőanyaga (a fűtés során a levegőbe kerülő mennyisége elhanyagolható), ezért koncentrációja a levegőben a fűtési és fűtési szezonon kívüli időszakban közel azonos. A talajközeli ózon (O3) a fotokémiai szmog egyik alkotó eleme. Akut expozíciója izgatja a nyálkahártyát, a tüdőszöveteket, gyulladásos és gázcsere zavarok miatt jelentős tüdőfunkció romlást eredményez, mely elősegíti a tüdőtumor kialakulását. Még a rövid expozíció is köhögést, légcsőfájdalmat, növekvő nyák kiválasztást, mellkasi nyomásérzést, ill. más fotokémiai oxidánsokkal kombinálva szem irritációt is okoz.
A szilárd részecskék (szálló és ülepedő por) ingerlik a szem kötőhártyáját, a légutak nyálkahártyáját. Toxikus anyagok kötődhetnek hozzájuk (pl. kipufogó gázból származó rákkeltő szénhidrogének, toxikus fémek). A policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) (a leggyakoribb és a legnagyobb mennyiségben a benz(a)pirén fordul elő) igazoltan mutagén és karcinogén vegyületek, több munkaegészségügyi vizsgálat kapcsolatba hozta a bőr, illetve tüdő daganatok emelkedő gyakoriságával. A PAH-ok megtalálhatóak a kipufogó gázokban, mennyiségük a járműmotorok üzemelési feltételeitől és az üzemanyag minőségétől függ (főleg a dieselben van). Kis reakció készségük miatt nem bomlanak le, jellemzően kiülepenek és a talajba, majd a növényekbe és közvetítésükkel az állatokba kerülnek. A kéndioxid (SO2) önmagában súlyos hörgő szűkületet, kémiai hörgő-és légcsőgyulladást, hosszú expozíciót követően, pedig krónikus légcsőgyulladást okoz. Ezen mechanizmusok alapján bizonyítottan növeli a légzőszervi betegségek és légzőszervi elégtelenségek számát, s végső soron emeli a halálozásokat. A nehézfémek közül az ólom (Pb) a vérben található enzimek működését befolyásolja, vérszegénységet ill. viselkedési zavarokat okozhat. A kadmium és higany elsősorban vesekárosodásokat okoz. A biológiai légszennyező anyagok (parlagfű, üröm, pázsitfüvek pollenje stb.) allergiás reakciókat váltanak ki az emberi szervezetben, melynek fő megnyilvánulási formája a szemgyulladás, allergiás szénanátha és különböző súlyosságú légcső-, és hörgő gyulladások, súlyos esetben légúti asztma.