A halál megállapításának az etikai kérdései Sándor Szilárd 1. A halál ( “tényének” , “értelmezésének”) elkerülhetetlensége A halál tényének a megállapításának témája érdekes és gazdag irodalommal rendelkezik 1. Az embert már a korai időben érdekelte azt, hogy mi a “halál” és ennek ténye (kezdete) hogyan állapítható meg 2. Mindazon túl hogy az ember számára fontos kérdéssel szembesült, ugyanakkor többet szeretett volna megtudni, a “többékevésbé ismerős léten” túli létről is.3 E tudását biológiai ismereteiből merítve, megállapította az élő és halott szervezet közötti különbséget, amelynek célja elsősorban az élő szervezet funkcióinak a jobb megismerése és a különböző betegségekből való gyógyulás titkának a keresése volt. 4 A halállal - mint az elmúlásnak a tényével – szembesül a mindenkori ember. Minél többet tud meg a halál okairól, annál inkább igyekszik ezeket megszűntetni vagy legalábbis is késleltetni a halált, mert az élet él és élni akar.5 Az orvostudomány fejlődésével sok betegség gyógyszere megkerült, de ez még nem zárja ki a halállal-, mint az ember személyes testi biológiai létének a végességével való tény szembesülésének a szükségességét. Tehát a halállal való szembesülés ténye elkerülhetetlen akár deontológikus akár teleologikus érvek mentén gondolkodunk6 is e kérdésről. Vagyis a halál tényével való szembesülés: emberi kötelesség.7 Ez esetben, a halál tényével való szembesüléskor az erre vonatkozó erkölcsi vizsgálatkor - nem a cselekedet a meghatározó 8, hanem a ténynek magának - amit halálnak nevezünk – felismerése, mint amely már önmagában 1
Lásd a következő honlapon az erre vonatkozó adatokat : http://hu.wikipedia.org/wiki/Hal%C3%A1l A görögök a halál beáltát a szív megállásától, míg a zsidók az utolsó lélegzetvételtől számították. 3 A “többé-kevésbé ismerős lét” kifejezés alatt a földi életet értem , az ezen a “léten túli lét” kifejezés a halál utáni “lét” kérdését célozza meg. Ez a kérdésfelvetés szintén gazgad irodalommal rendelkezik. Lásd pld. M.Thész Imre: „Túlvilági kislexikon” , Bpest 1992 – ben megjelent könyvét , de ide sorolható J.C. Hampe: „Hiszen meghalni egészen más” , Bpest 1993 valamint Neville Randall: „Élet a halál után” , Bpest 1993 , vagy Jelenczki István: „Mauzóleum .... Halálirodalom” Borsod 1987 , vagy Howard Muphet: „Túl a halálon” Bpest, 1993, Dr.med.Raymond A Moody: „Élet az élet után” Bpest, 1989 és szintén tőle a „Gondolatok a halál utáni élteről” Bpest 1989-ben megjelent könyveket 4 Természetesen nem csak ez az egyetlen célja volt az élő és halott emberi test különbségeinek a megismerése, gondoljunk Michelangelo Buonarroti képzőművész halottak boncolására, amit szobrászati tanulmányainak része volt. 5 Lásd:a hasonló megnevezésű daganatos gyerekek gyógyításáért létre jött alapítányról és imacsoportról szóló írást: http://ujember.hu/index.php? option=com_k2&view=item&id=19762:%E2%80%9Eaz-%C3%A9let-%C3%A9l-%C3%A9s%C3%A9lni-akar%E2%80%9D 6 A gondolkodáson az elme probléma megoldási képességét értem, lásd ezzelé kapcsolatosan a következő linket: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gondolkod%C3%A1s . A deontologikus érvelés kötelességelvű, vagyis nem a cselekedetek következményei a meghatározóak, hanem a kötelesség teljesítése , a teleologikus érvelés esetében a cselekedet erkölcsi értékét a következményei határozzák meg. A probléma mindkettő esetében a ténnyel való szembesülés ami elkerülhetetlen. A tény Böszörményi-Nagy Iván szemléletében az első dimenzió, ami lehet változtatható de változtathatlan is. A négy dimenzióról és Böszörményi-Nagy Iván kapcsolati etikájáról lásd a „ Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa” Bpst 2oo1, ben a Cioncidencia Kft-nál megjelent könyvet 7 ( A teleologikus szemlélet alapján viszont oda kell figyelnünk a halál megállapításának, mint cselekedetnek az erkölcsi értékére, vizsgálatára, s ennek következményeire is.) 8 Ezek a cselekedetek azokból a mozzanatokból állanak amelyeket a szembesülés során tanusítunk, ami lehet a halál megállapításának az etikai kérdései és/vagy a halál tényének közlésekor a felmerülő etikai kérdések is . 2
erkölcsi imperativuszként jelentkezik9. Ha eltekintenénk eme kötelességtől, ez súlyos következményeket vonna maga után. 10 A halállal való szembesülés fontosságát igazolja az a tény is, hogy kialakult e szembesülés “szertartása” is, nemcsak a különböző tudományok, de a mindennapi élet hagyományteremtés szintjén is. 11 A halál tényével való szembesülés kötelességelvűségéval, nemcsak az orvostudomány és a néprajz területén, de máshol is (pld.jog,szociológia) találkozhatunk. A halállal való tényszerű szembesülés jogi kérdéseket vet fel,12 A halottvizsgálat azért válhatott egy fontos tudománnyá .13, mert a halál tényének a megállapítása kötelesség. A szociológiai felmérések a halál tényének sztatisztikai adataira vonatkozóan az adatok közlésénél, a hitelesség mint megbízhatóság elvárásként van jelen. A deontologikus erkölcsi látásmódban a halált, mint elkerülhetetlen tényt és e ténynek a megállapítását mint kötelességet vizsgáljuk. A ténnyel való szembesülés szintén erkölcsi kötelesség, mert ez az élet szükségszerű követelménye is. Különben mi értelme lenne az orvostudománynak, néprajznak, jognak vagy a szociológiának éppen a halál tényével való szembesülés esetén való kötelességtudó erőfeszítéseinek ? A halál kötelességelvű értelmezésénél a halál tényével szembesülünk, viszont e cselekedet14 következményeinek a vizsgálata nélkül. (Deontelogikus szemlélet.) Viszont a szemebesülés cselekedete pusztán nem elég, mert szükség van e szembesülés közlésére, ennek a felvállalására, megállapítására, és az ebből a helyzetből adódó új helyzethez való alkalmazkodásra is. (Teleologikus szemlélet.) Szükségünk lehet a megállapítás tényének (a halál megállapításának, mint ténynek erkölcsi kérdése),valamint tények megállapításának (a halál tényének a megállapításának erkölcsi kérdése) az értelmezésére is. A halál megállapításának,
9
Gondoljunk például a halottak eltemetésére vonatkozó vallásos parancsolatra: a halottak eltemetése az élők kötelessége. A halállal való szembesülés tényekor nem vontakozathatunk el a halottól, mert ahol halál van ott halottnak is lennie kell. Ebben az esetben, a halál tényével való szembesülés kötelessége a halottal szembeni kötelességünkről szól, illetve ezzel helyetesítődik be. Ha eltekintünk a „halál-halott” összefüggésektől és a halált mint jelenséget vizsgáljuk, akkor e jelenséggel, mint ténnyel való szembesüléskor, erkölcsi parancsként élhetjük meg a jelenség előzményeivel, következményeivel, ennek hatásaival való foglalkozást. Itt elsősorban kötelességetikai megközelítésről van szó. A halál tényével való szembesülés ténye, a halál tényének a figyelembe-vételével, nem mint feltételezéssel, hanem mint a vég bizonyosságáról való szembesülést, meggyőződést , tapasztalatot jelent. Ebből adódik az a kötelességelvű felszólítás, akár külső akár belső parancs, ami az élet ( ide tartozik a hit is ) szemszögéből vizsgálja a halált. 10 Mind a konkrét halál-eset idejében vagy a halál tényének az általánosság szintjén való szemléletében - habár más fajsúlyú kötelességet is vet fel- ez nem vonja kétségbe ezt a kötelezettséget. A halottak eltemetése nemcsak erkölcsi parancs, de az élet iránti kötelességünk is. A halálnak mint az elmúlás tényének a közlése, azért is kötelesség, hogy az életidő földi végességére való emlékeztetés által közelebb kerüljön az ember saját idejéhez, ez által önmagához és emberibb emberré váljon, nemcsak önmaga de társai számára is. 11 Lásd pld. Harangozó Imre „Transzcendens Trambulin.Korunk felfogása és a moldvai csángók hagyományai az utolsó átmenet rítusrendjével kapcsolatosan” Újpest 2o11 könyve ahol e szembesülés rítusát írja le. Továbbá , Nagy Ödön :Temetkezési szokások a Maros megyei református gyülekezetekben in Néprajzi Látóhatár 1992/1 12 Például a kriminalisztika területén és az örökösödési viták eldöntésekor is.De az euthanasia mint a “métó halálhoz való jog” esetében is. 13 Lásd pld. http://www.scribd.com/doc/49276548/A-halal-bealtanak-megallapitasa-halottvizsgalathalottvizsgalati-bizonyitvany 14 Amennyiben mi vagyunk azok az élők, akik szembesülünk a halál tényével ( pld.orvos, halottkém, gyilkos, gyászoló) vagy mint tényt közölnek velünk, amit mi kell értelmeznünk , erről beszélnünk, írnunk (pld. ügyvédek, papok ) ez esetben már a szembesülés, vagy ennek az értelmezése, vagy a tény megállapítása is már erkölcsi vizsgálat alá esik.
mint ténnyel való szembesülésnek az “értelmezése” 15 nélkül oda “ragadnánk”16 a tényekhez, nem tudnánk ettől szabadulni, vagy ha úgy tetszik tovább élni. A halált, mint elmúlást vizsgálni önmagában, az élettel való összehasonlítás- vagy az élettel és előkkel való kapcsolat nélkül zsákutca17. Mint ahogy a sötétséget is csak a világosság tudásával vagy ezzel való összehasonlításával tudjuk megtapasztalni, értelmezni majd megnevezni és megállapítani mint tényt,úgy a halál esetében sem tekinthetünk el attól - a ténytől - ami az élettel hozza ezt kapcsolatba. A tények megértése érdekében szükségünk van arra, hogy ezeket tudjuk értelmezni. Akkor tudunk a tényekkel valamit “kezdeni”(akkor használhatóak számunkra, s majd mások számára is, ha megosztjuk a tényekről szóló “tudásunk”) ha megtudjuk nevezni, vagy ha mások tény-közlései eljutnak mint információk a tudatunkig. Még akkor is ha valaki megnevezné nekünk a halállal való szembesülés tényét 18- vagy ha mi lennénk e résztapasztalatat birtokában - akkor is szükségünk lehet egy “másfajta tudásra”19. Ennek a “másfajta tudásnak” a logikája a következő: (1 dimenzió) Tény : Halál/halott /. (2 dimenzió) Tény “feldolgozása” ”Amit “tudunk” e tényről ( csak a halott “tudja” a halált) ez pedig nem ugyanaz, mint amit megtudunk nevezni róla ! Tényel szembenni viszonyulásunk (tárgyiasítás) és a kapcsolati világunk Először önmagunk számára kell tisztáznunk azt, hogy milyen ez a megnevezhetetlen tény és hogy miként viszonyulunk ehhez, majd azt hogy mit értünk e megnevezésen, amikor mint fogalmat használjuk, majd miként tudjuk “belső bíróvá” tenni ami mindenkit elszámoltat . (3. dimenzió) Cselekedet : A tény megállapítása és közlése, mint e “belső tudásnak” elfogadtatása, megosztása.
15
Az értelmezés feltételezi az értelmet, ami a szellemi megismerés képessége a Magyar Katolikus Lexikon ismertetésének első közleménye alapján : http://lexikon.katolikus.hu/E/%C3%A9rtelem.html 16 Vagyis saját halálunkkal való szembesülés által szűnik meg „tükör általi homályos látás”( 1Kor.13) ekkor viszont már nem vagyunk e földi létben felfoghatóan közlékenyek. A valóság és a valságról alkotott kép rendszerelméleti vizsgálatánál a „Mi okból vagy milyen összefüggésben ?” rendszerelméleti tanulmányra hivatkozom a „ Miért ? Rendszerelmélet és lelkigondozói gyakorlat” Dr.Hézser Gábor Bpest, 1996 Magyarországi Református Egyház Kálvin kiadójánál megjelent könyvéből, 9-28 oldalak 17 Ez öngyilkossági kísérlet ami pszicholpatologikus eset már amit kezelni szükséges, ennek felismerése és az innen való út életre való vezetése is a szakemberek erkölcsi kötelességei közé tartozik. 18 Lásd például a klinikai halálból újra éledők elbeszéléseit. De szükségünk van értelmezésre akkor is amikor például az orvos állapítja meg a halál tényét. A tudatukba el kell jutnia az információnak, ehhez pedig értelmeznünk kell , meg kell étetnünk a hallottakat. 19 Ez a másfajata tudás lehet az is ahogy feltételezi azt , hogy a halál, mint egy rendszernek az újraszerveződési lehetősége is egyben. Ide tartoznak a feltámadás-, az örökélet-, a reinkarnáció-, vagy más halál utáni élettel kapcsolatos felfogások, hitek. Ugyanakkor a halál egy embernek az adott életrendszeréből , dimenzióiból való „kiesése”, kitörlése, ami a rendszer, az adott dimenzió a halál után megváltozik, átalakul. Ehhez „másfajta tudásra” van szükség. Vagyis, a gyászolók meg kell tanuljanak élni a szeretett hozzátartartozó hiányával ,ami minden esetben változik.
Amennyiben a halállal való szemebesülés kötelességét, mint tényt vizsgáljuk, annyiban elveszítjük a halál tényével való szembesülésünk lehetőségét, (hiszen a kötelesség teljesítése által nem szembesülhetünk a halállal, de a kötelességünkkel annál inkább, tehát az eddigi tudásunkra és tapasztaltunkra szorítkozhatunk mint minden más hasonló esetben.). Nincs tehát lehetőségünk a halál tényének a megtapasztalása után ennek tényszerű megállapítására. Ahhoz, hogy a tények és fogalmak útvesztőjéből kitaláljunk szükségünk van a cselekedetek következményeire tekintő látásmódra is. Ez a teleologikus látásmód. E két látásmódot a Böszörményi-Nagy Ivány négy dimenziós szemléletet segítségével szemléltetem, mint a “kapcsolati valóság”20 elemeit . Az első dimenzióban a halált (mint tárgyiasítható tényt ) szemléljük. A második dimenzió a pszichikai dimenzió, vagyis ahogyan a tényekkel szemben viselkedünk. Az “értelmezés” és “szembesülés” fogalmai, a pszichikai feldolgozás első szakaszainak mint lehetséges elindulásai. A harmadik dimenzió az interakció, vagyis ahol a halál “megállapítója” kapcsolatba kerül a gyászolókkal, mindazokkal akiknek már csak lelki kapcsolata maradt a halál beálta után az elhunyttal. (A gyászolók is – természetesen - kapcsolatban vannak egymással.) A halál megállapítására az interperszonális kapcsolatok harmadik dimenziójában “kerül sor21”, míg az etikai megközelítése ennek a megállapításnak, a negyedik dimenzióban “érhető tetten22”.( A negyedik dimenzióra a relacionális etikai dimenzióra – a megérdemelt bizalom dimenziójában - a következő alfejezetben térünk ki, ahol a megállapítás etikai kérdéseivel foglalkozunk.) A három dimenzió szemléletetésekor a teleologikus ábrázolás esetében segít az alábbi ábra, ahol balról jobbra mutató nyilak jelzik a visszafele mutató irányt – ami a cselekedetek következményeinek egy lehetséges vizsgáltát nyújtja, míg a már előbb felvázolt deontologikus szemlélet foglamait is veti vizsgálat alá. A dimenziók itt nem síkban, de körkörös kölcsönhatásban vannak. Az 1 dimenzió - mint kiindulási pont a jobb oldalon található, 23amely fele vezet a jelen, balról jobbra, születéstől a halálig. Az első dimenzióban azért jelenik meg a “kötelesség” deontológikus fogalom, mert a szembesítés nélkül, a tények elszigetelten megkérdőjelezhetőnek tűnnek. Tehát kötelesség a “szembesítés”, a ténnyel való találkozás. Ott van a “tény” és ott van a “szembesítő”. Ez lehet maga a halott, aki a halál tényével, mint saját elmúlásával szembesít , vagy lehet egy “közlő” aki a halál mint tényével szemesíti a halott hozzátartozóit. A jobbról balra mutató nyil jelzi, hogy ebben az esetben nem előre, a jövő felé, de vissza mutat az irány, a második dimenzió felé, ami a halál tényével való szembesülést jelzi, ami a múltba tekint a halott/halál “szemszögéből” bemutatva az irányt, ami itt e földi létben megszűnik.. A “szembesüléskor” már megtörtént a ténnyel való találkozás. Már valósággá lett a halál ténye a szembesítés után. Ott van a halott, vagy “közlő” az “élő szembesítő”aki tudatta, ismerteti a halál tényét. A sokk hatás24 már megtörtént akár verbálisan, akár valóságosan. A kettő nem ugyanaz, de 20
Böszörményi fogalma Dobos Mária fordításában a 58 oldalon, a 6. lábjegyzetben is megnevezett “ Kapcsolatok kiegyensúlyozásának …” c. könyvben 21 A halál megállapítására „sort keríteni” nem más mint az a cselekedet, ami itt már nem mint kötelesség jelenik meg, hanem mint olyan cselekedet amelynek következményeit vizsgáljuk – a teleologikus szempont alapján. 22 Ez a dimenzió „felöleli és ugyanakkor meghaladja az előző dimenziókat. Az etika magába foglalja az érdem elérésének a kritériumát. Az érdem ugyanakkor igazságot hoz magával.” Böszörményi a 6. és a 2o. számú lábjegyzetekben is megjelölt könyv 71.oldaláról való idézet. 23 Ez grafológiai szemléletben az jövőt a külvilágot jelzi lásd az alábbi táblázaton pld. http://www.prokontra.hu/content/view/1351/2/ 24
Lásd Hézser Gábor pásztorálpszichológiai szempontok ....191-2o5 oldalakat, ahol nemcsak e sokkról, de a temetés pásztorálpszichológiai megközelítéséről tanulhatunk.
még hasonló sem, viszont egyetlen verbális vagy tényszerű találkozás a halál tényével sosem lehet ugyanaz. Amennyiben a halál tényekor a szembesítés kötelessége “megtörtént”, annyiban megtörténik a szembesülés is. A halállal - mint egziszenciális űrrel25 – való szembesítés kötelessége után, nem lehet ezzel nem szembesülni, vagy ha ez nem történik meg, akkor a “szembesítői kötelesség” kívánni valót hagy még maga után. A halál tényével való szembesülés tehát túl mutat az első dimenzión és megkezdődik a tények “lelki feldolgozása”. A lelki feldolgozás a lelki jelenségek, folyamatok megnevezése fele, mint kötelességre mutat26. Az a kötelesség ami a halál értelmezésének a megnevezését tűzi ki célul az életet szolgálja. 27. A második dimenzió a tények és ezekkel való kapcsolatok síkján mozog és innen mutat irányt az emberi kapcsolatok fele, ahol a halállal való szembesülés megállapítása “a tét”. A megállapítás ténye maga a szembesülés. A megállapítás – mint olyan - a halál értelmezésére nyújthat lehetőséget, a szembesülés által. A “halál értelmezése” nem zárulhat le, mert ez lehet akár mint életre segítő motiváció is 28. Az egyik dimenzióból a másikba való átmenet mint következmény jelenik meg, amint ezt az alábbi ábra szemlélteti:
A halál értelmezése. ( ténnyel való szembesülés ) Kötelesség – a
A halál – tényével való szembesülés ( földi életünk végessége) Kötelesség - a szembesítés . 1. dimenzió
megnevezése. 2 dimenzió e.
(A halállal való szembesülés a megállapítása ) Kötelesség - a szembesülés. 3. dimenzió
A teleologikus látásmód a halál tényét nem tagadja, de valami mást is nyújt a tény ismerete mellett ami nem más mit a halál “értelmezése” után e tény közlésének a felelőssége, vagy az erkölcsi viszgálatának a lehetősége. Ez esetben már nem csupán a 25
Ez lehet a kapcsolat megszakadásának a visszavonhatatlan ténye is, egy olyan űr ami fölé már nem lehet a földi találkozás összekötő hídját kifeszíteni. 26 E kötelesség a gyászolók lelki gondozása. De van eset amikor a halál tényével a lelkigondozó éppen a lelkigondozottal együtt szembesül és a szembesítés esetén a haldokló válik a lelkigondozó „tanítójává”. 27 Egy pár példa a “halál értelmezésére “ http://japanfelderito.hu/a-halal-ertelmezese-a-hagakureban-ii/ http://kegyelet.lap.hu/a_halal_ertelmezese/13733608 28 E motiváció alatt annak a belső irányultságnak felismerését értem amikor az értelem, érzelem és akarat tudatfunciói összhangban egy életmegtartó cselekedet erőforrásait hozza működésbe. A halál értelmezése ha a félelemhez közelít , akkor az élethez való menekülés motivációját hozza működésbe.
tények puszta közlése a cél, hanem a közlések következményeinek a felmérése, ami a gyászolók lelkigondozásának a területe, de lehet teológiai üdvtörténeti dogmatika része is, amikor a végső kérdésekre a teológia adja meg a választ. A teleologikus látásmód a lelkigondozás és az üdvözülés teológiájának az érthető és elfogadható formában való közlésének szükségességére tekint. 29 A puszta tények közlése, mint erkölcsi imperativusz, nem kevés feladat elé állítja az embert, viszont e tények közlésén túl a következményeire is tekintettel kell lennünk, amennyiben az erkölcsi kérdéseket is szeretnénk górcső alá tenni. A cél ez esetben az a lelkigondozói magatartás, amikor nemcsak együtt tud élni lelkigondozó a halál gondolatával, de a lelkigondozói beszélgetések rendjén segítségre lesz a halállal való szembesítéskor 30. A halál közlése kötelesség. E közlésnek, mint cselekedetnek az erkölcsi következményeire való figyelés már lelkigondozás. A lelkigondozás ez esetben nem cél, de kötelesség. Ezért utaltam már az elején arra, hogy a deontologikus és teleologikus látásmód kölcsönöcsen kiegészítik egymást a halál tényének elkerülhetetlenségének való szembesüléskor, ennek értelmezésekor. Kötelességeink teljesített vagy elmúlasztott következményei meghatározzák életünket. Amennyiben a bioetika a jövőbe épített hídnak a tudománya , annyiban e híd tartóoszlopai között ott van a lelkigondozás is. 2. A “megállapítás” etikai kérdései Az előzőkben utaltunk Böszörményi “kapcsolati valóság” fogalmánál a négy dimenzióira, amikor a negyedik dimenzióba helyeztük a halál tényének a megállapításával kapcsolatos etikai kérdést. Ez etikai szemléletet pontosítuk most Dr. Hézser Gábor megállapításával: “Az etika nem moralizálás, hanem a határokkal élni tudás megtalálása 31. A megállapítás a kommunikációnak egy fontos része lehet, hiszen információt közöl aminek akkor van értelme ha a kommunikációs csatornán keresztül megfelelő olvasható kódrendszeren keresztül eljut a vevőhöz.32 A “megállapítás” itt a kommunikációban, mint közölt információ szerepel, aminek több vetülete is van. 33 : Ennek alapján több szempontot is figyelembe kell venni amely alapján több kérdést is fel lehet tenni. A teljesség ígénye nélkül álljon itt egy pár példa:
29
Ezzel kapcsolatosan gazdag forrásirodalom van. Egy pár példa a teljesség ígénye nélkül: Szász Ferenc:” A halál unitárius értelmezése” – kispap szakdolgozat 1981, Sándor Szilárd – A halál és az örökélet értelmezése az unitárius teológiában – kispapi dolgozat 1994, Earl A Grollman : „ Talking about death” Boston, 199o., 30 Lásd Dr.Szatmáry Sándor - A reménység etikája , Bpest 1989 , W.Strawson:Immorality of the Soul or Resurection of the Dead ? Abdrew Hill: What to unitarians belive ? London, 1997 H.L.Heijkoop : Az Atya vonzása 1992 Dr. Rezi Elek : Unitárius hit és erkölcstan, Kvár 1993 J.F. Clarke : Mindennap vallása , Cluj, 1935 31
Dr. Hézser Gábor in Pasztorálpszichológiai szempontok... 61 oldal Lásd a kommunikációs modellt pld a következő linken: http://vizsgazz.hu/index.php? option=com_content&view=article&id=305:18tetel&catid=37&Itemid=85 32
33
Lásd páldául a Latin. Magyar szótárban hány aspektusa van a megállapításnak, amikor a megállapítás nem mint információ-közlés hanem mint ennek a fogalomnak a megközeítése szerepel : http://dictzone.com/magyar-latin-szotar/meg%C3%A1llap%C3%ADt%C3%A1s
a) Mi a megállapítás34 ? Ki a megállapító35? A megállapítás ideje, helye, körülményei, értelmezése36 ? A megállapítás meghatározásának és osztályozásának a lehetőségei.37 b) Milyen ez a megállapítás 38? Mire vontakozik 39? c) Miért ez a megállapítás40? Mi a célja41? A megállapítás mint eszköz, vagy cél 42? d) Megállapítás iránya (célja) ? 43 e) Tudatos és/vagy tudattalan megállapítás44? g) A megállaptás szinonímái45: tényközlés, kijelölés, rendezés, meghatározás, elemzés, korlátozás, kijelentés stb.
34
A megállapítás: felderítés, következtetés, észlelés eredményeként való közlés, érték, szabály rend megszabása, megalapozás, cselekedet, történés eredménye, tartalma – Magyar Értelmező Kéziszótár alapján. 35 Itt figyelembe vehetjük az u.n. embertípusokat , majd az ember mint sub-iectum megközelítési értelmezését is. Vagyis a ki kérdésre az emberkép léphet működésbe. Ugyanakkor a „megállapító” mint szerep is vizsgálat tárgya lehet, ami nem teljesen de mégis független az embertípustól, vagy emberképtől. 36 Minden haláleset más és más. Lehet természetes vagy erőszakos, vagy betegség következtében is de minden esetben : halál. 37 A meghatározásnak több formája ismert, a meghatározás szabályainak az ismerete követelmény. A meghatározás szerkezete alapján:meghatározandó, meghatározó, meghatározási viszony. Ebből a szempontból kérdés, hogy a megállapítás esetében mit tekintünk mehatározandónak ( a tényközlés magát, mint megállapítást vagy ennek szabályait, tartalmát ) és mit a meghatározónak (mihez viszonyítjuk a megatározandót ) , majd a meghatározandó viszonynak (azonosság, hasonlóság, ellentét stb). Felmerülhet az a kérdés az is, hogy milyen fajta meghatározást követünk amikor a megállapítás fogalmát határozzuk meg ( reális, nominális,lexikális,megszorításos, genus proximummal és diferencia specificaval,operacionális, genetikus, konstruktív,felsoroló,rámutatós ) Álljon itt egy pár példa a teljesség ígénye nélkül. A „megállapítás” valamely dolgonak vagy jelenségnek a teljes vagy részleges megismerése utáni információnak, az értelem szabályai alapján történő adatszerű és kikódolható közlését jelenti. Megállapítás: a) Főnév, a következő jelentéssel: valamely információ átadása. b) Egy olyan kijelentési forma, ami az adat-közlésen túl értékítéletet is hordozhat önmagában. c) Jogot formálni arra, hogy egy vizsgálat alapján a megismert eredményt közölni lehessen. d) Irott vagy beszéd formában elhangzó vélemény, ami alapos szabályok, következetések révén kerül mint információ azok birtokába akikkel ezt megosszuk. A „megállapítás” fogalma az etikában: az érdemszerző cselekedet, amihez valamely szabály követése-, vagy a relacionális motiváltság alapján történő kommunikációs eszköz használataként nyerünk jogosultságot, ugyanakkor az értékítélet vagy a méltányosság elve alapján történő vizsgálat tárgyává is teszünk. A „megállapítás” fogalma a pszichológiában: azon lelki folyamatnak a végét jelöli, amikor az ember, belső vagy külső motiváltságot szerez ennek a folyamatnak a megnevezésére, ami egyes esetben felszabadító érzést ad, máskor bűntudattal tölt el, vagy teljes közömbösséget eredményez , viszont mindenképpen egy olyan tény közlésére ösztönzi az embert, ami lehet belső világától független tények ismeretére hivatkoztatott határozottan felvállalt döntés is, amit szerzett tapasztalatai vagy empirikus vagy kongnitív ismeretei alapján hoz meg. A „megállapítás” : olyan tudás-alapú kijelentési forma, amely a valóság képzetét ismerteti. A „megállapítás” a megismert tények/kijelentések igaz , illetve hamis eljárással történő meghatározása. A „megállapítás” lehet az osztályozás tárgya , de lehet maga az osztály, vagy az osztályozás kritériuma is akár. Osztályozás tárgyaként a „megállapítás” a kijelentések, közlések, kommunikációs cél vagy
A „megállapítás” azzal a ténnyel, és a vele való szembesüléssel, valamint ennek alapján az emberi kapcsolatokra kiható folyamatokkal van összefüggésben – amit a Böszörményi-Nagy négy dimenziós szemléletébe helyeztünk – és a halál/halott/ fogalmával jelöltünk meg. Másfelől a megállapításnak, mint a ténnyel való szembesülésnek és szembesítésnek a kérdésfelvetése, az emberi kapcsolatok során válik meghatározóvá a közlés által , ami etikai kérdéseket vet fel. A megállapítás - mint cselekedet - etikailag vizsgálat tárgyává tehető. Ezek alapján tehát: a hagyományos etikai értékelésben a megállapításnak mérni lehet az igazságértékét (igaz vagy hamis), mínősíthető(megfelel-e az etikai elvárásoknak), vizsgálat tárgyává lehet tenni a relacionális etika szemszögéből a méltányosság szempontjainak figyelembevételével (megvizsgálva, hogy milyen következményei vannak a jövőre vonatkozóan), szituációs etika pedig a megállapítás körülményeit a méltányosság elve alapján veszi figyelembe e cselekedetet. A halál tényének a megállapításának etikai vizsgálata, amennyiben kötelesség (deontológiai szempont), annyiban az etikai elv csupán a megállapítás elmaradása illetve igaz és hamis volta-, és a követelménynek megfelelő vagy nem megfelelő szabályozási modell alapján alkalmazható. Amennyiben a halál megállapításának a következményeit vizsgáljuk, (teleologikus szempont) annyiban a megállapítás elmaradása illetve ennek megtörténte esetén, a megállapításnak, mint cselekedetnek a következményeket kiváltó okok a helyes megtalálására46 s majd ezek erkölcsi vizsgálatára kerülhet sor. A kiváltó okok erkölcsi vizsgálatának magas mércéje a jézusi parancsolatok alapján történik, ami a cselekedetek előtti gondolatokat vizsgálja47. A megállapítás mindenképpen egyfajta kapcsolatot - emberi viszonyt feltételez - a megállapító, mint az „átadó” és ennek hallgatója mint „átvevő” között. A megállapítás (mint cselekedet) az „adás és elfogadás” kapcsolati mérlegén, bizalmon alapuló igazsághoz való jogot feltételez. Ennek érdekében a megállapítónak kiérdemelet jogosultságot kell szereznie e eszköz , stb fogalmak mellett foglahat helyet. A „megállapításnak” mint osztálynak a fogalmi megközelítésekor minden olyan kijelentést magába foglal ami a megállapítás meghatározásában nem mond ellent az osztályozás kritériumának amely alapján az osztályba sorolható bármely fogalom vagy mondat. A „megállapítást” amikor mint osztályozási kritériumot közelítünk meg , akkor ez az érvelések , következtetések, analógiák, indukciók vagy redukciók végeredménye is lehet. 38
Ez vonatkozhat a megállapítás tartalmára, vagy kapcsolati szintű üzenetére, de vonatkozhat a megállapítás igazságértékére, pontosságára, cél vagy eszközvoltára, vagy a jövő orientáltságra is. 39 Lehet a halál megállapítás metafora, vagy jelkép, de lehet valóságos tény közlése is. 40 Ok okozati összefüggések keresése. 41 Lehet egy elvárásnak eleget tevő cselekedet, de lehet célirányos aktiváló cselekedet is. 42 A megállapítás eszközjellegének a felismerése és felismeretetése etikailag szintén vizsgálható. Amennyiben a megállapítás a cél annyiban ennek meg kell történnie, vagy történté kell tenni , vagy a megállapítás mint cselekedet tudásában való tanulmányozást veszi figyelembe. 43 Iránya a Én-Másik , Én-Te, Én-Én, Én-közösség, Én-tömeg, stb. - ez határozhatja meg a célt is. 44 A tudatos és tudattalan cselekedetek erkölcsileg mennyire vehetőek hasonló ítélet alá ? – ez is erkölcsi dillema lehet, de lehet a szituáció-függő is. 45 A megállapítás széles körű fogalomhasználatra ad lehetőséget a hasonlóság elve alapján. 46 Az okmonyomozás megállapításának a helyességének kérdése komoly etikai kérdéseket feszenget. Itt egyfalja „megállapítás előtti megállapításról” van szó. Az első a láthatalan, vagy mint egy „előtanulmány az eredményesség érdekében” , a második megállapítás pedig maga a megállapítás. 47 „ Hallottátok hogy megmondatott a régieknek:Ne ölj!Mert aki öl méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.Ln pedig azt mondom nektek:hogy aki haragszik atyafiára , méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” Mt.5,21-22
megbízatáshoz, vagy feladathoz.48 A források felkutatásának lehetőségeinek célirányos felhasználását már a megállapítás előtt tudatosítani kell, illetve ilyen kommunikatív magatartási formát (lelkületet) kell megtanulnia annak aki a teleologikus szemléletet alapján készül a halál megállapítására. 49 Ez az „egzisztenciális etikai dinamika50” elve alapján Tehát, aki a halál megállapításának cselekedetét felvállalja az sokirányú erkölcsi megmérettetésnek van kitéve. Méltó az elismerésre - ha ennek a feladatnak a kapcsolati etika szempontjából megtud felelni akár deontológiai akár teleologiai szempontokat vegyünk figyelembe. E kérdésfelvetéstnek másik oldalala lehet – Böszörményi negyedik dimenziójában vizsgálva e kapcsolati valóság kérdését - , hogy mi motiválja az embert 51 hogy ilyen feldatot vállaljon magára - mint a halál megállapítása - külső elvárás vagy belső motivációs készség ellenére kell eleget tegyen ennek a feladatnak.52 Amennyiben a megállapítás cselekedetként értelmezhető, annyiban minden cselekedetnek – a negyedik dimenzió szemszögéből – van egy adás és elfogadás mérlegén mérhető kapcsolati valósága is. Mit és hogyan ad az aki a halált megállapítja és mit és hogyan kap ezért cserébe ? E két dolog – adás és elfogadás - mennyiben lehet egyensúlyban, az igazságosság és bizalom, vagy a türelem elve alapján ? Mit kap az aki fele a megállapítás „eljut” és mit ad annak aki ezt számára „adja”? Ki lesz eladósodottá ebben a mérlegelésben? Ki tudja törleszteni majd az így és ekkor kiállított számlát ?
48
Kérdés, hogy ezt a megbízatást,( feladatot) mint hagyatékot lát el, vagy mint küldetéssel szembeni kötelességet végez. Kérdés lehet az is, hogy nem-e destruktív jogosultságának szerez érvényt ez által. 49 Ez elsősorban nem az empátiát jelenti, de jelentheti az élet élvezetét is ebben a helyzetben is, a „felületen való maradást”a „felelősen és lazán” való etikai elvet a „ feszültségmentes felelős jelenlétet.” Az idézőjelbe tett kifejezések Böszörményi kontextuális szókészletből valók. 50 Lásd Böszörményi Kapcsolatok... könyvének 5o oldalát 51 Böszörményi szerint az ember a relacionális etikai kapcsolatok motiválják. 52 A halál megállapítása a maga kontextusában szemlélhető, nem kiragadva abból a valóságból amit életnek nevezünk.
Amennyiben a megállapítás tényét kommunikációnak 53 tekintjük, annyiban ez a megállapítás lehet monológ54, dialog55 de trialog56 is.
3. Összefoglalás A halál (fogalma, jelentése) már önmagában egy megállapítás (a halott állapotáról) és az ezzel való szembesülés ténye elkerülhetetlen. Ennek ellenére a halál tényének a megállapítása erkölcsi dillema elé állítja az embert. A dillema abból adódik, hogy a halál megállapítását, mint kötelességet értelmezünk, vagy mint egy olyan tényt, amely egy rendszer megbomlása után a jövőre rendezkedik be a megállapítással. Dillema lehet a halál beálltának az időbeli megállapítása is, amennyiben a megállapítást mint kötelességet értelmezünk. Erkölcsi kérdések igazán akkor lépnek fel, ha a halál tényének a megállapításánál arra a „hogyanra” keressük a választ ami a jövőre tekint. E jövőkép megrajzolása szempontjából erkölcsi kérdésként fogalmazódik meg, a halál megállapításánál, hogy mint véget, vagy mint mint az új kezdetnek a lehetőségét értelmezzük a halált. A teológiai állásfoglalás esetében a halál, mint egyfajta folytatás is egyben egy más létformának a kezdete. Ennek a megközelítésnek az erkölcsi dillemája az evilági lét értékeinek a kétségbevonását is hozhatja magával, ha e teológiai álláspont félreérthetően motivációs erőként, mintegy a valós létformából való menekülési lehetőségként mintegy felajánlja akár közvetlenül, vagy közvetett utalásokkal egy „másik létbe”. A halál utáni „viszontlátás” reménysége a szeretett társ 53
A kommunikáció : mint a tartalmi információnak az átadása, mint kapcsolat-teremtési forma és mint appellatív, irányító. A tartalami információ átadása:halál/halott. Kapcsolati forma: a tény közlése alapján kapcsolatba kerül két ember, a felszólító mód jellege többirányú is lehet. 54 A monológ esetében egy oldalú kommunkálás van, vagyis egy oldalú az információközlés. Ennek ellenére a monológ is feltételezi , legalább egy „Másik” jelenlétét, aki „átveszi” az információ tartalmi elemeit, „akivel” valamilyen kapcsolatba kerül „Azzal” , aki felől érkezik a kikódolható információ és „Aki” végülis appelatív jelzést küld, annak érdekében, hogy „vegye át” az információt, vagyis hallgassa meg, olvassa el, értse meg az üzenetet. Az a mononóg forma, amikor nem szerepel a „Másik” jelenléte, az az önmagunkkkal való párbeszéd esélyét nyújtja. Az „Én-Én” párbeszéd esetében a különböző tudatálapotok ( lásd: tudatalatti-, köztes-, felettes-, stb „ÉN” ) közötti akár gondolati, akár verbális szintű információ-csere lép fel. Ez esetben a megállapítás tárgya lehet szintén egy „Másik” vagy a „Magam” létállapotára vonatkozó kijelentés, ami a halál jelentésével, fogalmával van összefüggésben. Az önmagunkkal való párbeszéd, mint monológ egy esélyt ad a megállapítás etikai kérdéseinek a lelkiismeret mérlegén való megvizsgálának amelyne a tárgya a „Magam” vagy a „Másik” létállapotával kapcsolatos. A kommunikáció monológ formájában történő megállapítás etikai vizsgálata tehát a megállapítónak az erkölcsi érzékenységére van bízva amely esetében a megállapító személyisége is fontossá válik a relácionális erkölcsi vizsgálat esetében. A megállapítás kötelességelvű vizsgálatánál egy erkölcsi rend szabályainak eleget tevő vagy eleget nem tevő ítélet születik. Ez esetben a monologikus „megállapítás” a különböző erkölcsi normák szabályainak vagy megfelelnek, vagy nem. 55 A dialog formájú megállapításnál már két személy közötti párbeszéd történik ami feltételezi a találkozást. A találkozás Levinas ( 19o5-1995) szerint nem mindig szép dolog, mert térténhet ez sokk szerűen is amikor a „Másik” ember elrontja az „Én időmet” . A „Másik” minden esetben „Idegen”. A halál megállapításának a lehetősége, az ideje eleve sokk szerű találkozási forma. Ez esetben a dialógus alapú párbeszéd feltételezi hogy az infirmáció nemcsak elérkezett az „Én-Te” csatornán, de vissza jött a válasz, a jelzés,hogy a megállapítás célt ért. 56 A trialog a három személy közötti beszédre utal. Ezzel kapcsolatosan érdekes összehasonlítani a trialogust és a „triangulációt.” („ A harmadik , akivel nem számoltak” Hanneke Meulink-Korf Aat van Rhijn Exit kiadónál 2oo9-ben megjelent könyve 36.oldalon az „érzelmi háromszögek” mintáját. ) A három személy: az ÉN ( aki megállapítja a halált) az Én ( akinek megállapítják a halált) és az „én ( akinek a halálát állapítják meg.) A halott „éne” már nem „evilágból való” , de puszta létével még a halál „birtokosa” ( halott ) aki „üzeni” a nem-létét az élőknek.
utáni vágyakozást olyan erőssé teheti hogy akár e kívánság öngyilkosságba való menekülést mint lehetőséget kínálhat fel az új létformában való találkozásra. Amennyiben viszont a halál pusztán és csakis az elkerülhetelen és visszavonhatalan véget jelenti, mindennek elmúlását, annyiban az elkerülhetetlen vég értelmetlenségének a kérdésével szembesülünk, vagyis a hiábavalóság megtapasztaltatásával a reménység, bizalom, szeretet és minden emberi érdemnek és értéknek hiábavalóságának az elfogadásával éppen magának a létnek, az emberi életnek a hiábavalóságát adná és „megoldásként” épp a halálba menekülne az ember épp az értékek utáni vágy beteljesületlensége utáni motiváció miatt. Másfelől ha egyoldalú hangsúlyozásával a lét utáni lét folytatását, akkor a halált magát mint menekülési lehetőséget ajánlana fel szintén e beteljesületlenség tapasztalása révén. Tehát a halál megállapításánál a „vég-folytatás” kettőségének a dillemáját fel kell oldanunk, amennyiben választ kívánunk adni erre a kérdésre. Ennek a dillemának a feloldására kínálkozik egy lehetőség, ha Böszörményi-Nagy Iván kapcsolati valósága alapján közelítünk a „megállapítás” erkölcsi vonatkozásai felé, amikor négy egymástól elválaszthatatlan dimmenzióban vizsgáljuk a tények-, a lelki-, tranzakcionális-, valamint a megérdemelt bizalom, mint a jogos megismerés etikai kérdéseit. A halál tényének megállapításánál – mint a deontologikus, mind a teleologikus szemlélet alapján – ha az erkölcsi kérdéseket a kapcsolati valóság viszonyaiban vizsgáljuk akkor a méltányosság és igazságosság elvi szempontjai adják meg az erkölcsi kérdésre a választ. A méltányosság a lehetőségekre , az igazságosság az adás és elfogadás dinamikájának az egyensúlyára utal. Értelmezésünk alapján tehát a halál megállapításának az etikai kérdéseinél mint a deontologikus szemlélet ( a halál tényének a kötelességszerű megállapítása ) mint a teologikus szemléletnek ( a megállapításnak mint cselekedetnek a következményeit vizsgálva) fontos szerepe van, viszont e kettőt nem lehet éles és felismerhető határokkal egymástól külön elválasztani. Az erkölcsi kérdéseket a kapcsolati etika szempontjából szemlélve, külön kell értelmeznünk a megállapítás tényét és a tény megállapítását, valamint ezek pszichikai hatásait, és ezek interdinamikus hatásait. Eképpen a halál nem más, mint „megállapítás” és a megállapítás pedig „halál”. Ezek erkölcsi vizsgálata lehetőséget ad olyan méltányos és kölcsönös emberi kapcsolatokra ahol az adás nem feladás, nem megadás, inkább átadás, vagy odaadás, és az elfogadás pedig egyben megfogadás, befogadás is.