בס ״ ד תשע״ג טבת כ״ב
ויבשר לנו
6. szám 2013. január 4.
Vivászer Lánu
a Bét Élijáhu – Páva utcai zsinagóga hírlevele
ב ית אל י ה ו
pavazsinagoga.hu
Hetiszakasz: Smot (Mózes 2., 1:16:1) – Gyertyagyújtás: 15:51 Háftárá: Hábáim jásrés Jáákov (Jesájá, 27:628:13, 29:2223) – Szombat kimenetele: 16:59 Svát hónap újholdja jövő szombaton – Molád: 4:53, 12 chálákim
HETISZAKASZ: SMOT
Nagyon elfoglalt Mózes és Áron közbenjárnak a Fáraónál az elnyomott, szolga sorban sínylődő zsidó nép érdeké ben. Először szép szóval próbálják rávenni arra, hogy engedje őket sza badon. Ha a történet manapság ját szódna, a Fáraó pedig vezető poli tikus lenne, ezen a ponton minden bizonnyal kisebb engedményeket ve zetne be, hogy az uralma elleni láza dás erejét ezzel csökkentse.
Stern Levente rajza
Ezzel szemben a Fáraó éppen ellentétes taktikát választott: még több munkát adott a rabszol gáknak. Ugyanazt a mennyiséget kellett kitermelniük, de nem kap ták meg a téglavetéshez szükséges szalmát, mint eddig, hanem ma guknak kellett előállítaniuk. Mi ebben a logika? Bölcseink azt mondják, a Fáraó a szimbóluma a jécer hárának, a minden emberben ott rejlő rossz ösztönnek. Amit a Fáraó az ókori Egyiptomban mondott, ugyanazt súgja minden ma élő ember fülébe a rosszra vivő ösztöne. A Fáraó cél ja az volt, hogy minél elfoglaltabbá tegye a zsidókat, ne is jusson ide jük szervezkedni, lázadni ellene. Legjobb az, ha nem is gondol kodnak semmin, csak dolgoznak. Pontosan ugyanígy működik a mi rossz ösztönünk is. Amikor azt mondjuk, nagyon elfoglaltak va gyunk, nincs időnk semmire, azzal egyben le is mondunk az önálló gondolkodásról és átadjuk magun kat a rutinszerű cselekvésnek. Szá moljuk ki egyszer, hány olyan dolog történik velünk egy nap, ami nem számít gépies rutintevékenységnek! Meg fogunk lepődni az alacsony számon. 1