Issuu on Google+

ARANY JรNOS

A walesi bรกrdok Jรกnos Arany: The Bards of Wales


ARANY JรNOS

A walesi bรกrdok Jรกnos Arany: The Bards of Wales


Edward király, angol király

S a nép, az istenadta nép,

Léptet fakó lován:

Ha oly boldog-e rajt'

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

Mint akarom, s mint a barom,

A velszi tartomány.

Melyet igába hajt?

Van-e ott folyó és földje jó?

Felség! valóban koronád

Legelõin fû kövér?

Legszebb gyémántja Velsz:

Használt-e a megöntözés:

Földet, folyót, legelni jót,

A pártos honfivér?

Hegy-völgyet benne lelsz.


King Edward scales the hills of Wales Upon his stallion. Hear my decree! I want to see, My new dominion.

And Sire, the Welsh, the wretched Welsh, So pleased they all behave! Dark every hut, fearfully shut And silent as the grave.

Show me the yield of every field, The grain, the grass, the wood! Is all the land now moist and rich With red rebellious blood?

King Edward scales the hills of Wales Upon his stallion. And where he rides dead silence hides In his dominion.

And are the Welsh, the wretched Welsh, A peaceful, happy folk? I want them pleased, just like the beast They harness in the yoke.

He calls on high Montgomery To banquet and to rest; It falls on Lord Montgomery To entertain the guest:

Sire, this jewel in your crown, Your Wales is fair and good: Rich is the yield of every field The grassland and the wood.

With fish and meat, and fruit so sweet, To tease the tongue, the eyes, A splendid spread for a king to be fed, A lordly enterprise.


S a nép, az istenadta nép

Montgomery a vár neve,

Oly boldog rajta, Sire!

Hol aznap este szállt;

Kunyhói mind hallgatva, mint

Montgomery, a vár ura,

Megannyi puszta sir.

Vendégli a királyt.

Edward király, angol király

Vadat és halat, s mi jó falat

Léptet fakó lován:

Szem-szájnak ingere,

Körötte csend amerre ment,

Sürgõ csoport, száz szolga hord,

És néma tartomány.

Hogy nézni is tereh;


S mind, amiket e szép sziget

Vadat és halat, s mi az ég alatt

Ételt-italt terem;

Szem-szájnak kellemes,

S mind, ami bor pezsegve forr

Azt látok én: de ördög itt

Túl messzi tengeren.

Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak! hát senkisem

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Koccint értem pohárt?

Ne éljen Eduárd?

Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!

Hol van, ki zengje tetteim -

Ne éljen Eduárd?

Elõ egy velszi bárd!


The servers file with the best this Isle Can grow in drink and food, And serve the fine Bordeaux and Rhine In gracious plenitude.

They look askance with a furtive glance, The noblemen of Wales; Their cheeks turn white in deadly fright, As crimson anger pales.

Now drink my health, you gentle sirs, And you, my noble host. You sirs, Welsh sirs....you filthy curs, I want the loyal toast!

Deep silence falls upon the halls, And lo, before their eyes They see an old man, white as snow, An ancient bard to rise.

The fish, the meat you served to eat Was fine and ably done. But deep inside it's hate you hide: You loathe me, every one.

I shall recite your glorious deeds Just as you bid me, Sire; And death rattles in grim battles As he touches the lyre.

Well then, you sirs, you filthy curs, Who will now toast the king? I want a bard to praise my deeds, A bard of Wales to sing!

“Grim death rattles, the brave battles And blood bestains the sun, Your deeds reek high, up to the sky: You are the guilty one!


Egymásra néz a sok vitéz,

Itt van, király, ki tetteidet

A vendég velsz urak;

Elzengi, mond az agg;

Orcáikon, mint félelem,

S fegyver csörög, haló hörög

Sápadt el a harag.

Amint húrjába csap.

Szó bennszakad, hang fennakad,

"Fegyver csörög, haló hörög,

Lehellet megszegik. -

A nap vértóba száll,

Ajtó megõl fehér galamb,

Vérszagra gyûl az éji vad:

Õsz bárd emelkedik.

Te tetted ezt, király!


Levágva népünk ezrei,

"Ah! lágyan kél az esti szél

Halomba, mint kereszt,

Milford-öböl felé;

Hogy sírva tallóz aki él:

Szüzek siralma, özvegyek

Király, te tetted ezt! "

Panasza nyög belé.

Máglyára! el! igen kemény -

Ne szülj rabot, te szûz! anya

Parancsol Eduárd -

Ne szoptass csecsemõt!…"

Ha! lágyabb ének kell nekünk;

S int a király. S elérte még

S belép egy ifju bárd.

A máglyára menõt.


Our dead are plenty as the corn When harvest is begun, And as we reap and glean, we weep: You did this, guilty one!”

But boldly and without a call A third one takes the floor; Without salute he strikes the lute, His song begins to soar:

Off to the stake! The king commands This was churlishly hard. Sing us, you there, a softer air, You, young and courtly bard!

“The brave were killed, just as you willed, Or languish in your gaols: To hail your name or sing your fame You find no bard in Wales.

“A breeze, so soft, does sweetly waft Where Milford Haven lies, With wailing woes of doomed widows And mournful maidens' cries.

He may be gone, but his songs live on The toast is: King beware! You bear the curse and even worse Of Welsh bards everywhere.”

Maiden, don't bear a slave! Mother, Your babe must not be nursed!...” A royal nod. He reached the stake Together with the first.

I'll see to that! Thunders the king You spiteful Welsh peasants! The stake will toast you, every bard Who spurns my ordinance!


De vakmerõn s hivatlanúl

"Emléke sír a lanton még -

Elõáll harmadik;

No halld meg, Eduárd:

Kobzán a dal magára vall,

Átok fejedre minden dal,

Ez íge hallatik:

Melyet zeng velszi bárd."

"Elhullt csatában a derék -

Meglátom én! - S parancsot ád

No halld meg, Eduárd:

Király rettenetest:

Neved ki diccsel ejtené,

Máglyára, ki ellenszegûl,

Nem él oly velszi bárd.

Minden velsz énekest!


Szolgái szét száguldanak,

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Ország-szerin, tova.

Lángsírba velszi bárd:

Montgomeryben így esett

De egy se birta mondani

A híres lakoma. -

Hogy: éljen Eduárd. -

S Edvárd király, angol király

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal

Vágtat fakó lován;

London utcáin ez?

Körötte ég földszint az ég:

Felköttetem a lord-majort,

A velszi tartomány.

Ha bosszant bármi nesz!


His men went forth to search the North, The West, the South, the East, And so befell, the truth to tell, In Wales the famous feast.

Gone is the din; without, within They all silently creep, “Straightway to hell, who breaks the spell! The king can't fall asleep.”

King Edward fled, headlong he sped Upon his stallion, And in his wake a blazing stake: The Welsh dominion.

The drum, the fife shall come to life And let the trumpets roar, To rise above that fatal curse That haunts me evermore...

Five hundred went singing to die, Five hundred in the blaze, But none would sing to cheer the king, The loyal toast to raise.

But over drums and piercing fifes, Beyond the soldiers' hails, They swell the song, five hundred strong, Those martyred bards of Wales.

My chamberlain, what is the din In London's streets so late? Lord Mayor, you'll answer with your head If it does not abate!

(June 1857) “Translated by Peter Zollman”


Áll néma csend; légy szárnya bent,

De túl zenén, túl síp-dobon,

Se künn, nem hallatik:

Riadó kürtön át:

"Fejére szól, ki szót emel!

Ötszáz énekli hangosan

Király nem alhatik. "

A vértanúk dalát.

Ha, ha! elõ síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma…

(1857. június)


A történelem kétségbe vonja, de a mondában erõsen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicsõ múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására.

- A. J.

It is doubted by historians but strongly held in the oral tradition that King Edward I of England executed five hundred bards after the conquest of Wales (1277) lest they should incite the Welsh youth to rebellion by reminding them in their songs of their nation's glorious past.

J. A.


This publication was produced in the autumn of 2006 by the László Vincze and Sons Papermill at Szentendre, Hungary, in 36 numbered copies. The sheets were hand-moulded, one at a time. Design and illustrations by Botond Részegh. English translation by Peter Zollman. 2

The illustrations are printed by aquaforte and colorgraphy on 400 g/m paper. 2

The text is printed on 250 g/m sheets. This is the 1st copy. Ez a kiadvány 2006 õszén készült Szentendrén, Vincze László és Fiai Papírmerítõ Mûhelyében, 35 számozott példányban. A lapokat egyenként kézmûves technikával merítették. A könyvet tervezte és illusztrálta Részegh Botond. Angol nyelvre fordította: Peter Zollman. Az illusztrációk 400 g/m2-es papírra, aquaforte és kolográfia (anyagnyomat) technikával készültek. 2

A szöveget 250 g/m -es papírra nyomtatták. Ezen példány sorszáma: 1.



A walesi bardok -The Bards of Wales