Papi és az 56-os forradalom
1956 őszén már áthatotta az egész országot a forradalmi láz, délen a határszélen is érződött, ahol Papámék a tanyán laktak. Nyugtalanság uralta a családot, hiszen papám apukája katonatiszt volt, így ha bármi történik ő volt a kereszttűzben. Így hát Papám és testvére eldöntötte, hogy elmegy meglátogatni biztonság kedvéért a család másik részét, akik Szentendrén laktak. De ez a művelet sem volt olyan egyszerű, először Pécsre kellett eljutni ahol tudtak egy motorbiciklit szerezni, amivel aztán felutaztak Pestre, az alatt a pár óra alatt azonban már le is folyt a forradalom és katonaként a legjobb döntés volt ezután elhagyni az országot, amilyen gyorsan csak lehet. Papám apukája pont ezt tette. Mire agyerekek oda értek ő már nem volt se Pesten, sem Szentendrén. Az Osztrákok segítő kezet ajánlottak, aminek reményében hagyta el az országot a családapa, de ez a jólelkűség hamar megtört, hiszen alig telt el 100 nap hogy kivonultak az oroszok az országukból és emiatt ők is rettegtek, hogy ismét elveszíthetik a végre visszaszerzett függetlenségüket. De, dédapámat követve kiköltözött a család többi része is, amint tudott, nagy ínység és nyomor közepette, de végül sikerült nekik is. Venezuela csak sokkal később került a képbe, amikor a délamerikai országban elkezdődött egy gazdasági fellendülés és tárt karokkal várták és invitálták a mesterembereket, diplomásokat és dolgozni vágyókat, főleg Európából.
Tiszta gyümölcsös
Papám még igen fiatal volt mikor gyümölcsösükben nyaranta nagy károkat okozhattak volna a bogarak, rovarok, azonban ők felfedeztek egy szokatlan megoldást, vagyis pontosabban a probléma majdhogynem magát oldotta meg. A tanyán sok állat lakott többek között sok pulyka is, de ezek a szárnyasok különlegesek voltak. Minden nap, kiengedés után, katonásan sorba álltak ahányan voltak a gyümölcsös szélén, és egyenletesen haladva levadásztak minden apró, mozgó kártevőt, amit találtak így a fák virulhattak legnagyobb pompájukban, nekik hála. Volt még egy említésre méltó tulajdonságuk a pulykáknak, ha a fák egyikén netán leselkedni próbált egy ragadozó madár, a kispulykákra pályázva, a csapat többi tagja, támadásba vette a fát, amiről a rosszindulatú jövevény kémlelt és addig repdeste, ugráltak, hangoskodtak, amíg el nem kergették azt.
A Hódunai Iskola
A szülői házam. Nagy múltra tekint vissza ez az épület, de csak becslések maradtak fenn szóbeszédben, hogy milyen öreg is lehet ez az épület, mind egyben megegyezik biztosan, több mint 120 éves. Még sok fiatal nagymama és nagypapa is ide járt a környékről és emlegetik az itt töltött éveket. A kezdetekhez képest nagyon sok változáson ment át a ház mire elnyerte családi ház formáját a körülbelül 20-30 év során. Mikor szüleim megérkeztek Hódunára az iskola már üresen, gaztól felnőve állt, várva hogy sorsa talán jobb lesz, mint a többi tanyasi régi háznak, melyek az enyészeté lettek. Szerencséje volt. Mint minden mást, ezt is saját kézzel és tudással kezdték el szüleim felújítani, lassanként, lépésekben, kezdve a vakolat leversével, a rossz padlók felszedésével és a villanyvezetékek helyének, kézi vésővel való kifaragásával. A ház közepén, lévő kis helyiségek falai lehulltak, hogy egy kellemes, az épület szívét alkotó konyha legyen ott. A szobák eredeti fa padlója még sokáig tűzdelték tele zoknis lábainkat szálkáikkal, mire végső lépésként azok is ki lettek cserélve szép, új, lakkozott, édesapám által gyűjtött és deszkára vágott nyárfa padlóra, melyet maga rakott le.
Sok más felújítási szakasz volt, melyek a következők voltak:
Padló feltörés, szigetelés, új padlókészítés, fürdőszoba építés, kályha beszerelés, kémények javítása, csempézés, tető héjazat és roncsolt szerkezetek cseréje, teljesen új eresz, és lambériázás, az egész folyosó szétbontása és újra visszaépítése, új fa ablakok beépítése mindenhol, terasz építés a ház leghűvösebb sarkánál, a fal lábazatának kiásása és kavicságy készítése. Konyhában, egyedi tetőtéren áthaladó, bevilágító ablak építése, és végül, de valószínűleg nem utolsóként, az egyetlen, még akkor nem átalakított tanterembe, egy új lakóegység kialakítása.
Ezek a munkák nyaranta folytak, így a nyárivakáció alatt, én is részese voltam soknak.
Magtár
Valószínűleg egy időben épült az uradalomi cselédlakások mellé csak úgy, mint a hosszú istálló is. Három szintje és egy padlástere van. Az épület faszerkezetes és a födémek is csak egyszerű gerendás födémek egy deszkaborítással. Igazán kemény munka lehetett annó, betárolni a gabonát a télre, szerencsére már nem kell lapáttal, zsákokkal hordani, mint régen. A csigának nevezett felhordó szerkezet elvégzi a nehéz munkát. Az évtizedek során sajnos károsodott a szerkezet és a földszinti oszlopok alja a folyamatos nedvesedéstől, nagy korhadásos károkat szenvedett. Papám által kigondolt és vezényelt javítások lettek kivitelezve, hogy az épületet tovább lehessen használni.
Víztorony
Családom kivételesen hányattatott sorsa sok mindenre megtanította őket. Papám alkotásai nem csak kerámiákra és szobrokra korlátozódik. Épületek, tetők, építmények, szerkezetek, elméletek briliáns és tapasztalt készítője nagyapám, felhasználva a régi korok emlékeit, tudását, hagyományait.
A régi kaszárnyából átalakított gazdasági telephely és lakhely telkének sarkán magasodik a Hódunára érkezőket üdvözlő vasbeton monstrum, melyet az idő vas foga nem kímélt és életveszélyessé vált mostanra. Mivel egy forgalmas helyen található veszélyeztetve sok mindent, jobb, ha szabályozott, kitalált módon van ledöntve, a már nem megmenthető építmény, mint maga puffan a földre ismeretlen időben és irányba.
Egy rafinált és egyedi műveletet eszelt ki nagyapám, minden kicsi részletre figyelve. Még makett is készült a ledöntés ötletének szemléltetésére.
A hagyományok átitatják munkáit. A kaszárnya magastetejének készítésekor az oszlopokat ő faragta olyan motívumokkal, mint a történeteiben sokat emlegetett, de már rég nem létező szülői házán volt, az új oromzat deszkázata is ugyanazt a mintát követte így tisztelegve a múlt előtt. „Hogy még emlékezzünk rá.”
Kocsiszín
Papám egyedül építette a traktor színt, az elejétől a legvégéig. Erről is makett, készült a munkálatok előtt. Ő találta ki a helyét, a tervet, az építéstben sem segített senki, mert nyáron minden munkaerő a földeken dolgozik és nem megengedhető, ha csúsznak a munkálatok. Így
hát mindent egyes-egyedül készített. Ki kellett találni, a stabilitást adó Andráskeresztek számát és helyét, hogy gépi segítség nélkül egymaga hogyan állítsa fel a hatalmas oszlopokat, melyek a fő tartószerkezete a színnek. Egyedi, ideiglenes állványt épített, hogy a kötőgerendák és fogópárokat, szarufákat is helyükre tudja illeszteni, mindent az előre kitalált statika és sorrend szerint, úgy hogy egyben minél olcsóbb és erősebb is legyen. Nagypapám története szerint a legnehezebb feladat volt, a nagyméretű, nem merev, poliészter hullámlemezek feljuttatása és rögzítése, egyedül. Mindezt 78 évesen, egy nyár alatt építette fel.
Tető, fal?
Minden okos ötletet ki kell találni, hogy hogyan lehet növelni a tetőfelületeket és épület méreteket anélkül, hogy a hatóságok be legyenek vonva, mert az csak bonyodalom meg pénz, és amúgy sincs nagy értelme a szabályokat követni itt a tanyán, hiszen nem zavar itt senkit egy két plusz épület, ami nincs a térképen. De figyelembe kell venni a rosszakarókat is, így hát cifra megoldások születnek a helyzetből. Szintén papám agyából pattant ki az ötlet, hogy egy olyan „oldalfalat” kell készíteni, ami kinyitható, tetővé válik, növelve így a garázs, műhely alapterületet. Gyakran a traktorok és a gépek szerelésénél is használt ötletet, a húzott rudas merev statikai háromszöget, is beleépítette papám az oldalfal tervébe, ezzel hihetetlenül filigrán, de okos és könnyű szerkezetet létrehozva. 30x30mm-es zártszelvény, θ30mm-es kör szelvény, és 10mm beton acélból áll a szerkezete, Andráskeresztekkel megerősítve, csuklókkal az eredeti tetőhöz rögzítve hogy lehajtva annak oldalfalává válhasson. Nyitott állapotában használt „támasztó” oszlopa szélszívás ellen rögzíti a könnyű szerkezetet főleg, oly módon, hogy az egy biztosító csavarral van egy beton alapból kilógó vashoz erősítve, amely kialakításánál még az is a tervbe volt kalkulálva, hogy azon traktor kerékkel áthajtva ne sérüljön egyik sem. Csukáskor az oszlop oldalra a fal aljába csukódik be.
