Egy sokoldalú, felvilágosult, humanista módon gondolkodó jogász a 18–19. századból: Cházár András

„Nem tudván élhetsz-e a nap lefogytáig, tégy jót mindenekkel életed fogytáig!”

Ez az idézet volt Cházár András hitvallása, ebben a szellemben élt, és dolgozott egész életében. Saját korában azonban szűk körben becsülték meg munkásságát. Az elismerést csak jóval később kapta meg. Ma emléktáblája van Pesten, és utca is viseli a nevét, mégis kevesen tudják, ki volt ő, milyen érdemei vannak.

Ifjúkora és pályak ezdése

1745. július 2-án született a Rozsnyó környéki Jólész (ma Jovice) községben, elszegényedett nemesi családban. Nyolcéves koráig Jólészen nevelkedett, majd több környékbeli városban folytatott tanulmányokat, megalapozva sokoldalú humanista műveltségét.1785-ben Pozsonyban a magyar jogtudományi egyetemre iratkozott be és tanulmányi ideje alatt tanítványokat vállalt, hogy el tudja magát tartani. Az egyetem elvégzése után egy jó hírű győri ügyvédi irodában gyakornokoskodott. Később több város ügyvédi irodájában dolgozott, míg önállósíthatta magát. Rozsnyón nyitotta meg önálló irodáját, és rövid idő alatt népszerű ügyvéd lett. A nemesi családok peres ügyeinek vitele mellett, a szegények jogi képviseletét mindig ingyen vállalta.

Neve akkor vált országosan ismertté, mikor II. József császár elrendelte, hogy az addig használt latin nyelv helyett a jogban a német nyelvet kötelesek használni. Erre tiltakozásul az ügyvédi praxisáról látványosan lemondott. Nem maradt munka nélkül, mint főjegyző és jegyző dolgozott tovább. A köznemesség körében igen népszerű volt, Gömör vármegye háromszor is megválasztotta főjegyzőnek. Ő ezután sem engedett elveiből. Ebből a tisztségéből is következetesen bírálta a hatalom minden olyan intézkedését, amely az emberi szabadságjogokat csorbította, egyben mindent, amit korszerűnek és haladónak tartott, felkarolt.

Sikerek és kuda rcok

A sajtószabadságról készített röpiratával országos hírnevet szerzett. Fontos szerepet játszott a magyar nyelv elismertetésében. Az 1790-ben tartott országgyűlésen egy „Esedező levelében” 44 pontban foglalta össze javaslatait a jobbágyok nehéz sorának enyhítésére. A javaslatok megvalósításának abban az időben nem volt semmi esélye, mert ahhoz az egész hatalmi gépezetet kellett volna átalakítani, ám azok haladók voltak, amit az is bizonyít, hogy jóval később 1848–49-es és a kiegyezés utáni törvényekbe több javaslatát beiktatták. Cházár András csak a köznemesség szemében volt népszerű, a császárhű hivatalnokok üldözték, és akadályozták ahol tudták. A rozsnyói püspök élete végéig támadta, míg elérte, hogy a főispán a megyei rendek akarata ellenére is kihagyta a jelöltek sorából, és 1794-ben felmentette hivatalából. Ezt követően, mint más sorstársa, visszavonult a politikától és jólészi birtokán gazdálkodott.

„A mások nyomorúságát fogom enyhíteni, hogy a magamét felejtsem.”

A gazdaságában is új módszerekkel kísérletezett. A kor nagy felfedezése volt az Amerikából ismertté vált burgonya, melyet ő is termelni kezdett. Eleinte az emberek idegenkedtek tőle, ám amikor az egyik évben olyan nagy szárazság volt, hogy alig termett gabona, éhínség fenyegetett, ő felkínálta a nyár végén elvermelt burgonyáját, melyet miután az emberek végre megkóstoltak ,megváltozott a véle ményük. Azóta azt a dombot, melyen a háza állt, elnevezték Grulya-dombnak (így hívták azon a vidéken a burgonyát), és a házát Grulya-Várnak emlegetik.

Egész életében az vezérelte, hogy a rászorulókon segítsen. A Magyarországon élő siketek és nagyothallók is sokat köszönhetnek neki. 1799-ben egyik bécsi útja alkalmával megismerte az ottani siketnémák intézetének működését. Azonnal elhatározta, hogy Magyarországon hasonló intézmény felépítését kezdeményezi a bécsi udvarnál. A cél érdekében felajánlotta rozsnyói házát, továbbá 1000 Ft-ot, is melyhez a sajtó útján további 50.000 Ft-ot gyűjtött. A császári udvar a sok támogatóra tekintettel elfogadta a kezdeményezést, de azt a javaslatát már nem, hogy Rozsnyón működjön az intézet, Vácot jelölték ki erre a célra. 1802. augusztus 15-én nyitották meg az Országos Királyi Siketnéma Intézetet Vácon, melynek jogutóda ma is ebben az épületben működik. Jellemző a bécsi udvar szűklátókörűségére, hogy az ötletadót és adományozót az ünnepélyes megnyitóra meg sem hívták. Ő csak egy év múlva láthatta ötletének megvalósítását, mikor újabb adományokat vitt hozzájuk. Az Intézet ma már az ő nevét viseli.

Cházár András 1816. január 28-án halt meg Rozsnyón, magányosan, megbecsülés nélkül. Temetése napján hatalmas vihar támadt, ami komoly károkat okozott a környéken. A falusi nép ezért a károkozásért az ő természetfeletti képességeit okolta. Sírjára sokáig babonás félelemmel tekintettek, még a csontjait is szétszórták. Szülőházát mára templommá alakították, melynek falán tetteit méltató emléktáblát helyeztek kései bocsánatkérésül az őseik babonás tettei miatt.

Dr. Pánti Irén