Mai Jia: Kódfejtő Ezt a könyvet Simplicissimus barátom egyik fontos életvezetési tanácsa értelmében emeltem le az Írók Boltja egyik polcáról: „Pártold az újdonságokat!” Be kell ismernem, még sohasem hallottam a regény gerincén virító ARTPOP kiadóról. Mint rövid kutakodás után megtudtam, ez voltaképpen egy kiadói együttműködés. A Kódfejtőt az egész világon marketing okokból Le Carré kémhistóriáihoz hasonlítják, valójában ezekhez szinte semmiben nem hasonlító, bonyolult családregény. A história a messzi múltban kezdődik, először eléggé komótosan a Rong Jinzhen nevű zseniális, autista matematikus és kódfejtő felmenőit mutatja be. Egyben egy kisváros életét, ahol egy üzleti sikereket egymásra halmozó család híres-nevezetes egyetemet alapít. Ide kerül be a család fekete bárányának házasságon kívül született, hamar árvaságra jutott gyermeke, Rong Jinzhen (a későbbi kódfejtő), akit hatalmas koponyája okán Fejesbogárnak becéznek. Egy családhoz csapódott idegen, a beszédes nevű Auslander úr neveli fel, ő ismeri fel különleges képességeit. Mire a főhős matematikusként kezd dolgozni, a család elszegényedése már jócskán előre haladt, nemcsak a kommunista rendszer államosításai miatt. Rong Jinzhent, a sikeres, nagy reményű fiatal matematikust aztán egy nap elcsábítja egy titokzatos idegen, a haza szolgálatára. Ekkor elszakad a családjától, és csak egy ritka pillanatra látják viszont, amikor a kulturális forradalom kezdetekor megmenti őket a végső megaláztatástól és internálástól. A könyv második fele a főhős titkos életét próbálja rekonstruálni. Először annak diadalmas részét, amikor is a nevezetes 701-es titkos támaszpont sztár kódfejtőjeként sikeresen birkózik meg egy feladattal, amely kifog a bázis sok más dolgozóján. Az első rész egyenes vonalú elbeszélése itt átvált egy metaforikusabb, trükközős beszédmódba. Egy újságíró próbálja rekonstruálni a történteket már a főhős öregkorában. Egyik interjúja a főhősünknél lényegesen szerényebb
képességekkel bíró kódfejtővel készült, aki az ő jegyzetei alapján fejtett meg egy Fekete nevű kódot. Nem tagadható, hogy mindez a trükközés szükséges lehet a kódok világához. Illik a Kelet titkaihoz is. Mégis, az alaposabban megfőzött koszthoz szokott európai olvasónak olyan érzése van, mintha egy tál egzotikus, sose látott gyümölcsöt tennének elébe, mindenféle evőeszközökkel, amelyeket nem tud használni. Becsületes küzdelem után – sok különös, nagyrészt finom ízzel megismerkedve – az ember megigézve, de kissé éhkoppon maradva teszi le a Kódfejtőt. Ebben oroszlánrésze van a függeléknek, amelyben a főhős töredékes jegyzeteit ismerhetjük meg. Napokon át alig vártam, hogy olvashassam. A végén mégis kevés maradt a „hálómban”. Az Utószó elhelyezi a könyvet a mai Kínában, ahol egyszerre több bőrt húznak le az efféle sikeres könyvekről, például olcsó tévésorozatok formájában. Az író (1964-) egyébként 17 évet töltött el a kínai néphadsereg propagandistájaként, aztán televíziós szerkesztő lett. Harminc éve jelennek meg könyvei. Magyarul ez az első fecske. „Az ArtPop Könyvek a Libri Kiadó és a József Attila Kör által 2015ben közösen indított világirodalmi könyvsorozat, amibe olyan kortárs világirodalmi regényeket válogatnak be a szerkesztők, amelyek a populáris és a szépirodalom határán mozognak vagy egyenesen meg is kérdőjelezik e határ létezését. A sorozat szerkesztői Bárány Tibor és Nádor Zsófia.” A Vademecum éppen ilyen könyvekre vadászik, nem? A további hat, eddig megjelent címet meg fogjuk tekinteni. A „kiadó” Facebook oldala megtekinthető itt. A régi és a modern Kína iránt érdeklődőknek kötelező olvasmány. (Decoded, Farrar Strauss and Giroux, 2014, Libri – József Attila kör 2016, JAK Világirodalmi Sorozat 80. kötet, angolból fordította Gettó Katalin, a kínai szöveggel egybevetette és az utószót írta Kiss Marcell, 430 o., ára 3999 Ft).