235 nának felállítanilób, ’s iffy a’ folyam liárom részre osztatván, a’ közép rész olly széles lenne, mint a’ két szélső együtt véve. — E’ terv ellen, melly szerkezeténél foffva kétség kívül a’ leffezélirányosl) ’s kivált financiális tekintetben a’ legelfogadhatóbb, az a’ megjeffyzésem, lioffy mivel a’ Budapest közti Duna effy a’ Maróit- ’s Festösziffettől lefelé nyúló vízalatti zátony által két külön mederre va gyon osztva, a’ hídnak vízi oszlopai épen a’ folyam’ sodraiba esnének, a’ folyam’ kisebb mélységű része pedig, t. i. a ’ zátony, a’ leg nagyobb ívfeszűlet alá; már pedig a’ hídépí tési rendszer ellen elkövetett hiba , az oszlo pot, melly mindig akadály, a’ folyam’ sodrá ba helyheztetni. Ezen mód szerint építendő híd is tehát némi folyamrendezést látszik elő re feltenni. Én a’ Dunának Budapest közti állapotá hoz képest a’ következő elrendelést vélném, az állóliíd’ felállítására nézve, legczélirányosabbnak. A’ Margit-szigettől lefelé (lásd az I. és H. 2. alatti térképet *) a’ Dunának közepén, hol mint említém, a’ két szigettől egy zátony nyúlik aláfelé, egy töltés (molo) lenne eme lendő a’ hídnak czélba vett helyéig, melly a’ II. térképen, az Ullmannház’ irányába esnék, ’s a’ töltés’ végén a’ hídoszlop építendő. A’ rajzon kettős oszlop (lásd II. 1.) lát ható ugyan, mert ez vala tervemnek egyik mellékes, de nem lényeges eszméje, ’s így noha elmaradhat, de egy két szóval érinteni még is érdemesnek találom. A’ fő eszme a’ töltés (molo), melly által a’ folyam a’ hídig elválasztva maradna ’s csak azon alul egyesülne. Ezt tehát úgy kell venni, mint ha a’ Margitsziget egész a’ hídig nyúl nék, ’s a’ híd’ oszlopa annak végső pontja lenne. E’ szerint a’ jégmenet’ útjában sehol akadály nincs,tehát elhárítva a’ híd elleni aggo dalom ’s vele a’ fő panasz. A’ folyamnak széles sége e’ tájon úgy is mérték feletti lévén, azon ellenvetés, hogy ez, a’ töltés által, némit vesztene, a’ már mondottak szerint alig vár ható, mert ez inkább jótékony, mint káros. Egyéb hasznai ezek: A’ pesti folyamág’ víz-sodrának Budára dőlését fel fogja tartan i; minek az a’ jó kö-
23G
vétkezése leend, hogy Buda’ városa nemcsak pariszakadásoktól mentesítve leend, sőt in kább, mivel a’ budai ág’ víz-sodra is a’ bal parttól mind inkább távozni fog, némi fogla lásokat is fog tehetni; mire Budának olly igen nagy szüksége vagyon. E’ molo továbbá, Budapest’ kereskedé sének gyarapodásával egy igen czélszerű ki kötő- ’s rakhelyűl fogna szolgálni, ’s különö sen a’ Pest felőli oldalán tanyázó hajók men tek lennének az itt uralkodó éjszaknyugoti sze lek’ dühétől. Végtére egy alkalmas kocsikázó és sétáló utat szolgáltatna ezen, fákkal stb. feldíszített molo a’ Margit’ szigetébe, ’s a’ budapesti la kás’ kellem ’s kényelmeit, költői képzelődés nélkül mondom, végtelenül emelné. A’ mólónak felső szélessége a’ több ol dalú használás’ czéljához képest lehetne 6—8 öl. Két nyílást liagyék benne, az a és b be tűkkel jelelt helyeken, a’ hajóknak, egyik ág ból a’ másikba általtétethetésére , melly nyí lások felett fahíd állíttatnék. A’ kettős oszlop, melly mint említém, csak mellékes eszme ’s elmaradhat, az árboezos vagy magos kéményű gőzhajók’ általeresztésére szolgálandna. A’ két oszlop tudni illik egy, a’ váraknál alkalmazni szokott, csa polod (Zugbrücke) által köttetnék össze, melly rendesen leeresztve volna, ’s csak a’ hajók’ átbocsátásakor vonatnék fel. Illyenkor a’ gyaloginenők a’ hídnak mind a’ két olda lán lépcsőkön járnának fel a’ hídláb’ felsőbb emeletébe, ’s a’ bolthajtás felett jutnának a’ másik oldalra, minél fogva a’ közösülés a’ gyalogjárókra nézve egy pillanatig sem volna megakasztva. — A’ liidláb’ tetején nézd a’ tündéres mulatóházat, hol gyönyörű kilátás mellett, kellemes pihenőhely, frisítő étel, ital, fagylalt, csemege, és — rheuma; ’s ím tervem’ költői része. A’ Duna’ szélessége az irányzott hídhety’ táján 240 bécsi öl lévén, egyegy ívre 120 öl esik, vaoy mivel a’ pesti part’ melléke iszap, 20 öllel beljebb építethetvén a’ pesti parti osz lop, jutna egyegy ívre 110 öl. Navier számo lással inegmutatá, hogy egy 264 öl hosszú ívfoszűiés még egész biztossággal eszközöl hető , ’s így a’ tervem szerintinek kivihetősé géről kétség sem lehet. A’ ráfordítandó költség sem lenne több, *) Ez előtt mintegy 4 évvel gr. Széchenyinek bemutatíatott. mint a’ haminersmithi minta szerint épülendő
237 mellett. Mert itt a’ lánczok ugyan hosszabbak és így költségesbek, ile ellenben csak egy oszlop leven a’ folyam’ medrébe építendő, te temes költség kiméltetnék meg az által is. A’ hammersmithi terv szerint a’ folyam’ mé lyébe esnének a’ vízi liídoszlopok , az én ja vaslatom szerinti oszlop pedig oda, hol a’ fo lyam’ mélysége legcsekélyebb; ’s így kivi tele kevesebb akadálylyal ’s nehézséggel len ne összekötve. A’ molo azonkívül, ha elébb építtetnék, mint a’ liídoszlop, igen könnyítené ennek meclianicai felállítását. Mert ha egy nyáron ál tal fel nem épülhetne is az oszlop, az annak felépítlietésére szükséges faszerkezetű vízfo gó (Fangdamm), a’jég által meg nem rongáltatnék, védve lévén a’ molo által. A’ hídépítés’ ügyében egyébiránt nem az a’ leglényegesb kérdés, hogy melly szerkezetű híd a’ legolcsóbb (melly esetben „minuendolicitatiót“ kellene tartani, ’s akkor tán valami naturalista molnárra bízatnék a’ vállalat); ha nem az, hogy minő szerkezetű híd felelend meg legjobban a’ helybeli körülményeknek, ’s hogy melly terv szerint épülendő ütközendik legkevesbbé össze a’ sokféle egymással ellenkezésben levő érdekekkel; mindenek fe lett pedig az a’ fő feladás, olly hidat hozni javaslatba, melly ellen, mint folyam-akadály ellen, kifogást még az előítélet sem tehetne. Megfejtém-e e’ feladást? Ítélje meg a’ részrehajlatlan olvasó. — A’ 40dik számú Társalkodónak 154dik lapján egy jeles értekezésben ezt olvasom: „Annyi azonban tagadhatlan, hogy állóhíd az áradásokat, — bár kevésbbé kártékonyokká de gyakoribbakká teheti. — Ez lehetséges is, de minden esetre ollyan is, mit a’ közvéle mény’ fejéből tudományos okoskodásokkal kidisputálni nehéz lesz, ’s így a’ hídépítés’ kér dése a’ martiusi catastropha által csakugyan egészen más alakot ölt magára.“ Ezen észrevétel csak akkor alapos, ha a’ híd több oszlopokra, a’ jég ’ szabad lefolyá sa’ mindannyi akadályaira építtetnék, melylyek által a’ folyam’ mostani állapotja megzavartaínék. Hogy a’ fenntebbi rendelkezés mel lett ezen aggodalom felesleges, úgy vélem, mindenki előtt világos. Egy más észrevétel ugyancsak a’ fentidézett Társalkodó’ számában a’ következő : „Azonban — — — — — — annyi bizo
238 nyos, hogy vízbiztosítási tekintetben kell va laminek történni, ’s az is hihető, hogyha majd a’ múlt országgyűlési XXVIdik t. czikk. 6dik §-a’ következésében, a’ kisajátítás ’s ezzel összekötött kárpótlás’ kérdése, a’ két v áro s, ’s liídvállalkozók közt szőnyegre ke rül, az 5dik §. azon szavainál fogva, melly a’ költségek’ felszámítását ’s minden egyéb körülmény’ gondos elintézését az országos biz tosság’ bírálatára bízza, Budapest városa bi zonyosan kívánni fogja, hogy az árvíz elleni biztosítás’ szempontjai, bármi tervű légyen is a z , a’ költség’ felszámításába foglaltassanak, ’s e’ körülmény a’ hídépítés’ tervével egy öszszes tömeg gyanánt nézessék, — ’s vélemé nyem szerint, ezt joggal kívánhatja is.“ — Ezen követelése a’ két városnak csak ak kor lehetne igazságos, ha a’ híd miatt kellene akánnelly rendű folyam-szabályozásnak tör ténni. Minthogy azonban a’ hídnak tervem szerinti felállítása által a’ folyam épen nem izgattatnék, a’ város’ biztosítására pedig akár épülend híd, akár nem, a’ folyam’ szabályo zása szükséges, következik: hogy az erre fordítandó költség, a’ híd’ rovására nem ke rülhet. ’S így a’ hídépítés’ kérdése a’ martiusi catastropha által változást ugyan nem szen vedett. Egymás szerkezése a’ hídnak, melly sze rint a’ folyam’ állapotja változatlan maradna, az lenne, ha azon helyen, hol a’ folyam’ leg szűkebb , a’ sz. Gellérdhegynél t. i . , a’ két parton állíttatnék egyegy oszlop, ’s eg y láncziv-feszüléssel liidlaltatnék át az egész Duna. A’ szélesség 160 öl lévén, sokan ta lán kétségbe liozandják kivihetőségét. Én ugyan részemről kivihetőnek tartom, de fel adásom’ körén kívül esvén e’ kérdés’ további vitatása, megfejtését angol intelligentiára bí zom , mellynek , midőn a’ híd’ mechanismusáról vagyon szó, véleményemet önkényt alá rendelem ; ’s ki erről honomban máskép vé lekedik, annak, mondhatom, hite önmagáról ugyan erő s! — Befejezésül egy két szót a’ tárgy’ fi nanciális részéről. Újságlapokból tudjuk, hogy a ’ hídépítésre megkívántaié pénzsumma hi bázni nem fog. Láttuk, hogy noha még csak két concurrens jelenkezett, m áris a’ „minuendo-licitatio“ elvének elismerése siirgettetik. A’ hídnak száz évi birtokát követeli az első vállalkozó, megelégszik ötven évvel a’ 15 *