A gyümölcsfák metszése A g yümölcsfák metszés e Mohácsy M átyás szer int „olyan t ermesztéstechnikai m űvelet, a melynek s orán a gyümölcstermő növény egyes zöld vagy fás részeit visszavágjuk, illetve tőből eltávolítjuk, valamint a növényen különböző bemetszéseket, sebzéseket ejtünk a termesztési cél érdekében“. (Moh á c sy és mtsai., 1968). vázág csúcsá ig t ermőrészekkel va nnak b erakódva, nem pedig az, amelyik csak a vázágak végein terem. A metszés g yakorlatilag k ét mó dszerrel valósítható meg: vissza metszéssel és ri tkító metszéssel. A k ét el járás ha tása el térő. A vissza metszés kihajtásra serkent, mivel az el távolított csúcsrügy által termelt kihajtást gátló vegyületek hatása alól az als óbb helyzetű r ügyek felszabadulnak. Ennek következtében sűrűsödik a korona, ami termőkorban rendszerint káros, míg az alakí tás során több esetben is szü kséges. Természetesen nem mindegy, hogy az adott koronarészből mennyit vágunk vissza. A füg gőlegesen ál ló v essző vá rható ki hajtását szemlélteti a vissza metszés függvényében az 1. ábra. A visszametszés nélküli, illetve a gyengén viszszametszett v esszőkön viszo nylag k evés hosszú hajtás képződik, az als ó hajtások rövidek, ezekből termőrészek lesznek. Minél erősebb a metszés, annál erősebb a hajtásképződés (ezért is helytelen az a gyakorlat, mikor a fa magasságá nak korlátozása céljából er ősen vissza metszik a legf első v esszőket). A vessző csonkra történő visszavágása elvileg a leg erősebb b eavatkozás, mégis k evés és g yenge hajtás k eletkezik, mer t az als ó r ügyek ta rtalmazzák a legt öbb kihajtást gátló anyagot, illetve az ú j hajtások csak rejtett rügyekből tudnak előtörni.
1. ábra Különböző mértékben visszametszett, függőlegesen álló vessző várható kihajtása (Forrás: Sipos, 2009)
A gyümölcsfák metszése
A
metszés f ontosságát k ülönböző idő kben eltérően ér tékelték. I dősebb em berektől gyakran hal lani: a nnak idején nem metszettünk, nem p ermeteztünk, mégis mindig v olt termés! Ez valób an igaz, de azt nem sza bad elfelejteni, hog y a ká rtevők, kórokozók az i lyen g yümölcsfákon szabadon garázdálkodhattak, a termés minősége a ma i kívá nalmaknak f eltehetően nem felelne meg. Azt b izonyára s okan ta pasztalták, hog y eg yik évben sok apró gyümölcs van a fán, a másik évben pedig jóval kevesebb, de nagyobb. A szakemberek ezt a jelenséget nevezik szakaszos terméshozásnak (alternancia). Ennek eg yik fő oka (több más mellett) a rendszeres metszés elmaradása. A rendszeres metszéssel tehát: – kialakíthatjuk a kívánt koronaformát (alakító metszés); – megt eremtjük és f enntartjuk a t ermőegyensúlyt. Ez alatt azt ér tjük, hogy minden é vben kellő szá mban ú j t ermőrészek k épződnek, amelyek az egyéb tényezőkön kívül (megporzás, időjárás, tápanyagellátás stb.) szavatolják a rendszeres terméshozást; – a f elesleges k oronarészek kimetszés ével (ri tkító metszés) lehetővé tesszük a korona megfelelő f ényellátottságát, szel lőzöttségét, ezáltal a nö vényvédelem ha tékonyabbá váli k. A metszés során nyugalmi és vegetációs időben egyaránt jó alkalom nyílik a sérült, beteg, fertőzött részek eltávolítására és megs emmisítésére. Egy-egy fertőzött vessző vagy hajtás miatt nem érdemes azonnal a p ermetezőgéphez nyúlni, eg yszerűbb és o lcsóbb azo kat metszéssel el távolítani. A „ metszőollós nö vényvédelem” az in tegrált és a b iotermesztésben, valamint a bogyósok esetében kötelező munkafolyamat; – megifjíthatjuk a termőgallyakat, és ha szükséges, a koronát is (ifjító metszés); – k orlátozhatjuk a nö vény t erjedelmét, megtartva célszer ű mér eteit és a rányait. Ez azér t fontos, mer t az ado tt t enyészterületen b elül kell tartanunk a nö vényeket a g ondozás és a talajápolás ér dekében. A mási k szem pont a felkopaszodás megakadályozása. Az a „ hasznos” k orona, a melynek vázága i a t örzstől a
1