Szakdolgozat címe:
Szakdolgozat készítő neve:
Formatervező hallgató
Témavezető:
Tóth Tibor Pál
belsőépítész-bútortervező, ny. c. egyetemi tanár
Belső konzulensek:
fotográfus tervezőművész, intézeti munkatárs
mesterfokozatú kézműves terzevő-művész, egyetemi docens
Külső konzulens:
Török György
műszaki fényképész, reklámfotográfus, vegyész
A diplomamunkám témája egy olyan fotólabor felszerelés, amely megkönnyíti a kezdő és haladó felhasználók számára a fekete-fehér képek, vagy filmek kidolgozását. Új, ebben az összefüggésben még nem használt technológiák felhasználásával tervezem egyszerűbbé tenni ezt a tevékenységet, így a laborálásban járatlanok is könnyebben – akár külső segítség nélkül – gyakorolhatják a sötétkamrában végzett feladatokat. Azokat az eszközöket gondoltam tovább, amikben láttam fejlesztési potenciált – ezek, illetve pár, szerepében változatlan, de formanyelvében a készlethez igazított tárgy alkotna egy olyan egységes felszerelést, amivel bárki elkezdhet önállóan dolgozni, akit érdekel a hagyományos fényképkészítés. A tervezés során a negatíveljárásokat tartottam szem előtt. Saját és ismerőseim tapasztalataira támaszkodtam, igyekeztem behatárolni a célcsoportokat, ekképpen próbálva meghatározni a tárgyakkal kapcsolatos alapvető és kiegészítő igényeket. Fontosnak tartom, hogy ne vesszen el ez a tudás, ezért olyan minőségi igénnyel terveztem meg a tárgyakat, hogy azok sokáig kiszolgálhassák a számukra fenntartott funkciókat.
Dolgozatomat két részre bontom. A kettő – bár egy egységet alkot – tartalmilag eltér egymástól. Az első részben megismertetem az olvasót a diplomamunka értékeléséhez szükséges technológiákkal és folyamatokkal, továbbá egy rövid fotótörténeti áttekintést nyújtok. A második részben a tervezést és a lehetséges fejlesztési lehetőségeket dokumentálom.
A fejezetben betekintést adok a fotótörténet főbb mozzanataiba a teljesség igénye nélkül. A laborfelszerelések fejlődéséről nem teszek említést – a terveimet ma használatos megoldásokra alapoztam, nem vettem figyelembe az archaikus eszközök eltérő igényeit – a ma használt nyersanyagok kezelhetőségét helyeztem előtérbe.
A fényképezőgép őse a sötétkamra – latin nevén camera obscura . Ez az eszköz, amit már az ókori görögök is használtak – dacára a camera szónak – nem egy képkészítésre alkalmas tárgy, hanem egy elsötétített kamra volt, melynek falába lyukat fúrtak és így a kinti tárgyak képe a szemközti falra vetült – a fénysugarak egyenesvonalú terjedése miatt fordított állásban és kicsinyített méretben. Működőképes változatát egy Alhazan nevű arab tudós írta le a XI. század elején. A fotográfia – ami kezdetben csak analóg módon létezett – már Leonardo da Vinci ideje óta a művészek segítségére volt. A camera obscura által közelebb jutottak a természet élethű leképezéséhez. Da Vinci a perspektíva törvényeit tanulmányozta a segítségével. Később a képzőművészek a falra vetített kép átrajzolásával tökéletesítették a tájképfestést.
A legtöbb fotótörténeti publikáció a fényképezés feltalálását általában három személyhez köti: a francia Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre, valamint az angol William Henry Fox Talbot nevéhez. Az 1800-as évek elején más-más eljárással jutottak eredményhez, így párhuzamosan, egymástól függetlenül találták fel a fényképezést. Munkásságuk főleg a képrögzítés és képvisszaadás eljárásához kötődik. A képet rögzítő fényérzékeny rétegben nagyon finom ezüstsó szemcséket alkalmaztak. Schulze 1727-ben felismerte, hogy az ezüstsók elsötétedését a fény okozza. Csaknem egy századdal később Niépce már sikerrel kísérletezett fényképkészítésével – kezdetben a napfény segítségével másolt írott szöveget, majd az így szerzett tudását a Camera Obscurával kombinálva fejlesztette tovább. Daguerre az Ő tapasztalatai segítségével jutott el az elkészült kép előhívásának és fixálásának műveleteihez és alkotta meg az első ezüstözött rézlemezre készült fényképet, amit Daguerrotípiának nevezett el.
A fényképészet kezdeti fejlődését legjobban a fényképezőgép, valamint a képrögzítési és képvisszaadási módszerek tökéletesítésének tanulmányozásán keresztül tekinthetjük át. Az első fénykép készítésére alkalmas fényképezőgépet, a Daguerrotype-ot Daguerre és Giroux kezdte gyártani 1839-ben.
A fényképezőgépek kritikus eleme a lencserendszer – a kép minőségét nagyban befolyásolja a felhasznált lencsék mennyisége és minősége. A lencserendszerek fejlesztése az 1800-as évek közepétől Joseph Max Petzval és Peter Wilhelm Frederich Voigtländer nevével hozható kapcsolatba. A Petzval lencse, amit a Voigtländer cég gyártott – nagy nyílásának köszönhetően – utat nyitott a tökéletesebb emberábrázolás felé. Szintén a két névhez köthető az akkori legfejlettebb kamera megalkotása.
A fényképezés széleskörű elterjedését a kisfilmes (24×36 mm) fényképezőgépek tették lehetővé. Az első kisfilmes fényképezőgép a Leica (Leitz Camera) volt. Oscar Barnack tervei alapján készült el és 1925-ben kezdték sorozatban gyártani.
Az első fényérzékeny lemezek hatóanyagát – az ezüsthalogén kristályokat –tojásfehérjébe vegyítették. 1871-ben Richard Leach Maddox a zselatint ajánlotta ennek kiváltására, amit egy vékony üveglemezre hordott fel. Amerikában George Eastman végzett kísérleteket zselatin alapú fényérzékeny emulzióval és szabadalmaztatott egy olyan gépet, amely a fényérzékeny réteget folytonosan vitte fel a papírra. Eastman 1890-ben megalapította a Kodak gyárat. Azt ezt követő évtizedekben tovább tökéletesítették a fényérzékeny nyersanyagokat. 1861-ben Clerk Maxwell elkészítette az első színes felvételt, amit a Lumière testvérek tettek széles körben elérhetővé. A Kodak 1891-ben mutatta be a fényben is betölthető filmet.
Hatalmas lendületet adott a fotográfia általános elterjedésének a gépi előhívás megjelenése. A Kodak az ötvenes években vezette be – színes negatívfilmek előhívására – a C-22 eljárást, amit 1972-ben, a C-41-el tökéletesített. Ez utóbbi és a – színes diafilmek kidolgozására létrehozott – szintén Kodak által bejegyzett E-6 metódus az alapja a mai formájában ismert kereskedelmi, géppel történő színes előhívásnak1. A napjainkban is népszerű monokróm Kodak Tri-X filmet 1954-ben mutatták be. Ez volt az első nagy érzékenységű film. Hasonlóan nagy ugrás volt 1988-ban a máig rekordernek számító – bár már nem kapható – Kodak T-Max 3200 megjelenése. A hagyományos – ezüstsó alapú – fekete-fehér film főként azok számára maradt meg, akik kézben akarják tartani a képkészítés teljes folyamatát.
1 1980-tól léteznek színezék alapú, C-41 folyamattal kidolgozható fekete-fehér negatívfilmek. Létjogosultságukat a gépi előhívás széleskörű elterjedése teremtette meg.
Fényérzékenységnek nevezzük azt a jelenséget, mikor egy anyagban megvilágítás hatására szemmel, vagy más módon érzékelhető kémiai, vagy fizikai változás történik. Az általánosan használt fotóanyagok fényérzékenysége a fényérzékeny rétegben, az ún. emulzióban jelenlévő ezüstsóktól ered. Fénybesugárzás hatására a rétegben csak csekély mértékű, észrevehetetlen változás következik be. Az így létrejött, de szemmel még nem látható állapotot látens képnek nevezzük. Kisméretű ezüstgócok keletkezhetnek ilyenkor a beérkező fény mennyiségétől függően. A látens kép kialakulásának folyamata szemléltethető a Gurney-Mott modell segítségével. A rejtett képet kémiai erősítéssel – előhívással – lehet láthatóvá tenni.
Fényérzékeny szemcse
Látens kép
Közbenső ezüst ion
Proton
Elektron
Bróm atom
A fotoemulziók kiemelten fontos tulajdonsága a különböző hullámhosszú fényre való érzékenység. A tervezésem során kritikus volt ennek figyelembe vétele. A sötétkamra megvilágításakor nagy figyelmet kell fordítani erre, csakúgy, mint nagyításkor és a fénykép elkészítésekor. Általános célokra háromféle érzékenyítésű nyersanyagot különböztetünk meg. Ezek az ortokromatikus, a pánkromatikus és az infravörös típusok. A felsorolt nyersanyag típusokat spektrális érzékenységük különbözteti meg, azaz, hogy mely hullámhossz-tartományban képes fényérzékeny rétegük a képet rögzíteni.
Az ortokromatikus nyersanyagok a zöld és sárga színtartományban átlagos, a kék tartományban kiemelkedő érzékenységgel bírnak. A narancsszínre korlátozottan, a pirosra nem érzékenyek. A fotópapírok nagy része és néhány negatív film sorolható ebbe a színérzékenység típusba.
A pánkromatikus hordozók a teljes látható színtartományra érzékenyek, kiküszöbölve az ortokromatikus filmek azon problémáját, hogy a piros tárgyak helyét feketén hagyják az elkészült képen. Eredetileg színezékkel érték el a piros tartomány megjeleníthetőségének képességét, amit az ortokromatikus filmek emulziójába kevertek. A kékre kiemelkedően érzékenyek, ezért sárga korrekciós szűrők alkalmazása szükséges olyan képeknél, amelyeken az égbolt a felvételen van. A pirosra és a sárgára – a zöld tartományhoz képest – érzékenyebbek. A pozitív és negatívfilmek nagyrészt a pánkromatikus csoportba sorolhatóak. Készült fotópapír is ilyen színérzékenyítéssel – színes negatívról való nagyításra és nagyformátumú fényképezőgépekbe papírnegatívként.
Az infravörös filmek alkotják a harmadik csoportot. Az ilyen típusú médiák a látható tartományon kívül a közeli infravörös spektrális sávra is reagálnak. A ma már csak fekete-fehér negatív formájában árult filmekre különleges képi hatások jellemzőek.
A leírtakat kiegészítve elmondható, hogy a kapható filmtípusok eltérő karakterűek és még az azonos érzékenyítésű csoportokon belül is másféleképpen reagálnak a különböző színekre, ezért fontos figyelembe venni a gyártói adatlapokat, mielőtt általánosítanánk. Említést érdemel, hogy a laboráláshoz használatos oldatok némelyike fény hatására degradálódik.
A legnagyobb fontossággal bíró művelet, mivel eredménye utólag csak kis mértékben módosítható – esetleges elrontásával elmúlt pillanatok lenyomatai veszhetnek el. A folyamat során a korábban már elfényképezett filmen található, láthatatlan képeket tesszük érzékelhetővé. Az előhívás mikéntje, a film érzékenysége és tárolásának körülményei mind meghatározzák munkánk tartósságát. Az a személy, aki saját maga hívja elő fényképeit – akár negatív, akár papír formájában – nagyobb befolyással lehet a végeredményre, jobban a saját maga által elképzelt képhez igazíthatja a kész művet. A fotóanyagok érzékenysége – a szavatossági időn belül – fix értékű. Bár ez hátránynak tűnhet a digitális érzékelők változtatható ISO-jához2 képest, fontos tudnunk, hogy az utóbbiak erősítést, vagy dinamika csökkentést használnak az alapérzékenységtől eltérő értékek beállításakor. A filmet – a box speed-hez3 képest – alul, vagy túlexponálva, majd az előhívási időt korrigálva elérhetjük majdnem ugyanezt a szabadságot. Az alábbi segédanyag – kódját beolvasva, vagy rákattintva – egy általánosan használt hívási metódust mutat be (a leggyakrabban használt pánkromatikus érzékenyítésű negatív nyersanyagot feltételezve).
2 A fotóanyag érzékenységének mérőszáma
3 A nyersanyag alapérzékenysége
Az előhívott filmről fotónagyító segítségével, vagy kontaktmásolással készíthetünk papírképet. Fontos megjegyezni azt a lehetőséget is, hogy ma már a film digitális reprodukálásával és kinyomtatásával is eljuthatunk a kézzelfogható képig. Különlegesen nagy képméretek esetében a digitálissá alakított forrás fotónyomtatás útján történő elkészítése az egyetlen ésszerű lehetőség. Ennek az eljárásnak több olyan eleme van, ami nem, vagy csak nagy anyagi ráfordítással teszi lehetővé a kívánt minőségű képek megvalósítását. Bár azt gondolhatjuk, hogy ilyenkor nem csak a kinyomtatott képet, hanem egy megjelenítőn is élvezhető fotót kapunk – ez koránt sincs így. A témát érintve leírás szinten említést kell tenni a kalibrálásról, ami nem csak a nyomtatókat, a reprodukálásra használt berendezéseket és a megjelenítőket, hanem az egyes papírtípusokat is külön-külön kezeli. Ez a folyamat – a nagy felbontásigénytől eltekintve – inkább a már eleve digitális technológiával készült képek elkészítésére alkalmas. Átlagfelhasználók számára – analóg hordozóról, otthoni keretek között – jobb minőség érhető el hagyományos fényérzékeny nyersanyag és nagyítógép segítségével. A lenti QR-kódon4 keresztül elérhető egy – a papírkidolgozást bemutató – segédlet.
4 Quick response: Nagy hibatűrő képességű és széles adatformátum támogatással bíró kétdimenziós vonalkód
Az előhíváshoz három alapvető vegyszerre van szükség: előhívóra, stopfürdőre és fixírre.
Az előhívó olyan lúgos kémhatású oldat, ami az expozíció által előhívhatóvá vált ezüstbromid szemcséket fémezüstté redukálja – a látens kép ennek az oldatnak a segítségével válik láthatóvá. Általánosan négy fő alkotóeleme van: előhívó-hatóanyag, gyorsítószer, konzerválószer és lassítószer. Ezeken az összetevőkön kívül vízre is szükség van, ami itt az oldószer szerepét tölti be. Az előhívó por és folyékony (előre bekevert) állapotban is megvásárolható, de akár el is készíthető – kémiai összetevői segítségével. Veszélyes vegyület – bőrrel érintkezve ekcémát, szembe kerülve súlyos látáskárosodást okozhat. Az egyes papír és filmtípusoknak más és más az érzékenysége, illetve az előhívóoldatok között is vannak erősebbek és gyengébbek – az előhívás idejét tehát több változó is befolyásolja. Említést érdemel a szuperadditivitás, a hívópárok jelentősége, a metol helyét átvevő bőrbarát fenidon hívó hatóanyag és az akkutancia-hívók további figyelmet igénylő bánásmódja. Mélyebb részleteket nem említve az előhívás során a fotóanyag felületére felvitt, megvilágított fényérzékeny rétegen jelen levő látens képet tesszük láthatóvá. Fontos, hogy az oldatot néha mozgatni kell, mivel a felületen megtapadó hatóanyag idővel elfárad – ekkor hívja elő a kevésbé megvilágított területeket.
A teljes előhívódás végeztével a matéria még instabil (a spektrális érzékenységi tartományába eső fényre még mindig változással reagál), ezért a látens képet állandóvá kell tenni rajta egy másik vegyszer, a fixír segítségével. Fontos, hogy a két oldat ne keveredjen, ezért mielőtt fixálnánk a képet – meg kell állítanunk az előhívási folyamatot. Erre a hívó és a fixáló közé beiktatott stopfürdőt, vagy öblítőt használjuk.
A stopfürdő egy enyhén savas oldat különböző adalékokkal, az öblítő egy egyszerű vizes fürdő. Az öblítő eltávolítja a hívó maradványait és a kép utánhívódásában segít.
A stopfürdő megszünteti az előhívást, ezért kontrasztosabb kép elérését teszi lehetővé.
Ezen oldatok valamelyike után a hordozó a savas kémhatású fixírbe kerül, ami rögzíti a már előhívódott képet – eltávolítja a megvilágítatlan ezüstsókat a felületéről.
A folyamatot meggyorsítandó javasolt a vegyszer mozgatása. A fixír összetétele savas rögzítősóból5 és kálium-metabiszulfitból áll (a gyári rögzítők egyéb adalékokat is tartalmazhatnak, főként az oldat tartósítására, illetve szagtalanítására). A folyamat lezajlása után egy hosszú mosás következik, hogy eltávolítsa a fotóanyag felületéről a kémiai anyagok maradékát.
Megemlítendő a fixírroncsolás, a cseppmentesítés, az előfürdő és a színezés – mint kiegészítő művelet. Ezek a folyamatok nem alapvetőek az előhívás szempontjából, de segítségükkel tartósabbá tehetjük az előhívott képet, kiszámíthatóbbá az előhívás eredményét, vagy különböző képi hatásokkal láthatjuk el a művet.
A fentiekből is látható, hogy a laborban használt tárgyak különböző kémhatású kemikáliáknak vannak kitéve, ezért fontos a megfelelő anyagválasztás.
5 Fixírsó, kémiai nevén Nátrium-tioszulfát
Dolgozatom kiemelten foglalkozik a vegyszertárolás kérdésével. Ebben a témában ezért igyekszem átfogó képet alkotni arról, hogy mennyi tényező befolyásolhatja az oldatok tartósságát. A gyártók termékeiken feltüntetik azok javasolt felhasználhatóságát – ezt nevezzük shelf life-nak. Ez az érték függ a tárolás és a felhasználás módjától.
A legtöbb modern fotóvegyszer nagy mennyiségben kerül forgalomba. A régi gyakorlatban tartózkodtak a hasonlóan nagy volumenű oldatoktól, megkérdőjelezve a tárolhatóságukat. Összenyomható tárolókkal , kipumpált levegővel próbálták megvédeni a vegyszereket az oxidálódástól.
Egyszerű, kémiai tartósítással az ilyen tételben tárolt vegyszerek is biztonságosan kezelhetőek. A gombásodás, a bakteriális fertőzések és a levegővel való kontaktus minimalizálásával ki lehet váltani a mechanikus megoldásokat. A képkidolgozás során felhasznált oldatoknak is van szavatossági ideje, ennek okán beszélni kell a vegyszerek eltarthatóságáról. A legtöbb oldat a környezetre ártalmas, semlegesítésük nagy erőforrásokat igényel, tehát fontos, hogy a lehető legjobban ki legyenek használva, elkerülve a vegyszerpazarlást és az ezzel járó környezetszennyezést. Megnövelhetjük az oldat tartósságát, ha tömény formában tároljuk – akár a gyári bekeverési arányt figyelmen kívül hagyva – és csak a használatot megelőzően hígítjuk a megfelelő mennyiségre.
Ez alól kivételek az egyszer használatos vegyszerek, mint a csepptelenítő és a jobb minőségű előhívással kecsegtető elöntéses hívók, fixírek. A fixíreket szulfitokkal adalékolva konzerválhatjuk (a gyári oldatok már tartalmazhatnak effajta tartósítóanyagot).
Dezinficienst6 mannitot7, vagy pro photo tisztaságú Calgont8 használva elkerülhetjük az oldatok bakteriális elfertőződését.
6 Fertőtlenítőszer, fotólaborban való felhasználásra alkalmas például: Spiritus Salicylatus Fo. No. VII (szalicilsav), Benzalkónium-klorid. Egyes vegyületek oldatspecifikusak lehetnek.
7 Mannitolum, Ph.Eur.6.4, univerzális tartósítószer
8 Nátrium-hexametafoszfát. A legtöbb modern fotóvegyszer tartalmazza, ezért főként a házilag kevert vegyszerek tartósítására alkalmazható. Dezinficienssel kombinálva célszerű alkalmazni.
Ebben a fejezetben a témában újragondolt laboreszközök ma elérhető változatainak analizálására koncentrálok.
A fejlett, professzionális alkalmazásra is alkalmas tárgyak kezdenek kikopni a piacról, a digitális technológia térnyerésének köszönhetően. A fejlesztések lecsillapodtak az utóbbi időben, a gyártók – kevés kivételtől eltekintve régi palettájukat tartják kisebb-nagyobb módosításokkal a piacon (ezek a változtatások is főként a más gyártók fejlesztéseire adott válaszlépések).
Egy komplett – film és papírhívásra is alkalmas – fotólabor nem nélkülözheti – az előhívandó média méretétől és mennyiségétől függően többféle űrtartamú – vegyszertárolókat. A ma kapható megoldások zöme műanyagból – a fotóvegyszerekre érzéketlen polietilénből – készül. Ez az anyag átlátszatlanra színezhető, ezért alkalmas fotoemulzió tárolására is. Jellemző még a nagyméretű, könnyű tisztítást szolgáló nyak és kupak. A vegyszerek jelölésére címkét használnak, ami nem tartós megoldás, viszont könnyen pótolható. Létezik olyan műanyag alapú tároló, ami alkalmas arra, hogy minimalizálja a vegyszerrel érintkező levegőmennyiséget. Ez a megoldás az egyszerűbb és hatékonyabb kémiai tartósítással létjogosultságát vesztette – ennek ellenére ma is kapható. A régi gyakorlatban jellemzően színezett üveg edényekben tárolták a fotólaborban használatos vegyszereket. A műanyag alapú tárolók tartósak, bár problémás lehet az élettartam során fellépő karcolódás. Az üveg megoldásokkal szemben egyértelmű előnyük a rugalmasság – a műanyagból készült edényeket nehéz összetörni.
A fotólaborban általánosan a fotópapír előhívásakor használják ezeket az eszközöket. A fellelhető tálcák nagyrészt törhetetlen műanyag anyagúak – pontosabb típust nem közölnek a gyártók, ezért feltételezhetően a flakonoknál is használt polietilénről van szó ebben az esetben is. A tálcák alján a kép letapadását gátló bordák vannak. Könnyen sorolhatók, az egyszerűbb tárolás érdekében. Csipesz és hőmérő elhelyezésére szolgáló mélyedés található az oldalukon.
A csipeszek esetében szintén a – vegyszereknek ellenálló – műanyag megoldások vannak túlsúlyban. Ezen kívül előfordulnak krómozott acélból és bambuszból készült eszközök is. A csipeszek végén általában gumiból készült burkolat található, ami megvédi a hordozót a kezeléskor fellépő sérülésektől és elősegíti a tapadást.
Ez a kategória nagyrészt érintetlenül vészelte át az elmúlt évtizedeket. Jellemzően műanyagból készült, hagyományos izzófoglalattal ellátott, szűrőzhető megoldásokkal találkozhatunk a sötétkamralámpák esetében, kevés kivételtől eltekintve. Ilyenek a LED -del működő és a nátriumgőz lámpák. Ezek a típusok – jelenleg –magas áruk miatt sokak számára nem jelentenek alternatívát. A diódás világítás jelentősége napjainkban egyre nő az gazdaságos előállíthatóság, hosszú élettartam és a nagy hatékonyságnak köszönhetően. További előny lehet, hogy egyes típusok alkalmasak a színtér látható tartományon kívüli részeinek lefedésére – ez a tulajdonságuk eddig kihasználatlan ezen a területen.
Az exponálóóra a film papírra való nagyításához használt fotónagyító berendezés világításának idejét szabályozza. Jelenleg alig lelhető fel az áruházak kínálatában. Ami van, az a laborálás virágkorát idézi – legalábbis, ami a felhasznált technológiákat illeti. Az ilyen időzítőkkel egy előre beállított időtartamú, vagy állandó fényt tudunk bekapcsolni, jellemzően mechanikus úton. A papír és filmelőhívás esetében is használunk időmérőket – ezek az előhívási idő meghatározására szolgálnak. A konvencionális időzítők mellett megjelentek a – hardver kiváltására alkalmas – mobiltelefonos alkalmazások is. Szakmai körökben nem túl pozitívak a visszajelzések ezekről az applikációkról. Pontatlanságuk elfogadhatatlanul nagy – így a szükséges precizitás nem érhető el a segítségükkel. A telefon laborban való alkalmazásának komoly szabályai vannak, amit egy felületesen a rendszerhéjba épülő alkalmazás nem tud biztosítani.
A jelenlegi piacon nem találtam kompletten kapható sötétkamra felszerelést.
Az internetes áruházak virtuális polcain fellelhető termékekből kellő ismeretanyag birtokában – amit a nagyobb boltok (B&H Photo-Video, Adorama) érthetően ismertetnek – bárki felépítheti ideiglenes, vagy állandó otthoni sötétkamráját. Mindazonáltal ezek olyan tárgyak, amik jó esetben is több gyártótól származnak, formanyelvük – ezzel együtt felhasználási módjuk – nem egységes, holott ez egy olyan felhasználási terület, ahol kiemelten fontos a taktilis tájékozódás és az egyértelműség.
Több gyártó (Foma, Kaiser, Adox, stb.) specializálódik az analóg fototechnikára. Számukra kiemelten fontos, hogy termékeiket homologizálják – komolyabb perspektívát jelentve a járatlan ügyfelek részére, akiket könnyen elriaszthat az elsajátítandó szaktudás mennyisége és a hiányos tájékoztatás. Ez utóbbi abból fakad, hogy egyes termékeknél a gyártók a tevékenységet már egy ideje űző felhasználóknak gyártanak.
Kevés a mellékelt anyag, nem egységes – egy kezdő számára nehezen összerakható.
Szakkönyvekből ugyan elsajátítható a fotólabor használatának minden eleme, de célszerű lenne vizuálisabb információkkal, egységes módon foglalkozni a témával –akár videó bemutatók segítségével.
JEGYZET
A dolgozat első felének végén azokat a fejlesztéseket tárgyalom, amik az új eszközök tervezésére inspiráltak. Mivel diplomám témája egy lehetséges válasz a mai analóg laborálás megújítására és főként az új funkciók formába öntésének problémáját kutatja, ezért a felhasznált technológiákról csak a tervek alátámasztásaként írok.
Kisméretű, nagy hatásfokkal bíró világítóegység, ami az elektromos áramot alakítja át monokróm fénnyé. Spektrális tartománya nagyrészt a látható sávba esik, energiája főképp fénykibocsátásként hasznosul, ezért fényerejéhez mérten nem melegszik számottevően – emiatt alacsony a kapcsolási késleltetése is. Széles színterének köszönhetően – ami speciális esetekben az UV9 és infra hullámhosszok egy részének lefedésére is képes – különleges alkalmazási módokat tesz lehetővé.
Felhasználási módoktól függően több módszerrel lehetséges az elektromos vezetőt nélkülöző adat és energiatovábbítás. Az induktív vezetéknélküli energiatovábbítás legfontosabb tulajdonsága, hogy nem elektromos vezetőt, hanem elektromágneses teret használ az áram továbbítására. Egy adó és egy vevő tekercs szükséges a kis hatósugarú kapcsolathoz, melynek során az elsődleges tekercs áramot indukál a másodlagosba. A módszert főként olyan helyeken használják, ahol fontos az energiaátadáshoz használt felületek szigetelése. A mai megoldások gyors ütemben fejlődnek. Egyre kisebb tekercsekre van szükség és mérséklődik a hőveszteség is. Ezt a megoldást – amennyiben fontos a két eszköz közötti adattovábbítás – célszerű egy alacsony hatókörű kétirányú kommunikációt biztosító rendszerrel kombinálni, mint amilyen a közelmúltban elterjedt RFID10 alapú Near Field Communication. Ez a szabvány képes energiaellátást nem igénylő eszközökből információkat kiolvasni és átadni, ezáltal alkalmas lehet adminisztrációs rendszerek támogatására.
9 Ultraviolet
10 Radio frequency identification: Azonosításhoz és adatközléshez használt átviteli technológia
Mikrohullámú – azaz nagy frekvencián üzemelő – kapcsolatok segítségével – amilyen
a Bluetooth és a WLAN is – közepes hatótávú adattovábbításra van lehetőség.
A korábban Wibree néven ismert Bluetooth 4.0 LE protokoll jó példája az ezen a területen történt fejlesztéseknek. Akár gombbelemmel működő eszközök is képesek kommunikálni ezen az energiahatékony csatornán keresztül.
Az LCD11 néven is ismert technológia alapja egy elektromos áram vezetésére képes kristályos anyag, a folyadékkristály. Míg a szilárd kristályok anyagának belső szerkezete konszolidáltságot mutat, addig a folyadékokra belső rendezetlenség jellemző – az ilyen típusú megjelenítők alapeleme a két állapot között van. Ebből a felépítéséből adódóan képes elforgatni a rajta áthaladó polarizált fény síkját. Ehhez először a folyadékkristályokat két elektród közé kell helyezni, majd a réteg két végére polárszűrőt kell beépíteni, ami a rajta áthaladó fény minden irányú rezgését csak egy meghatározott síkban engedi tovább. Feszültség hatására a polarizációs sík elfordul, így a kijelzőn sötétséget észlelünk. A folyadékkristályos réteg kiképzésétől függően rasztert vagy szegmenseket tudunk megjeleníteni.
OLED12
Szerves elektrolumineszcens rétegű, háttérvilágítás nélkül működő fénykibocsátó dióda. Hatalmas kontrasztaránya és pontos színmegjelenítése miatt főleg kijelzőpanelként alkalmazzák. Jellemzője az – alapszínek eltérő öregedése miatt fellépő – elszíneződés és a beégés, ami állandó tartalom esetén lép fel (ez utóbbi probléma képpont eltolással orvosolható). Átlátszó, hajlítható és feltekercselhető megoldások készítésére is alkalmas.
11 Liquid crystal display
12 Organic light-emitting diode
Sokaknak E Ink néven lehet ismerős – bár ez a név valójában a technológiát kifejlesztő gyártóra utal. Az EPD13 rövidítés az elektromos papír megjelenítőket takarja. Bistabil állapotuk miatt csak tartalmuk megváltoztatásakor vesznek fel áramot, ami így, az áramforrás leválasztása után is megmarad. A papírhoz hasonlóan a környezeti fényt verik vissza, szemben az LC megjelenítőkkel, amik háttérvilágítással működnek.
Az EPD -ket apró – folyékony anyagban lévő – negatív töltésű fekete és pozitív töltésű fehér – mikrokapszulák építik fel, amik a megfelelő töltés hatására lesznek láthatók a szemlélő számára. Főként statikus tartalmak megjelenítésére használható a nagy válaszidő miatt.
Soros protokollt használó egyeres, kétirányú adatáramlást biztosító kapcsolat.
Olyan adatátviteli technológia, ami jeleket továbbít az 50 Hz-es elektromos hálózat váltakozó feszültségnél jóval magasabb frekvencián. Elterjedésének korlátja az alternatív vezetékes és vezetéknélküli szabványok sebességbéli előnye és az elektromos vezetékezés minőségére való érzékenysége. Ugyanakkor egyedülálló olyan esetekben, amikor nincs mód külön kábel, vagy rádiófrekvenciás hálózat kiépítésére két pont között.
Az Apple által kifejlesztett mágneses töltőcsatlakozás, ami megoldja a mechanikusan csatlakozó kábelek számos problémáját. Szimmetrikus elrendezése miatt mindkét orientációjában használható.
13 Electronic paper display
Jegyzet
A legtöbb, ebben a fejezetben tárgyalt technika – mai állapotában – még nem érett meg a felvetett módokon való alkalmazhatóságra.
Hőmérséklet
Történhet mérendő testtel való érintkezéssel és anélkül. A tervezett tárgyak esetében a termisztoros – tehát félvezetővel működő, ellenállásalapú – és az infravörös fénnyel való hőmérsékletmérés jöhetett szóba. A termisztoros mérés alapja, hogy az elektromos ellenállás függ a hőmérséklettől, míg az infravörös megoldás esetében a mérendő tárgy infravörös kisugárzását vizsgáljuk.
pH14
A digitális pH-mérő egy tudományos mérésekre használt műszer, amely a – vegyszerek szempontjából kritikus – hidrogénion-koncentrációt vizsgálja. Ez a művelet két – egy referencia és egy mérő – elektróda összehasonlításával történik.
Turbiditás
A Turbidimetria a fény térbeli szóródásán alapulva, fotometriai módszerrel – azaz egy fénykibocsátó és egy fényérzékelő közötti térrész vizsgálatával – méri az oldatok zavarosságát.
14 pondus Hidrogenii
Egy olyan tárgykészlet megtervezése, amely modern eszközökkel könnyíti meg a laborban végzett tevékenységeket és végigvezet a folyamatokon, ha szükséges.
Ezek mellett fontos szempont, hogy ne változzon meg a tárgyak kezelésének módja.
A készlet tervezésében a nagy fekete-fehér múltra visszatekintő márka inspirált.
Az eszközök bemutatása előtt a készlet működését ismertetem. A rendszer a fényérzékeny nyersanyag kiválasztásától segíti a laboránst. Alapja egy online adatbázis, amit egy mobileszközre, vagy számítógépre telepíthető applikáció kezel. Azért döntöttem a külső felhasználói felület mellett, mert nem kívántam, hogy egy beépített megjelenítőeszköz esetleges technológiai elavulása érdektelenné tegye a használatot – az interfész így alkalmazkodni tud a jövőbeli készülékek képességeihez, frissen tartható. Az alkalmazás egy szabályrendszerhez képes igazítani az eszköz világítását, az értesítéseket, illetve a csatlakoztatott készülék egyéb funkcióit, hogy az a laborban is használható maradjon az érzékeny anyagok károsítása nélkül is. A fotóanyag csomagolásán található QR-kódot beolvasva a program egy – a nyersanyag igényeihez illő – sötétkamraprofilt ajánl fel, ami akár utólag finomhangolható egyedi igények szerint (például a kamrában nagy mennyiségben jelenlévő reflektív felület figyelembe vételével – csökkentve az egyes lámpák fényerejét). Ez a nyersanyagprofil tartalmazza a fényérzékeny anyag spektrális érzékenységi görbéjét, az előhívási és eltarthatósági időket. A profilok segítségével adminisztrálható az általunk használt összes vegyszer és fotóanyag – a felületen áttekinthetjük a lejárati dátumokat, az egyes vegyszerek értékeit, megváltoztathatjuk a tárolókon feltüntetett jelzéseket. A program színe alkalmazkodik az éppen használt fényérzékeny anyag igényeihez – akár ki is kapcsolható a vizuális megjelenítés és kiváltható hangalapú megoldással. Ugyanezzel a színnel, vagy hang útján elérhetőek más – az eszközre telepített – programok, mint például az üzenetek, a zenelejátszó, vagy akár az internet.
Ehhez az alkalmazáshoz kapcsolódik – Bluetooth kapcsolaton keresztül –az exponálóóra. A programban megadható a kapcsoló egyes állásainak funkciója, illetve megjelenítési módja.
Az eszközökben használt elektronika magas vezetőképességű arany, ezüst, platina és egyéb speciális fémeket alkalmaz relatíve nagy csíkszélesség és réteges felépítés mellett, az interferencia kiküszöbölésére és a tartósság növelésére. Az exponálóóra – a jövőbeni technológiák támogatására – cserélhető egységekkel készül.
ELŐHÍVÓ TÁL
Alapötlet
Egy, vagy két darab 4×5″-nél nem nagyobb síkfilm, vagy fotópapír előhívására szolgál – hordozhatóság és minőség szempontjából ez a méret jár a legkisebb kompromiszszummal. A mobilis és gyors kis és rollfilmes gépekkel szemben az ilyen méretű nyersanyagot használó műszaki fényképező (field camera) állítási lehetőségeivel (tilt, shift, swing, fall, rise) és képminőségével (a kisfilmhez képest 13-szor, a 6×7-es rollfilmhez képest 3-szor nagyobb terület és felbontás) nyújt többet. Elsősorban a pusholt negatívok kidolgozását szem előtt tartva készült a tál – egy ilyen technikával készített kép látható az ötödik oldalon. Az eljárás során a fényérzékeny anyagot a szükségesnél több fényértékkel alulexponáljuk, majd ezt hívással kompenzáljuk a kellő denzitás eléréséhez. A nagyformátum stúdión kívül – meglévő fénnyel – való használata indokolja ezt a fajta eljárást, de egyéb hatások is elérhetőek (szemcsézet kiemelése, régiesítés). Az ilyen típusú kidolgozás több napon keresztül is tarthat. Ez idő alatt fény nem érheti az emulziót, viszont felmerülhet az igény az előhívás előrehaladottságának követésére. A tálnál erre egy infravörös fényt átengedő, de a látható tartományú fényt visszatartó IR15 szűrő a megoldás. Ennek segítségével megfelelő infravörös fényforrás és IR filtert nélkülöző képérzékelővel ellenőrizhető a folyamat. A belső rész két oldalán hőmérséklet és kémhatást jelző indikátorok találhatóak (ez a két változó nagymértékben hatással van a kidolgozás idejére). A forma megkönnyíti az agitációt és követi a funkciót.
Továbbfejlesztés
A tál eredeti változata porcelánból készült az exkluzív kialakítás miatt, ami nem praktikus a mobilis használat lehetőségét nézve. Ezt az anyagot fényzáró polietilénre cserélem le a következő verzióban. Terveim között szerepel egy agitációs és temperálási lehetőséget biztosító dokkoló készítése, amely könnyebbé tenné az előhívási folyamatot és tájékoztatna az előhívás értékeiről. Ehhez először a folyadékzáró és nyomáskiegyenlítővel ellátott zárrendszer kidolgozására van szükség. A fenti újítások főként a laboron kívüli előhívást könnyítenék meg. 15
Az oldatok tárolásának és állapotuk nyomon követésének problémáját egy tárgyban oldottam meg. Egy olyan kupakot terveztem, amely – többfunkciós mérőeszközként –képes a hőmérséklet és a pH-érték mérésére és megjelenítőként is funkcionál egyben.
Az eszközben nincs áramforrás – az energiát a kézen hordható laborórán keresztül nyeri indukciós elven. Az órát a kupak kijelzőjéhez érintve automatikusan megtörténik a mérés és – egy hangjelzés kíséretében – frissülnek a kijelzőn található adatok.
A Kupak NFC segítségével az időmérő felé továbbítja az adatokat, amit az elküld az exponálóóra felé, ami szinkronban van a telefonos alkalmazással. Mivel a Gorilla Glass16-szel védett megjelenítő az E Ink technológiájával működik, ezért csak az információ megváltoztatásakor igényel áramot, tartalma megmarad az energiaforrás eltávolítása után is. A kupak kónuszos kialakításának köszönhetően felemelhető az üveg a segítségével. A telep nélküli energiaellátásból kifolyólag nincs szükség oldható kötésekre a kupak belsejében, így – gyantával kiöntve – biztosítható, hogy a vegyszerek ne tehessenek kárt az elektronikában. A széles nyílású nyakkal ellátott – ezáltal könnyen takarítható – tárolórész színezett üvegből van és többféle méretben érhető el.
A szonda – ami jelenlegi állapotában pH-értéket és hőmérsékletet mér – polimer anyagú és a palackok úgy vannak kialakítva, hogy minden üveg űrtartalmának a feléig beérjen. A kupak külső anyaga a DuPont cég Kalrez nevű matériáján alapszik, ami egy gumis hatású, vegyszerálló perfluoroelasztomer.
Továbbfejlesztés
A távlati tervek között szerepel a kupak felkészítése turbiditásmérésre, amivel az oldatok állapotának ellenőrzése egyszerűbbé válna egy átlagfelhasználó számára. Ehhez szükség van a szonda, a megjelenítő rész és az elektronika átalakítására.
A kupak az élelmiszer- és gyógyszeriparban is használható lehet minőség-ellenőrzésre, címkézésre, vagy azonosító elhelyezésére.
16 A Corning által gyártott speciális edzett üveg, amely amellett, hogy könnyű és vékony – hatásosan véd a sérülésektől.
A vegyszer állapotának mérésére nem csak annak tárolásakor, hanem a felhasználás ideje alatt is szükség van – ezt a funkciót a csipesz biztosítja a készletben. A hajlított, krómozott acélból készült eszköz három fő részből áll: egy akkumulátort, töltőelektronikát és gombokat magában foglaló részből; egy megjelenítőt és vezérlőelektronikát tartalmazó egységből és egy – a hőmérséklet és pH-érték mérés eszközének helyet adó –vázból áll. A keret úgy van kialakítva, hogy a két elektronikai egységet jobb- és balkezes orientációban is tudja fogadni. Ezen részek – 1-Wire Technology alapú – kapcsolódása mágneses úton történik, egy, a Magsafe-hez hasonló, rugós csatlakozótüskéket használó rendszer segítségével. Az eszköz energiatakarékos Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikál a központi egységgel. A megjelenítő egy LCD egység, amely szükség esetén – hosszú gombnyomásra – világít, a sötétkamralámpa színével szinkronban. A gumis anyagú nyomógombok kiosztása az alkalmazáson keresztül változtatható, így – bár az alapfunkciók elhelyezkedése állandó – meg lehet adni a hosszú gombnyomás időkorlátját és szerepét, az automatikus kikapcsolás idejét, továbbá váltani lehet Fahrenheit és Celsius fok megjelenítése között. A csipesz töltése indukciós elven zajlik egy – a labornapok közötti időre tárolóhelyként is funkcionáló – tartón keresztül. Töltés közben és – beállítástól függően – gombnyomásra az eszköz százalékosan kijelzi a töltöttségi szintet.
A zavarosságmérés ennél a tárgynál is megkönnyítené a felhasználó dolgát, viszont a megvalósítás körülményesebb, mint a vegyszertároló esetében, mivel kisebb térrész vizsgálatával van csak lehetőség az oldat átlátszóságának ellenőrzésére, így az eredmény pontossága nem hasonlítható össze a kupak kijelzőjén olvasható adatokkal.
A fotólabor általános megvilágítására szolgál papír vagy filmelőhívás esetén. Ilyenkor az a legmegfelelőbb hullámhosszú színtartomány és fényerő, amelyre még nem érzékeny az éppen használt fotóanyag. A lámpa ezt a fényt RGBI17 LED-ekkel biztosítja. A fényforrások színét és erősségét előre beállított, vagy személyre szabott profilokkal lehet vezérelni egy kompatibilis okoseszköz, vagy az exponálóóra segítségével. Filmelőhíváskor infravörös fényt képes szolgáltatni, így egy IR-szűrőt nélkülöző eszközzel követhető a kidolgozás folyamata. Két funkció érhető el az előlapon található gombon keresztül. A gomb hosszan tartó nyomásával lehet bekapcsolni azt a fényt, ami kívül esik a nyersanyag érzékenységén, majd a gomb rövid megnyomására egy rövid – az alkalmazásprofilokon keresztül előre meghatározott – időre világosabb szín kapcsol be, hogy ellenőrizni lehessen a fotóanyag fedettséget – ezáltal döntést lehessen hozni egy újabb kép készítésének szükségességéről. A lámpa egy olyan színtartományú fényt bocsát ki ilyenkor, amire a fotóanyag – rövid ideig tartó hatásra – nem érzékeny. A fényforrások – egy laborban többre is szükség lehet – Bluetooth kapcsolatban állnak egymással és az exponálóórával. Az eszköz tetején a fénykibocsátó diódák hűtéséért felelős bordák és a mágnesesen kapcsolódó tápcsatlakozó találhatóak. A LED-ek egy foncsorozott felület és a velük egybeépített szórólencse segítségével egyenletesen oszlatják el az amúgy pontszerű fényt. Az így homogenizált világítás egy mattüveg felületén – további fényszóródáson átesve – jut a sötétkamrába. A lámpa hátoldalán két – a falon való elhelyezést biztosító – mélyedés helyezkedik el.
Továbbfejlesztés
A fali tartó elektromos csatlakozással kombinált változata egyszerűsítené a használatot és lehetővé tenné a lámpa áthelyezését, így akár egy fényforrás is elég lehetne.
17 Red-green-blue-infrared
A fotónagyító fényének vezérlését szabályozó eszköz egy kulisszában járó gombkapcsolóval kezelhető. Az irányító felső részén egy OLED alapú megjelenítő található. A fő funkciók között a navigálóeszköz kulisszában való elmozdításával, az egyes funkciók közötti beállításokban pedig a vezérlő elforgatásával és megnyomásával lehet váltani. Három alapfunkciót különítettem el, ami a szoftver vázát adja. Ezek az állandó fény, az időzítő és a profilváltás. A kezelőfelületet a lehető legegyszerűbbre terveztem, hogy semmi ne vonja el a figyelmet a labormunkáról. Az esetlegesen megjelenő figyelmeztetések házirendje a kapcsolódó eszközön keresztül módosítható. Az exponálóóra – beépített hangszórójával – teljes sötétségben is tájékoztatást tud adni az egyes eszközök állapotáról. Az rendszer egésze testreszabható. A változtatható fényű LED-es nagyítóizzóval Powerline technológián keresztül tartja a kapcsolatot, így nincs szükség külön vezetékre – a nagyítógép meglévő kábelét használja. A szabványos izzófoglalatba illeszkedő fényforrás egy eszközben biztosítja a beállítófény és a nagyításhoz használt fény kibocsátásának képességét – emiatt szűrő használatára nincs szükség. Az izzó tartalmazza a feszültségszabályzó és áramgenerátor áramköröket egy cél IC18-ben, védve az elektronikát a hálózati feszültség ingadozásaitól.
Személyre szabható gyorsgombok segítségével több funkciónak adhatna helyet az eszköz – ezzel függetlenné válhatna az applikációtól.
18 Integrated circuit
Fotóanyagok előhívására szolgáló edény. Anyaga fényzáró polietilén. Egy – a tál tetejére csúsztatható – fényvédő fedő segítségével alkalmassá tehető fotoemulzióval borított anyagok szárítására. Az eszköz belseje letapadás gátló felülettel, az alja a vegyszer mozgatását megkönnyítő formával teszi könnyebbé az előhívás folyamatát.
Az előhívás szempontjából fontos a vegyszerek állandó hőmérsékleten tartása, amit egy – a tálba épített – Peltier elemes19megoldással biztosítanék. Ehhez a művelethez indukciós kapcsolaton keresztül szolgáltatnám az energiát.
19 Hűtésre és melegítésre is használható félvezető eszköz
ELŐHÍVÓ TANK
A későbbiekben elkészíteném a kis- és rollfilm előhívására szolgáló hívótank továbbfejlesztett változatát. Ezt temperálási lehetőséggel és a vegyszerek monitorozásának képességével egészíteném ki, ami a kézen hordható laborórán keresztül rezgés, vagy hangjelzés útján tájékoztatna az egyes műveletekről.
Terveim között szerepel egy laboróra készítése, melynek segítségével energia adható át a vegyszertároló mérési műveletéhez, és ami rezgéssel figyelmeztet az egyes folyamatokra. Ez az óra egy egyszerű felhasználói felületet alkalmazva segítené a tárgyak vezérlését – vezetéknélküli adatátviteli technológiával.
Szükség van a külső interfészként is funkcionáló okoseszköz-alkalmazás , illetve számítógépes program pontos kidolgozására. Ezzel a programmal lehetne kiaknázni az eszközök testreszabhatósági lehetőségeit, adminisztrálni az elérhető fotóanyagokat, kapcsolatot tartani a külvilággal.
Nagyban megkönnyítené a labormunkát egy virtuális valóságon alapuló eszköz. Követhető lenne a film előhívása egy éjjellátó berendezést is magában foglaló VR-szemüveg segítségével. Egy ilyen tárgy lehetővé tenné a tárgyakon való kijelzés helyettesítését is.
20 Virtual reality
Az alábbi felsorolásban nem szereplő képek saját alkotások.
ɂ Abelardo Morell : Camera Obscura (10. oldal)
ɂ Wikipedia : Leica I, 1927 (13. oldal)
Vancouver Program Print Figs.
9.1-9.4 ábrájának vektorgrafikus reprodukciója (15. oldal)
Andreas Harvik/Preus museum: Fra mørkeromskurs med Melsom VGS. (20. oldal)
ɂ B&H Photo & Electronics Corp.: Ap Photo Group Air Reduction Storage Bottle (23. oldal)
B&H Photo & Electronics Corp.: Kalt Bamboo Print Tongs (25. oldal)
ɂ B&H Photo & Electronics Corp.: GraLab Model 300 Electro-Mechanical Darkroom Timer (26. oldal)
ɂ
B&H Photo & Electronics Corp.:
Ap Photo Group Darkroom Labokit with Classic Developing Tank (27. oldal)
Hans O. Mahn GmbH & Co. KG.:
Rollei Black Magic wide mouth bottle light-tight for 1,500ml (24. oldal)
ɂ Hans O. Mahn GmbH & Co. KG.:
Kaiser lab trays 8x10″ black (25. oldal)
FOTOIMPEX GmbH:
Kaiser Dunkelkammerlampe 4018 mit Rotfilter (26. oldal)
Matthew Stephens: Free Printable iPhone 5, iPhone 5s, and iPhone 5c Templates ábrájának egyéni tartalommal kiegészített változata (49. oldal)
Kleffe H.: Aus der Geschichte der Fototechnik; VEB Fotokinoverlag Leipzig, Leipzig, 1983.
ɂ Puskow V.V.: Poradnik fotograficzny (Photographic handbook); PWT, Warszawa, 1956.
Sommer S., Dederko W.: Vademecum fotografa (Photographer’s vademecum); FAW, Warszawa, 1956.
Бунимович Д.З., Фомин А.В.: Справочник фотогафа; Легкая Индустря, Москва, 1970.
ɂ Windisch H.: Die neue Fotoschule; Heering-Verlag, Harzburg, 1937.
ɂ Ansel Adams: The Print (Ansel Adams Photography, Book 3); New York Graphic Society, 1984; ISBN: 9780821215265
Ansel Adams: The Negative (Ansel Adams Photography, Book 2); New York Graphic Society, 1981; ISBN 10: 0821211315 ISBN: 9780821211311
ɂ Sárközi Zoltán, Dr. Sevcsik Jenő, Kun Miklós: Fotósok Könyve; Műszaki Könyvkiadó, 1977; ISBN: 9631018512
Morvay György: Új Fotolexikon; Műszaki Könyvkiadó, 1984; ISBN: 9631053725
Szilágyi Sándor : Ansel Adams Zónarendszere; Pelikán, 1995; ISBN: 9638095253
Török György: Fotosuli-Labor cikkek
ɂ Eduline : A fényképészet rövid története
ɂ ePHOTOzine : A brief history of film
Frank Van Der Pijl : Inductive And Wireless Energy Transfer In Residental Applications; TU Delft Institution
Electrical Construction & Maintance : Understanding LED Technology
ɂ Bluetooth Technology Website
ɂ Fujitsu: Fundamentals of Liquid Crystal Displays –How They Work and What They Do
E Ink: Ink Technology – Electrophoretic Ink, explained
OLED-info: OLED introduction and basic OLED information
Ken Shirriff’s blog: Teardown and exploration of Apple’s Magsafe connector
ɂ Maxim Integrated: Overview of 1-Wire Technology and Its Use
Hálával tartozom a családomnak és a következő személyeknek, amiért életfelfogásukkal, szakmához való hozzáállásukkal, tanácsaikkal hozzájárultak e mű létrejöttéhez:
Krizsán Anita (5, 17, 37. oldal)
Dénes Nóra
Török György
Kelemen Richárd
Bakonyvári Kristóf
Battai Hajnalka
Biró Anikó
Boda Vince
Csicsics Gergő
Csobánczi Patricia
Kovács Henrietta
Noszály Krisztina
Petró Petra
Szabó Alexandra
Szűcs Vivien
Tóth Tibor Pál
Polyák János