3. szám 2012. december 14.
בס ״ ד תשע״ג טבת א״
ויבשר לנו Vivászer Lánu
a Bét Élijáhu – Páva utcai zsinagóga hírlevele
ב ית אל י ה ו pavazsinagoga.hu
Hetiszakasz: Mikéc (Mózes 1., 41:1–44:17.) – Háftárá: Ráni vöszimchi (Zechárjá 2,144,7) Gyertyagyújtás: 15:38 – Szombat kimenetele: 16:46 (hávdálá után chanukai gyertyagyújtás)
Kedves Barátaim! A zsidó kultúrkörben élőknek és a hagyományok tisztelőinek és meg tartóinak ünnepei, ünnepeink kö zül számos az ősi, bibliai korból erednek, és messzi idők üzenetét hordozzák. Az eltelt évszázadok, évezredek során persze folyama tosan változtak a szokások. Így a Hanukát, a „fény és szabadság” ünnepét is a különböző korokban másmás módon ünnepelték meg, és ezek a szokások jól kifejezték a történelmi kényszer és a túlélés, a fennmaradás fantasztikus erejét. Ha egészen röviden akarjuk meg fogalmazni a „fény és szabadság” ünnepének jelentőségét, akkor csak annyit mondjunk hogy egy kicsiny nép a maga ősi hagyo mányaiért, a maga hitének és életformájának szabadságáért harcba száll és győz a belső visszavonás és külső elnyomás aránytalan túlereje ellen. Bárhogy magyarázzuk is az eseményeket, bárhogy is igyek szünk azokat a józan ész esz közeivel hozzáférhetővé tenni, mé gis csak azt kell elmondanunk:
csoda, a lélek, a hit, a meggyő ződés erejének csodája volt ez a küzdelem és csodája annak a Láthatatlannak, akinek kormány zó akaratát emberi küzdel meinken, tépelődéseinken, fájdal mainkon át csak oly ritkán adatik meg észrevennünk. A Hanuka őrzi a család, az össze tartozás erejét és jellegét. Az égő gyertyákat az ablak köze lébe helyezzük, fényük hadd vilá gítson kifelé, hirdetve a csodát, de világit befelé is, amely megme legíti az emberi szívet. Az apró gyertyák legfeljebb fél óráig égnek.
1