Issuu on Google+

A férfi és a nő, vagy a félelem ? „A férfivé válás kemény meló …amikor valaki megjelenik hogy a többi érezze , hogy ott van, de nem nyitotta ki a száját… ha merek olyan megmérettetésekbe beleugrani érzelmi síkokon értelmi megmérettetésen is amitől iszonyatosan félek …. így kezdődik az erő… kimondani és következetesen betartani …lehet érezni valakiről hogy férfi-e : kézfogás, tekintet, tartás , szemkontaktus, zűrös témákról bele merek-e nézni a másik szemébe? …. Csak ő létezik. ” dr.Csernusz Imre „ Két típusú ember van: az egyik aki szembe mer nézni a félelmeivel és nem hagyja, hogy azok legyőzzék, a másik az aki hagyja…a gyáva nőneműre én nem tudok tisztelettel felnézni az az én szemmebe nem nő az nőnemű… ha valaki belelép az önprostitúció körébe azt gondolják, hogy a természet önmaguk , a szervezetük ezt a sok negatív energiát bűntetlenül megfogja úszni?... nem fogja megúszni ....”dr. Csernusz Imre Az alábbi linkeket hallgattam végig, ahol Csernusz Imre a nőkről és a férfiakról, majd Mark Gundor szintén a férfiről és a nőről és a párkapcsolatról tartott előadásokat. A fenti idézet az alábbi linkekről Csernusz Imrétől van, a két előadásából. http://www.youtube.com/watch?v=HdrhzYOxEC0, http://www.youtube.com/watch?v=p_Jp52bfxxI. http://www.youtube.com/watch?v=E7131iPZCcE&list=PLDF637E887BCCF595 1.

A férfiasság és a nőiesség adottság, vagy feladat ?

Ahogy hallgattam az előadókat egyre világosabb lett az az üzenet hogy a férfi és a nő nem főnév, hanem ige. Látszólag úgy viselkedik mindkettő nyelvtani szerkezetekben mint alany, vagy tárgy különböző ragokkal, képzőkkel lehet jelzős vagy módhatározói szerkezet, de igeként nem igazán használjuk. Ime egy páldamondat:” A férfi a nő társa” Ebben a mondatban, mint kijelentésben, megállapításban a „férfi” és a „nő” az amiről, vagy akiről állítunk valamit ( hogy a társa.. lenni, vagy van...), tehát alanyként, logikai subiectumként ( ha úgy teszik ) viselkedik. Mindkét előadó pedig ezen alanyi fogalmakról azt tanítják, hangsúlyozzák, hogy ahhoz hogy igazán alannyá válljanak, vagy betöltsék azt a jelentést, amit fogalmakként valóban és igazán , akár megegyezés-, akár felismehetőség-, akár valami más közös jelismeret stb-, alapján használni lehet, annak érdekében előtte meg kell történnie valami igen fontosnak, meg kell szülessenek, ki kell formálódjanak, létre kell jöjjenek, be kell töltsék ezt a jelentést, meg kell tötleni tartalommal (tehát történnie kell valami cselekedetnek ahhoz hogy ez a férfi és ez a nő jelentésében, üzenetében az legyen amit a betük egymásmelletti használata üzen, vagy jelöl, vagyis az legyen aminek, amiként érteni, használni akarjuk, tudjuk, vagyis ahogy értelmet, értéket , egzisztenciális valóságot jelöl, vagy jelent). Tehát a férfi és a nő mint , „subiectum” , alany a szó igaz értelmében és jelentésében súly alatt van :”sub iectum”. Ha ezt a súlyt eltudja hordozni és természetessé lesz számára, vagy inkább az által lesz azzá hogy erről ismerekszik meg hogy e súly hordozójává csak az lehet amit, vagy akit nőnek, vagy férfinak nevezünk, ellenkező esetben nem tapad a szó jelentése ahhoz az


értelmi értékhez, vagy nem tölti be a fogalomnak sem a tartalmát sem nem jelöli egyértelműen meg ennek kerületét, vagyis szétfolyó, képlékeny, puhány, (ahogy Csernusz nevezné, pasi, vagy pöcs, de nem férfi és nem nő). Tehát mind a férfi mind a nő olyan személyek, fogalmak, olyan főnevek, alanyok, tárgyak akik ahhoz, hogy ezekké legyenek, vagyis megvalósítsák, betöltsék azt, ami férfi és nő ennek előtte fel kell nőniük erre a feladatra, vagy értelmi megfoghatóságát ennek meg kell alkotniuk,fel kell vállalniuk - ha úgy tetszik - erre a valós, felismerhető szintre, amit férfinak vagy nőnek nevezünk. Vagyis: nem csupán adottság férfinak és nőnek lenni, hanem egy feladat a férfiasság és a nőiesség hordozásával beteljesíteni ezt a különben eltérő adottságot. A férfi és a nő nem kimondottan eltérő nemekre utaló fogalmak, hanem olyan értékek elsősorban, amelynek az elérése után kettejük (férfi és nő) közötti kapcsolat természetessé válik és ebben kiteljesedve nemcsak az önmegvalósítás révén, de mindazon dolgok által is lehetnek önmaguk éppen, ahol és amint egymásnak adni és elfogadni tudnak és ezt meg is valósítják. Más szóval: a férfi és a nő egy szerep betöltése, de nem szereplés által. 2.

A férfi és a női adottságokról és feladatokról még egyszer

A férfi és a női adottságok eltérőek. Izgalmas és humoros az, ahogy ezt a kérdést megközelíti Mark Gundor az eltérő agyi szerkezetek-, illetve gondolkodás,életszemlélet-, és más viselkedési formák, életvezetés-, vagy életgyakorlatok alapján. A női figyelem átfogóbb mint a férfi esetében, például. Az eltérő adottságok a szexualitás megélésében is megmutatkoznak. Ugyanakkor az a mód ahogy a férfi saját tetteit „pontozza” (azt, vagy arról amit adott a nőnek a társkapcsolatában) és amint ezt valójában a nő érzékeli, vagy hogy milyen általában a férfi számára jelentéktelennek tűnő dolgok válnak fontossá a nők esetében. Az adottságok megértése és megfigyelése egy kulcs ahhoz, hogy valóban feltudjon érni arra a feladatra a nőmenű ember ahol nő lesz és a hímnemű ember, hogy a férfi megszólításra méltó lehessen. A férfiről szóló csernuszi tanítás Petőfi alábbi verssorait juttatták eszembe: “ Ha férfi vagy, légy férfi, S ne hitvány gyönge báb, Mit kény és kedv szerint lök A sors idébb-odább. Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad, Kik szembeszállanak vele... Azért ne hagyd magad! /…/ Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted.

Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. /…/ Ha férfi vagy, légy férfi, Erõs, bátor, szilárd, Akkor, hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti.”


Amint a nőkkel kapcsolatos gondolatokat hallgattam a következő gondolat jutott eszembe: “Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat. “ (Richard Wagner) Tehát a férfi esetében : az értelem, a bátorság, az elvhűség , az erő, az értelem, az alkotás a szellem, a nő esetében pedig: az érzelem, az elfogadás, a teherhordozás, a gondoskodás, önbecsület, tisztaság értékeket tudom társítani az előadást hallgatva. Természetesen ezek az értékek nem női vagy férfi “tulajdonát” képezik, de inkább ezek megvalósítása a női vagy férfi feladatok beteljesítését jelenti, ami viszont nem zárja ki hogy amit a nő megvalósít nőiességben az a férfi számára ne lenne , vagy lehetne érték vagy esetleg szintén feladat. Hiszen a férfi és a nő is mindketten emberek és az emberi erkölcsi értékek megvalósítása nem csupán a férfiúi vagy a nőies önmegvalósításhoz társulnak csupán. Úgy tűnik azonban mégis vannak olyan nőies vagy férfias “tulajdonságok” amelyek megvalósításakor inkább a nőies vagy inkább férfias jellemvonások képzetei jelenítődnek meg a gondolkodásunkban. Érdekes módon az előadásokból nem hallottam ki hogy a férfinak és a nőnek kölcsönösen szüksége lenne egymásra. Már biológiai eltérő felépítés miatt is a férfi inkább “függ” a nőtől, mint a nő a férfitől. Mintha a nő alá lenne rendelve a férfinak és ebből az következne, hogy ezért a férfinek a nőt maga fölé kell emelnie, az egyensúly “visszaállítása” érdekében. Az irodalmi alkotásokban ( pld a szerelmes versekben többnyire) inkább a férfiak nők iránti érzései, sok esetben a férfiak saját érzéseinek a kiszolgáltatottjaként jelennek meg. Az u.n. férfias tulajdonságokról is többet tudunk mint pld a u.n. nőies tulajdonságokról. A férfiak esetében értékmegvalósítás és önmegvalósítás értékei kerülnek előtérbe növelve ez által az u.n. férfiasság erényeit. A férfi az apa. A nők esetében viszont mintha inkább elvárásoknak való engedelmesséként jelenik meg az érték. A női erények szintén önmegvalósító és értékmegvalósító erények viszont ezek már meglátásaim szerint az előadásokat hallgatva nem annyira öncéluak mint a férfiak esetében. A nő az anya. Az engedelmes és hűséges nő kiérdemli a tiszteletet az értékek harcában győzeldelmeskedő férfiak részéről. Ezzel sokszor találkozhatunk. Az a férfi aki nem harcolja meg a saját harcát aki nem “alkotja meg” az értéket, arra nem “néz fel” a nő, annak nem “jár ki” a nő dícsérete. A nő viszont nem érdemli ki a férfiak részéről a “dícséretet” ha nem őrzi és nem valósítja meg a tisztaság és szépség eszméjét. Mind a férfi mind a nő esetében , vagy mind a nő és mind a férfi esetében …. vagyis felvetődnek akár az udvariassági akár már szempontok szerinti sorrend használati kérdések. Amennyiben egyenlő a férfi és a nő, annyiban a nő és a férfi is éppen olyan egyenlő  A női adottságaik férfiaknak is vannak és fordítva. Kérdés, hogy mit kezdenek ezzel. Érdekes az a csernuszi gondolat, hogy először önmagad kell szájon csókold mielőtt csókoloznál. Itt számomra nemcsak a belső békének a felépítését jelenti, hanem azt is hogya férfiui és nőies “oldal” ugyanabban az emberben először békében találkozzanak és csak azután találkozhat a két különálló ember békében.


3.

A nőies és férfiúi adottságok és feladatot mögött hogyan van az ember ? Aztán szembenézés a félelmetesen jóságra kísértő kígyóval

Mennyire lehet szabad-e az az ember, aki születésénél fogva nőnemű és adottságai között túlsúlyban van a férfi vagy fordítva? Mennyire kötelező a nőnek nőnek és a férfinak férfinak lenni? Ki kötelezi a férfit, hogy férfi legyen és a nőt hogy nő legyen ? Csernusz, vagy Mark Gundor? Vagy a férfit a nő, a nőt pedig a férfi, vagy mindenki saját magát ? Mi történik akkor ha a férfi nem tud férfi lenni ? Csernusz válasza lehet: nem él férfiként. Fordítva szintén ugyanígy. Vagyis nincs más esélye a férfinak , ha férfi akar lenni akkor férfinak kell lennie és ugyanez érvényes a nő esetében is. Mi motiválhatja a férfit, hogy férfi legyen és mi a nőt arra, hogy nő legyen ? Egy lehetséges válasz: az önmegvalósító egzisztenciális kényszer - amit Csernusz a haldoklás-szerű lélegzetvétellel szemléltetett egyik előadása végén. Ahhoz hogy a nőről beszélni tudjunk ott férfinak is lennie kell és fordítva. Mind a nő mind a férfi ember. Hogyan van az ember a nőben és a férfiben ? Izgalmas kérdés lehet. Hogyan van a férfi az emberben és a nő az emberben ? Ki vehetné el a férfitől azt, hogy férfi legyen és a nőtől hogy nő legyen ? A férfi nő nélkül hiábavaló öncélúság és fordítva. A nő ha azért nő mert nő és a férfi azért férfi mert férfi akkor ebben vagy benne van valamilyen esély , lehetőség szintjén a kettejük kapcsolata is. Amennyiben ott van a lehetőség e kapcsolati formára, annyiban tökéletes is lehet az összhang kettejük között. Amennyiben a nő és a férfi aképpen férfi és nő hogy nincs kapcsolat kettejük között annyiban a férfi nem férfi és a nő nem nő. Lehet-e a férfi úgy férfi, hogy közben a nővel ne legyen kapcsolatba és fordítva ? Az előadásokból egyértelműen az cseng ki hogy nem, mert a férfi és a nő azért férfi és azért nő, hogy ez által egymással kapcsolatba lehessenek. Igy lehet mindkettő ember. Egy adott ponton túl ezek a megállapítások túl általánosak és gügye humornak is tűnhetnek. Akár Karinthy is idézhetnénk, hogy miért nem értheti meg egymást a férfi és a nő ( mert mindketten mást akarnak: a férfi a nőt a nő pedig a férfit, vagyis egymás elől elveszik egymás “szerepét” ha úgy tetszik ) Sok esetben “a” férfiről (mint egyről) és “a” nőről (mint egyről) van szó, viszont nemcsak egy férfi és nem csak egy nő van. Lehet hogy ugyanaz a férfi nem férfi egy nőnek és fordítva de egy másik nő vagy férfi esetében ez nem áll fenn. (itt pedig nemcsak a sexuális kapcsolatra gondolok, hanem egyáltalán a kettejük férfi-nő kapcsolatára…. és itt már fel is vetődött a kérdés, hogy a férfi és a nő kapcsolata az minden esetben sexualitást jelent amennyiben a férfi férfi és a nő pedig nő.) Lehet-e “a” férfiről és “a” nőről beszélni anélkül hogy “egy” férfit és “egy” nőt látnánk szemünk előtt vagy mondjunk több férfit vagy nőt? Van-e olyan “prototípus” ami ráhúzható arra aki “a” nő és arra aki “a “férfi? Az előadók ezzel kapcsolatosan fejtetették ki tudásuk legjavát igen hasznosan, de annyira ők is emberek voltak, hogy minden kérdést nem magyaráztak meg és nem merítettek ki, hisz akkor nem lehettek volna hitelesek. A figyelem középpontjába a férfi és a nő volt mint akik, ha megvalósítják férfi és női voltukat akkor jó kapcsolatot építenek egymással. Mikor lehet kényelmetlen a férfinek férfinek lennie és mikor a nőnek nőnek lennie ? A kényelmetlenségek pedig azért vannak, hogy mindjárt kényelmesen elviselhetővé


tegyünk ? Kinek kell ezt kényelmessé tenni ? Milyen a férfiúi kényelmetlenség és milyen a női kényelmetlenség ? Például amikor férfiként megmarad férfinak és mégis elveszti “ a” nőt. Ilyen nincs : mondhaná Csernusz, vagy Mark, mert a férfi ha férfi akkor és a nő az nő, akkor kettejük közt tökéletes a kapcsolat. De ha mégsem , akkor mi van ? Erre mondhatjuk mindjárt ki azt amire utaltam az előbbiekben: a férfi nem “ a” nőt , hanem “egy” nőt veszíthet el, és ekkor miképpen lehet férfi továbbra is ? Vagy fordítva a nő esetében is akár. Értelmes cél lehet az, hogy a férfinak legyen jó dolog férfinak lenni és a nőnek legyen jó dolog nőnek lennie. Az Isten amikor megteremtette az életet és minden nap után “látta”, hogy amit teremtett az “jó” ez érvényes volt az ember teremtésére is. ( itt már a teológus szemlélet “szólal” meg.) Nos további kérdés, hogy mit tesz az ember ezzel a jóra való képességével (akár férfia akár női) miután megjelenik a kígyó és az addigi diadikus viszony átalakul triadikus viszonnyá és trianguláció lép fel. Teljesen mindegy ebben az esetben, hogy a kígyó nő-e vagy férfi, a kérdés lényegén nem változtat semmit. Már nem csak “ a “ hanem az “egy” lesz nyilvánvalóvá és minél inkább megismerhetővé lesz az “a” annál inkább előjön és követelőzik az “egy” és fordítva. Ez pedig egy centripetrális vagy centrifugális irányt vehet akár a kapcsolatukra akár az önmagukból vagy önmaguknak való adásból vagy adásnak. Kifele vagy befele. A férfi kifele általában, a nő pedig általában befele. Amennyiben köztük szimmetrikus a viszony és mindketten adni akarnak vagy mindketten elfogadni és egymástól , annyiban az adni akaró férfi és az adni akaró nő találkozásából bármennyire legyenek tökéletes férfi vagy nő nem tudnak egymással semmi értelmes dolgot kezdeni a kapcsolati szinten (sem). Hiábavaló lehet mind a férfi és hiábavaló lehet mind a nő “megalkotása” mindkettőjük részéről vagy esetében, bármilyen tökéletesre még a kígyó megjelenése előtt (és kettejük közt “dübörög” a sex ahogy Mark utal rá előadásában) ha nincs ott az a kapcsolat ami kettejük közt nem a normativ-, hanem a relacionális etika alapján mozdul el a méltányosság és igazságosság dinamikusan változó de mégis egyensúlya felé. Ezt a kígyó látja és erre “ráharap” a legtökéletesebb férfibe és a legtökéletesebb nőbe is beleharap ha nem figyel “egy” vagy “a” férfi “a” vagy “egy” (?) nőre és viszont, vagyis a kapcsolatukra. A kapcsolatukban nem “a” férfi és nem “a” nő, hanem “egy” férfi és “egy” nő van amit igen hangsúlyosan kiemlet Mark tiszteletes is. Vagyis ha nem ők ketten közösen – a férfi és a nő - döntik el hogy egyenek abból a gyümölcsből vagy sem , hogy szükségük van-e rá, vagy van-e akár felvállalható büntés mellett is van-e lehetőségük arra a gyümölcsre vagy nincs, akkor nem ők vannak egymással kapcsolatban hanem “a” férfi “a” nővel esetleg, de ebben az örök megfelelni akaró harcban mind alul maradnak egymás előtt és önmaguk előtt is és szakad a kapcsolati forma. Ha nem a kígyó, hanem ők döntik el közösen hogy esznek vagy sem a fa gyümölcséből és nem a “kígyó” viszi rá őket erre, akkor a gyümölcs “íze” is más és megmaradhat egy férfi “a” férfinek és “egy” nő “a” nőnek és vállalják közösen az új élet ígéretét amit a gyümölcs megkóstolása után számukra már ha nem is az édenben de az isteni gondviselés jóságában történik továbbra is.


A kígyó pedig maradjon tovább is az édenben, mert ott a helye, ha meg kijön onnan akkor a hasán jár és port eszik és a férfi sarkát mardossa. Miért nem a nő sarkát mardossa? Megtudná valaki ezt válaszolni ? Talán azért mert nagy szülési fájdalmakkal szüli meg az új életet és neki ez nagyobb bűntetés mint a férfinak a kemény munka. A férfinak úgy tűnik emlékezni kell mindig a kígyóra, vagy legalábbis is ha meghátrálna akkor mindig mardossa a sarkát hogy csak előre menjen, ne lépjen hátrafelé. És a nő mitől tud előre haladni , talán nincs szüksége neki kígyóra , amúgy is előre halad?  Sándor Szilárd I évfolyam


Ferfi es a no