Franciaország első siket pilótája

Manon Altazin 29 évesen kapta meg a pilóta engedélyét. A születése óta siket lány Bazemontban lakik és 15 évesen próbálta ki a repülést a Les Mureauxi repülőtéren. Az első alkalomtól kezdve beleszeretett és ragaszkodott az álmaihoz, ami (szinte) elképzelhetetlennek tűnt: hogy repülőgépeket irányítson.

„Még mindig nagyon jól emlékszem, amikor apa felajánlotta az első repülést. Soha nem felejtem el, mit éreztem, amikor elindultunk, és a levegőben voltunk. Hihetetlen érzés a szabadságot érezni. Nagyon boldog voltam. És ez tizennégy év alatt nem változott.”

Az oktatója, Patrick Guedj – a Paul-Louis Weiller Repülő Klub tagja – maga is fogyatékossággal él. Kerekesszékben ülve missziójának tekinti, hogy a fogyatékkal élő gyerekekkel megszerettesse a repülést. Ő így emlékszik Manonnal történt első találkozásra: „Emlékszem a pillanatra, amikor az édesanyja könnyekkel küszködött. Manon útja a siker modellje. Nagyon büszke vagyok rá. Csak a zárat mutattam meg

és odaadtam neki a kulcsot, hogy oda ülhessen.”

A gyakorlatok ideje alatt Manon Altazint a tapasztalt oktatója kísérte. A fiatal lány ugyanolyan diplomával rendelkezik, mint bármely más pilóta.

„Mindenkinek képesnek kell lennie kommunikálni partnereivel, amikor repülnek” – mondja az oktató. Ez a helyzet Manonra is igaz, aki szájról olvas, és cserébe beszél. A repülés során a pilóták a távközléstől eltérő hangot használhatnak.

„4 évig tartott meggyőzni az orvosokat, hogy hadd repüljenek. Sok akadálya volt, hogy átmenjek az orvosi vizsgálatok szűrőjén, mert az orvosok nem akarták vállalni a felelősséget, hogy jogot adjanak nekem a repülésre” – emlékezett vissza a fiatal lány.

A kemény harcok után Manon most megoszthatja a szenvedélyét más gyerekekkel is. „Nem akarom, hogy a siket gyerekek abban a félreértésben

maradjanak, hogy nem tudnak repülni, mert ez tévedés. Nagyon fontos megmutatni a szülőknek, hogy továbbra is bíztassuk a gyermekeket bármilyen tevékenységre.”

Ezért részt vesz a Rêves de Gosses egyesület által szervezett Tour de France-ban. Ez a kezdeményezés lehetővé teszi, hogy a hétköznapi és valamilyen fogyatékossággal élő gyerekek – gyakran először – repülhessenek. „Legtöbbször nem hisznek nekem, amikor elmondom nekik, hogy én fogok vezetni. Csodálkoznak.” – mosolyog Manon.