9. szám 2013. január 25.
בס ״ ד ת שע ״ ג שב ט י ״ ד
ויבשר לנו Vivászer Lánu
a Bét Élijáhu – Páva utcai zsinagóga hírlevele
ב ית אל י ה ו
pavazsinagoga.hu
Hetiszakasz: Besálách (Mózes 2., 13:1717:16) – Háftárá: UDevorá Isá Neviá (Bírák, 44:45:31) Gyertyagyújtás: 16:19 – Szombat kimenetele: 17:25 – Tu BiSvát most szombaton
TU BISVÁT
Senki sem szeret kertészkedni Sokak ábrándoznak arról, hogy egy szép napon majd visszavonul nak, és csendesen gondozzák kert jüket, valahol egy kis vidéki falu ban. Minő romantikus elképzelés! A gyakorlat azonban az, hogy a mint csak a legkisebb kerti mun kát kell elvégeznünk, egyből kide rül, hogy ez korántsem olyan egy szerű, mint gondoltuk. Sok a gyom lálás, permetezés, a föld gyakran száraz, nem tudunk elég mélyre ültetni, stb. Még ha csak a kertész kedéssel lenne ez így! De sajnos a legtöbb munkáról előbbutóbb ki derül, hogy mégsem az, aminek el sőre mutatta magát. Egyáltalán,
honnan van az, hogy az ember ide jének nagy részét unalmas rutin munkával kell töltenie? Miért nem lehetünk kreatívak egész nap? „Arcod verítékével fogod enni a kenyeredet” (Mózes 1., 3,19) – így átkozza el Isten az Édenkert tiltott fájáról gyümölcsöt evő Ádámot. So kak ezt úgy értelmezik, hogy a munka nem más, mint egy átok. Régóta izgat a kérdés: létezike en nél pozitívabb megközelítés? Tavaly ilyenkor tanultuk a Pá vában azt a talmudi történetet, amikor Choni Hámágél meglát egy embert, aki egy fát ültet, ami csak sok év múlva terem gyümölcsöt. Elmondja Choninak, hogy noha ő nem fogja enni a fa gyümölcsét, az unokái biztosan. Nem sokkal ezu tán Choni mély álomba esik. Ami kor 70 év múlva felébred, látja az ember unokáit a fa gyümölcséről enni. Ugyanakkor látja a saját unokáit, dédunokáit is, akik nem hiszik el neki, hogy ő Choni. A tan házban, ahol ő volt a rabbi, még mindig az ő tanításait mondják. Viszont ők sem hisznek neki. Végül szomorúságában „kegyelemért i mádkozik”, és meghal (Táánit 23a). A fát ültető ember szimbolizálja a játékszabályok elfogadását. Ez a világ a munkáról, az ültetésről 1