Sümegi Értékek I.

Kiadja: Sümeg Város Önkormányzata

Felelős kiadó: Végh László polgármester Szövegek, lektorálás: Sümegi Kata

Szerkesztés: Serestély Ada

Készült Mészáros Norbert fotóinak és egyéb archív felvételek felhasználásával

3000 példányban a sümegi GA Design Digitális nyomdában.

ISBN 978-615-01-1803-1

A kiadvány a Hungarikum Bizottság és az Agrárminisztérium

„Nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésének, népszerűsítésének, megismertetésének, megőrzésének és gondozásának támogatására” kiírt pályázatának finanszírozásával valósult meg.

Köszönettel tartozunk a Sümeg Települési Értéktár Bizottság tagjainak önzetlen munkájukért, de legfőképpen a lelkes lokálpatrióták által összeállított beadványokért, akik nélkül ez a kiadvány sem jöhetett volna létre.

Sümegi értékek I.

Sümeg, 2021

Kedves

Olvasó!

Ha már kezében tartja a Sümegi értékek első kötetét, akkor valószínűleg legalábbis kedveli ezt a kisvárost, amely nekem szülővárosom, ezért aztán nem is várható el tőlem, hogy elfogulatlanul, hideg kritikus, külső szemlélőként tekintsek Sümegre.

Szerencsére sokszor volt alkalmam hallani, olvasni nem sümegiek véleményét is városunkkal kapcsolatban, és az minden esetben szerepelt az értékelésekben, hogy a Jóisten és őseink jóvoltából sok kiemelkedő épített örökség, érték található nálunk, sokszor több, mint egy-két megyeszékhelyen.

Ha végiglapozzák értéktárunkat, biztos vagyok benne, hogy a jól ismertek mellett néhány még ismeretlenre is akadnak! A természeti táj, a földtani adottságok is kiemelkedőek. Aztán vannak emberi sorsok, életutak, amelyek nekünk mindig is sokat jelentettek, és hisszük, hogy az ország szélesebb közönségének

a figyelmére is számot tarthatnak.

Sümeg történelme több ezer évre nyúlik vissza, és remélem, jövőbeni története, utódainknak köszönhetően szintén évezredekben mérhető. Ezért is, no meg a mostani sümegiek vágyai, elvárásai miatt, a város fejlesztése intenzíven folyik, és kényesen próbálunk ügyelni arra, hogy meglévő értékeinket megőrizve teremtsünk újakat!

Ezt a szívünkben lakozó kis kincseskamrát, a sümegi értékeink egyre bővülő tárát pedig őrizzük mindig, amíg szívünk és a Pannon táj szíve együtt dobog!

Végh László polgármester

Minden közösségnek vannak értékei, minden értéknek legyen közössége! – Ezzel a gondolattal indult 2018-tól a Sümegi Értékek Fóruma, és alakult újjá 2019 tavaszán a Sümeg Települési Értéktár Bizottság Végh László polgármester úr kezdeményezésére, hét elhivatott, lokálpatrióta szemléletű taggal: Oszkai Réka (Kisfaludy Sándor Művelődési Központ, Könyvtár és Emlékház intézmény-vezetője, STÉB elnök), Sümegi Kata (idegenvezető, STÉB elnök helyettes), Varga István Károlyné Bakos Margit (a Ramassetter Vince Ált. Iskola nyugalmazott igazgatónője), Harta Annamária (Éltető Balaton-felvidékért Egyesület munkaszervezet-vezetője), id. Tóth Tamás (nyugalmazott polgármester, a Polgári Önképző Kör elnöke), Egly Márk (a Sümeg és Térsége TDM ügyvezetője, borász), Farkas Béla.

A bizottság munkája a helyi aktív közösség értékes beadványain alapul, s ennek gyümölcseképpen települési értékeink száma jelenleg 22, s ebből 6 megyei érték. Igazi különlegesség, hogy értékeink tára kiegészül egy Települési Arcképcsarnokkal, melyben eddig 10 életutat dolgoztunk fel.

Értéktárunk folyamatosan bővül, s bárki kezdeményezheti (az erre rendszeresített adatlap kitöltésével), hogy történelmi örökségünk, szellemi és kulturális javaink, szokásaink, jelképeink és egyedi termékeink közül bármelyik bekerüljön az alulról felfelé építkező Magyar Értéktárba. Értékeink leírásait megtalálják városunk honlapján: http://sumeg.hu/sumegvaros/sumegi-ertektar Köszönjük az eddigi értékes beadványokat, s biztatjuk Önöket a további közös munkálkodásra!

Oszkai Réka

Sümeg Települési Értéktár Bizottság elnöke

Értékeink

Sümeg Város Erődítményrendszere

I. -vár-

Sümeg épített örökségének több szempontból is kiemelkedő képviselője, a középkori várak talán legimpozánsabb példája, egy kúpalakú mészkőszikla koronájaként magasodik a város fölé. A tatárjárás után, valamikor 1244–62 között emeltette Zlaudus püspök a mai erősség ősét, az ún. Öregtornyot. Ezt a még szerény méretű erődítményt III. Endre 1292-ben a veszprémi püspöknek adta. Teljes kiépítéséhez évszázadok munkája, no meg a tatár-török szorítása kellett.

A sümegi erőd a környékbeli egyházi birtokok védelmének és irányításának biztos támpontja volt. A „fellegvárat” Galgóczy Mátyás (1440-1457), majd Vetési Albert (1458-1486) püspökök újabb falakkal bővítették, elérve a mai vár nagyságát, tehát elfoglalva a várhegy teljes fennsíkját. Ezen kőfalak védelmében már nyugodtan dolgozhattak a vár egyéb épületein. Felépült a farkas-veremmel védett belső kaputorony, és az innen nyíló szép gótikus helyiség, a Darabontok szobája, majd az ifjabb Vitéz János (1489-1499) által építtetett gótikus kápolna.

A török veszély miatt az 1520-as években falait tovább erősítették. Veszprém várának eleste (1552) után Köves András (15531568) püspök ide vonult vissza, s ezt követően az egyház vezetése e falak között talált bő másfél évszázadra menedéket. Nagyszabású átalakítások történtek: a vár pl. egy ötszög alaprajzú, ó-olasz típusú bástyával bővült.

Sümeg ettől kezdve a magyar végvárak zaklatott életét élte. Bocskai hajdúi, Bethlen csapatai, majd a püspökség katonái adták egymásnak a várat, mely fokozatosan veszítette el egykori erejét, s vele hírét-ragyogását. Ám nagyhírű jótevőjének, Széchényi György püspöknek (1648-1658) az építkezései ismét pompás püspöki székhellyé avatták a várat. A palotaszárnyat kora-barokk stílusban átépíttette, illetve a várhoz kapcsolódó (ugyanakkor Sümeg belvárosának is biztonságot nyújtó) alsó várfalszakaszt is megépíttette. Püspöki székében később őt követő Sennyei Istvánnak (1659-1683) kedvelt székhelye volt a sümegi vár, melynek külső kaputornya mellé újabb bástyát emeltetett, míg utolsó mecénása, Széchenyi Pál püspök (1687-1706) halála egyben a vár pusztulásának kezdetét is jelentette. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc seregei szállták meg a várat, négy év múlva pedig már az osztrákok zászlója lengett a vár fokán, akik – a kuruc ellenállási gócpontok felszámolása érdekében – 1713-ban hadgyakorlat ürügyén megrongálták, majd felgyújtották azt. A sümegi erőd végleg elvesztve hadászati jellegét, gazdátlanul maradt. Bár a reformkor zalai nagyságai épen maradt termeiben még megyebált rendeztek, de ezt követően jobbára a kőbányának használt vár már a biztos pusztulás felé tartott. Ennek vetett gátat 1957-ben az újjászervezett magyar műemlékvédelem, melynek első nagyszabású vidéki munkája éppen itt kezdődött. A vár ezzel megmenekült a végső pusztulástól, de a csak részben helyreállított falak ismét romlásnak indultak.

1989-ben a vár üzemeltetése magánkézbe került, s fokozatosan megújult, élettel telítődött. 2020 óta pedig új turisztikai attrakciók kiépítése került előtérbe a Nemzeti Várprogramnak köszönhetően.

Szerkezetileg a vár három nagyobb egységből áll. A várlátogató elsőként a külső kaputorony alatt lép be, és az onnan nyíló, enyhén emelkedő falszoroson sétálhat végig, amelyet pártázatos várfal határol.

A belső kaputorony felvonóhídján át léphetünk be a belső várudvarra, melyet épületek sora vesz körül: a palotaszárny helyiségei, a Köves-bástya, a volt istálló és a kaszárnya, a középkori konyha, a várnagyi ház.

A várkápolna falának vonalában lehet bejutni a „fellegvárba”: az Öregtoronyhoz és az azt övező udvarra, illetve az itt helyet kapó építmények területére, amely a sümegi vár harmadik nagyobb egységét alkotja.

Nagy értéke a sümegi várnak, hogy hűen tükrözi a középkori magyar várak szerkezetét, az évszázadok alatt végbement átalakítások és bővítések módszerét, mértékét és jellegét.

https://sumegvar.hu/

Sümeg Város Erődítményrendszere II.

-városfalak és bástyák-

Széchényi György veszprémi püspök 1656-58 között építtette e városfalakat: sarkain és egyes szakaszain tornyokkal, nyugati és északi oldalán egy-egy kapuval. A XVIII. századtól „belső város”-nak nevezték a kőfalak védelmét élvező, szabálytalan négyszög formájú területet.

A városfal ÉNY-ról a vár külső kaputornyától indult lefelé a Várhegy meredek lejtőjén, míg annak lábánál egy félköríves toronyhoz, a Tarisznyavárhoz csatlakozott. A torony mellett látható az egykori északi kapu kettős (lovas- és gyalogkapu) nyílásának a helye. Amikor a kapunyílások helyén és a torony mögött az Országos Műemléki Felügyelőség 1963-ban ásatást végzett, egy XVI. századi, három helyiségből álló vámház alapfalai kerültek elő. 2003-ban ismét feltárták ennek környezetét, s a kutatási programok befejezése után helyreállították. Az északi városfal további szakasza a Váralja utca telkeinek hátsó határán ma is 8-10 méter magasságban húzódik. A végén egykor kerek sarokbástya állt, amelyet 1928-ban – forgalmi okokra hivatkozva – bontottak le.

A Kossuth Lajos utca vonalán húzódó DNY-i falnak az említett sarokbástyához csatlakozó szakaszát több részletben, de véglegesen csak 1890 körül, az itteni park (volt Eitner-kert) kialakításakor tüntették el. A Kossuth u. 31. számú háztól kezdődően, a ma is látható Kerektorony tanúsága szerint még áll a városfal az épületek homlok- vagy tűzfalaiban – egészen az OTP épületéig. Itt állt az egykori nyugati városkapu, eredetileg kőkeretes és felvonóhidas formában, egy szekerekkel bejárható nagyobb és egy keskenyebb gyalogkapuval. Fölötte volt az építtető, Széchényi György püspök 1658-as évszámú, címeres záróköve. Ezt a kaput kétszáz évvel később a Bach-korszak megyei adminisztrációjának utasítására bontatta le a város.

A fal további szakaszai még állnak a Kossuth utca következő házaiban, bár egy részüket a jelenlteg Kisfaludy Étteremként működő ház építésekor (1910-ben) lebontották, a DNY-i saroktoronnyal együtt. (Archív felvételek őrzik a képét.)

A városfal DK-i szakasza a Mártírok útja oldalán fut tovább keleti irányba. Első, hosszabb szakasza szabadon látható, feljebb a lakóházak hátsó kerítésfalát alkotja. Végső szakasza már csak alacsony kőkerítés, amely a Vak Bottyán utca 5. számú ház kertjét határolva fordul északi irányba. A sarkon itt is kerek torony állhatott, ennek azonban sem helyszíni, sem írott nyoma nem maradt. Ebből a pontból a városfal ÉK-i irányba, a vár déli sarka irányába fordult, de mára ez a falszakasz csak nyomaiban azonosítható. A Vak Bottyán utca felső végén állhatott a harmadik kapu, amely a Tokajnak nevezett városrészbe vezetett.

A városfalak megmaradt szakaszait 1962-64 között konzerválta az akkori Országos Műemléki Felügyelőség. A ma is látogatható, leglátványosabb része a felújított Tarisznyavár és szomszédságában a középkori látványpiac.

A falakkal kerített történelmi belváros

Sümeg török kori kőfalakkal kerített történelmi magja mind építészeti mind pedig kultúrtörténeti szempontból értékes és figyelemre méltó. Sajátos térszerkezete még különlegesebbé teszi az amúgy is szemet gyönyörködtető látványt. Történetét meghatározta az a tény, hogy a terület az államalapítás óta a Veszprémi Püspökség tulajdonában volt, sőt, miután Veszprém 1552-ben török kézre került, a város – bő két évszázadon át – az egymást követő püspökök székhelye is volt. A XVII. század derekán, Széchényi György püspöksége idején épült fel az általa betelepített ferences rend számára emelt templom és kolostor, valamint annak szomszédságában egy szerényebb püspöki lak is. Az új beruházások védelme érdekében szükség volt egy bástyákkal és kapukkal megerősített városfalra (1656 és 1658 között), mely a vár falaitól kiindulva és oda visszatérve, több, mint egy kilométer hosszan húzódott. Ezzel tulajdonképpen lehatárolódott az az alig két hektárnyi terület, melyen ezt követően kialakult a város történelmi magja.

A településen több alkalommal pusztító tűzvész miatt Széchenyi Pál (1645-1710) püspök elrendelte, hogy a falakon belül csak zsindely tetőfedéssel ellátott kőházak épülhessenek, ami átalakította a falakkal kerített belváros képét. A komolyabb anyagi háttérrel rendelkező városi és vidéki nemesi lakosság kúriái foglalták el a területet – megszületett egy ún. nemesi belváros. Sümeg fejlődésében kimagasló jelentőséggel bírt Padányi Biró

Márton (1696-1762) püspök tevékenysége, aki itt építette fel püspöki rezidenciáját, s eközben „püspöki udvartartása” kialakítása érdekében anyagiakkal is támogatta a nemesi (Scotti, Barcza, Hertelendy, Sándorffy, Kisfaludy, Kecskeméthy, Vajda, Magyar, Eitner, Oszterhueber, Cseh, stb.) családok belvárosi udvarházainak építését.

Biró püspök – kellő kísérettel – a palotából az új

plébániatemplomba vonulva az egykori nyugati városkapun lépett ki a belvárosból, keresztezve a mai Kossuth Lajos utcát, mely a „főutca” szerepét fokozatosan átvette.

A betelepedett nemesség a környékre kisugárzó társadalmi és szellemi központtá tette a várost, mely a reformkorra – főleg Kisfaludy Sándor fellépésével – szinte kulturális zarándokhelyé vált.

A belváros terei a II. világháborút követően veszítettek hangsúlyukból, amikor a püspöki palotát és a kúriák zömét államosították, a ferences rendházat pedig felszámolták. Korábbi társadalmi kötödéseit, lakosait elveszítve a terület mintegy légüres térbe került. A ’60-as években elkészült a 84-es főút, így a nyüzsgés továbbra is elkerüli a belváros történelmi és kulturális jelentőségű tereit, épületeit.

Sümeg, Udvarbíró tér

Kisfaludy tér

Szent István tér

Mitől egyedi ez a városszerkezet?

Az épített örökség sajátos karakterét egyrészt az a különleges sziluett adja, melynek képi megjelenésében leghangsúlyosabb a várhegy, annak előterében nyújtózkodik két magas templomtorony, a lejtős utcákon pedig kúriák, lakóházak sorakoznak. Másrészt a történelmi belvárosban, egyedülálló módon, az úthálózat jobbára mindössze három térből (Szent István, Kisfaludy, Udvarbíró) és egy igen rövid utcácskából (Vak Bottyán) áll. Térszerkezetét az L-alakban összeolvadó két tér, a Szent István tér és a Kisfaludy tér kettőse határozza meg, amely a palotakertet dél-nyugati oldalról határolja.

Egyedülállóan szép a hegy felé felfutó, tölcsér alakban kiszélesedő Szent István tér, majd a tér felső részén a palota és a kolostor épületeinek hátterében kimagasló, szőlővel beültetett vároldal látványa.

Püspöki Palota

„A sümegi episcopium, ahol azelőtt puszta, düledező falakon kívül jóformán semmi sem volt, most olyan ragyogó pompával épült újjá, hogy a magyarországi püspöki rezidenciák között alig akad párja. Az épületben a legszebb festményekkel ékesített, márvánnyal borított, Szent Márton püspök és hitvalló tiszteletére szentelt kápolna van. Hozzá kapcsolódik egy ritka könyvpéldányokkal ékes könyvtár, amelyet magam gyűjtöttem. A rezidenciát gyönyörű házi üdülőkert övezi, különböző erdei- és gyümölcsfákkal, szinte a puszta földből elővarázsolva.” – olvashatjuk Padányi Biró Márton püspök naplójában. Ami e dicsekvő szavakat illeti, 1753 előtt valóban nem volt a sümegihez hasonló püspöki kastély Magyarországon.

Sümeg 1552 és 1762 között a Veszprémi Püspökség tényleges székhelye volt, első virágzását Biró Márton püspöksége idején élte. A püspökök a török idők alatt lakóhelyül a vár védett erődítményét választották, de a XVII. század derekán már állt a várhegy nyugati lábánál a mai palota helyén egy szerényebb püspöki kúria. Ez az épület a legkorábbi formájában egy észak-déli fekvésű, egytraktusos, emeletes, alápincézett lakóház volt, valószínűleg Széchényi György püspök emeltette, majd a századfordulón Széchenyi Pál püspök U-alaprajzúvá bővíttette.

Padányi Biró Márton, püspöki kinevezését (1745) követően rögtön Sümegre költözött, és az általa túl kicsinek és omladozónak ítélt, szerényebb lakóházon nagyszabású koncepció mentén kezdett átalakításokba. Először a benne működő kocsmát és üzletet tette ki a kastélyból, majd az épületek felújítását követően új szárnyakat emelt. A meglevő épületrészek újragondolásával és összekapcsolásával alakult ki a mai, téglalap alaprajzú, belső zárt udvaros kastély.

Nyugati főhomlokzatának középső tengelyében magas talapzaton álló atlaszok által tartott, áttört kőmellvédű erkély keretezi a kőkeretes nagykaput. Felette az építtető püspök kőből faragott, rokokó keretelésű címere helyezkedik el két puttó között. Az építész(ek) pontos személyét nem ismerjük, Tiethart József és

Fellner Jakab neve is felmerül. A kápolnára vonatkozó (egyetlen ismert) szerződés Paul Moser püspöki kőművest említi név szerint mint kivitelezőt.

Az építkezésekhez a kőanyag zömét a sümegi vár romjai szolgáltatták, a téglát a helyi téglavetőben égették (MB – Martinus Biro és EW – Episcopus Wespremiensis monogramokkal). A kétszintes (részben alápincézett), négy saroktornyos, nyeregtetős, oldalfolyosós, impozáns díszítésű barokk kastély teljes egészében Biró püspök elképzelése, részletes programja alapján épülhetett. 1753-ban készült el, s az építkezés több, mint százezer forintot emésztett fel.

De a palota építéstörténete itt nem zárult le, a későbbi egyházmegyei elöljárók – még ha nem is lakóhelyként, csak nyaralóként vagy vadászkastélyként használták – kisebb-nagyobb mértékben változtattak rajta. A park felőli, nyugati homlokzat copf stílusjegyekkel gazdagodott. A barokk kályhákat fehér és zöld mázas klasszicista kályhákra cserélték, a falképeket is átfestették. Eltűnt a zárterkélyek barokk toronysisakja, a fazsindelyfedés és az eredeti berendezés. A második világháborút követően az államosított épületbe iskola és diákotthon költözött.

A ’90-es évek közepétől a műemléki szempontok előtérbe kerülésével új korszak vette kezdetét a palota életében.

Püspöki Palota - Sümeg, Szent István tér 8.

www.puspoki-palota.hu/

A sümegi plébániatemplom

Franz Anton Maulbertsch által festett falképei

Híressé freskói teszik a plébániatemplomot, melyet Padányi Biró Márton püspök felkérésére Franz Anton Maulbertsch, a közép-európai barokk művészet legnagyobb, eredeti tehetségű egyénisége festett ki 1757-58-ban. Az összes falat, az oldalfalakat és a mennyezetet, a hajót, a szentélyt és a kórust egyetlen, harmonikusan egybeolvadó nagy festménnyé varázsolta a művész, mely egyedülálló egész Európában, és amit „a magyar rokokó Sixtusi kápolnájaként” is emlegetnek.

A kicsiny és szűkős, elavult középkori Szent Katalin templom helyére Biró püspök új templomot építtetett. Hosszas előkészületek után, az ünnepélyes alapkőletételre 1756. március 21-én került sor, míg felszentelése 1759. augusztus 6-án történt.

A Franz Anton Maulbertsch vezette, Bécsből érkező képírók a munkát a szentélyben kezdték 1757. augusztus közepén, s a teljes templomot 1758 év végéig festették ki.

A templom belsejének teljes felületét falfestés borítja. Témáját naplójának tanúsága szerint Biró Márton püspök határozta meg, ám Maulbertsch, valamint dekoráció- és architektúra-festő társai valósították meg. A téma a megváltás története, azaz a bűnbeeséskor elhangzott isteni ígéret megvalósulása lépésről lépésre, képről képre.

A freskósorozat első része a kórus alatt található. A balra nyíló Szentsír-fülkében Ábrahám áldozata, a boltozat alatti oldalfalakon balról a Saul elé vezetett Dávidot, jobbról a hárfázó Dávid királyt ábrázoló grisaille-képek láthatók. A kórus alatti boltozaton a pokol tornáca van felfestve, pátriárkák, próféták, ószövetségi királyok, Ádám és Éva alakja, amint a megváltás híre eljut hozzájuk.

A sorozat a hajó első boltozatán folytatódik. A középre festett keretben a világmindenséget jelképező földgömb felett az Atyaisten lebeg. A boltozat déli szakaszán az Angyali üdvözlet, az alatta levő első mellékoltár felett pedig a karácsonyéj és a Pásztorok imádása című jelenet. A kép bal alsó szélén a sajtot tartó pásztor Maulbertsch önarcképe. A boltozat északi szélén a törvényt adó Mózes, alatta pedig Jézus (a törvény értelmében végzett) körülmetélésének ünnepélyes pompájú jelenete látható az oltárképen. A második boltozat déli részén a betlehemi csillag vezet a déli középső mellékoltár felett levő Háromkirályok imádásának derűs képéhez. A boltozat északi felén az elsötétült nap és hold, a keresztvitel, alatta az északi középső mellékoltáron a Golgota jelenete. A harmadik boltozat déli szakaszán a feltámadott Krisztus tanítványai között, alatta a mellékoltáron a Feltámadás látható. A boltozat közepén az Atyaisten, amint a Szentlelket küldi az apostolokra, s alatta az utolsó mellékoltárnál Szent Péter pünkösdi prédikációja. Krisztus története a főoltár mögött, a szentély hátsó falának hármas képén a Mennybemenetellel zárul. A sokalakos kompozíció alsó sarkában (szamárkórók közé bújtatott kő felületén)

Maulbertsch szignója olvasható.

A szentély két oldalfalán rokokó fülkékben a négy egyházatya: Gergely, Jeromos, Ambrus és Ágoston grisaille-képe (közöttük négy, később, ismeretlen festő által felfestett püspök színes alakja), a szentély boltozatán Krisztus megdicsőülése. A freskóciklust az orgonakórus hátfalán a Szentháromság imádásának jelenetsora fejezi be.

Fent a kórus ablakának déli oldalán az építtető püspököt és kíséretét láthatjuk, Biró Márton alakja előtt piros kockás frakkban Maulbertsch önmagát festette meg. A kórusra nyíló ajtó felett festett ablakban a templom tervrajzát tartó építőmester és a többi mesterember csoportja. Az orgona által takart északi oldalon a püspököt kísérő előkelőségekhez tartozó hölgyek

csoportja térdel, felettük pedig a Biró Márton püspök által építtetett sümegi kastély látható az általa emelt egerszegi és sümegi templom között. A művészettörténeti kutatás Maulbertsch sümegi művét a késő barokk kor egyedülállóan zseniális alkotásának tekinti. A művész színpompás, egyedülálló könnyedségű, teljesen egyedi és személyes jellegű, minden korábbi konvenciót átlépő és igen gazdag tartalmú művet hozott létre.

Urunk mennybemenetele plébániatemplom, Sümeg, Szent Imre tér www.veszpremiersekseg.hu/plebania-profil/?profile-id=8506

Sarlós Boldogasszony

Ferences Kegytemplom és Kolostor

„Tetszett a Fölséges Mindenható Úristennek Sümegh városát és abban a franciskánusok templomát (...) csudatételekkel megdicsőíteni.” - olvashat-

juk Padányi Biró Márton püspök szavait a főoltár mögötti tablón. Valóban, a hősiességet és hazaszeretetet jelképező Vár után ez Sümeg legrégibb és legmeghatározóbb műemléke.

A kolostor bejárata fölötti kőtábla a tanúja: „A nagyon illusztris és tisztelendő Széchényi György, választott veszprémi püspök

(...) ezt a kolostort és templomot a Látogató Boldogságos Szűz tiszteletére alapjaiból fölépíteni gondoskodott 1652-ben.” Akkor még csak az egyhajós és dongaboltozatos, torony nélküli templom épült fel, a hozzá csatlakozó egyemeletes kolostorral. Később jelentős bővítéseken, változásokon ment át, pl. felépült a kolostor második emelete, valamint a templom tornya.

A templom orgonáját, 1733-ban Acsády Ádám püspök adományozta a rendnek. (Legutóbb 2008-ban újult meg.)

A gazdag díszítéssel faragott és aranyozott főoltárt szintén

Acsády püspök megbízásából Richter Ferenc karmelita szerzetes 1743-ban készítette barokk stílusban. A Kegyszobor ekkor került méltó helyére. A kegyoltár mögötti Pietà a XVIII. század elejéről származik, ismeretlen alkotó munkája.

A Kegytemplom talán legigényesebben elkészített alkotását, Szent Mihály arkangyal és a négy evangélista aranyozott szobrával díszített szószéket Padányi püspök faragtatta 1760-ban.

Az 1950-től 1989-ig tartó időszakban, a szerzetesrendek kényszerű száműzetése idején a plébánia látta el a Kegytemplomban a lelkipásztori feladatokat, a kolostort tanácsi lakásokká alakították át, s csak a rendszerváltáskor térhettek vissza ősi jussukba a ferences szerzetesek.

A freskók Kontuly Béla festőművész alkotásai. A hajó mennyezetfestményei Szűz Mária életének egyes részleteit örökítik meg, az oldalfalakon csodás eseményeket idéznek fel a kompozíciók.

A kolostor homlokzata közvetlenül a templom oldalához csatlakozik. Boltíves, vastag falú helyiségeit, celláit folyosók és lépcsők kötik össze, melyek körülölelik a kúttal ellátott belső kolostorudvart. A kolostorban minden az elmélyülést, az imádságot szolgálja.

A meghirdetett lelkigyakorlatok illeszkednek a kolostor és templom liturgikus rendjéhez, a szentmisékhez.

A lelki gyakorlatairól híressé vált rendházfőnök, dr. Barsi Balázs atya tevékenyen vezeti és szervezi az egyházi életet Sümegen.

Sümegi Sarlós Boldogasszony Ferences Templom és Kolostor, Sümeg, Szent István tér 7.

www.sumeg.ferencesek.hu/

Sümeg Búcsújáróhely -A sümegi Szűz Mária kegyszobra-

Az 1699-es, első dokumentált csoda óta több kisebb-nagyobb csoda történt a sümegi Szűz Mária közbenjárására, kegyszobrának érintésekor vagy felidézésekor. Erről tanúskodnak a beszámolók, hitelesített dokumentumok és számtalan hálatábla. A sümegi kegyhely napjainkban is töretlen népszerűségnek örvend.

A sümegi ferences rendház legjelentősebb történése az 1699. február 6-i csodás gyógyulás, amikor Berghoffer Zsófia Mária bécsi nemesasszony – többszöri álomlátásától indíttatva – elérkezett Sümegre, s itt a Szűzanya szobra előtt imádkozva épült fel súlyos betegségéből. Gyógyulását Széchenyi Pál akkori püspök „csudatételnek” ismerte el, ezzel a katolikus magyarság egyik „szent helyévé” emelte Sümeget.

Ez a csoda és az azt követő számos eset is szorosan kötődik a Fájdalmas Szűz szoborhoz, melyet azóta kegyszoborként tisztelnek. A keresztről levett Krisztust ölében tartó Máriát ábrázoló Pietà szobor eredetéről több változat ismert.

A szobor eleinte egy mellékoltár magasában állt, egészen 1743-ig, majd innen került a remekbe szabott barokk főoltárra, méltó helyére.

A sümegi Mária-kultusz egyik legelszántabb védelmezője volt Padányi Biró Márton püspök, aki a kegyhely történetét is megírta. Több jótevő anyagi támogatásával készült el a Szűzanya és Krisztus fejére egy-egy korona. (Sándorffy Sándor veszprémi aranyműves készítette 1759-ben.) A kegyszobor története folyamán több átalakításon ment keresztül. Kocsis Ödön atya házfőnöksége alatt élte egyik fénykorát Sümeg mint búcsújáróhely: egy-egy nagybúcsú alkalmával gyakori volt a tízezreket meghaladó búcsús sereg. Az ő megbízásából 1951-től kezdte megfesteni a templom freskóit Kontuly Béla festőművész. A szentély mennyezetfreskói 1969-ben készültek el.

Egy újabb csoda

Az 1911-es tűzvész során – bár a fémek rajta és körülötte mind megolvadtak – a fából készült szobor csodálatos módon megmenekült. Egy ideig érintetlenül hagyták, hogy hirdesse a tűzből való csodás menekülést, majd 1938-ban a rátapadt füsttől és koromtól megtisztítva, régi színeit újra előhozták, és zománcréteggel vonták be.

A kegytemplom hivatalos búcsúnapja Sarlós Boldogasszony ünnepe (július 2.), legnépszerűbb a szeptemberi Mária-búcsú és a júniusi Jézus Szíve-búcsú, továbbá jelentős dátum még az első csoda évfordulója (február 6.).

Kisfaludy Sándor Emlékház

Ebben a házban született 1772-ben, és hunyt el 1844-ben Kisfaludy Sándor költő. Szülőháza ma közérdekű muzeális kiállítóhely, Emlékházként és közösségi térként működik, életének és munkásságának tárgyi emlékeit a szülővárosa büszkén őrzi.

Sümeg történelmi belvárosának központi terén álló, klasszicista stílusú épület szépen illeszkedik a környező nemesi kúriákhoz és a Palotakerthez.

A földszintes, L-alaprajzot mutató, kúriaszerű ház építtetője a – XVII. század végén – a Sándorffy család volt, s a költő apja, Kisfaludy Mihály Sándorffy Juliannával kötött házassága révén került a Kisfaludyak tulajdonába.

Kisfaludy Sándor végleg 1805-ben telepedett le ifjú feleségével, Szegedy Rózával ebben a házban, melyet haláláig megtartott.

Mivel leszármazottai nem voltak, a rokonság a házat a veszprémi püspökségnek adta el: az épület ettől kezdve a mindenkori uradalmi intéző hajlékaként szolgált. 1944ben azonban – az egyházi birtokok államosításával – ez a ház is a népköztársaság tulajdonába került. 1950 után falai közt múzeum működött, helytörténeti vonatkozású gyűjteményeket mutatva be.

Az idők folyamán az épülethez tartozó telket több kisebb parcellára osztották, és az idenyíló lakóházakhoz csatolták. Magát az épületet is többször átalakították: két végéhez újabb helyiségeket toldottak, tornácának szép boltíves árkádjait befalazták, s az udvar szintjét is megemelték.

Kisfaludy Sándor költészetének, irodalmi munkásságának és életének népszerűsítése városunk egyik kiemelt célja, hiszen a költő sümegi jelenléte a város fejlődésére is nagy hatással volt: idevonzotta a kor jeles személyiségeit, és minden utána következő sümegi lokálpatriótának is szívügye a Kisfaludy-hagyaték ápolása, és az ezt bemutató Emlékház.

Milyen most?

2016-ban struktúraváltást követően az Emlékház az egyik tagintézményévé vált a Kisfaludy Sándor Művelődési Központnak, melynek fenntartója Sümeg Város Önkormányzata. Az utóbbi években Sümeg lakossága újra felfedezte a Kisfaludy Emlékházat. Újra élet költözött az ódon falak közé. Családok és turisták egyaránt szívesen betérnek a kiállításokat megtekinteni, a rendezvényeken aktívan részt venni.

Sümeg, Kisfaludy tér 2. http://sumegmk.hu/kisfaludyemlekhaz

Kisfaludy-kultusz: Kisfaludy Sándor élete és munkássága

Kisfaludy Sándor a Himfy szerelmei című dalciklusával a magyar irodalmi ízlés jelentős fordulatát vezette be, költészetével előkészítője a magyar romantikának. Személyes fáradozásainak eredményeképpen Balatonfüreden felépült az első magyar kőszínház, mely a költő szívügye volt.

A XIX. század

magyar irodalomtörténete azzal kezdődött, hogy

1801-ben megjelent A kesergő szerelem, amelynek költője egyelőre a Himfy álnév mögé rejtőzött. Sem azelőtt, sem azóta ilyen általános sikere nem volt hazai kötetnek.

Kisfaludy Sándor, a nők kedvence, 1772. szeptember 27-én született Sümegen, az akkori Zala vármegyében egy ősi nemesi birtokos családba. Verseivel és a nyelvújításért folytatott sikeres harcával vált ismertté. Magyarul írt, amikor a magyar állam hivatalos nyelve a német volt, az egyházé pedig a latin. A romantikus költő, édesapja akaratával szembefordulva nem a jogi, hanem a katonai pályát választotta. Bécsi testőrtisztként is nyitott volt a művészetek iránt: szeretett rajzolni, hegedülni, kedvelte az írók, költők, festők, egyéb művészek és a gyönyörű hölgyek társaságát. Már egészen fiatalon az ország ünnepelt költője volt. A magyar irodalmi romantika előkészítője, főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót. Az általa létrehozott dalalakzatot Himfy-strófának nevezik a verstanban.

Kik voltak a múzsái?

Pozsonyi diákszerelme: Weinstein Teréz. A bécsi testőrévek gyönyörű táncosnője: Medina Mária.

A francia fogság megédesítője: Caroline d’Escaplon.

Legnagyobb szerelme, hű társa, a művelt Szegedy

Róza. Idős korának utolsó reménysugara, második

felesége: Vajda Amália.

1828 telén részt vett a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatát előkészítő bizottság működésében. 1830-ban az akadémiai igazgatóság által a nyelv- és széptudományok osztályába vidéki első (és így fizetéses) rendes taggá nevezték ki. Az 1833. évi nagyjutalmat közte s Vörösmarty Mihály között osztották meg. A jutalom megosztása és barátaival történő súrlódások annyira elkedvetlenítették, hogy 1835-ben lemondott rendes tagságáról, ezt követően az Akadémia tiszteleti taggá választotta, és ezt szívesen vette.

Kisfaludy költészete irodalomtörténeti kuriózum. Ezek az értékek nem merülhetnek feledésbe és a Kisfaludy Emlékház biztosítja, hogy a következő nemzedékek is megismerhessék. Az állandó kiállításokon a Kisfaludy család berendezési és használati tárgyait, festményeket, metszeteket, könyveket is felvonultató, tematikusan rendezett gyűjteményeket láthatnak az érdeklődők.

Kisfaludy Emlékház, Sümeg, Kisfaludy tér 2.

https://kisfaludyemlekhaz.webnode.hu/tortenete/

Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő éneke és annak

továbbélése Európa himnuszában

Kisfaludy Sándor életének egyik fénypontját a Szegedy család badacsonyi szüretén való részvétel jelentette, amely az évekkel később megjelent Himfy-versek megírására ihlette a költőt, és ami – bármilyen hihetetlennek tűnik – elindítója volt annak a zenei műnek, melyet ma Európa himnuszaként tartunk számon.

Beethoven a IX. szimfónia fináléjában meg akarta szólaltatni az emberi hangot, a kórust. Ehhez a megfelelő refréneket, strófákat úgy kellett kiválasztania, hogy az egész szimfóniával harmonizáljon, s a fináléban az öröm csodálatos ajándékát ünnepelhessük. Nagyon sokáig, évekig kutatta, mire rátalált Kisfaludy Sándor sümegi költő Magyar Szüretelő Énekére (A kesergő szerelem 71. dala), melynek szövege és kottája 1816-ban Lipcsében jelent meg egy zenei lapban. Az ének magyar népi dallam – ősi magyar népi hangszer, a duda művelői őrizték meg.

Beethoven – a Schiller-vershez igazodóan és a finálé igényének megfelelően – finomította ezt a dallamot, és az ismétlésekkel érte el, hogy az öröm csodálatos kifejezője lett.

Beethoven tehát bizonyosan ismerte Kisfaludy Sándor művét, feldolgozta, zongorakíséretet is írt hozzá, de ennek a dokumentuma csak 1941-ben jelent meg nyomtatásban a lipcsei

Breitkopf & Hartel cég Ludwig von Beethoven – Neues

Volkliederheft című kiadványában.

Európa himnusza tehát egy sümegi költő verse és egy magyar dallam alapján készült.

Sümeg Város Fúvószenekara

A fúvós zenélésnek Sümegen mintegy 100 éves gyökerei vannak. Az 1922-ből fennmaradt Recece induló kottája e tény írásbeli bizonyítékának tekinthető.

A máig működő fúvószenekar elődje 1934-ben Leventezenakar formájában alakult meg, 35 fővel, az akkori Zala megyében elsőként. A II. világháború után a megmaradt 15 fővel újraélesztették a zenekart, melyet akkor Horváth László vezető karnagy és zenetanár irányított, egészen 1972-ig. Őt követte Adorján Géza, fiatal zenetanár és karnagy. Legfőbb mozgatórugója, 67 éven át tagja, Sümegi Ferenc volt, akinek családjából az idők során 7 fő zenélt a fúvósoknál.

A zeneiskola 1989-es megalapításától kezdődően a fúvós zenészek szakmai képzése tovább emelte a színvonalat. 1999-ben az Ifjúsági Fúvószenekarral egyesülve, Püspöki János vezetése alatt megalakult a Sümeg Város Fúvószenekara Egyesület. Az újjáalakult zenekar térségünk zenei életének színfoltja, minden jelentős ünnepi rendezvényen, fesztiválon állandó szereplő, közönségüket teltházas koncertekkel örvendeztetik meg. Számos külföldi szereplést is magunk mögött tudhatnak, szakmai együttműködő kapcsolatot ápolnak német, olasz és cseh

fúvószenekarokkal.

Működésükhöz anyagi támogatást a város önkormányzata biztosít, munkájuk elismeréseként már kétszer jutalmazta Kisfaludy

Emlékplakettel – 1994-ben és 2015-ben. Sümeg város hírnevét öregbítik zenekari fellépéseikkel.

Megható pillanat

A fúvószenekar 50 éves jubileumi hangversenyén 110 nevet olvastak fel, az addigi zenészek neveit, és közülük 80-an válaszoltak „jelen”-nel.

www.facebook.com/SumegVarosFuvoszenekara/

Darnay Kálmán életútja

Darnay Kálmán muzeológusként elsősorban régész, a Dunántúl múltjának egyik legjobb ismerője. Szakmai tevékenységével összefüggésben pedig szépíró: publikációi az összegyűjtött anyagi és szellemi javakat dolgozzák fel, a tárgyakat és korukat teszi élővé, közérthető nyelven.

Szentmártoni Darnay Kálmán (szül.: Dorner Kálmán, Sümeg, 1864. május 11. - Sümeg, 1945. július 3.) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. A földműves embert a régészeti leletek felismerésére, szépírásaival a műveltebb réteget a múlt megismerésére igyekezett szoktatni.

A kereskedői pályát választotta, de szabadidejét a régészetnek szentelte. 1887-ben átvette édesapja vaskereskedését, melyet később fűszerüzlettel is kibővített. A régiséggyűjtési szenvedélye 13 évesen kezdődött, amikor a sümegi várban egy reneszánsz díszes sarkantyút talált. Hamarosan tekintélyes gyűjteményre tett szert régiségekből. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot. A régészeti gyűjteményen és a Kisfaludy-ereklyetáron kívül jelentős hadtörténeti, numizmatikai, néprajzi és iparművészeti gyűjteménye is volt, országos gyűjtőkörű kéziratosztállyal, valamint arckép- és képzőművészeti gyűjteménnyel. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. A gyűjtemény többször költözött fennállása alatt, de mindig látogatható volt, ahol maga Darnay Kálmán tartott tárlatvezetéseket. Sümeg főutcájának egyik emeletes saroképülete 1909-1948 között adott otthont az intézménynek, ahol 5 teremben volt berendezve, témák szerint osztályozva mintegy harmincezer tárgy. Múzeumát 1907-ben fölajánlotta az államnak. A szerződés megkötése után a gyűjtemény Állami Darnay Múzeum lett, ő maga pedig állami fizetéssel annak igazgatója. 1937-ben muzeális szempontok miatt a múzeumot (a Kisfaludy-anyag kivételével) a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át (sajnos nagy része a második világégéskor megsemmisült). Darnay 1937-től 1944-ig nagy buzgalommal kalauzolta látogatóit a megmaradt Kisfaludy Múzeumban.

Szakmai értekezéseit az Archeológiai Értesítő országos tudományos folyóirat publikálta, továbbá elsőként írta meg Sümeg és vidékének őskorát (1899) és Magyarország őskorát (1900). Hazafias és szerelmes novellákat, vadászelbeszéléseket, színdarabokat, történelmi regényeket (Gisimár; Tagisir; Testőrszerelmek; Budjdosó gyöngysor; Kaszinózó táblabírák;

Elkésett csók) is írt. Főmunkatársa volt az 1897-ben induló Sümeg és Vidéke című lapnak. Megjelentette a Házibarátot (1899) és a Darnay Múzeum Ingyen Naptárát (1905–14), ezenkívül kiadta A Sümegi Szűz Mária című kalendáriumot is.

Ránk hagyott írásai, könyvei, publikációi fontos helytörténeti, kultúrtörténeti, régészeti és nemzeti történelmi források.

Még életében, 1927-ben Sümeg város díszpolgárává választották.

Darnay Kálmánt sokirányú érdeklődése és kíváncsi szelleme tette polihisztorrá, Sümeget pedig a dunántúli régészeti és múzeumi élet korai központjává.

Szülőháza a Kossuth L. u. 24. szám alatt, lakóháza és az Állami Darnay Múzeum egykori épülete a Kossuth u. 12. szám alatt található. Munkásságát idéző gyűjtemény megtekinthető a Kisfaludy Emlékházban.

Ramassetter Vince életútja

„Százezreket adott Sümeg városának, szülőföldjének. Alapított reáliskolát, hogy jó iparos és becsületes kereskedő legyen a magyar fiú… Alapított felső leányiskolát, hogy derék, művelt asszony legyen a magyar leány… Alapított alreáliskolát, arra is adott húszezer forintot. Adott a városnak téglagyárat nagy telekkel, építsen szép új városházat. Alapított kórházat húsz ágyra, s adott hozzá nagy telket és 180 holdas gazdaságot, majorbeli épületekkel. Alapított cselédösztöndíjat és szegény lányok számára kiházasítási alapot. Édes felesége nevének emlékére megalapította a Zsófia-óvodát.” – sorolja Eötvös Károly a Balatoni utazás Ramassetterrel foglalkozó fejezeteiben.

Az 1806-ban, Sümegen született Ramassetter Vince, szüleivel a mai Deák Ferenc utca 8. szám alatt kezdte életét, s maradt is a szülői háznál, támogatva apja, Leopold mesterségét, aki jelentős vagyonát kékfestőként teremtette meg. A családi vállalkozáson belül Vince felelt a kékfestő-termékek értékesítéséért, ezért sokat utazott, melyek során felfigyelt arra a lehetőségre, mely a jó magyar borban rejlett. – A század közepére a vidék egyik legnagyobb szőlőbirtokosa és legjelentősebb forgalmat lebonyolító borkereskedője lett.

Az ifjú Ramassetter gazdaságát újabb és újabb szőlőültetvények vásárlásával gyarapította: a sümegi Öreg-Baglyashegyen, Somlón és Badacsonytomajban. Az általa megtermelt borok mellett ő volt a Balaton-felvidéki szőlősgazdák termékeinek legjelentősebb felvásárlója és exportőre. Borászatának irányítását Sümegen alakította ki: központi raktára a Magazinban, kádárműhelye a plébániatemplommal szemben, kétszintes palackozóüzeme a Kossuth Lajos utcában volt, ugyanis „RAMASSETTER

SÜMEG” feliratú üveg-butellákat is készíttetett, s hozta forgalomba palackozott borait. Többféle bor került ezekbe a butellákba: a sümegi borok mellett neszmélyi, Szent György-hegyi, badacsonyi, somlai, szekszárdi és villányi. Ramassetter borkereskedelme kiterjedt Ausztria, Németország és Anglia borlerakataira is. Egyes források szerint Szentpétervárra, Moszkvába, Konstantinápolyba, Rómába és Madridba is eljutottak. Londonban, valamint Bécsben arany- és ezüstéremmel jutalmazták.

Feleségétől, a felvidéki Kompanik Zsófiától született gyermekei sajnos fiatalon elhunytak. A gazdasági életben sikert-sikerre halmozó Ramassetter házaspár aktív szerepet vállalt a város társadalmi életében. 1846-tól halálukig az általuk létrehozott alapítványok sokasága Sümeg oktatási, szociális és egészségügyi fejlődését alapozták meg. Igazi mecénások voltak.

Ramassetter Vincét két alkalommal is városbírónak választották, 1848-ban a város polgármestere lett. 1858-ban a császár Arany Érdemkereszttel jutalmazta, így élete utolsó éveiben a „Fehérkőaljai Ramassetter Vince, a Ferenc József-rend lovagja” rang és nemesi címer illette meg.

Ramassetter Vince 72 évesen hunyt el a ma nevét viselő utcában álló emeletes lakóházában. Végrendeletében sorolta fel ingó- és ingatlan vagyonának örököseit: kiterjedt rokonságát, üzlettársait, a város intézményeit és lakóit.

Sümeg városa köztéri szobrokkal, könyvekkel, kiadványokkal, a Ramassetter-díj megalapításával, a Somló–Sümeg–Badacsony Ramassetter Borút kialakításával, szakmai rendezvényekkel, emléktáblákkal folyamatosan emlékezik a város egykori mecénására. A Palota Pincében megtekinthető bortörténeti kiállítás keretében és a szülőházban kialakított Ramassetter Látogatóközpontban került bemutatásra „Sümeg város Atyjának” életútja, páratlanul értékes öröksége.

Mit üzen a „beszédes címer”?

Címerén megjelenik a borász-mesterséget jelképező szőlőfürt, az ipart és kereskedelmet szimbolizáló fogaskerék, két oldalán a szorgalom jelképeivel, két méhecskével. A címer felső felén látható ágaskodó oroszlán, a bátorság és az erő szimbóluma, míg a címer alsó felén a domb mögül felbukkanó nap, Ramassetter Vince világosságot hozó tevékenységét szimbolizálja.

Ramassetter Látogatóközpont, Sümeg, Deák F. u. 8.

A sümegi kórház története az alapítástól napjainkig

A Ramassetter Vince által 1875-ben alapított kórház első igazgatója dr. Lukonich Gábor volt. Folyamatos bővítésekkel 40 ágyas lett, s 1925-ben járási kórházzá alakították. 1961-ben dr. Vattay Gyulát nevezték ki igazgatónak. Ekkor a 40 ágyat két szakra osztották: 25 sebészeti és 15 belgyógyászati (belgyógyásza dr. Mészáros István) ágyra. A mentőállomás kapott egy mentőautót 2 fő ápolóval és 2 gépkocsivezetővel.

A Ramassetter által adott telket bővíteni kellett, s további anyagi forrásokat kellett előteremteni a fejlesztések érdekében.

A 82 ágyasra bővült intézmény új belgyógyászati épületében már röntgen és laboratóriumi részleg is működött. Veszprém megyében elsőként itt indult pszichiátriai ellátás, majd 1969-ben 40 szülészet-nőgyógyászati ágy is létesült. Szükség lett új, korszerű diagnosztikai részlegre, modern proszektúrára, s nem utolsó sorban orvosokra, nővérekre, technikai dolgozókra, akik teljes kiszolgálással látták el a város vonzáskörzetét, pszichiátriával pedig az egész megyét.

360 ággyal működött egészen 1976-ig, amikor is a tapolcai kórházzal egy intézménnyé vonták össze Egyesített

Egyészségügyi Intézet néven, melynek igazgatója dr.

Mészáros István volt. A rendszerváltást követően azonban törvényszerűen újra ketté vált. Jelenleg az aktív ellátásokat más kórházakban veheti igénybe a helyi lakosság. (Sümegen pszichiátria és krónikus osztály működik, melyek a megyei kórházhoz tartoznak.) Nosztalgiával emlékezünk a sümegi kórház fejlődésének szép évtizedeire, virágkorára.

Sümeg, Kompanik Zsófia u. 6.

Sümegi Városvédő és Szépítő Egyesület

Az egyesület fő célja Sümeg építészeti, természeti értékeinek védelme mellett a történelmi és irodalmi múltunkat feltáró tevékenység, azoknak közkinccsé tétele, a város szépítése, és a mindenkori városvezetés ezirányú törekvéseinek támogatása a lakosság minél szélesebb körű bevonásával.

Városunk egyik legnépesebb helyi szervezete mintegy 200 főt mozgat meg célkitűzései érdekében, s a megalakulása (1988. december 12.) óta eltelt több, mint harminc év alatt számos sikeres akciót bonyolított, ennek köszönhetően Kós Károly- és Kisfaludy-díjjal is kitüntették. Felsorolni is nehéz lenne a sokrétű értékőrző tevékenység egyes momentumait, de mindenképpen említsünk meg néhány kiemelkedő sikert: Felkutatták, majd elkészítették városunk eredeti címerét, zászlóját. Sümegi írások címmel helytörténeti kiadványokat jelentettek meg. Helyi támogatók bevonásával felépült a Zenepavilon és a Díszóra. Műemlék emléktáblák újultak meg, s továbbiakat is avattak. Rendezvényeken és megemlékezéseken ápolták városunk nagyjainak emlékét. Virágosítási, fásítási akcióknak köszönhetően szépültek a közösségi terek. Országos és nemzetközi kapcsolatok kialakításával lehetővé vált a tapasztalatcsere a társszervezetekkel, 2006-ban pedig Ifjúsági Tagozattal bővültek, Örökségvédő táborokat is szerveznek.

Meghatározó szerepet tölt be városunk életében, példaértékű értékmentő munkájuk és eredményes működésük nyomán megerősödik Sümegen a közösségi élet és az identitástudat. Jelszavuk ma is ez: „Együtt városunkért”.

www.facebook.com/Sümegi-Városvédő-és-Szépítő-Egyesület

Sümegi Tóth Tivadar költészete

Városunk szülötte, hányattatott sorsú, szerényen alkotó költő. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond „a halál költőjének” nevezte.

Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családból származott, iskoláit félbehagyta, s szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5–6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki rögtön a pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány költeményét a Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözésnek

Sümegi Tóth Tivadar: Vágy

A költő-sírás láza éget:

Vágyom a teljes mindenséget!...

Erős, bimbós, egész szerelmet

Keres a lelkem: miért nem lelhet?

Flörtölni tört, megrokkant vállal,

Fél-élet ez: egy halállal.

és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészségi állapota ekkor már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott.

A nagybeteg költő szülőházában hunyta le szemét 1942-ben. Móricz személyes hangvételű nekrológgal búcsúztatta.

Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli nevét, a szülőházán tábla őrzi emlékét.

A sümegi kopófalka

Az ország jelenleg egyetlen kopófalkája, s a segítségükkel bonyolított vadász-lovaglások és falkavadász bemutatók páratlanul egyéni és hangulatos rendezvények lebonyolítását biztosítják. Egykoron Magyarországon elterjedt falkavadászat újraélesztése céljából, Sümegen alapította és jelenleg is fenntartja Capári Róbert lovasoktató-vállalkozó, a Sümegi Falkász Egyesület alapítója. Története folyamán a falkavadászatok szerves részét képezték a vadászlovaglásoknak. Az elsődleges célt (ti. a vadászatot) felváltotta a falkavadászat, a vonzalék által kibocsájtott „erdőidegen” szagok (pl. ánizstea) nyomát üldöző kopófalka mögötti lovaglás. Itt sem vad, sem fegyver nincs jelen. A kivonuláskor a hagyományok ápolása a cél, és a látvány kedvéért viszik magunkkal a falkányi kopót. Ez nem valós vadászat, kizárólag a lovaglásról, barátkozásról, a semmivel nem összetéveszthető hangulatról szól. Hazánkban az első falkavadászatokat Lord Stewart, az akkori bécsi angol nagykövet mutatta be 1823-ban. A sport a nagybirtokosok révén gyorsan terjedt. Több falkatársaság alakult és virágzott a történelmi Magyarország területén. A király részére Gödöllőn tartottak falkát, amelyet a legjobban a kiváló lovas hírében álló Erzsébet királyné kedvelt. Az első világháború után a falkasport majdnem teljesen visszaszorult, csupán néhány falka vegetált. Egy 1883-as miniszteri rendelet az állami erdőkben megtiltotta a vadon élő állatok kutyákkal történő üldözését és befogását, s ezzel kialakult annak máig gyakorolt sport változata, míg az 1945. évi rendelet egyértelműen megtiltotta az ország területén „a kopókkal és más hajtó ebbel” történő vadászatot. Ezekben az években teljesen megszűnt a sportág, amit az új hatalom üldözendő „úri szokásnak” titulált. Capári Róbert 1989-ben Franciaországból hozta az első kutyáit. A falka ún. trikolór szarvaskopókból áll, az 1950-es években tenyésztették ki angol és francia kopók keresztezésével. 1990-ben rendezték a Sümeg környéki erdőkben, illetve legelőkön az első kopófalkás vadászlovaglást, ami azóta is évente többször megrendezésre kerül. Felkérésre falkavadász bemutatókkal is színesítik a vadászattal kapcsolatos tematikájú rendezvényeket. A kutyafalka száma az elmúlt években 20-30 körül mozgott. www.capari.hu

Lant alakú sírkövek

a sümegi temetőben

Ezek a síremlékek egy rég letűnt kor és kőfaragó gyakorlat igen értékes emlékei, olyan kőfaragó mesterek munkái, akik főként a Dunántúlon egy valóságos kőfaragó iskolát alapítottak, illetve hagytak maguk után. Mívesen faragott munkáik megbecsülést és az eddigieknél sokkal több figyelmet érdemelnek.

A Padányi Biró Márton (1696-1762) püspök által (újra) alapított római katolikus plébánia 1760-1778 között tevékenykedő első papja által megnyitott „Elhaltak Anyakönyvének” legkorábbi bejegyzésében, 1761. márc. 27.-ről, az elhunytról az olvasható, hogy a köztemetőbe (cimitirio publico) temették. A XVIII. század utolsó harmadában már kizárólag ide temettek. A késő barokk stílusú temetőkápolna 1816-ban készült, a lant alakú sírjelek többsége is e körül található.

A Balaton környékén a kőből faragott sírjelek állításának tömeges elterjedése nagyjából egybeesik a sümegi temető megnyitásának időszakával. Keszthelyen Festetics Kristóf (1696-1768) kastélyának építkezései, Sümegen Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1745-1762) ambiciózus tervei vonzották a jól képzett iparosokat. A két barokk központ körül telepedtek le, alapítottak céhet és látták el munkáikkal a vidéket a kor nevesebb kőfaragói: Zitterbarth József, Kugler Mihály, Hartmader József, Schluger Antal, Naderer Tamás, Holcz Ferenc. A sümegi temetőben a XIX. század első feléből meglepően sok síremlék maradt meg. Jelenleg nyolc jellegzetes, lant alakú sírjelet őriz a sümegi temető: Kromperger Catharinae (†1809), Nosek Magdalena (†1821), Farkas László táblabíró (†1832), Pillich Károly (†1834), Édeskuty Katalin (†1835), Szüts Éva (†1843), Ramassetter Leopold (†1844) és neje, született Krausz Erzsébet (†1846) sírjeleit.

Ezek a síremlékek későbarokk, empire és klasszicista elemeket őriznek, rajtuk az elmúlás szimbólumai: a homokóra, a koponya karcsontokkal, valamint a kőfaragó mesterek által oly szívesen használt díszítőelemek, az angyalfej és a máltai kereszt. Gyakran megjelenik a volutás copf virágfüzér és az olasz koszorú, később a nyugodtabb, elegánsabb, klasszicista formák. Jellemző rájuk a finom kidolgozás, a pontos kőfaragó munka és a szépen faragott antiqua betűs feliratok.

Sümeg városi köztemető,Sümeg, Tapolcai út

Ranolder sajt

Ranolder János püspök nevét méltán viselő sajtkülönlegességek a minőséget, a hagyományt, és a sajtkészítés szeretetét képviselik Sümegen.

A kézműves sajt Sümegen, a János majorban készül, a Sümegtej fantázianevű családi vállalkozás terméke. A majorban 500 tejelő tehenet tartanak, laktációs termelésük 9870 liter, a nyers tej zsírtartalma 4,3 %. Erre építve alakították ki 2014-ben a legkorszerűbb technológiával felszerelt tejfeldolgozó üzemet. A kéregérlelt, zsíros keménysajt Ranolder János (180-1875) veszprémi püspök emlékére és tiszteletére lett elnevezve, aki nagyon sokat tett a Dunántúl mezőgazdasági kultúrájának, elsősorban a szőlő- és bortermelés, de a tejtermelés és -feldolgozás fellendítése érdekében is.

A Ranolder érlelt sajt különleges karakteres ízét és illatát, omlós állományát és zárt szerkezetét elsősorban a kiváló minőségű tejnek, az egyedi baktérium flórának, valamint a több hónapos (levegőn történő) kéregérlelésének köszönheti. A kezdeti enyhén édeskés és sós sajtos alapíz mellett határozottan és hosszan jelennek meg a friss, ropogós kenyérhéjra, a török mogyoróra, valamint a sárgahúsú aszalt gyümölcsök közül a körtére emlékeztető ízjegyek.

2017-ben arany érmet szerzett a sajtok világbajnokságának számító Mondial du Fromage nemzetközi sajtversenyen, a Párizs melletti Tours-ban. 2019-ben a II. SZEGA Nemzetek Sajtfesztiválja rangos versenyén a Ranolder extra kemény zsíros sajt különdíjban részesült.

A sajt készítői kiemelt figyelmet fordítanak a magas minőségre és a társadalmi felelősségvállalásra is. A 100%-ban helyben készült termék nevében is tükrözi a helyi sajátságokat.

8330 Sümeg, Jánosmajor 052/4 hrsz.

www.sumegtej.hu

A népi fazekas és kályhás mesterségek hagyománya Sümegen

Sümeg gazdasági életében évszázadokon át fontos szerepet játszott a népi fazekas-, és kályhásmesterség. A sümegi fazekasságot a néprajzi munkák külön központként tartják számon a Dunántúlon. Edényeik egyes adatok szerint még az Alföldön is keresettek voltak. Amerre mentek, felharsant: „Asszonyok fazekat, sümegi jó nagyokat!”

A legelső helyi fazekasok a XIV. századi várjobbágyok voltak, akik a veszprémi püspöknek tartoztak szolgáltatásokkal. A sümegi várban végzett ásatások tanúsága szerint a török kor időszaka alatt is folyamatosan működő fazekasműhely létezése igazolható.

A sümegi fazekas céh a XIX. század közepén alakult, de már ezt megelőzően, a keszthelyi fazekas céh tagságában is öt sümegi mester neve szerepelt. 1841-ból származik a céh felvonulási zászlója, rajta Szent Flórián, a fazekasok védőszentje. (Ma a Kisfaludy Emlékház őrzi.)

1880-1910 között a népi fazekasság virágkorát élte Sümegen. Több, mint 50 működő műhelyről van tudomásunk, ahol mintegy 80 fazekas dolgozott. Portékáikat maguk, illetve a készleteiket felvásárló kereskedők árulták.

A sümegi fazekasságot 1910-ben érte el az országszerte általános hanyatlás, egyre kevésbé volt megbecsült a szakma. Úgy tűnt, hogy Szalai Varga István (1880-1975) halálával kihal a nagy múltú sümegi fazekasság. Hogy mégsem ez történt, az a Sümegre visszatért Patonai Ferenc (1925-1997) kályhás és fazekasmester, felesége Horváth Margit, valamint a napjainkban is dolgozó keresztfiúk, Nádasi János érdeme.

A Patonai-házaspár életre keltette a mesterséget, országos díjaik (1979-ben a Népművészet mestere, 1980-ban feleségével közösen Iparművészet mestere) is jelzik. Tudatosan keresték és használták a helyi agyagművesség hagyományos forma- és díszítővilágát (pl. „mézes mackók”). A Rákóczi utcában egy értékes magánmúzeumot rendeztek be a sümegi fazekasmesterség múltját bemutatandó. Ezen kívül a Ramassetter Látogatóközpont egyik tematikus termében is bemutatásra kerül a sümegi kerámia több száz éves története.

Meglepő, de igaz!

Az egyik legnevesebb kereskedő a pesti származású

Tobiás János, aki hosszú időn át a sümegi fazekas céhmester, Illiás Lajos (1870-1945) munkáinak rendszeres felvásárlója volt. Őket örökíti meg a Kodály Zoltánné által Sümegen gyűjtött gyermekdal: „Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle, Ettél-e belőle?...”

Sümeg geológiai értékei

Sümeg és térsége az egyik legkiemelkedőbb helyszíne a hazai földtörténeti múlt bemutatásának. Geológiai formációk bámulatos változatossága, különböző korú és látványú sok millió éves kőzettípusok, különös és egyedülálló ősmaradványok jellemzik. Mindez települési és közigazgatási határainkon belül, szinte „karnyújtásnyira”.

Földtani tudományos szempontból az egyik legkiemelkedőbb és egyedülálló lelőhely (a Mogyorósdomb Természetvédelmi Területen, az Országos Kéktúra vonalán található) egy különleges geológiai feltárás, melynek legnagyobb értékét az adja, hogy itt a 130-180 millió éves, tűzkőgumókat tartalmazó mészkőrétegek a földmozgásoknak köszönhetően függőleges helyzetben „állnak”, így mintegy „átléphetünk” egyik földtani időszakból a másikba. E szelvény kiépítésekor bukkant rá Kocsis Lajos helyi kőbányász az agancsszerszámokra és a rézkori és kora bronzkori tűzkőfejtő gödrökre. Tájképi szempontból is kiemelkedő geológiai értékünk a Fehérkövek, mely szintén természetvédelmi területen található. A nevét az impozáns sziklafalról kapta, s már messziről csalogatja a látványos panorámára vágyó kirándulókat. Kőzetanyaga mintegy 45 millió éves tengeri mésziszapból képződött, ősmaradványokban gazdag: kifogyhatatlan tárháza a különböző nummuliteszeknek (nagy méretű egysejtűek maradványai, ún. Szent László-pénzek), asszilináknak, alveolináknak, csigáknak, tengeri sünöknek és kagylóknak. A hegylábi felhagyott kőfejtőkben a hajdani Pannon-tenger sziklás partvidékének nyomait fedezhetjük fel, valamint a mintegy 20 millió évvel ezelőtt kiemelkedett Rendeki-hegy a másutt mélyebben fekvő, idősebb kőzetekbe is bepillantást enged.

A népszerűbb geológiai értékünk maga a Várhegy. A település közepén magasodó „sasbérc” keletkezésének különlegessége, a kőzet meglepő összetétele és a nagy méretben kirajzolódó keresztrétegződés teszi egyedülálló látványossággá. A tektonikusan kiemelt rög különlegessége, hogy óriási tengerililiom-telepek (krinoidea) vázainak elaprózódott töredékei alkotják, amit még elképzelni is bámulatos teljesítmény, hát ha még azt is hozzátesszük, hogy e törékeny, 110 millió éves ősmaradványok ma hazánk egyik legszebb középkori várát hordják a „hátukon”. A város szélén elterülő felhagyott kőbányában rejtőzik a Sintérlapi-kőfejtő geológiai bemutatóhely, ahol a középső krétában lezajlott, a Dunántúli-khg. szerkezetét alapvetően meghatározó hegységképződés nyomai (gyűrődések, tektonikus kimozdulások) látványosan jelennek meg. A mintegy 80 millió évvel ezelőtti újbóli tengerelöntésnek köszönhető különleges mészkő formáció gazdag ősmaradványokban: a főként Hippuritesz kagylók viszonylag épen maradt telepei ill. erősen töredezett kagylóhéj darabjai szabad szemmel is könnyen megfigyelhetők.

A várhegy anyagát is adó, krinoideás mészkőformáció itt erősen összetöredezett, vetőtükrökkel és vetőkarcokkal tarkított, s tektonikai hasadékaiban vörös kalcit kitöltéseket figyelhetünk meg, melyek napfényben gyönyörűen csillogó, látványos megjelenésűek.

Sarvaly-forrás pihenője fölötti bazaltvulkáni formák az Országos Kéktúra vonalán található kedvelt erdei pihenőhely közvetlen szomszédságában találhatók. A telérekből és teleptelérekből álló, eredetileg felszín alatti, kb. 4 millió éves bazaltképződményeket az intenzív (pleisztocén kori) lepusztulás és a bányászati tevékenység tárta fel. A földtani látnivalók szépen kiegészülnek a helyi püspöki forrásház és az elpusztult középkori falu romjaival, valamint a természeti értékekkel (pl. az Ördögigafa nevű famatuzsálemmel).

Geológiai értékeink ezer szállal kötődnek a térség történelmi, régészeti, kultúrtörténeti és épített örökségéhez. Muzeális jellegű intézményeink és látogatóhelyeink olyan leleteket és egyéb kiállítási anyagokat tárnak a látogatók elé, melyek szorosan kapcsolódnak a felsorolt bemutató- és kirándulóhelyekhez.

A kőbányákból és más lelőhelyekről összegyűlt, és Sümeg város tulajdonát képező ősmaradvány-gyűjtemény szinte kizárólag Kocsis Lajos nevéhez köthető, egyedülálló ezek közül a mintegy 75 millió éves, ún. „sümegi ősteknős” (Senonemys Sümegiensis), de ezen kívül is számos igen látványos, kiállításra érdemes ősmaradványt tartalmaz a helyi kőbányász által felhalmozott gyűjtemény.

Mogyorósdomb Természetvédelmi Terület, Mogyorósdomb Látogatóközpont

Várhegy

Sintérlap: a Sarvaly utcából megközelíthető

Fehérkövek: Rendeki-hegy sümegi oldala, a Vincellér utca felől

Sarvaly: Sümeg és Sümegprága települések között

Jelmagyarázat

Elérhetőségeink

Szabadon látogatható

Belépőjeggyel, nyitva tartási időben látogatható

Honlap, elérhetőségek, további információk

Sümeg Települési Értéktár Bizottság

http://sumeg.hu/sumegvaros/sumegi-ertektar/ 8330 Sümeg, Béke tér 7. sumegiertek@gmail.com

Bizottsági tagok: (balról jobbra)

Farkas Béla

Varga Istvánné Bakos Margit

Sümegi Kata

Oszkai Réka

Harta Annamária

id. Tóth Tamás

Egly Márk (nem szerepel a fényképen)