Rendkívüli országos elnökségi ülés – 2019. március 22

Rendkívüli országos elnökségi ülés

2019. március 22.

Jelen Voltak

dr. Kósa Ádám országos elnök Sáfrány Margit alelnök Petke Lajos Tibor levezető elnök

Bacsó Péter, Kárpáti Árpád Zoltán, Nagyné Kiss Orsolya, Dr. Orgovánné Dr. Jámbor Andrea, Pintér András, dr. Tapolczai Gergely országos elnökségi tagok

Ormódi Róbert igazgató Tóthné dr. Gallyas Katalin Országos Felügyelő Bizottság elnöke

Nyírő Zsoltné, Havalda Zsófia jelnyelvi tolmácsok

Simon Eszter, Vokány Gina írótolmácsok

Botos Barbara személyi asszisztens

Jegyzőkönyvvezető Botos Barbara Jegyzőkönyv hitelesítők Dr. Orgovánné Dr. Jámbor Andrea, Pintér András

Vendégek Erdős Ágnes, Varkoly Zoltán, Mikesy György

Petke Lajos Tibor köszöntötte a megjelenteket, a vendégeket és megállapította, hogy az ülés határozatképes.

Küldöttközgyűlés előkészítése A SINOSZ Országos Elnöksége úgy döntött, hogy a SINOSZ éves rendes Országos Küldöttközgyűlését 2019. május 11-én 10.00 órától tartja a 1068 Budapest, Benczúr utca 21. sz. alatti székházban. Továbbá úgy döntött, hogy Barcza Kálmánnét és Nagy Magdolnát kéri fel a Mandátumvizsgáló Bizottságba.

WFDYS Bizottság döntésének jóváha gyása A SINOSZ Országos Elnöksége jóváhagyta a WFDYS Bizottság döntését Kiss Anett és Cséri Viktória delegálását illetően.

(A beszámoló csak tájékoztató jellegű, az elnökségi ülés teljes tartalma a jegyzőkönyvben és a határozatok tárában található meg.)

Kiválóság Díj Bizottság felállítása A SINOSZ Országos Elnöksége úgy döntött, hogy ad hoc bizottság felállítása helyett a Kiválóság díjról az Elnökség minden tagja döntést hoz.

Tiszteletbeli tag cím ad ományozásra pályázat kiírása A SINOSZ Országos Elnöksége úgy dönt, hogy felhívást tesz közzé Tiszteletbeli tag cím adományozására.

Nagyothallók a nagyvilágban 3. Karolina Lengyelországból

Karolinával egy nyári táborban találkoztam először, ahol csak nagyothallók voltunk. Egy nagyon vidám, kedves lányt ismerhettem meg. A mondás, miszerint „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát” számomra is értelmet nyert. Ismerjétek meg ti is a barátságos Karolinát!

Szia Karolina! Kérlek, mesélj a kedves olvasóknak magadról, a családodról, a gyermekkorodról, hogyan tetszett az iskola, és arról, hogy mikor veszítetted el a hallásodat?

Szia Dóri! Örülök, hogy újra találkozunk! Köszönöm, hogy meghívtál az interjúra. 22 éves lengyel lány vagyok, születésem óta hallássérült. Nem tudom a hallás vesztésem okát. Hallásvesztéssel születtem, egy nagy, halló családba, a négy nővéremhez. Egy aranyos 19 hónapos gyermek voltam, amikor a hallásveszté semet diagnosztizálták. A család észrevette, hogy nem reagál tam a hangokra és a nevemre (igaz, még mindig nem reagálok). A hallásszűrés után kiderült, hogy mély hallásvesztésem van, körülbelül 100dB. Ezután elkezdtem hallókészülékeket viselni és hallás- és beszédképesség fejlesztésén alapuló rehabilitációra járni, melyet a szeretett speciális tanárom tar tott, aki a siket gyermekek iskolájában volt tanár. Ez idő alatt 8 évig tanítottak nekem balettet, hogy érezzem a zene ritmusát és a zene világát megismerjem. Ezért szeretem a klasszikus zenét és az operát. Amikor elkezdtem halló gyerekek közé iskolába járni, folyamatosan szükségem volt a tanárok segítségére. Készüléket és FM-rendszert használtam, hogy támogassam a hallásomat. A tanároknak meg kellett győződniük arról, látom-e az arcukat, hogy tudjak szájról olvasni. Voltak nehézségek, például gyakran nem tudtam részt venni a nagy csopor tos feladatokban, illetve a szünetekben a nagy háttérzaj miatt nehezen tud tam kommunikálni más emberekkel. Szerencsére a hallásvesztésnek pozitív aspektusai is voltak. Megtanultam, hogy segítséget kérjek, és megtörjem a szé gyenlősségemet, félelmemet. Most az az álmom, hogy cochlearis implantátu mot kapjak, amivel jobban fogok hallani, mint korábban. Júliusban lesz a műtét. Nagyon és izgatottan várom. Melyik egyetemre jársz? Tetszik?

Először két évig Akusztikai szakon tanul tam, amely a hallókészülékek technikai kérdéseivel kapcsolatos. Így tudom, hogyan működik a hallókészülékem. Később fél évig angolul tanultam számítástechnikát. A hallgatói szervezetek támogattak. Sokat dolgoztam a független hallgatói szervezetben, a diák parlamentben és a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos hallgatói szervezet ben is. Én voltam a legaktívabb és még mindig dolgozom a „Koło Miłośników Języka Papillon” (a Papillon Nyelv Szerelmeseinek Köre) tiszteletbeli tagja ként, aminek a célja, hogy a hallássérült diákokért tegyen. Több díjat nyertünk, többek között: a Tudományos és Felsőoktatási Minisztérium és a Lengyel Sajtó Ügynökség által szervezett „Tudomány népszerűsítése 2018” címmel meg rendezett TEAM kategóriában az I.Szociális Innovációs Fesztiválon a „World Changers Fesztivál” (Világ Megváltoztatói Fesztivál) versenyen a csapatom létrehozta a „Ne legyen siket a siketek szükségleteire” című projektet (első helyezést értünk el, és megkaptuk a közönség díját). A diákok és az előadók számára jelnyelvi tanfolyamokat, táborokat és műhelyeket szerveztünk. Személyesen is előadást tartottam a siketek világá nak kultúrájáról. A legfontosabb, hogy együttműködünk az IFHOHYP nemzet közi szervezettel (Nagyothalló Fiatalok Nemzetközi Szövetsége). Ebben a szer vezetben a kommunikációs bizottság tagja vagyok. Elképesztő, mennyi fel adat tud lenni, de nagyon szeretem, mikor sok a teendőm és állandóan elfoglalt vagyok. Emellett fejlesztem a „soft skill”-eimet („puha képességek”, mint például a csapatmunka, kommunikációs képesség, szervezőképesség –szerk.) például a „Science Popularization” (Természettudomány népszerűsítése) verseny megnyerése után rádiónak és televíziónak adott interjúkon keresztül. Mi a munkád? Miért szereted?

Öntőformákat készítek hallássérültek, úszók és újságírók számára. Nagyon szeretem ezt a munkát, mert amikor ezeket a formákat néhány óráig készí tem, akkor csak erre összpontosítok és nyugodtnak érzem magam. Nem kön - nyű feladat, mert veszélyes berendezéseket használunk egy mikromotorral, és tudni kell, hogyan kell modellezni a formát úgy, hogy ne okozzanak kellemetlen érzést használat vagy viselése közben. Ha bármi kidomborodik vagy lyukacsos az sebet okozhat a fülben. És ahogy tudjuk, mindegyik fül más, így nincs egyetlen modell. Ez egy nagyon felelősségteljes munka.

Sokat utazol. Milyen eseményeken vettél részt? Melyik volt a kedvenc eseményed? Igen. Idén már öt országban voltam. Részt vettem a strasbourgi tanulmányi ülésen az Európa Tanács és az IFHOHYP együttműködésével. Idén két ifjúsá gi csereprogramon is részt vettem, Magyarországon és Lettországban is, amelyeket az Erasmus + finanszírozott. Leginkább az IFHOHYP által szervezett rendezvényeken szeretnék részt venni, mert mindig tudom, hogy a közeljövő ben újra megismerkedek ugyanazokkal az emberekkel. Ezeknek a hallássérül teknek köszönhetem, hogy most már úgy gondolom, bármire képes vagyok, a hallássérülésem ellenére is. A hallássérültek, akikkel ott találkoztam, ápolók, könyvelők, informatikai szakemberek, szociális munkások, orvosok, mérnökök és más szakmabeliek, ahol az emberek kel való kommunikációra van szükség. Nos, sok barátságot kötöttem. Ami az YE-projekteket illeti, ezek nagy kihívást jelentenek számomra, mert főként hallók vesznek részt benne. Magabiztosságot tanulok és segítséget kérek tőlük, cserébe inspirálni tudom őket. Nincsenek jegyzetelők vagy jelnyelvi tolmácsok, így általában valaki segít nekem, vagy beszéd-szöveg alkal mazást használok. Magyarországon vettem részt az Oxfordi vitában, ami nagy kihívást jelentett szá momra. Sokat fejlődtem, hogy kilépjek a komfortzónámból. És ez még csak az utazás kezdete. Még mindig sok minden vár rám. Ki tudja? Lengyelországban milyen a nagyothallók helyzete? Melyek azok a dolgok, felada tok, amik neked nehézséget okoznak? Hazámban hatalmas probléma, hogy kevés a hallássérültek számára kiala kított kulturális helyek mennyisége. A mozikban a lengyel filmeken még mindig nincsenek feliratok. Van néhány program a TV-ben, amik feliratozva vannak, főleg TV-műsorok. Kevesen vannak a jelnyelvi tolmácsok, pedig nagy a kereslet irántuk. Pedig keményen dolgoznak és kevés fizetésért. Sokan soha nem hallottak még az írótol mácsokról. Egy hallássérült hallgatóval az egyetem oktatói és más akadémi ai személyek nem mindig szeretnek együttműködni. A vasútállomásokon az üzeneteket csak megafonok közve títik. Ha orvossal szeretnék találkozni, telefonon kell időpontot kérni, de ezt nem tudom megtenni. És a legfontosabb

probléma, hogy munkát kapjunk. A munkáltatók félnek és gyakran nem hajlandóak hallássérülteket felvenni. Néha az első körben, amikor a kísérő levélben vagy az önéletrajzban látják, hogy a fogyatékkal élőkkel dolgozná nak együtt, akkor végül a hallássérült emberek esnek ki. Nos, hogyan lehet kommunikálni a potenciális siket vagy nagyothalló alkalmazottakkal? Nem tudják. Mi az életmottód? Szeretnél üzenni valamit a nagyothallóknak, vagy akik olvassák az interjút?

Nincs konkrét idézet az életemre. De van egy kedvenc életvezetőm. Hadd idézzem a legjobb kanadai pszichológus, Jordan Peterson szavait: „Mikor az élet követel tőled, ne a csapásra készülj. Fogadd el inkább a kihívást!” A nagyothalló emberereknek azt szeret ném mondani, hogy nem szabad félniük az előre lépéstől, és hogy ne engedjék, hogy a fogyatékosságuk korlátozza őket, hanem az erejük, cselekvésük hajtóereje domináljon! Köszönöm szépen a beszélgetést, Karolina, sok sikert neked mindenhez!

Kajtár Dóri sinoszhangforras.hu