Az örök barátság

Írta: Kiss Orsolya

Messzi vidéken, valahol a pusztaságban állt egy magányos házikó, benne lakott a Télapó a három rénszarvassal, Gusztávval, Bertolddal és Rudolffal. Velük együtt lakott még két kismanó, Teó és Leó.

Egy szép őszi napon a Télapó így szólt: – Gyermekeim, ideje felkészülnünk, hamarosan indulunk! Fel kell mérnünk a terepet, végig kell járni a gyermekeket, összegyűjteni a leveleket, s megnézni, kik a jó és kik a rossz gyerekek. Pár hét múlva itt a december 6–a, nem árt időben beszerezni és becsomagolni az ajándékokat is.

Gusztáv megszólalt: – Rossz gyerekek nem léteznek. Csak elevenek.

Télapó a fejéhez csapott, és felkiáltott: – Tényleg!

Nem kellett kétszer szólni, minden készen állt. A két manó leporolta a szánt, befogta a rénszarvasokat. Télapó boldogan indult el a szán felé. Végignézett a rénszarvasain, megakadt a szeme Rudolfon. A legkisebb rénszarvas sápadt volt, lesütött szemmel várta az indulást. – Rudolf, te tiszta pötty vagy! Hát ez bizony bárányhimlő! Nem jöhetsz velünk, itthon kell maradnod!

Rudolf nagyon szomorú lett. Szerette volna Ő is a magasból látni a játszó gyermekeket, de főleg a kis kedvencét, Annát, akivel tavaly már találkozott, és örök barátságot kötött. Anna egy siket kislány, hallókészüléke van, és szájról olvasással kommunikál.

Rudolf tehát otthon maradt, Télapó felkerekedett a két egészséges rénszarvassal és az egyik manóval, Teóval. Leó ápolta Rudolfot, akit nagyon nehezen tudott ágyba dugni. Folyamatosan ugrabugrált, nem hallgatott a manóra. Végül sikerült bedugni a takaró alá azzal az ürügygyel, hogy ha nem fogad szót, december 6–án is beteg lesz, és akkor ebben az évben nem is fog Annával találkozni.

Repült a szán, hegyen–völgyön át, a felhők között táncot járva. Elért abba a kis faluba, ahol Anna is lakott. Az udvaron játszó gyermekek hallották a suhanást, felnéztek. Peti felkiáltott: itt a Télapó, hozzuk ki a leveleket!

A gyerekek berohantak a házba, kihozták a leveleket, odaadták Teónak, aki egy zsákba gyűjtötte össze a kívánságlistát. Amikor a végére értek, a manó számolt. – Télapó, egy levél hiányzik!

Télapó gondolkodott, hogy ki maradhatott le. Hiszen úgy látta, minden gyermek odaadta a levelét.

Bertold megszólal: – Anna! Rudolf barátja! – Tényleg! Akkor menjünk! – kiáltott fel Télapó.

Szélsebesen elviharzottak Anna házához, Teó bekopogott. Anna anyukája nyitott ajtót. – Csókolom, Asszonyom, elnézést a zavarásért, jöttem Anna leveléért, amit a Télapónak írt!

Anna anyukája szólt Annának, aki nagyon megörült a szán láttán. – De hol van Rudolf? – kérdezte Anna. – Beteg lett, nem tudott eljönni. Otthon kellett maradnia. – válaszolta Leó.

Anna nagyon szomorú lett. Hiszen ő nem írt levelet, neki egyetlen kívánsága volt: lássa Rudolfot, akivel egy évvel ezelőtt örök barátságot kötött.

Télapó kiszállt a szánjából, leült a teraszra, ölbe vette Annát. Elmondta neki, hogy Rudolf reggel pöttyös volt, emiatt maradt otthon. De ne legyen szomorú, nemsokára meggyógyul, a következő alkalommal, amikor a piros csomagot teszik a csizmákba, jönni fog Rudolf is.

– Írhatok levelet Rudolfnak? – kérdezte Anna. – Persze, írj neki! Biztosan nagyon fog örülni, ha olvassa, így talán gyorsabban is fog gyógyulni. – válaszolta Télapó.

Anna befutott a házba, kis idő múlva egy borítékkal a kezében tért vissza. A borítékra gyönyörű gyöngybetűkkel ráírta: „Rudolfnak szeretettel.”

Teó eltette a levelet, megállapította, hogy minden levél megvan, indulhatnak haza. Télapó felült a szánjára, egyet rántott a gyeplőn, a rénszarvasok mozgásba lendültek, a szán egyre magasabban repült, majd eltűnt Anna szeme elől.

A szán hazaérkezett, Leó a kanapén durmolt, Rudolf pedig a lakásban rendetlenkedett. Télapó így szólt, amikor meglátta:

– Te Rudolf, mit csinálsz? Így nem fogsz megygyógyulni! Leó hol van? – A kanapén horkol. – válaszolta Rudolf.

Télapó mérges lett, bement a szobába, felkeltette Leót. – Te miért alszol fényes nappal? Rudolf betegen futkározik a lakásban, így nem fog meggyógyulni!

Leó felpattant, és bocsánatot kért Télapótól. Véletlenül elnyomta az álom, s olyan szépet álmodott, hogy muszáj volt aludnia.

Teó odaadta a levelet Rudolfnak. Rudolf megörült, hogy Anna írta neki a levelet, melyben ez állt: „Drága kis barátom, Rudolf! Nagyon szomorú voltam, hogy nem jöttél el. Én is voltam pöttyös, biztosan azért kaptad el, mert örök barátok vagyunk. Kérlek, pihenj sokat, hogy december 6–án találkozhassam Veled! Fogadj szót Télapónak, és gyógyulj meg! Nagyon várom a találkozást! Ölellek: Anna.”

Rudolf könnyekig meghatódva olvasta a levelet. – Anna nem felejtett el engem! – kiáltott fel boldogan.

Onnantól kezdve jól viselkedett, nem kellett rászólni. Végig ágyban maradt, sok teát ivott, bevette

a vitaminokat. Nemsokára Rudolf meg is gyógyult.

Elérkezett december 6–a. Rudolf makkegészséges lett. Felvette a legszebb ruháját, hisz Annával fog találkozni.

Leszállt az este, a szán elindult a hatalmas csomaggal, amit a gyermekek megpucolt csizmájában fognak tenni. Télapó megállapította, hogy senki nem volt roszsz gyermek, így a virgácsot nem is vitte magával.

Anna nem tudott aludni, nem jött álom a szemére. Izgatott volt. Nagyon várta Rudolfot. Hamarosan kis fényességet látott kintről, odafutott az ablakhoz. Meglátta a szánt és Rudolfot. – Rudolf! – kiáltotta.

Rudolf a hang irányába fordult. Ahogy meglátta Annát, hatalmas mosoly ült ki az arcára. A szán odarepült az ablakhoz. Rudolf személyesen adta át a csomagot Annának. Ez volt a legnagyobb csomag, nem fért bele a csizmába.

Anna kibontotta. A sok édesség mellett egy plüss rénszarvast is talált. A nyakában lógott egy szív alakú biléta. A bilétába bele volt vésve: „Anna&Rudolf örök barátok”.

Anna boldogan ölelte magához a mini Rudolfot, ennél nagyobb ajándékot még sosem kapott. Majd Rudolf felé fordul: – Köszönöm ezt a csodás ajándékot, drága Barátom, így az év minden napján velem leszel! De ugye, jövőre nem leszel beteg, és el tudsz majd jönni úgy, hogy lássalak a terepfelmérő körutatok alkalmával is? – Megígérem, itt leszek! – válaszolta szépen artikulálva Rudolf. Anna kinyitotta az ablakot, és hatalmas puszit nyomott Rudolf orrára. Majd nézte, ahogy távolodnak. A Hold fénye megvilágította őket, sokáig integettek egymásnak. Anna boldogan feküdt le aludni a mini Rudolf társaságában.

Megfogadta, nagyon fog vigyázni a kis plüssre, és minden évben nagyon fogja várni a barátját.